|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Elpityeredett a takaró alatt, mikor Peter elment. Rosszul érezte magát, hogy veszekedtek, nem akart ő rosszat, csak szeretett volna tudni egy nagyon fontos dolgot Peterrel kapcsolatban. Ez akkora bűn lenne? Nedim még gyerek volt, így nem is csoda, hogy ennyire a saját feje után megy. Szerette volna jóvá tenni ezt az egészet, de nem tudta, hogy hogyan. Inkább ki se jött a takaró alól, ott gubbasztott egész nap, ha csak Peter nem jött még haza. Biztosra vette, hogy sikáig ott lesz, lehet, hogy csak este fog hazajönni, ahogy mondta. Még dél se múlt el, de a macska már nagyon unatkozott. Szeretett volna kimenni a hóba, mint tegnap, de egyedül volt.
Kimászott a takaró alól, elment pisilni, majd megnézte, hogy nyitva van-e az ajtó. Nem volt... Az ajtó melletti ablakba ült ki, hozott magának egy takarót, majd jól bebugyolálta magát. A függönyt kicsit elhúzta és addig ült az ablakban, míg Peter haza nem ért. Egy ideig csak nézett kifejé, hátha meglátja a kocsit, de nem így lett. Aztán hosszú órák teltek el, de még semmi... Végül csak elaludt ott az ablakban, a takaróba csavarodva.
 |
- Elmentem Nedim... - mondta, mikor már felvette csizmáját éss kabátja is rajta volt. - Vigyázz magadra... - még várta, hátha kijön a macska, míg felöltözött megbánta, hogy ennyire ráripakodott, tudta hoyg valójban nem akar rosszat, ő mégis... még nem állt készen. Hamarosan csapódott az ajtó és a férfi kulcsra is zárta. Ezután már csak a kocsi beidítását lehetett hallani, s hamarosan már csak a hóba vésett keréknyomok mutatták, merre ment Peter. Nem érezte jól magát, megint kezdte elrontani a dolgokat, már már azon agyalt, hogy túladjon a macskán, nem való neki társaság, főleg nem egy gyerek... - Picsába... - morgott magának ahogy ráhajtott a a temetőbe vezető útra. Fejében ezernyi gondolat cikázott, magáró, másokról, az életéről... és hogy miylen könnyen meg leeht halni. Egy a temetőhöz közeli virágárustól vett friss virágokat, valamint egy szál liliomot. A nagyobb csokrot szüleinek vitte, ez az egész annyira képtelen és hihetetetlen volt a számára, már több, mint 12 éve halottak voltak...
Miután végzett a szüleinél, a liliomot még markolászva megintdult egy másik sír felé, ez Eve-é volt... sose akarta, hogy eltemessék mindig azt mondta hamvasztást szeretne, így urnába került. Talán könyebb is volt így Peternek.. Kihalászott a táskájából egy füstölőt és a régi helyett azt gyújtotta meg, mellé helyezte a liliomot is, majd felsóhajtott. - Megint hülyeségeket csinálok Eve... bárcsak itt lennél... esküszöm, hogy sokkal jobban megbecsülnélek... csak... jönnél haza... - senki nem hallotta így ki merte mondani a gondolatait, simogatva a táblát, pergő könyekkel kiadta magából minden indulatát, haragját, fájdalmas érzéseit, s úgy érezte, mintha a srác valahol ott lenne és meghallgatná őt.
 |
Lehet, hogy Nedim ezzel a hisztivel most túl messzire ment, hiszen nem úgy történt ez az egész, ahogy ő azt akarta. Peter nem mondta el neki, hogy mikor is van a szülinapja, amit nem igazán értett. Attól viszont megijedt, hogy megfogta a karját és bevitte a szobájába, majd az ágyra lökte. Felült és kissé bűnbánóan hallgatta azt, amit a férfi mondott neki. Ebbe bele se gondolt, csak azt nézte, hogy neki legyen igaza és megkapja, amit akar.
Viszont most, hogy hallotta Peter szavait, megbánta, amit mondott, de már késő volt, hogy elmondja neki azt, amit gondolt. Ott ült az ágyon, nézte a férfit, de nem szólt semmit se. Inkább fogta és a fejére húzta a takarót, hogy egész nap ott gubbasszon a szobájában. Russzul érintették ezek a dolgok, pedig ő tényleg szeretett volna elmenni vele a temetőbe, de most már mindegy. Nem aludt el, de nem is mozdult meg. Megvárta, hogy egyedül maradjon a házban...
|
- Azért titok, mert én azt mondtam... - nem igazán hatotta meg a macska duzzogása, igyekezett nem figyelni rá, amikor már követelődzött, kezdett kicsit idegessé válni, elkapta a macska karját, bevitte a saját szobájába és az ágyra lökte. - Elég legyen ebből... azért nem mondom el mert még nem állok készen erre... túlságosan fájdalmas ez a nap nekem, nem hiányzik még az is amit leművelsz. Itt maradsz és elgondolkodsz... én pedig megyek... majd talán ha egyedül maradsz a gondolataiddal, átgondolod azokat amiket a fejemhez vágtál... - Peter most először emelte fel a hangját, de szemében látszott, hogy nagyon feldúlt is. Már épp becsukta volna az ajtót, amikor a srác, a családdal jött, valóban ők igazából nem egy család... nem egy átlagos... de mégis család, Peter megtorpant, és azz ajtófélfába kapaszkodott. - Most képtelen vagyok erről beszélni... nagyon sajnálom... meg kell látogatnom a sírokat, talán utána tudok beszélni veled, most nem megy... pihenj le... este majd átbeszéljük a dolgokat. - ment hogy felvegyen egy melegebb felsőt, mert az előzőt kissé össze piszkolták. Már tényeg nem akarta magával vinni a kandúrt, egyedüllétre vágyott.
|
| Elhúzta a száját, mikor lehordta, hogy nem szabad a székkel hintázni, mert ez fog történni. Igaza volt Peternek, de persze tudta jól a kiscica, hogy úgy is megcsinálja megint csak akkor reméljük, hogy nem fog eldőlni.
-- Oké.. Többet nem teszem, ígérem - sóhajtotta, majd gazdájára nézett.
-- Miért titok? Ez nem ér! Én is elmondtam az enyémet, úgy járja, hogy ha te is elmondod a tiédet… - duzzogott, majd morcosan elfordította a fejét. Haragudott Peterre, hogy nem akarja neki elmondani, hogy mikor van a szülinapja.
-- Tudni akarom! Most! - kezdett el hisztizni, mert valóban nem tartotta fairnek, hogy ő nem tudja ezt.
-- Jó, akkor én nem megyek veled a temetőbe. Még sehová sem…-kötötte az ebet a karóhoz, közben idegesen a farkát csóválta. Nem tudta, hogy ennek a hisztinek lesz-e következménye, de nem érdekelte. Tudni akarta, hogy mikor van Peter szülinapja, és csak emiatt csapott ekkora hisztit.
-- Nem fáj… az jobban fáj, hogy nem akarod elmondani, hogy mikor van a szülinapod. Nem úgy fair, ha én is tudom? - nézett a férfi szemébe kiskutya szemekkel.
-- Azt mondtad, hogy egy család vagyunk, még ha nem is olyan, mint az igazi, de a család az család. És a családtagok mindent tudnak a másikról - szontyolodott el kicsit. |
- Ez fájdalmasnak tűnik... - kicsit aggódott a macskáért, meglátszott az arcán. - Látod, ezért nem szabad a széket hintának használni, buta macska... - morogta de csak mert tényleg féltette. - Ohh, az még elég messze van, de bepótolhatjuk végülis. A mai nap nem alkalmas rá, de talán majd holnap. - 26... vagyis 27 éves vagyok. - javította ki magát. Peter arca megrándult kicsit. - Nem... az én szülinapom titok. - erőltetett mosolyt az arcára. - Remélem nem lesz bajod, ha nagyon fáj inkább pihej le, ki tudok ám menni egyedül is. Te nem ismerted őket, szóval nem kötelességed ott lenni. - próbálta magyarázni. - Adjak fájdalomcsillapítót? - kérdezősködött tovább és remélete, hogy a kandúrka nem feszegeti a szülinapját tovább.
|
| Duzzogott egy sort azon, hogy maxigyereknek nevezte, de most jobban érdekelte az, ami fájt neki.
-- Igen…-áll fel nagy nehezen, de felszisszen, mert eléggé beverte a farkincáját feletti csontot és az oldalát is.
-- Bevertem a fenekemet - mondta halkan, Peterre nézett, kicsit megmozgatta a fülét és a farkát, de szerencsére az nem fájt neki.
-- A szülinapom? Hát… szeptember ötödike - mosolygott. Akkor töltötte be a tizenkettőt, de csak most került első gazdájához.
-- Na és neked mikor van? Te hány éves vagy? - pislogott gazdájára, de még mindig fájt a feneke és a dereka. Eléggé nagyot esett a székkel együtt, szóval nem csoda, hogy mindene fáj picit.
-- Majd a tiédet is megünnepeljük? Elmondom, mikor van? Hmmm? - nézett rá kérlelő szemekkel.
-- Uh, ma megyünk a temetőbe, tényleg… Ott csendben kell lennem - húzta el a száját kicsit,de Peter miatt megteszi, mert nem akar tiszteletlen lenni. |
| - Mini felnőtt... - kuncogott rajta. - Hát rendben, akkor legyél az, nekem megfelel. - egyezett bele végül. - Nem, akkor se... majd kitalálunk valami megoldást azokra az esetekre.. de tényleg nem.szeretném ha addig elhagynád a szobád. - figyelmeztette, ez tényleg fontos volt.
- A nagymamám igen, ő nagyon kedves személy volt, nagyon szerettem őt. - mesélte, s arcvonásai sokkal szelídebbé váltak.
- Tortát? Majd egyszer megkóstolhatjuk... - épp szólni akart neki, hogy vigyázzon, mikor puff már landolt is a földön.
- Minifelnőtt mi? Inkább maxigyerek.... - felsegítette. - Nagyon megütötted magad? - kérdezősködött őszinte aggodalommal.
- Ma még szeretnék kimenni a temetőbe, szóval... majd legözelebb megejtünk egy tortát, mikor van a születésnapod? - A férfinek pont aznap volt, de nem.mondta el a macskának, gyűlölte ezt a napot. |
Duzzogott még egy sort azon, hogy Peter nem tudta eldönteni, hogy Nedim gyerek vagy nem. Persze a macska úgy gondolta, hogy ő már egy mini felnőtt, így ezt természetesen ki is nyílvánította.
- Mini felnőtt, hát nem egyértelmű? - pislogott ártatlanul Peterre, miközben a szendvicsét ette.
- Amúgy akkor se jöhetek ki a szobából, hogy ha pisilnem kell? - kérdezett vissza, mert oké, hogy amiatt, mert hall valamit nem fog kijönni a szobából, de ha esetleg pisilnie kell, akkor csak ki kell, hogy jöjjön.
- Kedves lehetett ez a nagymama, biztos nagyon szeretett téged - gondolkodott el rajta, hiszen neki nem volt nagymamája. Vagy ha volt is, nem ismerte. Így hát azt se tudta, hogy milyen lehet valakit elkényeztetni.
- Nekem jó a fagyi - kapta be az utolsó falatot, majd még evett egy kis sajtot, nagyon bejött neki az íze.
- Uh, egyszer láttam egy újságban egy eeeekkora - mutatta, hogy milyen hatalmas - tortát, ami csokiból volt és hatalmas volt - mutogatta még mindig, de ahogy fickándozott a széken, meg mutogatott, egy pillanat múlva a székkel együtt a földön találta magát.
- Au... - nyöszörgött a padlón, majd a derekát simogatta, mert nagyon beverte.
|
A férfi bólintott. - Veszünk majd még pár dolgot a szobádba, majd tartsd észbe vagy írd le miket szeretnél. A pénzemből kitelik, hogy kicist elkényetesselek . - mosolygott. - Akkor megegyeztünk, bent maradsz a szobában és semmiképp sem jössz ki, bármit is hallasz... - kuncogott.
- Végülis mot akkor gyerek avgy... vagy nem? Vagy egyik sem? Se nem gyerek, se nem felnőtt igaz? - ült le ő maga is és magához vett némi reggelinek valót. - Még meg sem etted a reggelid. - kuncogott rajta. - A nagymamám mindig azt mondta, kutyaharapást szőrivel kell gyógyítani, s mindig akkor vitt fagyizni amikor a leginkább fájt a torkom... sokszor télen is.. emlékszem hogy semmivel sem lett jobb, de szerettem elmenni vele fagyizni, vele tötleni az időmet... jó móka volt. Ohh... elkalandoztam egy kiscit, szóval a léyneg, hogy akár télen is ehetünk fagyit, akkor is ha hideg, igaz a melegben jobban tud esni, de ilyenkor is kelelems emlékeket idéz. Viszont ha mást szeretnél inkább, akkor azt is megmmondhatod.
|
Bólintott, hiszen valóban attól tartott, hogy most majd minden olyan gyorsan megváltozik köztük, hogy még meg se szokta ezt az új helyzetet. Aztán elkezdett beszélni az igazságról, hogy kik azok, akik át szokta jönni.
- Oh... Értem. Ígérem, hogy akkor ki se jövök a szobából - mosolygott, és nem igazán vette komolyan ezt az egészet, hiszen ha bent marad a szobába, akkor semmi baj nem történhet. Meg egyébként is, ha Peter itt van, akkor senki nem bánthatja. Legalábbis ezt hitte.
- Jó. Arra az időre kaphatok valami könyvet esetleg? Vagy papírt és ceruzát? A tenyészetben nagyon sokat olvastam és rajzoltam, mikor unatkoztam - rántotta meg a vállát hetykén.
- Nem vagyok gyerek... - morogta persze kicsit megkésve, mikor realizálta, hogy gyereknek hívta. Aztán oda is sietett az asztalhoz, valóban olyan érzése volt, mintha az elmúlt idő meg se történt volna, nyugodt volt, nem sírt, és hihetetlenül életvidám volt megint.
- Uh, akkor megyünk fagyizni? Nincs túl hideg ahhoz? Azt hallottam, vagyis olvastam, hogy az nagyon hideg - rázta ki a hideg hirtelen, majd közben megkent magának egy kenyeret, telepakolta mindenfélével, majd enni kezdett. Kissé maszatos is lett, de őt ez nem zavarta.
|
- Ugyan... ez tényleg... ennyire megijesztett? - csóválta a fejét. Elgondolkdoott, hgy megvallja e az igazat a macskának, de végül úgy döntött egyenes lesz vele.
- Ők a partnereim... a szeretőim. Néha átugranak hozzám és ilyenkor nem szeretném ha te is ott lennél... mert még túlságosn is gyerek vagy ehhez a témához... még csak most tanultál emg maszturbálni - paskolta meg a fejét. - szóval addig jó lene ha a szobádban maradnál. - mondta komoyan. - ha meglátják, hoghy egy iylen szép amcskafiúm van biztosan rád akarnak majd mászni, és ők nem oylan kedvesek mint én... megértetted?
- Furcsa, hogy ezt mondod... de köszönöm, te igazán különleges kis kandúr vagy... sok midnenre meg fgolak mg tanítani, nem csak ilyen dolgokra... - gondolt az előző pár pillaantra, majd felnevetett. - eszünk! -vágta rá és az asztalhoz ült.
|
Szipogva nézett Peter szemébe, mikor az leguggolt hozzá, majd ahogy magához ölelte, Nedim Peterhez bújt, farkát csóválni kezdte, jobb lett ettől a kedve is kicsit, már nem érezte annyira rosszul magát.
- Nem mondtad... - szipogta. - De azt hittem, hogy ez után már nem szabad - motyogta halkan, majd csuklott egy picit, hiszen még könnyei ugyan úgy folytak.
- Kik azok a vendégek? Én miért nem láthatom őket? - kérdezősködött, mert nagyon kíváncsi lett Peter ismerőseire, hiszen máskülönben nem emlegette volna, hogy vannak és majd eljönnek hozzá néha. Nagyokat pislogott, ahogy a férfi a könnyeit törölgette, de már mosolygott.
- Nem baj, nem kell megváltoznod... Úgy akarlak megismerni, amilyen vagy - mosolygott, majd megtörölte az arcát most már rendesen, mert kicsit nedves volt a könnyektől.
- Oké! - helyeselt, majd ő is felnyújtotta a kisujját. sokkal kisebb volt, mint Peteré. Ahogy összekulcsolták az ujjaikat, Nedim felnevetett. Sokkal szabadabban érezte magát, mint öt perccel ezelőtt.
- Na, akkor eszünk? -kérdezte megint csak törelmetlenkedve. Ilyenkor olyan, mintha kicserélték volna.
|
Meglepődött, kiérezte a fiúcska hangján, hogy vissza tartja a könyneit, hangja elvékonyodott, majd átfogta derekát, eza fiú annyira furcsa volt neki, megofgta a kezét, lefejtette magáról, majd leguggolt hozzá, szerette volna megnyugtatni, hogy ilyesmi nem fordul majd elő többet, de nem ígérhetet lehetetlent, már az első nap elmondta nei, hogy bántai fogja, most mégse bírta tovább hallgatni a sírását, szorosan magához ölelte. - Hé... végülis nem mondtam, hogy tilos, nem igaz? - próbálta megnyugtatni.
~ Egek... tényleg annyira kölyök - erősebben dobbant eg a szíve mint szokott, átjárta némi fájdalom és keserűség.
- Velem alhatsz minden nap ha szeretnél... kivéve ha vendégeim jönnek... olyankor ők szoktak a szobámban aludni. - törölgette a macska könnyeit. - Ezért mondtam kölyök... nem vagyok jó ember... én nem tudok azzá válni ami nem vagyok, de emgpróbálok jó gazdád lenni amennyire ez hozzám mérten lehetséges... rendben? Ez az amit nyújtani tudok. - mutatta felé kisujját. - Kisujj eskü... ismered?
|
Pihegett még egy darabig, most jelenleg úgy érezte, hogy a teste és a lelke teljesen külön vált egymástól, érezte, hogy mennyire furcsán érzi magát most. Nem érezte ügyesnek magát, de azért bólintott, mikor a fagyi jött szóba, de még mindig kába volt. Akkor is, mikor levette őt a pultról, enyhán szólva segítségre szorult, mert tehetetlennek érezte magát, teljesen el volt zsobbadva mindene. Aztán mikor rajta volt újra a nadrág és Peter megkérdezte, hogy rosszul magyarázott-e el neki valamit, csak hevesen megrázta a fejét.
- Nem, nem erről van szó... Én csak... - kezdett bele, de érezte, hogy kezd eltörni nála a mécses. Óvatosan Peter felé fordult, majd nekes egyszerűséggel belekapaszkodott a derekába, mint egy kismajon.
- Én... Nem baj, ha néha megölellek, vagy veled alszom? - kérdezte, de a férfira nem nézett rá, csak hozzá bújt, majd elpitseredett. Azért, amit érez, és azért, amit eddig sose érzett. Az érzelmei teljesen megkavarodtak. Családot akart, de úgy gondolta, hogy az ilyemi nem fér bele a család fogalmába. Ez az egész... Jelenleg, ahogy állt a helyzet, Peter jelentette Nedimnek a mindenséget, egy támpont volt az életében. Eddig a tenyészet volt, de az már elmúlt. Ezért is félt attól, hogy ha Peter máshogy fog vele viselkedni, azt nem biztos, hogy jól fogja kezelni, de igyekezni fog.
|
Peter figyelte az apró teremtményt kezei közt, egy szörnynek érezte magát aki szép lasan bekebelezte az áldozatát, s valóban az is volt. Tetszett neki a vékonyka hang, a visszafojtott nyögések. érezte, hogy ő maga is eléggé felhevül, de szerencsére pénisze nem merevedett meg, nem lett volna ez a legjobb alkalom hozzá... szeretett volna a kandúr mellett leni, mikor felfogja mi is történt köztük igazából. Kezével felfogta a legtöbb ondót, de ruhájára is ment egy kicsi, szerencsére a macska nem koszolta össze önmagát, megtámasztotta az apróságot míg letörli a kezét, aztán végig simított a fején. - Jól van, ügyes voltál, azt hiszem ideje reggeliznünk.. megérdemled... és amirt ennyire ügyes voltál, elmegyünk majd fagyizni a parkba. - ígérte, s levette a pultról, hogy fel tudjon öltözködni, ha nem ment még egyedül akkor segített neki és stabilan tartotta. Eközben vagy ezután levette a felsőjét, ez alatt még megbújt egy póló, így nem is pucérkodott ismét előtte. - Mi az amit nem értesz? Talán nem mondtam teljesen jól... sose világosítottam még fel kölyköket...
|
Nem hitt Peternek, nem érezte jól magát, legalábbis lelkileg. Új volt neki a helyzet, senki nem magyarázott el neki semmit és most itt van ez a férfi, az új gazdája, aki ilyesmit csinál neki, elmond mindent, ami csak érdekli, vagy szükséges. Nedim teljesen összezavarodott, de az jobban lekötötte, hogy odalent mint is érzett valójában. Halkan nyögdécselt, próbált extra halk lenni, Pusztán azért is, mert nem akarta túl sokat hallni a saját hangját, miközben... Miközben ez történik.
Hallgatta, hogy mit mondott neki Peter, de már nem tudott rá semmit se mondani, teste megremegett, majd elélvezett. Teste picit megrándult, ahogy minden kijött, amit eddig erősen próbált bent tartani. Most viszont megnyugodott, valóban jobban érezte magát, de ezt nem vallotta volna be Peternek. Légzése sokkal szabályosabb lett most már, így képes volt kinyitni a szemét, de csak Petert nézte, nem mert lenézni, nem akarta látni, így noha zavarban volt, kimelegedett, de mégis gazdájára nézett. Fülét picit lecsapta, kellemetlenül érezte magát, hiszen tegnap este még azt se engedte neki, hogy megnézze. Most meg...
- Összezavarodtam - hajtotta le a fejét, majd lehunyta a szemét, még pihegett egy kicsit. Furcsa álmosság lett úrrá rajta, majd hirtelen megkorrdult a hasa.
|
- Sajnálom, biztosan furcsa ez számodra... de csak próbálj ellazulni... k ikell jönnie... utána jobban is fogod érezni magad. Higyj nekem. - szerette volna belemélyeszteni fogát a puha bőrbe, érezte a fiú illatát, megbabonázta, érezte, hogy mégsem lesz neki elég... töbebt és még töbebt akart, akkor is ha félt a kölyök, akkor is ha tapsztalatlan volt... midneét akarta, fel akarta perszelni... anyira, de annyira vágyta, hogy érinthesse még... és még jobban. - AZ... önkielégítés nem rossz.. néha szükséges és természets dolog, csak azért félsz tőle emrt ismeretlen és senki sem segített abban, hogy megismerkedj a testedel, egyedül pedig féltél felfedezni... - elmosolyodott. - Annyira édes vagy.. - csókolt a homlokára, majd oda tarotta a kezét, hogy valamennyire felfogja a macska spermáját, de persze másik kezével még dolgozott az ügyön, szerette volna ha azért jó emlékei lennének az együttlétről, szép lassan... nem akarta, hogy ugyanúgy járjon, mint Jigsawval.. habár talán ez elkerülhetetlen volt egy bizonyos fokig.
|
Ajkába harapott, mondani akart volna neki valamit, valamit arról, hogy többet ne pakolja fel a pultra és ne vetkőztesse le, mert megfagy, de aztán egy hang se jött ki a száján, legalábbis szavak formájában biztosan nem. Halkan nyöszörgött, picit még feszült volt, így annyira nem élvezte ezt az egészet.
- De én... - kapkodta a levegőt, miközben Peter a kezét mozgatta odalent. - Nem akarom, hogy kijöjjön - hunyta le a szemét, amikor mondta neki, hogy tegye meg. Sokkalta másabb érzés volt így, hogy nem látott semmit. Feje picit oldalra billent, fokozatosan vette a levegőt, néha kapkodta, néha lassabban, de sohe volt egy szinten a kettő. Picit jobban felnyögött, mocorogni kezdett a pulton, furcsa bizsergás járta át az egész testét.
- Akkor az önkielégítés jó dolog? - kérdezett rá újra, egyszerűen szüksége volt a legerősítésre, hogy ez nem rossz, semmit rosszat nem csinálnak. A csók se rossz, semmit, amit a férfi csinál vele nem az, ezt bizonygatta magának, hogy hozzá szokjon.
- Várj... Ne... - kapkodta a levegőt megint. Apró mellkasa fel és le mozgott, lábukkai megfeszültek, érezte, hogy ki fog jönni hamarosan.
|
Elmosolyodott, gondolta, hogy eleinte még furcsa lesz Nedimnek, de ahhoz képest ahogy sejtette hogy reagál majd, egész jól tűrte, úgy érezte ez elég lesz neki, hogy szinten tarthassa a vágyait, legalábbis egyenlőre. - ne haargudj... biztos hamar felmelegszel majd. - Kezdett el dolgozni a nemiszervén. - Jól figyeld meg ezt a mozdulatot... ezt kell majd csinálni akkor is ha egyedül vagy és mocorogni kezd... vagy csak megkeményszik... evvel hamar segíthetsz magadon... -magyarázta, s érezte is, hogy a macska megkeményszik kicsit, erre kcisit fellelkesült hisz azt mutatta számára, hogy a cicus nem undorodik az érzéstől, sőt... - Nem lesz semmi baj, az a lényeg, hogy kijöjjön... ha piszkosak leszünk amjd ruhát cserélünk. Egyébként ezt nevezik önkielégítésnek... mármint ha magadnak csinálnád.. - magyarázta tovább, mintha tényleg csak a tanára lenne. - Nagyon ügyes vagy... jól csinálod, próbáld meg még egy kcisit ellazítani magad, hunyd le a szemed... add át magad az érzésnek és ne fogd vissza ez nem rossz ddolog...
|
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
