|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Ahogy August elment benne, forróság öntötte el, olyannyira felizgult tőle, hogy ő maga is követte, majd kivette August férfiasságát magából, s lihegve, szuszogva nehezedett rá a férfi mellkasának egy részére. Olyannyira kívánta, anynira akarta, hogy elveszítette a határait. Hirtelen átjárta a szégyen, de csak pár pillanatig, arca teljesen kipirult, miylen rég volt már, hogy így csinálhatta volna valakivel. Azok a bárban felszedet férfiak félig sem tudták kielégíteni az igényeit, éhségét. Végig simított August arcán, csodálat és káprázat tükröződött az arcán, békésnek és boldognak tűnt.
- Köszönöm, ez igazán fenséges volt, remélem legközelebb is számíthatok magára. Igazán finom volt. Ugye tudja, hogy nem engedhetem el. Akármilyen nagy sztár is, most már hozzám tartozik. Ön is érezte ugye? Hogy a testünk mennyire... egy ritmust üt.
 |
*Odavolt ezért a türelmetlenségért. Az is elbűvölte, ahogy Shan kinézett, de ahogy viselkedett, az is: annyira érződött belőle, hogy vágyva, akarva, kívánva van, mint még soha, és nem tudott ellenállni annak, aki őt ellenállhatatlannak tartja. Shan kitalálta mit akar, nem kellett rávezetni, kérlelni, bíztatni, kiszolgálta magát, és ebben a pillanatban ez is olyan magától értetődő volt, a dolgok a maguk természetességében történnek. A férfi már csak egy párzó állatpárnak érzékelte magukat, kik nem beszélgetnek, nem ismerkednek, csak összetalálkoztak az éjerdő lágy ölén, és megkívánták egymást. Szerette volna néha megmarkolni, érinteni Shan részeit, de ebben még mindig gátolva volt. Ez persze semmit sem vett el az élvezetéből, mely hamarosan betetőzött. August fújtatva, áhitatosan nézett az ölében ülő férfira, aki leigázta és felgyújtotta. Nem voltak az élményre szavai.*
|
Már épp vissza akart vágni, már már azon ondolkdott, hogy ahgyja kicsit szenvedni és ismét a testével ekzd játszadozni. De azok a szemek... egyszerűen beel martak a tudatába, megőrjítették, Shan pedig képtelen volt ellenállni. Gyorsított tempóján, s kezével elkezte kényeztetni a heréket is. Sok emnert szopott már le, sokan dugták meg és sokakt dugott meg ő maga is, mégis ebben az egészben volt valami különleges, valami teljesen más, ami elcsvarta a hosszúhajú fejét. Imádta, akarta, egyre jobba váygakozott rá, hogy August az övé legyen, csak az övé senki másé. Egy ketrec képe jelent meg előtte, s habár az is felizgatta, túlságosan is hűvösnek találta. Na de egy nyakörv... igazán szépen mutatna azon a csodálatos nyakon, ohh milyen szép is lenne. Gondolkodott el magában, miközben nem vesztette el itrányítását a dolgok felett. Viszont még mielőtt elélvezhetett volna abbahagyta, s lihegve magaslott fölé. - Nem tuok tovább várni... - fogott rá a srác férfiasságára, s bejáratához illesztette. Nem szólt semmit, csak ehlyezkedett, majd egyik pillanatról a másikra, szinte elnyelte az élő húsdarabot. A teste megremegett, kieresztette a hangját, arca eltorzult a kéjtől. Mintha az egész lényét kitöltötte volna, be kellett vallania, hogy a testük tökéletesen passzol egymáshoz. Már nem menekülhetett a tény elől, hogy totálisan bele szeretett valakibe, akinek még cak a nevét sem tudta.
|
*Lehunyta a szemét, átadta magát az élménynek, az érzésnek. A ajkai szétnyíltak, néha megrándultak, felfénylettek, az arca pedig kisimult, ahogy a gyönyör átjárta mindenét. Ahol Shan hozzáért, oda összpontosult a tudata, ott volt jelen, s ahogy a férfiasságával játszott, August már csakis ennyit érzékelt magából, az érintéseket, a szikrázást.*
- Egy jó szopást ígért nekem *lehelte rekedten a férfi civódására, s félig kinyitotta a szemét. A kéj egészen átmosta szürke íriszeit, melyek általában füstösen, áthatolhatatlanul borongtak, most azonban eleven örvényléssel égtek. Ő is szívesen rávetette volna magát a férfira, nem akart a kényelmes letepert szerepben pihengetni csak azért, mert ott volt a csomó a csuklóján, de a mámor, amit Shan adott neki, túl szép, túl intenzív volt ahhoz, hogy meg tudjon válni tőle. Minden perc a mennyekbe vitte, s nem kívánt onnan visszazuhanni... egész életén át ezt a felfokozott zsibongást akarta az elméjében és a tagjaiban, amihez Shan juttatta.*
|
Shan elgondolkodott, ez a srác egyszerűen megbabonázta, ellenkezet ugyan egy kicist, de tisztán látta rajta az élvezetet. Minden egyes szó, mely August torkát elhagyta, csak még jobban feltüzelte Shant, már nem tudott leállni, akkor sem tette volna, ha a férfi könyörgött volna érte. Túl messzire ment, s még meszebbre akart... forrt a teste, a vére, s mindeközben kimondhatatlan szomjúsát érzett.
Élvezte minden percét annak amit Augustal tölthetett, a hangja, a rezdülései, a teste vágyakozásai... mind olyan szép volt, hogy Shan magába akarta inni az egész pillanatot, lefotózni a fejében, megőrizni... nem.... ennél sokkal de sokkal többre vágyott, sokkal több szenvedélyre, több nyögésre, több elfojtott szóra, még izzóbb szemekre. Mindent akart, de nem azonnal, szép lassan felderíteni partnere minden egyes zegzugát, kitapintnai érzékeny pontjait... mégis türelmetlen volt, magába akarta szívni az illatát, a bőre selymességét, a tetoválásai minden egyes négyzetcentiméterét. Ahogy partnere gyorsításért könyörgött, megnyalta szája szélét. - Nem hallottam elég jól - incselkedett. - mondaná hangosabban? - nyalogatta még lasabban a férfi gyengepontját.
|
- Ahogy mondja... nem kellenek hozzá nevek *mondta, és csak nem mutatkozott be újra. Oly ritka alkalom volt ez, mikor névtelen lehetett. Mások máris tudják a nevét, mielőtt megszólal. Kitalálják a zenéje, a klipjei, a kinézete alapján, ki ő, és az előítéletek alapján közelítenek felé vagy távolodnak tőle. De Shannal más volt. Őelőtte tiszta lapként indult, semmit sem szennyezett be a múltja. Csak az a pillanat létezett, csak a két test, csak a vágy. Minden egyéb mellékes díszlet volt csupán. Felnyögött, felszisszent, ahogy a férfi elkezdett vele játszadozni. Nem fogta vissza magát, minden szégyen nélkül törtek fel belőle az élvezet hangjai, s ez igazán jól is állt neki, dallamos hangját forróság itatta át.*
- El is vártam... csak nem képzeli, hogy beérem kevesebbel, mint a legjobbal *lehelte akkor már el-elfúlva. Borzongatta a különös kiszolgáltatottsága, amiről nem lehetett tudni, mennyire játék, és mennyire van valóban egy idegen kezében. Ez új, izgató fűszert adott az egészhez, egy ismeretlennel csinálni, akiről csak néhány jelentéktelen dolgot tud, de amúgy nem ismeri, nincs köztük semmiféle kötelék.. ezért volt olyan természetes számára, ahogy átadta magát Shannak. A testük nyilvánvaló kívánsága teljesült ezzel.* - Gyorsabban *suttogta, s ha szabad lett volna a keze, maga mutatta volna meg a férfinek az ütemet.*
 |
- Valóban nem emlékszem.. - vallotta be. - Örülnék, ha elmondnaá újra, de ha nem hát az sem baj... a szexhez nem kötelezőek a nevek. - nyalintott végig szája szélén, majd közelebb hajolva megszívta a srác egyik mellbimbóját. - Az étvágyam csillapíthtatlan, de úgy tűnik, most egy igazán specális fogást sikerült megcsípnem. - duurzsolta, s valóban úgy tűnt, boldog.
- Hogy is lehetnék az? Hiszen... amit látok egyszerűen elképesztő. - feluncogott - milyen kis heves és követelődző. Csak megsúgom... . nyalta meg óvatosan a hegyét. - Én vagyok a legjobb... ha egyszer csinálom magának, soha többé nem elégszik majd meg mással. Remélem felkészült, hiszen ön kérte ezt. - közelebb hajolt, de még mielőtt bevette vollna a szájába, felpillantott Augustra. A srác már akkor érezhette Shan égető lehelletét, szinte parázslott. - Bízza rám magát. - vette be szájába, nem tétovázott, nyelvével és ajkaival izgatta egyszerre, váltogatták egymást a kínzó rövid és a gyors ütemek, melyek arra voltak hivatottak, hogy ne élvezzen el idő előtt, felhergelni akarta csak, hogy vágyja, hogy vele legyen, hogy akarja őt minden porcikájával.
|
*Egyik pillanatról a másikra zsákmánnyá vált, de érezte, hogy ez nem jelenti azt, hogy áldozat is lenne egyben. Egy összetett szerelmi bűnténybe találta magát belebonyolódni, de abban biztos volt, ő az elkövető. Tehet Shan bármit, akkor is ő az.*
- Fogadok a nevemre sem emlékszik. Mindenkit megerőszakol, aki betéved magához? Ennyire ki van éhezve? * morogta, majd az érintések elhallgattaták, elkábították, de az is csak egy percig hatott, utána újra feléledt a férfiben a vágy, hogy visszabeszéljen, és az övé legyen az utolsó szó. Közben Shan nem vesztegette az időt, gyorsan hámozták le kezei róla a ruhát, és sebesen fedezték fel mindenütt. Egy pillanat alatt átforrósodott a teste. Eltűnt minden egyéb, a nap minden árnya. Az előbb még úgy érezte magát, mint aki lefutott egy maratont, s most a fáradtság helyét átvette a sürgető akarás.*
- Első osztályú. Ilyenben többé úgysem lesz része *felelte, mikor Shan az ölébe ült* maga nem beszámítható, tud róla? Rohadtul nem normális, amit csinál.
*Olyan megvetően közölte ezt, mint akinek nagyon nem tetszik amit lát. Pedig minden porcikája kiáltozott a folytatásért. Azért még mindig rángatta a karját, mikor a férfi végigtapogatta. A szókimondó tényközlésre elmosolyodott, kilátszott éles szemfoga.* - Na mire vár még? Szopjon már le.
|
Shan végig karistolta és csókolta August börét, bele bele marva a finom "vászonba". - csak egy pillanatra láttam... de már megigézett ez a test. Azt kéri, egyesüljek vele... milyen finom vállak... erősek mégis törékenyek, és ez a mellizom... azt akarja, hogy felfaljam. - harapott is bele, de vigyázva arra, hogy ne sértse meg értékes játékszerét. - Mit gondol mit csinálok? - s keze máris a srác sliccére tévedt. Nem vacilált sokat, hamar megszabadította a nadrágtól, majd még a szöveten keresztül kezdte el nyalogatni frissen szerzett zsákmányát.
- Milyen ínycsiklandó falatok... - ült most fel szét terpesztett lábakkal Augustra, hogy telejs belátást tudjon nyújtani neki. Levette magáról vörös ingét, mely alatt ott lapult egy fekete sárkány, a farkincája vége elért egészen a finom pontokig.
- Hogy tetszik? Meg akarta nézni. - hajolt fölé, elkapta arcát, hogy ne ellenkezhessen és megcsókolta. Vad táncba kezdett vele ajkain, de nyelvét még nem dugta be, csak bemutatót tartott neki. - Szeretné látni a többit is igaz? Ennyi természetesen nem elég... - szabadította meg magát saját ruháitól. először a nadrágtól, a finom ingtől, majd nem utolsó sorban férfiasságát borító anyagdarabtól. A lenti tájék is arról tanúskodott, hogy már igencsak élvezkedni akar. - Ne aggódjon... - kapott ismét a srác alsójához, végig simított rajta. - Jobban szeretem, ha engem dugnak. - szabaította meg a felesleges ruhadarabtól. Ha a férfi nem működött eyütt, hát valóban letépte róla. - Szép darab.
|
*Ha akarta se tudta volna rejtegetni, mennyire bejött neki a Shanben előállt változás. Betegnek tartotta továbbra is, de olyan kór volt ez, amiben jó volt a férfivel osztozni.*
- Perverz fasz * felelte Shan különös bókjaira. Tudta, hogy borzasztó erotikus tud lenni egy ideges férfi vagy nő, viszont ilyen nyíltan még senki nem fejezte ki előtte, hogy erre gerjed. Ha ilyenek vannak benne, biztos más mocskot is találni még. Ez a gondolat izgatta.* - mi a francot nyalogat? * próbálta ellökni magától, de teste rögtön reagált. A Shan szemében lángoló tűz őt is magával rántotta, égjen vele a máglyán.* - mit képzel? Mit csinál?! *ki akart szabadulni, de azért nem annyira, hogy meg is tegye. Haragosan rángatta a karját, s élvezte a Shanból felé vetülő forró epekedést. Megborzongott, ahogy a férfi karmai a bőrét szántották. Alig várta, hogy húzza már le róla a nadrágját Shan, hogy marcongolja, tépje a húsát. Ő is ezt akarta tenni, valóban ki akarta tölteni az indulatait a férfin, minden pillanattal egyre jobban.*
|
- Ohh valóban? - kulcsra zárta az ajtót, azok a dühös pillantások, August modora egyre inkább kezdte feltüzelni Shant. Szerette volna megkötözni és a házában tartani, ha már önként nem akart maradni. Pedig ő megpróbált kedves is lenni, még meg is ölelte, a csókját is viszonozta... nyugtattgatta és tényleg, de tényleg megpróbált együttérző lenni. Csak egy pillanat töredéke volt, de már a srác mellett is termett, szinte bele teperte a kanapéba - Gyönyörű mocskos a szája... - suttogta. - Éjjel nappal tudnám hallgatni. - mintha a férfi életre kapott volna. - A pszichológus, már nem segít... pont egy oylan férfira volt szükségem, mint maga. - nyalintott végig arcán, érződött rajta, hogy fel va tüzelve. - Mi mind őrültek vagyunk, pont ezért segíthetünk egymáson. - nem remegett meg és nem állt meg, felhúzta August felsőjét és végig zongorázott a tetoválásokon puha ujjával, miközben az anyagot használva biloncsbe zárta August kezeit. Shan nem hibázott, ebből a kötelékből nem volt menekvés. - Majd ön lesz, ön lesz az én mámorító nedűm. - karmaval óvatosan karistolt végig August puha bőrén, persze ha nagyon tiltakozott, nem csinálta, és inkább avval foglaltoskodott, hogy jól szemügyre vegye a testét. - Önként jött a házamba, de sajnos nem hagyhatom, hogy csak így távozzon. El kellett volna mennie... messzire innen.... de már késő, túlságosan késő. - búgta a fülébe.
|
- Az egész! Minden egyes rohadt szavával csak beletapos másba, hogy nem fogja föl? *látta, hogy erre felcsillan a férfi szeme, és hogy mindez csak olaj a tűzre, de már nekikezdett, hát végigmondta* - nem csoda hogy itt vedel egyedül egész nap, kutya se néz magára. Ki akarná ezt elviselni?
*Mikor Shan hozzáért, tágra nyílt szemmel nézett rá. Várta, most vajon mi fog következni. Aztán csak hallgatta, hallgatta mindazt, amit annyira nem akart. Végül elengedték, mint egy jószágot, hogy kóricáljon a mezőn, nem ma vágják le.*
- Milyen beteg egy őrültekháza ez! Magának pszichológus kell *kiabálta a férfira.* - semmi köze hozzá. Ocsmány módon él, majd pont magától fogadok el jótanácsokat, meg életbölcsességeket? Azt hiszi akkora hőstett volt kiönteni pár üveg piát? Kitüntetést is vár érte? Holnap úgyis rohan, és újraveszi az egész készletét *Figyelte, amint a férfi a falnak dől.*- na én itt sem vagyok *morogta a kérdésre. Nagy léptekkel elindult, mobilja után kotorászva, hogy taxit hívjon.*
|
- Mire gondol? - érdeklődött. - Melyik részére? - csillant fel a szeme, Shan szájából szinte minden szó így hatott, ő maga is úgy érezte már, hogy nincs benne semmi érzelem, pont ezért próbálta most megóvni Augustot, de nem volt iylesmiben túl sok tapasztalata.
- Nem vagyok kedves ember, sem gondoskodó... - ragadta meg kicsit durvábban az arcát, de még mindig óvatos volt. - Nos, ha már okolnia kell valakit, ne magát tegye. A halál nem válogat, mindent letarol... örüljön, hogy nem cafatokban látta viszont azt a férfit, nem lengte körbe a vér és a belek szaga... úgy tesz mintha bármit is tudna, de... semmit se tud. - talán ezek voltak Shan első igazi érzései mit ő maga is elnyomott, és sose mondott ki igazán. - A gyász nem egyszerű... - engedte el. - De túl lesz rajta idővel. Ő volt az első közeli... barátja - gondolkodott, hogy hogyan is nevezze. - akit elveszített? - dőlt a falnak mentsvárként, össze volt zavarodva, de mégis elmosolyodott. - Tán tetszik önnek amit hall?
|
*Épp szentimentális hangulatában volt. Nem volt befogadó ezekre a tárgyilagos szavakra. Összeszűkült pupillával meredt Shanra. Felháborodásában egy szó se jött ki a torkán.*
- Totál érzéketlenség *morogta, mikor nagynehezen megszólalt* amiket mond.
*Aztán Shan megölelte. Nem ellenkezett, de nem is adta át magát az élménynek. Hamar arrébb húzódott.*
- Mi a francot beszél? Ne idegesítsen mégjobban *válaszolta háborogva. Nem akarta komolyan venni, amit mondott, de tudta, ideje lenne már. Az arcát érő érintésre halvány pír borította el.* - maga ilyen alkat? Mindenkinek kínálgatja a kis orcáját egy-két pofonért, vagy mi? *kérdezte félig tréfásan, félig komolyan. Az ajánlat túl csábító volt ahhoz, hogy csak úgy elsétáljon mellette. Ezzel az előbbi dühödt állapotából Shan máris kirántotta, s helyette egy kíváncsi vadállatot idézett meg, ki érdeklődve, éhesen méregette a zsákmányt.*
|
- Meg... azt hiszem így lesz a legjobb. - figyelte a srácot, s azon gondolkodott, vajon minden gondolatát kimondja-e, vagy ai mélyen legbelül nyomja azt bent tartja magának?
- Nincs, nekem már élő rokonaim sincsenek. Nem, hogy barátaim, vagy olyan emberek, akikben egy pillaantig is megbíznék. De azt mondják, fontos, hogy legyen. A tetoválására irányuló kérdés meglepi, nem tudja mit illene válaszolni. August is emgmutatta neki sajátjait, Shan viszont nem önként varrattatta magára. Most úgy gondolta, mégis csak kellene egy kis alkhol, ezért sóvárogva nézett a lefolyóra. Mire vissza pillantott, a fiatalabb már előtte állt.
- Ugyan, ne álltassa magát és ne is gyűlölje, így is úgy is vége lenne.. ön nem felelős az életéért. De ha ebben megnyugvást érez, hát tegye azt... végülis ugyanezt csináltam én magam is.- a mozdulatokra csak annyit tudott felelni, hogy ha August hagyta, magához ölelte. Habár legszívesebben felpofozta volna, hogy kicsit észhez térítse, de úgy tűnt, a srácnak fontos az arca. Megpróbálta lecsillapítani, nem tudta miért, de a haragja, a szenvedő arca csak még jobban vonzotta, végig simított a bőrén. - Úgy véli, hogy az igazi felelős én vagyok, ugye? Hiszen nekem segítettek tegnap este. Ki akarja adni rajtam a dühét, és haragját?
|
*A kórház említésére megvonta a vállát. Olyan mindegynek tűnt akkor neki minden. Aztán bámulta, hogy távozik a sok drága szesz a lefolyóba.*
- Megválik tőlük?
*Arra, hogy maradhat, megrázta a fejét. Úgy kívánta volna az illem, hogy menjen.. de valami még mindig marasztalta. Nem mozdult a lába. Ült csak görnyedt háttal a kanapén, összekulcsolta az ujjait, előre hajolt, mint akinek nagy fájdalmai vannak.*
- Magának van kiben bíznia? *kérdezte.* - Művészinek tartja őket? *bámult Shanra a tetoválásai megmutatása után. Már csak a férfi szavait ismételgette. Ólmos fáradtság vett erőt rajta, zsibongott a feje.*
- Megmutatja? *kérdezte, mikor Shan a saját tetoválását említette. Aztán meg sem várva a választ felugrott. Maga sem tudta, hová igyekszik, csak hogy nem tud egy helyben maradni. Nem a teste volt a fáradt, az futott volna bármeddig.*
- Miattam halt meg! Én öltem meg! *kívánkoztak ki belőle a szavak fújtatva * én akartam, hogy álljunk meg itt... ha ez nincs, még mindig élhetne. Még élhetett volna. Meggyilkoltam.
*Indulatosan közelített Shan felé, belekapott annak felsőjébe, húzta maga felé, mint akinek más kapaszkodója nincs ezen a világon, s közben áradt belőle a mérhetetlen harag.*
|
A férfi nemakart közbe szólni, de figyelte a folyamatokat, mindazt amit a két férfi csinál, s azt is amit August. Nem volt nehéz rájönnie, hogy nagyon is megviselte a férfi halála, talán legszívesebben ordítana is, ha tehetné. Így csak várt és várt, míg em távozott a két alak.
-A Keze... nem néz ki jól - sóhajtott. - Bevigyem a kórházba? - lépett közelebb hozzá, valóban aggódott kicsit, de leginkább August lelki állapota az, ami aggasztotta. Szánalmas lenne? Ebből a szögből nézve igencsak aranyosnak tartotta a nemrég még kekeckedő, szinte már fölé tornyosuló férfit. Oly kicsinek érezte magát mellette, s most mégis... olyan apró, hogy kedve lett volna magához ölelni és babusgatni, akár egy gyereket. Először csak végig hallgatta, úgy gondolta jobb, ha csak kiadja magából, neki nem is kell szólnia, most úgysem ő magán van a hangsúly. Egyértelművé vált számára, hogy démonokkal harcol, és saját magát keresi a káoszban, úgy ahogy ő is tette ezt nemrég. Végül ahogy befejezte mondandóját, csak bólintott egyet, utána kezdett csak beszélni.
- Maradhat, ha akar. - lépett a konyhapulthoz és elő vett pár üveget. Bort, whiskeyt, pálinkát... s egyesével kinyitogatva küldte le őket a lefolyóba. - Nem szükséges innia, én sem teszem többé. Amit maga érez nem szánalom, a világ már csak ilyen. - egyre több üveg tartalma folyt le, Shan azt gondolta, épp itt az ideje véget vetni ennek. - Megbízni valakiben botorság, és önámítás. - adott igazat a sztárocska szavainak. - Mégis anélkül az ember mit sem ér, szükségünk van az érzelmeinke. - cáfolta meg egy mondatba saját állítását.
A tetoválásokra csak bólintott, neki is volt egy elrejtve a mellkasán, egy hatalmas fekete sárkány. Olyan volt, mintha fel akarná falni önön gazdáját. August tetoválásait különösen szépnek tartotta, olyan volt, mint egy festmény, melyhez a vásznat a srác teste szolgáltata. - Szerintem nem félelmetesek, inkább művészinek tűnnek. - a kérdésre nem tudott mit felelni, úgy gondolta amúgy sem vár semmiféle választ. Mégis... szerette volna megnyugtatni annak ellenére, hogy képtelenségnek érezte ezt jelen pillanatban. - Nekem is van egy. - tette hozzá, ahbár már jópár perc eltelt.
|
*A kapuban ketten álltak, nyilván hogy elbírják a súlyos, élettelen testet. August még ki se nyitotta az ajtót, elkezdett nekik a házba mutogatni.*
- Ott van. Meg a kezem is eltörött *tette hozzá szinte vidáman. A kézfeje valóban el is színeződött már.* - A sofőröm volt *közölte aztán, minden átmenet nélkül. Kinyitotta az ajtót* - furcsa azt mondani, hogy volt... hogy csak volt.
*Borzalmasan érezte magát. Meggyűrte az éjszaka és úgy minden. Abban is biztos volt, hogy szörnyen néz ki, nem szívesen mutatkozott így senki előtt sem, a fájdalom eltorzít mindent, az ember vonásait is. Lehajolt, s felmarkolt egy marék havat, hogy aztán szétkenje arcát. A két köpcös alak megindult, August lemaradva követte őket. Már bánta előző kirohanásait, azt is, hogy ezután majd gipszben koncertezhet, meg azt is, hogy úgy rámászott Shanra. Nem volt komoly szándéka vele.*
- Arra, arra *bíztatta a kettőt, mikor már a házban voltak. A hangja most különösen karcosan csengett. A férfi egész lényében volt valami kissé állatszerű, az ábrázatában, testtartásában, mozgásában, s ez legfőképp a hangjában mutatkozott meg. Egy farkas vonásai és karistos hangja volt az övé.
Komolyan nézte, mit művel az a kettő a kanapén heverő sofőrrel. Minden képkockát meg akart örökíteni, az elméjébe vésni. Ebből táplálkozott, az élet drámaiságából, s így ahelyett, hogy elmenekült volna, vagy elfordítja az arcát, mindig kényszerítette magát, hogy menjen közelebb és nézzen bele mindennek a szemébe, amitől tart. Ez a pillanat is ilyen volt. Könnyebb lett volna arrébb poroszkálni, és rábízni az egészet Shanra, de ott akart lenni annál, ami a legnagyobb szenvedést okozza. Csak így győzhette le a szenvedést magát.
A két alak végül ráfektette a sofőrt egy hordágyra és kivitte a kocsiba, s megadták a pontos címet, Augustnak hová kell mennie, kiket kell értesítenie. Aztán távoztak.
Mély csend szállt a házra, amint elhajtottak. August nem tudott mit kezdeni magával, annyira jeges volt az űr a mellkasában. Nem akart egyedül maradni, viszont nem volt senki, aki mellett szívesen lett volna.*
- Mennem kéne *vetette fel ismét kisvártatva.* - bár gőzöm sincs, hova. Annyira szánalmas, nem? Hogy ott van az a pár csóka, akikkel zenélek, de ők csak kollégák, meg ott az a rengeteg ismerős, akik szintén jópofiznak minden áldott alkalommal, amikor találkozunk, és elvárják ezt tőlem is, de ha valami olyannal állnék eléjük, ami egy kicsit is megterheli őket, hát menekülnének. Apám világ életében lenézte, hogyha egy ember kimutatta az érzelmeit. Hiába, hogy jó barátok voltak, nem lesz abból egy nagy egymásra borulós nyöszörgés, amikor elmondom neki. Van még piája? Igyunk a szánalomra! *kiáltott fel, de azonnal el is vetette ezt az ötletet. Kontroll alatt akarta tartani az eseményeket* - De komolyan, bárkit hívnék, egy visszafogott sajnálomra többre nem futná tőlük. Félnek tőlem, azért tartják a távolságot. Vagy félnek, vagy rajonganak, ez a kettő van, átmenet nincs, bár ezt a kettőt csinálhatják egyszerre is. A piercingek meg a tetkók miatt *magyarázta, hogy ne kelljen odafigyelnie arra a feneketlen csendre, amit a sofőr távozása hagyott maga után* -azoktól tartanak az emberek *s azzal fel is húzta a pólóját, hogy megmutassa hasán, mellkasán, oldalán, hátán terjengő tetoválásokat, melyek valószínűleg a férfi testének más tájain is folytatódtak, csak azt a ruha eltakarta épp* - ezt itt az első lemezem kiadásakor csináltattam, ezt meg egy utazásnál, ezt meg... *mutogatta sorra őket. Egységes, modern stílusú, erős körvonalú tetoválások voltak sok feketével. Volt köztük karvaly, pisztoly rózsával, kémcső, pin up girl, koponya, woodo baba, tehát a klasszikus témák mellett színes volt a felhozatal.* - majd neki is... az ő emlékezetére is csináltatok egyet. Mondjuk egy sakkbábut. Imádott sakkozni *vetette fel, s úgy csendesedett el, mintha egy gépet nyomtak volna ki, hirtelen, minden átmenet nélkül. Ezután csak meredt maga elé fókuszálatlanul.* - Hát ennyi egy élet... hogy lehet ennyi egy élet?
*Nem várt rá választ, s mégis érezte, Shan tudná rá a feleletet. Mert ő már átélte ezt nem is egyszer. Ő már beavatást nyert a halálba.*
|
- Nins ideje? Szóval így mennek a dolgok... - morogt az orra alatt. - Nos, ha így kívánja természetesen nem szólok bele a magánügyeibe. - tudta le ennyivel, majd már indult az ajtó felé, mikor August megelőzte. - Furcsa pasi...kiszámíthatatlan, változékony... pont az esetem. - nézte ahogy sétál a kapu felé, hogy ajtót nyisson. Valójában eléggé feltüzelte az a csók, úgy érezte lenne értelme az életének, ha a srác kérne a segítségéből, de láthatóan nem akarta magát gyengének mutatni, Shan pedig azon kapta magát, hogy azon gondolkodik, hogyan férkőzhetne jobban a közelébe. Végül az ajtóban megvárta az érkezőket, elmondta mi történt, ha esetleg August még nem mondta el, s a sofőrhöz vezette őket, ki még mindig oly békés ábrázattal feküdt, immár kissé hidegebben és merevebben.
|
*Pislogott csak. Nem tudta eldönteni, hogy ezt Shan direkt csinálja, vagy valóban nem áll össze neki a kép. Minden esetre nem állt neki magyarázkodni, hogy nem hiányzik neki, hogy megírják a lapok, hogy férfiakra mászik rá. Nem is felelt semmit, csak gondterhelten a fotelben nyugvó alak felé pillantott. Shan következő szavain viszont már felhúzta magát.*
- Nekem marhára nincs időm ilyen hülyeségekre *morrant föl, s felpattant, hogy ajtót nyisson, ha már Shan láthatólag nem szándékozott. Közben fél kézzel már a mobilján pötyögött, elintézett pár hívást, lemondta az aznapi programjait.
Még nem temettetett el senkit, nem volt tapasztalata ilyesmiben. Még akár érdekesnek is tartotta volna, ha nem lett volna érzelmileg érintve az ügyben. Kiballagott, végig a kis úton a kapuig, megtörölte a szemét, és ajtót nyitott.*
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
