|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.12. 14:02 - |
Ez Kyo otthona. Ritkán jár haza, általában Jigsawra hagyja a házimunkát és a ház felügyeletét. Nem szereti, ha idegenek járnak a házában, ezért ritkán fogad vendégeket, akkor is inkább Andrew és Blasko jön hozzá. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Értem. Ennek örülök. A szerelem túl vad dolog, nehéz vele bánni. - mondja komolyan, bár Jigsawnak fogalma sem lehet, miért mondja ezt. Megérti az érzéseit is, Kyoval és Blaskova ők is hasonlóak egymásnak. - Nem értek veled egyet, a test csupán a hegeket őrzi meg, a fájdalmat magát csak a lélek, ahogy az emlékeket is. - mond ellent a srácnak. Mélyet sóhajt. - Feszélyez is a közelségük? Zavar, ha bámulnak, hozzád nyúlnak, megszólítanak? - kérdezi. Elfogadja, hogy a kandúr ilyen, még tetszik is neki.
|
- Nem voltam szerelmes, szerettem őt úgy mint egy testvért de tovább nem... *őszintén beszél, tényleg nem volt szerelmes, meglepődik a férfi mozdulatán de nem tulajdonít neki különösebbet* - A fájdalom sohasem vész ki a testből, az emlékek ugyanúgy megmaradnak... a szépek és a rútak is... általában az utóbbi okoz gyógyíthatatlan sebeket... nde nem gyűlölöm őt, a gyűlölet sohasem szül jót... egy macskalénynek meg kell tanulnia elfogadni a sorsát... még akkor is ha az fájdalmakkal van teli *nem tör ki, végtelen nagy türelme van, kellett is ez Peter mellé* - Az embereket sem gyűlölöm, egyszerűen csak nem kedvelem őket...
|
Andrew amint meglátja, hogy a fiú ismét a szájába harap, kinyúl felé és meghúzza lefelé egy kicsit az alsó ajkát. Nem csinál többet, eszében sincs hozzáérni úgy a kandúrhoz, amivel azt üzenné neki, hogy ki akar kezdeni vele. Bár ezt Jigsaw nem biztos, hogy tudja. - Légy őszinte magaddal. - szólal meg hűvös hangon. - Ha közönyös lennél Peterrel szemben, nem rágnád szét a szád, nem roskadnál össze az emlékektől, nem érintene meg a múlt. - folytatja kicsit melegebb hangon. - Nem voltál te szerelmes belé? Nem gyűlölöd azért, amiket tett, amiért használt, megalázott és eldobott? - visz színt, színészi színt a hangjába. Tudja, hogy feszegeti a húrt, ezért felkészül arra, hogy esetleg túlfeszíti.
|
*Jigsaw nem hátrál,bár szeretne mégsem teszi, ahogy a férfi rákérdez, ismételten ajkaiba harap ösztönszerűen, végül bólint a kérdésre nem képes megválaszolni* - Kedveltem és tiszteltem őt, kitartottam mellette még akkor is amikor mocskos dolgokat művelt.... mostmár semmit sem érzek, talán csak szánom őt... őszintén szánom... *közben tekintete a férfiébe olvad, nem fél tőle, Petertől sem félt soha, ő mindvégig hitt abban hogy megváltozik... mégis valamiért ledermed ettől a közelségtől, tartja magát, hiszen senki szemében nem akar gyengének tűnni. az étel pedig amúgy is már készül magától*
|
Hallgatja Jigsaw-t és lassanként beigazolódik a gyanúja. Feláll a székről és odalép a fiú közelébe. Tart tőle, hogy újra eldobja magát a kis kandúr. Számára ő kicsi, vékony és törékeny, de semmiképpen sem lányos. Kyora is hasonlóképp tekint, csupán a férfinek keményebb a váza. - Szóval ez a titkod, az előző gazdád molesztált és bántalmazott? - kérdez rá nyíltan. Nem árul el semmit a hangja, nem közönyös, de nem is aggodalmas vagy sajnálkozó. Egyszerűen kérdez. - Mit éreztél az előző gazdád iránt és mit érzel iránta most? - teszi fel újabb kérdését. - Persze nem muszáj válaszolnod. - rakja is utána szinte azonnal.
|
- Ez is igaz... *fülei lelapulnak egy pillanatra majd újra felpattannak* - Igen érdekel a gazdám, én mindig próbálok megfelelni neki... ezért keményen dolgozom, amikor ide kerültem még nagyon furcsa volt nekem minden, megjártam én már mindent, sose gondoltam volna, hogy valaha még ilyen helyem lesz.. és örültem neki hogy az úr nem kérdezgetett engem, örültem hogy nem ért hozzám... *ökölbe szorítja a kezeit* - Az előző gazdám először nagyon kedves volt velem, majd ahogy teltek az évek megvadult... és végül eldobott... *simít végig a hasán, a póló miatt nem látszik a titkos ékszer... kitéphette volna a bőréből mégis ragaszkodott hozzá, nem is tudja miért... * - örültem hogy az úr nem várt tőlem semmi mást csak a házimunkát és ezért én sem vártam tőle semmit, én kedvelem őt... talán éppen azért mert ennyire nagy köztünk a távolság, ez valahogy biztonságot ad számomra...
|
Andrew elmosolyodik. - Magadat hoztad kellemetlen helyzetbe, Kyo nem szokott aggodalmaskodni sok dolgon. Pontosabban semmin sem. Bár tény, hogy bír téged, ezért láthatóan jobban ügyel arra, mit mond és tesz. - teszi hozzá természetes hangon. - Engem sem hoztál kellemetlen helyzetbe. Megijedtem csupán, amikor összeroskadtál. - mondja ki őszintén, hisz nincs értelme tagadni, látszott bizonyára a szemeiből. Azt már csak magában, hogy minden, ami Yonak fontos, azért ő próbál felelősséget vállaln, ő igyekszik rá vigyázni, ahogy leginkább Yora vigyáz, figyel és vállalja érte a felelősséget. - Mit akarsz tudni az emberekről? - kérdezi tárgyilagosan. - Vagy mit akarsz tudni Kyoról? - hangsúlyozza ki a második kérdést. - Hiszen neked ő az embered, gondolom, ő érdekel a legjobban.
|
*Jigsaw végig húz saját száján, eddig talán fel sem figyelt erre ennyire* - Megpróbálom.... én nem akartam őt kellemetlen helyzetbe hozni és önt sem, tényleg nagyon sajnálom... *elhatározza hogy erről is leszokik, hiszen eddig minfig képes volt... igazából Peter miatt szokott erre rá, amikor az "játszott" vele, s parancsba adta hogy a kandúr meg sem nyikkanhat... közben Jigsaw tovébb dolgozgat, mégis valamiért zavatabb mint szokott, talána férfi jelenléte, nem kérdez semmit, mert nem tartja úgy hogy jó sülne ki belőle, viszont a konyha ablakából jól hallani a madarak dalolását, ez egy kicsit nyugtatja is, fülein látszik hogy figyel másra is, nem csak Andrew szavaira* - Visszatérve erre... én nem vagyok ember... és nem nagyon tudom mik a szokások... talán túl keveset olvastam ehhez*
|
Andrew megint hallgatással indít. Megfontolja a mondanóját. Szeretné tudni, mi történt Jigsawval, de tart tőle, ha most rákérdez, kiüti vele a kandúrt, így hát meneszti a témát a fejéből. Lesz még alkalma, mikor jobbak a körülmények. - Az emberek akkor nyalják vagy harapják meg finoman, netán érzékien a szájukat, ha csókra vágynak, flörtölnek. Ez egy igen kihívó gesztus. Másrészt... - mielőtt folytatná, kinéz a konyhából, de Kyonak nyomát sem látja. - Tudnod kell Yoról, hogy a vér látványa elég eltérően hat rá. Vannak gyengéi, például gyűlöli, ha feleselnek vele, ha nem az ő akarata érvényesül, ha megpróbálják lenyomni, lekörözni, utálja a jogi macerákat és a rinyáló embereket, de semmire sem reagál annyira... lehengerelten, mint a vérre. - magyarázza. - Biztos lehetsz benne, hogy nem fog bántani, de... hagyd abba a szád rágását. - szól rá. Elnyúlik a székben és gondolkodóba esik. Fogalma sincs, mit mondjon Jigsawnak a gazdájáról. Mondja az igazat? Ha jól értette, a kandúr attól borult ki majdnem ájulásig, hogy Kyo megbabonázva meredt rá. Inkább ne mond most még semmit.
|
- Eszembe jutott valami régről... és ez történt... ezért nem szeretek beszélni, túlságosan keserű ez a citrom... *közben pedig pakol, mindent előkészít, szeret szorgoskodni a konyhában, ha úgy nézzük igazi "háziasszony". Pillanatok leforgása alatt készít el szinte mindent, és észre sem veszi hogy még mindig harapdálja a száját. viszont nem olyan erősen* - Sajnálom uram de erre nem adhatok jobb magyarázatot... de nem vagyok mazohista... igazából nem fáj... nem értem mi ebben a különös... más nem csinál ilyesmit?
|
Andrew végighallgatja Jigsaw-t, majd belátja, hogy kénytelen lesz elengedni. Félrehúzódik, majd felsegíti és a konyhába követi. - Miért estél össze? - kérdezi aggódón. Kihúz egy széket, úgy fordítja, hogy láthassa a kandúrt, aztán leül rá. - Hogy harapdálhatod a szád? Egyszerűen fel nem foghatom. Hisz az fáj! Nem olyan, mint a körömrágás, ezt még csak megmagyarázni se akard nekem! - magyaráz egyre hevesebben. - Ugye... nem vagy mazochista? - kérdezi gyanakvóan.
|
- Nem tudom, szokás féle... mint hogy valaki rágja a körmét és még csak észre sem veszi... én is sokszor harapdálom, tudja fene hogy miért... kérem engedjen utamra... még sok a dolgom, ha gondolja a konyhában még folytathatjuk ezt... *kéri szinte könyörgőn*
|
Andrew szeretné elkapni Jigsaw-t, de túl későn veszi észre, hogy az zuhan a föld felé. Rémülten tornyosul fölé. Lent tartja, nem ereszti felkelni onnan. - Miért harapod szét a saját szád rendszeresen? - kérdezi komolyan tőle. - A száj az egyik legtöbb érzőideggel ellátott részed. - világosítja fel, ha Jigsaw esetleg nem tudná. Tudja, hogy most Kyo nem fog visszatérni egy darabig, így nyugodtan kérdezgetheti a fiút.
|
- Én... tényleg sajnálom... *mondja őszintén, a férfi mozdulatai viszont megrémítik, azonban ez nem látszik rajta, inkább csak úgy tűnik hogy meglepődik ezen, bólint a fejével hogy megértette a dolgot, de akkor Andrew valamiért közbelép zavartnak érzi magát amiért csak úgy megjelenik, tudatosul benne hogy mindent hallott a férfi, amint gazdája eltűnik ő szinte összeesik, és a földön koppan, de közben tekintete a férfin jár* - Én... mindig ezt csinálom én erről nem tudom hogy képes leszek e leszokni... *a macska száját sok seb borítja ami bizonyítja is a dolgot* - Megyek... megcsinálom az ebédet! *indul megint útnak, miután feltápászkodik*
|
- Ne szabadkozz. - kéri lágy hangon, ám akkor meglátja, hogy vér serken a fiú száján attól az erőszakos harapástól. Megáll a mozdulatban és csak pislog a kandúrra. Nem ereszti el, odalép elébe, majd szövet zsebkendőjét húzza elő a zsebéből. Tiszta, így gondolkodás nélkül Jigsaw szájára nyomja. - Ez a ház a védelmed. Nem kell félned. Nem fog itt senki sem bántani, még én sem. - mondja komolyan. - Nem kell hinned nekem, az idő beszél helyettem. Viszont arra nyomatékosan megkérlek, ne ontsd a véred a szemem láttára és arra, hogy semmilyen más módszerrel ne kínozd magad, még lelkileg se. - villannak szemei, mintha dühös lenne, holott egyetalán nem erről van szó. Le sem bírja venni a fiú arcáról a tekintetét.
Andrew ekkor bújik elő az ajtó mögül. Sietősek a léptei, komoly a képe, mintha meg akarna akadályozni valamit. Egyetlen szó nélkül közelíti meg Kyot, majd megragadja a karját. Erre Yo magához tér és hátrább lép Jigsawtól. Szeretné a kanapéra ültetni, de a hosszú hajú férfi durván ellöki a szemüvegest magától, majd dühös léptekkel távozik a nappaliból. Andrew csak enyhült félmosollyal néz utána, szinte tudja, mi játszódik most le Kyouzenkyoban.
|
- Peter... *mondja ki a fel nem tett kérdésre a választ, a fiú megölte a kutyájukat csak azért mert Jigsawnak ő volt a szeretet utolsó kapaszkodója* - Sajnálom én nem is... csak... *ismét ajkait harapja, de annyira, hogy vér serken belőle* - máris megcsinálom, utána pedig a ruháit is kivasalom uram... *jelenti neki*- Ha gondolja akkor én távoznék is... *úgy érzi jócskán felsült a férfi előtt, és az mostanában biztos nem fog hozzászólni, de mit tehetne? Mostmár mindegy örülnie kell annak is hogy Kyo engedett neki egy kicsinyke részt a világból* - Köszönök mindent... *teszi hozzá ha a férfi elengedi és még mielőtt kilépne a szobából*
|
Andrew nagyon örül, hogy Kyonak sikerül lassanként kicsit megpuhítania és felszabadítania Jigsaw-t.
- Még mindig nem értem, hogy függenek össze a madarak és a rácsok. - mondja értetlen, aztán rájön. - Jézusom. - fogja meg a saját fejét. Beletúr a hajába, majd hátrasimítja azt. Igazán elegáns mozdulat ez. Andrew teljesen begőzöl tőle, visszahúzódik a biztonság mögé, ahol nem láthatják őt. A fekete fürtök fényesen omlanak Kyo hátára, s ő hitetlen félmosollyal, fejet csóválva néz Jigsawra. - Nem fogom berácsozni az ablakod, hogy ne tudj kapcsolatban maradni a madarakkal. - jelenti ki. - El sem tudom hinni, hogy ezt képzelted... - fordul el a fiútól, hogy ő is nekilásson valaminek. - Bár... - fordul vissza - gyanítom, nem belőlem indultál ki. - teszi hozzá könnyedén. - Tudok szemét disznó lenni, de csak ha érdekem kívánja. - mosolyodik el kacéran. Andrew ezt is elkapja és újra visszahúzódik. Ezen mozdulatok láttán szokott teljesen odalenni meg vissza Kyotól. - Rizottót kérek. Gombával, kukoricával jobban megszórva. És mellé egy kis sajtot. - adja le a rendelést.
|
- Köszönöm... *őszintén mondja, tudja hogy a gazdája gazdag és talán így neki is jobb sorsot biztosít, bár nem a színvonalra gondol hanem a jogokra amiket adhat neki ez által.* - Sajnálom, csak... tudja.... én nem ismerem még annyira önt, ezért fordult ez meg a fejemben, de örülök neki.... mármint annak hogy nem lesznek rácsok... *majdnem elneveti magát a kérdésen* - Hallgatni... *mondja egyszerűen* - Minden reggel ők ébresztenek, és én ezt szeretem, azt hiszem tudják ezt ők is.... mert nincs olyan nap, hogy ne lennének ott... *mesél róluk kissé felszabadultabban* - Ümm... lassan el kellene kezdenem a főzést uram, de még nem mondta azt sem hogy mit szeretne enni....
|
Legyint. - Nem veled van a probléma, hanem a törvényekkel. - mondja kissé morgolódva. Őszintén ezt gondolja. - Majd megoldom, hogy szabad legyen, ha eddig nem volt az. - kacsint játékosan Jigsawra. Kyouzenkyo valószínűleg a pénze révén szinte bármit elérhet, amit látványosan élvez is. Örül egy kicsit, hogy visszautasítja a pénzt Jigsaw. Adott volna pár bankót, azon nem múlt volna, de ezzel azt üzente a férfinek tudat alatt a fiú, hogy nem akar mindent, amit csak megkaphat, nem akar átlépni a határain, nem akar más lenni most hirtelen, mint aki eddig volt. Büszke rá Kyo. - Rácsokat?! - meglepődik. Kikerekednek a szemei, nem tudja hova tenni ezt a kérést. - Eszemben sincs rácsokat tenni az ablakodra! Nem rontom el rácsokkal a ház kinézetét. - közli egyszerűen. - Nem is értem, ezt miért kérted. - osztja meg még mindig egy kicsit felindultan ezt a gondolatát Jigsawval. Valóban el sem tudja képzelni, hogy a fiú attól fél, csak azért, mert szereti a madarakat, rácsot tesz az ablakára, hogy megfossza tőle őket. - Megenni szereted őket vagy nézni? - próbálja visszaterelni magát a madarakra. Hisz azokat szereti a kandúr. A volt gazdája tehát elméletileg nem keresi, ami jó, mert Kyo bizony nem adná vissza neki Jigsaw-t. Nem csak azért, mert már megvette és törvényesen az övé, hanem mert úgy véli, nem találna még egy ilyen tökéletes kandúrt ebbe a házba.
Andrew eközben ott áll a szobája ajtajában és kuncog magában a barátját. Örül annak, hogy kezd barátkozni egymással ez a két hallgatag figura.
|
- Sajnálom hogy ennyi a probléma velem... *mondja őszintén amikor a férfi a papírokra panaszkodik* - Tagságot? szabad azt? *kérdi, mivel ebben nem jártas, mégis teljesen izgatott lesz a dologtól* - Zsebpénz? *kikerekednek a szemei majd megrázza a fejét* - Nem... köszönöm de az nem kell... minden megvan, ami létfontosságű az életemhez, ön gazdálkodjon a pénzel és ahhoz úgy sem értek, elég nekem az amit kapok... másra úgy sincs szükségem... *gondolkodik pár percig* - Szeretem a madarakat... *közli, hogy azértlegyen ennek a bizalomnak alapja*- De kérem ne tetessen rácsot az ablakomra uram... *kéri* - Én nem kerestem őt, igazából már túltettem magam azon hogy nem kellettem, arról meg hogy ő keresett volna arról nem tudok... *feleli őszintén*
|
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
