|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Akkor soha többé nem mész majd vissza... *mosolyog a macskára* - Ne haragudj... igazad volt, Markusban nem bízhatunk... Segíts Fognak... én jól vagyok... nem kell aggódnod, csak egy kicsit beütöttem a fejem... *mosolyog a macskára* - Vigyük el Adrianhoz, ő biztosan tud segíteni, amúgy is oda akartunk menni... *mondja egyszerűen s egyben komolyan* - Örülök, hogy megbékéltél a kölykünkel! *neveti, Fang eközben összekuporodik, mivel kezdi érezni a fájdalmakat amiket a harc közepette nem érzékelt*
 
|
- Gyűlöllek. - mondja ki az oly sokat emésztgetett szót Okuo. Olyan mélységes és sötét csengést kap, mint egy musicalben az a pillanat, amikor lelövik a főhőst. Mint egy pisztolyrobbanás némi zeneszóval. Elhűl még Markus is. - Ne lássalak többé, vagy visszamegyek Shenhez elmondani, mit tettél.
- Te nem értesz engem!
- Dehogynem! - vág közbe. Olyan komoly, rideg és idegen most még maga számára is a művész. De muszáj eljátszania ezt a szerepet. S jól sikerül, Markus egy gyilkos pillantást küld még Fangnak, aztán elfordul és otthagyja a kis társaságot. Okuo szeretne most elgyengülni, de nem teheti meg. Megsimogatja Fog fejecskéjét, majd Rolcashoz rohan. - Sosem megyek vissza, amíg szeretsz engem. - igéri meg a fiúnak. - Egyébként is... van egy közös csemeténk, emlékszel? - próbál viccelni, de látszik rajta, hogy aggódik. - El kell látni. És már nem félek tőle. - jelenti be büszkén, de csendesen. - Markus vissza fog jönni. Túl erős benne az érzés, hogy kibírja. Nem tudom, hogyan likvidálhatnánk, de nem akarom, hogy bántson. Fog... - hátranéz a kölyökre. - Rémesen festesz. Mindjárt segítek rajtad. - magyarázza neki. - És tud beszélni. Valahogy beszélt Markushoz. Vagyis érti a szavainkat! - lelkendezik Rolcasnak, de még mindig aggódó rettegés van a szemeiben. Úgy nézi végig a fiút, mint egy porcelánt, amelyen repedést keres. Ölelné, de még attól is fél, hogy ő roppantaná össze. És Fog, neki most tényleg szüksége van Okuora.
 
|
= Várj csak... *még vérzőn, sebekkel tarkítottan is feláll, s kihúzza magát* = Egyszer még úgy is legyőzlek... *lassan oda botorkál Tokuhoz, s oldalához nyomja a fejét, talán már gy is győzelmet kiállthatott Markus felett, bár nem a harcban érte el, hanem Toku szívében...
- Toku... *nyitja fel Rolcas is a szemét, üvegszeme csillog ahogy a nap megvilágítja* - Ne hagyj el... *suttogja aztán lassan felül* - Ne menj vissza... *öleli át a félvér nyakát, még akkor is ha tudja nem gondolta ezt a félvér teljesen komolyan*
|
Okuo kezd magához térni azáltal, hogy Fog nem hagyta Markusnak, hogy megérintse őt. Látja, hogy a kis kölyök milyen ádáz harcot vív ezzel a hatalmas hímmel, majd mögöttük megpillantja Rolcast. Azonnal magához tér. - Rolcas! - kiáltja.
Markust meglepik a kutyahangon leadott szavak. Feljajdul kutyamód a harapáson, majd gyilkos dühvel mar hatalmas állkapcsával Fang vállába.
Okuo tudja, hogy tennie kéne valamit, hogy Fogat mentse, hiszen olyan hősiesen védelmezi őt, de ahogy Rolcas összeesik, semmi másra nem tud gondolni, csak arra, hogy ez miatta történik és ha ő nem lenne ennyire félős, vagy ennyire fontos mind a három személy számára, ha ő nem is lenne, nem lenne ez az egész.
Markus elhajítja a fehér lényt, mikor már kellően széttrancsírozta a húsát. - Megtarthatod a gazdádnak, de többé ne próbálj legyőzni, mert elharapom a torkod. - fenyegeti sötéten, emberi nyelven Fangot.
Okuo összeszedi magát és robotos léptekkel odamegy a félelme tárgyához. Markus lenyugszik annyira, hogy mozdulatlan maradjon, de szemein látszik, csak egyetlen szikra kell és máris újra a félvéren lesz. - Te bántottad azt, aki nekem a legfontosabb, miután bántottál engem. - mondja tagolva, színtelen hangon a szavakat. - És bántotta Fogat is, aki hűséges hozzám annak ellenére, ahogy én viselkedtem vele. Menj el Markus, különben visszamegyek Shenhez és elárulom neki, hogy te rejtettél el. - fenyegeti csendesen, mire a hatalmas lény ledöbben. Okuo tudja, hogy ha visszamenne, Shen bántaná, bár most a kegyetlenség és a brutalitás még nagyobb mértéket öltene. Amibe akár bele is halhat.
|
*Rolcas kitárja két karját, hogy védelmezze a félvért, de tudja, hogy semmi esélye markussal szemben, a szavak nem hatnak, csak mégjobban feltüzeli vele a hímet aki félre csapja az útból, ő elesik és a fejét éppen a járda betonjába veri*
*Fang miközben folyik a diskurzus felkel a földről, szép csapásokat kapott, de még mielőtt a kutya még megérinthetné Tokut, felugrik rá és fogával belecsimpaszkodik a fülébe* = Ne merészeld bántani a gazdám, te nagy mamlasz különben ketté szedlek...! *vakkantja neki kutyahangon, valószínüleg Markus megérti de nem biztos benne*
- Au... *a fiú feltápászkodik* - Hagyd abba... Fog! Markus! hagyjátok abba! Könyörgöm! *s ahogy kiejti ezeket a szavakat, próbál közelebb jutni az említett felekhez, de nem ér el odáig fűlúton összeesik és elveszti az eszméletét*
|
- Nem! - ellenkezik Markus. - Aki birtokolni akarja, az Shen. Én csak megakadályozom, hogy újra az övé legyen. - folytatja hevesen, noha próbálja visszafogni magát, hiszen tisztelettel tartozik az emberek felé. Még akkor is, ha könnyedén félresöpörhetné az előtte állót. - Bízhatsz bennem! - jelenti ki megriadva. - Én nem akarom bántani Okuot, csak a kölyök zavart meg! Tudom, hogy fél tőlem, de én nem akarom, hogy féljen! Nincs mitől félnie, mert nem bántanám sosem. - bizonygatja, aztán Rolcas kegyetlennek, veszélyesnek és hazugnak nevezi. - Nem vagyok! - mordul dühösen és félrelöki a fiút. Mindenképp oda akar menni Okuohoz, aki még mindig reszket. Nem ellenkezik az érintése ellen, mert nem tud. Lebénítja a félelem. Tudja, hogy ha ellenkezést ellenséges viselkedésként értékeli Markus és agresszív lesz tőle. Tudja, hogy a durvaság kódolva van ebbe a lénybe és ha ellenáll, letöri az ellenállását.
|
- Te hozod rá a bajt! Nem védeni hanem birtokolni akarod őt! Én meg fogom védeni tőled...! *jelenti ki határozottan* - Eddig azt hittem bízhatok benned, de tévedtem... Tokunak igaza volt, te veszélyes vagy, kegyetlen és legfőképpen... hazug... mégrémisztted őt... *mutat Toku felé* - Ha mégis meg akarod őt óvni, ne gyere vissza többé... Nézd meg mit tettél Foggal... pedig épp kezdett helyre jönni a sebe... *mutat utat a kutyalénynek a kapu felé* - Menj el.... *ujja még mindig a kapu felé mutat, jelezve az irányt, nem tántorodik meg*
|
A gyorsaság még valami Markusszal szemben, de az erőfölény egyértelműen az idősebb kutyalénynél van. Leveri magáról az ifjút és próbál a veszélyességét jelző mozdulatokkal és gesztusokkal meghátrálást kiváltani Fogból. Persze ez a módszer nem működik, így támadnia kell és komoly sebeket ejtenie, hogy komolyan vegyék.
Okuo megrémül az újabb érintéstől, de hamar felfogja, hogy Rolcas az. Felül, de belekapaszkodik a srácba, nem engedi elvonszolni magát. A szemeivel könyörög, hogy legyen vége, de Rolcast most már nem engedi el, nehogy baja essen. - Mondtam, hogy veszélyes. Mondtam, hogy... - de nem fejezi be a mondatot, lopva oda-odapislant a harcolókhoz. - Szegény Fog... - suttogja, miközben tudja, hogy ezt csak ő állíthatná meg, hogy elkerüljék a vérontást. De ha egyszer úgy fél Markustól... Kicsúszik a kezéből a srác és riadtan kap utána, ám már nem éri el.
Markus épp lesújtani akar, amikor Rolcas ráordít. Hatalmasat lök Fogon, majd feláll a földről és a srác fölé magasodik. - Én csak azért hagytam nálad Okuot, hogy megóvd Shentől és mindenki mástól. De nem küldhetsz el véglegesen, mert én hűséges vagyok hozzá. - jelenti ki villanó szemekkel. - Ha megpróbálod elrejteni előlem, a szaga után fogok menni. Nem hagyom őt el. Megóvom a bajtól. - folytatja lázas hévvel.
|
*Viszont fog nem hátrál meg, vicsorogva próbálja elterelni a figyelmét Toku felől, még akkor is gyorsan felpattan amikor Markusnak sikerül lesúlytania rá, kivillantja a fogait, jelezve, hogy nem fogja átengedni neki a gazdáját, gyorsan lendül támadásba és annak ellenére hogy sebesült, igen gyorsan mozog, de talán nem lesz elég gyors Markus ellen* - Mi... mi folyik itt?*Rolcas a félvérhez siet, felsegíti, de ha nem tér még mindig észhez, akkor megpróbálja bevonszolni a házba* - Maradj itt.... ez parancs Toku! *mondja neki egyszerűen majd kirohan, addigra viszont Fog talán sikeresen eléri a kutyalényt, s ha sikerül neki, akkor megragadja a farkát és ráharap* - Fog... rossz kutya! Eresszd el... áááh Markus hagyjátok abba! ELÉG! Menj el Markus és ne gyere vissza! *üvölti szinte*
|
Markus fülei lelapulnak egy pillanatra, amikor Rolcas rászól, de képtelen teljesíteni a kérését. Tombol benne a vágy, s mellé az ösztönsziti pusztításé is társul, ám mielőtt beleharaphatna abba a gyönyörű, kidagadó ínú nyakba, valami apró nekiugrik. Gyorsan kapcsol, hogy ez a kis fehér gense, s karmos mancsával odacsap neki. Markus szőre felborzolódik, hegyes fogai kivillannak, szemeiben vad tűz lobban fel. Támadó állásba áll. - Húzz innen, kölyök! Az az enyém! - morogja eltorzult hanggal.
Okuo közben próbál visszatérni a jelenbe. Nem nagyon megy neki. A harcot felfogja, de most nem tud szólni, vagy tenni ellene.
|
~ Áhh a szeretőjét... kék csillagot... hmm azt hiszem jobb lesz ha nem mondom el MArkusnak, hogy merre találja... maradjon csak titokban *gondolja, aztán hírtelen Toku kivágja az ajtót, a jelenetek csak peregnek, a fiú szinte észbe se kap*- Hagyjátok abba, Markus kérlek szállj le Tokuról! *kéri de Fog közben támadásba lendül, ahogy megérzi "gazdája" félelmét, már ösztönösen Markusnak ugrik, valószínüleg evvel lerántja a félvérről* - Fog! Jaj ne.... ne verekedjetek! Álljatok le! *kiabálja, hasztalan, Fog vicsorogva, kivillantja fogacskáit, s Okuo előtt áll rendíthetetlenül, farkincája felborzolódik, ahogy fülei is az égbe merednek, nem számít neki ha meghal, ha evvel megmenteheti azt akit szeret, akihez kötődik, ragaszkodik, pont olyan akár egy kutya*
|
Rolcas szavaira Markus is szelídül egy kicsit, de véglegesen csak akkor hagyja abba a fogvillantgatást, amikor Fog is lenyugszik. Okuot nézi, aki tőle rettegve kapaszkodik a kis gensébe. Ez igazán dühíti a kutyalényt.
- Sajnálom, Rolcas. - kér bocsánatot lelapuló fülekkel, bűnbánó ábrázattal Markus. - Nem tudom, mi ütött belém, a kiskölyök nagyon meglepett és igazából... nem is tudom, bekapcsoltak az ösztöneim. - magyarkázkodik. - Shen még mindig keresi Okuot és egy ideje a szeretője sem jelentkezett, úgyhogy őt is. Abett rejtélyes körülmények közt ugyancsak eltűnt. Meg kell értened, ha leírja Shennek, hogy hol van Okuo, akkor... - kinyílik az ajtó és a szóban forgó már támad is. Fújva kap Markus felé, beugrik Rolcas elé és elkezdi hátrafele tolni.
- Megmondtam, hogy menj el és ne is gyere vissza! - szól rá a kutyalényra.
- Én a barátod vagyok.
- Nekem te nem vagy a barátom! - ellenkezik hevesen a művész. - Takarodj! - mutat az utca irányába. - Tűnj el! - kiáltja, amikor Markus megindul felé. Kivillannak egy pillanatra azok a hatalmas fogak, amelyektől a macska úgy retteg, ettől lebénul. Markus nem akarja bántani, de ahogy elvonja Rolcas közeléből, megbotlanak és ráesik. Okuo pánikba esik, a hangja a torkában reked, csak tátogni tud, a szemei elködösülnek és halálfélelmet árasztanak magukból. Ügyetlen próbálja eltolni Markust, de nem bír vele.
- Nyugalom. Kérlek, nyugodj meg. - próbálja nyugtatni a kutyalény, de hiába simogatja meg a félvér arcát, hiába masszírozza meg a mellkasát a szívénél, csak ront a helyzeten. - Figyelj rám. Okuo, kérlek! Nézz a szemembe! Tudom, hogy nem hallasz, ezért olvasd le a számról, amit mondok neked! - kérleli. A mozdulataiban vágy van. Azóta az este óta képtelen elfelejteni ősellenségét, úgy vonzódik hozzá, hogy majd belepusztul. Nem bíjra most sem megállni, hogy ne tegyen félreértelmezhető mozdulatokat, mint az arcsimogatás, a hajba túrás, a kérlelő szavak, a mellkas meg-megdörzsölése. Nadrágján már látszik is vágyának jele, amit legszívesebben odanyomna a kandúrhoz, ha az szorosan összezárt lábakkal nem akadályozná ebben.
|
- Hagyjátok abba! *legyez kezeivel Rolcas* - Markus ne bántsd Fogat... kérlek... *mondja neki nagyon szépen, s Fogra is ráparancsol* - Még fel sem gyógyultál a sérülésedből és már pattaogsz... elég legyen... *Fog meglepődik azon, hogyToku elrántja így csak nagy szemekkel pislog rá, s abbahagyja a morgást, lelapítja füleit, s nyüszögve kér bocsánatot a félvértől aki persze nem hallja* - Kérlek Markus nyugodj meg... kérlek ne bántsd fogat... ő még csak kölyök... *mondja miközben próbálja lenyugtatni*- Inkább mondd el, hogy mi a helyzet veled... rendben vagy? Mostanában nem jelentkeztél... *Toku felé pillant, bólint egyet felé és Markus felé indul meg, becsukja maga mögött az ajtót*
|
Mivel Okuo nem hall, így nem tudja, hogy a fiú szólt hozzá. Csak érzi, hogy nem lesz ez így jó, Markus előtte, Rolcas mögötte. Nem tudja, hogy Fang támadásba lendült, de ahogy Markus felemás szemeiben meglátja a tüzet, ösztönösen elugrik tőle. Még épp időben, Markus ugyanis rávicsorog a kölyökre, majd morogva és ugatva jelzi, hogy ő a rangidős. Okuo ugyan nem hall belőle semmit, de látja a fogait csattogni, a pofáján a bőrt összehúzódni, a szemeiben azt, amitől ő úgy retteg. - Elég! - kiabálja és elrántja Fogat, nehogy bánthassa őt Markus. A morgást sem hallja, nem is látja, mivel háttal kerül a kölyöknek, egyszerűen csak tudja, hogy ez a kutyalény kedveli őt, Rolcas kedveli Fangot, így meg kell védelmeznie Markustól. - Menj el! Menj a Pokolba! - küldi el hevesen. Az idősebb kutyalény még nem csillapodik, ki-kivillantja fogait, fogai összekocognak az indulattól, amely átjárja.
|
- Toku jól vagy? *kérdi amikor felpattan az asztaltól, se szó, se beszéd, utána indul és megpillantja az érkező markus is* ~ csak emlegetni kellett... *gondolja magában és odalépdel, eközben Fang megérzi Markus jelnlétét, s ösztönösen védi a saját területét, a betolakodó kutyától, morogni kezd, kivillantja tűhegyes kis fogacskáit, és akarva vagy csak véletlenül de éppen a macskalény elé áll mintha csak védelmezni akarná, persze négykézláb* - Fog... Fog nyugi... Markus nem bánt, csillapodj... *hesegeti alrébb aki ennek hatására még Rolcasra is morogni kezd* - Szia Markus.. ne haragudj Fogra, kölyök még... *mondja egyszerűen* - nem zavarsz... igaz Toku? *s ha a félvér rábólint akkor behívja a kutyalényt*
|
Lesomja füleit, amikor Rolcas megkérdezi tőle, hogy talán nem tetszik neki az ötlet. Ha tudná, milyen furcsa, kifordított pajzánságféléket kelt ezzel Okuoban, bizonyosan nem játszadozna vele ilyen könnyelműen. De nem tudja, s ez arra készteti a félvért, hogy megpróbálja csírájában is elfolytani az ilyesmit kettejük közt. Ám egyre képtelenebb gondolatokat oszt meg vele Rolcas, a szíve vadul dobol a mellkasában, lüktet az agya és felfájdul a mókus harapása. Feláll az asztaltól és elfordul, majd azonnal el is indul a kijárat felé. Nem akar arra gondolni, amiket a fiú mondott neki. Ahogy azonban kitárja az ajtót, ott áll Markus. Megrémül és puffogó-köpő-fújó hangot hallatva ugrik hátra. Fülei kihegyesednek, haja egy része zilált lesz a mozdulattól, sebesült kezét ösztönösen védi, testtartása védekező, de könnyen támadó is lehetne.
- Sziasztok. - köszön a kutyalény. - Zavarok? - kérdezi meglepetten. Míg nézi Okuot, visszaszelídül csendes fiúvá a vad macskalényből, s szemeiben furcsa vágyódás jelenik meg pár óvatlan másodpercre.
|
- Igen én... talán nem tetszik az ötlet? Még sohasem volt gyerekem... előre készülök az apaságra... *nevet fel*- Szerintem nem mindenképp így kell lennie... egy család akkor is család ha úgy érzik összetartoznak, alkotnak egy közös sorsot... két férfi vagy két nő is lehet egy család, én így gondolom... *mondja ezt már komolyabban* - Igazad van fogalmam sincs milyen Markus... de ha azt mondod veszélyes akkor oda fogok figyelni rá... mindenképpen... igazából nem tudom bízhatunk e benne. tesz olyan dolgokat amik ezt bizonyítják de úgy érzem ez bármelyik pillanatban változhat.... Kíváncsi lennék hogy reagálna Markusra Fog... máshogy mint ránk? *Fang közben behabzsolja az összes felvágottat az asztalról miközben Rolcasék nem figyelnek*
|
- Azért mondom el, hogy tudd biztosra. - mondja, hogy ezzel kiküszöbölhesse, hogy Rolcas azt higgye, lebecsüli azt, ahogyan őt ismeri. Végül Okuo elmosolyodik. - Azt hiszem, te hoztad fel, hogy olyan, mintha gyerekünk lenne. - mondja, de a végére a mosoly nagy vigyorba csúszik át. Elgondolkodik a szavakon. - Család... a család apa, anya és gyerek vagy gyerekek, nem? - kérdezi bizonytalanul. Aztán belegondol, hogy apa és anya nemzi a gyerekeket és itt Okuo kellően kiakasztja saját magát, ahogy arra gondol, hogy a szülők szerepét Rolcasszal ketten töltik be. - Te nem láttad Markust vicsorogni és harapni. Fog pont úgy kivillantja a fogait, amik ugyan lényegesebben kisebbek, mint markusé. Fog kedves, Markus csak annak látszik. Egyébként sunyi, alattomos és bizalmatlan. Fog legalább nyíltan a képedbe vicsorog, ha nem tetszik neki valami. Markus inkább egyszer csak lecsap. - ecseteli. Persze ennek a fele rémkép, szegény félvér eléggé sokat gondolkodott ezeken.
|
- Örülök... tudom hogy mennyit jelent neked a művészet Toku, így fel tudom fogni amit mondasz... de persze igazad van én nem érezhetem úgy ahogyan te... mégis, ha tudom, hogy ez neked nagyon sokat jelent akkor én boldog vagyok, hogy én lehetek az aki ihletet ad neked... úgy gondolom... rengeteget adtunk egymásnak,már egyikünk sem az aki volt azon az éjszakán... de én ezt nem bánom, örülök hogy velem vagy... *mondja kisfiús arcal, majd kicsit ő is Fangra pillant, aki a kenyérből próbálja meg kihalászni a felvágottat*- Nem nem... tessék szépen megenni az egészet...*mondja neki komoly arcal, Fang csak hegyezi a füleit, majd a levegőbe szimatol* - Tényleg olyan mint egy gyerek... mindenre meg kell tanítani.... rendben, menjünk mindhárman, mostmár egy család vagyunk... és azt hiszem elfogadott valamiféle falkavezérnek téged... a kutyáknál ez gyakori, és persze ez egy fontos szerep neked, hmm szerintem Fog egyáltalán nem hasonlít Markusra... épp ahogy te sem hasonlítazs más félvérre... szerintem nem lehet két élőlényt összehasonlítani,... nem egyformák... még akkor sem ha besorolod őket kutyalényeknek....
|
Bármit is csinál, mindig figyeli Rolcast. Egyszerűen nem tudja nem figyelni, nézni. Tudja, hogy beszélni fog. Vonzza a szeme, mind a kettő. A karjai. A szája, az arcának minden rezdülése és mozdulása. Sóhajt egyet, de még formálja a szavakat. Aztán a fiú szembefordul vele. Sokáig hallgat, lopva Fogra néz, hogy mit csinál, majd leteszi a kenyeret, megtörli a kezét és lassan Rolcas arcához nyúl. Gyengéd mozdulattal, kicsit félénken ér a bőréhez, majd óvatosan megcirógatja, aztán gyors visszavonulót fúj. Nem mondhatja ki, hogy szereti. Nem ismeri ennek az érzésnek a természetét. Vagy csak azt nem, amely benne lappangva növekszik. - Ne haragudj. Én csupán nem akartam, hogy lásd, ha esetleg kifordulok önmagamból. Pont azért, hogy ne nézhess rám más szemmel. De... úgy fest, mióta visszajöttem, már nem teljesen vagyok az, aki voltam. - egy pillanatra lesüti a szemét, aztán újra belenéz Rolcaséba. - És tényleg nem. Nem fogom csak a traumára, mert nem csak a rossz, de a jó dolgok is formálnak minket. És te nekem nagyon sok jót adtál, Rolcas. Rengeteget. Annyi ihletem van, hogy szükségem lenne a negyvennyolc órás napra, amiből ugyancsak hat órát töltenék alvással, hogy mind megalkossam. Tudom, ez neked nem mond annyit, mint nekem, de hidd el, ha egy művészt ennyire megihletnek, ott komoly dolgok vannak. - meséli azon a csendes, szeretetteljes hangján. - Nagyon szeretlek, Rolcas. - mondja ki végül, s már nem fordul vissza az ételhez, csak nézi a fiút. Szeretné neki elmondani, hogy hogyan érez. Hogy fél, hogy félreérti, hogy ellöki beteges képzelgései miatt, hogy megundorodik tőle és taszítónak fogja találni megbetegített fantáziája és érzelemvilága miatt. Újra formálja a szavakat. - Megértelek. Velem jöhetsz. És... - egy pillantást vet Fangra. - Fogat is vigyük. - teszi hozzá, majd lesomja egy pillanatra a füleit. - Az ősellenségem látom benne, holott érzem, hogy ez a gyerek ragaszkodik hozzám. Markus... tudod, ő... mint a régi macskatörténelemben a vad kutyalények... lefesthetem, leírhatom, de azt a... rettegést nem tudom igazán visszaadni. Mintha... mintha azzal néznél farkasszemet, amitől a legjobban félsz. És Fognak is éles, gyilkos fogai vannak. Erre egy mókus harapott meg. - emeli fel mosolyogva sérült kezét. - Tanulok nem félni tőle. - néz újra egy pillanatra Fangra. - És azt hiszem, érzi is, hogy kedvelem, különben már rég a fára kergetett volna, nem?
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
