|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*A doktor nemsokára indul haza, meglátja a rózsát, de ahogy felemeli azt nem veszi észre hogy a kis cetli aföldön landol így nyilvános elutasítást sejt a dolog mögött, megszagolja a rózsát, majd haza indul, út közben gondolkodik a dolgon, de nem érti a férfi ide oda csellengő érzelemkitöréseit*
/folyt köv.: Tomkin család háza/ |
* Ahogy a kocsihoz ér Max meglátja a szál rózsát.* - Hm ezzel nem érek semmit, no támadt egy jó ötletem. *A macskalény csak ált, és nézte Maxet, miközben ő fogta a rózsát, és a doki kocsijához vitte, majd fogott egy cetlit és ráírta, hogy ezt a rózsát ma este átadhatja neki személyesen. Várni foglak utóirattal. Majd vissza sétált a kocsihoz és bemászott. - A patikához. * Szólt a soffőrnek. A patikánál kiszált gyorsan megvette amit kellett, és irány haza, hogy elő készíthesse a terepet a doki érkezéséig.*
|
*Az orvos furcsálta még mindig Max videlkedését, de nem törődött vele túlzottan, tetszett neki hogy a fiú szinte tálcán kínálja fel magát, mint valami specialitást, mégsem ment utána akármit is mondott* - Jössz te még az én utcámba Mr. elkényeztetett ficsúr... *mondta de ezt már Max nem hallhatta, viszont ha kisétált a limuzinhoz láthatta, hogy egy szál rózsa hever a tetején, mintha várt volna Maxre*
|
*Max nem értette miért ilyen távolság tartó vele szemben, hiszen tegnap még ő ajánlotta fel magát neki, de úgy döntött nem adja fel, és küzdeni fog a férfiért.* - Még nem majd ma haza fele beugrom a patikába, és kiváltom őket. * Megált az ajtónál és neki dölt, majd az egyik kezével bele nyúlt a farmerjába egészen a férfiasságáig.* - Hát ha nem kell nekem a jó akkor úgy tűnik máshol kell keressem a hercegem. * Felöltözött majd kisétált az ajtón, de előtte még egy utolsó pillantást vett a férfira, végig mérte tetőtől talpig majd rázárta az ajtót, ált még egy darabig az ajtaja előtt, majd kisétált a kórházból.*
|
- Nos... *kicsit meglepődött Max viselkedésén, eltöprengett rajta hogy olyan mint egy gyerek, amolyan fordított pszichológia az amiben Max szenved*- Nos... először is beadom az injekciót... *távolodott el a férfitől, majd a tűért ment, és beadta ezt Maxnek*- Nos kész is volnánk... *vont vállat vontatottan, majd mintha nem is hallotta volna amit Max felajánl neki, tovább ügyködött* - Kiváltottad a gyógyszereidet?
|
* Max szinte rohant ahogy hívták. Felpattant az ágyra és levette az ingjét, majd a lábai közé húzta a dokit.- Nost drága dokim mit fogunk ma csinálni velem? * Simított végig két kezét a férfi melkhasán.* - Talán egy kis szerepjáték itt a rendelőbe?* Úgy tett mintha az előző nap semmi sem történt volna, hátha nem is emlékszik rá amiket a fejéhez vágott.*
|
*Juliust most egy nagyon fontos műtéti beavatkozás miatt riasztották így nem ért rá Maxel törődni, mégis kinyitotta az ajtót* - Egy kicsit most várnod kell, műtéthez hívtak, és most nem érek rá.. *csukta be az ajtót a férfi orra előtt, majd kapkodva magára rángatta az orvosi felszereléseit és már rohant is a műtőbe, ő nem gondolkodott Max dolgán, letudta annyival hogy nem akar kapcsolatot létesíteni vele, se rövid se hosszútávút, egy óra múlva jelent csak meg a férfi, a műtét sikeres volt, de a férfi arcán semmi komolyabb megnyilvánulás nem látszott evvel kapcsolatban, tiszta köpenyt húzott, majd Maxhez lépett* - Gyere be... *invitálta be a rendelőbe*
|
* Max a kocsiba azon tűnődött, hogy mit mondjon majd a dokinak, hogyan adja elő, hogy nagyon tetszik neki, és éjjel nappal róla álmodozik. Most nem szabad elbuknia. A korházhoz érvén a bejárat előtt megint megtorpan. ~nah nem félhetek minden egyes alkalommal.* Besétál, majd a recepcióhoz megy, és bejelentkezik, de közlik vele, hogy az orvosa, még nincs bennt, ezért várjon türelemmel. Max kicsit megijedt, hogy hogy nincs bennt. De hamar túl tette magát rajta, és úgy döntött megvárja, leült, és türelmesen megvárja. Nem is telt el sok idő mire megérkezett az orvos, de feltünően furcsán viselkedett semerre nem nézett, csak végig rohant a várón és eltünt a vizsgálóban. Max pofátlan módon utána osont, és bekopogott, várva hátha be engedik.*
|
- Rendben ahogy akarja. Erős fájdalmat érzek a fejemben és a melkhasomban, szúró fájdalmat, kb 10 percig tart. Altatót nem szedek még bár gondolkodtam rajta megmondom őszintén.* sétált a limuzinhoz.* - Akkor kövessen minket majd szólok a sofőrnek, hogy ne vezessen ész nélkül. * A kocsiban begombolta az ingjét, mert félig ki volt gombolva, és csak ott vette észre. A házhoz érvén előjöttek a macskalények, hogy fogadják a vendéget. Max gyorsan az orvos kocsijához rohant.* - A bátyám nem tud a betegségemről, nagy gond lenne ha nem árulnánk el neki, hogy az orvosom? Nem szeretném, ha ez kitudódna.* Kérte a férfitól, bár lehet hogy nem fog bele egyezni, de minden esetre reménykedett benne.*
/Folyt. köv.: Tomkin Család háza/ |
- Értem... de hagyja csak, majd követem a saját autómmal* forgatja kezében a slusszkulcsot* - Miben nyilvánulnak meg ezek a fájdalmak? *érdeklődik a férfitől* - És mennyi ideig tartanak? Tud tőlük aludni vagy altatót szed? Szed még valamilyen gyógyszert? Mert azt jó lenne szüneteltetni esetleg amíg kezelem *mondja és saját autójához sétál bár eléggé meglepődik a limuzinon, de nem teszi szóvá*
|
- Nekem nincsenek szolgáim nem szeretem őket, a bátyámnak van bőven lépten nyomon beléjük lehet akadni. Remélem ennél jobban nem romlik majd, éjjelente erős fájdalmaim vannak néha de nem gyakori még hálistennek. Kint áll a kocsi a parkolóban mivel nem közel lakom meg hamar ki is fáradok, muszáj volt kocsival jönnöm.Akkor menjünk jöhetnél az én kocsimmal aztán majd a sofför haza visz. * Max már előnyben érezte magát mivel a férfi egyből igent mondott neki*
|
- Rendben hát... macskalényt tartasz? Talán nem ártana, ha lenne melletted valaki aki mindig figyel rád.... amolyan testőrféle, de perzse ha majd csak romlik az állapotod... nekem jó akár most is, nincs más betegem a mai napra... *sóhajtotta*- Akkor... taxival vagy autóval jöttél? vagy esetleg gyalog? *kérdezősködik*
|
* Természetesen jó nekem ma is. - Hánykor végez itt? A bátyámmal élek egy házban, csak ketten vagyunk, de ő érne oda utoljára, ha velem valami történne.* Max nagyon boldog lett hogy az orvos bele ment, hogy elmenjen vele haza. A recepteket szintén a hátsó zsebébe gyömöszölte amit a doktor adott neki.
|
- Hát... *néz az órájára* - Nekem ma is megfelel ha önnek jó... *nincs sok dolga, ma is csak Max miatt jött be, erre a pár rövidke percre, na meg neki sincs ellenére a férfi, máskülönben nem adta volna meg a telefonszámát sem* - Bár ha mr amúgyis a holnapot kérdezte, gondolom nem ér rá ma... *mondta ki hangosan amit magában gondolt*- Szüleivel él vagy esetleg egyedül? Csak hogy tudjam, kik veszik körbe önt, tudnak e jelezni ha probléma adódna az állapotában, mindenesetre váltsa ki ezeket a gyógyszereket... *nyom kezébe pár receptet*
|
- Rendben van köszönöm, hívni fogom, ha vészhelyzet adódik.*tette el a kis cetlit a hátsó zsebébe.- Esetleg eljöhetne hozzám egyszer, és megnézhetné hol lakom, megmutatnám a leggyorsabb utat amivel oda jut hozzám, ha baj adódna, mert ugyebár másodperceken múlnak az ember életek. * kis rafináltsággal adja elő a dolgait* - Mit gondol, holnap esetleg? Vagy máskor? Nem akarok semmi esetre sem tolakodó lenni. * kérdezte miközben kifelé sétált a rendelő ajtaján.*
|
- Igen ez a helyes hozzállás de nem tudom mennyit fog javulni vagy éppen romlani az állapota ezért ha bármi történne, azért megadom a mobilszámom, bármikor felhívhat... ha esetleges vészhelyzet áll fent... *fogja meg a férfi karját, és az órára néz, közben számol magában egy percig* -A pulzusával nincs semmi baj... egyenlőre nem fogom alávetni semmi másnak, felöltözhet.. *mondja és felírja egy cetlire a számát* - Hívjon bármikor, van még valami kérdése?
|
*Miközben a rendelő felé sétálnak, Max egy percre sem veszi le a figyelmét a férfiról. Szinte, már csodálja azt is ahogyan beszél. Bennt a látvány ami fogadta, az a sok műszer meg miegymás, kicsit megbotránkoztatta, de ahogy a férfi elhaladt mellette melegség árasztotta el a testét. A férfi kérését azonnal teljesítvén lekapta magáról az inget amilyen gyorsan csak tudta.* - Tudom, hogy mivel állok szemben, az a sorsom, hogy ezt a harcot megvívjam, és én legyek aki megnyeri a csatát, ezért is vagyok most itt. * Max miután levetkőzött leült a székre amire az orvos mutatott, és várta a következő lépését*
|
- Jónapot, Shinzo Julius vagyok, én leszek az ön magánorvosa... én fogom önt kezelni minden nap, még hétvégente is, az állapotát tekintve sajnos nem tudok konkrétabb információkkal szolgálni... *vezeti be a rendelőbe miközben beszél*- Nos kérem vegye le a felsőjét.... *kezd mindjárt bele a férfi ellátásába* - Sajnos az ön begsége nagyon gyorsan halad előre és nem tudjuk vajon mitől romolhat enyit a szervezet... főleg ilyen fiatal korban* - Előkészíti a tűt, s ha Max nem fűz hozzá semmifélét akkor beszúrja az injekciót*
|
* Mikor meghallotta a nevét azonnal felpattant*
- Én vagyok az. *szólalt meg hírtelen, és lépett oda az orvoshoz. ~hm ez a férfi de jó képű. * Nyújtotta kezét az orvos felé, de szóhoz nem igazán jutott a megilletődségtől. Meg a kórházak amúgyis feszülté teszik, hát most, hogy ő is szereplő lett benne, így meg aztán teljesen ki van készülve.*
|
*Julius magánorvos volt, nem foglalkozott minden beteggel a legsúlyosabb eseteket kapta általában, s ezért csak ritkán járogatott be a klinikára, igazából csak akkor ha hívták, amint megérkezett átfutott pár dokumentumot Maxről, hogy tisztában legyen vele, mi is pontosan a baja... mindez ellenére nyugtalan maradt mivel Max egy új kórban szenvedett, nem tudták az orvosok hogy mitől van vagy mi gyógyítja ezt az egészet, csak azt hogy a férfi állapota rohamosan romlott, antibiotikumokkal kezelték mindenesetre, hogy lassítsűk a folyamatot* - Max Tomkin? *nézett körbe, hogy ki kapja fel a fejét saját neve hallatán*
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
