|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Időközben a feketehajú halkan szipogott a cella sarkában. Könnyei nem hagyták abba a folyamatos áradást. Most már legalább nem sipítozott és nem őrjöngött, esetleg a folyamatos, hangos szipogása kergethette őrületbe Gaxot és a többi fogolyt. * - Én Mao... Vagyok.. Maonoru Kaen.. * Lökte oda morcosan Gax-nak, vagy egy óra hangos szipogás, nyüsszögés, nyüglődés és nyavalygás után. * - Miért zártak be minket ezek a lények??* Bámult az idegenre elgyötört, kisírt arccal. * - Mégis miért?? Mit tettünk? És én mit tettem, hogy így kell végeznem?? Áruld el kérlek!* Követelőzött a lány közben próbált közelebb kúszni Gax felé, de persze nem vette észre hogy hangja egyre jobban emelkedik, s már szinte ordibálásba ment át, úgyhogy ismét kezdődött elölről az egész dráma. A lány ismét egy hisztiző kezelhetetlen hangos fruskába ment át, aki mit sem törődött avval hogy berepeszti rabtársai dobhártyáját. * - Engedjetek ki innen!! * Bömbölt közelkúszva a cellaajtóhoz, s nyekeregve kezdte kapargatni a fém rácsokat. * - Mit vétettem én elletek?? Soha nem is láttam hasonló teremtményeket... Nem tettem semmi rosszat! Engedjetek ki, kérlek!! * Sopánkodot észveszejtően a lány, s elhatározta magában, hogy addig nem hagyja abba az óbégatást, amíg sürgősen nem tesznek valamit azért hogy ebből a szutykos zárkából kikerüljön.*
|
*Ashita végül arra jutott, Rannak a passzív szenvedési módszerek valók.. ha valóban a kín, s nem pedig valami elfajult élvezet a cél.. Ennek okául kiszemelt egy megfelelő helyet a teremben..ahol rozsdás, pókhálós, halálszagú csövekből lassan, idegtépően leugrott időnként egy-egy csepp. Ismert módszer volt ez: lekötözni valakit, s betenni egy szabályos időközönként lehulló csepp alá.. mindig ugyanoda esik.. s néhány óra alatt mázsás súlyt érez a kínzott.. nem hall mást, csak a csepp üres kongását.. nem érez mást, csak a testének hasító apró ütést.. nem lát mást, csak a szennyezett falat és csöveket. Egy gurulós asztalfélére erősítette a fiút, hogy mozdulni se tudjon, a víz pedig a homloka közepére potyogjon. Ebbe az általános többség lassan tébolynak indul, vagy hamarosan megvallotta bűneit.. A másik kandúrral nem sokat törődött, jól végezte dolgát, egy szemrebbenéssel sem ellenőrizgette. Rant nézegette, valami félelmes áhítattal, ahogy közember a holt nagyúr tetemét..*
*Egy macska lépdel végig a ketrecek közt. Maga után vonszol egy zsákot, s nagyon fürkészi, hová tehetné terhét..tekintete megakad Douranon. Halovány mosoly jelenik meg ajka szegletén, ahogy elnézi az erőteljes macskát. Kitárja a kaput, behajítja a zsákot, s közelebb lép a macskafiúhoz.* -Tetszik a referenciamunka *jelenti ki* -ezt rádbízom, ha nem gond *dönti el hűvösen, de kedvesen biccentve a kandúr felé, hogy az mindenképpen teljesítse kérését. Ashita a hangra felemeli a fejét, a nő a gesztusra ugyanígy tesz, s egymást fürkészve állnak néhány másodpercig. * -elviszem *állítja határozottan Ranra célozva, s Dorurannal való ügyét letudva el is indul az ifjú irányába. Ashita fölényesen nézi végig mozdulatait, de nem áll az útjába. A macskalány sietős mozdulatokkal kigurítja az ágyat, s egy másik cellába tolja. A lekötözéssel babrál, neki is súlyosak voltak Ash csomói, néha félve pillant a kómás fiúra, farka idegesen megrezzen időnként.*
*A zsák szája kitárul, s egy kócos fel búvik ki rajta. Félénk harciassággal pillant körbe, egyből átérzi helyzetét, amint nagy szemei a kandúrra révednek. Lélegzete elszorul, elfutna, menekülne, de lába a földbe volt gyökerezve.. megbűvölve, szikrázva nézi kínzómesterét, mintha vágyná hogy vele foglakozzon, s hagyja Clydeot a csudába..*
  
|
*Ceres is megérkezik. Félve pislog körbe-körbe. El nem tudja képzelni, mi rejlik a macskák összeszűkült kis pupillájuk mögött, de valahogy ki rázza az egésztől a hideg. Enyhén émelyeg, pedig már hozzá volt szokva az undorhoz. A leginkább az feszélyezte, hogy nem volt mellette senki.. mindig is fojtogatta a magány. És persze az elmosódott sminkje is felért neki egy lábamputálással. Halkan nyüsszög, azt latolgatja, érdemes-e felhívnia magára a figyelmet. Bárki közelsége jól esne most.. legyen bármilyen fajú vagy nemű. Éhezik, mégsincs, akinek panaszkodhatna. Ez igazán kínzás egy szórakozóhelybéli kutyának. Még Maoval is elbájcseverészne most.. azt pedig felettébb sajnálta, hogy Libintai így nem tudta Clydenak megmutatni, amire vágyott.. azt csak fél füllel sejthette, hogy az az esemény már be is következett..*
|
- Nem kell megköszönni, sem pedig hálálkodni...különben meg tuti nem hinnének nekme és megfigyeltetnének... na meg nem hiszem hogy bevennének egy ilyen egyszerű mesét... én csak egy áruló vagyok a szemükben te pedig még kevesebb, csak egy ember... aki szenvedést okozott nekik, azt hiszed nem hagynának megpusztulni odabent? De tudod... a nyakadra erősített lánc miatt meg... úgyse lenne könnyű csak úgy megszökni, ezt emberek fejlesztették ki külön nekünk, jó mi? hmmm... *maga elé meredt* - Nem kérem, hogy megértsd... milyen fájdalmakon megy át egy macskalény... valószínüleg el sem tudod képzelni, mégis lenézek minket.. de persze érthető hiszen ember vagy... az hiszem csak emiatt a dolog miatt bocsáthatom meg neked... *halvány mosolyt csalt arcára, majd le is törlődött onnan* - Leo barátod majd biztos keres téged... meg az a kutyalény... Tristan...
|
Az a lényeg.Kösz,hogy kiálltál értem,majd egyszer meghálálom,ha kijutunk innen.De miért tetted?Meg lett volna az esélyed,hogy szabad legyél és inkább ezt választod.Fura egy szerzet vagy,de örülök,hogy így történt...*mosolyog lemondóan,főleg mikor a tervről kérdezi Julius.*Körvonalazódott bennem egy ötlet-féle...*kezd bele,majd közelebb megy az ajtóhoz és oda ül le,így legalább nem kell átkiabálni annyira.*Egyikünknek el kellene játszani,hogy rosszul van és akkor mikor kihozzák megszökik és segít a másikon.Esetleg azt is mondhatnád,hogy meggondoltad magad...Áh,nem tudom,ezen még dolgozni kell,de kiindulásnak egész jó.
|
- rendben vagyok, volt már roszabb is... *mondta hetykén még mindig a falhoz támaszkodva, mivel az emberek ketrecei szembe voltak a macskalényekével átlátott a férfihez* - Na jó, mi a terved? Hogy lépünk le innen? *érdeklődött*
|
*Julius kiabálására felfigyelt és a falhoz lépdelt.*Ezt a hangot ezer közül is felismerem.Julius,leszámítva a jelen körülményeket minden rendben?*érdeklődött a férfi,közben ő is körültekintett,hátha talál valami gyenge pontot és megszökhet.Egyenlőre csak annyit tudott felfedezni,hogy egy rakás olyan emberrel van együtt akiket nem ismer és ennek tetejébe rangjuk szolgának felel meg nála.*Príma*motyogja maga elé,majd a sarokba leül és gondolkodóba esik.*
|
*Nem csak Gax Julius is szenvedett a sipítozástól, de mivel távolabb volt, így annyira nem volt vészes, mégis átkiabált* - Nem fognád be végre te emberi nymavadék mielőtt átmegyek és megfolytalak a saját véredben? *dörgött a hangja mire sok ember lázadozva kiabált vissza neki, hogy ú csak egy macskalény és ebbe semmi beleszólása*- Cccc emberek... *vetette hátát a falnak és halgatta a két órás nyavajgást amibe majdnem bele is őrült* - Mi a francnak ébredtem fel? Ezt át is aludhattam volna... *morogta*
- Julius... *jelent meg Julian a ketrecnél, nem volt vele senki, a fekete kandúr vigyorogva nézett rá*
- Na milyen a szabadság?
- Julius miért csináltad ezt? Mindig te akartad annyira ezt az egészet és most lemondtál róla... csak egy ígéret miatt... te... nem vagy normális Julius... *nyújtotta át egyik kezét a rácsokon, Julius elkapta feltérdelt és csókot nyomott a landúr kezére*
- Az életednek vége lehetett volna, de Gax megmentett... én... nem tudnám elviselni, ha nem lennél... ezért... köt hozzá valami amit nem tudok megmagyarázni neked... eddig egy ember iránt sem éreztem ilyesmit.... hogy... megbízhatnék benne... bár elég brutálisak a meggyőzési módszerei.... *nevetett*
- Julius még meggondolhatod magad.... kérlek...
- Sajnálom... *mosolygott majd vissza csuklott*
- Ugye nem azon gondolkodsz, hogy hogyan is szöktesd meg? *nézett rá Shiki villogó szemekkel*
- Nem... uram...
- Heh akkor jó amúgy meg ne uramozz, annak az időnek vége... a nevem Shiki... és ideje lenne lepihenned... holnap még láthatod a testvéredet...legalábbis azt hiszem... *avval elvezette Juliant ő pedig neki állt a terveknek*
 
|
*Nem kapálódzott mikor egy nyakörvet erősítettek rá,hisz tudta,hogy jelen körülmények között nem sok esélye lenne a szökésre.A kandúr kérdésére se válaszolt,inkább igyekezett felmérni a terepet.Azon volt,hogy minél előbb megpattanjon erről a helyről és szólhasson a többieknek mielőtt ők is így fognak járni.A tegnapi akció még egy kicsit érződött rajta,de semmi volt Mao hisztijéhez képest.Befogta füleit,míg fejét a térdére hajtotta és megvárta míg abba hagyja a sírást.Ez egy kicsit hosszúra sikeredett és már teljesen elege volt az egészből.*Ez emberkínzás!*emelte fel a hangját,méltatlankodva.*Gygax Wayne vagyok a nemesi származású,akit pár koszos kis bolhafészek idehozott.Nem tudom,hogy mi ez a hely,de nem luxuslakosztály az biztos.De csak jussak ki innen!Amit azok a bolhás dögök fognak kapni tőlem.*morogta maga elé,majd izmai összerezdültek egy pillanatra,mikor Mao ismét a fülébe kezdett visítani.*Nem tudom,hogy hol az apukád,téged se ismerlek és nem hiszem,hogy attól jobb,ha folyton sírsz.Próbálj tartalék üzemmódra kapcsolni...
Megvárom akkor a terveket,addig megyek s lepihenek egy pindurkát.Ha kellek tudod hol találsz.*azzal elviharzott egy magánszobába,ahol nyugovóra hajtotta a fejét.*
|
*Fájdalmas ébredés volt ez Mao számára. Arra kellett ébrednie hogy vért köhécsel fel, s a sebei is szétnyíltak a kezein. * - Hol vagyok?* Pislogott fájdalmasan a homályba, majd ismét előtört belőle a sírás. * - Mi ez? Mi van itt? Mi történt? ....Apaa!!!* Zokogott a lány ide-oda ficánkolva, közben csörgetve hangosan a láncait. Sokáig eltartott ez, majd 2 óra elteltével elkezdte feladni. Még csak most vette észre hogy van valaki mellette. Szemeiből patakokban csurgott a könny, így alig látta a kirajzolódó alakot. * - Ki vagy?* Vetette oda dühösen, még is rémülten, s egyből záporozta is az illetőt a kérdéseivel. * - Hol vagyunk? Mi van itt? Mi történt?? Hol az apukám?? * Visítozott a férfi fülébe, majd hirtelen elhalkult. Egyszer csak tisztán kezdett látni. Nem ők voltak itt egyedül. Sok -sok idegen ember volt körülöttük. Mao nagyon rosszul érezte magát hogy itt sipítozik, mikor a többi embert is így fogjul ejtették. Megpróbált összébbkuporodni s hang nélküli sírásba kezdett.*
|
- Jó reggelt csipkerózsika... hogy aludt? Mély volt az álma? *nevetett fel, majd kinyitotta a cellát, egy macskalényekre készült fejre rögzithető nyakörv kattant Gax nyaka köré csak úgy mint a többiekére, de így a kezét eloldozták, a lánc épp akkora volt hogy megközelíthető volt vele a wc... de ezen kívül nem nyújtott nagyobb szabadságot* - No játszatok szépen gyerekek... *monta szinte fuldokolva a nevetéstől, aztán becsukta a rácsot, s átment a fekete kandúrhoz is* - Hé ébresztő... *rúgott bele kisebbeket, amire Julius kinyitotta a szemét de tekintete homályos volt, ő is kapott egy szép láncot és levette róla Shiki a köteleket* - Ha megváltozna a véleényed az emberekről, csak szólj... *mondta avval becsukta Julius előtt a rácsot* - Igazad van Jester... szedd össze a csapat felét és már el is küldheted őket munkára... hmm... várjunk cska még ne... összedobok egy alaprajzot... majd az alapján... igen... azért ne enjünk fejjel a falnak...
|
*Kinyitja szemeit,majd a fejéhez kap.Shiki éjszakai módja elég fájdalmas számára még mindig.Nyammog egy sort,aztán letörli a szájánál lévő alvadt vért.Lassan felkönyököl,majd körültekint.Tekintete megakad a végtagjain lévő köteleken,amiket megpróbál lehámozni magáról*
Remek ötlet.Nem véletlenül vagy Te a vezér.*dícséretképpen válon veregeti Shikit,amennyire tudja a rakomány miatt.*Akkor a csapat felét oda kéne küldeni,hogy álljanak neki.Ha megtudják,hogy már Kei városban is eltűnt egy háznyi ember,akkor nem árt,ha valamelyest elkészült a bázis.*Majd mikor megérkeznek a cellák elé belöki a hátán lévő embert.*Hé,ez a kis bájgúnár felébredt...*utal Gax-ra*
|
*Ran még szuszog és a rúgásokra sem éledezik, nagyon mélyre nyomta a fáradtság, s bizonyosan nem mostanában fog felébredni, ha csak nem ösztönzik erre... xD*
- Kérlek ne vedd el a hangom.... *szipogja, s abbahagyja az üvöltözést mintha csak varázsszóra tenné, de a teste még mindig remeg és nagyon fél, szemei könnyesek... a penge látványától a félelem még nagyobbra duzzadt Clyseban, de amikor a macskalény megvágta feljajdult, aztán mivel nem szerette volna, hogy a hangszálai is sorra kerüljenek, ráharapott alsó ajkára, hogy ne csapjon nagyobb zajt, a vért letörölte róla a kandúr, de ez még nagyobb félelelemre adott okot Clydenak, úgy érezte nem bírja tovább, inkább tényleg ölnék meg, az legalább csak ideiglenesen fáj... és egyszer vége lesz, de a testét addig gyötörhetik amíg akarják anélkül, hogy belehalna, a kérdésre nem mert felelni, inkább lehunyta szemeit*
 
|
- Fölösleges az ellenkezés... Csak tűrd csendben, hisz úgyse öllek meg. - mondja Clydenak flegmán, ahogy tovább tapos rajta. Nem igazán keltette fel az érdeklődését a fiú. Csak szánalmasan könyörög, gondolta Douran, ahogy szemlélte az embert. Érdemes az életre egy ilyen elkényeztetett, szinte cukorból készült ember? Szaladt végig a fejében a gondolat, majd lassan Clyde felé emelte a pengét, keresgélve egy jó kezdő pontot. Mozdulatai lassúak és nyugodtak voltak. Nem zavarta, hogy a másik kettő mit művel, ahogy a kölyök könnyei, üvöltése és remegő teste se hatották meg. Tekintete semmitmondóvá válva fürkészett tovább, úgy mintha lemondóan keresne valamit. Egész lényével árasztotta a ridegséget, ahogy keresett, majd megtalálva a jónak vélt pontot vette le a lábát a fiúról és ült a hasára. - A hangszálaidra szükség van még ugye? - kérdezte elgondolkozva, érezhetően latolgatva az esélyét annak, hogy talán megszabadítja Clyde-t a beszédképességétől, a pengét közben a nyaka fölött lengette. Kis ideig nézte ahogy a tárgy ide-oda leng a kezében, majd apró vágást ejtett Clyde homlokán. Kicsit ott tartotta a pengét, szabad kezével lefogva a kölyök fejét, hogy ne mozoghasson, majd felemelte a kést. Várt egy keveset, közben a helységet fürkészte, türelmesen végig nézve a zugokat is. Mire visszanézett a játékára, az előbbi vágás helyén már megjelent a vércsík, amit ő segítőkészen le is törölt. Régi emlékek villantak be neki ahogy elnézte a letörölt vért, ami beszennyezte fehér kesztyűjét. - Fáj? - érdeklődött most nyugodt, csevegős hangon, ahogy ismét a fiúra pillantott.
|
~Ha tudom, hogy ez ilyen könnyen megy, már előbb kívánok..* a kandúr lenyisszantja a kötél csomóját, Ran lezuhan morzsabarna port verve fel. ~ Pedig azt mondtad, nem ölöd meg magad *rugdossa arébb a testet, megkötözi újra kezét, lábát, ahogy eredetileg idehozták. Szemét is eltakarja egy kendőcsíkkal, ezután nekidől a falnak, kifújja magát, Clydeot és az ismeretlent szemlélgeti. Néha összerándul vértől csöpögő mancsa. Szájához emeli, megnyilintja a sós, még testmeleg vért. Ran íze. Jóleső. Úgy fest, akár egy marcangolás utáni vadmacska, aki a mészárlás után jóllakottan tisztálkodik. Kárminvörös szeme koncentrálaltlanul mered a semmibe, farkával néha csap egyet, ez jelzi csak, hogy az ördögi fekete árny él. *
|
- Arigatou... Ashita... *mondta és abban a pillanatban vér hagyja el a száját, odanyúl kezével s végig húzza ujját Ash száján... végül a macska ellöki magától, elneveti magát, majd egyszercsak elhallgat, lábai összecsuklanak, pillái lezáródnak, és összeesik, így természetesen szinte felakasztja magát de ezt már nem érzi, a vérveszteség és a fáradtság végül megteszik jótékony hatásukat és álomba kergetik Rant... lehet, hogy végső álomba, ha a kandúr nem halássza le a kötélről*
|
*Undorodva hallgatja a feleletet. Nem hitt Ranban annyi erőt, hogy még ilyen szinten ellenkezzen vele, váratlanul éri, önkéntelenül összerezzen, ahogy minden érintésre szokott..odakap a sebhez, mielőtt még Ran tevékenykedni kezdene vele. Fülei ellenségesen hátracsapódnak, igazi macskaként fúj Ranra.* - undorító..*feleli nemes egyszerűséggel, egy pillanatig még szemtől szembe áll gazdájával, majd ellöki magát tőle. Igazán kifáradhatna már, gondolja. Ha neki néha eltűnik az örvénylő gyülölete, az ereje is fogytán van.. s kétséges, meddig tudja önerejéből fenntartani azt az állapotot. letörli a Ran okozta vért, s a következő pillanatban újra csattan egy ostor.* -van még valami ötleted, mit csináljak veled? *zihálja eszétvesztetten, ha kell, ájulásig csapkodja egykori eltartóját.. nem fog vesztesen kihátrálni ebből..*
|
- Szeretlek... *feleli a gyűlöllek szóra, és Ashre mosolyog, mintha csak nem a testét szabdalná a macskalény hanem csókolgatná, kényeztetné* - Nincs... áhhh... nincs bajom veled... ez... nagyon izgató.... azt hiszem egyszerűen csak romlott vagyok... mint egy alma akit a napon felejtettek.... *mondja egyszerűen, majd amikor vállába akarja mélyeszteni a kést, elkapja Ash karját hishiszen kezei szabadok.... s a macska felé nyomja, míg végül saját magát nem vágja meg a macska*- Van ennek még éle, látod... szólít a véred... annyira csalogató... *megfogja Ash arcát, és maga felé húzza, végig simít a puha füleken* - Mindig is szerettelek volna megérinteni itt... milyen érzés... *húzza rajta végig a kezét, elfelejtkezik Clyderól aki a szobában vinnyog*
|
*Felhördül, teljesíti gazdája parancsát. Legyen meg az ő akarata..beledöfi a kést, mintha egy élettelen woodoo bábut kínozna..a másik gyerek jajveszékelése bántja a fülét, igyekszik minden összpontosítását Ranra koncentrálni. Elrettentő, hogy a fiú úgy élvezi a kés behatolását, ahogy Ashita..kirázza a hideg ezektől az elfajult élvezektől, s még mindig indulatból szabdalja tovább a bőrt, mintha omlós süteményt szeletelne* -gyűlöllek..*mártja a pengét Ran bordái közé. Lefelé végighúzza, újabb vérfolyam keletkezik, a vörös folyadék illatta tovább babonázza, végighasítja a fiú hátát, a kés akadozik a remegő kezekben.* - a személyemmel van a bajod, vagy eleve ilyen beteg vagy? *kérdi, s kirántja a pengét, ami mintha megcsorbult volna a heves használatban* -nézd meg.. ezt is tönkretetted*rivall rá, amint ez feltűnik neki, s az éltelen kést még utoljára beleszúrja Ran vállába..*
|
- Azt akarod tán, hogy nyugton maradjak? Nem hiszem.... *megszakítja a mondatát ahogy Ash belé mártja a kést mintha csak a vajba mártaná úgy szakadozik fel bőre, a fájdalomtól eltorzul az arca de még mindig nem ad ki semmiféle rikácsolást, vagy hangot, s ezek után mint valami felsőbbrendű lény néz Ash szemeibe*- Ne a bőrbe szúrj... a húsba... mélyebben Ashita... *búgta neki, mintha csak szeretkezés közben nyögte volna be ezeket a szavakat, kéjsóvár hangja és forró lehellete kimutatta ismét Ran mazo hajlamait*
*Felüvölt ahogy rugdosni kezdik torka szakadtából kiabál, de aztán könnyező szemekkel és remegve nézte ahogy a kandúr előhúzza a kést* - Én nem akarom! Ne csináld! Hagyd abba! *sírta de hangja elfúló volt*
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
