|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:00 - |
Korábban a Howoki család háza volt ez a rész, most már Lamento és Teru otthona kap helyet itt. Az otthonuk kevés berendezéssel bír, szegényes kis hajlék, de a kettejük szeretete melegséggel tölti meg a levegőt. |
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Kinyúl a sóért. Csorog a hajából a víz, ahogy a karján is látszik, hogy meg sem törölközött, majd belemarkol az anyagba. Nem is válaszol, csak gyorsan, mielőtt a kandúr rájöhetne, mit akar és megállíthatná, a hasának nyomja a sót. Persze felkiált a fájdalomtól, elszédül a fürdő közepéig és majd behugyozik a fájdalomtól, de nem volt jobb ötlete a vérzés gyors megállítására. - Jól. - szuszogja fájdalmasan mosolyogva.
|
*Lamento pedig félig a szoba felé tartva hírtelen megfordul és a sóért megy viszont fogalma sincs mit akar teru* - Hoztam az egészet... *jelenti* - Mire kell ez neked? *kérdi nagy szemeket meresztve de oda tartja neki, a tetejét leveszi azért* - Jól vagy? *kérdezi és hangjában megbújik egy kis aggodalom is*
|
Dühíti őt, hogy nem tudja olyan könnyen kihozni a sodrából Lamentot, mint a féltestvérét, hogy nem kezd el bunkózni, nem lesz ideges, feszült, nem tükrözi a hangsúlya az ingerlékenységét. - Jól van, akkor kimondom. Szerintem nem normális és főleg nem természetes, hogy két ugyanolyan nemű, ellentétes fajú személy közösül. - fejti ki céltudatosan. A húga nem törődik már vele, elfoglalja őt a palacsinta. Ez is bosszantja az idősebbet. Annyira elmegy a kedve még a reggelizéstől is, hogy ott hagyja a konyhát, elvonul a szobájába. A fiatalabb pedig marad ott és eszik, megfeledkezve arról, hogy ő sürgősen fürdeni akart.
Teru még mindig a zuhanyban szenved. Most már sikerül leszednie a kötést, de a vérzés nem akar elállni. Végül jobb híján elzárja a csapot, egy törölközőt szorít a sebére, majd kidugja az ajtórésen a fejét. - Lamento! - kiáltja el magát. - Hozz lécives nekem egy marék sót! - kéri. A hangjában hallható, hogy kissé ideges.
|
- Mit ért a kisasszony nem normális alatt? *mondja komolyan, mivel szerinte a szex igenis normális, még két férfi közt is... közben elkészülnek a palacsinták, Lamento be is tölti őket, kicsit a fürdő felé sandít, hogy merre lehet Teru már, megőrjítik ezek a nőstényördögök... persze mindezt úgy teszi hogy ne köthessenek ebbe is bele, az arca rezzenéstelen marad* - Kedvelem Terut... mert ő jó ember... hogy mit kedvelek benne? Mindazt amit ön nem... *teszi le a palacsintát az asztalra* - Készen van, jó étvágyat hozzá... *indul meg Teru szobája felé, és reméli hogy nem kapják el vagy szólítják meg félúton... nem szereti ezeket a lányokat, bűzlenek a sok pacsulitól, kényeskednek, nyafognak és még valamiféle aura is körbeveszi őket ami Lamento számára ijesztő*
|
Idétlenül vihognak, aztán Lamento válaszol nekik. Persze kapnak a lehetőségen. A kisebbik felül az asztalra, míg a másik nekidől csak.
- Szolgálat alatt most nem a hétköznapi teendőidet értem. - kezdi nagyvonalúan a nagyobbik. - Különleges dolgokra gondolok. Olyanokra, melyek sem nem természetesek, sem nem normálisak. - körvonalazza kicsit.
- Csokis! - vágja rá kissé lelkesen a kisebb. - És lekváros-diós. - teszi hozzá kicsit már komoylabban.
- A válaszodból ítélve kedveled Terut. - állapítja meg elgondolkodó hangon a másik. - Miért? Mit kedvelsz benne?
Az említett személy eközben a sebével bíbelődik. Kissé beleragadt a kötszer, így áztatnia kell, hogy ki tudja szedni. Ám így is fájdalmakat él át, s a dolgon az sem segít, hogy picit sikerült felszakítani a varros részt, tehát a felhigult vér mindent elönt.
|
(ne aggódj én is csak hülyültem :P)
- Az attól függ, hogy mit értünk szolgálat alatt hölgyem... de igen... *magában mosolyog csak a dolgon, mivel érti mivel akar erre célozni, de nem különösebb az ő dolga, hogy Teru hogy rendezi ezt le a testvéreivel, a családjával, vagy akárkivel, ő csak egy szolga, semmi különösebb, egalábbis mások szemében... közben serényledik és hamarosan már a palacsintasütőben sül az első palacsinta* - Milyen ízűek legyenek?
|
(Jah! XD Azt nem tőled csórtam, én is szoktam úgy csinálni. =P )
Biztos látja Lamento, hogy Teru bosszús, s a fiú úgy intézi, hogy hallótávolságon belül maradjon. Ismeri a lányokat és ha piszkálni kezdenék a kandúrt, majd ő megmutatja, mit piszkáljanak.
- Palacsintát. - veti oda az idősebb lány a macskaférfinek a választ.
- Azt én is. - szólal meg a kisebbik. Mindketten a konyhában maradnak, figyelik Lamentot, s közben sutyorognak.
Teru jobb híján elmegy zuhanyozni. Most ő is nagyon siet, mert félti a lányoktól Lamentot. Lehet, hogy durva, amit érez, de képes lenne megruházni őket, ha beszólnának a macskának.
- Mondd csak. - szólítja meg pár perccel később az idősebb lány Lamentot. - Szívesen szolgálod Terut? - kérdezi, s körbenyalja a száját, majd megjátszott kecsességgel letörli a nyálát, utalva ezzel a múlt estére.
|
(Tudod... a nem ihatsz nálunk Lia, meg ne próbáld xD kb)
*Lamentora nem kell sokat várni, igazából nagyon gyorsan lefürdik, mire a beszélgetés lezajlik, már frissen, üdén és tiszta ruhában jelenik meg, nem nagyon foglalkozik a lányokkal, őt nem kötik le ilyesfajta viták* - A hölgyek reggeliznek valamit? *kérdi őket, mivel ha néha olyan kedve van nekik is megcsinálja, azaz ha teru nincs otthon befogják... dehát ilyen az élet, azért még ilyesmin nem akad fent, ő csak egy macskalény, és ehhez tartja is magát,a testvérharcot pedig rendezze le Teru*
|
(Milyen szöveged loptam? XD )
- Rád is fogom, hisz hallod. - incselkedik vele tovább. Persze azt már nem meri kimondani, ami ott van a nyelvén, hogy azért Lamento a "bűnös", mert túl sokáig húzta őt és túl jól csinálta, amit. Hajlik a kandúr igaza felé, de félti őt és a kapcsolatukat. Elszomorítja egy kicsit, hogy már Lamento idekerülése óta biztosan nyilvánvaló, hogy az apja nem törődik vele. Felkap egy másik törölközőt, amit a derekára csavar, úgy megy ki a konyhába, hagyja Lamentot elsőnek lefürdeni. Addig ő megreggelizik. Persze nem zavartalanul.
- Fúj, miért félmeztelenül ülsz le enni?! - ripakodik rá a nagyobbik lány. - Így látszik a kötésed és a nyüzüge tested. - fintorog.
- Én sem szóltam sosem be neked, amiért felporcoltad a nem létező melleidet és köldöködik kivágott pólóba bújtál mellé, ahogy azért sem, hogy fehérre szívattad a hajad, szeded a szemöldököd, alapozóval csúfítod magad és a többi, úgyhogy köszönöm a megjegyzést, de tökéletesen jól érzem magam a művi beavatkozásoktól mentes testemben, még akkor is, ha ez vékony, már-már sovány és jelenleg sérült.
- Hogy te mekkora bunkó vagy!
- Bizonyára. - hagyja rá, majd szorgosan pakolja a szájába a falatokat.
- Te figyu, a macskád miért most zuhanyzik? - jön be a másik lány.
- Hogy legyen mit kérdezned. - válaszol neki egyszerűen Teru.
- Még te is most akarsz menni?
- Eltaláltad.
- Elfogyasztjátok az összes melegvizet! - siránkozik a kisebbik.
- Kibírsz plusz fél napot zuhanyzás és hajmosás nélkül, nem?
- Nem!
- Baba illatod van, hidd el. Én viszont napok óta nem fürödtem meg, most már szeretném ezt pótolni. - próbálja észérvekkel meggyőzni.
- Undorító. - fintorognak.
- Férfi vagyok, tőlem senki sem várja el, hogy minden nap szappanszagom legyen. Mellesleg sérüléssel nem is szabad zuhanyozni. - teszi hozzá.
- De biztosan tetszik neked ez a szag, amit árasztasz. - incselkedik vele goromban a kisebb.
- Hallottuk ám, hogy mit műveltél este, tudjuk, miért akarsz te annyira fürdeni. - vigyorodik el gonoszul a nagyobbik.
- És? - pillant rá hidegen Teru.
- Gusztustalan vagy.
- Nem mondtál újat, a véleményed évek óta hangoztatod. Akartok még valamit, vagy hagytok nyugodtan reggelizni?
- Szedd ki a macskád a fürdőből!
- És öltözz fel rendesen, ha közösen használt helyiségekbe tévedsz!
- Ti is tehettek egy szívességet. Kerüljetek el minket, ne szóljatok hozzánk és tartsátok meg a kis ostoba szemétkedéseiteket magatoknak. - mondja megjátszott kedvességgel. A két lány felháborodik, ám Teru befejezi a kajálást, elpakol és már ott is hagyja őket.
|
(Lia nem ér Taly szövegét lopni :P Na jó csak viccelek xD)
- Persze persze fogd rám... *mondja egy mosoly keretében, majd felkapkodja magát* - Hát nem tudom Teru én még mindig úgy érzem, hogy jobb itt, de ha te ennyire hajthatatlan vagy... *von vállat* - amúgy meg... már akkor észre kellett volna venned amikor hozzád kerültem... nem vetted észre? Már akkor is csak nekik élt... de viszont én csak neked szóval, ne törődj ilyesmikkel... *mosolyog rá, majd kinyitja a szoba ajtaját*- Tálalok... két perc és jöhetsz... *megy a konyhába és kikészít mindent terunak, ha az oda érkezik akkor ő pedig lassan megközelíti a fürdőt, de azért még előtte végignéz Terun, végül pedig kattan a zár és hallani lehet a víz csobogását... nem teru miatt zárja hanem az esetleges hivatlan vendégek miatt*
|
Lágy mosolyra görbül a szája. - Nem most. - válaszol neki. - Most nem tudok bánkódni, egyelőre nincs rá okom, előidézni pedig nem akarom azzal, hogy már most a falra festem az ördögöt. - magyarázza bővebben, aztán elszégyelli magát egy pillanatig. De csak egy pillanatra, azután ördögi mosoly jelenik meg az arcán. - Az csakis a te hibád lehet, hogy ha én hangos voltam. - vág vissza büszkén. Felnevet a gondolatjátékon. - Ha híre ment, akkor valóban itt a költözés ideje. De amúgy is ilyesmin gondolkodom már egy ideje. - ő viszont komolyan beszél. - Beláttam, hogy apa már nem igazán foglalkozik velem, lefoglalja a nője és a lánya, egyébként is felnőttem. Egyetem mellett lehet dolgozni, bár kemény lesz úgy minden, de talán jobb, mint állandó stresszben élni. - folytatja. Aztán megcsóválja a fejét. - De, Lamento, rettenetesen bánom, hogy el mernél te menni nálunk fürdeni. - viccelődik vele, s ő kikészíti a fürdő cuccát. Tiszta ruhákat keres, majd egy tiszta törölközőt a vállára dob, így ügyesen eltakarja a kis billogot.
|
- Én emlékszem rá... jó a memóriám igaz? *Teru félbehagyja a modatot, ő viszont nem hagyja annyiban* - Ám? *nézi egyenesen Teru szemeibe, amitől most kissé megzavarodik, olyan mintha el tudna veszni azokban az íriszekben* - Voltunk? Te voltál hangos... *játszadozik a fiú hasával, s közben minden figyelmét annak szenteli* - Ha valaki tud róla az már amúgy sem titok... ha híre megy téged megköveznek... *dől hátra és leül* - Vagy valami ilyesmi, legalábbis szerintem apád nem fogja annyiban hagyni a dolgokat.... és az a minimum hogy lenyakaz engem a történtek miatt, majd engem esztek ebédre.... milyen idillikus... *játszik el a gondolattal de persze nem gondolja komolyan és semmiféle komolyság sincs most a hangjában* - Megyek és előkészítem a reggelid, utána ha nem bánod megfürdöm...
|
- Ó, a fenébe! Eszembe sem jutott volna, hogy ilyet mondtam! - korholja magát. - Úristen, mekkora hülye vagyok! - kapaszkodik meg saját hajában. - Nem lett volna mindegy! - ellenkezik hevesen. - Csak azért visszafordultam volna a világ végéről is, hogy visszamenjek hozzád fenékbe billenteni téged! - mosolyodik el játékosan. Zavarba hozza Lamento vizsgálódása, de állja a sarat. Persze belepirul, de igyekszik nem törődni vele. - Megbánni? El tudok képzelni okot, ami miatt ez történne, ám... - de nem tudja befejezni, mert Lamento magához húzza a kezét és csókot nyom rá. Ez Teruba fojtja a szót. Csak nagyokat pislog a kandúrra. Aztán ahogy átöleli őt, elmosolyodik és beletúr a hajába. Kedveskedve cirógatja meg a füleit is, finoman, talán pont ezért csiklandozón. - És az enyém a tied. - fűzi hozzá. Aztán felröhög. - Ha hangosak voltunk, teljesen mindegy, mit találok ki. - mondja őszintén. Ráfog a nyakára, s vörössé válik az arca. Lázas gondolkodásba kezd, hogyan tüntethetné el, aztán diadalmasan elfordul Lamentotól és a szekrényéből elővesz egy magas nyakú pólót. - Majd vagány leszek és nem jön rá senki. Viszont kéne egyet telóznom Remingtonnak, hogy ne várjon ma minket és ne aggódja hülyére magát. - vallja be. - Ő tudja, hogy beléd szerettem. Eleve levágós volt, szerintem Suzumi és Mizumi is sejti, de Remington előtt nem lehet titkot tartani, ráadásul valamivel indokolnom kellett, miért vagyok kiborulva és miért kérem tőle, hogy egy kis ideig vigyázzon rád. - makogja.
|
- Te vagy a bolond... *vág vissza* - Hiszen te mondtad nem igaz? Csak akkor adhatom neked ha búcsúzom, ez lett volna az egyetlen amit magam után hagytatok neked... magamból egy darabka... ha úgy tetszik... és különben is.... ha úgy adtam volna hogy nem tudsz róla, utólag már mindegy lett volna... *a kandúr szeme persze elidőzik Teru testén,a vonásain, minden egyes kis apró mozdulatsoron amit tesz* - Tehát lemondtál volna rólam ha ezt kívánom.... azt hiszem ezt még meg fogod bánni és én is, de jelen pillanatban nem érdekel.. *kapja el Teru kezét majd maga felé húzza, végül puszit nyom rá, mint valami hűséges szolga, ő lovagi dolognak gondolja* - Bárhogy is... az életem a tiéd... *néz fel Terura, majd hírtelen teljesen magához szorítja a testét, beleszimatol a puha bőrbe, miközben térdeire áll, s végül felegyenesedik* - Hoppá... *mutat Teru nyakára ahol egy foltocska éktelenkedik* - Most vagy kitalálod hogy összeverekedtünk vagy bevallod a bűneidet... esetleg eltakarod ami feltűnőbb... ilyen kora tavasszal...
|
Teru bólint, majd felkel a matracról. Kicsit nyújtózik, aztán szégyenlősen visszanéz Lamentora. Hiába töltötték együtt az éjszakát, látta már őt teljes valójában, a reggeli fényben mégis más, mint a sötétben, az utcalámpák és a Hold vagy a csillagok fényénél. Igyekszik nem törődni avval, hogy szégyenlős, s előkotorja a szerződést, aztán átnyújtja a kandúrnak és visszatér a matracra. Nem akaródzik elmozdulni igazán sokáig innen. Figyeli minden mozdulatát Lamentonak. Gondolkodni látja és ez aggodalmat ad Terunak arra, hogy a kandúr is fontolgatja, menjen vagy maradjon. Aztán megmutatja neki a kis papírkát. - Bolond vagy. - mondja őszintén meglepődve a srác. Belenéz Lamento szemébe és megrovásban részesíti. - Miért akartad nekem adni? Hisz nagyon szereted! - mutat rá szavaival. - Nem fogadtam volna el, még akkor sem, ha megbántalak vele! - lesz egyre paprikásabb, mígnem a macskaférfi kimondja, hogy meg akarja tartani és széttépi a papírt. - Na azért. A diád igazán a tied. Nem akarnám elvenni tőled. - mondja kicsit lehiggadva. Amint a kezébe kapja a szerződést, kettétépi. - Soha nem is akarnálak másnak adni. - mondja boldogan. - Nagyon remélem, hogy érted, mit miért tettem és nem gondolsz semmi olyat, ami sosem volt. Nekem te nem macskalény, szerető, vagy valami tágy vagy, hanem a világon a legfontosabb személy, akiről le tudok mondani, ha úgy kívánja. Nem akarlak birtokolni, nem akarlak semmire kényszeríteni, csak azt akarom, hogy légy őszinte. Mindig. - mondja komolyan Lamentonak, aztán feláll a matracról. Most nem fordul el élből, hogy ne láthassa őt a kandúr, hanem magabiztosan és fesztelenül kihúzza magát.
|
- Megnézhetem? *kérdi és ha megkapja a papírt elidőzik rajta a tekintete, ő is valami olyasmin gondolkodik mint teru, ha azt mondja maradni akar olyasmivé válik mint egy kurva aki előbbre akar jutni avval hogy szétteszi a lábait, akkor is ha ő éppen más szolgáltatást nyújtott... ha megy, akkor Teru valószínüleg megint minden este sír majd, és ő nem lesz itt, ez még nagyobb fájdalom a macska szívének.... meghallgatja Teru rendelését, eszébe vési... majd leteríti a papírt, végül megkeresi a kis diát amit előző este a polcra tett fel, kinyitja és kiveszi belőle a kis gyűrött papírt, a másikra teríti bár az sokkal kisebb, a papírkán teru neve áll és az hogy neki adja a tekercset ha búcsúzásra kerülne a sor, Lamento fürkészni kezdi a fiú szemeit, képtelen belőle bármit is kiolvasni* - Meg akarom ezt tartani... *teszi el a diát, a papírt pedig egy mozdulattal ketté szeli majd összegyűri*- Szeretlek.... őszintén és tiszta szívből... .ez jelentette Lamento maradni akarását és lassan a fiú kezébe nyomja a papírt*- A másik döntés a tiéd... te meg akarsz engem tartani? *kérdezi komolyan*
|
Az első kérdés könnyít és nehezít egyszerre Teru lelkén. A szerződést bármelyik pillanatban kész összetépni, de sajnos érzi, hogy bármelyik lehetőség mellett is dönt, a hátulütőket egyszerűen nem tudja kiaknázni. Ha összetépi, megmaradhat mellette Lamento, de gondolhatja azt, hogy ha nem adja magát oda a fiúnak, az egyszerűen megválik tőle. Viszont ha odaadja őt Remingtonnak ezek után, összetöri mindkettőjük szívét, noha a kandúr nem fogja azt érezni, hogy csak a testéért tartják meg. Bonyolult ügy, ezért a döntést neki adja. - Ha szeretnéd, semissé tehető. - mondja. Ezzel talán kevésbé nagy a kockázat. Talán... Viszonozza a mosolyt, majd boldogan, odaadóan a csókot. Teru tökéletesen alárendeli magát Lamentonak ilyen téren, s mindezt örömmel, készségesen teszi. Olyan gyengéd és őszinte érzelemvilágú, akár egy szűz lány. Persze a saját akaratát is érvényre hozza előbb-utóbb. Csillogó szemekkel néz fel szerelmére, csodálja őt, bármilyen fura is ez a kandúrnak. Teru tudja, hogy imádja minden porcikáját, a hegeket a testén, a haját, a lényét, de ennél jobban már csak szavakkal tudná kifejezni, melyek lehetnek csalfák, hazugnak mondottak. Így hát hallgat, mert az öröm hallgatag. Felül és hátrasimítja a haját. - Egy fürdő valóban jó lenne. Egyébként pedig gabonapelyhet szeretnék reggelizni. - válaszol készségesen, majd egy csókot lop Lamentotól, ha tud. Ez amolyan pecsét az ígéretre.
|
- és a szerződés? *kérdi, mivel Teru azt mondja neki, ne hagyja magára többé, fény csillan Lamento szemeiben a gondolatra hogy mégsem kell itt hagynia a házat, de nem túl reménykedő ebben kapcsolatban, vajon Teru csak azért tartaná magánál mert feltárta neki a testét, a lelkét, érzelmeit? Ha titkolta volna tovább ugyanúgy mennie kellett volna? Végig simít a srác fején, egy halvány mosolyt is megenged magának, és evvel a lendülettel magához húzza Terut, megcsókolja ha az engedi* - Azt hiszem ez elmaradt... *utal arra hogy bealudt* - Mit szeretnél reggelizni? *kérdi meg újból* - Én... sohasem hagylak el, ígérem...
|
Elneveti magát és kitörli a könnyeket a szemeiből. - Szeretném, ha nem hagynál többet magamra. - mondja őszintén. Érzi, hogy Lamento visszavált és ez szíven üti. Elhúzódik tőle és mintha bántotta volna őt, úgy néz rá. Nem is szól hozzá, csak vár, hogy mondjon valamit arra, ami ezt kiváltotta Teruból. Tetszik neki a pír, de nem látszik rajta, egyszerűen túlságosan lefoglalja ez a kettősség a kandúrban.
|
- Csak felöltöztem, te jó ég fél percre sem hagyhatlak egyedül? *mosolyra húzódik a szája, de aztán gyorsan le is törli, ez a nap búcsúzásé, tudja jól* - Mit kérsz reggelire? *mondja mostmár a megszokott Lamento stílusban*- Amúgy... meg kellene fürdenünk... szerintem... *elég kínosan kezdi érezni magát a történtek miatt, arca is pírba borul, ami a reggeli fény mellett mégjobban látszik*
|
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
