|
Témaindító hozzászólás
|
2019.02.11. 23:06 - |
Peter ebben a házban nevelkedett. Szülei valójában nem voltak gazdagok, de az évek során felgyűlt a vagyonuk, így Kei-ben is vettek egy házat. Ezt sem volt szívük eladni, hisz tudták, innen indultak. |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
| Hallgatta Peter kedves hangját, amin hozzá szólt, de azonnal megrezzent, mikor megérezte, hogy a férfi odalent munkálkodik a feneke körül. Aztán már a cica fenekében volt egy ujja, mire picit felnyögött és mind a két kezével a férfi vállába kapaszkodott. Még mindig az ölében volt, félig a férfi felé fordult, picit nehezen lélegzett, de ez csak azért volt, mert Peter odalent izgatta. Füle még mindig le volt lapulva, közben pedig halkan szuszogott. Alig jutottak el hozzá Peter szavai, de aztán mégis csak szeretett volna válaszolni neki, de nem tudott. Főleg, mikor már két ujja volt benne. Megint felnyögött, teste megfeszült, majd megpróbált, nem belemarni Peter vállába karmaival, mert tudta, hogy fájdalmat okozna neki. Főleg, hogy még nem is gyógyult meg teljesen neki a törés óta.
-- Peter… Én… - kapkodta a levegőt. A meleg víz és Peter érintése odalent, a testén és az apró harapások a kölyköt teljesen ellazították. Kezdte elveszíteni az eszét, pedig gazdája még alig tett vele bármit is.
-- Szeretém, ha… Ha én lehetnék az, akivel először… Először csinálsz olyan dolgokat, amiket még soha… - nyelt egy nagyot, próbálta visszafogni magát, picit mocorgott, majd elpirulva, még mindig lelapult fülekkel nézett gazdájára, majd kicsit feljebb tornázta magát és megcsókolta Petert. |
- Csak mert... annyira gyerek vagy még.. tényleg nem kelleen ilyesmiket tennem, mégse tudom megállni... - s egyik ujja már táncot is járt Nedim nyílása körül, majd hamarosan belé nyomult. - Még sose csináltam senkivel sem kádban... - mondta vigyorogva. - Szóval ez mmég nekem is új dolog. - csókolt a macska ynakára újra és újra, másik kezével pedig simogatta a bőrét. - Egyébként... nem bánom ha Adriannal megbeszéled ezekeet... úgy értem.. neked is jobb ha van valaki akivel meg tuddo osztani.Tudom, hogy rajtam kívül nincs más társaságod, így... jó lehet mással is átbeszélnia dolgokat... nem szeretném ha magadban őrlődnél rajtuk, én is megtanultam a leckét. - búgta s ha már úgy vette észre, hogy Nedim emgszokta ujját, haamrosan betoltta a másodikat, mikor a macska lecsapta a fülét, lágyan cirógatta az arcát. - Az eberek már csak ilyenek... nem a te hibád, hogy mg nem ismerkedtél meg a világgal. Én... én is örülök neki, szörnyű lenne az az élet amiben te nem vagy benne... sose gondoltam voln, hogy így fogok érezni, mégis megtörtént... tényleg képtelen vagyok felfogni,hogy is lehetek ennyire szerencsés... - ujjazta tovbb, bele bele harapva a bőrébe, óvatosan lágyan, ízlelgetve a bársonypuha bőrt.
 |
Nedim boldog volt Peter mellett és úgy gondolta, hogy egész életében vele akar majd maradni. Ha felnő, ha fog esetleg mást is csinálni, mint ebben a házban maradni, de szeretett volna a férfi mellett maradni és ha Peter nem fogja kitenni őt, akkor addig marad itt, míg engedi neki. Azonban Peter nem akarta elhagyni a macskát, ezt a cica is nagyon jól hallhatt mind a két fülével.
A fiú kicsit felnevetett, mikor a nyakára csókolt.
- Ez csikiz - kuncogott a cica, mert kirázta a hideg és egy jól eső borzonás futott ilyenkor végig a gerince mentén.
- Nem félek, ha félnék, akkor nem lennék itt most se. Megtanultam, hogy mit szabad és mit nem - mondta a férfi szemébe nézve, hiszen tudta jól, hogy az a dolog azért volt, mert Peter aggódott érte. Eddig soha senki nem aggódott a macskáért, mert nem volt rá okuk, hiszen a cica a tenyészetben gondosan örzött területen volt. Itt viszont nem... Ezért is hitt abban, hogy Peter tényleg csak aggódott érte és ő ilyen. Elfogadja úgy, ahogy volt.
- Tudom - csapta le a fülét, hiszen mikor látta azokat a gonosz embereket, akkor már ő maga is rájött arra, hogy nem mindenki mondott neki igazat, amikor még a tenyésztőnél volt.
- Én azért nagyon örülök, hogy megvetted azt a tombola jegyet, mert akkor lehet, hogy most nem is ismernélek - mosolygott a cicus, majd szinte csüngött gazdája szavain.
- Nem jó dolog? Miért? Azt mondtad, hogy szeretsz és én is szeretlek téged. Miért mondod azt, hogy nem jó dolog? - kérdezett vissza, majd Peter kérdésére hevesen bólogatott és ellazult a simogatásokra.
- Adrian is elfogadta, szuóval szerintem jó dolog ez - gondolkodott hangosan. Jót tett neki, hogy megbeszélhette a férfival a dolgokat és most már ő se bánja, hogy ha Peterrel olyan dolgokat csinálnak, amit csak a felnőttek szoktak.
- Én is szeretném - nyomatékosította a bólogatást most már szavakkal is, majd az egyre csak tűnedező habbal szórakozott egyik kezével.
 |
Nézte a macska arcán átsuhant érzelmeket, a kétkedést, a halvány pírt, tetszett neki, ettől csak még inkább zavarba akarta hozni. - Édes vagy... annyira édes... - búgta a fülébe, mikor Nedim azt mondta, hogy csak vele akarja csinálni. - Nem is engedném meg másnak, hogy hozzád érjen.... - cirógatta a haját. - Soha többé nem eresztelek ki a kezeim közül. - csókolgatott aprót a nyakába. Érezte ahogy ő és a kölyök is reagál ezekre az érintésekre. - Nem félsz, hogy ez bármelyik pillanatban megváltozhat? Adtam okot a félelemre... erre nem avgyok túl büszke, de... meg akarlak védeni hasonló szörnyetegektől, mint amilyen én is vagyok. Egyébként... amit mondtak az hazugság volt... igazából nem hiszem, hoghy bármely tisztességes ember részt vett volna a sorsoláson... gazdag befolyásos emberek voltak.. azok közt eg ritka a tisztességes... bár ki tudja... én se véletlenül keveredtem oda, habár... érdekes volt... az a szelvény... - gondolt vissza. - Igazából ugyebár nem is akartam részt venni az egészben... ha belegondolok fogalmam sincs, hogy miért kötött ki végül nálam. - sóhajtott. - Na mindegy is, most már nem nagyo kell rágdnunk ezeken, de örülök, hogy etszik neked itt, és hogy én se bizonyultam anynira rossz gazdának... de valahogy... mégis bennem van az érzés, hogy játszani akarok veled itt és... ez azt hiszem nem annyira jó dolog... nem kellene... mégis... Nedim... ugye te is akarod? - kérdezte miközben továbbra is lágyan cirógatta.
|
| A cica boldogan szórakozott a habbal, de jól esett neki a cirógatás, majd mikor Peter azt mondta, hogy Nedim féltékeny, akkor nem mondott semmit. Eddig nem igazán ismerte azt a fogalmat, hogy féltékenység, de a férfi mellett megismerte ezt az érzést. Nem volt jó érzés, így nem nagyon örült annak, hogy ezt érzi, de remélte, hogy nem fog ilyesmi lenni vele.
-- Hát… Izé… - pirult el, mikor belecsókolt a nyakába és odaért, ahol a cica érzékeny volt még mindig. Kirázta a hideg.
-- Én… csak veled… Mással nem lenne jó - motyogta kicsit halkan és zavartan. Aztán megkérdezte tőle, hogy milyen neki itt és a cica egyből csacsogni kezdett.
-- Jól érzem magam itt, veled. Először féltem, hogy mi lesz… Féltem, de aztán jó volt itt már az első naptól kezdve. Te pont olyan vagy, mint amilyennek elképzeltem a gazdámat - mosolygott fel Peterre, miközben még mindig a habot piszkálta. Aztán végighallgatta, hogy mit mond neki Peter és közben teljesen ellazult a simogatásoktól. Jó érzés volt neki, mikor Peter simogatta. Szerette, ha hozzá ért.
-- Nem szerettem volna olyan helyre kerülni, mint azok a furcsa ijesztő hangok. Féltem, hogy aki megnyert, az rossz ember lesz, de nekem mindig azt mondták, hogy a gazdám, aki megnyer, az jó ember lesz és szeretni fog. Az a sok öreg ember nem szeretett volna így, mint te - ingatta meg a fejét Nedim, miközben mesélt az érzéseiről és gondolatairól.
-- Örülök, hogy te vagy a gazdám, mert téged szeretlek. Azt is szeretem, mikor hozzám érsz és… Jó érzés - pirult el a cica, miközben teste érezhetően Peteréhez simult, miközben ő cirógatta a cicát. |
-Te tényleg féltékeny vagy cicám... milyen édes vagy... - mondta már mikor beesett a kádba. - Hiszen veled élek... hmmm... te vagy az én édes kis szeretőm. - cirógatta. - Ennyire tetszett a tegnapi? - kúszott keze Nedim mellbimbójára, óvatosan érintette meg miközben a nyakába csókolt. - Ne haragudj, majd kiengesztellek, jó? - hagyta, hogy a macska játsszon a habbal, elmoslyodott ahogy kinevette. - Azt hiszem msot már egálban vagyunk. - tette hozzá. - Na és... milyen itt neked? hogy érzed magad? Mit gondoltál először rólam és mit gondolsz most? Mondd el... -húzta magához.- Igen... csakis nekem... - simogatta ahol érte, de nem volt most benne semmiféle intim, vagy vágykeltő, csupán csak ekdvességből csinálta. - Én nagyon féltem az első nap... amikor... megnyertelek nem aartam kimenni érted, arra gondoltam... nem érdemelnélek meg, csak összetörnék egy ilyen kölyköt. De a tömeget hallgatva... rájöttem, hogy senki sem épp azért akarna megnyerni mert... szóval mindegy... aztán mikor azt mondták újra sorsoljáka számot, hirtelen önmagamtól mozogtam,hogy elmenje érted... és egész idő alatt, míg haza értünk... csak azon tudtam gondolkodni, hogy mit is kezdek majd veled... szeretném tudni te mit éreztél... meséld el.
|
| Nedim látta, hogy Peternek nem tetszett az, amit, de nem értette, hogy miért. Ő nem szeretett volna osztozni Peteren, semennyire se, de nem tudta rávenni gazdáját, hogy többé ne legyen azokkal az idegen emberekkel. Ez még mindig bántotta a cicát, de muszáj lesz elfogania a dolgot. Nem tudta, hogy milyen durva dolgokat csinálnak, így csak egy kis sejtése lehetett Nedimnek arról, hogy bántják egymást, Petert is. Ez nem tetszett neki az egészben.
-- Oké, akkor csak úgy legyél velem, ahogy tegnap. Többet velem, mint azokkal az idegenekkel. Így jó… - morogta még az orra alatt. Hevesen bólogatott, mikor Peter azt kérte tőle, hogy felejtse el azoknak az embereknek a létezését. Képtelen volt rá, de azért morcosan helyeselt.
Ez után sikerült a cicának a kádban landolnia, de már Peter ölében volt ruha nélkül.
-- Hééé, nem ér nevetni! Ez nem volt vicces… Megijedtem - durcizott be a cica, de aztán kényelmesen elhelyezkedett a cica Peter ölében és nem zavarta, hogy esetleg Peter nemiszerve hozzá ért a víz alatt. Hozzá szokott és így legalább tudta, hogy milyen érzés így is. A habbal kezdett szórakozni, majd a férfi fejére pakolt egy jó nagy adagot nevetve.
-- Nagyon bénán áll a had a fejeden - kuncogott, miközben még most is a habot piszkálta. Jól érezte magát a meleg vízben.
-- Szeretek veled fürdeni, már nem szégyenlem magam annyira, mert te már láttál sokszor meztelenül. Ezt csak neked szabad - nevetett még mindig, majd a férfi szemébe nézett. |
- Majd elindulunk holnap... végülis nincs időhöz kötve. - simított Nedim arcára. - Nem aharsgzom ilyesmik miatt inkább örülök, hogy velem vagy. - lassan sikerült visszazökkennie a rendes önmagához. - hgayd csak... ráér... előbb avval fogllakozzunk hogy a testünk jó melegben legyen. - Ezután már csak elképedve hallgatta Nedim kimerítő válaszát, arca eltorzult, miközben a fejére simított. - Tudod... ahogy mondtam, téged a szívem szeret őket pedig a testem. Amikor tt vannak... nem csak én csinálok velük durva dolgokat hanem ők is velem... érted már? Te nem lennnél képes bántani engem vagy olyan dolgokat tenni amiket ők... szóval kérlek ilyesmire ne is gondoolj. - guggolt le hozzá . - De... ígérem... a szívemből jövő érzéseket, a szívem... csak veled osztom meg... csak próbálj úgy gondolni ezekre az emberekre mintha nem is léteznének rendben? - próbált magyarázni Nedimnek.
Peter már épp segíteni akart volna neki, de a macska a vizes pólójával együtt bent landolt a kádban, egynesen az ölében. Segítetett neki leveni a pólóját miközben próbálta nevetését elfojtani. - Nem ütötted meg magad? - kérdezte.
|
Nedim látta Peter arcán azt, hogy nem volt boldog attól, hogy nem sikerült elvinnie őt a meglepetésre. A cica hibája volt, hogy ez történt, ezért kissé szomorkásan nézett Peterre. Nem szerette, hogy ha gazdája ideges, vagy szomorú, így rosszul érintette az, hogy csalódott volt emiatt.
- Sajnálom, ez is az én hibám, hogy nem tudtunk elmenni oda, ahová szerettél volna - húzta el a száját. Ekkor már a házban voltak. Bocsánatkérőn nézett Peterre, mikor az lehordta, hogy csupa víz és sár lett minden. A kölyök körbe nézett és valóban így volt.
- Jajj... Bocsánat, feltakarítom, oké? - kezdett volna már neki annak, hogy mindent összetakarítson, de aztán Peter megkérdezte tőle, hogy biztosan akarja-e azt a dolgot, így megállt.
- Igen. Nem szeretem azt, hogy azok a férfiak veled vannak, erről beszélgettünk Adriannel... Zavart és... és... szóval inkább velem legyél, még ha... ha durva is leszel - mondta halkan. Ő így gondolta, de nem tudta, hogy a férfinak ez egyáltalán fontos-e vagy, csak a cica gondolja így.
A fürdőben hamar megszabadult a nadrágjától, de közben a felsőjét is szerette volna levenni, de a vizes póló a fejére szorult.
- Ááááh! Nem bírom levenni! Kérlek... Peter, segíts - nyöszörgött, miközben próbálta magáról leszedni a vizes pólót, miközben ide-oda forgott a fürdőben, majd nem figyelt és elveszítve az egyensúlyát hirtelen a kádba kezdett zuhanni.
|
- Féltem, ha megtudja, elveszítelek... és tényleg megijedtem most is... de... úgy tűnik lassacskán ő is elfogadja a kapcsoaltunkat. - mondta ki egyszerűen a szót, mintha csak természetes volna.Beültek az autóba, ő is intett Adriannak, majd elhúzott melette és hazafelé indult. - Úgy tűnik... ma se lesz semmi a emglepeésből.. talán majd holnap. - bár kicsit csalódottnak látszott.
- Adrianban... én is bízom, és örülök, hogy lett egy barátod. Ő olyan akire mindig lehet számítani, így nem kell aggódnod. Soha senkinek nem fogja tovább adni, amit elmondtunk neki vagy ami ma történt... gazából ő egy rendes ember.... de őt is sokat bántottam, durva dolgokat csináltam vele... de talán mára már megbcsájtott nekem. Igen... legalább egy kabátot rád adhatot volna, bár nem hiszem hogy ez járt a fejében... - terített nedimre egy pokrócot legalább addig, míg haza érnek.
Ahogy beértek a házba, Nedim kieresztette magából az öszes vizet, peter ennek nem túlságosan örült... minden tocsogott. - Jesszus... minden csupa víz meg sár lett idebent... mondjuk azt hiszem amúgy is ráférne a házra egy nagytkaírítás... - kikerekedek a szemei a kérésre. - Biztosan jól meggondoltad ezt? - érdeklődött, nem akarta, hogy csak ő miatta csinálja a kandúr. - Nem kell erre kényszerítened magad... az ital miatt volt, hogy csak így felajánlottad magad, nem hszem, hogy valóban el tdunál lazulni nélküle... menjünk fürdeni... - fogta meg a kezét és a fürdőbe vezette, magából is csavarhatta volna a vizet annyira átázott, közben ekezdte engedni a vizet és vetkőzött. Teste áthűlt, szeretett volna minél előbb elmerülnia kádban. - Gyorsan vetkőzz, hogy meg ne fázz.
|
Nedim néhány perc múlva megnyugodott, kisírta magából a sok frusztrációt és idegességet, most már sokkal jobban érezte magát, annak ellenére, hogy fázni kezdett az esőben. Adrian úgy vitte el, hogy a kölykön nem volt kabát.
- Azért... mert... mert ez olyan dolog volt, amit nem biztos, hogy el akartál volna mondani Adriannek - csapta le még mindig fülét.
- Csak azért, mert...Szeretem Adriant, benne megbízom és szeretek elmondani neki dolgokat, még ha keveset jön át hozzánk, mert sok a dolga. Szeretnék vele többet beszélgetni - hunyta le a szemét a cica, mikor homlokon csókolta őt gazdája.
- Már nem baj, legalább elmondhattam Adriannek, hogy mit érzek - mosolygott most már sokkalta boldogabban. Aztán Peter után indult a kocsi felé. Nedim még megállt az ajtó mellett, és mosolyogva integetett Adriannek. Boldog volt, hogy most már nem kell félnie attól, ha ilyesmiket akar mesélni neki. Tudta, hogy rá mindig számíthat, mert féltette a kölyköt Petertől. Viszont Nedim úgy érezte, hogy helyén kezeli a dolgokat még annak ellenére is, hogy csak egy 12 éves gyerek.
- Már alig várom, hogy hazaérjünk - rázta ki a hideg, mikor beült a kocsiba.
Amint haza értek, a cica futva ment az ajtóig, majd várta, hogy Peter kizárja a bejárati ajtót. Amint belépett a cica a házba, megrázta magát, így viszont minden vizes lett.
- Hupsz... - nevetett zavartan, majd levette cipőjét és Peterre nézett.
- Mikor csinálunk majd megint olyat, mint az este? Mármint... most nem kell majd az a büdös ital, oké? - emelte tekintetét Peterre és kíváncsian várta a választ. Most már sokkalta fogékonyabb volt erre és valószínűleg még lesz is a jövőben.
|
- Az is lehet, hogy azért mert nem akar majd durva lenni veled, inkább azoknak a férfiaknak a társaságát fogja keresni.. nem tudom... nem értem őt mostanában. Vigyázz magadra... - szólt utána miközben kiugrott a kocsiból.
Nedim minduntalan zokogott, Peter már azt hitte képtelen lesz abbahagyni a sírást. - Ne kérj bocsánatot.. nekem kellene. - sóhajtott és vizes hajába túrt, közben pedig Adrianra pillantott, aki épp akkor nyomta el a csikket. A két tekitnet össze talákozott, Peter nem haragudott rá, és Adrianon is látszott, hgy megnyugodott. Nem volt szükségük szavakra, hogy megérsék, mi az amit egymás felé sugallnak.
- Én.. azt kértem tőled, hogy légy őszinte, miért kellene emiatt hargudnom? Habár nem gondoltam volna, hogy ilyesmiket lesz merszed elmondani. - nevette, s közben a fiú homokára csókolt. - Ne sírj... már vége van... nekem... előbb utánad kelett volna jönnöm... sőt enm szabadott volna hagynom, hogy elhozzon... tudom,hogy csak tesztelt minket... de... ha bármikor ilyesmi előfordulna a jövőben, többé... nem foglak elengedni ezt megígérem... bárki is akarjon téged. -ígérte.
- Menjünk haza. - mondta csak egyszerűen és beült a kocsiba nem törődve semmi mással. - Ha haza értünk.... le kell amjd fródenünk. - nosztalgikus érzés járta át.
|
Amit Adrian mondott a cicának, hogy valószínűleg, hogy ha többször fog szeretkezni Peterrel, akkor innetől kezdve a cicán fogja kiélni azokat, amiket azokkal a férfiakkal. Nedim picit megrettent ettől, de erős akart maradni.
- Én... Petert akkor is szeretni fogom, ha durva velem és, ha... ha fájni fog. Én el szeretném fogadni őt ezzek együtt - szipogta a cica, majd pár perc múlva már a kuhogó esőben volt.
Annak ellenére, hogy zuhogott az eső, Nedim hangosan sírt, talán soha életében nem sírt még így. Talán akkor, mikor Adrian először akarta őt elvinni és nem értett semmi. Akkor is össze volt zavarodva, mint most. Viszont Peter itt volt mellette, szorosan ölelte őt, Nedim pedig úgy kapaszkodott a férfi kabátjába, ahogy csak tudott. Karmait is beleengedte az anyagba, ezzel lehet, hogy tönkre teszi a ruháját, de nem figyelt rá. Csak arra, hogy többé mellette maradhasson.
Szipogott még percekig, alig tudott megnyugodni, de aztán sikerült neki.
- Ugye nem haragszol? - kérdezte tőle, majd füle lelapult, bundája teljesen átázott, fehér farkincáját a földön hagyta, de így az teljesen sáros lett.
- Haza megyünk? Ugye? Adrian azt mondta, hogy... - szipogta, de alig bírt beszélni. Megint úgy érezte, hogy az, hogy itt van vele Peter, sokkos állapotba keríti.
- Hogy... Elmehetek veled, nem kell vele mennem. Maradhatok veled, mert elmondtam neki, hogy mennyire szeretlek - szipogta a cica, majd könnyes szemmel ránézett a férfira.
|
- Ugye azt tudod, hogy ezen az úton rengeteg seb vár még és fájdalom... mert Peter nem lesz képes lemondnai azokról a dolgokról amiket azokkal a férfiakkal csinál, főleg mert... olyankor elég durván... szexelnek és most hogy így mondod... úgy tűnik ő tényleg nem akar téged bántani. Ez elég furcsa számomra.... mert sose volt még senki, akivel így viselkedett volna. Talán különlegessé váltál számára. - mosolygott rá.
- Lehet, hogy így gondolja, de ha szeret téged, akkor legyőzi ezt a képet magában, és utánunk fog eredni. Ez az egyetlen út vezet a katakombához, épp ezért jöttünk erre. - vallotta be. - Ha akar, itt meg fog találni. - lenyitotta az ablakot és cigarettára gyújtott anak ellenére, hogy eset az eső. - Egy kicsit megnyugodtam... örülök, hogy jól kijöttök, így már nem kell ennyire aggódnom érte - Elmosolyodott arra, hogy a cica őt is szerti, csak nem úgy. - Túl kedves vagy, nedim... - jegyezte meg. - Én i skedvellek téged.
Peter pár másodperc alatt bőrig ázott, ahogy meglátta a cigarettázó Adriant, már tudta is, miért csinálta ezt az egészet. Ő maga azt tervezte ha nem adja vissz neki nedimet, akkor erőszakhoz folyamodik, ha kell meg is verte volna adriant, de most így csak állt ott a saját kis gondolataival, és érzéseivel... fájdalmas arckifejezéssel és őszinte felismeréssel. Ahogy a macska hozzá szaladt, csak nézte, oylan volt akár egy lassított felvétel, de végül kinyújtotta felé karjait és ölelve magához szorította. - Shhhh... - búgta lágyan a kölyöknek, az érintését, az öelését, a jelenlétét akarta érezni, nem volt szüksége szavakra, most nem. Megértette végül, mennyire fontos is neki ez a fiú.
|
Lelapította a fülét, mikor Adrian megpaskolta a fejét, majd elmondta neki, hogy igazából nem akarja Nedimet elszakítani Petertől, csak beszélni akart vele, meg ideges lett. Közben csak bólogatott, mikor azt kérdezte, hogy a cica féltékeny volt-e azokra az emberekre, akikkel Peter lefeküdt. Nem tudta, hogy minek kellene neveznie, de tisztán érezte, hogy ez pontosan az, amiről Adrian beszélt.
- Igen, azt hiszem, hogy igen... rossz érzés, nagyon rossz... - szipogta, de arra a kérdésre nem mondott semmit, hogy beleszeretett volna Peterbe. Helyette megint csak bólontott, hiszen egyértelmű volt talán most már Adriannek is, hogy a cica mennyire ragaszkodik gazdájához. Elvette a zsepit, majd megtörölte a szemét, és kifújta az orrát is.
- És ha nem tudja, hogy hol vagyok? Mi van, ha azért nem jön, mert azt gondolja, hogy jobb lesz így nekem? - pityeredett el hirtelen, mert azt gondolta, hogy Peter hagyni fogja, hogy Adrian elvigye a kölyköt csak azért, hogy jobb élete legyen. Nedimnek már így is jó volt Peter mellett.
- Nem... Nem haraszom, téged is szeretlek... Csak nem ugyan úgy, mint Petert. Nem tudom, hogy miért, de más... Szóval nem haragszom, de megijedtem. Azt hittem, hogy nem mehetek többé vissza hozzá - törölgette a cica könnyes szemét, majd ekkor az esőben hirtelen hatalmasat fékezett egy autó mellettük. Pár pillanat múlva kilépett belőle az esőre Peter, és haza akarta őt vinni. A cica szíve hatalmasat dobbant, majd mikor Adrian elengedte őt, nem volt kérdés, hogy azonnal kiszálljon a kocsiból. Viszont előtte még hálásan, elmosolyodva nézett Adrianre, majd azonnal kinyitotta a kocsi ajtaját, és Peter karjaiba rohant. Bőgve természetesen...
- Sajnálom, nem akartam bajt megint. Bocsánat, ígyérem, hogy nem mondok el többet soha senkinek se. Még Adriannek se... Megígérem, ne haragudj - sírt meg a kölyök, de nagyon boldog volt, hogy újra Peter mellett lehet. A szakadó esőben persze azonnal bőrig áztak.
|
Adrian elmosolyodott miközben megpaskolta a cica fejét. - Szóval te tényleg nem félsz tőle... különös cica vagy, komolyan... - próbálta csitítani. - Ne sírj, buta tréfa volt tőlem tudom, de valójában nem akarlak elvenni tőle. - kezdett a maygaráztba. - Peter különös ember.... nehezen tűr meg maga mellett bárit, s ha valakit mégis elfogad, nem tudja megbecsülni, nem tud kedves lenni hozzá...te mégis más vagy a számára, nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Talán csak túl naív vagy túl kedves vagy.. de egyszerűen... más mint az eddigiek. - apró szemekk koppantaka szélvédőn, esni kezdett.
- Szóval féltékeny vagy? Azért mert másokat akar ölelni? - érdeklődött. - Feldúl, hogy másokkal szexel és nem veled? Hát ennyire menthetetlenül bele szerettél? - adott neki zsebkendőt, hogy le tudja törölgetni a könnyeit. - Bocsáss emg, hogy ilyen durva volta, de pánik helyzetekben az emberek... őszintékké válnak. - maygarázta. - Hiszek neked. - modnta ki végül.
- Most már csak emg kell várnunk, mikor jön érted... ha valóban ennyire fontos vagy neki, el fog jönni és ha kell mindent lerombolt, hogy magával vigyen téged. - maygarázta, s remélte hoyga ddigra NEdim már lenyugszik, mire mondnadója végéhez ér. - Haragszol emiatt? - érdeklődött tőle.
Nem telt bele pár percbe elsuhant mellettük egy autó... olyan sebességgel hajtott, hogy Adrian szinte alig érzékelte, majd hirtelen fékek hangja törte meg a motor zúgását. Az aut vissza tolatott, indexelt és kiszált belőle Peter.
- Nem hagyom... hogy elvidd... nem vagyok tökéletes de szeretem Nedimet...! Szóval add őt vissza nekem, ha nem akarsz bajt! - a rózsaszín hajú a kölyökre nézett, ajd kipattintotta neki a biztonsági övet.
- Igazam lett.... te tényleg különleges vagy... Peter szemében.
|
Nedim egyre inkább nem értett semmit se ebből az egészből. Főleg, mikor Adrian olyan mérgesen kikelt magából, ahogy Peterrel beszélt. Nem tudta, hogy mit tegyen, úgy érezte, hogy azzal, hogy elmondta az igazat a tegnap estéről, csak bajt okozott.
- De én... nem... Nem akarok menni! - tiltakozott, mikor Adrian megfogta a kezét, de hiába rángatta, ő sokkal erősebb volt nála, majd nemes egyszerűséggel bepakolta őt a kocsiba. Felnyüszögött fájdalmában, de ez bőven elég volt a férfinak, hogy becsatolja rajta az övet és meggátolja abban, hogy kiszálljon a kocsiból. A kilincset rángatta, de nem tudott kiszállni.
- Adrian! Engedj ki! Engedj ki! Ki akarok szállni... - kezdett el szipogni, főleg mikor meglátta Petert az ajtóban. A cica szinte rátapast az ajtóra, majd azt nézte, ahogy elhagyják a házat és Adrian elhajt innét. Reszketve ült vissza a helyére.
- Álljunk meg, forduljunk vissza. Vissza akarok lenni - kérlelte a férfit, de süte fülekre talált, így egy idő után feladta, csak kezeit bámulta. Aztán egyszer csak megállt az autó.
- Én... - kezdett volna bele a cica mondandójába, de túlságosan félt attól, hogy megint olyat mond, amit nem szabad. - Nem félek Petertől... Azok az emberek, akik pár napja elvittek, sokkal ijesztőbbek voltak, mint ő... ő... csak... én nagyon szeretem őt és zavart, hogy azokkal az idegen emberekkel van, miközben itt vagyok neki én. Tudom, hogy csak egy gyerek vagyok, de én... - szipogott, majd kicsit megállt, hogy megtörölje könnyeit.
- Szeretném, ha többet azok az emberek nem jönnének, mert rossz érzés az, hogy ha velük van. Este én úgy szerettem volna, ha csak egyszer is máshogy történik. Az az alkohol pedig segített, bátrabb lettem és... én... én voltam az, aki akarta azt a dolgot. Nem Peter... Ő csak aggódott értem - szipogta, de nem nézett Adrianre. Tovább akarta mondani, de képtelen volt rá. Elsírta magát.
- Picit ugyan durva volt, csak egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit. Jó, Adrian? Menjünk vissza hozzá... Nem akarom, hogy magányos legyen nélkülem és megint rossz emberré váljon - nézett a férfira vörös tekintetéve, ami most a könnyektől volt homályos.
|
Adrian egyre vörösebb lett, és mérgesebb. - Képes voltál leitatni egy gyerket? észnél vagy te? Ő még csak egy kölyök... aztán persze kiahsználtad, hogy eltompult igaz?
- Várj Adrian, félre érted, én csak azt akartam, hogy aludjon... mert rémálmai voltak, fogalmam se volt, hogy felélénkül tőle oké?
- Persze aztán megdugtad.... még jó, hogy nem azt mondtad, hogy egyenesen ő mászott rád és könyörgött érte. Annyira szánalmas vagy...
- Nem voltam durva vele... vigyáztam, de tényleg...
- Persze.... - megfogta Nedim kezét. - Elég volt ebből... ez a férfi nincs rád jó hatással - ha Nedim ellenkezett, akkor is elkapta, akár egy kezében is tudta volna vinni a kis kandúrt, votl benne erő. Beültette a kocsiba, valószínűleg emiatt kicsit fájt a feneke, így ezt kihasználva rácsatolta a biztonsági övet, a kutya csaholt utánuk és már bent is volt a hátsó ülésen, Adrian is beszállt, rányomta a gyerekzárat, hogy Nedim ne tudjon kiszökni a kocsiból. Peter kiállt az ajtóba, a tekintete szívszorító volt, de valahogy nem volt képes utánuk eredni. Adriannak igaza volt, ő csak fájdalmat tud okozni nedimnek, talán így lez a legjobb. Az autó motorja felzúgott és a férfi elindult. - Látod... még csak ki se jött utánad... igazából csak a perverz vágyainak a kiélése a fontos neki... bassza meg... - látszott Adrianon hogy nagyon ideges, képtlen volt gonodlkodni vagy meghallgatni a kölyköt. Mikor ár mentek egy ideje, kitette a vészvillogót és megállt, Nedimre tekintett. - Miért akarod őt minden áron védeni? Miért akarsz meleltte maradni amikor csak árt neked? Félsz tőle? Nem mersz ellenkezni vele? Mi az... igazság? Tudni szeretném... - s most talán akandúrkának is leesett, hogy valójábana drian nem elrabolni akarta, vagy petertől elszakítani,e gyszerűen enégy szem közt akart beszélni vele az igazi érzéseiről.
|
Hirtelen olyan érzése lett a cicának, mintha valami rosszat tett volna, vagy mondott volna, mert érezni kezdte a levegőben a feszültséget, főleg mikor Adrian Peterre nézett olyan szúrós szemmel, majd Nedimre. Nem értette, hogy mi folyik itt, de ő természetesen készségesen válaszolt Adrian kérdésére.
- Hát... Egy kicsit fáj, de Peter azt mondta, hogy el fog múlni. Bekente krémmel, szóval most már jól leszek - mondta naivan, miközben a kutyát simogatta és leguggolt hozzá.
- Nem bántott - ingatta meg a fejét, majd gondolt egyet és úgy határozott, hogy megmagyarázza Adriannel, hogy miért fáj a feneke. Persze nem tudta, hogy ezzel hatalmas nagy bajba keveri Petert, mert ő úgy gondolta, hogy most már Adrian és Peter között minden rendben. Valószínűleg ezt csak a macska gondolta így.
- Uh, képzeld! A rossz álmok miatt nem akartam aludni és nagyon sokat voltam fent, de Peter adott valamit, ami büdös volt és rossz ízű, és utána már nem voltam fáradt. Valami alkohol féleség volt, olyan, mint a pezsgő. Utána jobb volt, nem kellett már aludnom - nézett fel a rózsaszín hajúra két simogatás közben.
- Utána meg játszottunk és már én is felnőttnek mondhatom magamat, mert felnőtt dolgokat csináltunk - ecsetelte, hiszen jó volt a kedve és nem is sejtette, hogy az, amiket elmondott, valójában csak olaj lehetett a tűzre. Közben még mindig a kutyát simogatta.
|
Látta, hogy kicist elgondolkodik a dolgn, és hogy amait a pedofíliáról mond neki az kicsit elrontja a kölyök hangulatát, dehát minden kényes témán át kell verekedniük magukat, ha azt akarja, hogy tájékozottabb legyen iylen téren. Márpedig ha Nedim magyarázatot kért akkor Adrian meg is adta neki legyen szó bármiről.
Látta, hogy feszélyezi az, hogy bekeni, de tut jól, hogy a hasznára lesz, nem akart vitába szállni vele, így is úgy is bekente, tudta, hogy fáj és rossz érzés, de kötellességének rezte enyhíteni a fájdalmait.
Adrian elmosolyodott, rég köszöntötték enynire kedvesen. - EL kellett vinnem a macskákat, kicsit ott amradtam és beszéltem Shikiékkel.. - sóhajtott. - Na midnegy is.. - feltűnt neki, hogy Nedimnek eltozult az arca. - Mi történt? Fáj valamid? -érdeklődött de rosszat sejtett. Peter is közönt adriannak, aki szúrós pillantásokat vetett rá.
- Most miért nézel így rám?
- Peter... ő egy kölyök... ugye nem... Nedim.. - fordult hozzá . - Nem bántott téged újra ugye? - kérdezte kissé aggódó tekintettel.
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
