|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| Bármit megivott volna most, csak ne kelljen ebből a borzalomból innia megint, de ha Peter így gondolja, akkor nem fog ellenkezni, hiszen ez egy felnőtt dolog és Nedim úgy gondolta, hogy ha felnőtt dolgokat eszik, vagy iszik és csinál, akkor attól már ő is felnőtt. Persze ez nem így volt, de ő ezt nem tudta még. Kicsi volt még hozzá…
-- Oké, nekem mindegy - jegyezte meg halkan.
-- Elég volt, jól laktam. Minden finom volt, de szerintem még mindig az a legjobb, amit te csináltál tegnap este - mosolygott a férfira, majd ásított egyet. Kezdett fáradni, majd felállt, mikor a fürdés jött szóba.
-- Hát, lehet róla szó… Igazából tegnap is együtt fürödtünk és együtt is aludtunk, szóval oké, nekem jó - mondta most, hogy hangosan levezette ezt az egészet úgy, hogy minden oké legyen.
-- Szeretek veled lenni, annyira már nem is vagy ijesztő, mint reggel - mondja halkan, majd ásít egyet. Óvatosan elvette a tányérokat, majd a mosogatóba tette, hogy azokat is elmossa, mint a többit. Tudta, hogy ez a dolga, bár Peter még nem kért tőle ilyesmit eddig.
-- Az jó, ha ezt megcsinálom, és utána? - kérdezte halkan.
-- Vagy utánad is mehetek, ha ezt megcsináltam - motyogta halkan, pedig nagyon álmos volt már. |
Magába jókat kuncogott, hogy mennyire próbálkozik Nedim avval a pár kortzy pezsgővel, s hogy mennyire próbálja meggyőzni őt, de még magát is, hogy ez a bor finom, és elég felnőttes már hozzá. Félt ha most nyíltan kinevetné, megint csak duzzogna, azt viszont nem akarta. - Nem volt rossz? Ennek örülök, amjd máskor is ihatunk még, de msot szerintem elsőnek elég lesz ennyi. - hogy hergelni próbálta-e, hogy töbebt igyon, vagy tényleg így gondolta, még maga sem tudta igazán eldönteni. Saját amgának töltött még és befejezte a tortaszelet elfogyasztását is.
- No... nekem elég is volt ennyi mára... a tortából - kortyolgata tovább a pezsgőt. - Te kérsz még? - érdeklődött. - Egy kicsit meghültem,szóval azt hiszem ezután elmegyek fürdeni. Akarsz velem jönni? - kédezte, mitnha lenne választása így, hogy ma van a születésnapja. - Örülnék a társaságodnak, szeretek mással együtt fürdeni. - mondta mintha természetes lenne számára, de valójában utoljára csak Jigsawval fürdött együtt és az már nagyon rég volt.
 |
Zavarta a dolog, nem is kicsit, hiszen rettentő volt Nedim szerint az illata, és biztos volt abban, hogy az íze is ugyan olyan borzalmas lesz, de nem akarta ezt még egyszer kimondani az után, hogy Peter szerint csak a felnőttek isznak ilyet, a gyerekek nem.
A sütemény összetevői valóban nem kötötték le a macskát, mert folyton a hülye pezsgőt nézte, az orrát facsarta a szaga, de látva, hogy Peter is ivott belőle, még nagyobb volt a dilemmája.
- Ha te mondod, akkor az biztos úgy vagy - sóhajtotta, majd a poharat megfogta, de látni kellett volna az arcát, ahogy a pezsgőt szagolgatta. Abban reménykedett, hogy jobb lesz majd nem olyan sokára az illata. Viszont nem lett, így arra jutott, hogy csak nem lehet rossz az íze. Hát tévedett... Lehúzta az egészet, amit töltött magának, nem volt sok, felnőtt kortyokban nézve 2-3 lehetett, de egy fiatal macskának lehet, hogy sok lesz először. Elfintorodott, de próbálta tartani magát, amennyire csak lehet.
- Hát... Annyira nem volt rossz - hazudott, de igazából borzalmas volt az íze. Letette a poharat és jó távol is rakta magától, majd inkább a süteményt ette és nem szólt többet Peterhez.
 |
- Én szeretem, de általában.. a gyerekek... még nem tartják jóízűnek, szóval nem kell rákényszerítened magad. - ivott bele a sajátjába, s igazából valamilyen szinten szerette volna hogy megkóstolja, azért is mondta így, amit mondott, hiszen nedim nem szerette, ha gyereknek nézik, tudta hogy így vagy úgy de meg fogja kóstolni, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét Peter állításának.
- Nem hiába vettem akkor iylen drága helyen. Alegtöbb olcsóbb cukrászda csak gagyi vajas krémmel dolgozik, de ebbe igazi tejszín van és minőségi alapanyagok. - magyarázta, bár eh valószínűleg nem kötötte le túlságosan a kandúrka figyelmét, mert folyamatosan a pezsgőn hezitált.
-Persze, hogy jó... a bor, a pezgső... ezek nem romlanak csak még jobbak lesznek, ha tovább tárolják őket, ezért válnak különlegessé, kincsekké... - magyarázta. - Szabad, ha úgy érzed készen álsz rá, de ezt magadnak kell eldöntened. - mosoylgott rá kacéran, tudta, hogy meg fog történni aminek meg kell.
|
Boldogan nézte a füst csíkot, amit az elfújt gyertya húzott a levegőben. Figyelte Petert egy darabig, majd visszaült a helyére és innét nézte, hogy mit is csinál a férfi.
- Miért kenném rád? Hm? Nem állt szándékomban - dobta be a durcit megint egy pillanat alatt, hogy ilyen feltételez róla a férfi, hogy azt mondaná, hogy ő itatta le.
- Finom - kérdezi és itt most nem a tortára gondol, hanem a pezsgőre. A torta az nagyon jól nézett ki, így amikor megkapta a sajátját, azonnal neki is esett. Látszott, hogy még soha nem evett ilyesmit és nagyon jól esett neki.
- Uh, ez nagyon finom - nyammogott a tortán jólesően. Ez az édes íz nagyon bejött neki, majd a felénál tetette a villát és inkább az üveget nézte. Megfogta, majd beleszagolt.
- Eeeeh, ez nagyon rossz illatú. Biztos, hogy jó ez még? Nincs megromolva? - kérdezte tőle, majd óvatosan, de tényleg óvatosan kitöltött pár kortynyit a pohárba, amit kapott, de nem mert beleinni, így csak nézte és szagolgatta. Nem volt biztos a dolgában.
- Biztos, hogy szabad? - kérdezte meg újra Petert. Megfogta a poharat, majd megint beleszagolt, de amíg a férfi se iszik belőle, addig ő se fog. Nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek ez a sok buborák és az illata se volt jó.
|
A kandúrka meggyújtotta a gyertyát, Peter pedig csak nézte, hogy még evvel is meggyűlik a baja kissé, habár tudta, hogy eddig nem igazán engedték semmit sem csinálni, de látta rajta az igyekezetet és hogy érte teszi. Ez az érzés boldoggá tette. - Igen, tényleg szép. - hajolt fölé, gondolt valamire, majd elfújhta a gyertyát, a füstje csíkot húzott alevegőben, Peter pedig kihalászta a tortából a maradványokat. - Biztosan szeretnél? Ez elég erős... elkábulnál tőle... -töltött magának majd az asztal közepére tette és a andúőrnak is kitett egy poharat. - Ha szeretnél majd tölts magadnak, nem foglak megakadályozni de én nem foglak leitatni még a végén rám kened, ha mégis megárt és holnap rosszul elszel. - nevette, s elkezdte vágni a tortát, az elsőp szeletet magának a másik at pedig a cicusnak adta. - Remélem finom lesz, jó étvágyat! . mondta és már bele is kóstolt. - Hmm ez tényleg nagyon finom! Jó választás volt.
|
Való igaz, hogy Nedim nem tudott olyan jól énekelni, de amit tudott, azt jól kiénekelte, de inkább tűnt ez most egy boldog kis gyerekdalnak, mint egy profi éneklnek, de nem zavarta. Örült, hogy Peter meghallgatta őt és igazából semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy a férfi boldog legyen. Miután befejezte az éneklést, meg se tudott szólalni, de Peter magához húzta és megcsókolta. Nem tudta hová tenni a csókot, de kezdi megszokni. Óvatosan visszacsókolt, legalábbis megpróbált, majd mosolyogva nézett a férfira. Várta, hogy mi lesz most, mikor feltette őt a pultra, de semmi olyasmi nem történt, mint reggel. A kezébe fogta a gyűjtöt, mire csak értetlenül nézett gazdájára.
Aztán amint földet ért a lába, boldogan, farkincáját csóválva lépett oda a tortához, majd gyűjtotta meg kicsit ügyetlenül a gyertyát a tetején.
- Olyan szép - pislogott kicsit közel a lánghoz és érezte a hőt, ami belőle áramlott.
- Én is ihatok abból? - kérdezte az asztalon támaszkodva, miközben Peter a pezsgőt kereste.
- Ígérem, hogy nem leszek rosszul tőle, oké? - kérlelte, mert felnőttes dolgokat is akart csinálni. Életében először. Vagyis... A csók is elég felnőttes dolog, de az igazi az alkohol. Arról sokat olvasott.
|
Peter egy darabig tűrte a farkinca rakoncátlan mozgolódását, de végül lefogta. Igaz nem erősen, csak nem akarta, hogy tele legyena szája amcskaszőrrel.
- Hát mondhatjuk... egy cukrászdában vettem, de az utolsó darabok egyike volt. - rántott vállat. - Végülis ez nem is olyan fontos... a lényeg az, hogy együtt megkóstoljuk majd és ünnepelünk, van némi pezsgőm is hozzá, de szerintem neked az túlságosan megártana... nem tudom van e itthon gyerekeknek való... bocsánat.. minifelnőttenek - javította ki magát.
- Köszönöm - aztán kábán hallgatta ahogy a macskafiú énekel, tényleg néhol kissé hamiskás volt, de érezte, hogy szívéből énekli neki, és ez jóleső érzésekkel töltötte el. Amikor végzett az énekkel csak finoman magához ölelte és elvette a csókot, amit már pár pillanatal azelőtt meg akart szerezni magának. - Ezt is... köszönöm. - állt fel a fiúcskával együtt, majd az ismét a konyhapulton landolt, míg a férfi előhalászott kistányért és kisvillát, Nedim kezébe adta a gyujtóst, miközben ismét leemelte a helyéről és a földre állította. - Gyújtsd meg a gyertyát, nem járaj, hogy az ünnepelt csinálja. - keresett elő addig a pezsgőt, de gyerekeknek valót tényleg nem talált.
|
Már nagyon várta, hogy megkóstolhassa a tortát, soha evett még ilyesmit, ezért nem csoda, hogy nagyon izgatott lett. Farkát csak úgy csóválta, észre se vette, hogy néha Peter arcához is hozzá ért vele, ő csak jól érezte magát.
- Nem baj, majd megtanullak kezelni. Most jó így, nekem legalábbis az - bámulta a dobozkát, mikor az végre kinyílt.
- Ah, de jól néz ki... - nyeltem egy nagyot, mert úgy éreztem, hogy az asztalra fog csöppenni a nyáma.
- Igen, boldog szülinapot neked - mosolygott, majd fogta magát és az ölében fordult meg egy pillanat alatt. Kissé zavartan nézett rá, mikor azt kérte tőle, hogy énelekjen neki szülinapi dalt. Először nem tudta, hogy mit is mondjon erre, majd inkább bólintott.
- Jó, de ne haragudj, ha megsüketülsz - nevetett fel vidáman, majd most, hogy már szemben ült az ölében, lábai két oldalt voltak, megtámaszkodott a férfi combjában, majd a dalszöveget kereste a fejében.
Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold
Köszöntlek hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalom
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánom, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám
Köszöntlek hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalom
Boldog, boldog, boldog születésnapot...
Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél
De minden évben eljön a nap, amikor születtél
Köszöntlek hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalom.
Nedim kívülről fujta a szöveget, de egy picit átírta. Csak azért tudja, mert sok könyvben olvasott már róla és egyszer arról álmodott, hogy lesz valaki, akinek elénekelheti. Mosolyogva nézett Peterre, miközben farka ide-oda lengett, de szerencsére nem ért hozzá a sütihez.
|
| Habár Peter kissé megnyugodott, fájdalma nem múlt el, nehéz volt ezen átlendülnie. - Sok mindent kell még megtanulbod az életről. A legtöbben én is segíteni fogok majd... - búgta miközben oda tolta magukhoz a torta dobozát. Lassan nyitotta ki. - Nem mintha nem örülnék neki, de tudom mire vagyok képes, elképesztő vagy, de komolyan... - sóhajtott megadóan majd felnyitotta a dobozkát. Egy csokitorta rejtőzött benne, nem volt különösebb díszítése de így is igényesen nézett ki, mandula és csokidarabok voltak szórva a tejszínhabra, a középen csak egy szál gyertya állt, várakozva, hogy meggyújtsák. - Hát akkor boldog szülinapot nekem... azt hiszem. - mosolygott. - nem énekelsz nekem egy szülinapi dalt hamár itt tartunk? - kuncogta. - Csokis, úgy emlékeztem... vagyis olyasmire, hogy azt szeretnéd megkóstolni. Bár ezen nincs semmi extra. |
Jól érezte magát, örült, hogy itt lehet és, hogy Peter a gazdája. Amint átölelte őt, a hátával a mellkasának simult, érezte, ahogy a férfi szíve dobog. Szerette volna, hogy ha megnyugszik és nem szomorú többet, de sejtette, hogy ez nem lesz annyire egyszerű, mint azt a kismacska a fejébe vette. Hagyta, hogy a haját piszkálja, közben pedig hallgatta, amit mond neki. Valóban Nedim nem sokat értett az élethez, a szülei éltek, így az nem olyasmi szomorúság volt, amit Peter érzett, ezért nem is tudja teljesen megérteni még.
Mosolyogva nézett Peterre, majd megingatta a fejét.
- Azért, mert nem félek tőled. Ha félniék, akkor beszélni se beszélnék hozzád, nem vitatkoztam volna veled délelőtt, és... nem ültem volna ide, hogy jobb legyen a kedved - nézett rá mosolyogva. Ő is csak nézte Petert és próbálta kitalálni, hogy mivel tudná elmulasztani a szomorúságát.
- Aha, együnk tortát! - fordult az asztal felé, picit még inkább kényelembe helyezte magát a férfi ölében. Nem félt tőle, bármennyire is azt bizonygatta neki Peter, hogy bántani fogja. Eddig nem tette, így biztos volt abban, hogy most se fogja.
- Milyen tortát hoztál? - érdeklődött, majd picit előre dőlt, megtámaszkodott Peter combjában és úgy nézte a dobozt.
|
Ez a kölyök... annyira de annyira más mint akiket eddig ismert... miért? Miért csak most találkoztak? Átölelte a srácot miután az beült az ölébe, magához húzta, érezte, hogy a szíve teljesen mást érez mint általában szokott, nem az izgalom, nem megdönteni akarja, hanem a lelki béke szállta meg, csak ölelni akarta és közel tartani magához, vajon miért? Még Eve is csak néha tudta neki átadni ezt az érzést, pedig az a srác is nagyion igyekezett. - bele simítot a kandúrka hajába. - Hmm...talán igen... talán meg tudjuk tenni... de még nem tudok teljesen... nem szomorú lenni, mert fáj, annyira fáj... . igazgatta a hófehér tincseket. - Viszont remélem sose érted meg, hogy milyen mély fájdalom is ez... félek magamtól is... pont ezért féltelek téged is, mégis... annyira könnyelműen az ölembe ülsz... - jól esett neki, hogy megérintette az arcát. Szerette volna megcsókolni, elég meghittnek érezte a pillanatot, mégsem volt képes rá, így csak nézte őt. - Akarod megkóstolni a tortát? - kérdezte kicsivel később, rekedtesebb hangon.
|
Nagyon komolyan figyelt arra, amit Peter mondott neki. Valóban attól félt, hogy a vita után már nem fog megengedni dolgokat, de örült annak, hogy ezek nem teszik semmissé azokat, amiket mond. Nem értett ehhez, így természetes volt számára, hogy félt attól, hogy minden máshogy alakul majd, ha esetleg rosszul viselkedik. Mázli, hogy nem így lett.
Az, hogy Peter mesélt neki a múltjáról, a szüleiről és egy teljesen idegen emberről, akit Peter nagyon is szeretett. Nem tudta, hogy hogyan is reagáljon dolgokra, így egyelőre csak figyelt. Nem tudta, hogy mit is érez most, hogy látja, hogy a gazdája mennyire küzd a szavakkal. Nyelt egy nagyot, majd óvatosan letette lábait a földre és végighallgatta azt, amit mondott.
Picit ledöbbent azon, hogy ma van a szülinapja és mennyi minden rossz történt vele. Automatikusan felállt, majd nemes egyszerűséggel beült Peter ölébe. Elényelmesedett, bevaskarodott a férfi ölébe szépen, majd rá nézett.
- Akkor most már minden évben meg tudjuk ünnepelni ezt a napot - mosolyogott, mert úgy érezte, hogy az, hogy ilyen közel van hozzá, megnyugtatja. Legalábbis Nedim ezt vette a fejébe, hogy ha valakihez ennyire közel van, az a másik félnek jól esik és nem lesz tőle szomorú.
- Ne legyél szomorú, jó? - pislogott rá, majd megérintette az arcát óvatosan.
|
Várta, hogy mit felel amjd neki a amcska az ételre, de úőgy gondolta magában, hogy valószínűleg ízlik majd neki, szerencsére igaza volt, jó volt látnia, hogy Nedim boldogan eszegeti. - a kérdésre kicist felneveett. -Ejnye... mindig meg tudsz lepni engem... persze velem aludhatsz, az hogy kicsit veszekszünk, nem jelenti azt, hogy minden amit eddig mondtam semmissé lesz. lesznek még veszekedéseink ebben biztos vagyok... az együtt élés valakivel erről szól. - miután befejezték az ételt, oda tette a másik dobozt is. Gondolkodott, hogy a jégkrémet hozza e előbb, de úgy gondolta, ha a macska majd még kéri később is megeheti. Nyelt egyet, látszott rajta, hogy próbálja össze szedni a gondolatait. - Szóval... volt egy férfi akivel előtted éltem... nem ebben a házban, to városban... boldogok voltunk együtt, én mégsem tudtam komolyan megbecsülni őt, elég nagy hülye voltam,de ő mindvégig kitartott mellettem... meséltem, hogy a szüleim a mai napon haltak meg csak egy év különbséggel... nos... az akit szerettem, ő is... a mai nap...- hangja kissé elcsuklott és elfordult a kandúrtól, nem akarta, hogy sírni lássa, kellett pár pillanat, hogy megnyugodjon és vissza forduljon hozzá. - a mai napon halt meg... ez a nap eléggé fájdalmas számomra... mindenki elhagyott engem... féltem egy kicsit, vagyis inkább... aggódtam, hogy mire haza érek már te sem leszel itt. - hagyott némi szünetet. - mindazonáltal nem hinném, hogy ezek véletlenek lennének... mert a mai... a mai nap... -szorította össze az öklét. - ez a nap mindent elvett tőlem... annak ellenére, hogy eze a napon születtem. - végre kimondta, s mintha kövek estek volna le a lelkéről, végre túl volt rajta, megremegett az ajka. - Ez itt a szülinapi tortám... évek óta nem ünneplem szóval... arra gondoltam, hogy veled... megünnepelhetném.
|
Figyelmesen végighallgatta azt, amit mondott neki a férfi, hogy milyen éte is ez igazából. Jó volt az illata, szóval Nedimnek semmi kifogása nem volt az ellen, hogy neki most ilyesmit kell ennie. Egyébként is sokkal jobban nézett ki ez, mint az, amit a tenyészetben kapott. A reggeli is fonom volt, a tegnapi vacsora és még ez is.
Elvett ő is egy hamburgert, majd egy zacskó krumplit, majd először alaposan megvizsgálta, majd figyelte, hogy hogyan is kell ezt enni. Nem volt nehéz, így ő is beleharapott.
- Hmmm, ez nagyon finom - nyelt egy nagyot, mert mégse akart teli szájjal beszélni. Megkóstolta a krumplit is, meg a szószt is, de inkább ahhoz nem nyúlt, ami piros volt. Nem evett még ilyet, de nem is tervezett.
- Akkor ez azt jelenti, hogy ma is veled alhatok? - kérdezte halkan. Ahogy az ablakban ült, elég sokat gondolkodott és hinyázott neki az, hogy legyen mellette valaki. Azt hitte, hogy ezzel a hisztivel megint elrontott mindent. Közben a sültkrumplin nyammokott és megint felhúzta mind a két lábát a székre. Ez nála már egy bevett szokás lesz. Így ette tovább a hamburgert is.
|
- Hát.... ez oylan étel amit kikérsz a pultnál és pár percen belül már viheted is frissen melegen... nem épp egészséges, de néha belefér, viszont nagyon finom! - tette hozzá és ő maga el si vett egy hamburgert meg egy csomag sültkrumplit. Kibontott hozzá pár hozott szószt is. - A krumplit bele tudod ebbe amártogatni, de evvel vigyázz mert chillis - mutatott egy pirosra. - Jó étváygat, én már éhenhalok... - harapott bele, tényleg nagyon jól esett neki, de próbálta lassa enni hogy ne fájduljon meg utána a gyomra. - De rég ettem már ilyet. - sóhajtott, majd az újabb bocsánatkérésre elmosolyodott. - Rendben, köszönöm szépen, hogy megérted. nem akarlak átverni téged és kirekeszteni... de van amiről még nekemis nehéz beszélni, na kóstold meg a hamburgered... esküszöm, hogy már nem haargszom a történtek miatt... és remélem te sem. Megrémülhettél... szoknom kell még azt, hogy nem vagyok már egyedül.
|
Egyből felcsillant a szeme, mikor Peter hozott neki jégkérmet. Azt hitte, hogy nem kap semmit, mert úgy viselkedett, ahogy. Nagy hisztit levágott, de reméltem, hogy ki fognak békülni. Sajnos Nedim nagyon akaratos és ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt ő akarja, akkor sajnos hisztizik. A tenyészetben nem foglalkoztak vele, szóval itt most kifejezetten örül annak, hogy Peter itt van.
- Nem - rázta meg a fejét, hiszen már el is felejtette, hogy mennyire beütötte magát, mikor eldőlt a székkel együtt.
- Gyors kaja? Az mi? - kérdezte kissé értetlenül, mert még csak a fogalmát se ismerte a gyors kajának, nem még az, hogy látott is volna valaha ilyesmit.
- Éhes vagyok, szóval igen, már azt hittem, hogy soha nem jössz haza - jegyezte meg kissé gonoszul, de igazából nagyon várta már a férfit. Azért is aludt el az ablakban végül.
- Izé... Tényleg sajnálom, hogy azokat a dolgokat vágtam a fejedhez... Nem kell elmondanod, hogy ha nem akarod - hajtotta le a fejét picit, mert még mindig rosszul volt attól, hogy összevesztek. Valahogy ki akarta engesztelni a férfit.
|
Meglepte a macska... de ebben a két napban ez gyakran előfordult, bele simított a hajába, ő is örült, hogy végre haza ért, jó érzéssel töltötte el, hogy várta otthon valaki. - Én is sajnálom, nem kellett volna ennyire kiakadnom, cserébe hoztam neked egy kis jégkrémet.. igaz nem fagylalt, de hasonlóak. - Peter számára is fura volt, hogy Nedim ilyen közvetlen vele, ennyire bújik hozzá, nem félt tőle... még...
Bement vele a konyhába. S letette a székre ahol eddig is ücsörgött. - Nem fáj már ahol beütötted magad? - tette el a jégkrémet a fagyasztóba és a macska elé tolt egy dobozkát. - Hoztam vacsorát. Úgy gonndoltam jól esne.... arra gondoltam biztosan nem ettél.. szóval ez csak eészségtleen gyors kaja... de néha jól tud esni... - a dobozkában hamburegerek és sültkrumpli volt. - Én szeretem, akarod megkóstolni? - vett elő tányéreokat és maga illetve a macska elé is tett. Volt még egy dobozka a pulton, de az még várta a aját sorát, peter el akart modnai mindent a kandúrnak, de még gyűjtötte hozzá az erőt.
|
Olyan mélyen aludt, hogy észre se vette, amikor a kocsi megállt a ház előtt. Azt se vette észre, hogy kinyílt az ajtó, macskához képest elég mélyen aludt, így valószínűleg azért nem érzékelt semmit se a külvilágból. Csak akkor ébredt fel, amikor valaki a karjába vette takaróstul az ablakból. Amint megérezte a puha ajkakat, tudta, hogy Peter jött haza, így hamar kis is nyitotta a szemét. Kómás volt még, de még most bocsánatot akart kérni a férfitól. Nyakába karolt, majd halkan megszólalt.
- Bocsánatot kérek, ne haragudj... - fúrta szorosan magát a férfi nyakába, kényelmes volt a karjában lenni, meg egyébként is most ébredt fel.
- Örülök, hogy haza jönnél - halkult el a hangja. Érzékelte ugyan a csókot, de valamiért az előző kettőhöz képest ezt sokkal természetesebbnek vette, olyan mindennapinak, holott nem volt ilyen még Nedim számára. Azonban úgy látszik, hogy kezd hozzá szokni Peter közeledéséhez. Meg egyébként is úgy gondolta, hogy ez nem rossz dolog. Ez számára rendben van.
|
Peter nehezen nyugodott meg, és beel telt némi időbe míg rendbe szedte az ábrázatát. Nem akart a kandúr előtt rossz benyomást kelteni bár lefogadta, hogy msot épp nagyban utálja őt. Miután elindult hazafelé, elment a városba vezető úton, s egy cukrászdában vett tortát. A fagyiról se feledkezett meg de így, hogy a macska nem volt jelen inkább jégkrémet vett. Elintézett még pár apróságot avval hazafelé indult. Már mikor leparkot az autójával látta, hogy valami van az ablakban, csak közelebb érve látta emg a pokróchalmot. Elmosolyodott és bűntudata lett, ez a amcska várt rá... annyira de anynira kis buta, lefogadta, hogy enni sem evett semmit és már biztosan éhes. bement a házba, letette halkan a cuccokat és a macska mögé lopakodott, felvette a karjai közé, megnézte közelebbről a karját... oda hajolt hozzá és lágyan megcsókolta. - haza értem... - búgta lágy hangon
|
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
