|
Témaindító hozzászólás
|
2010.08.26. 01:56 - |
Miután elköltözött Oroszországból az ottani otthonát felépíttette itt is.A házban rengeteg trófea és kitömött állat is fellelhető.
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Nem terveztem, hogy eddig maradok el, de így alakult... *Robekhez fordul és belenéz a szemébe* - Talán... *vigyorodik el* - Ki tudja... *Chi úgy érezte már semmitől sem fél, sem Robektől sem pedig a világtól ami körülvette... mosolyogva ad választ a kutyalény kérdésére* - Te vagy a főnök miért nem mondod meg te?
|
Azt látom,hogy visszajöttél,csak azt nem értem,hogy miért?Esélyed lett volna egy új életre és te mégis visszatértél.Minden bizonnyal hiányzott a bájom.*mosolyog gonoszul a kutyalény.*Nos,mire számítasz,most hogy visszatértél?
 |
- Sajnálom, hogy nem jöttem hamarabb... *búgja a kandúrnak, az pedig lassacskán elengedi*
- Megnőttél... *mosolyog* - Ezek a ruhák...
- Ümm... onnan vannak, kölcsönvettem őket, már úgyse kellenek senkinek... *aztán Robekre pillant* - Amint látod vissza jöttem...
- Merre jártál eddig?
- Cseberből vederbe estem...
- Ezt hogy érted?
- Nem fontos...
|
*Robek a lányra mered.Rezzenéstelen arccal figyeli,alig kivehető az a halovány mosoly,mely arcára kúszott.Tudta,hogy Chi áll vele szemben,de mégiscsak tőle akarta hallani.Karba tette kezét és a falnak dőlt.*Mi járatban vagy erre?*kérdezi nemes egyszerűséggel a kutyalény.Nem lép közbe,nem rontja el a nagy találkozót.Tekintete addigis szemrevételezi a leányzót.*
|
*Sóhajt és nagy levegőt vesz* - Tehát nem emlékszel így sem? Pedig úgy tudom kerestettél is... nem vagy az a fajta aki könnyen feladja igaz? *megy közelebb Robekhez és közben végig szemébe néz, de aztán hátrébb araszol mielőtt Robek elkaphatná... ha volt is ilyen szándéka* - Persze ha magamtól jövök vissza, már fel sem ismersz.... na jó elmondom... *kinyílik az ajta, az az ajtó ami régen az ő szobája is volt... az a meleg kis heky ahol báttya mindig megvígasztalta, a kandúr sápadt volt és szemei karikásak, de még mindig sugárzott belőle valami megmagyarázhatatlan erő, ami mindig is lenyűgözte a lányt, Dimitri szinte tátott szájjal bámul, elképed, majd suttogva ejti ki a lányka régi nevét, de valószínűleg Robek számára is hallhatóan.* - Hazajöttem... *mondja pirultan, szeretne oda rohanni hozzá, megölelni a kandúrt de nem tudja hogy fogadná, még mindig mankó van a kezében* ~ Tehát nem épül már fel sohasem teljesen... *aztán történik valami, s a lány mégis megindul, Dimitri felé nyújtja egyik kezét és óvatosan öleli magához, persze az is lehet, hogy Robek ezek után közbe lép majd* |
Sejtéseim mindig vannak.Nos a nők két értékes dolgot felejtenek nálam.Az egyik a telefonszámuk,míg a másik a szűzességük.Mivel nem hívtalak,gondolom csakis a második lehetőség lehetett.*dörzsöli meg az állát.*Nos ne játszadozzunk tovább,mondd el miért vagy itt?
|
- Értem... igaz nem most történt... nem is reméltem, hogy felismersz majd, hiszen sokat változtam azóta... *megy be a házba, s ahogy rátörnek az emlékek, libabőrös lesz, körbe néz, egyenlőre bent sem lát semmi változást... megnyugszik, s szembe fordul Robekkel* - Nos... sejtesz már valamit? Adok egy kis segítséget... *teszi keresztbe kezeit maga előtt* - Pontosan 6 éve találkoztunk utoljára... és nálad felejtettem valami nagyon értékeset...
|
Sajnálom,de nem emlékszem rád.Mindenesetre remélem jó társaság voltam.Magamból kiindulva nem okozhattam csalódást.Nem vall rám.De mi mikor is találkoztunk?Nah meg hol.Eszembe fog jutni.*ígéri,s közben halad a lány oldalán a ház felé.Amint az ajtóhoz érnek kinyitja,majd előre engedi.*
|
- Ohh... hát nem emlékszel? *passzolja át a labdát, s közben savanyú képet vág hozzá, persze magában jót kuncog, de megvárja Robek reakcióját... a ház semmit sem változott, de kíváncsi vajon a többiek igen? Mélyet szív a levegőből, annyira szeretné látni Dimitrit... átölelni őt és hozzá simulni, mint régen, de tart tőle, hogy ehhez már egy kicsit felnőtt*
|
Üdvözöllek Carla.Robek vagyok.Szóval késtél...honnan is?Nem mondták,hogy várunk bárkit is.Ennek ellenére örülök,hogy így alakult a helyzet.Gyere csak beljebb.*invitálja be a nőstényt,majd ha bejött becsukja mögötte a kaput.Tekintetét nem veszi le róla.Nem rémlik neki semmiféle Carla ennek ellenére szörnyen ismerős számára.*
|
*Chi meglepődik, hogy Robek lépdel elé, az is meglepi, hogy nem ismeri fel sem őt sem az illatát, de csak beletúr szőke hajába, s elmosolyodik* - jelen pillanatban... Carla vagyok...*adja meg a választ, szemeit a kutyalény szemeibe mélyeszti, már nincs bennük félelem, mint akkor... * - Sajnálom, hogy késtem...
|
*Robek a kapu közelében járt,így kivételesen ő ment oda,hogy megnézze,ki zargatja a ház lakóit.Kinyitja a kaput,majd összeszűkült tekintettel fürkészi Chit.Ismerős számára,de nem tudja,hogy honnan.Illata alapján nem tudja beazonosítani.*Ki vagy te szépség?*kérdezi kedvesen,míg megtámaszkodik a kerítésben.*
|
- Áhh nem hiszem, hogy ezen lehetne mit változtatni, a baba arcom nem változik, látod? *csípi meg saját arcát* - Lehet, hogy nem is állna nekem sem jól a változás, ha megmacskásodnék akkor lehet én teperném le Robeket és nem fordítva! *nevetgél a dolgon*
*Chi valóban nem tért vissza, életét egy idős férfi mellett töltötte, aki gondoskodott róla és szerette, de Chi az évek múlásával egyre jobban haza vágyott... még akkor is ha akkor bántotta őt Robek, kíváncsi volt, hogy Dimitri hogy van, s meg akarta kösszönni Hermésznek és Nagának, hogy akkor segítettek rajta... ám nem akarta ott hagyni a fárfit aki annyi odaadással gondozta őt, s akinek csak ő volt a világon... viszont az évek múlásával az öreg egyre inkább roszabb állapotban volt, végül az idősök otthonába kényszerült ahova Chit nem vihette magával... így Chi is vissza térhetett... de először elment még az elhagyatott házba, amit senki sem mert megvásárolni, s ahol tudta találhat magának ruhát, felvette macskalény alakját évek óta először, sokat változott, sokkalta nőiesebbé vált... formásabbá, keresett egy fehér pólót, kicsit nagy volt rá, de nem foglalkozott vele, egy rövidnadrágot vett alá, s övvel fűzte össze a pólót derekánál, egész kellemes kinézete lett, de semmiképp sem nőies... haját kifésülte, s hátra fogta, majd elindult mezitlábasan ahhoz a házhoz ahonnan oly rég elmenekült... már 16 éves volt... s tudta, hogy Robek haragja üldözni fogja, de úgy érezte ki fogja bírni, most már muszáj... hisz valószínűleg többé nem lesz ilyen esélye... a kapuhoz érve nézte a csengőt, mélyet sóhajtott, s megnyomta azt*
 |
Nah látod.Tehát nem kell változnom,mert innen már csak lefelé van út.Nem kell aggódnod,mindent megoldok.Nem vagyok egy elveszett lélek.Háh,talán tenned kellene érte valamit,hogy ne ilyen kis puhány csiga tested legyen.
Robek tett róla,hogy olyan legyek amilyennek most látsz,de ha gondolod segíthetek neked.*mosolyog kedvesen.*
*Miután a trio kiszórakozta magát,rá kellett döbbeniük,hogy Dimitri megérzése helytálló volt,ugyanis Chinek tényleg nyoma veszett.Robek a lány keresésére indult,kapcsolatainak is kiadta,hogy keressék a lányt,de hiába.Robek tudta,hogy macskaként könnyen túljárhat mások eszén.Nap,mint nap a keresésére indult,de eddig hiába.*
 |
- Ez igaz, jó vagy te így... a jó öreg Robek.... ha nem lennél ilyen, minden olyan unalmas lenne. *vigyorog* - Na látod, és van kin levezetned a feszültséget is ha ahhoz van kedved... csak azt sajnálom, hogy a testem leragadt ott ahol van... Hermész bezzeg szépen kikupálódott... *morogja, de ő már csak ilyen kis zömök cicus marad*
|
Miért?Úgy érzed,hogy van?*kérdez vissza nemes egyszerűséggel.*Ha engem kérdezel az idegesítésben nagyon otthon vagy.Ne is mondd.Szép idők voltak azok.Miért kellett volna változnom?Én úgy vagyok jó,ahogy vagyok.Nekem már nincs hová fejlődnom.Nektek viszont fejlődnötök kell.
*Hermész egy pillanatra elmosolyodik.Tényleg sokat változtak,főleg ő.Nevetségesnek tartja régi énjét,aki akkor volt.Törékeny kis macska,aki egy gyenge szellőtől is elsírta magát.*
|
- Miért? Úgy gondolod nincs semmi hasznom? Igaz, masszírozásban Hermész biztosan jobb nálam, tényleg én vajon miben vagyok jó? *gondolkodik el egy pillanatra* - Hát igen... sok minden történt mióta itt élek... emlékszem a napra amikor ide kerültem.... nagyon utáltalak Robek... *mondja ki nyíltan* - Bár ez nem tartott sokáig... *ujjait lassan felfelé indítja egészen Robek álláig,mintha csak lépkedne velük* - Te változtál valamit? *kérdi és szemeiben látszik a csillogás, bár úgy gondolta Robek már csak Robek nem változott ő semmit sem, még ha Hermész és ő ige sokat... bár Hermész külsőre is, eleinte esetlennek gondolta, de szerencsére hamar összebarátkoztak, viszont Dimitrihez valahogy sohasem tudott olyan közel kerülni, a kandúr mindig is elutasító és hűvös volt vele, talán mert tudta mennyire oda van Robekért... *
|
Hát hogyne,amint villantasz valami hasznosat a számomra.
*A kutyalény gerincét kezdi végigsimítani tenyerével,majd vissza-visszatér vállára.*Ennek örülök.Látod,az elmúlt évek alatt csak ragadt rám valami hasznos is.*kacsint Nagára.*
Meglepődtem volna,ha semmi új nem tapad rátok ezidő alatt.
|
- De ugye engem is? *kérdi gyorsan Naga, s közben figyeli Hermészt, rá mosolyog, örül, hogy magával hívta a kandúrt mert nélküle nem ment volna sokra... főleg ebben a helyzetben. Viszont valami nyugtalanítja, s nem tudja mi az, talán csak Dimitri viselkedése váltotta ki, de ezt nem mutatja... dorombolni kezd és Robekhez simul*
|
Kizökkentettetek a mókából.Pedig kedvem lett volna ahhoz a leányhoz.*belegondol a dologba,majd ellazítja magát,mikor Hermész masszírozni kezdi.*Ez...nagyon kellemes és jó érzés.Megtartalak.
*Hermész egy pillanatra sem áll le a masszírozással.Talán sikerül elérnie,hogy Robek ne tervezzen ellenük semmi rosszat.*
|
[666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
