Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:24 - |

Igen nagy ház egyetlen egy személynek, de Percy szeret így élni, nem nagyon vágyik társaságra, otthonát egy kutyalénnyel osztja meg, és minden héten egy idős hölgy takarít nála. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Belemélyül a ház felfedezésébe.Nem is tűnik fel neki,hogy mennyire rohan az idő.Óvatosan nyit be minden szobába,melyet gondosan be is jár.Nem kerüli el semmi a figyelmét.Mint egy óvódás gyerek,minden felkelti az érdeklődését és kiváncsian vizsgálgatja az apró tárgyaktól kezdve a hatalmas festményekig.A könyveket óvatosan végiglapozza hátha talál valami érdekeset,bár olvasni nem tud,szereti a szép képeket.*
 |
*Percy tárgyalása kicsit elhúzódik, nem mennek úgy a dolgok ahogy eltervezte, de végül sikerül kijutnia a rengetegből, s haza indul, út közben még betér egy ruha boltba, egy kicsit elidőzik, főleg mivel nem tudja mit is tervezett el pontosan, végül elégedetten megy hazafelé.*
 |
*Békésen alszik.Semmi sem zavarja meg álmát.Tudja,hogy most bármeddig aludhat,mert nem kell váratlan telefonok miatt felébrednie,hogy aztán dolgozni menjen.Az se tűnt fel neki,mikor Percy felkelt és elment dolgozni.Lazán felébredt dél környékén,majd körülpislogott a szobában.Rég nem aludt ilyen jól.Nem esett kétségbe,hogy egyedül találta magát bent.Szeme megakadt az asztalon lévő reggelin,ami már ebéd számára.Megette,majd kilépett a szobából.Nem látott senki mást.Nem tudta,hogy Tristan épp az edzőtermében gyakorol.Lassan megindult a hatalmas házban,hogy körülnézhessen.*
 |
*Percy inkább nem felel semmit, megérti a fiút, s bármennyire is szeretné ha vele lenne, sajnos úgy tűnik erre nincs lehetőség... simogatja még egy kicsit az arcát, hajának fürtjeit, majd maga is álomba merül. Reggel úgy ahogy mondta is felkel, majd munkába indul, még bekap valami reggelit, de aztán elviharzik, siet hogy minél hamarabb vissza érhessen Hermészhez, s közben eszébe jut egy terv is, hogy mégis hogy vihetné el Hermészt moziba feltűnés nélkül.*
 |
Mr. Salazar valójában gyűjtő.Nemcsak állatokat preparál,hanem magához veszi a különlegességeket,vagy azokat amik hasznára lehetnek.Mivel én az vagyok,ami...ezért sokan keresik fel.*meséli,majd felkapja a fejét a mozi szó hallatán.Még sose volt ilyen helyen,így kellőképpen felcsigázta a dolog.*Neked is.*válaszolt kedvesen,majd letette a fejét.*Rendben,nem fogok.*dünnyögte az utolsó szavakat,majd elaludt.*
 |
- Biztosan... sok időbe telne... de ez nem olyan mintha... egy tárgy lennél a többi mellett? Mintha valamiféle gyüjtő lenne a gazdád... *mormolta, de közben nem vette le tekintetét Hermészről, még a sötétben is látta felcsillanni a szemeit* - Jól van nem kell elmondanod, ha nem akarod... most két napig itt leszel, szóval pihenhetsz és arra gondoltam holnap elmehetnénk moziba... *lehellt csókot ajkaira, majd elhelyezkedett* - Jó éjszakát... álmodj szépeket... ne ijedj meg ha reggel nem leszek itt, be kell mennem a munkahelyemre egy kis időre, de ha bármi baj van, nyugodtan keresd fel Tristant.
 |
*Rezzenéstelen arccal figyelte Percyt,aki lelkes magyarázatba kezdett,hogy milyen úton-módon fogja őt kivásárolni abból a házból.Eljátszadozva a képzelettel ez tényleg remekül hangzott a fiatal kandúr számára,de ez nem több,mint gondolatmenet.A kérdésre lassan megrázta a fejét.*Gazdám szereti a különlegességet.S bár én nem érzem annak magam,ő mégis így véli.Szerinted mennyi idő,míg talál egy másik hermafroditát?*kérdezte szomorúan,majd hagyta,hogy magára húzza.Átölelte.*Semmi,nem lényeges.*tudta le ennyivel a dolgot.*
 |
*Hallotta a fiú vívódását, örömmel és evvel együtt szomorúsággal is küszködött... * - Azt elmondod, miért kerülnék bajba? *érdeklődött, mert nem értette, ha megveszi őt, vajon mi baja származna belőle, de ha nem akart válaszolni, nem firtatta a dolgot.* - Akkor... kifizetlek előre... majd többet dolgozom és havonta kifizetem a gazdádnak... és akkor itt lehetsz és neki sem esik ki a havi kereseted... *de aztán sóhajtott* - Nem ilyen egyszerű igaz? *óvatosan hátra dőlt és magával húzta a kandúrt is, kicsit fészkelődött mellette, majd magukra terítette a paplant, hogy egyikük se fázzon meg, így most szembe voltak egymással.* - Történt valami mostanában? Olyan nyugtalannak tűnsz.... *magához húzta és átölelte* - Nem fognak zavarni minket, szóval nyugodtan alhatsz....
 |
*Elkerekedtek a szemei a kérdés hallatán.Nem tudta,hogy visszakérdezzen-e vagy sem,így inkább hallgatott tovább.Legszívesebben itt maradna,de nem teheti.Azzal veszélybe sodorná a fiú életét és azt nem szeretné.Az a sorsa,hogy szenvedjen.Ennek ellenére mégis más csúszott ki a száján.*De...mármint nem vagyis izé.Nem tehetem.*hajtotta le szomorúan a fejét,mint egy rosszcsont kisfiú,aki megbocsájtást kér.*Sajnálom,de vissza kell utasítanom.Nem miattad,vagyis de,de nem azért mert bajom lenne veled,hanem,mert neked lesz bajod miattam.*próbált magyarázatot adni rá*
 |
- Akkor... Hermész nem szeretnél velem élni? Itt mindent megkaphatsz, sohasem bántana senki, csak Tristan és én élünk itt, ebben a házban... tudom nem valami fényűző villa, de... én örülnék, ha úgy döntenél, hogy velem szeretnél lenni... én mindent megtennék azért, hogy Mr. Salazar bele egyezzen... *végig simított a fiú arcán, majd lentebb haladt, de megállt a hasánál, ott cirógatta tovább* - Perzse megértem azt is ha nem akarsz maradni.... nem kell azt mondanod amit hallani akarok...
 |
*Kérdésére nem válaszolt rögtön.Sok dolog történt vele mostanság,mely gyakran gondolkodóba ejtette.Maga sem érti a dolgot.Vajon azért szeret vele lenni,mert egyenrangúként kezeli,vagy csak,mert távol lehet Robektől?Bárhogy is legyen,itt jól érzi magát.Régen nem félt ennyire a kutyalénytől,hogy meneküljön előle,és már akkor is szeretett a fiúval lenni.*Igen.*válaszolt halkan rekedtes hangon.*
 |
*Percy nem engedte el Hermészt, ölelő karjaiból* - Hiányoztam neked? *teszi fel a kérdést, bár a fiú elmondta, várja hogy ő hívja, mégis nem mondta sohasem, hogy mi miatt is... Percy saját lénye miatt, vagy mert kényelmes nála a kandúrnak... cirógatta tovább az aranyszín fürtöket... s nem szólt, várta hátha Hermész kezd el beszélni*
 |
*Teljesen ellazult a gyengéd,mégis biztonságos karokban,ahogy ott feküdt nem gondolt semmi másra.Nem tudta meddig tart ez a nyugalom,de ki akarta élvezni minden pillanatát.Nem törte meg a csended.Fülei meglebbentek,mikor Percy kimondta azt az egy bizonyos szót.*~Szeretet...oly sokat jelentene az?Vajon tényleg komolyan gondolja?S mégis mit jelentene mindez?~kérdezte magától,gondolatban.Nem értette,hogy hogy lehetséges mindez,hisz sose töltöttek együtt sok időt.Ő jött,elvégezte amit kért tőle,majd elment.Ennek ellenére mégis más volt,mint a többi kuncsaft,vagy Robek.*
 |
*Érezte ahogy Hermész megnyugszik, tudta hogy felismerte őt, bár talán nem merte kimondani, kicsit csalódott, de leginkább boldog volt, nem felejtették el... ő sem felejtette el, egy pillanatra sem a szőkeséget. Óvatosan kikötötte a Hermész szemét takaró anyagot.* - Szeretlek... *suttogta halkan Hermész fülébe, még senkinek sem mondta ezt a szót, még senki sem dobogtatta meg így a szívét, mint ez a fiú... ez a gyerek.... mégis többet nem mert mondani, már így is túlságosan sokat mondott, mégis keveset.. hogy magyarázhatná el neki, hogy szeretné ha vele lenne? Ha vele élne, ha viszont szeretné, s hogy nem tudja elfelejteni? Mégis mit tehetne ő? Hermész maga sincs tisztában a saját érzéseivel és valószínűleg sosem élne vele... de Percy nem akarta, hogy csak szexpartnerként gondoljon rá a kandúrka.*
 |
*Megijedt,szabadulni akart,főleg miután kezeit lefogta Percy,bár mikor átölelte kezdett megnyugodni.Már nem akart szabadulni.A fiúból áradó nyugalom és az illata csillapította félelmét.Már képes volt a külvilágra is koncentrálni.Kezdett tudatosulni benne az ismerős illat,s bár tudta kihez kötni,egyenlőre nem mert megszólalni.Mi van ha téved és egy vadidegen embert szólít meg egy másik férfi nevén?Nem merte válalni a kockázatot.*
 |
*Percy meglepődött a mozdulaton, de jó érzés kerítette hatalmába, elkapta Hermész kezét amivel a kötést akarta levenni szeméről, és felhúzta ülő helyzetbe az ágyon, mögé mászott egy pillanat alatt, s óvatosan átölelte hátulról, lefogva így kezeit, s nem engedte hogy megszabaduljon a szemét takaró kötéstől. Beleszimatolt Hermész hajába, puszit nyomott a nyakára, s csak ölelte, mintha nem létezne más a földön csak ők ketten. Nem akart megszólalni míg a kandúr fel nem ismeri, tudni akarta mit jelent ő Hermésznek, hogy nem e felejtette el máris egy hét leforgása alatt.*
 |
*Szívverése egyre gyorsult,ahogy a fiú egyre lejjebb kezdte simítani.Egy pillanatra a lélegzete is elakadt,hisz nem hitte volna,hogy ilyen hamar a lényegre tér.Ahogy elfeküdt az ágyon felemelte a lábát,ezzel távol tartva magától a férfit,az oldalán lévő kezét pedig megfogta.Nem szólt egy szót sem,bár ebben a reakcióban minden benne volt.Szabad kezével megpróbálta lefejteni szeméről a kötést*
 |
*Óvatosan haladt lefelé Hermész köldöke felé, közben meg megállt ingerelni a fiatal macskafiú bőrét, mellbimbóit, lábaival be belépett Hermész lábai közé, így kéztetve a macskát hátrálásra, amikor az ágyhoz értek ledöntötte, végig nézett Hermészen, s bár sötét volt, így is ki-kilátszottak a fiúcska idomai, beletűrt hajába, cirógatni kezdte a szőke szálakat, de közben másik kezével lejebb haladt Hermész oldalán, megsimította a combját.
 |
*Mikor Percy résnyire kinyitotta az ajtót,a beáradó fénytől Hermész rövid időre "megvakult" s mikorra kitisztult a látása egy kendő lett a szemén.Kezdett egyre jobban aggódni,ahogy a férfi kezei végigsimítottak rajta.Annyira félt,hogy nem is figyelt a szagokra vagy az ismerős mozdulatokra,mellyel Percy gyakran kedveskedett neki.*
 |
*De Percy nem köszönt, hangjával nem akarta elárulni magát, kíváncsi volt, hogy vajon Hermész felismeri e őt a testéről, illatáról, ölelő kezeiről... így csak oda ment hozzá, bár ő sem látott semmit a vak sötétben, de valahogy mégis képes volt egyenesen oda menni hozzá, de még mielőtt bármi is történhetett volna, egy kendőt kötött a szemeire, hiszen köztudottan a macskalények a sötétben is képesek jól látni, így nagyon sietett a művelettel. Végig húzott a fiúcska hátán, óvatosan kibontotta a fürdőköpeny csomóját, s benyúlt, végig húzott a mellkasán, s közben minden levegővétellel egyyre jobban felizgult.*
 |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|