|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.15. 22:29 - |
Ebben a kastélyban sok macskalény megfordult már, de mindnek egy volt a gazdája, Sueshan Agake... a Futamino kastély szomszédságában áll.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Rúg kapálódzik ugyan, de a nadrág is lekerül, s így tényleg nem marad semmi védelme. Szemében a harag, a rettegés és a könyörgés egyszerre csillan fel. Haragszik azért amiért a férfi ezt teszi vele, retteg, mert hiába próbál, képtelen rendesen védekezni és könyörög, hogy ne tegye ezt vele.* - Engedjen ki... *mondja halkan ahogy a férfi ráparancsol, de nem cselekszik aszerint.*
|
*Agake elégedetten szakad el a macskától.. hisz az csak akkor lökte el, mikor elméje bekapcsolt, igazából vágyik rá a lelke, kívánja őt a teste..* -felesleges küzdeni *húzza le róla a nadrágot, a ruhadarabok sajátjai mellé pottyannak* -teljesen ki vagy nekem szolgáltatva.. milyen érzés? vadító? dühítő? izgató? *kérdezgeti hangjába hűvösséget erőltetve* -fordulj meg * parancsolja.*
|
*Teljesen ledermed, mikor a férfi ujjai a hajába fonódnak, s a csók még annál is jobban megdöbbenti. Nem is tud mit csinálni. A gyomra görcsbe rándul, egész testében remegni kezd, arcára apró vörös pír ül. Csak jó egy perc után kap észbe, s próbálja magát elszakítani a másiktól, hogy a csók véget szakadjon.* - Mi a fenét művel? Eresszen ki! *kiáltja el magát, mikor a csóknak ténylegesen is vége lesz, ismét nekilátva az ütögetésnek.*
|
-Vad kiscicus, ez tetszik * nyalja meg kéjesen szája szélét, majd a maga ruháit is ledobálja, azok tompán puffannak a padlón, a férfi pillanatnyi szünetet tart a vetkőztetésben, míg tekintetét összeforrasztja a kandúréval* - őrjítő egy macska vagy.. amikor először megláttalak.. azonnal ezt éreztem, amit most.. kívánom, hogy érezd te is *súgta, belemarkolt a fiú tincseibe, s ha az hagyta magát, percekig forrón csókolta.*
|
- Igen, az enyém!*vágja rá gyorsan, továbbra is tehetetlenül, de apró kis dühvel.* - Mi? *szőkül össze a szembogara, mikor a felső szétszakításáról esik szó, de mielőtt észbe kapna, felsőteste már szabadon is van.* - Hagyjon békén és eresszen el. *fog ismét bele az ellenkezésbe, s kétségbeesetten ütögetni kezdi a férfi mellkasát.*
|
-Igen? a tied? *vonja fel cinikusan a szemöldökét*- legyen úgy *dörmögi* -nem venném a szívemre, ha kegyetlennek tartanál.. a lánc marad, a pólódat fogom leszaggatni rólad *határoz gyorsan, s amit kigondolt meg is teszi, valósággal marcangolja az anyagot, ügyelve közben arra, hogy a láncnak ne essék bántódása, ne sebesítse meg a macska fülét sebes tépegetésével. A felső szétfoszlik erős tenyere alatt, diadalmasan néz végig a kandúron* -a nadrágod is így szaggassam le? * kérdi megvetően*
|
*Mikor a láncra kerül a sor, minden eddigi ellenkezést felhagy és csak azzal foglalkozik.* - Az enyém. *mondja tehetetlenül dühös tekintettel.* - Ezt nem lehet levenni és nem is akarom. *folytatja, majd megpróbálja lelökni magáról a férfit.*
|
*A macska jól érzi, a férfi élvezettel, valósággal mohón kebelezné magába, ha nem ellenkezne ilyen tartósan.. persze csak ez adja meg az egész sava-borsát. Szenvedéllyel halmozza el csókjaival a fiú mellkasát, tekintete most rátéved a láncos fülbevalóra* -ki rakta ezt rád? *kérdi elkomorodva* - borzalmas..* morogja amint megpróbálja tőle megszabadítani a fiút* - én ilyet nem hagyok.. ez emberek.. ocsmányak, de amíg én vigyázok rád, ilyen soha többé nem fog történni.. nem lépsz ki a házból.. nem engedem, hogy bajod essen *hangja monológja végére ellágyul, s erőteljes kéjes hangzást vesz fel*
|
*Füleit lecsapja, s tehetetlensége miatt szemei ismét könnyesekké válnak. Fél. Agake tettei megrémisztik, mert nem csak hogy új, de hirtelen és erőszakosak is ezek a cselekedetek. Sanatio teljesen úgy érzi, hogy a férfi, aki gazdájának kiáltotta ki magát, képes lenne csak egy pillantásával felfalni.* - Eresszen... *nyögi ki, s közben tovább próbálja akadályozni a férfit.*
|
*A fiú szájára teszi ujját szelíden, nem kíván többet hallani To városról, az ismeretlen zsarnok gazdáról, kiért úgy vágyakozik a macska..most csak Sanatio létezik számára, az ő sóhajtása, az ő szíve dobbanása..végigborzong egész teste, ahogy a kandúr bőréhez ér, különös bűvölet járja át lelkét belélegezve a fiú fürtjeinek illatát.. * -ha ellenkezel, csak rosszabbra számíthatsz.. *duruzsolja a kandúr ruhájával ügyködve*
|
*Agake érintésére furcsa bizsergés járja át a kandúr testét. Még soha nem érzett ilyet. Megrémülve ettől az idegen érzéstől löki el magától a férfi kezét és igyekszik nem hagyni, hogy bármi is lekerüljön róla.* - Kérem... haza szeretnék menni...
|
-Látom még mindig nem érted *a férfi kezei lekúsznak Sanatio felsője alá* - édes az arcod *simul a fiú testéhez* -szerencséd, hogy én találtam rád..* vigyorog ádázul* -más igazán.. csúnyán is bánhatna veled..*lassan kihámozza a srácot a felsőjéből, közben végigcsókolja a nyakát*
|
* Remegve tekint a férfira e szavak után. Menekülni akar, de nem lát innen kiutat, hiszen Agake nem csak nagyobb, de erősebb is nála és a kulcs, ami az ajtót nyitja is nála van.* - Engedjen el... kérem... *csillannak meg ismét könnyek a szemében, mikor a ház ura hátradönti és fölé kerül.*
|
-Mostmár én vagyok a gazdád *dorombolja* - és te az enyém vagy.. a prédám, ami csak az enyém.. *közeledik jobban a fiú felé, belesimít hajába* -boldog leszel itt *búgja a fülébe, s hanyatt dönti a fiút, a férfi fölé mászik, s egyenesen mered a csillogó szemekbe*
|
- Kérem szépen uram, nyissa ki az ajtót és engedjen el. *kéri továbbra is remegő, de valamivel határozottabb hangon. Ám ahogy a férfi közelebb kerül hozzá, úgy húzódik ő is hátrább amennyire tud.* - Kérem... Nekem To városban van a gazdám... *remeg tovább a hangja, a mikor Agake végigsimítja az arcát és letörli könnyeit, remegő tekintettel, tágra nyílt szemeit mereszti a férfira.*
|
*A macska fölé magasodik, úgy néz a szemébe* - most már biztos nem fog menni.. látod.. zárva az ajtó is.. *susogja ártatlan arccal, egyre közelebb araszol a fiúhoz* -nem kell neked semmi To-ból. Itt megvan minden, amire csak vágysz.. egy szavadba kerül, és megadom.. mondd, mit kívánsz? *simítja végig ujjait a fiú arcán, letörli a guruló könnycseppeket*
|
*Próbál végig ellenkezni, de persze hasznavehetetlenül. Őt nem erre teremtették. Ahogy a kanapéra érkezik és a szoba bezárul remegni kezd és moccanni sem mer, megszólani is csak remegő hangon tud és ettől is igazán fél.* - Ké... Kérem szépen.... en... engedjen vissza.... To városba... *könyörgi remegő, s elcsukló hangon.*
|
*A macska pont ellentétes hatást ér el Agakénál, mint ahogy azt szeretné. A könnyben úszó zafírok valóban mellbevágják a férfit, ám épp ezért mostmár nem engedi el. Szívébe markol a könyörgő tekintet, nem tud mit felelni rá, kinyitja az ajtót, a viszi tovább a macskát a karjaiban. Felballag vele az emeletre, útközben megvillan egy-egy érdeklődő szempár. Az új lakó megjelenése már olyan hétköznapi, hogy meg sem lepődnek, be sem mutatkoznak neki. Agake betér egy hatalmas terembe, annak falán végig ablak húzódik, s azt fedő bíborfüggöny. Végül ledönti a srácot a díványra, bezárja az ajtót, a kulcsot zsebébe mélyeszti.*
|
Ebben a kastélyban sok macskalény megfordult már, de mindnek egy volt a gazdája, Sueshan Agake... a Futamino kastély szomszédságában áll.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
