|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.12. 14:02 - |
Ez Kyo otthona. Ritkán jár haza, általában Jigsawra hagyja a házimunkát és a ház felügyeletét. Nem szereti, ha idegenek járnak a házában, ezért ritkán fogad vendégeket, akkor is inkább Andrew és Blasko jön hozzá. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Ugyan ez nem átadható a telefonban, de Andrew olyan boldog és széles mosolyt ereszt meg magának, amint meghallja Jigsaw lelkendezését, mint amilyet nagyon ritkán. A titkárnője betoppan épp és ahelyett, hogy megszólítaná, szerelmes pillantásokkal bámul rá. Andrew persze észre sem veszi. - Jól van, helyes. - dicséri a kandúrkát. - Az olyan szörnyű és a jó között van egy leheletnyi különbség érzésem szerint. - jegyzi meg vidáman, aztán ráeszmél, hogy már nincs egyedül. - Mondja. - biccent a nőnek. Azt elmondja, hogy érkeztek hozzá aláírandó papírok, meg kell beszélni ilyen-olyan ügyeket egy férfivel. - Oké, megbeszélem ezt, fontos, utána foglalkozom ezekkel. - mondja a titkárnőnek, aki erre meghajol és távozik. - Hol is tartottunk? Jah, hogy igazam volt. Tudom. Most épp miben? - kérdezi vigyorogva.
|
- Persze hogy örülök, nagyon boldog vagyok! *hallatszik a hangján is hogy örül a dolgonak és szinte kicsattan tőle* - Én szeretném megköszönni... bár... nekem... így sem volt ez olyan szörnyű... *vallja be* - íszt hiszem igaza volt... *gondol arra hogy csak saját magát zárta be ebbe a ketrecbe aminek az ajtaja nyitva állt*
|
- Még én is. - szól vissza a férfi. - Jó, azt tegye oda. - hallatszik halkabban. - Bocs, közben én is dolgozom. - beszél újra a kandúrhoz. - Yo említette, hogy kapsz némi szabadságot és csipogót. Örülsz? - érdeklődik. - Meglepődtem, mikor említette, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt sikerül rávennem, hogy kicsit barátkozzon veled azok után, hogy mennyi időt éltetek egymás mellett szinte egymás nélkül.
|
*A kandúr elidőzik a levelekelle és a csipogót is megkapja, átvesz mindent, de gyorsan beviszi azt Kyo asztalára, végül vissza csattog a telefonhoz* - Itt vagyok... *mondja bele és megint elhúzódik a készüléktől*
|
Andrew jót nevet a kandúron, ahogy csörömpöl a túloldal, de kivárja, míg visszaveszi a füléhez. - Persze, hogy nem szereti. Titkolni akarja. - mondja, aztán Jigsawnak a csengetőhöz kell mennie. - Megvárom, míg végzel. - mondja, s tartja a fülén a telefont, miközben dolgozik.
|
* A macska viszont szinte azonnal eldobja a készüléket... végül oda megy érte, távol tartja fülétől és úgy szól bele* - Átkozott egy készülék ez... *hallgatja a férfit, mostmár jobb így hogy nem süketül meg tőle* - Bocsánat.... *hallgatja a férfit* - Hát... beszélgettünk... sokmindenről... azt is mondta agazdám hogy nem szereti ha a magánéletéről beszélnek, szóval... ön elég sok információt közölt most is... *próbál arra utalni, hogy úgy érzi Andrew megint túllő a célon, ami neki nem tetszik mivel nem akarja hogy Kyo megint dühös legyen... de ekkor csengetnek is* - Ümmm... most.... csengetnek.... biztosan a postás... egy... pillanat... *teszi mellé a telefont ha Andrew nem búcsúzkodik el tőle*
|
- Szervusz. - köszön bele vidáman Andrew. - Ne aggódj, téged kereslek. Kyoval beszéltem korábban, tőle tudom, hogy most nyugodtan hívhattalak, nem is fog róla tudni, ha valamelyikünk nem mondja el neki. - belenevet a kagylóba. - Nem tudom, mondott-e tegnap valamit neked, miután kihajított engem a házból, ezért akartalak mindenképp felkeresni. Őt nem mertem meginterjuvolni, gyanítom, azonnal elküldött volna a búsba, azt pedig nem akartam megkockáztatni. - magyarázza félig kuncogva a dolgon. - Szóval... Néha sikerül kihúznom nála a gyufát és akkor elborul az agya, elhajt a picsába, ha fogalmazhatok ilyen brutálisan. - kezdi vidáman. - Ezt én akkor nagyon komolyan veszem, ám csak levonom a tanulságot és tovább lépek, nincs következménye annak, hogy durva velem ilyen téren, valahol megértem őt. Mélyen védi a magánéletét, a magánszféráját, ezért nem enged sok embert az otthonába, ezért nem fog téged sem soha elvinni a lakására, nem avat majd be az üzleti életébe. Nem kever szinte semmit semmivel, a wiskeyt is magában szereti. - újra elneveti magát.
|
*Jigsaw is elalszik végül, de őt a madarak pontosan ébresztik, nekilát hát a háznak ismételten mint valami napi rutinnak, a telefoncsörgésre felpattannak fülei... nem tudja hogy felveheti e vagy sem... de mivel a gazdája is lehet így megteszi, a füléhez emeli és beleszól* - Itt Tabayoka Kyouzenkyo otthona... *vár egy kicsit de ha nem Kyo az aki beleszól akkor neki kezd a dolgoknak, hogy* - A gazdám most nem tartózkodik itt...
|
Kyouzenkyo egyből a szobájába megy, leveti köntösét, majd meztelenül fekszik az ágyába. Mivel fáradt és sok fejfájást okozott neki sok minden, s holnap korán kell kelnie, hamar el is alszik. Reggel azonban elalszik, így rohanvást hagyja el a kérót.
Tizenegy környékén azonban megszólal a telefon.
|
- Értem uram... *lapulnak le fülei, majd a vacsora végeztével a férfi távozni kíván, Jigsaw csak bólint majd hozzá teszi* - Szép álmokat uram... *köszön el tőle, majd nekilát elmosogatni, a maradék ételt a hűtőbe teszi, persze előtte gondosan becsomagolja és megvárja míg kihül, kivasalja a férfi ruháit és fogasra akasztgatja őket, végül a saját szobájába megy és ledől az ágyra, még nem alszik bár ez a sok beszéd nagyon kimerítette*
|
Kyo komolyan megemeli jobbját, s felmutat a mutatóujjával. - Ne ígérj ilyet! - mondja kérő hangon, de felszólítva erre a kandúrt. - Csalódást könnyen okozhatsz nekem, akár akaratlanul is, mindazonáltal ez lehet pozitív is. - magyarázza, aztán leereszti a kezét. - Persze értem, miért mondod. - teszi hozzá engedékenyebben. Nem igazán tudja, miért engedi magához közelebb Jigsaw-t, hiszen sosem tervezte. Mindig úgy gondolta, tökéletes, ha nem is beszélnek, csak ha valami fontosat kell megvitatniuk. Úgy fest, Andrew újabb különleges dolgot ért el nála, s még csak nem is tudja, hogyan. Ez nagyon bosszantja. Szívesen fenékbe billentené azt a fickót. Már igazán kijárna neki. Mégsem fogja megtenni valószínűleg, mert barátok. Feláll az asztaltól. Nem igazán hiszi el, hogy Jigsaw csak úgy csinálja a szájrágást, de nincs kedve vitába szállni vele. - Lefekszem. - jelenti be, s el is indul azonnal.
|
*Jigsaw elmosolyodik a gondolatra, hogy majd ő is megtapasztalhatja ezeket a dolgokat... már érzi a virágok illatát, mintha már a szél borzolná a bőrét... kicsit kellemesen megborzong erre a gondolatra* - Én szeretném megköszönni, ez nekem nagyon sokat jelent... ön nagyon rendes hozám... és én igérem hogy nem fogok önnek csalódást okozni, ezekután is szorgalmas leszek.... *mondja komolyan és közben megpróbál végig a férfi szemeibe nézni, sikerül is neki, kezdi megkedvelni... pedig eddig sem volt vele semmi baja, tetszett a kandúrnak, hogy olyan távolságtartó... most mégis jobban kedvelné mert kedves hozzá? De Peter is az volt... eldönti hogy hagyja a férfit álomvilágba ringatni saját magával kapcsolatban, de bízni nem fog benne, még nem... nem tudja mik lehetnek a hátsó szándékai és ő nem fog mégegyszer lelkileg megtörve máshol ébredni... * - Nem tudom uram... nem érzek ilyesmit, ez csak... néha... előjön... *magyarázza ahogy ANdrewnek is tedte.... de már lassan elege van abból hogy ma mindenki őt kérdezgeti, mindenki tudni akar róla valamit... ő viszont többet nem fog elárulni magáról*
|
Márpedig Kyo komolyan gondolta, amit mondott. Kivételesen nem vágyik magányra, inkább meg akarja ismerni, kivel is él együtt, kire bízta az otthonát és ki ilyen szorgalmas, hogy csillog-villog minden, időre elkészül mindennel és akivel sosincs gond. Szeretné, ha ez így maradna, s tart tőle, hogy a barátságos modor megtöri a jeget és átfordul lazaságba Jigsaw hozzáállása, de azt keserűen meg fogja bánni, ezt már most tudja a férfi. Ő sem sieti el az étkezést, ám mivel ő bőven kapott a kajából, később fejezi be, mint a kandúr. - Valóban. Megbecsülöm őt, ahogy tudom, s úgy gondolom, kiváló a barátságunk. - ért egyet vele. - Andrew türelmes és figyelmes ember, néha nagyon fura is, de azt hiszem, ezt magamról is elmondhatnám, csak az időhatározót kéne lecserélni mondjuk gyakranra. - cseveg csendesen, nyugodtan Jigsawval. Figyeli őt. Látja, hogy elgondolkodik, hogy az arca most elárul több érzelmet, mint mikor figyel önmagára. Kyo sejti, hogy megint valami fájó emléket juttathatott eszébe, talán pont Peterrel kapcsolatosat, de nem kérdez rá. Ha beszélni akar róla, talán beszél majd neki a fiú. Ha nem akar, akkor pedig nem akarja kényszeríteni, hogy mégis megtegye. - A természetnek van egy saját rendje. Tavasz a kezdés, a virágba borulás és a párzás időszaka. Hozza magával a szerelmet, a vonzalmat, az energiákat és a reményeket. A nyár az érés időszaka, nagyon sok ilyenkor a munka. Ősszel jön a nyár gyümölcseinek a betakarítása, amikor szép lassan minden kimerül. A tél pedeg meghozza a már várt pihenést. De ezt költők lefordították születés, növögetés, öregedés és halál időszakára is. Ez a ritmus, egyszerű négyességre osztott körforgás. Figyeld csak meg, lesz rá alkalmad. - bíztatja a kandúrt. Elmosolyodik, azokon az ártatlan gondolatokon, amiket megoszt vele. Kedvtelve nézi, ahogy harapdálja a száját, majd hirtelen abbahagyja. - Ilyenkor zavarban érzed magad? Kínlódsz vagy szégyenlődködsz? - kérdez rá nyíl egyenesen.
|
*Jigsaw nagyon meglepődik a férfin, ilyet még sohasem hallhatott tőle, lemerevedik szinte ettől az egésztől, végül lassan tányérért indul magának és evőeszközért, lassan teszi csak az asztalra mintha el se hinné hogy a férfi ilyet mondott, kihúzza a széket, és bátortalanul leül, szed magának egy keveset, amennyit mindig is szokott, nem a férfi előtt szégyenlős vagy ilyesmi, egyszerűen nem kíván enni, ez magyarázat lehet arra, hogy hetekig elél Jig minimális mennyiségű élelme is, nem kell ételre költenie, a gyomra nem fogad be túl sokat* - Jó étvágyat... *lát neki ő is, elég lassan eszik de így is hamar végez, ezek után már csak gazdájára figyel* - Ha az embernek van egy barátja, úgy tudom meg kell becsülnie, és ha ez tényleg ilyen régóta tart... akkor szerintem igazán jó barátok lehetnek... mármint Andrew és ön... *elgondolkodik egy kicsit ezen a barátság dolgon, egy pilalnatra lehunyja a szemét és megpróbálja felidézni azt az időt amikor Peterhez került... nem tudja miért gondol folyton rá, hiszen hatalmasat csalódott benne, valahogy mégsem tudja kiverni a fejéből őt... ennyit ért volna ő? Húszezerért cserébe megvállt tőle? Tőle aki mindent elviselt csak hogy Peter elégedett legyen vele? Nem érti... nem érti az embereket... és ahogy így elgondolkodik hírtelen megszűnik körülötte a mostani világ, végül elég gyorsan visszarázódik, kicsit megrázza azért a fejét, de persze csak laza mozdulatokkal* - Igen... nyílnak (majdnem azt írtam hogy nyalnak xD) a virágok is... a parkok megtelnek élettel... úgy olvastam ilyenkor van a legtöbb szerelmes ember is, valamint a születések száma is megnől... na meg a forgalmi dugó is arányosan növekszik evvel a szerelem mizériával... azt hiszem... *kezdi megint a száját harapdálni, de aztán amint észbe kap leállítja magát*
|
- Rendben. - kezet mos étkezés előtt, majd peckesen ül le az asztalhoz. Haját egy hajgumival gyorsan összefogja, míg Jigsaw szed neki az ételből. - Leülhetsz enni most te is. - mondja neki, aztán kézbe veszi a villáját. - Nem akarok elmenni holnap arra a találkozóra, nem füllik a fogam hozzá, de bárhogy is gondolkodom rajta, nem tudom véglegesen lemondani. - magyarázza meg neki, mire gondol az alatt az egy szó alatt. Mielőtt azonban nekifogna, felnéz a kandúrra. - Tudom. Andrew tisztel engem, de néha elfelejti, hogy háklis vagyok rá, ha rólam beszél. Általános iskola óta ismerjük egymást, néha kell egy kis összezörrenés. - bíztatja a fiút, aztán nekifog a rizottónak. - Valóban. Örülök én is a tavasznak, fogyatkoznak lassan a ruhák, kinyílnak az emberek. Üzleti és kapcsolati szempontból is tökéletes ez az időpont, bár a természet is lenyűgöző dolgokat visz véghez ilyenkor.
|
~ Együnk? *tűnődik magában, a többesszámon, hiszen sohasem szoktak, általában a macska megvárja amíg gazdája eszik, elmosogat és ő csak utána lát neki* - Értem, akkor átvezsem és az asztalára teszem, ahogy mindig... *mondja és közben mer a férfinek az ételből* - Elbliccelni? *fülei játszanak a szavakkal, meg megmozdulnak látszik hogy figyel a férfire, de nem kérdez rá hogy ki az a nő, vagy mit akar, esetleg miért nem akar vele találkozni, de ez a dolog amúgy sem foglalkoztatta eddig sem túlságosan* - Amúgy az úr... *céloz Andrewra* - nem mondott semmi rosszat önről, tényleg nem... *szemei kisomfordálnak az ablak felé, egy két madárka csipogását még mindig hallani* - Végre itt a tavasz... a tél olyan kihalt volt... *terelődnek el gondolatai*
|
Mire kész lesz az ebéd, Kyo kellően lenyugszik. A kopogtatásra feláll, majd ajtót nyit. Ott áll Jigsaw és mondja neki, hogy akár ehetnek is. - Együnk. - mondja szűkszavúan, azzal megindul az étkező felé. - Nem dolgoztam, Andrew hülyeségén rágódtam leginkább. Nagyon felbosszantott. Ettől függetlenül minden rendben van, kialusszuk magunkat és kész, megy minden tovább a megszokott kerékvágásban. Elintéztem a húzós ügyeket, holnap dél környékén megjönnek a megrendelt dolgok, mint a csipogó, a szerződések és a könyvtártagsági kártya. A jegyző fogja hozni, átveheted te is, ahogy a leveleimet. Holnap reggel elmegyek, de kettőre hazajövök, ellátom aláírásommal a papírjaidat, aztán állok is tovább. - mondja el a holnapi terveit. Nyúzottnak tűnik. - Azon gondolkodtam még Andrew fecsegősdije mellett, hogy hogyan is bliccelhetném el azt a találkozót holnap, de bárhogy játszottam a gondolatokkal, gyanítom, nem tudom levakarni magamról sehogy azt a nőt.
|
- Igyekszem bent tartani a testemben... sajnálom hogy gondot okoztam... *mondja a férfinek és valahogy kiürül a konyha, kinéz hát az ablakon és figyeli a madarakat, igazából ő csak meghallgatta a férfit de nem túlzottan kötötte le a figyelmét, viszont a madarak édes csicsergése lassan leyugtatja a benne tomboló hírtelen jött ürességet... az étellel nemsokára elkészül, majd tálalja azt az asztalon, szépen megterít, mindent oda tesz a férfinek hogy semmi ellen ne lehessen kifogása, végül bekopog adolgozószobába, ha beengedik, benyit* - Kész az ebéd uram... ha gondolja.... akkor... *céloz közben arra hogy ha még munkája van akkor ő szépen elpárolog*
|
- Egyszer látnod kelleje Kyot és Blaskot részegen. - mondja komolyan. - Általában én vagyok az, aki nem iszik, vagy nem annyit, így tudom, miket őrizgetnek magukban. Őriz-e a test valamit? Nem hiszem. Kyo legalábbis nem is emlékszik azokra a dolgokra, amiket egy komolyabb lerészegedés alatt él át. Pedig a testén viseli azoknak a nyomát. Blasko a másik véglet, sosem ütötték meg, mégis képtelen érzelmesen viselkedni pia nélkül. - mesél burkoltan barátairól Andrew.
Kyo döngő léptekkel indul el Andrew felé, amikor Jigsaw befejezte mondókáját. Megáll előtte, jéghideg és metsző tekintettel bámul rá, s látszik a szemüveges férfin, hogy érzi a vesztét. - Mi lenne, ha most szépen összeszednéd a sátorfádat és elhúznál haza, mielőtt nagyon berágok rád? - kérdezi leplezetlen indulatokkal.
- Hát... talán gyorsabban lenyugdnál, mintha maradnék. - próbálkozik, de hiába. - Nem mondtam semmi konkrétat. - védekezik.
- Túl sokat beszéltél ma már, most menj haza és aludj a saját ágyadban!
- Nem vagyok fáradt.
- Húzd el az anyádba a beledet, mert a saját kezemmel doblak át a kapun, Andrew! - ordít rá. A szemüveges férfi belátja, hogy nincs tovább maradása, így elindul a konyha kijárata felé.
- További szép napot. - köszön el, biccent Jigsawnak, majd Kyonak is. Ezután hosszú csend telepszik a konyhára, ha a kandúr nem szólal meg. Ezalatt a férfi ásványvizet vesz ki a hűtőből és minden udvariaskodás és finomkodás nélkül meghúzza az üveget. Ledönt pár kortyot, aztán visszadobja a palackot, ezután Jigsawra néz.
- Nem tudom, miket mondott még neked, de nem tűröm, hogy a magánéletemről fecsegjetek. Andrew az egyetlen ember, aki fontos nekem, Blasko igazából neki fontos, vagyis Blaskonak fontos Andrew, ettől függetlenül tőle sem tolerálom a rólam való dumapartit. Nem véletlenül ebben a házban élsz és sosem fogsz megismerkedni a másik oldalammal, ha minden marad a jelenlegi állás szerint. A véredet viszont tartsd a testedben, míg a közelembe vagy, különben elvesztem a fejem. - figyelmezteti Jigsaw-t. - A dolgozószobámban leszek. - azzal otthagyja a fiút. Elég paprikássá tette Andrew.
|
- Igaz lehet... bár fogalmam sincs... *vallja be* - De a hegek emlékeket őriznek... úgy gondolom hogy azért ilyen érzékeny a test, hogy mindent meg tudjon jegyezni, és ezt a lélekkel együtt tudja hasznosítani... mert van ami sohasem tűnik el, van aminek örökre nyoma marad... ez az én feltevésem... az én testem őrzi ezeket az emlékeket... *mondja konokul a saját igazát* - Nem feszélyez.... viszont érintkezni nem szeretek senkivel... de ha mégis megtörténik nem visítok mint egy kislány... *közli* - A beszéd néha nehezemre esik, mert nem szoktam, bár a mai nappal azt hiszem rekordot döntök saját magam számára... a bámulás csak annyira zavaró szerintem mindt magának egy embernek...
|
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
