|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.26. 22:54 - |
Andy él itt a szüleivel és persze legkedvesebb barátjával Teisannal... a család elég nyitott, mindig pezseg náluk az élet.
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Andy olyan mélyen alszik mint talán még sohasem... az óra viszont hngos rikácsolásba kezd mellette, rutinosan nyomja le pattan fel, s kezdene el bíbelődni... amikor eszébe jt, hogy ma nem megy be... méghozzá a kedves riporter úr miat... visszacsusszan az ágyba és a kandúrhoz bújik*
|
*A puszira, s kézfogásra meg se moccan, egyhangúan szuszog tovább a takaró alatt, míg szeretlek szó persze szíven éri, önkéntelenül megrezzen, hálásan megszorítja Andy kezét, fejét még mindig nem dugva ki az anyag alól. Percek telnek el némán, s mikor már látszólag elaludt , megtöri a csendet* -én is szeretlek téged..
|
- nem is igaz! *morogja szárazon* - Jó sajnálom... *fordul a macska felé*- Szép álmokat Teisan... *nyom puszit a kikandikáló testrészre, majd a takaró alatt kutatva megkeresi a kandúr kezét* - Szeretlek... *lehunyja szemeit és lassan álomba merül*
|
-Azért ilyet nem állítanék, egész érdekes históriákat hallottam a mosogatólétől *susogja bizalmasan* -tényleg.. muszáj volt ezt ugye? két perc ne telhetne el úgy, hogy nem emlékeztetsz rá, hogy ma még meg akartad velem erőszkoltatni? így aztán tényleg a lehető legszebb gondolatokkal fogok álomba ringatózni..de persze nem muszáj.. rögtön elaludni.. várhatsz addig, amíg megerőszakollak *morogja, elmélázva nézi ahogy Andy mozgolódik, nem szól semmit mégsem, inkább hasra veti magát, s füléig húzza a takarót*
|
-Mi? Nem is vagyok ráizgulva a mosogatószivacsra! *mondja sértődötten és duzzogva* - Ha nem akarod akkor... ez nem köteleiő, tényleg nem... aéudjunk mert különben félő hogy a gondolatok csak tovább cikáznak az agyamban... addig amg meg nem erőszakoltatom magamat veled... *fekszik be a helyére*
|
-Nem is értem miért nem csodálkozom ezen.. *veti oda félvállról*- nem.. igazából, teljesen természetes hogy egy korodbeli fiúcska a mosogatószivacsra is rá van izgulva *válaszolja fölényesen* -mm.. mivel érdemeltem ezt ki? *tudakolja mostmár komolyabban, persze egy ilyen kérdésre ő maga sem tudna válaszolni.. mégis.. érdeklődve forgatta Andy felé füleit*
|
- Miért nem csinálhattál még eperhabos tortát? Amúgy meg... én speciál másra gondoltam, és te tudod is hogy mire... és én.... szeretném azt veled megtenni.... *a macskához bújik* - Ennyire szánalmas lennék emiatt? Ennyire rossz hogy ilyesmin jár az eszem?
|
-Hát én.. *kezdene bele, de persze hagyja, hogy a finom játékkal eltérítsék a céljától..* -igazából az eperhabos tortára gondoltam, ha úgy is szabad a gazda.. de hogy te milyen rosszakra gondolsz.. *vigyorogja bőszen, Andy reakció hullámokként végigfutnak a testén, beleborzong, s feltüzeli minden érzékét az érintése..*
|
- Látom nem ismereda barkóba szabályait... én kérdezek és te elmondod hogy helyes e az állításom... *vigyorog rá* - Na felteszem az első kérdést...Te már csináltad? *vigyorog, de aztán komoly lesz az arca, közelebb hajol a kandúrhoz, nagyot nyel, de óvatosan megfogja a macska állát, közelebb araszol hozzá, teljesen közel... aztán lassan megcsókolja, ha az engedi neki*
|
-Hát mert.. néha már elgyengülök így esténként annyira, hogy elfeledjem, milyen kisfiú vagy még *vigyorogja* -na várj, ez furán hangzott.. tudod mit, érts ahogyan akarod.. *hagyja rá egy vállrándítással* -barkóba.. az igen.. az jó.. *szuszogja* -jó.. hát legyen.. gondoltam valamira.. ami nagyon.. finom..élvezetes csinálni.. asszem neked nem volt még részed benne.. de ha megízlelnéd, tetszene..
|
- Akkor miért csillant meg a tekinteted eme szavak kinyögése közben? *mosolyog rá, majd elkuncogja magát* - Teisan... szerintem barkóbázzunk... az jó elfoglaltság így estére nem? *neveti* - Te mit szeretnél csinálni?
|
*Megbiccenti füleit a kellemes válasz hallatán, aztán addig fészkelődik, míg szembe nem fordul a fiúval* -akkor most mi legyen? *kérdi valamiféle cinkos mosollyal, felkönyököl az ágyban, úgy keresi Andy tekintetét a sötétben..* -persze.. *fordítja el fejét* -az ilyen kisfiúknak, mint te, alukálniuk kell.. *legyinti*
|
*A fiú is megpróbál aludni, de neki sem akaródzik, óráknak tűnik az a pár perc amit csendben töltenek egymás mellett... aztán a kandúr megszólal, Andy kinyitja csukva tartott szemeit* - Nem... nem alszom... *feleli*
|
-Elvetemült.. *ásítja, engedelmesen lecsillapítja érzékeit, lehunyja szemeit, de gondolatai még sokáig nem hagyják nyugodni..ahhoz túl izgatottá tette ez a nap, tele eseménnyel, tele élettel, tele igazi, valós szerelemmel..* -neked is..*mormogja, jól esik neki a védelmező, finom ölelés, nem is szól többet, szuszogása lassan egyenletessé válik, álom mégsem jő szemére* -Andy.. alszol?*kérdi halkan hosszú percek elteltével*
|
- Inkább aludj, te elvetemült riporter... *nyom gyors puszit az arcára, majd lassan mögé fekszik és egyik karjával átöleli, mintha meg kellene védenie az éjszaka sötétjétől a kandúrt* - Jóéjt... *ásítja*
|
-Nem birtokollak.. max, akarlak.. de hiába minden igyekezetem, hogyha te nem így akarod..és gondolom, miért is akarnád? *mormogja, a srác beismerésére elégedetten hümmög, utolsó mondatán felnevet, s a fejét csóválja* -na várjál, ki tesztel kit? nahát, beleegyeztél? ez mikor történt meg? észre se vettem.. milyen rejtetten tudsz csinálni ezt azt..hát ejnye.. *nyújtózkodik álmosan*
|
- Micsoda szavak... nem birtokolsz mi? Ha nem akarnál birtokolni nem lennél féltékeny... nem igaz? *veti fel a dolgot, de persze tudja hogy a macska úgy is makacsul az igazát fogja szajkózni* - Talán.... *válaszol az utolsó kérdésre is* - Rendben akkor elhozok ide valakit... holnap után... felhívok egyet és meglátjuk meddig bírod...
|
-Érdekes.. ezt pont tőled hallani.. márhogy befogadjon a társadalom.. mintha te a társadalom által elvárt erkölcsi rendek szerint cselekednél élnél és éreznél.. dehát te tudod, ha szükséged van pont arra, hogy még a suliban is körül ugráljanak, mert én nem vagyok elég.. nem is vagyok birtokló.. te vagy.. telhetetlen *jelenti ki elégedetten*- tied a döntés.. elvégre.. te barátocskáid.. jobb is ha nem hozod házhoz őket, megtudják milyen rémségeket tartol a szobádban, rögtön nem haverkodnak veled.. és még különcebb különc leszel.. háh.. *Andy szavaira csak a szemét forgatja* -ezek az önbecsmérlő mondatok mindig is arra adtak gyanut, hogy híúságodat enyhíteni dícsérő szavakat kicsikarni vágyol..igazam van, vagy igazam van?
|
- Dehát hogy szeretnéd ezt kiküszöbölni? Ha senki sem lenne akikkel ott jóban vagyok, tényleg nagyon különc volnék... így is csak egy két emberkével vagyok el... és azért fontos hogy befogadjon a társadalom nem igaz? Vagy azt szeretnéd ha nem? Milyen kis birtokló kandúrom van... nahát.. *mosolyog rá* - Amúgy ne próbáld meg ezt rám verni... akarod vagy sem? *adja vissza a döntés jogát Teisannak* - Pedig néha úgy érzem hogy elegedd van belőlem.. *hagyja magát visszahúzni*
|
-Ez a féltékenységi dolog csak egy birtoklási vágy.. hogy senkié ne legyen, az ami az enyém.. más ne lássa, ne érinthesse.. és az se nézzen másokra, s ne is éreze köztük jól magát.. csak is velem..*morogja, gyűlölte, hogy bárki miatt is ilyen aljas érzést képes a szíve lüktetni* -és bizalmatlanság.. hogyha már jól érzi köztük magát, jobban is szereti őket.. ami persze nem biztos, hogy alaptalan..*dünnyögi a párnájának* -nem is tudom.. így jobban belegondolva ebbe.. nem vagyok egy túlságosan társasághoz szokott.. csak melléd szocializálódtam.. aztán azt se tudom hogy kezelném ha valaki le "csak egy macská"zna.. és hát nem akarjuk hogy mindenféle karmolás és harapásnyomokkal menjen egy kedves osztársad dokihoz, nemde? úgyhogy..tőled függ..*veszi le a maga válláról a döntés felelősségét* -te nem tudsz zavarni.. *szól, s amint elfordult tőle a fiú, megpróbálja visszacibálni magához...*
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
