|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.22. 15:57 - |
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Hé még a végén teljesen vizes leszek! *nevet de azért vissza fröcsköl, élvezi, hogy nincs egyedül, kedveli Takahet, minden pillanatban egyre jobban, mintha egy vad tigrisből sikerült volna hírtelen egy bújós cicát varázsonia a lánynak* - Mindenki tesz olyan dolgokat amilyeneket megbán... nem lehet visszamenni és kijavítani... viszont ha megpróbálunk jobbak lenni, lassan beforraszthatjuk az általunk okozott sebeket... legalábbis szerintem... *mosolyog ismét, készül újabb adag habot kihalászni a vízből, de megcsúszik a keze és ruhástul landol Takahe mellett*
- Itt maradok veled... senkinek se jó ha egyedül van.. *Avval az ágyhoz vezeti inkább, s ő maga leül* - Rám mindig számíthatsz ne felejtsd el, történjen bármi... *teszi szívére a kezét mintha esküt tenne*
 
|
Mosolyt csal Jin újra és újra az arcára. Takahe szereti, ahogy ez a lány nevet, ahogy bánik vele. ~ Olyan más, mint a többi lány... ~ mondja magában. - Dehogy. - válaszol büszke hangon. - Ugratlak. - azzal még fröcsköl is Jin felé egy kicsit. - Minden így van rendben, azt hiszem. - néz fel, majd elvigyorodik. - Igenis. - befogja az orrát, majd beszorítja a szemeit és előre hajol. Lemossa Jin a fejéről a sampont, majd megdicséri és a képébe fúj egy adag habot. Békésen mosolyog csak. - Olyan... máshogy érzem magam. Mintha az életem eddigi szakasza csak egy rémálom lett volna. Mintha már nem lennék ugyanaz, aki voltam. Szörnyű dolgokat tettem és bánok is párat. Hogyan tehetném jóvá? Talán sehogy.
Csak törölgeti a szemeit, de a könnyei potyognak tovább. Próbál mosolyogni, de mindig lefelé görbül végül a szájá, így int Luinak, hogy menjen csak, menjen előre. Nem tud megnyugodni. A füzetet elfogadja, átveszi, de nem megy a kandúrral, időt kér, mert szüksége van rá, hogy megnyugodhasson.
|
- Ohh igen az én hibám, én uszítottalak mi? *nevet* - Igazából meghallgattalak és véleményt mondtam, semmi mást nem tettem, azt hiszem szükséged volt már egy kis beszélgetésre, szerinted túllőttem a célon? *néz nagy szemekkel a fiúra, aztán lassan befejezi a srác "kényeztetését" és a zuhanyt veszi elő* - Hajolj előre, lemosom... *mondja egyszerűen, és ha Takahe előre dönti a fejét akkor lemossa a hajáról a sampont* - Aranyosan nézel ki vizes hajja... *kuncog* - Örülök, hogy jobban érzed magad, engem is mindig lenyugtat a fürdőzés.... *fog tenyerébe egy kis habot és Takahera fújja*
- Nincs semmi baj... *nyugtatja ahogy öleli a nőstényt* - Minden rendben lesz...mindent meg fogok tenni, amit csak tudok... *távolodik el egy kicsit a nősténytől* - Gyere, menjünk vissza, még a végén azt fogják hinni, hogy kámforrá váltunk... *mosolyog rá és ha bele egyezik akkor felveszi neki a füzetét, kézen fogja és kivezeti*
|
- A törölköző miatt ne röhögj ki, azt miattad hagytam fent, nehogy olyat láss, amit nem akarsz! - kéri hevesen Jint. - Amúgy a fürdő jó ötlet volt, máris jobban érzem magam. - ismeri be szinte sóhajtva a mondatot. Élvezi, ahogy mossák a haját. Olyan misztikus és bizsergető érzés. Az egész testét átrezonálja. Vágyat és kéjt, nyugalmat és zizegést egyszerre kelt ezzel a fiúban Jin. Beleborzong, hiába a forróvíz, libabőrös lesz. - Az tuti, hogy képtelenek elhinni, hogy most már velük vagyok. Anyuci egyetlen kicsi fiacskája kiosztotta anyucit és lelécelt. Ez még nekem is meredek. És a te hibád. - teszi hozzá komolyan. - Teledumáltad a fejem, hogy neked elsírhatom a bajomat, meg minden. Most nézd meg, átmentem adakozó jótét lélekbe! - viccelődik Takahe. - Türelmetlen vagyok. - jelenti ki csendesen. - Utálok várni és nem bírom, ha valami csigatempóban halad. És azt is utálom, hogy nem látok egy fontos folyamatot. Mint most, hogy mit művel Zuki. Persze ez nem új, sose tudtam, mit csinál, s azt hogyan. Csak néhány fogalmam volt a ténykedéseiről.
Nemuye átöleli Luit, de a karjaiban sírva fakad. Némán peregnek le a könnyei, most a füzet is kicsúszik a kezéből, aztán ahogy csattan a földön, a nőstény belekapaszkodik a kandúrkába. Nagyon szereti és olyan mély fájdalmat érez Zuki miatt, amelyet talán Lui el sem tud képzelni. A néma lány tudja, hogy a félvér lemondott róla a szőke javára. Tudja, hogy Zukinak csak az a fontos, hogy ő boldog legyen. És talán az a legszörnyűbb, hogy Zuki maximálisan boldoggá tehette volna őt. Talán mégis a félvért szereti, s Lui csak menekülés? Nem tudja. Most úgy érzi, szerelmes ebbe a csupaszív kandúrba és hogy mindenét odaadná neki.
|
- Ahogy lebegsz mint egy félhulla a vízben... egy türülközővel körbe csavarva... *neveti* - Ümm... igen, mostmár elhiszem... *mosolyog, miközben még bíbelődik Takahe hajával* - Akkor lehet az is, hogy most ez nekik a szokatlan, s nem hiszik el, hogy egyszerre így megváltoztál... gyanakvóak... adj nekik még egy kis időt...belátják majd, hogy csapatban dolgozni... sokkal egyszerűbb mint hadakozni egymással...
- Ümm én is kedvellek Nemuye... *mélyet sóhajt* - Bocsáss meg érte, de... egyenlőre be kell érned ennyivel, nem tudom mi pontosan az a szerelem.... még fiatal vagyok... de igyekszem hamar felnőtté válni, hogy én is képes legyek ilyen érzésekre... *megöleli a macskalányt, nem akart neki hazudni, így inkább elmondta mit érez*
|
- Mi vicces rajtam? - kérdezi értetlen. Aztán meglepődik, mikor Jin ajánlkozik, hogy megmossa a fejét. ~ Ez igazán intim cucc... Kodakán kívül sosem mosta meg senki a hajam. Mik eszébe nem jutnak. ~ csodálkozik magában, de zavartan bólint, hogy Jin tegye csak, amit szeretne. - Most majd elhiszed, ha saját magad mosod, igaz? - kérdezi, de még vörösebb lesz. Csak nézi a víz tetején úszkáló habpamacsokat. - De ők macskalények. És büszkék rá. Nem akarom emberként kezelni őket, hanem úgy, mintha egyenlő felek volnánk. Már nem tartom alacsonyabb rendű, magatehetetlen fajnak őket. - magyarázza. - Fülessel azért könnyű, mert még kicsi. Kölyök még. Nemuye is fiatal, s vele sem túl nehéz. Vörös és Yamako, na ők már kemény diók, mert felnőtt kandúrok, akik ráadásul utálnak engem. Csak azért jöttek el, hogy vigyázzanak Inora és Nemuyéra, vagy pedig, ami talán nyomósabb érv, hogy találkozhassanak Kodakával.
Lui felteszi azt a kérdést, amitől a lány úgy érzi, átrántották a Poklon, hogy aztán újra a földre kerüljön. Egy dobbanást kihagy a szíve és a lehető legvörösebbre vált az arcszíne. Ezzel már tudja, hogy elárulta magát, így nehézkesen bólint. Elveszi a tollat, majd felírja. "Percről perce jobban beléd szeretek." Nagyot nyel, csak azután mutatja meg a srácnak. Úgy érzi, menten elsüllyed szégyenében, mégis büszke magára, amiért meg bírta vallani az érzéseit. Zukit azért veszítette el, mert nem mert egyértelmű lenni, nem mert kezdeményezni, amikor szükség lett volna rá. Lui viszont teljesen más, jobban ismeri a szavakat és a tetteket, amik a szeretethez kapcsolódnak.
|
- heheh vicces látvány vagy így... *nevet, aztán feláll keres egy sampont és elhelyezkedik úgy, hogy hozzáférjen a hajához* - Nem bánod igaz? Egy kis lazítás jót tesz majd a fejednek is... egy kis vakargatás és simogatás pedig lenyugtat majd... *ha Takahe ellenkezik akkor nem kezd bele de ha rá hagyja akkor sampont tesz a kezeire, s jól bedörzsöli a fiú hajába* - Még mindig nem tudom elhinni, hogy nem festék... *nevet* - Macskalények... hmm talán ha nem úgy kezelnéd őket... hanem mint az embereket? Lehet hogy érzik, hogy a te szemedben ők csak azok, Füles pedig lehet, hogy azért ilyen mert vele törődtél... a többiekkel is törődnöd kellene talán... nem tudom...
*Lui meglepetten nézi a nőstényt majd elmosolyodik* - Mi zavar ennyire? A jelenlétem? *lelapítja a füleit* - tetszem neked? *mondja ki nyíltan miközben felveszi a nőstény tollát és felé nyújtja*
|
Elkapja a törölközőt és meglepetten Jinre néz. Nem gondolta volna, hogy belemegy, de örül neki. - Ne viccelj, nem kell nézni. - mondja zavartan. Míg háttal van neki a lány, gyorsan, figyelve, hogy tényleg ne lássa őt meztelennek, levetkőzik. A ruháit gondtalanul ledobálja, majd a derekára köti a törölközőt és teljesítve Jin kívánságát, végül azzal ül be a kádba. De rögtön vigyorogni is kezd. - Így... elég... vicces. - jegyzi meg, majd beleszimatol a levegőbe. - Kész drogéria leszek, mire kikerülök innen. - mondja vidáman. Kicsit csendben marad, addig bevizezi a testét, a haját, majd elnyúlik a kádban. Kipirul a forróvíztől, de jól érzi benne magát. Persze tudja, hogy ez nem tesz túl jót például a nemiszervének, de most nem foglalkozik vele, csak élvezi. Mélyet sóhajt, majd felnéz a lányra. - Nem tudok bánni a macskalényekkel. Fülessel könnyű, valahogy... elfogad. De Vörös nagyon ellenséges és ez ingerel. - vallja be.
Összehúzza magát, ahogy Lui megérinti. Teljesen zavarba jön. Kiesik a kezéből a toll és bután bólogat. Ide-oda néz, nem tudja, mit csináljon. Ahhoz, hogy beszéljen a fiúval, szüksége van a tollára, de most olyan nehéz mozogni és normálisan viselkedni.
|
- Rendben van.... *egyezik bele miközben megengedia vizet, majd egy türülközőt dob a fiúnak* - Véletlenül sem szeretném látni azt amit takarni kell, szóval kösd magadra és ha nem gond akkor úgy fürödj meg... *mindenfélét löttyint a vízbe amit ő is szeret, finom illatot áraszt a fürdőszoba, avval fogja magát és a kád szélére ül* - Mehetsz is... *mutat a víz felé*
- Micsodát? *kérdi Lui, s hegyezi fülecskéit*- Én sem szeretnék senkit sem elveszíteni, de azt hiszem az én taktikám pontosan Zuki ellentéte, szeretem magam mallett tudni azokat akik fontosak számomra... és fáj ha sírni látok egy ilyen személyt... *simogatja meg egy kicsit a lány arcát* - Megnyugodtál egy kicsit? *érdeklődik*
|
A macskalények csak intenek Jinnek, hogy menjen nyugodtan. Takahe viszont megilletődik. Nagy szemekkel néz a lányra, mikor szembe fordítja vele. - Nem bírom, mikor egy lány sír. Az annyira szomorú. - mondja. - Nemuye mondjuk nem ad ki hangokat, ettől azonban még jobban kiakaszt, amikor sír. - vallja be. - Benne vagyok. - mosolyodik el. Önkéntelenül is arra gondol, hogy majd együtt fürdenek, s ettől vigyorogni kezd, meg kis pír kúszik az arcára. - Beszélgetünk, míg ülök a kádban? - kérdezi, mikor abbamarad a vigyorgás. - Semmi perverzre nem gondoltam, simán csak beszélgetésre. - teszi hozzá.
Nemuye gyorsan megragadja a füzetet és a tollat, majd egy segélykérő pillantást küldve a többi macskalény felé ügyetlen követi Luit. Rögtön elapadnak a könnyei. Nedves pillákkal pislog rá. Elkezd írni a füzetbe. "Szerettem. Nagyon. De annyira elutasító volt, hogy végül elkezdtem lebeszélni magam róla. Meg úgy tudtam, hogy Kodakát szereti. Aztán jöttél te, Kodaka pedig elment. És amikor már késő volt, akkor jöttem rá, hogy végig azért volt visszautasító velem, mert szeretett, de féltett, mivel az ő sorsa elég képlékeny." S megmutatja Luinak. Aztán magához veszi a füzetet és újra ír. "Most már nem úgy szeretem. Nagyon szeretem, de most már inkább úgy, mintha a bátyám lenne. Persze tetszik, mint kandúr, de már nem vagyok belé szerelmes." - vallja meg írásban. "Azt hittem, elmondta neked, hogy...", de nem fejezi be, összefirkálja a mondatot és zavarba jön.
A többiek beszélgetnek, míg a két pár távol van.
|
*Jin viszont rögtön a fiú mellé szegődik, az ajtóban azonban bocsánatkérőn meghajol* - Bocsássatok meg... *kéri, majd megindul Takahe után, s hátulról elkapja a vállát* - Ne aggódj ennyit... tudom, hogy csak jót akartál, de néha nem szabad beleszólni más dolgába... hagyd had sírja ki magát... *mosolyog rá* - Nincs kedved lefürdeni? Csinálok neked egy jó kis fürdőt, valami nyugtatót hmm? Biztosan tetszene... ellazítana... és kicsit feloldana.... aztán tiszta fejjel tudnál gondolkodni... a fürdő mindig jót tesz, ez személyes tapasztalat... *kacsint*
- gyere.... *megfogja óvatosan a nőstény kezét és kivezeti, majd az első szobába bevezeti* - Úgy gondolom ez nem tartozik másra... *motyogja* - Igazából... magamtól jöttem rá... teljesen nyilvánvaló volt... és később ő sem tagadta... te is szereted őt, nem igaz? *mosolyog rá* - Éppen ezért vigyázni fogok rád... és mindenkire aki fontos nekem... nekem ti vagytok a családom... furcsa család, egy kicsit túlságosan is bonyolult, de nekem ti jelentitek a világot... ne sírj... a sírásnak még nem jött el az ideje...
|
- Nem azért csináltam, mert macskalény! - mordul rá hevesen Jinre, mert sérti ez a feltételezés. Aztán a további magyarázkodás előtt egy törölközőt nyom a lány a kezébe. - Én csak meg akartam nyugtatni.
- Ezzel? - fintorog Vörös.
- A hidegvíz nyugtat. - védekezik a fiú.
- Hánykor kellett volna téged a csap alá nyomni...
- De nem tették meg, vagyis fogalmam sincs, hogy jutott eszedbe. - kontrázik rá Yamako is.
Nemuye hirtelen kicsi öklével lányosan megüti Luit, majd gyorsan a füzetébe vési: "Elmondta, igaz?!" Takahe odaadná a törölközőt, de a nőstény tudomást sem vesz róla. Ezután értetlen Jinre néz, majd beleolvas a füzetbe.
- Nem illik ám. - jegyzi meg Ino.
- Figyu, majd szólj, ha ennek vége. - kéri a lányt, azzal ledobja a törölközőt és visszaindul a szobájába. Belátja, hogy nem tudja, mit csináljon, kedves akar lenni, de túl durva hozzá. Sosem kellett udvarolnia, vagy megerőltetnie magát, a lányok szinte bemásztak az ágyába. - Francba! Rohadt nehéz úgy kedvesnek lenni, hogy közben utál! - mérgelődik.
|
- Takahe... nem bánhatsz így egy lánnyal... akkor sem ha az illető egy macskalény... *pattan fel Jin és Takahe kezébe nyom egy kisebb türülközőt* - Add szépen oda neki had törölje meg az arcát... van még mit tanulnod az illemről ördögfiú... *neveti, aztán vissza ül a helyére* - Jaj ne megint sírni kezdett...
- Ne haragudj... *megsimogatja a lány kobakját* - Nem mondhattam el... ez túlságosan bonyolult... de ne félj vigyázni fogok rád helyette is... aztán majd ha visszatér... *a lány elé lépdel, hogy lássa, elmosolyodik* - minden rendben lesz....
|
- Nem hibáztatunk. - mondja Ino a lánynak. - Talán azért, mert nem bíznak az emberekben.
- Vagy azért, mert nincsenek olyan emberek, akikben támogatókat látnak.
- Vagy pedig akikben támogatót látnak, ugyanolyan védtelenek, mint a macskalények. - fűzi hozzá Yamako is a magáét, mire Vörös morcosan néz rá, amiért ellene mondott valamit.
- Azt hiszem, Zuki is erre gondol. - kezdi Ino. - Nagyon komolynak tűnt, úgyhogy szinte biztos, hogy ezt akarja valahogy megelőzni.
Takahe csak áll és néz, míg Nemuye persze nem tud válaszolni. A srác odatolja neki a füzetet, de a nőstény csillapíthatatlan. Takahe végül úgy dönt, enged egy pohár vizet, s pár cseppet a zokogó Nemuye képébe fröcsköl. Persze ez egyik kandúrnak sem tetszik, a lány pedig annyira meglepődik, hogy még a könnyei is elapadnak. - Rendben vagy? - kérdezi tőle. A hangja kedves, szelíd, s a nőstény bólogat, majd végre apró szipogás után leírja, ami miatt kifakadt. - Tudok én a macskalényekkel bánni. - vigyorog Takahe.
- Nem osztom. - mondja Vörös.
Nemuye Lui felé fordítja a táblát: "Most jöttem rá... pedig annyira nyilvánvaló volt. Zuki... szeret engem. És te tudtál erről, mert rád bízott engem!", ezután elfordul a szőkeségtől és újra sírni kezd.
Takahe Jinre les, próbálja megtudni tőle, hogy mi van.
|
- Sajnálom, nem tudtam ilyesmiről... *mondja komoran Jin belegondolva ezernyi esztelenségbe amit az emberek művelnek* - Én sohasem bántottam egy macskalényt sem, szerintem mindegy is, hogy mik vagyunk... inkább azon van a hangsúly, hogy kik... igazából érthető a macskalények fellázadása, csak azt nem értem, miért akarnak mindent lerombolni az helyett, hogy szövetségre lépnének az emberekkel, akik támogatják őket, csapatot alkotva... de persze a keserűség talán felemészti őket annyira, hogy nem tudnak ésszerűen gondolkodni... vagy nem is tudom... csak magukat ölik meg így, az emberek nem fogják ezt csak elnézni... előbb utóbb ha a fülükbe jut és eljut az agyukig a dolog... le fogják mészárolni az összes macskalényt, minden macskalényt belekeverve... legalábbis így érzem...
- Örülök, hogy így gondolod Takahe... *mosolyog rá aztán már csak azt veszi észre, hogy Nemuye átöleli őt* - Ümm... mi a baj? Ki bántott? *öleli át ő is a macskalányt, hogy megnyugtassa... *
|
- Tudom. - mondja nyugodtan a fiú. - Nem tudom, mit hisznek mások. Én tudom, hogy te csupaszív macskafiú vagy, aki sosem fog hazudni nekem. - folytatja magabiztosan Takahe. Tényleg hisz Luiban. Rendíthetetlenül hisz azok után, hogy kibírta mellette és még mindig ragaszkodik hozzá.
- Az emberek miért bántottak macskalény kölyköket? - kérdez vissza csípőből Vörös. - Zuki lopott már innen-onnan úgynevezett "támpontokat". Azért csinálta, hogy amikor Misushiko asszony, Misushiko úr megpróbálták meggyőzni valamiről, amibe ő nem akart beleegyezni, vagy küldetést kapott, legyen valami, ami emlékeztesse, sosem kerülhet egy oldalra azokkal, akiket szolgálnia kell.
- Hozott fényképeket. Olyan kicsi macskák voltak rajta, mint Lui. Összeverve, megalázottan és kábultan a drogoktól. - kapcsolódik be Yamako is. Nemuye szomorúan leszegi a fejét. - Láttad őket te is, igaz? - kérdezi tőle a kandúr és a lány bólint.
- Hozott képeket a feketepiacról. Ő készítette őket. Láttuk, mi folyt ott. Láttuk, miken mentek keresztül fiatalabb macskalények. Hozott magának képeket laborokból, kísérleti osztályról. Láttál már macskalényt négy füllel? Torz képpel, mintha elcsúsztatták volna az egész arcát? Láttál már olyan szenvedélybeteget, amelynek az nyújtja az örömét, hogy kínozza a testét? Mi láttuk ezeket.
- Ok arra, hogy bármely macskalény fellázadjon és gyilkos gyűlölettel menjen az emberek ellen? - kérdezi Yamako.
Nemuye nem tud megnyugodni, mígnem Lui szalad oda hozzá. Akkor hirtelen abbahagyja, felugrik és átöleli a srácot.
|
- Nem azért mondom... nem azért mondom ezeket, hogy jobbnak tűnjek a szemedben... a többiek ezt hiszik, hogy azért teszem ugye? Pedig én tényleg így gondolom... miért baj az, ha kimondom amit gondolok? Én csak nem szeretném ha te ís úgy gondolnád mint a többiek.... uye nem így van? Nem gondolsz rólam ilyesmit igaz? *kérdi komolyan, számára fontos, hogy megkapja ezekere a válaszokat*
- De a macskalények miért bántanának valakit aki sohasem ártott nekik? Nem értem... Evvel nem lennének különbek a legtöbb embernél... *gondolkodik hangosan* - Persze... emberek igen... bár nekem van egy mackalényem, Trin *mondja büszkén* - Barátok vagyunk azt hiszem....bár még nincs nálam régóta, a fekete piacról hoztam el, de nagyon kedves.... amint előbújik megismerhetitek.... *mosolyog aztán a macskalény sírni kezd* - Héé... ne sírj... nyugi... nyugodj meg.... *kéri majd hoz neki egy zsebkendőt és felé nyújtja*
*Takahe oldalán Lui is megérkezik* - Mi történt? Nemuye mi a baj? *rohan oda szinte azonnal a macskalányhoz, és megpróbálja megvígasztalni*
|
Elgondolkodik a srác szavain, míg vissza nem jön. Akkor aztán sokáig csak nézi. - Én sem. - mondja őszintén. - Talán csak az anyámnál való kilátástalanság és bizonytalanság miatt. - teszi hozzá találgatva. - Aranyos vagy. - mondja, de kicsit zavarba jön, amiért Lui ennyire isteníti őt. Régen mindig valami ilyesmire vágyott, most, hogy szívből csak úgy megkapja, nem nagyon tudja elhelyezni. - De. - válaszol, mégsem mozdul.
- Szó sincs róla. - válaszol Ino. - Persze érdekes ügy, mivel eddig csak a kertítésig tartott az életterünk, de nekem kifejezetten tetszik ez az újfata életmód. Meg bírnám szokni.
- A macskalények mindig szolgák lesznek, hacsak a lázadás meg nem fordítja az állást.
- Akkor nem lesz szolgaság, mert a bosszúálló macskalények kiirtják az embereket. - vet ellen Yamako.
- Emberek szolgálnak nálatok? - kérdez úgy Ino, mintha a lány azt mondta volna neki, hogy tud lélegezni a Holdon, ahova egyetlen lépéssel el tud menni. Aztán meglepődöttségükben csak hallgatnak.
- Takahe mindig olyan volt, mint egy tűzvihar. Ha valami nem tetszett neki, porrá zúzta. Ha épp élő dologról volt szó, ordított, csapkodott, nem egyszer megütötte.
- Nőstényeket nem bántott. - jelenti ki magabiztosan Yamako.
- A kedvest nem tudom elképzelni. - közli Vörös, mire Nemuye betolja az asztal közepére a füzetét. Vörös magához veszi, hogy felolvassa. - Nemuye szerint Takahe jószívű, mert kedves Luival. Nemuye, te mindig ilyen szerényen ítélsz meg mindent! - csattan fel, mire a néma nőstény elszégyelli magát.
- Hagyd már! Ő az egyetlen, akinek még rózsaszín fellegek lepik a szemét. Ne törd össze azt a világot és látásmódot, amit képvisel. Zuki is azt szereti benne, hogy olyan ártatlan. - hurrogja le Ino a vörös macskát, ám az utolsó mondatra Nemuyénak kikerekednek a szemei, Ino meg visszaretten, mintha kikotyogott volna valamit.
- Úgy néztek egymásra, mintha szellemet látnátok. - jegyzi meg Yamako. Nemuye mutogatni kezd, majd hirtelen elsírja magát. Mind a két kandúr először rettenetesen megrémül, majd felugranak és mindenféle módon próbálják megnyugtatni a hangtalanul síró nőstényt.
Takahe ekkor jelenik meg. - Mi történt? - kérdezi.
- Azt találtam mondani, hogy Zuki azt szereti benne, hogy olyan ártatlan, mire sírva fakadt. - válaszol Ino, de lesüt róla, hogy ő sem tudja, miért sír Nemuye.
|
- A jövőt nem tudhatjuk előre, de... ha hiszel benne akkor talán majd így is lesz! *mosolyog avval eltűnik és egy másik szobából szerez egy matracot, nem sok idő kell és már vissza is tér Takahehoz, leteríti az ágya mellé, az ablak alá, majd vissza ül mellé* - Tudod... nem gondoltam volna, hogy Vörösék is velünk jönnek végül... de örülök nekik, ők is rá fognak jönni, hogy menynire nagyszerű vagy Takahe.... *mosolyog rá miközben füleit megmozgatja* - Jaj nem kéne már az ebédlőben lennünk? *pattan fel*
- Egy kicsit szokatlan nektek a társaságom igaz? *érdeklődik miközben ő is iszik* - Tudjátok nekem is furcsa ... mi sohasem tartottunk macskalényeket.... a mi személyzetünk csak emberekből áll és ők sem jönnek túl sűrűn, így nem is tudom mit kellene mondanom, azt hiszem a legjobb az lesz ha hallgatlak benneteket... *mosolyog* - Amúgy Takahe engem is meglepett... a plázában találkoztam vele először és szépen ráborítottam a fagyimat... persze csak véletlenül, el tudjátok képzelni milyen cirkuszt rendezett nem igaz? *nevet* - AZtán valahogy megváltozott, egy pillanat alatt más lett mintha csak valami megszállta volna... fura srác, de kedvelem, szerintem aranyos és kedves fiú... *itta ki a poharából az utolsó cseppet is*
|
- Át. - mondja kurtán és kedvesen rámosolyog a fiúra, majd ahogy mellé ül, szeretetből megborzolja szőke tincseit. A kérdése elgondolkodtatja Takahét, el is fordul tőle, hogy végiggondolja a választ. Végül felsóhajt. - Igen. - nem néz most sem a gyerekre, inkább a falat bámulja. - Mint mondtam, érdekkapcsolataim voltak. Most itt vagy te és Jin... és a legjobb szó tényleg erre a fura. - mondja őszintén. Aztán Lui után néz. - Tudod, Füles, életemben először nézek úgy lányra, hogy a barátomnak érzem és szeretném, ha ez egy életre szólna. - vallja be suttogva. - Várlak. - int aztán, jelezve, hogy a kandúrka elmehet.
Nemuye bátortalanul elvesz egy poharat, miután lejött a szobájából, biccent Jinnek, majd üdítőt tölt magának és abból kezd inni. Ino elmosolyodik és kényelembe helyezi magát a széken. A két kandúr, Vörössel az élen, viszont feszült marad.
- A fiúk azért ilyen karót nyeltek most, mert új helyzetben vannak. A nőstények könnyebben alkalmazkodnak, kevesebb az elvi gát.
- Fogd be, Ino. - utasítja hidegen Vörös.
- Jól van, bocsánat. - legyint a nőstény játékosan. - Ti pasik mindig mindent olyan véresen komolyan vesztek.
- Inkább mondd el azt, ami miatt kinyitottad a szád. - szól rá Yamako is, de az ő hangja szelídebb Vörösénél, érződik belőle, hogy nem rosszindulat miatt beszél így a nősténnyel.
- Igazából azt kezdtem el mondani, hogy Takahe nem önmaga jelenleg. Egyszerűen nem ismerünk rá. Egy arrogáns, beképzelt, rideg, önző és élvhajhász lázadó kamaszból most hirtelen kaptunk egy... egy... nem is tudom megnevezni őt most. Felelősségteljesebbnek tűnik, mióta Lui vele van. - jelenti ki, s tekintetét körbehordozza a macskalényeken. Nemuye bólogat, majd szerényen elmosolyodik. - Nemuye is beszédesebb. - jegyzi meg vigyorogva, mire Vörös felröhög. - Jó-jó, tudod, hogy értem! Többet ír és kommunikál.
- Ezt már nem mosod le magadról. - mondja neki vigyorogva Yamako, aki mögé Nemuye elbújik, hogy ne lássák vér vörös arcát.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
