|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
- Hé Max... mit csináltál? Mit csináltál hogy Shan ennyire dühös lett? Ha ez az ő hibája akkor különben is fel kell jelenteni... nem hagyhatod annyiban! *jelentette ki egy kis szigorrl a szemeiben* - Ne is emlegesd azt a csúnya fazont... de rajtam kívül.... ne dugj meg mást...
|
- Egy khis balhé vohlt a bátyámmal, de néén votlam a hibbáss..* Felelte miközben megfogta a férfi kezét.* - Sosem foglak ellhahgyni ígérem. A kaszás nem győzhet, mert akkor őt is megdugom hogy szétszakad.* próbált kis mosolyt erőltetni magára, hogy megnyugtassa a dokit...*
|
- Nyuodj meg Max, nem lesz semmi baj... rendbe fogsz jönni... már stabilizálódni látszik az állapotod.. *megsimogatta a barna tincseket* - Emlékszel már, hogy mi történt? Elestél? Vagy mi történt? *keze nyugodtan pihent Max fején* - Beadtam a gyógyszert is amire szükséged van, de már nagyobb dózidokban kellett ezt tennem... Max... kérlek maradj velem... nem tudok nélküled tovább élni... képtelen vagyok...
|
* Max miután magához tér látja, hogy már megint a korházban van, és mind mindíg a doki van mellette.* - őh mhár meginth itt vaaagyok? Mii töhrtént?* kérdi bár alig van ereje, és mindenféle löttyöt nyomatnak belé. Max próbálja felemelni a kezét, de vissza zuhan, és kicsit kétségbe esik ezt a doki észre is veszi...*
|
*A férfi bólint, majd nem engedi kiszedni a fiúnak az infúziót, ő szakszerűbben tudja eltávolítani, vattapamacsot hoz és amikor kihúzza a tűt, lenyomja vele a kiáramló vért, végül leragasztja* - Ennek most így kell maradnia.... gyere szépen hazaviszlek... de a saját kocsimmal... *kapja fel mintha pehelysúlyú lenne Max, a limuzinhoz viszi, s közli a macskalénnyel hogy hazaindulhat, mert Max vele megy, a macska morog magában hogy akkor mégis miért várakozott annyit de haza indul, az orvos beülteti magához Maxet és beköti a biztonsági övet* - Nem limuzin de hazavisz,... *mondja avval beül ő is és elindulnak vissza Max házához*
/Folyt. köv.: Tomkin család háza/ |
- Nee csak azt ne, rendben gyere velem, és bármi amit csak szeretnél bele megyek, de a bátyámnak semmit, ígérd ezt meg nekem...* kérleli a dokit bízvan abban, hogy megbízhat benne, és nem árulja el. - Szeretlek...*feleli miközben próbál felülni az ágyon, és az infúziót kiszedni a karjából. - Menjünk már, ígyis sok időt töltöttem már itt.
|
- Rendben... haza viszlek de cserébe el kell ezt mondanod a bátyádnak... nem titkolhatod ráadásul muszáj lesz valakit magad mellé fogadnod... *és ekkor valami belenyilal a fjeébe*- Majd én... én majd leszek az aki mindig melletted lesz, így nem lesz annyira feltűnő sem nem igaz? Mivel a bátyád úgyis azt hiszi járunk nem lesz gond ha rajtad lógok... erre a partira is veled megyek ma este... rendben lesz?
|
* Max kezd vissza térni az életbe, és ahogy kinyitja a szemét rögtön az ő dokiját látja meg elsőnek.* - Doki...* motyogja halkan* - Az én dokim...* Próbálja felemelni a kezét, hogy megérintse de az túl gyenge hozzá még.* - Vigyél haza...könyörgöm...vigyél haza...* Max ez a kis idő alatt eljutott egy olyan helyre ahol minden békés, és meleg, nem volt a halál közelébe, de valahol járt, és remélte, ugyanoda kerül majd vissza, ha itt az idő.*
|
- Basszus.. Max.... *kapja el ahogy tudja a férfit* - Rendben semmi baj... *fekteti fel az asztalra majd segítséget kér a nővérektől akik infúzióra kötik Maxet, az ő doktora meg szépen oda ül az ágyához és figyeli a srácot, az életjelei stabilak így annyira nem aggódik de várja már hogy felébredjen, szinte remeg a keze és nem érti hogy lehetett ilyen hamar, ennyire szerelmes*
|
- Érzem, hogy mennyire szeretsz, itt legbelül.* érinti meg kezével a férfi melkhasát. De nem tehetem meg, valami nem engedi, hogy még egy embernek fájdalmat okozzak. Figyelj ott lesz a testvérem aki ígyis szenvedni fog, nem akarom, hogy még egy ember szívét össze törjem, érted?.* Mászik ki valahogy a doki karjaiból, a földre érvén, össze esik, és elhalványul előtte minden...*
|
- Max hát nem értetted igaz? Te vagy most az egyetlen betegem én most csak veled törődöm.... *ha akarja Max ha nem, az orvos felkapja és karjaiban akarja kivinni az autóig* - Ha ez így is van, ha majd meghalsz... miért ne lehetnék én az aki végül melletted marad a halálod napjáig? *kérdi miközben fogait csikorgatja* - Ne kívánj tőlem ilyen önző dolgot... add nekem magad és együtt legyőzzük az időt..
|
* Az a szenvedély amit kap a dokitól erőt ad neki, hogy túlélje a lehetetlent, és ez kíséri el élete végéig. - Mindíg és mindörökké te maradsz az egyetlen akit szeretek...* Sosem gondolta volna, hogy ezt kimondja. - Nem kell köszönöm, neked dolgod van ne rám pazarold a drága időd, várnak a betegeid ő nekik is szükségük van rád, nem lehetek ennyire önző. * Felkapja magát ahogy tudja, és kisétál az ajtón, ha a doki ezt engedi neki...*
|
*Nem hisz a füleinek ahogy Max közli vele a dolgot, mégis úgy érzi kötelessége eleget tenni a kérésének, így amikor az meg akarja csókolni, elfordítja a tekintetét* - Akkor.... ezt sem lenne nem igaz? *néz vissza rá őszinte komolysággal, mégis valami vonzza a sráchoz... lassan közelebb hajol hozzá* - Sajnálom... beleőrülök ha ezt most nem teszem meg... *csókolja meg szenvedélyesen Maxet, megtámasztja karjaival hogy az nehogy összeessen a rosszulléte miatt* - Kikisérjelek a kocsiig? *érdeklődik tőle*
|
* Ezek a szavak mélyen érintették Maxet, de tudta hogy a boldogsága úgyis hamarabb véget ér mint kellene.Talán boldogabb még sosem volt mint, ebben a pillanatban, de tudta nem tart sokáig....érezte, hogy nicns már sok hátra.* - Én is nagyon kedvellek, téged, de kérlek, sőt könyörgöm engedd, hogy elmenjek, és próbálj meg úgy kezelni mint a beteged, és nem mint a pasid. Had legyen ez az útolsó kérésem.* Szemeiben könnyek keztek megjelenni, és gyengédségére, vagy épp nem, de megcsókolta a férfit...*
|
*Persze a doki nem engedte el, elkapta a karját amikor menni készüt és magához vonta* - Én akarom azokat a láncokat... valamiért úgy érzem... hogy kellesz nekem, mint a rózsáimnak az eső... nem éltem eddig a pillanatig amíg nem ismertelek meg téged... és belehalnék ha most csak úgy eltűnnél és elhagynál... mindazonáltal orcos vagyok, nem halhatsz meg amíg én melletted vagyok...mert nem fogom hagyni... *fordítjsa magával szembe Maxet, kicsit kínosan érzi magátr még sohasem vallott szerelmet*
|
- Te vagy az én hercegem, ez nem kétséges, és sosem fogok mást szeretni, ezt tudnod kell. De nem bonyolódhatok bele egy kapcsolatba veled, eddig egésségesnek tituláltam magam, és tegnap jöttem rá hogy halálos beteg vagyok, miért is akarok magamhoz láncolni egy embert akit a végén össze fogok törni...*kicsit elgondolkodott, és enyhültek a fájdalmai lassan, de nem teljesen.* - most mennem kell, haza megyek, és lefekszem, hátha este el tudok menni a bátyámmal. Mit gondolsz, tudok magamból, még egy jóképű csávót faragni akin nem látszik, hogy haldoklik? * kérdezte a dokitól, vigyorogva ahogy persze tudott, épp.*
|
- Jólvan ne aggódj... vedd be ezeket... *ad a fiú kezébe egy poharat és néhány szem gyógyszert* - Jólvan, lélegezz mélyeket, nem lesz semmi gond... nyugi... *bíztatja, majd felülteti ha tudja, majd vissza fekteti és ezt párszor elismétli* -Hogy érzed magad? Jobban vagy kicsit? *kérdi majd egy rózsát tol oda a fiúnak* - Ezt elfogadod? *kérdi tőle félig vigyorogva* - Tudod a házam körül van egy rózsakert, nagyon sok rózsa nyílik ott, egyik gyönyörűbb mint a másik, de... *nem fejezi be rögtön a mondatot, kicsit elgondolkodik* - nálad szebbet még nem találtam...
|
- Nagyon fáj...* Fájlalta a hasát.* - Neharagudj rám, nem akartalak megbántani sosem, én csak...- egész éjjel fenn voltam, azt hiszem mellékhatásai lehetnek a gyógykezelésnek. Segítened kell rajtam, mert a bátyám rá fog jönni, hogy valami baj van, mert ma reggel is rosszul lettem reggeli közbe, és most is alig kapok levegöt.* A fájdalom az egész testét átjárta, de mindenben van valami jó, őt álmai hercege vizsgálja, és ha ez lenne utolsó pillanata az életből nem bánná, mert ő ott van mellette...*
|
- Késtél... *rótta meg amikor az belépett, a tű már elő volt készítve mintha Julius számított volna erre a kis akcióra, segített levenni Max felsőjét majd gyorsan beadta neki, végül az ágyra nyomta mint egy játékbabát* - Pihenj egy kicsit... meg akarod ölni magad Max? *kérdi tőle minden komolysággal* - Azt hittem megharagudtál és ez miatt veszélybe sodrod az életed... még a rózsát sem fogadtad el... rendben vagy? *kérdi egy kis idő múlva*
|
* A kocsiban megint rájött egy apróbb roham, így fogta az elválaszót, és elhúzta, hogy a macska lény egyáltalán ne vegyen észre belőle semmit.- A kórháznál parkolj be a bejárathoz, és én kiszállok.* Nagyon nagy fájdalmai voltak, és ez a kórházhoz érve sem enyhültek. Mikor megált az autó, Max gyorsan kiszált már ahogy tudott, és bement, a recepción szokásosan bejelentkezett, és rövid időn belül, már be is hívták, csak most képtelen volt rá, hogy rohanjon, mindvégig a hasát fogta, és meggörnyedve, de besétált a dokihoz.*
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
