|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
- Nem tudom... nem mintha ezt lehetne tervezgetni, hogy ez miatt, meg az miatt... nem tudok okot mondani neked csak ez az érzés van bennem, soha senki iránt nem éreztem még ilyen mély kötődést, ennyire mély szálakat.... de.... mondd miért érdekel ennyire ez a téma? Most nevetsz rajtam igaz? Ilyen hülye és vak kölyökből is csak egy létezhet a földön és az pont én vagyok...
|
*A fekete lányka szomjúzva lesi Ran szavait. Rendkívül felcsigázzák a hallottak, s legszivesebben nekiesne a fiúnak, hogy mesélje el mindent, ami köztük lezajlott. De uralkodik szenvedélyes kíváncsiságán, reakciók nélkül hallgatja Ran őszinte vallomását.* - mitől szerettél bele? *kérdi csendes élvezettel hangjában. Végiggondolja szépen mindazt, amit Ran állít.. magában megítéli egy-egy gondolat helyességét, de azt már nem tartja lényegesnek Rannal is közölni..rideg komolysága most kamaszlányos kuncogással párosul.. igazán izgalomba hozza Risibhit így hallania Ashitáról.. de hogy miért, arról még nem szól egy szót sem.*
|
Nos igen,vettem észre,hogy nem egészen úgy sűlt el a dolog,ahogy tervezted,de díjazom,hogy legalább megpróbáltad.*elmosolyodik,majd lehunyja a szemét.Úgy se akad jelen pillanatban jobb dolga.Nem alszik,csak mereng.*
Már megijedtem,hogy lebuktunk.Nagyon helyes,legalább nem olyan naplopók,mint az emberek.Nah a kis felvágós újgazdag hogy bírja a kiképzést?*céloz Gaxra,majd a tervekre pillant.*Nah,szép.Részemről indulhatunk.Mindig készen állok.Csak egy parancsodba kerül.
 
|
- Nem tudom... azt mondja gyűlöl... de... nem tudom...igaz e amit kiejt a szája... olyan nehéz a testem... *kuporodik össze* - Elmondod, hogy honnan ismered Asht? Kérlek... *nyöszörgi* - Én tényleg nem értem őt.... olyan furcsa.... olyan aranyos... tökéletes és egyben annyira távoli... biztosan velem van a baj... biztosan....
|
-Az embered? *kérdi meghatva. A hűség valami eszményi erény volt a szemében.. amit ő maga sohasem volt képes betartani. S hogy egy kandúr tette, akikről a sztereotípia az ellenkezőjét követelné..igazán megérintette a szívét.* - majd elmesélhetnéd.. szerintem..van időnk *sóhajtja* - óhh, Libii.. *kezd el olvadni, ahogy szerelmesére gondolva szokás az embernek* - nehéz néhány szóval jellemezni.. a lényeg, hogy a legjobb barátnőm *mondja kedvesen* - nagyon szeretheted azt az embert *lengeti meg a farkát elismerően.*
|
*Mikor a fiú kinyilatkoztatja szerelmét, a nőstény csak döbbenten áll. Ez a fordulat kétségtelenül meglepte. Mohón fürkészi a fiút, magába szívva az egyetlen lény vonásait, aki képes egy ilyen démonba beleszerelmesedni.. ahogy a srác visszahanyatlik, csitítón homlokára teszi a kezét.. mintha a lázát mérné éppen, amitől képes így félrebeszélni.* -és.. hogy érzed, ő is szeret téged? *teszi fel végül a kérdést, miután szinte csak hápogni tudott a csodálattól.*
|
*Julius először gazdája felé fordul* - Rendben... akkor hiszek neked... addig amíg hihetek, de nem tovább... *vigyorgott* - Amúgy... nem felejtettem el de az éjszakai fellépésem nem sikerült úgy ahogy terveztem tudod? *most pedig Ceres felé néz ismét*- A nevem Julius... hát ez egy hosszú történet, de megvédtem az emberemet és ezért... ki az a Libi? *kérdezősködik*
- Ne aggódj nem ég a ház.. csupán az embereink gyorsan dolgoznak.. *mutatott a tervrajzra* - Estére már be is költözhetünk elkészítették a helyet.... a városunk felépítésében pedig már mi is segédkezünk... *nevetett* - Micsoda diadal lesz!
 
|
*Ceres lemondóan sóhajtozgat magában. Izgatja a körötte zörgő világ, s le is hangolja, hogy ő nincs benne. A kiáltásra felkapja a fejét, élénken felcsillan a szeme* - Ceres! *kiabálja át. Meglepi, hogy a szóba állnak vele, s feszülten mocorogni kezd, ahogy nyakörve engedi.* - neked mi a neved? * kérdez vissza* - nem tudom miért.. rossz helyen voltam, rossz időben.. *motyogja el a mondatot* - de, szörnyűh nem is emlékszem.. csak sírtam.. és minden elhomályosult..összefolyik.. Libi is eltűnt.. de te..kedves vagy.. *szemével is mosolyogja az utolsó szavakat* - te miért vagy bezárva?
|
*Ahogy Ran hallgatta a nőstényt elgondolkodott, de nem értette a dolgot, megpróbált felülni és sikerrel is járt* - Azt hiszem nem vagyok okos... beleszerettem Ashbe... akkor is ha ő kandúr vagy démon... ha így bánik velem nem érdekel.... azt akarom hogy a közelemben legyen, nem érdekel ha a testem nem bírja tovább... akkor... akkor majd Ash kezei által halok meg... nem számít... *avval vissza huppan mert már nem tudja tartani magát* - De ha még meg is akarnék szaktínai vele mindnet, már túl késő...így legalább gyűlöl, az is jobb mintha nem is gondolna rám... *motyogja* - Hiszek neked ne érts félre, csak... nem vagyok képes rá...
|
Megegyeztünk,nem?Miért hagynálak cserben,mikor az éjszaka a segítségemre siettél?Nem hiszel abban,hogy ezentúl lehet máshogy is a helyzet?Csak nem felejtetted el,amit a múltkor mondtam?Hasonlóan jó kapcsolatot próbálok kialakítani,mint Leo és Tristan.Jó nem ment zökkenőmentesen az elején,de ettől érdekes.*nem is tekint a kandúrra,csak hátradöntött fejjel mered a plafonra és vár.Bízik benne,hogy hamarosan újra szabad lesz és maga mögött tudhatja az eseményeket.*
*Épp lepihent egy rövid időre,mikor vezére hangját vélte felfedezni.Szemei felpattantak és már rohant is a szürke kandúr elé.Ahogy meglátta megtorpant előtte.*Itt az ellenség?*kapkodva körültekintett,de nem látott semmi szokatlant.*
|
- Nem tudom, hogy hihetek-e neked Gax...* mondja komolyan és közben egy követ dobál a falnak ai visszapattan, aztán újra dobja* - De szeretnék hinni és nem csalódni.... *sóhajtott fel és felé nézett* - Amúgy innen nem hiszem, hogy lenne kiút... *ekkor tekintete egy kutyalényre terelődik, megpróbál láthatóságba kerülni számára* - Hééé te... hogy hívnak? Mikor hoztak be téged? Nem rossz csak úgy egyedül? Én is egyedül vagyok ide zárva...
*Shiki eközben készült a varrásra de hírtelen félbeszakították, jelentés jött, a kandúr kiment, bezárta maga után a rácsot, majd hátra fordult a lányhoz*- Ha még egy pisszenést hallok tőled legközelebb bevarrom tényleg... *mondta komolysággal és megindult* - Jester!
|
-Nem hiszem, hogy sokat fogsz mostanában pihenni *közli szárazon* - nem fogok melletted üldögélni, míg kialuszkálod magad. De fel kellett, hogy keltselek, tudnom kell ezt az egészet..*magyarázza nagy hévvel* -démon?! *nevet fel a macska erre a szóra* - óh, igazi démon, már el is felejtettem.. te jó fiúnak tűnsz.. biztos jó gazdaként bántál Ashsel..de kicsit gondolkodóba tud ejteni egy néhány kijelentésed.. csak hadd mondjak el egy kínai tanmesét..She főúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a házát sárkányokkal.
Amikor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta, leszállt a földre, odafeküdt She háza elé,
fejét a kapu küszöbére, farkát az ablakpárkányra helyezte. A főúr megpillantotta az igazi sárkányt,
és eszét vesztve menekült ki a házából.
Ebből látszik, hogy She nem szerette a sárkányokat. A sárkányok hasonmását szerette, de az
igazi sárkánytól irtózott.
* Míg beszél nem néz sehová, úgy susog, akár a fűzfák, ha fújja a szél.* - és neked is döntened kell hogy melyik kedvtelésbe veszel bele.. ha okos fiucska vagy, megszakítasz minden kapcsolatot vele.. igazad van, jól ismerem.. hinned kell a szavamban..
|
- Azt hiszem csak a vérveszteség miatt... meg a fáradtság... *mondta komolyan, majd hátra döntötte fejét, a hajából is csepegett a vér* - Miért mit tanácsolsz, mit tegyek? *érdeklődött* -Ash az a fajta aki kiszámíthatatlan azt hiszem... egy ilyen egyszerű fiú mint én hogy érthetne meg egy démont? Mióta, Egy napja talán... nem tudom egybe folyt az idő....
|
Nos igen,nem egyszerű a dolog.*hangja rideg volt.Szeme sarkából időnként a kandúrra pillantott.*Furcsa egy helyzet.Nem bánnám,ha épp bőrrel megúsznánk.*gondolkodik hangosan,majd végigtekint a cellában lévőkön.*~Ahogy elnézem egyenlőre nem tudnánk egy remek börtönlázadást csinálni.Pedig milyen jó is lenne az.~*sóhajtott egy nagyot,majd letette a fejét a térdére,de mikor Mao ismét hisztizni kezdett forgatta a szemeit.Vett egy nagy levegőt és hadarni kezdett.*Mert rabszolga sorsba száműztük a macskalényeket és így akarnak bosszút állni.Hogy mit tettél?Órák óta itt sírsz és hisztizel,ahelyett,hogy azon gondolkodnál,hogy hogy lehetne meglógni innen.*hangja a szokásos halk szinten maradt,de lehetett rajta érezni az ingerültséget.*Julius.Ha Leo és Tristan megtalál,tudnod kell,hogy nem hagylak itt.*tekintete őszinteséget sugárzott.*
|
- Jó fiú *paskolja meg dícséretképpen a srác homlokát. Azután gondolkozóba esik, arcán csak annyi látszik ebből, hogy szeme elé köd ül, jelezvén, ő most nem itt van. A köhögésre feleszmél, a zsák csücskével letörli a vörös folyadékot.* -hát azt köszönheted is *jegyzi meg hidegen.* - el is ájultál.. gratulálok.. mit gondolsz, mit csinál veled, ha hagyod hogy a szervezeted gyengesége így átvegye az uralmat? *kérdi szigorúan* - minden mozdulatodra és szavadra figyelned kell, hogyha egy olyannal van dolgod, mint ő *komorul el* - tapasztalhattad volna *morogja* -mióta játszik veled?
|
- Bocsánat... *nyöszörögte bocsánatkérőn*- A fekete piacról... onnan... hoztuk el... az édesapámmal.... 2 hete.... *mondja s közben le fel nyitogatja, csukogatja szemhélyait* - Sajnálom... nem... de te honnan ismered Asht? *kérdi, és felköhög, vér lepi el a tenyerét* - Csak mert úgy beszélsz róla, mintha már jól ismernéd.... *hunyja le szemeit és most nem nyitja fel, túlságosan szédül ha megteszi, a gyomra is teljesen felfordulva van, az élvezet utóhatásai kiütköznek* - Köszönöm a segítségedet... *suttogja halkan amikor leesik neki, hogy valószínüleg Ash karmaitól mentette meg, habár élvezettel töltötte el az egész, mindennek megvan a böjtje*
|
*Kissé sértetten keresztbe fonja a karjait. Jön, megmenti, erre még a kínzót keresik rajta.. felháborító. Egyre furcsább kérdések támadtak neki, s ő csak méltóságteljesen hallgat, míg el nem érzi az idejét a válasznak. * - itt én kérdezek, cicukám *susogta negédesen, végighúzva ujjat a fiú arcélén* -honnét ismered ? *kérdezte újból, nyomatékosan.* - felelj szépen, cicuka *kéri enyhén fenyegető hangsúllyal. Gőgösen hátradobja most kienggedett haját, ahogy Ran furcsának titulálja beszédét. De nem teszi szóvá. Csak hallgat, idegesítőn és bosszantón. Aztán mint aki soká gondolkodott ezen, kijelenti*-Risibhi a nevem.. mond ez neked valamit? *biccent kíváncsian.*
|
*Ran nem tudta ki beszél hozzá, a hagokat is furcsán, tompán érzékelte* - Ashita... hol van Ash? *felelt kérdéssel a kérdésre* - Hogy kerültem? *kérdezett vissza teljes képzavarában, mintha csak nem hallotta volna a kérdést és most megerősítést vár* - Nem... nem látok.... rendesen, ki vagy te? És miért beszélsz ilyen furán...? Miért? *kérdezte s ahogy tudta szemével követte az árnyat, már amennyit látott belőle*
*Shiki fülei már nem bírták a lány visítozását, s hírtelen erőt vett rajta valami furcsa vágy, hogy megszegje saját szabályait és elvágja a lány torkát, hogy ne sipákolhasson, de aztán jobb ötlet jutott eszébe... bement a cellába, megkereste a zaj forrását, majd felnevetett* - Na így sipákolj majd, ha tudsz... *gyorsan bekötözte a lány kezeit hogy ne ficánkoljon és egy cérnaszálat lengetett aminek a végén egy tű lógott* - Most szépen bevarrom a szádat... ne mozogj mert még véletlenül mellé trafálok...
|
*A lány rámülve emelte tekintetét hol Shikire, hol Clydera. Sosem látott ehhez fogható lényt, s hálát adott az égnek, hogy nem őt vitte magával. Viszont most teljesült a vágya.. Douran figyelme csakis őreá összpontosulhat. Lehajtotta fejét, összeborzolt haja most eltakarja arcát. Fel akar ébredni a rossz álomból..úgy bűvöli az árnyékokat a földön.. mintha azok adhatnák a megváltást..*
*A macskalény Ran körül tüsténkedett, végül feladta, s jobb öltözet nem lévén, a fiú testét egy toldozott-foldozott zsákkal fedte le.. legalább ennyi szégyent megspóroljon neki. Már azon gondolkozott, szájon át kezdi lélegeztetni, mikor nyitogatni kezdte szemeit.* - te szerencsétlen..hogy kerültél ahhoz a macskához? *szegezte neki egyből a kérdést. A nőstény tekintete hasonlóan jeges volt Ashitáéhoz, de mozdulatai egy árnyalattal lágyabbak, puhábbak voltak. * -jól vagy? ... borzalmasok.. azok a sérülések.. *süti le szemeit*
|
*Ran nem ébred fel egyik mozdulatsorra sem, olyan mintha halott lenne, sápadt és teljesen fehér az arca, de lélegzik és így bizonyos, hogy élet van benne... eközben Shiki sikeresen mindnet megtervezett, nem hiába bújta titokban azokat az emberi könyveket amik a kínzásról és egyéb más finomságokról szóltak, na meg mindenféle börtön felépítéséről... elvigyorodott, kiadta a parancsait a fél társaságnak, akik elindultak felépíteni saját kis városkájukat.... Shiki nyujtózott majd megindult a magán szobák felé, hallotta eddig is Clyde sikoltozásait, a feltörő fájdalom miatt... de eddig nem érezte idjét cselekedni... belépett és köszönt a két kandúrnak* - Elviszem a kölyköt... neki elég is volt ennyi, mostantól az én hatáskörömbe tartozik... *felnyalábolta Clydeot, aki ijedt kisfiúként görcsösen kapaszkodott Shikibe, természetesen a kandúr undorodva hámozta le magáról* - Elég...! *parancsolt rá, mire csak hagyta magát cipelni könnyes szemekkel, félelemmel teli arcal, Shiki bement az egyik magánszobába , majd kattant Clyde nyakán a póráz*
- Ez..miért hoztál ide? *kárdezte sírós hangon*
- Mert mostantól az én háziállatom leszel... hmmm... látom hajlandó vagy a betörésre... hmmm az jobb is mintha makacskodnál... aludj egy keveset amíg teheted... *aztán otthagyta a fiút és kulcsra zárta az ajtót, ezt követően pedig visszament Ashékhez* - Pakoljatok fel amit tudtok, vagy amit szeretnétek, nemsokára költözünk, tágasabb helyre megyünk...
*Ran lassan ébredezni kezdett,a tekintete homályos volt nem látott tisztán, köhögni kezdett, s fázott... a bőrén megjelent a libabőr*
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
