|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Felnevet Ayase kijelentésén. Persze nem jön zavarba tőle, Sobero nem az a fajta, akit könnyen vissza lehet rettenteni attól, amibe belevág. Érzi, ahogy félelem járja át egy pillantás alatt Ayasét, ez ingerli őt, egyszerűen előugranak a szadista hajlamai, hogy nyomuljon rá, bánjon vele brutálisan, akár kicsit kínozza is meg, mégis úgy érzi, a félvér vágyik a szeretetre, amit ő nem tud megadni, de a látszatát igen, s azt meg is adná neki, ha kérné. Ha nem tolná el... - Jól esik piszkálni. - vallja be, azzal felugrik az ágyra, s Ayase fölé magasodik. - Ha kielégült lennél, vidám, kiegyensúlyozott, optimista lennél. Ragyognának a szemeid, sütne rólad, hogy boldog vagy, minden oké. - magyarázza. Farkincája élénken jár a háta felett az izgalomtól. Csak hecceli Ayasét, aki erről nyílván nem tud. De Soberonak jól esik ezt csinálni.
|
- Féltékeny? Te igazán a fejedre eshettél, azt kéne begipszelni nem a lábad... és nem vagyok kielégületlen oké? Teljesen jól vagyok! *megrémül kékcsillagtól és egy pillanatra lefagy, kipirul az arca, aztán kezeivel finoman eltolja* - Hagyj engem békén! Miért kell mindig piszkálnod engem? *mondja dacosan, majd megkeresi a takarót és magára rántja* - Hülye... *közli nyersen, duzzogva, a paplan alól*
|
- Dehogy csavarodtam! - vág vissza vigyorogva. Még mindig eszelősen jó kedve van. - Hát ha kidobja, kidobja őket, engem nem érdekel. Addig is szerintem Peter igen szórakoztató figura és őszintén nem értem, mi bajod vele. - folytatja. A szemei csak úgy csillognak, a farka izgalomtól mozgolódik mögötte. - Féltékeny vagy? - kérdezi és közel megy Ayaséhoz. - Tudom, mi a te bajod. Kurvára kielégületlen vagy! - rukkol elő vidáman az ötlettel. Máris akcióba lendül, ráteszi a félvér vállára a kezeit, olyan közel hajol hozzá, hogy az orruk közé már csak egy ceruza férhessen be vízszíntesen tartva a tárgyat. - Ez a most vagy soha ajánlat, veled igyen is csinálom. - ajánlja fel dorombolva. Teljesen fel van villanyozva. Nem mer erőszakoskodni a sráccal, igazából nem is akar. Ha bólintana, meglepődne, de nem jönne zavarba, ám tisztában van vele, hogy Ayase vissza fogja utasítani, a szívatása pedig igazán tetszik Kékcsillagnak.
|
- Te tényleg becsavarodtál... *mondja duzzogva* - Ha Adrian haza jön biztosan kipenderíti innen ezt a két embert... *morogja*- Jól összepasszoltok, majd engedd hogy megdugjon, biztos élvezni fogja, meg te is... *fintorog*
|
Kékcsillag vigyorogva nézi az eseményeket. Tetszik neki Peter, s úgy gondolja, vagy szenvedélyes szerető, vagy vadállat, egy szadista az ágyban. Ez pedig izgatja a kandúrt, de úgy érzi, amíg Evevel együtt vannak, sosem fogja megtudni. Ami talán nem is baj. Nem bánja. - Hello. - köszön a srácnak, aztán széles, tátott szájú vigyorra húzódik mindkét ajka, ahogy felveszi a srácot Peter. Ayase kérdésére elneveti magát, majd vidáman felé fordul. - Haláli a srác. Teljesen odavagyok. - válaszolja izgatottan. - Ez még jófej, hidd el. Amelyik csak ágyba pakol és esetleg szenvedélyesen megtosz, annak hálás lehetsz, ha abban a helyzetben vagy, amiben én. Az a kemény szitu, amikor becsesz az ágyba és máris adja a durvát. Az általában kegyetlenül megkúr, esetleg elver, csontod töri, hasonlók. - ecseteli, de a jó kedve nem lankad. - Peter tök jó fej, laza. Végre valaki ebben a kéróban. Mindenki akkora faarc. Mintha karót nyeltetek volna. - mondja.
|
*Peter gyanuja beigazolódik, Eve van az ajtóban* - Késtél... *förmed rá hírtelen, a srác persze még be sem lép az ajtón, megilletődik de megszokta már ezt a hangsúlyt amit a férfi felé küld*
- Túlóráztam... néha talán olvasd el az sms-eket amiket küldök neked...
- Elolvastam...
- Ohh... *ez meglepi a fiút* - Akkor meg költözz közelebbre, nem valami kellemes ám To Városból Kei város közepébe eljutni..
- Részletkérdések...
- Te mindig.... *de nem fejezi be, Peter elnézi egy darabig a vöröslő arcot, majd hírtelen berántja a srácot, bezárja az ajtót, Eve így farkaszemet néz kékcsillaggal és Ayat is megpillantja* - Sziasztok! *int, de Peter viszonjt előbb felkapja, mint hogy megindulhatna a két lény felé* - Mit csinálsz?
- Megmutatom a szobámat...
- De én még körbe se néztem...
- Körbe nézel majd akkor, ha bemutattalak az ágyamnak...
- Idióta.... legalább ne mások előtt... nem tudnál várni?
- Sajnálom... de nem... *Avval intve a fiúknak eltűnik a szobájában, Eve nem nagyon ellenkezik már vele*
- Hogy tudsz te egy ilyen alakkal könnyedén elbeszélgetni kékcsillag? *kérdi Aya miközben ledermedve ül maga elé bámulva*
 
|
- Heh. Ravasz. - jegyzi meg elégedetten. - Nem tudom, mire vagy úgy kíváncsi. Vannak elmeháborodottak, perverzek, szadisták, szexisták, válaszkeresők és egyéb emberek. - vállat von. - Ha választanom kell, minden nap ugyanaz az ember dugjon, vagy minden nap ugyanaz a kör, igen, az előbbit választom. Adrian viszont sosem nyúlna hozzám, úgyhogy ha megvenne a gazdámtól, megütném az élet nyújtotta főnyereményt. - mondja büszkén, aztán felnevet Ayase miatt, de szemével Petert követi.
|
- Hehh... az már a te bajod... *nevetett* - Ha te sem csicseregsz akkor én sem... *mondja gonoszul, majd felröhög* - Óh és azt várod, hogy Adrian megvegyen? A házi használatot úgy érted, hogy dugjon meg minden nap? *kérdezi egyszerűen, s már tenné fel a következő kérdéseit, de csengetnek*- Na bocsi, ez biztosan Eve lesz... szóval hehe... *neveti el magát majd megindul ajtót nyitni*
- Semmi közöd hozzá... *makogja*
|
- Rohadtul nem fair elkezdeni egy történetet, aztán az izgi részt felvezetni és hirtelen abbahagyni. - mondja elégedetlenül Kékcsillag. - Adrian most egy szentet is megszégyenít, úgyhogy igazán elfér a glória és az angyalszárnyak mellé egy vasvilla is. - jegyzi meg csipősen, s egyik kezét a csípőjére teszi. - Úúú, te szégyentelen! - szidja röhögve, amikor Peter bevallja, hogy már rég nem imádkozott. - Tudnék, de nem fogok. - vigyorog vissza, de ádázabbul. - Tudod, nem egy álommeló naphosszat dugni. El lehet benne fáradni és rohadtul rá lehet unni. Azért kell imádkoznod, hogy valaki megvegyen házi használatra. - mondja ki szenvtelenül, majd Ayasét végigméri. - Akkor mitől lett ilyen piros a fejed? - kérdezi tőle.
|
- Adrian sem egy angyal... ti hozzám képest semmit sem tudtok róla... hogy mi történt amikor meghalt az apja és elszakították mellőle Ayat... de ezt nem is szándékozom elmondani... *tudja le ennyivel, még mielőtt rákérdeznének* - Sajnálom de n meg már rég nem imádkoztam... *vigyorog* - Szóval a férfiakat mi? Hmm... azért érdekes történeteket tudnál elmesélni.... úgy érzem...*vigyorog* - De amúgy miért is kellene imádkozni?
- Én csak... épp le akartam ülni azért... *mondja és le is ül az ágyra kipirultan*
|
Felröhög, ahogy Peter visszautasítja. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy ha fizetne neki, hagyná, hogy megerőszakolja, azzal is több pénzük lenne megvásárolni őt a gazdájától, ám végül örül, hogy nem kerül majd sor ezzel a Kasaijal sem az aktusra. - Álmok. - legyint aztán. - Te még álmodsz, én már rég nem. - veti oda szinte tárgyilagosan, de őszintén. Aztán őszintén meglepődik, majd jót kuncog. - Adrian odalesz a gyönyörtől. Nem elég, hogy viszont lát, kap melléd egy pasit is. - mondja élvezetteli vigyorral. - Köszönöm a bókot, de ha hálás akarsz lenni, imádkozz értem. - folytatja még mindig vigyorogva, majd Ayaséra néz, akinek szerinte kicsit lassan járnak a tekervényei. - Nem igazán érdekel, de még hátrálnál, ha nem állítana meg a fal. Nyugi, most mondta, hogy nem érdeklik a macskalények. Ráadásul rokonok vagytok! - csattan fel, de mulat a szőkén. - Egyébként nem tudom, feltűnt-e, de én is a hímneműeket preferálom. Az más kérdés, hogy nem én döntök, kivel kell elmennem. - teszi hozzá magabiztosan. Kékcsillag az a fajta, aki felvág azzal, ami. Nem azért, mert büszke rá, hanem mert így sérthetetlenebbnek látszik és nem bántják annyit. Azt mondja, nincs lelke, de önérzete azért csak maradt még egy kevéske.
|
- Hmm... ne ringasd magad álmokba... a macskalényektől frászt kapok, akkor se akarnám ha te fizetnél nekem és nem fordítva... *elvigyorodik* - különben is ki mondta neked, hogy Eve egy csaj... sohasem mondtam ezt, te állítottad én csak rád hagytam, igazán vicces vagy... sohasem láttam még nálad szórakoztatóbb példányt... *neveti* - Legalább nem lesz olyan unalmas az élet, mint ahogyan azt vártam...
- Szóval meleg vagy? *lépdel hátrébb Ayase, egészen az ágyig araszol*- Nem gondoltam volna... nem tűnsz olyannak...
- Ez van... bocsika ha csalódást okoztam...
- Nem igazán érdekel... *morogja*
|
- Foglalkozás... - mondja ki egyszerre undorodva és Peter képébe röhögve a szót. - Finom kifejezés egy olyan emberi kényszerre, amelyet még mindig jobb követni, mint visszautasítani. - folytatja megint illegetve a testét, de olyan visszautasítóan, amiből lerí, mennyire gyűlöli, hogy ezt kell csinálnia, mégis milyen mélyen a szöveteibe ivódott már. - Te figyelmeztetsz engem? Vicces vagy. - közli vigyorogva. - Nem hiszem, hogy a hűség nem összeegyeztethető a kurvázással, de ha már itt tartunk, én is közlöm veled, hogy fizetned kellene. - vállat rándít, most kihívóan. - Nem számít, hogy egy házban lakunk. - teszi hozzá szinte pökhendi módon. Aztán újabb gondolat fészkeli magát a fejébe. - Te Peter... - egyet közelebb lép hozzá. - Nem gondolod, hogy érdekes kifogás a hűséggel takarózni velem szemben? Úgy értem, ennél sokkal kézenfekvőbb ér lett volna - és ezt a két szót ki is hangsúlyozza -, hogy nem érdekelnek hímneműek, kandúrok vagy olyanok, akiknek ez csak feladat, amiért neked még fizetned is kell. - és incselkedő pillantásokat vet a srácra.
|
- Szerinted nem vágtam le az első pillanatban, hogy mi a "foglalkozásod"? Na meg rá is vezettél a lényegre, erről gondolom.. *mondja végül, aztán csak nézi a kékséget* - Ja és még mielőtt még máshol járna a fejed, közlöm hogy hűséges vagyok, már legalább két napja, szóval semmi ilyesmit nem akarok kezdeni veled.... *tisztázza le azonnal a dolgot*
|
A kandúr farka meglibben, ahogy megkérdezi, nem szereti-e a melegeket. Máris válaszolna, de Peter elkanyarodik és témára ér. Kékcsillag oldalt fordul neki, mintha azt üzenné a testével, hogy nem befogadó erre a dologra. - Nincs bajom a melegekkel, sem a hidegekkel. - mondja, de érezhető a távolságtartá a hangjában. - Miből gondolod, hogy jópárral volt dolgom? - kérdezi kíváncsian. Végül lazán elmosolyodik. - Mit akarsz ezzel a meleg kásakerülgetéssel? Az emberek a macskalényekkel szemben könnyedén közlik, hogy mit akarnak. Nos? - vonja fel egyik szemöldökét, ezzel késztetve Petert, hogy kimondja, amit ki akar, ha van ilyen.
|
- Hmm furcsa hogy máris ez jutott eszedbe róla... nem szereted a melegeket vagy mi? Gondolom jópár férfivel voltál már együtt, szeretted vagy nem igazán? *kérdzegette* - Adrian mindig is ilyen volt... nagyra tartotta a családot, szerette... amikor az apja meghalt összeomlott, és akár hiszed akár nem, teljesen kifordult önmagából... azóta sikerült túllépnie ezen, előtte is nayon szerette az állatokat, de ezután már a mindene lett... amúgy meg jah komoly dolog, de temár csak tudod mi? *nevet, Ayase nem érti ezeket a poénokat... egyszerűen inkább elsápad tőle*
|
Kékcsillag elcsodálkozik, amikor megtudja, hogy Adriannak eredetileg fehér haja van. El se tudja azzal képzelni, a rózsaszín jobban áll neki, ad egy karizmát, még akkor is, ha ez furcsának tűnik elsőre. - Biztos nem azért festi rózsaszínre, mert homi. - mondja nevető mosollyal. - Ha te mondod. - mondja ezt szárazabban. Számára Adrian akkor lesz szerethető, ha lefekszik vele, vagy pedig ha tényleg kifizeti. - Ó, én csak egy ilyen kis kíváncsi macska vagyok. - és közben kissé megillegeti magát, majd felnevet, amikor Peter elmondja, miért feszült. - Így már értem. A kangörcs komoly. - mondja komolyan, tudálékos hangon, de mosolyogva. - A fehér és a szürke tényleg nem ugyanaz. - jegyzi meg. - Pláne, hogy a te verziódban Adrian csak azért festi a haját, hogy kifejezze a csalái összetartozást, Ayaséében viszont nyoma sincs ennek. - folytatja.
|
- Ez családi örökség... *nézi a tincset* - különben meg Adriannak fehér haja volt... neki csak azért van tincse mert meghagyta elöl... *mondja egyszerűen...*- Azt a bolondot sme értem... milyen pasi festi be magát rózsaszínre? *nevet* - Na mindeg yő egy furcsa kis csodabogár... de igazán szerethető... * - Jah beavathatnálak... de nincs hozzá kedvem... *tárja szét kezeit* - Miért kellene neked mindent tudnod hmm? Na jó valamit azért elmondok.. nem türelmetlen vagyok, hanem kanos... *vigyorog továb, Ayase persze nem nézi jó szemmel a beszélgetést és fusztrálja is a helyzet, úgy érzi legszívesebben elfutna innen valahova, de most nem akar gyávának tűnni, végül mégis szóra nyitja a száját*
- NEm igaz amit mondasz.... *felé nyújtja az albumot* - Látod? Az a tincs fehér elöl a többi inkább szürkés, ezüstös beütésű, szóval mindig is volt neki is tincse csak most jobban látszik!
- Fent akadunk ilyesmin? Atyám... *szív megint a cigijébe*
|
- Mert a ti fehér hajtincsetek megszokott, ugye? - kérdezi mosolyogva Kékcsillag. - Adriannak, Ayasénak és neked is van. Ha jól emlékszem, még a volt macskalényednek is. - teszi hozzá bátorkodva pedzegetni a kérdéskört. - Mások menekülnek belőle, te meg hasast ugrasz belé. És még a macskalények a furák. - vigyorog, miközben a cigarettafüstöt bámulja. - Bár a Kasai-fertő szeritnem igazán kellemes, mint egy gyógyvíz. - folytatja a gondolatot nyugodtan. - Én nem tudom megszeretni a múltam már soha, s ha minden jól megy, nem is kell tovább benne élnem. - jelenti ki büszkén. - Most, hogy túlestünk a találgatósdin, beavatsz? - kérdezi vidáman. - Türelmetlen vagy, ez érdekes. - ezután Ayaséra pillant. Kíváncsi, milyen arcot vág a rokonához.
|
- Sose hallottam még ilyen hajszínről.... a macskalények nagyon furák... micsoda színváltzat.... ez érdekes... *kémleli még majd beleszív a cigijébe* - Nem igazán jöttem vissza, egyszerűen szeretek a fertőben és a mocoskban élni, veheted ezt sajátos életszemléletnek is, de a múlton úgyis lehetetlen változtatni, ha benne élsz és elfogadod, akkor egy idő után megszereted... legalábbis velem így volt... ja és nem talált, ellőted a lehetőséged öcsi... *szív újabbat* - Nem vagyok ideges, csak Eve-t várom... és utálok várni, olyankor általában füstölök... *elneveti magát, de nem mondja el az okát hogy min is nevet*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
