|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:00 - |
Korábban a Howoki család háza volt ez a rész, most már Lamento és Teru otthona kap helyet itt. Az otthonuk kevés berendezéssel bír, szegényes kis hajlék, de a kettejük szeretete melegséggel tölti meg a levegőt. |
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Remington feláll a fotelből, amibe leült és odalép a bénult sráchoz, majd álló helyzetbe húzza. - Tudtam, hogy nehéz lesz és nincs szívem bántani téged, de most nyomatékosan megkérlek, hogy menj haza. - mondja komolyan Terunak, azzal az ajtó felé tessékeli. Most kap észbe, s ellöki magától a szőkeséget.
- Nem azért jöttem, hogy itt hagyjam, hanem...
- Csend! - szól rá keményen Remington. - Megbeszéltük, hogy nincs apelláta, elhozod és elmész, ahogy azt is letisztáztuk, hogy ha ellenkezni fogsz, kidobhatlak a házból. Ne akard, hogy megtegyem. - figyelmezteti Terut.
- Remington, hallgass meg! Most az nagyobb szenvedés lenne, ha itt kellene hagynom, minthogy...! - de a mondatot nem tudja befejezni, mert a srác kilöki a szobájából.
- Menj el.
|
*Lamento is megrémül de ez arcán nem látszik... végre megnyílt valaki előtt és most szépen lassan mindent összetörnek körülötte... félt ettől nagyon is félt, mégis csak áll...most legszívesebbn hadakozna, törne zúzna, kiabálna hogy ő bizony Terué...de mégsem szólal meg, csak némán áll*
|
Remington nem törődik most a kandúrral, árér még foglalkozni vele, megismerni, merthogy nem hagyja, hogy Teru megváltoztassa a döntését, abban biztossá vált. - Sajnálom, barátom, de elég volt a szenvedésedből, a kandúr ideiglenesen az enyém, aláírtuk a szerződést. - mondja ki határozottan, ellentmondást nem tőrű hangon. Teru megrémül, elképzelni sem tudta volna, hogy legjobb barátja így is képes beszélni vele, s valóra vált álmát most elvenné tőle. Tátog, próbálja neki elmondani, hogy nem úgy van, ahogy a srác gondolja, megváltoztak a viszonyok, de egyetlen árva hang sem jön ki a torkán. - Arra kérlek, ne nehezítsd meg a dolgot, csak egyszerűen menj el. - kéri szelíden, de férfias határozottsággal. A sötétkék szemek komolyan nézik Terut, aki mozdulni sem tud, a félelelmtől, elveszik tőle Lamentot.
|
*Lamento pedig Teru után kullog ügyetlen... amint az kimondja hogy nem adja a fiúak, furcsa érzés keríti hatalmába... ez mégis boldoggá teszi... nem adják oda... Teru mellett maradhat... arca mégsem mutat semmiféle érzelmet*
|
Egyetért a kandúrral, kedvesen mosolyog előre szavait hallgatva. Kinyílik a kapu és elindul előre. Az ajtóban már ott áll Reminton. A mindig bájos és mosolygós fiú most aggodalmas képet vág. Beengedi vendégeit, majd azonnal a szobájába vezeti, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni. - Hogy érzed magad? - kérdezi Terut. - Ne aggódj, vigyázni fogok rá.
- Nem adom. - mondja ki a szavakat. Remington meglepődik, szemei elkerekednek, s csak értetlen néz barátjára. Úgy hiszi, rosszul hallotta, amit a srác mondott, de még nem tud megszólalni.
|
- Talán igazad van... fontos kincsek ezek, sokszor nem látjuk őket, mert elsiklunk mellettük... pedig... észre kellene vennünk... akkor is ha maguktól értetődő dolgoknak tűnnek... *mosolyogja, majd felveszi ő is a fapofát, amit mindig is viselt mások előtt, sokszor Teru előtt is... most nem tudja hogy vajon jól teszi e ha csak a fiúnak mégis megmutatja magát... talán bánja már az éjszakát? Nem... de mégis furcs érzések kavarognak fejében*
|
Mosolyogva szeli az utat, vidámakat lépdel, mint egy gyerek, amitől úgy fest, mintha a föld felett tíz centivel sétálgatna. Szerelmes, ezt a bolond is megmondhatja róla, ha rápillant. - Nem baj, hogy így történt. - mondja. - A várakozás megtanított igazán értékelni minden apró dolgot. Mindig is érzékeny voltam bizonyos dolgokra, de jelentéstartalommal igazán akkor teltek meg az apró örömök, amikor csak ezek maradtak a reménytelenség sötétjében. - magyarázza, majd befordul egy utcán, s a második ház kapuján csenget. - Szia, Teru vagyok Lamentoval. - köszön bele a kaputelefonba. Ezután a készülék elnémul, s a srác egy utolsó izgatott-boldog-szerelmes pillantást küld a kandúrnak, azután lehiggad annyira, hogy ne lássa rajta mindenki olyan nagyon az érzelmeit.
|
*Lamento pedig csak a háta mögött halad, ketten úgy sem férnének el ezen a keskeny úton... na meg mindig is mögötte kullogott a sok kíváncsi tekintet és sértő szó miatt... nem akarta most ezeket hallani, inkább csak Teru csicsegő hangját* - Igazad van... nem akartam ezt eddig titkolni... de azt hiszem saját magamban is mélyen elnyomtam ezt az érzést... nem akartam fájdalmat okozni neked...
|
Természetesen a srác azonnal megtorpan, amikor a kandúr megfogja a kezét és visszafordul felé, majd mosolyogva viszonozza a csókot. Izgatott pillantásokat küld még Lamentonak, aztán kisurran a házból vele együtt. Csak a friss tavaszi levegő veszi rá arra, hogy megnyugodjon. Bár nagyon boldog, erről nem tudhat a világ, úgyhogy zsebre teszi kezeit és a szokott Teru-képpel, az őszinte-vidám szemekkel, inkább felfelé görbülő szájjal megy az úton. - Azt hiszem, sokat változtunk az elmúlt időben. Sokkal nyíltabbak és vidámabbak lettünk. Mintha az együttlétünk elsöpörte volna a sötét fellegeket a fejünk felől. - magyarázza csendesen.
|
- Ez csak... az igazság, szépen nincs rá azt hiszem megfelelő szó.... *Mielőtt Teru kilépne a szobájából, megfogja a kezét és megállítja, ha a fiú engedi akkor csókot lehell a szájára* - Ez nekem sem tetszik annyira... mint amennyire hiszed... *végig simít az arcán* - De tényleg nem akarom hogy bajod essen... *avval elengedi a fiút* - Menjünk akkor... *egyezik bele*
|
Mikor Lamento kiosztja őt, először nagyot néz, majd felnevet. - Mióta beszélsz te ilyen csúnyán? - kérdezi sután. Annyira zavarba jön ettől az egésztől, hogy inkább odabújik a macskához és az arcát a nyakához fúrja. - Gonosz vagy. - suttogja, mikor a macska elhallgat. Elszakad tőle, majd a szobájába araszol. Nem igazán tud megszólalni, a nagy kinyílás, az igéretek, s végül ez a "majd úgyis követlek és hallgatom a fincsi pletykákat" megtette a hatását, alig jut szóhoz. Belebújik egy tornacipőbe, majd beleügyeskedi magát egy kabátba. - Menjünk. - kéri a kandúrt, s ha nincs ellenvetés, akkor Remingtonhoz mennek.
|
-Csak azt hiszed... a szex alapjáraton egy veszélyes dolog is.. azt hiszem senki sem űzné ha Isten nem tette volna olyan kurvára élvezetessé.... *mosolyog a fiúra* - De ha nagyon akarod még rávehetsz.... *adja be a derekát kissé* - mégis ha kibírod... ígérem ha rendben leszel... egész nap csak veled fogok játszadozni... és egy percre sem foglak elengedni... *mondja komolysággal a tekintetében* - Tudom.... és felőlem mehetünk, úgyis csak te fogsz lógni... én meg majd úgyis követlek... és hallgatoma fincsi pletykákat... *morog kissé de bene van a dolgoban*
|
Meglepődik, még a kandúr után is kap, amikor az kiszakítja magát a csókból. Úgy néz rá, mintha pofon vágta volna. - Nem vagy igazságos. - közli durcásan. - A szexnek csupa jótékony hatása van, nem csak élvezetes, de feltölt energiával, megújítja a sejteket, vagyis pont hogy folyamatosan az ágyban kéne kényeztetnünk egymást. - magyarázza játékos, kissé gyerekes hangon, de a gondolatra végül maga jön zavarba. Elvörösödik és inkább csak néz bele Lamento szemébe. - Ha arra célzol, nem adlak neki. - válaszol csendesen. - Viszont kellene vele találkozni, meg Mizumival. Nincs sok kedvem itthon lenni. Lógunk velük? - kérdezi kedvesen a macskaférfit.
|
*Lamento engedi magát megcsókolni, szemeit is lehunyja közben, mintha ezekben a pillanatokban egész más helyen járna... de aztán sikeresen kilöki magát onann és kicsit eltolja magától Terut* - De a mai naptól addig nincs szex amíg teljesen rendbe nem jön a sebed.... *s komolyan néz a fiúra, karjait is keresztbe teszi maga előtt* - De persze... később lehet róla szó... *és elpirul*- Na akkor... akarsz menni a barátodhoz vagy it csináljunk?
|
Mosolyogva nézi a hosszú ujjakat, amint azok végiggombolják az ingét. Szerelmes Lamentoba, minden porcikájába, a lelkébe, a gondolataiba, a hangjába... mindenébe. És ez már akkora szerelem, hogy túlnő rajta. Beleőrül, hiába teljesült be. Minden pillanatban megveszik a kandúrért, ami már ésszel egyszerűen felfoghatatlan. - A tegnap este tett a legjobbat a sebeimnek és nekem. - mondja halkan, azzal ha tudja, megcsókolja Lamentot.
|
*Természetesen a kandúrnak nem kell kétszer mondani, máris Teru mellett terem, segít neki amiben csak tud, még a gombokat is szépen begombolja, érintései valahogy most különösen lágyak és puhák... olyan Teruval mintha csak egy porcelánbabát öltöztetne* - Készen vagyunk... *mondja neki amikor az utolsó gombal is elbíbelődik* - Szerintem most nem kellene mozognod hanem inkább pihenned.... a tegnap este nem tett jót a sebednek... *korholja magát amiért hagyta behálózni magát*
|
Megérti Lamento haragját és valahogy elérzékenyül tőle. Egy pillanatra elmélyed a kandúr szemében, azzal a már jól ismert ámulattal és szeretettel, aztán folytatja a teste ügyetlen törölgetését. - Annak a buta gyereknek túl kemény lecke lenne a börtön, ráadásul mivel elég nemesi a család, vajmi kevés eséllyel nyerhetek ellene. Másrészt... ha sok pénzem lenne, nem perre költeném, hanem egy házra és az életünk fenntartására. - beszél közben, majd mikor végez, biccent a kandúrnak. - Felöltözni segíthetsz. - mondja vékonyabb hangon. Az alsó ruházatnál csak megtartani kell őt, de az ingnél már komolyabban be kell szállnia Lamentonak a dologba, valósággal rá kell segítenie a fiúra azt. A begombolás már nem olyan nagy kunszt, de Teru átadja a kandúrnak, ha az jobban szeretne vele szöszölni nála.
|
*Természetesen Lamento ott terem teru mellett, nem akarja ilyen helyzetben magára hagyni* - Pedig lehet hogy azt kellene tenned... szét tudnám tépni azt a bizonyos Takahet.... *morogja* - Tudok valamiben segíteni?
|
Leül a földre. Irtózatos a fájdalom, mely csak lassan csillapszik. Fájdalmasan liheg és mosolyog, de nem jókedvéből, egyszerűen már a szája is görcsben áll. Kirázza a hideg, fázni kezd, ezért amint tud, feláll és törölközni kezd. Megvárja, míg visszaér Lamento, csak azután kezd beszélni. - Beleragadt a kötés a sebbe. Amúgy szépen gyógyul szerintem. - ezzel egyértelművé tette, hogy nem akar orvoshoz menni. - Az orvos azonnal levágná, mi ez és akkor feljelentést kéne tennem, amit meg nem akarok. - magyarázza. Persze, ha a kandúr nem tér vissza, akkor némán törölközik.
|
*A kandúr szinte meg sem nyikkan, ameddig megállíthatta volna nem jött rá mire készül a fiú így csak figyel* - Biztos hogy minden rendben van? *kérdi de aztán csak lecskja a sótartót és Teru keze után kap amikor látja megszédülni* - Nem kéne avval inkább orvoshoz menni? Nem lesz jó ha mindig felszakítod... *mondja de aztán csak visszasétál a konyhába és a helyére teszi a sót*
|
[474-455] [454-435] [434-415] [414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
