|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Takahe eldobja a könyvet, amikor Füles köhögni kezd és odaugrik hozzá. Felülteti és kicsit megpaskolja a hátát. - Lassan! - parancsol a nőstényre ingerülten, aki ettől maga alá húzza a farkincáját és sűrűn jártatja ide-oda, a füleit pedig lesomja. Küld neki egy engedékenyebb pillantást, jelezve, hogy csak aggódik, nem haragszik, mire a nőstény biccent, hogy ebből a kis jelből is értett mindent. Ezután megy el. Takahe pedig az olvasás mellé zenét lő be, halkat, inkább csak hangszerekből állót, amiben nincs énekhang.
|
*Lui persze még mindig kába, bár ámr kezdenek élesedni a színek, az illatokat is érzi, de annyira gyenge a teste hogy megmozdulni is képtelen segítség nélkül, nem nagyon zavarja, hogy nincs rajta semmi, igaz még nem is tudatosult benne igazán, a néma macska megitatja ami egy kicsit tévutra megy, így felköhög, a hangja még mindig hörgő, ahogy visza engedik párnájára, nyomban lehunyja szemeit, pár perc eltetltével azonban ismét kinyitja és keserűn néz bele a színfoltokba, amik még mindig nem alkottak előtte rendes képet, de az illatokból érzi, hogy Takahe vele van*
|
Takahe végül visszaadja a lázmérőt a nősténynek, majd ügyelve rá, hogy Lui ágyékát egy törölköző takarja, felemeli és a szobájába viszi. Lefekteti a matracára, majd a takarójával csak az ágyékát eltakarja. Az orvos elégedett az eredménnyel, gyógyszereket töm a macskába, majd kiosztja a fiúnak, mire kell figyelnie, mit kell még csinálnia. Persze Takahénak nem tetszik ez túlzottan, de a fürdő után nincs szíve csak úgy magára hagyni a kandúrt. Nemuye teával váltja a dokit. Megitatja Luit, ha tudja, míg az úrfi keres egy könyvet és odaül Füles matraca végébe, hogy onnan figyelje a macskát. - Időnként less be, hátha szükségünk van valamire. - kéri a nőstényt. Az biccent, pukedlizik, azzal elmegy a dolgára. Jelent Marshanak, aki nagy örömmel fogadja fia ténykedését.
|
*Lui kicsit megnyugszik amikor tudja hogy kiemelik a vízből, érzi ahogy végig szántják testét a türülközővel, majd megint viszik, a hűtő fürdő jót tett, úgy ahogy levitte a macska lázát, de persze ez nem öt perces betegség, még sokat kell pihennie, hogy felgyógyuljon, hörögve veszi még mindig a levegőt, és még mindig lázas, de már nem szökik 40-re.... a szemei még mindig nem látnak tisztán, de képes már résnyire nyitva tartani őket, ami komoly előrelépésre utal, végül rámosolyog Takahera és ismét lezáródnak pillái*
|
Megesik a szíve a kis macskán. Abbahagyja a locsolását, majd megvárja, míg lemegy a víz. Addig ő törölközőket keres. Mivel látja, hogy Lui most nem képes felállni, ráterít egy törölközőt, azzal nagy erőlködéssel kiemeli a kádból. Jobb híján leül vele a kád szélére, az ölébe ülteti és még egy törölközőt magához véve próbálja megszárítani. Valaki bekopog. - Ki az? - kérdi Takahe, de csak újabb kopogás érkezik. - Nemuye? Hozz lázmérőt. - kéri a macskanőt. Az már megy is, benyitás nélkül. Takahe tovább ügyeskedik, hogy Luit se ejtse el, de meg is törölje. Mire végez, Nemuye felér a lázmérővel. Átnyújtja a fiúnak, aki bedugja a macskalény hóna alá. - Ez nagyon durva... - jegyzi meg átszellemülten a nősténynek. Persze az nem tud válaszolni, csak aggódva nézi a kölyköt.
|
- Meg... fagyok... *ez az egyetlen szó amit végül sikerül kipréselnie annyi erőgyűjtés után, így el is száll belőle mindenfajta létező energia, már teljesen vacog, nem érzi, nem tudja mi történik vele, azt hiszi meghal, görcsösen szorult össze mindkét keze, mintha teljesen összefagyott volna mindkettő*
|
Takahe is nagyon nyomorultul érzi magát ebben a helyzetben, kivételesen nem tud megszólalni, csak némán locsolgatja Luit. A haját kihagyja a dologból, de mindenét megáztatja. Aztán hűt a vizen, s megismétli. Persze a hátát is lehűti.
|
*A hideg vízre Lui teljesen libabőrös lesz, felnyitja szemeit, érzékeli hogy meztelen és azt is hogy Takahe keze van a dologban, szó szerint... de annyira gyenge, hogy megszólalni is képtelen, a szemeit is nehezen tartja nyitva, néha néha felköhög aprókat, hörögve lélegzik*
|
Takahe a sajnálat és a szánalom elegyével nézi Luit. Belefekteti a kádba, majd lerángatja róla utolsó ruhadarabját is. Borsózik a háta ettől az egésztől, egy meztelen, lázálomban hánykódó macskalényt fürdessen. Ez olyan intim, amit ő senkinek sem lenne képes megengedni, maximum csak az anyjának. Megnyitja a vizet. Megvárja, míg langyos nem lesz, aztán a fiúcska lábánál kezd el felfele menni. Már előre fél, hogy felébred tőle és nyivákolni, fújni, kapálózni és nyöszörögni, esetleg kiabálni fog, de nem tehet mást. Tüzel a teste, s ha ez így marad, akár agykárosodást is szenvedhet. Az pedig nem lenne jó. Így hát könyörtelenül locsolja végig Luit.
|
*Lui csak azt érzi hogy egyre forróbb lesz a teste, marja és kínozza a láz, lassan lázálmok kezdik gyötörni a kis testet, motyog valami érthetlent, ide oda hajtja fejét, kezeivel is kapálózik egyet, mintha valakitől menekülne, csak hánykolódik,de ahogy lekerülnek róla a ruhák felnyitja szemeit, Takahet látja meg először, érzi hogy a karjaiban tartja, jelen pillanatban nagyon hálás neki, nyöszörög valamit majd feje hátra hanyatlik és ismét alszik, hangosan szuszog mintha alig kapna levegőt*
|
Felcipeli Luit az emeletre, majd lefekteti a matracára. Az orvos is rohamléptekben jön a ház másik végéből Marsha hívására. Alighogy Takahe felegyenesedik, már ott is terem. Letérdel a kölyökhöz, megvizsgálja a lázát, a torkát, a fülét, az orrát, a szemeit megnézi, majd felegyenesedik és közli.
- Tüdőgyulladás. Azonnal hűtőfürdőre van szükség, utána pedig jó sok pihenésre és nyugalomra. No meg folyadékra és gyógyszerekre.
- Te jó Isten! - kapja szája elé a kezét a nő. - Kisfiam, kérlek, cselekedj!
- Miért nem bízzuk rá az egyik macskalényre? Nekem dolgom van, el kell mennem, s még be se fejeztem a reggelim. - próbál kibújni a felelősség alól, de az anyja egyetlen rosszalló pillantással beléfojtja a további szóáradatot.
- Tudod, Takahe, a macskalényeknek igen sokat köszönhet mind a család, mind minden ember. Ha ők nem volnának, nem élhetnénk ilyen körülmények közt. Lui becsületesen szolgál téged, rajongó örömmel tesz meg mindent neked, amit kérsz tőle. Felnéz rád és a végletekig védelmez. Ha azt akarod, hogy ez így maradjon, s mire felnő, erős és magabiztos védelmeződ legyen, most meg kell alapoznod a kapcsolatotok. Megtehetjük, hogy rábízzuk Nemuyéra, vagy bármelyik másik anyáskodni tudó nőstényünkre, de akkor a kettőtök közti szál nem erősödik meg. Lui különleges fajta, végtelenül szelíd és barátságos, de valószínűsíthető, hogy ha elhanyagolják, vagy rossz körülmények közt tartják, ezek elvesznek belőle, goromba és agresszívvá válik. S azt sose felejtsd el, Takahe, hogy ugyan a szolgáink, mégis erősebbek, szívósabbak és találékonyabbak nálunk. Nagyobb részét használják az agyuknak, jobban hallanak, jobb a szaglásuk és a megérzéseik, ösztöneik is jóval erősebbek a mienknél. Az erejük is az lenne, ha nem csipeztük volna be őket és nem pusztítottuk volna ki a természet nagy részét, ami őket szolgálta. Ha Lui egyszer gonosszá válik miattad, neked kell megölnöd, Takahe. - figyelmezteti őt Marsha. A fiúnak ez komoly fenyegetést jelent. - Hidd el, nem lesz könnyű. Ismered jóságos kis kölyöknek, de pár év múlva lehet akár egy bosszúálló kis szörnyeteg, az ilyen pedig veszélyesebb egy ostoba és indulatos embernél. Megölni valakit azonban óriási lelki terhet jelent. - mondja még, azzal elfordul a hallgatóságától. - Úgyhogy fiam, dönts belátásod szerint, mi a fontosabb, a lemondható programod, vagy a macskalényed élete.
- Te nem is teszel semmit?!
- Nem. Lui a tiéd. - néz rá vissza könyörtelen ridegséggel Misushiko asszony. - Elküldheted az orvost is, hogy még a mai nap meglelje a halál kapuját, ez is rajtad áll. Én a rendelkezésedre bocsátom a macskalényeket, ha szükséged van rájuk, de nem küldöm őket Lui ápolására. Lui a tied, fiam, neked kell gondoznod. Ha pedig nem akarod, ruházd át, vagy egyszerűen hagyd meghalni. De ne felejtsd el, hogy szolgálhat téged és nem csak szolgád lehet, hanem barátod is. - azzal elmegy. Az orvos már hallott ilyen hegyibeszédet néha az asszonytól. Mindig elhűlt tőle, ahogy most is. Nem véletlenül rajongott a nőért. Páratlan szépségével, kedvességével és bölcsességével egyszerűen lenyűgözte őt. Takahe is belátja, hogy igaza van az anyjának. Telefont ragad, majd tárcsáz.
- Szia, Misuko. Akadt egy kis gond, így nem tudok ma menni hozzád, vagy nem valószínű, hogy elszabadulok innen. Megbetegedett a macskalényem. Aha. Oké. Csao. - azzal leteszi, a zsebébe süllyeszti, majd nekilát levetkőztetni Fülest. - Készítse elő a gyógyszereket! - mondja az orvosnak. Egyedül az alsónadrágját hagyja a fiún, azzal újra a karjaiba veszi. Mikor kiér vele az emeleti folyosóra, megáll egy pillanatra. - Nemuye! - kiáltja el magát. A nőstény ijedt képpel jelenik meg a lépcső alján. - Készíts teát és borogatáshoz valókat! - osztja ki neki a feladatot. A nőstény apró hajolással tudatja, hogy megértette, mit akar tőle az úrfi, azzal elrohan. Takahe pedig a fürdőbe viszi Luit.
|
*Lui fejében viszont csak hangfoszlányok suhannak át, még a váza is olyan halkan csörren mellete, hogy alig hallja, nem érti mit mond neki akárki vagy mit mutat, nem érzi a testét, minden szó értelmetlenül suhan végig agyán, mintha sose tanult volna meg még beszélni, s nem értené mit jelentenek a szavak amiket mondanak neki, megpróbál ja nagyobbra nyitni szemeit hogy tisztuljon a kép, de végül lehunyja mindkettőt és kábultan hagyja, hogy forogjanak vele az események*
|
A néma macskalány veszi észre Luit. Megretten. Elejti a kezében lévő kosarat, ami a földre érve kiborul. Nincs hangja, de megpróbál zajt kelteni. Elkap egy vázát, s hiába lesz bármi, gondolkodás nélkül eldobja, messzebb tőlük, hogy egyiküknek se essen baja.
Takahét a csörömpölés ijeszti fel a révületéből. Felugrik és azonnal hang irányába megy. Mikor meglátja a nőstényt és Fülest, felmegy a pumpa az agyában. - Ha valami nem tetszik, verd pofán, ne törj-zúzz! - mordul rá. A nőstény sűrűn lázza a fejét, majd a lépcső tetejére mutat és két egymásba fordított körrel jelzi, hogy legurult a fiú. Persze a srác nem érti őt meg. - Anyaa! - kiáltja el magát.
Marsha rémülten fordul a legközelebbi ajtó felé. Ha fia hívja, mindig meghallja. Feláll a székről és kiszalad Takahéhoz.
- Már megint nem értem, mit akar ez a macska. - morgolódik. Misushiko asszony azonban meglátja Luit és elszörnyed.
- Ez a macskafiú szörnyen beteg! - ugrik is oda. - Tüzel a láztól. Rettenetesen forró! Hívok orvost. Takahe, te vidd fel őt a szobába!
- De anya...!
- Hallgass és csináld! Ez a kandúr úgy szolgál téged, ahogy csak az erejéből kitelik. Ha meg akarod tartani, akkor el kell látnod, mikor beteg. - ezzel már el is fordul a csapattól. - Nemuye, kérlek, az összetört vázát szedd össze, a teregetnivalót pedig a szárítóra aggasd fel. - s elmegy telefonálni.
Takahe morcosan hajol le Luiért. - Nyugi, kisöreg, beteg vagy, mész az ágyba, mielőtt összetöröd magad. - azzal a karjaiba veszi.
|
*Lui kivételesen nem ébred fel akkor amikor Takahe, viszont az ajtó csapódására már felkapja a fejét, kicsit bágyadtan érzi magát és kicsit szédül is... megpróbál felállni de a lábai összekuszálódnak és a földön találja magát, az egész teste forró a láztól, még sose tapasztalt ilyet, így nem is tudja, hogy mi történik vele jelen pillanatban... megpróbál mégis felállni, és sikerül is neki az ágy és a szekrények segítségével, kitántorog az ajtón, majd ismét elbukik, s így szépen lassan legurul a lépcsőn, de mint aki nem is érezte megpróbál ismét felállni, forog vele az egész világ, a kis Fülesnek sikerült bezsebelnie egy jó kis tüdőgyulladást, a hideg víznek köszönhetően, és perzse annak hogy az ágya az ablak alatt van... amíg megkapaszkodik a korlátban megpróbál körbe kémlelni, hogy ki lehet a helységben de csak foltokat lát... színes foltokat*
|
A nap további részében Marsha elintézi a rendőröket. Mivel gazdag család, nem merik perbe fogni őket, kutatni náluk, elfogadják az őzvegy vallomását, miszerint tört, zúzott, rúgott, pusztított a férje és ez végzett vele. A sebből is így látják, ezért boncolás nélkül fogják temetni úgy két hét múlva.
Reggel Takahe nyúzottan kel. Csak lerúgja magáról a takarót, kiválaszt valami inget, alsónadrágot és egy igényesebb farmert, azzal zuhanyozni megy. Eszébe se jut Lui, még nem szokta meg teljesen a fiúcska közelségét, jelenlétét. Lefürdik, azzal lemegy enni. Belegondol, hogy régebben mindig Kodaka haladt el mellette, bátran megérintette, megkérdezte, hgoy aludt, kicsit társalgott vele, aztán tovább ment a dolgára. Most már nem láthatja a nőstényt többé. Furcsa, mélységes szomorúság bukkan elő a lelkében. Meg is lepi a fiút rendesen. Ugyanakkor az asztalfőre néz, ahol most csak egy fekete gyászszalag jelzi apja halálát. Morog magában, mert rajta kívül senki sem gyászolja a férfit. És aztán ráébred, ő sem magát az apját hiányolja, mert nem jött jól ki a férfivel, inkább azt a gazdagságot, amit megtestesített. Holott valójában az anyja képvisel minden vagyont és szeretetet, ami oly fontos Takahének. Milyen irónikus. Bele se akar mélyebben gondolni. Inkább azon kezd agyalni, mit is tervezett ő szombatra. Suzumihoz akart menni. Gyorsan lemond róla. Ezek után nem akarja most még látni. Később talán megpróbálja visszahódítani, de visszaemlékezve arra, hogy miatta hasba szúrt egy fiút... hát inkább nem keresi a bajt. Túl elszántnak tűnt ez a Teru, látta rajta, hogy ha nem bolondítja meg a fájdalom és nem fékezi meg őt a macskalénye, képes, s újra nekiront. Erős, fürge és ügyes volt a termetéhez és a kölyök képéhez képest, s az esze sem hibádzott. Komoly ellenfél. Mindenképpen le kell törni, meg kell hódítani, vagy barátságot kell vele kötni. Annak a srácnak tűnik, aki a tenyerén hordoz, ha jól bánsz vele, de az ellenségének tart, ha bántod akár csak egy szerettét is, s nem fél kiállni az ügy érdekében, nem fél verekedni, szertelenül és esztelenül rohan bele egy felé csapott ökölbe is, mert mintha a fájdalom motiválná a következő lendülethez. Az ilyen nagyon alkalmas védelmező embernek. Ám túlságosan nagy kárt tett benne azzal, hogy megszúrta. Ahhoz, hogy megbékítse, jóvá kell ezt tennie valahogy. De hogy? És miért, hogy megtudja, mi közük egymással valójában Suzumival? S utána? Vagy támadja hátba, szúrja le a legnagyobb gyengepontján, természetesen képletesen? Megölni nem akarja. Többet ártani sem, ha nem muszáj. Fél, hogy sok a barátja és esetleg ráuszítja őket. Most már nincs apja, aki megvédje, kibeszélje, kifizesse a zsarukat. Az anyja nem fogja tűrni a stiklijeit. Ez kár. Ez nagyon nagy baj. Nem tudja, mitévő legyen. Viszont Suzumihoz nem mehet. Mégis vágyik most egy nőre, aki elkényezteti. Misuko. Legyen ő! Elmegy hozzá délután. Vagy még délelőtt? Most már ezen kezd agyalni.
|
*Lui vacogva megy a helyére, teljesen bebugyolálja magát a türülközőbe, de még így is rettenetesen fázik, meglátja hogy Takahe megint trehányul elfelejtette magára vonni a takaróját, így ismét betakargatja* - Meg fogsz fázni ha sose takarózol be rendesen... na nem baj végülis azért vagyok itt... *suttogja halkan, persze Takahe már rég álomországban van, ő pedig visszakuporodik saját helyére, bebugyolálja magát ismételten majd lassacskán ő is elalszik*
|
A nőstény csak áll ott, mikor Lui elmegy. Egy apró mosolyt küld még felé. A kandúrnak úgy tűnik, nem esett le, hogy néma. Nem baj. Ettől kedvesnek találja őt. Végül elmegy ő is a dolgára.
Misushiko asszony lerendezi a rendőröket.
Takahe hallja az ajtó nyitódását. Odapillant, majd bosszúsan szuszog egyet, mikor meglátja Luit. Azt mondta neki, hogy menjen ki! Aztán tovább gondolja. Azt nem tette hozzá, hogy maradjon is ott és ne jöjjön vissza holnapig. Újra eltakarja a szemét, úgy gondolkodik, de belealszik. Túl sok volt ez neki.
|
- Áhh nagyon köszönöm! *törli meg először a haját, így minden szál haja össze vissza áll* - Hmm? *dönti meg kicsit a fejét, nem érti mit akar a nőstény, így csak meghajol* - Köszönök mindent! *viharzik el Takahe szobája elé, lekuporodik előtte, persze bebugyolálja magát a türülközőbe*
|
Takahe eltakarja karjával az arcát. Morcosan, elveszetten és elárulva bámul bele a mélységes sötétbe. Jelen pillanatban elege van, de annyira nagyon, hogy már cigarettázni és inni sincs kedve. Lui valahogy célt ért nála, bár nem egészen úgy, ahogy a kölyök akart.
Misushiko asszony csak futólag pillant a fiúra. Megérkeznek épp a rendőrök. - Kérlek, segíts neki. - int oda egy nőstényt, ő pedig az ajtóhoz megy.
A nőstény fiatal és bájos arcú. Aprót mosolyog, majd biccent fejével, hogy kövesse őt Lui. Bevezeti a fürdőbe, ahol egy tiszta törölközőt ad neki. Majd felé fordul és egy újabb apró mosoly kíséretében csukott szájára mutat. Ezután rámutat a szekrényre, ahonnan elővette a törölközőket, majd Luira.
|
*Lui lelapítja füleit* - Rendben... de... *sühajt majd megindul kifelé, még mindenhol vizes így megkeresi a kedveshangú asszonyt, hátha kaphat valami türülközőt, hogy ne fagyjon meg* - Asszonyom... *szólítja meg nagyon halkan, amit nem biztos hogy meghall* - Kaphatnék egy... valami... türülköző félét? *érdeklődik, s közben már a hideg miatt vacog is, meg persze prüszköl*
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
