|
Témaindító hozzászólás
|
2020.03.30. 21:32 - |
Eto nem szereti az embereket, de annl inkbb szereti a kényelmet és a nyugalmat. Nagyon híres orvos, egyedül él otthonában, habár a takarítónő és a kertész gyakran járnak hozzá, hogy a házban mindig tisztaság legyen. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
-Hmm... - csak enynit felelt arra amit a cica mondott, komoylabban nem tudta magát bele képzelni a ehlyzetbe és enm volt az a típus sem aki meiatt megsajnáljon egy macskát. - Jól van.. - fejezte be végül ennyivel azelőtt, hogy elindult colna megmutatni a cicának az otthonát.
Hajnali 5-kor szólalt meg az ébresztő, úgy érezte szét hasad a feje, s szinte már el is felejtkezett az előző napról, és arról, hogy haza hozta magával Ebonyt. Komótosan cammogott ki a konyhába, ahol észre sem vette, hog y azskerény ajtaja kicsit nyitva van. Kávét töltött magának, majd leült az asztalho és kortyolgatni kezdte, amikor is megszólalt a csipogója. - Alice... - pattantak fel szemei azonnal, majd gyorsan felhörpintette a maradék kávéjt és gyors léptekkel rohant el fürdeni, majd átöltözni. A csipogó újra meg újra megszólalt... a férfi szíve pedig egyre gyorsabban vert... kapkodott és felkapta a kocsikulcsát, eohant ahogy csak bírt, ekkor esett csak le neki a macska... ahogy meglátta az autóját... vagy legalábbis a maradványait. Visznt nem ért rá most evvel foglalkozni, a lehető leggyorsabban elhajtott, Bonnie egyedül maradt a házban, teljesen egyedül. Legalábbis még volt két órája nyolcig, amikor is a takarítónő bizonyosan meg fog jelenni.
|
| Ebony nagyjából tizenkét éves korában került a részeg férfihoz. Az előtt pedig egy üzletben volt, ahol próbálták eladni a cicát. A részeges férfi vette meg, akinek sok pénze volt, szerette a nőket, a férfiakat és a macskalényeket egyaránt. Nem számított neki, hogy kivel hált, de Ebonyt hála égnek ilyesmire soha nem használta. A férfi soha nem evett otthon, szeretett étterembe járni, aztán már egy idő után otthonra rendelte az ételt, mikor már gond volt a járásával és az alkohol miatt nem vezethetett.
Több férfi és nő is megfordult a házban, Ebony pedig gyerekkorától kezdve úgy élt, hogy ott kellett ülnie a férfi ágya szélén, miközben ő épp az aktuális partnerét kefélte. Már rég elmúlt hatvan éves…
Ebony feladata abban merült ki, hogy ki és beengedte az embereket, teletöltötte a gazdája poharát és jól megnézte, hogy hogyan kell hálni. Az örök rejtély, hogy miért nem rontotta meg a fiatal cicát.
A cicát kirázta a hideg ezekre az emlékekre.
-- Nem… Öhm… Nem kellett - ingattam meg a fejét a fiú, majd azt néztem, hogy Eto mit csinál. Figyeltesen végighallgatta, hogy mit mond, hogy mit mutat neki a férfi. Megértette, hogy mi mire való.
--Az öregnél ilyen van volt… Nem volt konyhája, mert mindig étterembe járt. Aztán egy idő után az ételt és az alkoholt házhoz hozták. Csak a szemetet kellett kidobnom - motyogta halkan, majd Etora nézett. Ő is megmosta a kezét azzal, amivel a férfi, majd megszaglászta. Már jó illata volt és olyan érzetet keltett benne, mint a puha bőr. Kellemes volt most a cica kezének puhasága.
-- Meg… Embereket kellett ki és beengednem, aztán nézni, ahogy hál velük - csapta le a fülét a cica. Végzett ugyan házimunkát, de az öreg az utolsó két évben nem kötelezte semmire se, hiszen csak az alkohol volt a fontos neki.
Ez után körbenézett a házban, Eto megmutatta neki az egészet, Ebony pedig figyelt, nagyon erősen figyelt és mindent az eszébe vésett, hogy később hasznát vehesse a szökésnél.
A fürdőben is körbenézett, majd amikor újdonsült gazdája egyedül hagyta, vissza ballagott a szobába. Keresett magának egy nagyobb felsőt, ami alá nem vett alsót, mert nem volt neki, meg amúgy is csak zavarta volna.
Viszont nem tudott elaludni sokáig, órákon keresztül járkált a házban fel és alá. Mindenhova benézett, a legkisebb fiókba is, de Eto dolgozószobáját inkább nem piszkálta. Elment ugyan előtte párszor, de nem mert bemenni. Így inkább tovább járkált fel és alá a szobába, míg végül hajnalban a konyhaszekrénybe bújva érte az álom. A szobája idegen volt, és ő maga szerette a kicsi helyeket. Oda bújt be. |
- Csak gumi szaga van, de elviselhető, én is használni szoktam. - Látta a macska bénázását és hirtelen a fejéhez csapott - Látom, mosogatnod nem kellett. - jegyezte meg, majd ő is felvett a kezeire egy - egy kesztyűt. - Nézd, így kell - rakott a szivacsra mosogatószert, amit el is magyarázott a cicának, hogy mire való, majd vizet enegdett és jó alaposan átmosta az evőeszközöket, a tányérokat és a poharakat is, végül midnent őt csinált meg, de közben alaposan magyarázott és mutogatott, mit hogyan miért kell, és hogy csak akkor kell használni a digót, ha sok a mosatlan, ha kevés a mosogatnivaló, nem ragaszkodik hozzá. - Íme... ilyen egyszerű. - vette le a kezéről a gumikesztyűt, majd kezét jó alaposan tmosta a krémszappannal, ami szintén a mosogató közelében helyezkedett el. - Mosd le te is, akkor nem lesz gumi szagú a kezed. - tette még hozzá. Nem gondolta volna, hogy még ennyi mindent nem tud a kandúr, annak ellenére, hogy már szolgált embernél.
- Mit kellett csinálnod? Mármint azon kívül, hogy a poharait töltötted tele és lerészegített. - érdeklődött. - Mosogatnod biztosan nem kellett... házimunkát se végeztél? - megvárta, hogy a macska is végezzen, majd felment vele az emeletre, megmutatta neki, hogy melyik a dolgozószoba, ahova nem mehet be, s melyik a saját szobája, ahova azért kopogással benyithat, de általában csak aludni jár oda... megmutatott még kisebb helységeket, majd a fürdőszobánál megállt és ott is körbe mutogatta a dolgokat, miből használhat, miből nem, mit hogyan kell használni... elég alapos volt, s szerette maga körül a rendet. - Engedhetsz magadnak melegvizet és megfürödhetsz, egyenlőre pizsomaként használj valami lengébb cuccot az alváshoz, de majd veszünk azt is idővel... - ásított, már nagyon fáradtnak tűnt. - Elmegyek aludni... jó éjt. - paskolt még egyet a cica fejére, avval faképnél hagyta... |
Mikor már nekikezdett volna a mosogatásnak a cica, akkor Eto megállította. Érdeklődve és kissé bizalmatlanul nézett rá egyszerre. Nem értette, hogy minek vegyen fel kesztyűt, de elfogadta és hamar fel is vette törékeny kezeire a kesztyűket.
- Ezek büdösek - tüsszentett egy nagyot a gumi szagára, majd Etora pillantott. Nem értette, hogy miért kell ehhez ilyesmit viselnie, de amíg nem kényszeríti durvább dolgokra, addig a cica követi ezeket az apróbb utasításokat.
Először azt hitte, hogy a férfi aggódik érte, de aztán rájött, hogy ez biztosan nem így van, hiszen még csak pár órája ismerik egymást és Eto eléggé agresszív volt vele. Még mindig fájt az oldala a rúgások miatt. Ezeket soha nem fogja elfelejteni, ahogy azt se, hogy majdnem lelőtte őt az erdőben. Kirázta a hideg, majd inkább elfordította a fejét.
Viszont mikor Eto megpaskolta a fejét, lecsapata a fülét, de nem azért, mert agressziv volt, hanem mert ez is meglepte, mint az előbbi dolog. Soha nem értek hozzá ilyen módon. Végül inkább a mosogatóhoz fordult, amiben ott volt a két tányér, a két pohár és az evőeszközök. Soha nem mosogatott, így talán kicsit bizonytalan volt. Megnyitotta a vizet, ami elkezdett kifolyni a csapból.
- Ez mire való? - emelte fel a dugót, majd Etora nézett. - És ez? - kérdezett rá a mosogatószerre is, mert nem ismerte. Megszaglászta, majd mikor megnyomta kicsit egy hatalmas nagy buborék pukkant ki pont az orrára, mire hatalmasat tüsszentett, sőt, nem csak egyet, hanem egymás után többet is. |
Eto percekig csak figyelte a macska reakcióját, s most először gondolta úgy, hogy talán mégis csak jó dolog volt megkímélni az életét... talán... habár a dolgok mindig változhatnak, de egyenlőre mulattatta a cica reakciója, rég nem érzett már hasonlót.
Amikor a cica mesélni kezdett, Eto türelmesen hallgatta, látott már ő roszabbat is annál, ami Ebonyval történt, de ebbe nem akart bele menni... szerencsére úgy tűnt, az alkholtol nem sérült mentálisan... habár valószínűleg az se segített túl sokat, hogy nemrég be volt drogozva. A férfi még megitta a narancslevet, majd felkelt és mindent a mosogatóba tett, nem várta el, hogy a macska szedje le az asztalt, de úgy volt ahogy mondta, elvárta a kandúrtól, hogy mosogasson s feltett szándéka volt közben, hogy megfigyelje, jól végzi-e a rábízott feladatot. Viszont még mielőtt elkezdhette volna, megállította. - Vegyél fel kesztyűt - adott is neki. - A víz kiszárítja és elcsúfítja a bőrt... szeretném ha a kerti munkáknál is elővigyázatosabb lennél. - persze azt már nem árulta el neki, hogy mindenek előtt a formás és szép kezeit akarja megóvni, br abban is biztos volt, ha elcsúfítja őket, valószínűleg nem lesz már miért megtartania.
- Tudom miről beszélsz... - mondta végül keserűen, de nem akart bele menni a részletekbe. - Nos... itt nem kell majd ilyesmiket enned, ha minden jól megy én magam fogok főzni rád is, és ahogy láttam, ízlett. Egy két dolgot neked is megtaníthatok, de nem teszem kötelezővé. - bólintott, ahogy azt mondta, nem fog bemenni a dolgozószobájába. - Jól van, taln jól megleszünk... - paskolta meg a fejét. - Ha végeztél, megmutatom neked a ház fontosabb részeit. - nyújtózkodott. |
- Jó... Jó étvégyat - mondta ki a cica is, mikor a férfi elkezdett enni. Ebonynak ez most kifejezetten furcsa volt, hiszen a részeges férfi nem arról volt híres, hogy ételt biztosítson a kölyöknek. Ha részeg volt, akkor általában a tálkájába öntött egy kis whiskyt, amit a macskának kötelező volt meginnia, mert ha nem, akkor mindig kikapott. Egy ideig tiltakozott az alkoholtól, de beletörődött és egy idő után volt, hogy nem zavarta a dolog. Amikor úgy gondolta a bácsika, akkor adott a macskának az italból, elég sokszor, így Ebonynak elég sok rossz emléke van az alkohollal, de most.. Most Eto ételt adott neki, amit már nagyon kívánt.
Először csak óvtosan belekóstolt, de aztán annyire megtetszett az íze neki, hogy nagyon hamar és gyorsan behabzsolta az egészet és megitta az innivalót, amit kapott.
- Hát... - nyelt egy nagyot, hogy tudjon beszélni. - Én... A régi gazdám alkoholista volt és egy-egy... vagyis inkább sok elborult pillanatában alkoholt itatott velem. Ha nem akartam kikapni, akkor meg kellett innom - fintorodott el a cica.
- Általában kenyeret és szalámit adott, ha nem a whiskyébe mártogatott száraz péksüti volt az - vallotta be, hogy milyen ételeket evett eddig. Az etetőtálkája általában alkoholla volt tele és kenyérrel, ami a piától olyan szottyos lett, hogy Bonnienak mindig felfordult a gyomra tőle.
- Oh és az utolsó évben, mikor már szinte állandóan részeg volt, rászokott arra, hogy macskakonzerver adjon, de blöööh! Azt is inkább nem szeretnék - ingatta meg a fejét a kandúr, majd Etora nézett, miután mindent kievett a tányérból.
- Jó-jó... értettem, nem megyek be - rázta meg a fejét ismét, majd felállt, az üres tányérjával a kezében. Mivel azt mondta neki, hogy ő mosogat, így óvatosan közelebb ment a férfihoz és odanyúlt a tányérjáért, hogy elvegye. Azért tisztában volt azzal a szabállyal, hogy a gazda szava szent, még ha nem is akarja megtenni. Egy kis mosogatásban még senki sem halt meg. |
Látta a macska arcán a meglepettséget, nem gondolta volna, hogy ennyire őszinte érzéseket fog kiváltani belőle csak az, hogy egy icipicit kedves hozzá, vagy csak úgy viselkedik, mint egy átlagos emberrel, akit áthív ebédre. Persze ez nem volt jellemző rá, szeretett egyedül lenni... szeretett arra gondolni, hogy bele temetkezhet a munkájába és így telik az egész napja, hisz ebben lelte legnagyobb örömét. - Jó étvágyat - mondta, s ő maga is enni kezdett, az étel finom és ízes volt, s kellőképpen meleg is, még Etonak is jól esett, hisz elég kimerítő napja volt.
- Milyen ételeket szeretsz? - érdeklődött a kandúrtól miközben ivott a narancsléből. - Általában én főzök magamra, ha van olyan, amit szeretsz, ki vele. - mondta, avval tovább evett. Bólintott arra, hogy a cica jól fog viselkedni az alkalmazottakra, a szófordulatot jelenleg észre sem vette.
- A klinikán dolgozom, ha ez érdekel... protéziseket készítek, a kéz a specialitásom, de erről elég ennyit tudnod. - zárta le a témát - Vannak olyan időszakok, amikor itthon vagyok, a dolgozó szobámba tilos belépned... akkor is itthon vagyok, és akkor is ha nem... nincs túl sok szabály ebben a házban, de ezt a keveset ha valaki megszegi... nem leszek kegyes hozzá ha ember,ha macskalény... - avval befejezte a vacsorát, s megvárta míg a kandúr is végez. |
A férfi szavai nem tetszettek a kölyöknek, de inkább nem nyilvánította ki a nemtetszését, ahogy akkor se, mikor hozzá ért az arcához és lényegében megtaperolta a kezét olyan módog, hogy Ebonyt kirázta a hideg megint csak.
A konyhában ott állt, várt. Tudta, hogy mit szabad és mit nem és az, hogy most ő lett az új gazdája, az egyenlő volt azzal, hogy Eto parancsol Ebonynak, senki más, csak ő. Természetesen amint lehet, biztosan megpróbál megszökni, de most még egyelőre nyugton marad. Éhes volt és tudta jól, hogy ha engedetlen, akkor nem kap enni.
Viszont ami ez után történt, meglepte a cicust. Kapott egy tálcát a kezébe, amit étel volt és innivaló. Őszinte kikerekedett tekintettel nézett Etora, majd odaballagott a kis asztalkához, majd letette a tálcát és leült rá. Nem hitte volna, hogy ehet asztalnál.
- Köszönöm - köszönte meg halkan, majd egy darabig az ételt nézegette, aminek nagyon jó illata volt. Ekkor újra megkorrdult a gyomra.
Persze megkapta az utasítást, hogy evés után mosogasson el, majd azt is, hogy legyen igazán tisztelettudó a két alkalmazottal.
- Igen is... Nem csinálok semmit, amíg nem vagy a házban - suttogta, de még mindig nem hívta otthonának a házat, mert bízott abban, hogy hamar képes lesz megszökni.
- Hová mész? - kérdezte kissé óvatlanul, hiszen azt mondta, hogy elég csak a nevét tudnia és semmi mást nem. Most mégis rákérdezett arra, hogy hová akar menni. |
- Jól van, kezdetnek megteszi.... - sóhajtott, de úgy tűnt van a hangjában egy kis bizakodás annak ellenére, hogy kiérzi a kölyökből, színjáték csak az engedelmesség.
- Buta kölyök... - ment közelebb hozzá és végig simított az arcán, nem volt durva, de finom lágy sem az érintése. - Egy macskának türelmesen kell várnia a gazdjára, minden pillanatban, minden egyes másodpercben... érted? - fogott csuklójára, amit felsértettek a kötelek, majd óvatosan, végig simított tenyere ívének vonalán, tökéletes volt és ezt nem tagadhatta. - Örülj, hogy csak a sokkolót vittem... és nem vágtam le a kezed. - engedte el.
- Még ha nem is tettél volna kárt az autómban, akkor is kellene valami munkát kerítenem neked, mit gondoltál, hogy mit fogsz itthon csinálni egész nap? - sóhajtozott. - Eleinte majd áthívom azt a kettőt - gondolt az alkalmazottakra. - Egy hét elég lesz, hogy megtanulj tőlük mindent. - tette még hozzá, avval kifordult a konyha irányába.
Ahogy a kandúr elő került, Eto szedett neki ételt, és egy tálcán a kezébe nyomta, még egy kis narancslevet is tett hozzá, talán ez volt a legnagyobb kedvesség tőle, hiszen az volt a kedvenc itala, nem szívesen osztotta meg senkivel, igaz ezt nem kellett tudnia a kandúrnak. A férfi egy másik asztalra mutatott, ami ugyanúgy a konyhában állt, habár kissé öregecskének tűnt, az egyik lába újságpapírral volt alátámasztva, de úgy tűnt Eto nem küldi le a földre enni, mint ahogy a legtöbb ember tenné. - Ha ettünk mosogass el... lefürdöm és alszom, holnap korán kelek, a takarító 8-ra jön... addigra kelj fel és szedd össze magad, tájékoztatni fogom a dolgokról. Légy vele tisztelet tudó, megértetted? - nézett rá szigorúan.
|
Befejezte a cica a morgást és ezt a fajta viselkedést, hiszen ez a férfi nagyon erős jellemmel rendelkezik és Bonnienak nem volt kedve még egyszer megtapasztalnia azt, ahogy belerúgott a férfi.
- Igen is... - fogta be a száját inkább, majd elgondolkodott azon, hogy ha jól viselkedik, akkor nem fogja bántani és talán nyugta lesz a kölyöknek. Legalábbis ebben bízott. A nyakörv nagyon idegesítette, de nem tudja leszedni magáról, így hát abban bízik szintén, hogy ha ez az Eto nevezetű féreg majd elkezd bízni benne, akkor lekerül róla a nyakörv.
Felnézett rá, és hálát adott annak, hogy nem fognak túl sokat találkozni. Talán akkor megpróbálhat megszökni, bár a nyakörv miatt nem tud.
- Mi...? Dehát! - sziszegte, majd azonnal inkább visszafogta magát, félt attól, hogy esetleg megüti vagy megrúgja a kölyköt.
- Igen is... - sóhajtotta és kezdett végleg beletörődni abba, hogy ilyeneket kell majd csinálnia. Végül is jobb, mint egy alkoholista állattal lenni egész nap, így hát talán Ebony hálás lesz azért, hogy megszabadulhatott tőle és ide lerült.
- Te zártál be oda... nem értem, hogy mit vártál, hogy majd megvárom, míg visszajössz a sokkolóddal? - kérdezte tőle ingerülten, majd inkább újra ajkába harapott. Próbálta visszafogni magát kicsit. Követni kezdte, hiszen ő is éhes volt és a kaja hallatára megkorrdult a hasa.
A konyhába érve megállt az ajtóban. Annak ellenére, hogy nem szívlelte ezt a férfit, tudta, hogy hol a helye és azt is tudta, hogy nem mehet oda hozzá az asztalhoz. Várt, hogy mit fog neki mondani, hogy hol ehet. Ebonynak már csak az lett volna megalázóbb, ha macskatálból kellett volna ennie a földön. |
- Hagyd abba ezt a viselkedést. - mondta érzelem mentes hangon, hűvösen, de annál is komolyabban. - Már nem egy részeg öreg a gazdád, hanem én.. mondtam neked, ha jól viselkedsz semmitől sem kell majd tartanod. - sóhajtott. - Ebony... - ismételte a macska nevét, egy kis érzelemmel társítva, bár nem lehetett látni, hogy ez épp jó, vagy rossz érzéseket vált ki belőle. - Rendben, ez egész jó, maradhat ez a neved. - döntötte el, az embereknél gyakran volt szokás, hogy más neveket adnak a cicáknak, de Eto túl bonyolultnak találta ezt a folyamatot, és végülis tényleg tetszett neki ez a név. - Egyébként... ez az én szobám volt még gyerek koromban, jó szoba, kellemes a légköre. Később... ha kiérdemled lehetnek saját cuccaid is a ruhákon kívül. Egyébként nem sokat fogunk találkozni, sokat dolgozok. Amíg nem vagyok itthon elvárom tőled, hogy rendben tartsd a házat és a kertet is... eddig takarítónő járt ide és kertész de mától a te feladatod lesz... ez a bűntetésed amiért szétszedted a kocsim. - tette hozzá - Az az autó egy vagyonba került, amíg meg nem téríted a károm, remélem eszedbe sem jut lazsálni.
- Menjünk enni, gondolom már te is éhes lehetsz... gyere utánam. - ment előre, habár igazából nem érdekelte, hogy a macska követi-e vagy sem, ő maga éhes volt már, s kimerült... enni akart. Kivett a hűtőből egy kis maradékot és melegíteni kezdte. Néha rendelt ételt, de jobb szeretett maga főzni, mindig úgy gondolta, úgy jobban esik, ó igen... vissza emlékezett még azokra a szép időkre, amikor az anyyja főzött neki, még tanítgatta is fiú létére, talán ezért is főz inkább magára a mai napig is. Begyújtotta a gázt és hamarosan kitálalt, leült az asztalhoz, várta a macskát, habár eszébe sem volt, hogy ő is ugyanannál az asztalnál eszik majd, nem... tudja csak hol a helye és mennyire alul van a rangsorban. |
Ahogy a ház felé rángatta őt a férfi, próbált nem ellenekzni, így elkerülhette, hogy vékony csontjain még több sérülés legyen. A házba érve meglepődtött. Hatalmas volt az a ház, soha nem látott még ekkora épületet. Az előző gazdájának is hatalmas nagy háza volt, de ő nem volt ilyen gazdag, mint ez a fasz. Aztán eladósodott és eladta azoknak az embereknek, akik arra használták a macskákat, hogy ilyen játékokba hajszolták. Bonnie tudta, hogy mi fog vele történni, mikor a ketrecbe zárták, az, hogy egy ember játékszere lesz, egy hajtóvadászaton vesz részt, majd golyót kap a fejébe.
Azonban nem így lett, és már a fiatal kandúr az épületben volt, a melegben. Kirázta a hideg. Körbenézett abban a szobában, amit elvileg ő most adott neki. Idegen volt számára a hely és maga a helyzet is, hogy új gazdát kapott. Hetek óta, sőt, hónapok óta a gyűjtő telepen volt, miután eladta, arra várva, hogy kiválasszák őt egy hajtóvadászatra.
Sziszegve nézett rá, mikor felemelte a fejét és megnézte magának a kölyköt. Viszont mikor azt mondta neki, hogy ez a ház lesz mostantól az otthona, a cica picit megmerevedett. Soha senki nem mondta neki, hogy valamit az otthonának nevezhet, mert eddig csak mindig egy hely volt, ahol állatként tartották. Annak ellenére, hogy ez a férfi egy fasz volt, azt mondta, hogy ez lesz az otthona, így hát lepetten pislogott rá.
Morogva nézett rá, hiszen most jelen pillanatban egy vadállat volt. A következő pillanatban pedig egy nyakörvet rakott rá, amit azonnal megpróbált lerángatni magáról. Nem sikerült.
Nem szeretett volna válaszolni egy kérdésére se, szóval inkább csak halkan, magának morgott, mint egy sarokba szorított állat.
- Egy gyűjtőhelyen voltam - sziszegte halkan, mert azért mégis csak kénytelen volt válaszolni neki.
- Az előző gazdám egy alkoholista öreg volt, eladósodott és kénytelen volt eladni, hogy megtartsa a házát - forgatta meg a szemeit. Az az alkoholista köcsög igazából nem ért hozzá soha, állandóan ivott, így hát a kölyök csak egyfajta kellék volt az öregnek, állandóan piát kellett töltenie neki.
- Ebony vagyok... - morogta ezt is, mint minden más szavát. Elkezdett felöltözni, magára kapott egy nadrágot és egy bebújós pulcsit, ami ugyan nagy volt a kölyökre, de most egyelőre megtette. Szaklászni kezdte a ruhákat, majd inkább távolabb állt a férfitől, fülét-farkát behúzta. |
Látta az undort és látott minden más reakciót is, de nem érdekelte, nem volt kedves ember, sem pedig megértő. Ahogy beértek a házba, a macska kellemes meleget érezhetett, s talán pillanatok alatt át is melegedett. Eto egy szobába vezette. - Ez lesz a szobád mostantól, ez a ház pedig az otthonod - emelte fel a cica fejét, hogy egyenesena szemébe nézzen - én pedig a gazdd. Ha nem viselkedsz vadállatként, és betartod a szabályokat jó helyed lesz itt, de egyenlőre nem bízom benned. - avval egy pillanat alatt egy nyakörvet rögzített a nyakára. - Ez azt mutatja, hogy az én tulajdonom vagy. - milyen szerencse, hogy a jó öreg Bill után ilyesmik is fent maradtak - Nyomkövető van benne és olyan rendszerrel rendelkezik ami miatt nem tudod levenni magadról... valamint - mosolyodott el - amíg nem leszek biztos abban, hogy bízhatom benned, addig rajtad marad. - nyitotta ki a szekrényt és elővett pár ruhát. - Iszonytosan vézna vagy ennyi idős létedre, és alacsony is... nem néztelek tizenkettő... vagy inkább izennégynél többnek... de már majdnem felnőtt vagy, szóval viselkedj is úgy. Hol éltél eddig? - érdeklődött. - Milyen volt az előző gazdád? - mért hozzá pár ruhát, majd midet amit jónak talált a kezébe nyomta. - később majd veszünk neked rendes ruhákat is, de nem voltam felkészülve egy... - hirtelen nem tudott mit mondani így elharapta a mondatot, majd hallgatta, milyen választ ad neki a kandúr. - Öltözz fel rendesen, ezek közül bármelyiket bármikor használhatod. - tette hozz. - A nevem Eto, és ennél nem kell többet tudnod rólam. Téged hogy hívnak?
|
Undorodva nézett a férfira, aki vigyorogva nézte őt, ahogy levetkőzött. Felfordut a gyomra, miközben azt az undorító vigyort nézte az arcán. Természetesen engedelmeskedett, mert nem akarta, hogy még egyszer megruhdossa, így hát odaállt szépen a csaphoz, majd várt, hogy mi fog következni. Aztán hirtelen felé engedte a hideg vizet, mire felugrott és felszisszent, szó szerint a férfira fújt, miközben ő rálocsolta a hideg vizet vékonyka testére. A cica egyre ingerültebb lett, reszketett a hideg víztől.
Ismét mérgesen felé morgott és fújt, mikor a nemiszerve felé irányította a vizet, ami rettenetesen hideg volt, annyira, hogy majd lefagyott a vesszője. Villámló kék szeméve a férfit nézte, majd engedelmesen elkezdte először lemosni bundáját és fülét, majd megmosta a lábaközét is, majd a fenekét is, majd karjait is, bár nem kapott szappant, de így is sokkal tisztább volt, mint ezelőtt. Még mindig hangosan morgott, egyáltalán nem tetszett neki ez a helyzet.
Hátrált egyet, mikor felé közeledett, majd hála égnek elzárta a csapot és nem jött több víz belőle. Aztán felé dobott egy törülközőt, mire elkezdte megtörölni magát a didergő cica, akkora volt a törülköző, hogy mindenét be tudta bugyolálni vele szerencsére. Még mindig morgott, majd felé fújt, mikor megragadta a karját.
- Tizenhat... - sziszegte a férfinak, egész idő alatt lecsapta fülét és behúzta a farkát. Egyáltalán nem tetszett neki ez a férfi. Minden embert gyűlölt, de főleg most őt, aki játékszernek gondolja és képes lenne golyót ereszteni a cica fejébe. Ezt észben tartotta és egyelőre jól viselkedett. |
A férfi helyeslőn bólintott, ezt már szerette, szerette ha valaki engedelmes, de nem szólt semmit sem a bocsánatkérésre. Ahogy a kandúr levetkőzött megnézte magának a sovny alakot, a rajta húzódó sebeket, hegeket, a lilulni kezdő foltokat... elvigyorodott, ahogy takargatta magát, de egyenlőre nem piszkálta miatta. A locsoló csövét felé irányította, majd megengedte a vizet. Nem volt túl meleg, főleg az időhöz képest, hiszen még csak kezdett tavaszodni, s a szél hidegen süvített át a macska combjai közt. Vissza gondolt, hogy régen ugyanevvel a csappal hűtötte le kutyájánaka szőrét. Ejj... micsoda boldog idők voltak... még éltek a szülei, és még ő is normális gyermekként élt. Mára ez már megváltozott, sok minden történt... vele sem volt soha senki sem kegyes, hát ő sem volt az másokhoz, azt vallotta, hogy csak így tud hasznos macskát faragni belőle, tudnia kell, hogy hol a helye. A slag csövét hirtelen a macska nemiszerve felé irányította, s hiába takarta azt farkincájával, a vízsugár így is elérte. - Mosd át a farkad... mind a kettőt... és a füleidet is, gyerünk . - mondta, s várta, hogy megtegye. Amint végzett mindennel, egy törölközőt vitt a macskának, s rádobta. - Törölközz meg és takard el magad. A házban majd adok neked rendes ruhákat. Na igyekezz... - fogta meg a csuklóját, hogy nehogy megpróbáljon elszökni, míg nem figyel. Erős, markos keze volt. - Hány éves vagy? - kérdezte végül, mielőtt beléptek.
|
Szegény kölyöknek nem volt elég, hogy bedrogozták, több órán keresztül menekült egy idióta férfi elől, de most egy kocsiba volt bezárva, egyedül és ki tudja, hogy mikor fog visszajönni a férfi, aki fogjul ejtette. Próbált kitörni a kocsiból, de nem tudott. A következő pillaatban pedig kivágódott a kocsi ajtaja és a férfi hangját hallotta, aki egy könnyed mozdulattal kikapta a fiút a kocsiból és a földr rántotta.
- Neee! Engedjen el! Neeee! - ordíotta, majd megpróbált felkászálódni a földről, de nem tudott. Ekkor egy hatalmasat rúgott a kölyökbe, mire az majdnem felsírt fájdalmában. Amint rátaposott, felnyögött és érezte, hogy könny szökik a szemébe. Nem értette, hogy miért bánik vele így a férfi. A kocsi miatt? Biztosan azért, mert tönkretette a kocsit belülről. Alig bírt felkászálódni a földről, de végül nagy nehezen sikerült neki, hiszen nem akarta, hogy a férfi még egy hatalmas nagy rúgással jutalmazza a vékonyka fiút.
Riadt tekintettel nézett a férfira, lecsapta a fülét, majd farkát behúzta, reszketfe, fájdalmak közepedte odaállt a csaphoz, amit mondott. Elkezdett levetkőzni, majd minden létező testrészével megpróbálta eltakarni azt, ami a lába között volt, de végül farkincájávan csak sikerült neki. A koszos göncei a földön voltak, ő maga pedig remegve a férfit nézte.
- Én... Én... Sa... sajnálom... - makogta, de legbelül nem sajnálta, szerettett volna elmenekülni és amint lehet és lehetősége lesz rá, elmenekül, de a sokkoló egyáltalán nem volt túl kecsegtető számára, így egyelőre követte az utasításait a férfinak.
- Kérem, ne haragudjon rám... én... én csak... - haraptam az ajkamba, majd inkább összegörnyedve álltam a csap előtt. |
Természtesen nem tetszett neki a macska viselkedése, szinte neki fájt ahogy a cicus tönkre teszi drága autóját. - Az engedetlen dögöket... muszáj megnevelni. - Hajtott le egy italt a torkán, majd kezébe vett egy sokkolót. Kecses léptekkel indult meg az autó felé, melyért olyan sokat dolgozott... hát azt hiszi ez a kis szarházi, hogy bármit megtehet? - kívülről semmit sem láehetett látni a férfin, de belül szinte tombolt, tombolását csak szeme vészjósló csillogsa tudathata a macskval. Amikor az újra neki vágódott az ajtónak, észre vehette az ablaknál álló férfit.
- Mondd csak... meguntad az életed? - villogott rá szinte a szeme, kinyitott a kocsi ajtaját, egy mozzanattal elkapta a kandúrt és lerántotta a földre, könnyű dolga volt, hisz ő maga ereje teljében volt a cicához képest. - Te mocskos korcs.. - rúgott bele. - Tudd hol a helyed! - taposott meg kicsit, hogy érezze a törődést. - Most pedig kelj fel, mozogj! Le kell fürdened, tiszta mocsok vagy... - mutatott a kertben lévő locsolócsőhöz. - Eddig az volt a tervem, hogy beviszlek és megfürdetlek a kádban... illatos szappanal, de egy ilyen féreg nem érdemli meg. Állj oda a rózsák elé... és vedd le ezeket a koszos göncöket... sírni pedig ne is merészelj azok után, hogy megkíméltem a sznalmas életed és te avval háláltad meg, hogy tökre tetted a tulajdonomat. - nézett kissé mélabúsan az autóra. - Mozogj, vagy megmutatom neked milyen erő is van egy sokkolóban!
|
Eto nem szereti az embereket, de annl inkbb szereti a kényelmet és a nyugalmat. Nagyon híres orvos, egyedül él otthonában, habár a takarítónő és a kertész gyakran járnak hozzá, hogy a házban mindig tisztaság legyen. |
[158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
