|
Témaindító hozzászólás
|
2019.02.11. 23:06 - |
Peter ebben a házban nevelkedett. Szülei valójában nem voltak gazdagok, de az évek során felgyűlt a vagyonuk, így Kei-ben is vettek egy házat. Ezt sem volt szívük eladni, hisz tudták, innen indultak. |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
| Ahogy Peter farkán ült és pihegett, észre se vette, hogy gazdája mire is készül, csak mikor hirtelen elkapta, majd a cicát maga alá rántotta. Még mindig lihegett, megszeppent attól, hogy Peter ilyen gyorsan cselekedett, de nem félt. Felsóhajtott, mikor a nyakára nyalt, majd amint megszívta a cica fehér bőrét, Nedim az ajkába harapott, kissé felnyögött. Oldalra fordította a fejét, majd bágyadtan nézett gazdájára.
-- Ih… igen Peter… - nyögött fel, mikor a férfi lökött rajta egyet, majd mozgásba lendült. Egyértelmű volt a különbség a két tempó között. De leginkább a tapasztalat volt más. Nagyon más… míg a cica kissé ügyetlenkedett, addig Peter ugyan úgy csinálta, ahogy eddig.
-- Bírni fogom… A kedvedért - lihegte, alul már igen kemény volt a kölyök, élvezte ezt is, teste kevésbé fáradt el, hogy Peter csinálta a nehezebbik részét, de azért Nedim is dolgozott. Nem sokat, de igyekezett. Annyira eltompultak a macska érzékszervei, hogy észre se vette, hogy bárki is lenne a környéken. Általában észre veszi, ha figyel, de most Peter sokkal jobban lekötötte a kandúrt. A nyakába karolt, majd karmaival apró karcot hagyott a férfi bőrén, de nem sértette fel, nem vérzett, de zsibbadást biztos, hogy okozott. Lábait még széjjelebb tette, hogy könnyebben és jobban hozzáférjen fenekéhez Peter. |
Peter feszengette Nedim határait, természetesen érezte, hogy fárad, de azt várta, hogy szóljon neki a kandúrka, az mégsem tette, még csak jelt sem adott, a férfi viszont egy idő után megelégelte a dolgot, elkapta cicát és egy gyors mozdulattal maga alá terelte. - Nedim... - nyalt a nyakába, majd bele szívott, édes nyomot akart hagyni a hófehér bársonybőrön, s hamarosan meg is lett jelölésének nyoma. - Az enyém vagy. - búgta a fülébe, nem mozgott benne, de kandúrságát továbbra is kényeztette. - Még nem dőlhetsz ki, bírd ki még egy kicsit... el akarok élvezni és szeretném ha te is elélveznél velem. Meg tudod tenni igaz? - habár hangja negédesen csengett, mégis kissé fenyegetőnek tűnhetett. - Eddig nagyon ügyes cica voltál... de msot én következek. - kezdett el mozogni, ő még egyáltalán nem fáradt el, de beindította a macska látványa, szemében a vágy tüze csak úgy szikrázott.
Odakint leparkolt egy autó három alak szállt ki belőle, körbe néztek mintha nem lennének ismerősek a környéken, vizsgálgatták a címet és tanácskoztak.
 |
| Nedim hangosan és gyorsan vette a levegőt, miközben lassan, óvatosan, egy tempóban mozgott Peteren. Aztán néha fel-fel nyögött attól, ahogy saját maga mozgott. Az, ahogyan Peter férfiassága teljesen elmerült benne, majd szinte majdnem le is szállt róla, majd vissza. Ahogy ezt folytatta, úgy érezte, hogy rossz cica, de mikor Peterre nézett, rájött, hogy ez a férfinak jó, ha pedig neki jó, akkor, amit Nedim csinál, az nem rossz. Így ő se válik rosszá.
Viszont mikor megérezte, hogy mellkasára simít, majd mellbimbóit kezdte izgatni, felnyögött és akaratlanul is megállt a mozgásban, hagyta, hogy Peter csak úgy tövig legyen benne, látszott rajta, hogy a leggyengébb pontjára mért simogatás miatt is alig-alig bírta tartani magát. Túlságosan kimerült és ez látszódott rajta. Megtámaszkodott gazdája mellkasán, apró teste remegett, feneke odalent teljesen megfeszült, ahogy már nem mozgott. Még nem mondhatni annak, hogy a cica elélvezett volna, pusztán elfáradt. Lihegett, lehunyta a szemét, próbálta összeszedni magát, miközben még mindig nem mozgott. Tudta, hogy csinálnia kellene, már csak Peter miatt is, de kimerült. Főleg az előző kádas akció miatt. Az izzadságcseppek még mindig nyakán, mellkasán és hátán gyönygyöztek. Szólni akart, hogy elfáradt, de nem tudott. Reszketegen mozdult meg újra, kicsit csinálta, majd megint piheng. Ez így ment percekig, majd végül teljesen abbamaradt Nedim részéről a mozgás, főleg, hogy odalent Peter még mindig izgatta. |
Peter nem is akarta magára hagyni a cicát ebben a helyzetben, hiszen ez az első alkalom ebben a pózban, és tudta, hogy ismét zavarban érzi majd magát. Ő viszont megcsodálhatta a felette mozgó apró, mégis gyönyörűen makulátlan halovány bőrt, az izzadtságot, ami végig futott rajta, az apró rezdüléseket... ez mind mind az övé volt, csakis az övé, mert Nedim hozzá tartozott. Most már senkinek sem lett volna hajlandó eladni, talán akkor sem ha a cica egyszer maga könyörög majd érte. A kábulat közepette sóhajokat hallattott, s ő maga is fel-felnyögött az érzésre, rettenetesen erotukisnak találta ezt a helyzetet.
Peter csak bólintott, a cicának, nem tudott neki szavakkal válaszolni, túlságosan is elragadta a pillanat. Ahogy a kandúrka már kicsit beleszokott a mozgásba, Peter egyik keze habár a csípőjén maradt, hogy támassza a másik mozgásba lendült. Elérte a fiú mellkasát, s lágyan végig simította, izgatta a mellbimbóját, s aprókat bele is csípett, de nem fájdalmasan, csak érzékien.
Lassan levándorolt kezével a kölyök gyengepontjáig s végig cirógatott rajta, most valahogy extrán gynegéd volt a fiúval, maga sem értette miért. Lassan kezdte csak izgatni, ütemesen, ahogy Nedim mozgott rajta, nem zavarta, hogy nem változott a tempó gyorsasága, habár vére kezdett minél inkább felperzselődni. Érezte, hogy hamarosan képtelen lesz tovább gyengédnek maradni, de még szerette volna kiélvezni a pillanatot.
|
| Egyértelműen örült a támogatásnak, annak, hogy Peter nem kéri tőle, hogy egyedül csinálja ezt a cica, mert akkor valószínűleg megijedt volna és már kevésbé, vagy egyáltalán nem akarná a dolgot. Érezte, hogy mennyire próbálja nyugtatni, ez a nyugalom a cicára is átragadt, így óvatosan a térdeire támaszkodott, miközben önkéntelenül is Peter férfiassága megmozdult benne. Ettől ajkára harapott picit. Mihelyst Peter fel és le kezdte mozgatni az apró testet, a cica megremegett, tudta, hogy innentől kezdve neki kell csinálnia ezt a mozdulatsort, de minden egyes leülés után felnyögött a kölyök. A férfi mellkasán támaszkodott, kicsit előre dőlt és immáron ő csinálta egyedül, noha Peter kezei még mindig a derekán, illetve csípőjén voltak. Nedimnek jó volt az egyensúlya, de egy ilyen helyzetben bármikor eldőlhet a cica, ha elfáradt. Viszont ő még mindig tartotta magát ahhoz a tempóhoz, amit bírt. Hamar le is izzadt. Először csak picikét a nyaka és a mellkasa, majd a háta.
--Akkor ezt hívják úgy, hogy meglovagolni valakit? - pihegte, miközben fel és le mozgott, teste remegett, halkan nyöszörgött, néha Peter szemébe nézett, de még mindig szégyenlős volt. Nem tehetett róla, az, hogy ő volt felül, teljesen zavarba hozta. Lehunyta a szemét és úgy élvezte Peter férfiasságát. Talán kicsit ki is egyenesedett, majd fejét hátra döntötte. |
Nem akarta kényszeríteni Nedimet, ezért tényleg nagyon figyelte a rezzenéseit, s azt is, hogy tétovázott egy kicsit, mégis azt mondta, jól van. Édesnek találta ahogy szégyenlősködött és el akart bújni, de Adrian akkor sem vette le róla a szemét, mégis megnyugvást próbált tükrözni neki.
Bólintott, s közben segített ráülni Nedimnek a farkára, látta rajta az élevezetet de arcáak torzulását is, miközben ő maga is kissé nehézkesen vette a levegőt, nagyon jó érzés volt számára. - Ügyes vagy... - lehellte, miközben nézte a mozgását. - Azért érzed most másnak mert ebben a pózban most teljesen beléd tudtam hatolni. Térdelj le két oldalra, segítek a mozgásban. -ha Nedim megtette, akkor Peter kissé jobbanmefgota mindkét odlalról és fel le ekdzte mozgatni, megadva neki az ütemet. - Így.. látod...? Most nem én mozgok fölötted, hanem te rajtam... és... nagyon édes vagy. - mosolygott s a kandúrka már ráérzett kicist, még mindig támasztotta de nem segített a mozgásban.
|
| Nedim kényelmesen elfeküdt Peter mellkasán, mikor gazdája kicsit előre döntötte őt. Hagyta, hogy ujjával benyúljon járatába, ettől picit kirázta a hideg és felsóhajtott. Közben nyelt egy nagyot, mert azért fogalma se volt arról, hogy ezt miként kellene csinálni, de Peter segített neki. Ettől érezte azt, hogy igen is számít az, amit tenni szeretne. Nem csak neki, hanem Peternek is. Hevesen bólogatott arra, hogy azt is vegye figyelembe, hogy neki mi a jó és ne csak azt, ami Peternek. Ő már akkor boldog volt, ha látta gazdáját mosolyogni, így aztán könnyedén követte először az utasításokat. Hátra nyúlt, miközben Peter tartotta a macska apró testet, megfogta a férfiasságát és fenekéhez tette. Picit megijedt, hogy valóban ezt fogja csinálni, de ahogy a férfi szemébe nézett, egyből megint arra gondolt, hogy ezt együtt csinálják és jó érzés.
-- Oké… Jól vagyok - halkult el a hangja. Szerette volna eltakarni magát, mikor járatához illesztette Peter farkát, ide-oda tekintetett, de mindig végül rá összpontosított és nem tudta levenni hosszú időre róla a szemét. Elpirult, arca vörös volt, levegő után kapkodott, ajkába harapott, miközben Peter kívánalma egyre beljebb csúszott és mindegy egyes centi után a cica egy kicsit felnyögött, majd mikor tövig ráült, picit ugyan, de eltorzult az arca, fülét lecsapta, megtámaszkodott a mellkasán apró kezével és gyorsan vette a levegőt. Ez a póz picit fájdalmasabb volt. Óvatosan felegyenesedett, tökéletesen érezte, hogy hol van a farka vége a fenekében, nagyon mélyen volt már. Picit felhúzta a lábait, nem nagyon tudta, hogy most mit kellene tennie, így Peterre nézett segítségkérően.
-- Jó így? - kérdezte gyermeteg hangon, néha picit nyüszögve. Nem fájt már neki, de a nyomás most sokkalta intenzívebb volt, ezért is kezdett el teste remegni, ahogy próbált kényelmes helyzetbe kerülni. |
A cica kicsit tétován mozgott, ezért segített neki, hogy nehogy elessen, támogatni akarta Nedimet ha már a kölyök ennyire sokat emgtesz azért, hogy neki jó legyen. A mozdulatai finomak és gyengédek voltak, próbált nem kapkodni, s minden pillanatot kiélvezni Nedimmel. Látta, hogy a macska szemében ott csillog a fény, a kívánciság és a vágy, a szerelem csillogása... egyszerre vonzotta és tazstította ez a tekintet, tudta, hogy bemocskolja veel a kandúrt, mégis csak egyre jobb és jobb érzést akart adni neki. A kandúrka felkúszortt a mellkasára, de még mielőtt segített volna a farkára helyezkedni kicsit megdöntötte, hogy hozzá férjen a fenekéhez. - Egy kicsit hideg lesz. - tolta fel ujját a síkosítóval együtt. - Most már könyebben rá fogsz tudni ülni - támasztotta meg két oldalról, miközben még mindig viaskodott magában, de hamarosan el si felejtette amit gondolt, s átadta amgát érzéseinek.
- Ne csak azt nézd, hogy nekem jó legyen, neked is jónak kell hogy legyen. - tette hozzá mielőtt kicsit emgemele volna a kölyköt. - Fogd meg farkam... segítek hogy rá tudj ülni rendesen, óvatosan helyezd a fenekedhez én pedig leengedlek majd. - mondta s közben reménykedett, hogy Nedim nem fog megijedni vagy elszaaldni. - Szólj ha készen állsz. - Ha szólt neki akkor lassacskán tényleg elkezdte magára enegdni Nedimet, de közben nem vette le szemét tekintetéről, látni akart aza arcát közben.
|
Gyerek volt még, de már minden tekintetben olyan dolgokat csinált, mint egy felnőtt. A teste és a lelke is gyerek volt még, úgy viselkedett, mint egy kölyök, mégis képes volt úgy szeretni valakit, úgy átatni magát valakinek, mint egy valódi felnőtt. Tudta a cica, hogy mit szabad és mit nem, és úgy hitte, hogy ha Peterrel együtt van, akkor azt lehet. Őszintén akarta, hogy újra a magáévá tegye őt Peter. A csók ahogy egyre kevesebb lett, a cica is próbált tanulni, hiszen gazdája minden egyes rezdülését megjegyezte. Tudta, hogy mi az, ami jó neki.
Amint kiszálltak a kádból, a cica lába megremegett, de tartotta magát. A meleg víz és az előbbi néhány perc azért megviselte a testét, de annyira akarta újra, hogy nem foglalkozott vele. Egy pici segítséget elfogadott gazdájától, de hamar sikerült megtörülköznie egyedül is. Peterbe kapaszkodva hagyta, hogy az ágyba vigye őt, majd csillogó szemekkel nézett rá, ahogy fölé magasodott.
Halkan felsóhajtott, mikor elkezdte a cica hófehér bőrét kiszívni. A lila foltok jelzik majd, hogy Peterhez tartozik. Aztán amint lefordult róla, felkönyökölt és óvatosan, kissé szaggatottan ugyan, de Peter ölébe ült, pontosan a farka elé, hogy Peter férfiassága súrolja Nedim fenekét és gerincének alját. Segítségre volt szüksége, nem tudta, hogy hogyan csinálja, de Petertől bármit eltanult, amiről tudta, hogy örömöt fog okozni gazdájának. Csak ez számított a fiú számára.
- Oké... Mit és hogy csináljak, hogy neked jó legyen? - pislogott rá kissé fáradtkásan. Az előző is lefárasztotta, de nagyon akarta ezt is még. Tanulni akart.
 |
A kölyök lelkesedésétől Petert is ismét átjárta a vágy, odalnt kezdett ismét megkeményedni ahogy Nedimmélyen a szemébe nézett. A cicus őszinte volt könynedén modnta kia szavakat, olyan szavak voltak ezek amiről a férfi soha életében ne gondolta volna, hogy tőle fogja hallanui, Eszébe jutottt az első napjuk, hogy a cica még azt is nehezményezte , hogy meg akarta nézni a bőrét, hogy mennyire ellene volt, hogy vele fürödjön... mennyire sírt,a mikor bántotta, és mégis megbocsájtott neki, s hogy mennyire is fontossá vált azóta a férfi számára. Eldöntötte, hogy eleget tesz Nedim kérésének, vissza tekitnett azokba az őszinte íriszekbe, elmosolyodtt és fogadta a csókot, egyre vadabbul ösztönösen csókolt vissza, már a lelke is izzott tőle. - Menjünk ki az ágyra. - ajánlotta miután ajkaik szétválta, majd óvatosan leemelte magáról Nedimet és felkelt, hogy törülközőket hozzon magunak. Ha nedim nem tuidott egyedül törülközni besegített neki, de ha képes volt még rá, akkor csak magával foglalkozott etéren, majd felkapva hófehér cicát az ágyba vitta, s fölé magasodott. Puszilgatni kezdte a bőrét ajd lassan szívásnyomoakt hagyott. A hófehér bőőn még inkább meglátszott a nyoma és Peter büsze volt, hogy ez a kölyök csak és kizárólag az övé, hozzá tartozik, a teste a lelke mindene. - Szeretlek Nedim. - búgta a fülébe rekedtes hangon, majd a fiókból elővette a síkosítót. - íy könyebbe fog menni mint a kádban. - feküdt a hátára. - Mássz rám, megtanítom hogyan tudsz valakit meglovagolni.
|
Nedim halkan szuszogott, mikor Peter visszakérdezett. Már válaszolni szeretett volna, de ekkor a férfi elkezdte kimosni belőle az ondót, amitől a fiú teste megrázkódott. Ez megint csak kellemetlen volt számára, de hagyta, hogy Peter elvégezze a rutint. Úgy érezte, hogy az, amit csinálnak, az már rutinos, pedig csak kétszer csinálták eddig.
- Nem baj, nem fájt annyira...csak... csak egy kicsit - kapkodott levegőt után, majd teljesen belevörösödött a kérdésekbe.
- Igen, én... szeretem ezt csinálni veled és tanulni akarok, szeretnék sokat tudni erről, sokat tapasztalni veled - bújt oda hozzá pihegve. Amint a kádban csináltak nem tartott sokáig, így a cica nem is fáradt olyan könnyen ki, mint a múltkor. Hátra vetette picit a fejét, mikor Peter az állára, majd a nyakára csókolt.
- Azt hiszem igen, én... furcsán érzem magamat veled. Olyan érzés, mintha nem tudnám abbahagyni még akkor is, ha fáj... - szuszogta, majd Peter szemébe nézett. Tekintete homályos volt, végigsimított gazdája arcán.
- Azt hittem, hogy ez rossz dolog, de jó érzés. Szeretem ezt és akarom még - hajolt közelebb a férfihoz, majd hozzá simulva megcsókolta. Szabad volt ilyesmit tennie és akarta is. Ugyan szégyenlős volt még mindig, de kezdett Peter mellett feloldódni. A szexet is megismerte és úgy látszik, hogy már soha nem fog tudni betelni vele.
|
Ahogy kicsit magához tért az élvezettől, megbizonyosodott arról, hogy a cicunak is sikerült kitelejsednie, majd szép lassan kihúzódott belőle. Még fel sem ocsudott igazán, mikor Nedim folytatni akarta az ágyban. - Nocsak... csak nem azt mondod, hogy nem volt még elég... ? - kezdte el kimosni óvatosan az ondót fenekéből, hiszen nemrég bele élvezett. - Sajnálom, hogy fájt, pedig nagyon igyekeztem, azt hiszem amíg hozzá nem szoksz rendesen addig nincs mit tenni... de remélem jobabn élvezted mint a múltkor.- csókolt a nyakába és magához húzta, átölelte. -Komolyan folytani akarod? nem fog nagyon kifáradni a tested? - téyleg féltette a kandúrkát nem akarta túl erőltetni. - Tudod holnap is van nap te perverz cica. - nevetett, igazából ínyére volt a dolog, de félt is. - Ennyire kívánsz engm, Nedim? - nézett a szemébe és állára csókolt, majd a nyakára. - Nem tudok betelni veled... pedig csak egy kölyök vagy... megbabonáztál.
|
| A cica lehunyta a szemét, halkan sóhajtozva próbált koncentrálni Peter szavaira, de kizárólag arra tudott figyelni, ahogy a férfi egy ütemre ringatózott Nedimmel a kádban és ezzel egyre inkább a csúcs közelébe juttatva a fiatal macskát. A szavak boldoggá tették, soha nem érzett még ilyet, így nagyon zsibogott a hasa ezektől a szavakból. Szerelmes volt, gyerek volt még így érzelmei gyerekcipőben jártak, de olyan intenzíven szerette Petert, hogy azt hitte, hogy a szíve is megáll ettől.
Már nehezen tartotta magát, karjai remegtek, de ahogy Peter megfogta a csípőjét, felsóhajtott és hevesen bólogatott közben.
- Oké… Már csak kicsit… - lihegte, ahogy a Peter mozgott benne. Nagyon szeretett volna gazdájával együtt elélvezni, annyira görcsösen akarta ezt, hogy először azt hitte, hogy nem fog sikerülni, de amint megérezte a forróságot, azt, ahogy Peter a fenekében élvezett, teste megrázkódott, megfeszült és abban a pillanatban elélvezett a Peter által. Lihegve, remegő testtel dőlt rá reszkető karjára, miközben érezte, hogy Peter is ránehezedik kicsit. Apró teste kissé kimerült, de nem annyira, mint a múltkor. Ez intenzívebb volt, de nem a tempó miatt, hanem a póztól. Emlékezett arra, hogy a férfi pár perce mondott valamit, hogy az ágyban is mutatni akar a kölyöknek valamit.
- Mit… Mit fogsz mutatni ez után? Azt mondtad, hogy… Hogy valamit mutatsz - kapkodta a levegőt és úgy tűnhetett, hogy a cica kezdett rabja lenni ennek az egész érzésnek. A szexnek. Peternek. Az érzésnek, ami odalent hatalmába keríti.
- Kicsit most megint fájt… - vallotta be halkan. |
Petert szinte simogatták ezek a kedves szavak, örült, hogy Nedimnek sokkal jobb érzés, mit az előző volt, pedig most teljesen józan is volt hozzá. - Ki fogunk próbálni még sok midnent... rengeteg dolgot... sokat fogunk szeretkezni... úgy foglak szeretni, mint még sose mást. - ígérte, majd szabad kezével emgtartotta nedim csípőjét, látta hogy kisé nehezen tartja magát. - Bírd még ki egy kicist... - kérte, mrt érezte, hogy egyre közelebb ketül az élvezethez. - Menjünk el együtt... - búgta lágyan miközben még mindig ringott a cicával. - Én... azt hiszem nem fogom most sokáig bírni.. elvesztem tőled az eszem... - kirázta a hideg, vágyai felperzselődtek, már tényleg nem tudta tovább vissza tartani, ahamrosan a fiúcskába élvezett, s lihegve borult rá, egy kicsit pihegett mire kéeps volt tisztán gondolkodni, s tudni akarta, Nedimnek is sikerült e elélveznie, mert ha nem akakor rá akart segíteni.
|
Örült annak, hogy Peter időt hagyott neki ahhoz, hogy hozzá szokjon kívánalmához, nem úgy, mint először, mikor a cica percekig kínlódott alatta a fájdalomtól. Most is ugyan úgy fájt neki, mint tegnap, talán a póz miatt, vagy mert még nem szokott hozzá ezekhez a méretekhez, de volt ideje megszokni ezt.
- Ahban... - próbált válaszolni két sóhaj között. - Hogy... Ihgen, jobban, sokkal jobban - nyüszögte az élvezettől.
- Szeretnék kipróbálni veled mást is, sok mindent, amit te már ismersz... Megakarom ismerni a te világodat is - nyögött fel az erőteljesebb lökésekre. Teste izgatott lett, közben pedig erősen kapaszkodott a kád szélébe, ahogy csak tudott, mert félt, ha elengedné, akkor minden bizonnyal előre bukna a vízbe.
- Peter... még mindig olyan nagy vagy odalent. Én... most úgy érzem, hogy nagyobb - hunyta le a szemét, kicsit hátra vetette a fejét, úgy élvezte a picit erőteljesebb lökéseket, amit a férfi csinált. Boldog volt, mert újra megteheti ezt Peterrel. Annyiszor, amennyiszer a gazdája és ő is akarja.
- Nekem is jó - kapkodott levegőt után, majd háta picit megint megvonaglott. Kirázta a hideg.
|
Peter nem láthatta hogy Nedim majdnem elsírta magát, hisz a kölyök arca mellkasánál ehlyezkedett el. Viszont örült annak, hogy bele egyezett a másik pozícióba, gondosan végig mérte a kölyköt ahogy a kádnak támaszkodott, tökéletes volt a bőre, fehér és zsenge, hirteen majdnem eluralkodtak rajta az érzései, de csillapította vágyait, majd végre már ott volt, belé hatolt mikor a cicus felnyikkant, kicsit hagyta hogy szokja őt és nem mozgott. Majd ahogy Nedim azt mondta jól van, láygan ringani kezdett vele, msot nem volt olyan heves mint a últkor, lassan kebelezte be ezt az apró testet. - Miben másabb? - érdeklődött. - sok fajta póz van.. sok dolgot kipróbálhatunk még, de persze csak ha te is akarod... - folytatta és msot már kicsit erőteljesebbek votlak a lökései. - Jobban érzel így? Egészen benned vagyok, tudod? Csodálatos érzés... - odalent is kissé erősebb ozgásba kezdett, hogy a cica is jól érezze amgát.
|
Annak ellenére, hogy Peter folyton azt mondta a cicának, hogy ne tegye meg, ha nem akarja és nem biztos a dolgában, Nedim is olyasmit akart csinálni, amivel Peternek jót tesz és kicsit önállósítja majd magát. Viszont mikor Peter leemelte magáról és átölelte a cica derekát, Nedim úgy érezte, hogy sírni fog, mert megint nem ment neki olyasmi, amivel Peternek akart jót. Lepetten pislogott csak némán.
- Oké... - egyezett bele a gyerek, picit remegett azért, de követte Peter utasításait, megtámaszkodott a kádban, majd hátat fordított Peternek. Nem tudta, hogy mit akar csinálni, így érdeklődve mozgatta meg a füleit. Aztán ösztönösen ellazult, mikor kérte tőle, de azért szemmel láthatóan teste fájdalmasan megvonaglott, mikor Peter behatolt.
- Aucs... - nyüszögte, majd annak érdekében, hogy teljesen ellazuljon, hangosan és gyorsan kezdte venni a levegőt, szinte már lihegett.
- Ihgen... Jóhl vagyok - sóhajtotta, amint elől kezdte őt kényeztetni a férfi őt. Nyelt egy nagyot. Peter annyi új dolgot mutatott a cicának most is, a víz még mindig meleg volt, így természetesen könnyedén ellazította Nedim izmait odalent is, de sokkal intezívebb volt számára az érzés, mint a múltkor.
- Ez sokkalta másabb, mint a múltkor - nyögte ki megint csak túl őszintén.
|
- Igen... - ide rá... - Simított végig saját férfiasságán. Látta, hogy Nedim tétovázik, mégis akarj a dolgot, vágyik rá, de nem mer nagyon lépni, talán csak amgban viaskodik, vagy a helyzet rémítette meg? Nem tudta eldöntnei, de már épp felajánlotta volna, hogy hagyják a dolgot, mikor a cicus megkérte, hogy segítsen be neki. - Segítek. - amikor felé fordult Nedim, érezte a teste forróságát, a vágy kiteljesedését, elmosolyodott és megtámasztott aa cica csípőjét. - Jól csinálod, ügyes vagy. - bíztatgatta, de ekkor a cica ismét tétovázott. - Nem kell megtenned, ha nem akarod... - de Nedim mégis tovább ment, látta rajta az őszite próbálkozást, elmosolyodott, s megszánta a kis kandúrt, leemelte férfiasságáról és magához húzta, átfogta a derekát. - Hagyjukezt legközelebbre... az ágyban amúgy is kényelmesebb lesz mint itt... és könyebben fogok tudni segíteni. Viszont... így is tudok mutatni valami újat... támaszkodj meg a kádban... - kérte. - fordíts nekem hátat... - kérte s ha nedim megtette akor mögé térdelt. - Jól van, próbálj meg lazítani... most bemegyek... - simított végig gerincén, majd szép lassan belé hatolt, a cicus így is sokkal intenzívebben érezhette magában Peter farkát, mint a múltkor. - Jól vagy? - búgta a fülébe miközben megkereste a kandúrka férfiasságát, kezével simogatni kezdte.
|
Nedim picit felnyögött, mikor Peter a csók után kihúzta belőle az ujjait. Levegő után kapkodott, zavarban volt és nem tudta, hogy szabad-e neki ilyesmit kérnie gazdájától, mert oké, hogy szerette a férfit és ő is viszont szerette őt, de nem volt biztos a dolgában.
- Üljek rá? - kérdezett vissza, mert nem volt biztos abban, hogy ezt úgy kell értenie, hogy egyből bele is menjen Peter férfiassága, vagy csak... biztos butaságot gondolt most, mert minden bizonnyal úgy értette, hogy üljön rá, engedje magába úgy, hogy ő csinálja és nem Peter. Nem akarta visszautasítani, de azért félt, hogy fájni fog megint neki ez az egész. Ettől kisit kellemetlenül érezte magát, de már nagyon izgatott volt.
- Oké... én megpróbálom, de kicsit segíts, jó? - pislogott Peterre, majd végül óvatosan belekapaszkodott a férfiba és pozíciót váltott. Átvetette egyik lábát a férfi ölén, majd feltérdelt. Teste forró volt, nem csak a víztől, hanem az izgalomtól. Fülét azóta is lelapítva tartotta, majd picit lejebb engedte fenekét, be a vízbe, rá egy picit Peter farkára, de aztán természetesen megijedt, és feljebb térdelt. Nyelt egy nagyot. Ez sokkal ijesztőbb volt, hogy saját maga csinálja, így természetes volt, hogy elbizonytalanodott. Aztán mégis lejebb ereszkedett, majd segítségkérően nézett Peterre, miközben gazdája férfiassága már ott volt a bejáratában, szinte tényleg csak rá kellett volna ereszkednie, de félt.
- Picit félek... - mondta ki, teste remegett, 1-2 centire magába engedte, de onnét tovább már nem mert menni. Várta, hogy segítséget kapjon esetleg. Közben azért nehezen tudta tartani ezt a félkész pozíciót a cica.
|
Látta, hogy a macskának jól esik amit csinál, ő is kezdett megduzzadni odalent, már forrt a vére, de nem akart kapkodni, még nem értek el arra a szintre, hogy vadabbul tudja Nedimet kezelésbe venni. Érezte ahogy belé kapaszkodott, ez több volt már, mint a köztük húzódó kapcsolat határa... ez maga volt a bizalom, és Peter érezte ezt, nem bánta volnaha Nedim megosztja vele a fájdalmát, az éevezetét avval, hogy bele mélyeszti karmait a húsába, de nemmondta ki hngosan. A kérésre kissé megilletődött, de elmosolyodott, s lágy csókot lehellt ajkára. - Rendben... ahogy csak akarod... - amozzanat meglepte, a csók méginkább, lehunyta szemét és átadta magát az érzésnek, ez idő alatt ujjai sem mozogtak, habár nem húzta ki a cicából. Ahogy lihegve elvált Nedim ajkától, viszont kihúzta. - Akarod megpróbálni, úgy, hogy te leszel felül? Úgy értem, óvatosan ide ülhetnél. - mutatott ölére, s ágaskodó farkára. - kicsit nehezebb, mitnha én csinálnám, de nagyon élvezetes. - próbálta agyarzni, de ha a kölyök még félénk volt ehhez, akkor persze más utat keresett a kiteljesedéshez.
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
