|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| Nedim bízni akart, nagyon is bízni akart Peterben. Ezért maradt még mindig az ölében és hagyta neki, hogy végignyalja a nyakát. Lehunyta a szemét, picit zavarba jött ettől, főleg mikor Peter a szexet említette. A kandúr nyelt egy nagyot, majd végighallgatta azt, amit mondott neki a férfi. Okos macska volt, intelligensebb a korához képest, de mégis csak egy gyerek, aki félt. Nem tudta, hogy hogyan tarthatna távolságot egy olyan embertől, akitől nem fél. Peter csak egyszer ijesztette meg őt, de aztán minden jó lett és vissza állt oda, ahova Nedim szerette volna.
-- Azt hiszem, hogy értem - mondta halkan, mert talán kezdte megérteni, hogy miről beszél a férfi neki. Mikor megérintette a felsője alatt, picit megremegett, majd ismét lehunyta a szemét,de nem szaladt el, ugyan úgy a férfi ölében maradt, csak kicsit megremegett. Megijedt ugyan, de bízni akart Peterben, hogy nem fogja bántani.
-- Igen...furcsa… - nyel egy picit nagyobbat megint. Tudni akarta, hogy milyen ez a Peter, de félt is tőle kicsit, meg nem is. Mindent tudni akart erről a férfi, még ezt az énjét is ismerni akarta. Még akkor, mikor ezt teszi vele. |
Úgy érezte, Nedim kezdi megszokni a tőle kapott csókokat. Megpróbált vissza csókolni és Peter ettől valahogy boldogabbnak rezte magát. Mégis úgy érezte, a kandúrnak meg kellene tanítania, hogy mi az amitől rettegnie kéne... de félt is, hogy túl messzire megy.
- Értem... örülök, hogy amit mondasz azt őszintén mondod... - nyat végig a kölyök nyakán, olyan finom volt a bőrének íze, ahiogy elképzelte. - A szex.. nem mindig fájdalmas. - nevezte nevén a gyereket. - De az első alkalom mindig meghatározó Nedim... ha az első alkalom fájdalmas, félni fogsz a követkrzőtől és az azutánitól... szeretném ha nem félnél majd tőlem. - búgta a fülébe - de azt is szeretném, ha megtartanád a távolságot, miközben minél jobban vágyom a közeledben lenni.. annyira furcsa... ellentmondásos... túl aranyos vagy... - csúsztatta kezét a fiúcska pólója alá, kitapintotta a mellbimbóját és simogatni kezdte. - Ez jó érzés? Furcsa, hogy itt érintelek meg? Ez a hely elég érzékeny... megmutatom neked... azt az énem... ha továbbra is bízol amajd bennem, ha nem félsz majd tőlem, ha nem sírsz... itt maradhatsz velem. - mondta de közben nem midn zót gondolt komolyan, valamilyen szinten még csa tesztelte a kölyköt. Allattomosnak érezte magát amiért így játszik, ilyen sötét módszerekkel, de ez volt ő... és ezt sohasem tagadta.
 |
Figyelmesen hallgatta azt, amit a férfi mondott neki. Valóban nem értette, hogy mire mondja ezt és miért látja magát Peter egy szörnynek. Nedim egyáltalán nem látta így, de mikor mondja tovább a férfi a dolgokat, lecsapta egy kicsit a fülét. Aztán mikor a kölyökmacskák használatáról beszélt, elszomorodott. Viszont nem tudott már mit mondani rá, mert Peter megcsókolta. Ellazult, mikor a férfi az ajkát az övéhez érintette. Picit, de viszonozta a csókot, és ugyan úgy csillogó szemmel nézett rá,mint az előbb.
Mikor megkérdezte, hogy ezt, amit mond vajon tanították-e neki, csak értetlenül pislogott.
-- Hát… Tanítottak egy-két dolgot, de igazából nem igazán figyeltem. Ha más lenne a gazdám, akkor biztos, hogy másképp viselkednék, de őszinte vagyok veled - mondta halkan, pedig igazából sokszor szokott régen hazudni. Most mégse tette.
-- Igen, de miért kérded? Baj? - pislogott rá kicsit értetlenül, majd tovább folytatta a beszédet Peter és Nedim megint egy kicsit összezavarodott.
-- Akkor ha ilyen vagyok, akkor előjön az az éned, amit nem biztos, hogy szeretni fogok? - nyelt egyet, majd hallgatta tovább,amit mondott. Kicsit lesokkolta az, amit mondott, de nem tudta, hogy mit mondjon.
-- Nem tudom… Ha… Ha kéred, akkor… - nyelt egyet. Félt egy picit, hiszen amiről Peter beszélt az Nedim számára ismeretlen volt egyelőre. Lehajtotta a fejét, mert bár azt mondta, hogy szeretni fogja Peternek ezt az oldalát is, de most picit megilletődött. Nem biztos még a dolgában, hiszen fogalma sincs ezekről. Peter pedig már tud mindent ezekről és nehéz visszafognia magát. Nedim ezzel is csak gondot okoz neki, mint mindig.
|
- Nem, nem akarlak eladni, de Jigsawot is eladtam. Túl sok rosszat tettem vele, és végül nem bírtam elviselni magamat. A tükörben csak egy szörnyet láttam. - mesélte, pedig tudta, hogy valószínűleg ez a kölyök még nem értheti a világ legsötétebb oldalát. Mégis, úgy megdobogtatta a szívét, mint még soha senki más... - Tudod az nem számít, hogy gyerek vagy-e vagy sem, sok kölyökmacska ennyi idősen, már rég "használatban" van... az emberek már csak ilyen undorítóak... - nézett a szemébe, majd megemelte az állát, s lágy csókot lopott róla, finom puhát, szerette és megnyugtatta ez az érzés. - Nem tudom, hogy jobban érezném e magam tőle, de azt tudom, hogy sokszor eszembe jut és a gondolata is felemészt, megőrjít. - búgta a fülébe, miközben hallgatta, elképzelhetetlen volt számára, hogy mégis hogyan tanulhatná meg kezelni ezt az énjét a macska.
- Hmm... mindig meg tudsz lepni... annyira furcsa vagy, a tenyészetben tanították ezt neked, vagy őszintén ez az amit gondolsz? - kérdezősködött, nem akarta, hogy a macska csak egy betanult szöveget mondjon neki, habár túl tisztának tartotta ehhez, egyszerűen meg kellett kérdeznie. - Szeretni? Szóval... ezt az énemet szereted? - elmosolyodott. - Olyan édes vagy... az ilyen szavak nagyon jól esnek, de... elő is csalják belőlem azokat a buja gondolatokat. - csóválta a fejét. - Mi lesz akor ha nem leszel rá képes? Kötve hiszem, hogy széttennéd önszántadból nekem a lábad amikor csak kérem... nem lenne ugyanaz nem tudnál megszeretni, gyűlölnél... sírnál... és kaibálnál... én pedig nem állnék le... mert sose tudok leállni. - vonásai megkeményedtek, direkt próbált gonoszkodni, talán el akarta ijeszteni miközben még midig nyugtatülag simogatta. Ez a kettősség még ő magát is megzavarta.
|
Szipogva próbált megnyugodni, nagyon jól esett neki az, hogy Peter foglalkozik vele, az, hogy simogatja és megpróbálja a lehető legjobban megnyugtatni. Az, hogy elmondhatta neki, hogy mit álmodott egy kicsit jól esett neki. Nagy kő esett le a szívéről, majd megtörölte könnyáztatta szemét és úgy hallgatta azt, amit Peter mondott. Lehajtotta a fülét, mikor meghallotta, hogy egyszer már eszébe jutott, hogy el fogja adni Nedimet, mert nem érzi magát jó gazdának. Nedim ragaszkodni kezdett hozzá, így természetesen már nem akart elmenni.
- De... de... jobban éreznéd magad attól, hogy ha megtennéd? Mármint... tudom, hogy igazából csak egy gyerek vagyok, de... - szipogta halkan. Nem tudta, hogy mit mondjon vagy tegyen, így inkább összekuporodott Peter ölében és halkan szuszogva hallgatta, amit mond.
- És ha... megtanulom kezelni a rossz énedet? Ha nem fogok rád máshogy gondolni, mint most? Én szeretném, hogy ha minden ilyen maradna, de ha nem lehet... - hajtja le a fejét. - Akkor igyekszem olyan maradni, mint most. A te kedvedért - pillogott fel rá vörös szemével.
- Szeretném szeretni minden énedet, még azt is, amit nem ismerek. Ha egyszer megismerem, akkor se akarok eltávolodni tőled... Már te vagy a családom, nem számít, hogy mit teszel, vagy mondasz - csóválta meg a farkincáját és újra csillogó szemekkel nézett Peterre.
|
Peter nem hagyta abba a macska simgatását és nyugtatását, látta rajta hogy zavart, így kivárta, míg sikerül elmodania, mit is álmodott.
- Jól van, nyugodj meg... vegyél nagy evegőt és próbáld meg úgy elmondnai. - bíztatta. Amikor elmondta, mégis mit álmodott, mi történt.. és mitől fél, Peter szíve bele fájdult. Nem tudta mit is kellene mondania, már elgondolkdoott azo korábban is, hogy nem lesz jó gazdája Nedimnek, így el kellene adnia egy rendes helyre. Tétován és kissé zavartan nézte a kölyköt, nem akart hazudni neki, de most hogy belegondolt, igazából túladni sem akart rajta, most biztosan nem.
- Nézd... nem mondom, hogy nem gondolkodam el rajta, még az elején... úgy értem, amikor megnyertelek, még az első napon. Úgy éreztem... úgy gondoltam.. hogy én biztosan nem leszek számodra jó gazda. Tudod mióta tt vagy, azóta is vissza tartom a roszabbik énem. Mindig arra gondoltam... hogy letepernélek az ágyra és bemocskolnám a szép fehér bőröd, a bundád, a hajad... mindened... nem normális igaz? Hiszen te csak egy gyerek vagy... - szorította magához. - Ezért mondtam, hogy... nem kellene bíznod bennem, én is csak olyan nyomorult vagyok, mint az összes többi vénember... - fakadt ki. - de ennek... - mondta pár pillanat múlva, kicsit már csendesebben. - Semmi köze sincs ahhoz, hogy hisztizel, vagy nem fogadsz szót... ezek a dolgok természetesek... és meg kell tanulnunk még együtt élni. Csak tudod... félek attól, hogyan nézel majd rám egyszer... azután ha majd bántalak, ha majd a gonoszabbik énem felülkerekedik... Vajon gyűlölsz majd érte? A szemeid ugyanígy csillognak majd ha rám nézel? Meg mersz majd érinteni? Hozzám rohansz majd akkor is ha rosszat álmodsz? Sok butaságra gondolok... és nem ígérhetem meg, hogy a te érdekedben később nem küldelek majd el. De ha valaha megteszem, megígérem, hogy nem foglak rosz kezekbe adni, olyat sose tennék... mert őszintén törődni akarok veled Nedim... - nyelt egyet, majd folytatta.
- De most úgy érzem, ez rendben van... kedvellek téged és nem akarom, hogy elhagyj... bármit megadnék, hogy a dolgok... ne úgy alakuljanak, amilyen sötétnek látom őket most. Azt hiszem... te lettél a fény számomra, amit nem szabad szem elől téevsztenem. Most még nem...
|
Bevaskarodott Peter ölébe, még mindig szipogott és próbálta elfelejteni azt az ijesztő tényt, hogy túladott rajta a férfi és egy olyan öreg, undorító ember vette meg, akitől Nedim rettegett. Megingatta a fejét, nem akarta elmondani, hogy mi történt az álmában, de mikor Peter azt mondta, hogy ha elmondja neki, hogy mit álmodott, akkor soha nem fog megvalósulni.
- Hát... - kezdett bele, mert félt attól, hogy így fog valóra válni ez az egész, hiszen, hogy ha megint hisztizik és nem fog szótfogadni gazdájának, akkor bizony lehet, hogy hamarosan megtörténik az, amitől a legjobban fél.
- Igazából az volt, hogy... - szipogta még mindig. - Sokszor nem fogadtam szót, sokat hisztiztem és idegesítettelek, és... és... azt mondtad, hogy nem akarsz egy ilyen engedetlen, rossz, hisztis macskát magadnak és azt mondtad, hogy inkább egy másik embernél lenne a helyem és eladtál - szipogta és még inkább Peterhez bújt.
- Én nem akarok innen elmenni... - nézett a férfira kérlelve, hogy ne adja el őt azokanak, akik a tombolán voltak, mert azoktól félt a cica. Nem is kicsit.
 |
Peter meglepődött, mikor kimondta a nevét, azt hitte felébresztette, de hamar rájött, hogy csak rosszat álmodott. Először azt hitte olyasmi, amiben ő a gonosz és rossz gazdi, nem is ő let volna, ha nem mmindjárt ez jut az eszébe. - Héé... csak álmodtál.. - próbálta felkelteni, de nem sikerült neki, végül magától nyitotta fel a szemét, de még mindig felsőjébe csimpaszkodott. ~ Annyira édes... - nézett végig rajta, miközben kibuggyantak könnyei. Hirtelen anynira szépnek és tisztának látta... szerette volna megcsókolni és megvígasztalni, de ehelyett csak nézte a vörös szemeket, elveszett bennük. Még mindig nem tudta mi zaklathatta fel, de ha hozzá ment támaszért, biztosan nagyon megijedhetett tőle, magához ölelte a kismacskát és ülő helyzetbe tornázta magukat, átölelte,elég apró volt hozzá képest. - Nincs semmi baj, csak álmodtál... - simogatta a hátát nyugtatásképp. - Nyugodj meg... elmondod, hogy mi zaklatott fel ennyire? - csókolt homlokára, nemtudta hoyga kellene ásképp megnyugtatnia az ijedt kiskandúrt. - Azt mondják.. ha valakinek elmeséled a rossz álmodat akkor az sose fog megtörténni. - bíztatta.
|
| Nedim nagyon mélyen aludt, el se tudta most már képzelni azt, hogy ne itt, Peter mellett aludjon, hanem mondjuk megint a saját szobájába. Nyugodtan aludt, arra se ébredt fel, hogy a férfi a haját simogatta. Halkan szuszogott, de aztán egy idő után kezdett ébredezni.
-- Peter… - motyogta halkan, majd szipogott. Most kezdett félálomban álmodni valamit és nem volt túl jó.
-- Peter… - szipogta megint csak, majd forgolódni kezdett. Azt álmodta, hogy a férfi túladott rajta és már nem volt szüksége a cicára, így eladta.
-- Léci… Ne… - fogott rá a felsőjére, majd hirtelen kinyitotta a szemét. Amint tudatosult benne, hogy a férfi itt van vele, sírni kezdett. Nem akarta ugyan elmondani neki, hogy mit álmodott, de egész teste reszketett a félelemtől. Peter volt az egyetlen biztos pont az ő pici életében, senki más.
- Peter… - motyogta most már ébren, majd a férfira nézett picit könnyes szemmel.
- Ígérem, hogy nem hisztizek többet, mindig jó leszek és azt teszem, amit kérsz… - bújt hozzá még mindig az álom hatása alatt állva. |
Peter is teljesen nyugodtan aludt, elkerülték őt is a rémálmok, a nyugtalanság. Teljesen más atmoszférája volt így a szobának, hogy Nedim is vele volt... olyan nyugtatóan borzongós és kellemes. Amikor regel felébredt, csak akkor látta, hogy a fiúcska menynire hozzá bújt, kicsit emg is lepődött, nem teljesen emlékezett a részletekre... óvatosan simított a fehér tincsekbe, s puszit nyomott az arcára. Úgy gondolta kimegy reggelit készíteni, de nem vitte rá a lélek, hogy ott hagyja a kandúrt, csak nézte és belélegezte, eszébe véste az illatát. Már em csaka testiség fűzte össze őket, hanem valami... teljesen más... igaz érzések.
|
Már meg se hallja azt, amit Peter mond neki a fulladásról, hiszen nem is nagyon érdekli. Az a lényeg, hogy ő nem fulladt bele a vízbe és a férfi itt van mellette. Hagyta, hogy az ágyba vigye, majd jó éjt kívánt ő is gazdájának.
- Jóh éjt... - ásította, majd hozzá bújt, szinte teljesen a férfi mellkasához simult, úgy aludt egész végig és egy picit se mocorgott, nem voltak rámálmai, nem forgolódott és boldog volt, hogy van mellette valaki, akiben bízhat. Legalábbbis Peterben eddig teljesen megbízott. Igaz, hogy a férfi azt mondta, hogy ne tegye, de őt nem zavarta ez a tény. Szeretett vele lenni, még itt, az ágyban is, ilyen közel hozzá.
|
- Bele lehet... nem egy eset történt már... elalszol és vége lehet... - ásította, majd várta, hogy a cicus elkészüljön. - Rendben, holnap kimegyünk kicsit, hoyg folytathasd. - Felemelte a kölyköt, szelíden ért hozzá, mintha csak törékeny ékszer volna. Az ágyba vitte és óvatosan betakargatta, mellé bújt, miután lakpcsolta a villant. - Jó éjt... szép álmokat. - ásította. Még bele simított a macska hajába, kezét még vissza se húzta róla, de már szuszogott mellette, piszomájától is elfelejtett megszabadulni.
|
Nedim is fáradt volt már, így alig ha értette, vagy hallotta azt, amiről Peter beszélt. Viszont mikor a férfi elkezdett felállni, akkor túl lassan kapcsolt, így valóban láthatta a férfi fenekét, mire elvörösödve takarta el az arcát gyorsan, de már mindegy volt. Azzal se foglalkozott, hogy a férfi csak úgy fogta és kiemelte a kádból. Zavartan fogta a törülkőzöt és egy darabig csak állt ott, mint egy hülye. Aztán végül gyorsan megtörülközött.
- Szerintem nem lehet belefulladni egy ilyen kicsi vízbe - jelentette ki, mert nem tudta, hogy igazából simán bele lehet fulladni a kádba. Belebújt ő is a pizsamájába, majd ásítva megfogta Peter kezét. Automatikusa és kissé fáradt cselekedet volt ez tőle, de nem is nagyon foglalkozott a jelentőségével, csak cselekedett.
- Holnap megint szeretnék kimenni a hóba. Folytatnom kell a vár építését - mondja álmosan, szabad kezével pedig megdörzsölte a szemét, majd nekidőlt a férfi oldalának kicsit.
|
Nedimnek apró keze volt, néha Peter a szivacs érintése mellet a bőrét is érezte, de most jelenleg túl fáradt volt ahhoz, hogy bármi perverzre is gondoljon. Inkább csak elmerült ebben az érzésben, s próbált teljesen kikapcsolni.
- Hát... az úgy... ha túls okat iszol belőle.. a fejedbe szállhat és... elholyásoít sok mindent . Próbálta magyarázni félálomba, már majdnem újra lebukott a feje. - Ahh... azt hiszem minél hamarabb ágyba kell jutnom..köszönöm a hátmosást. - ásította és se szó se ebszéd felállt,el is felejtete, hogy a kadúrka szégyenlős. Ha nem volt elég gyors megcsodáhatta a fenekét. Peter kiszállt, megtörölközött, majd felvette a piszomáját is, majd újr a akandúrkára nézett. - Gyere te is... ne aludj el a kádban nm akarnám hogy bele fulladj. - emelte ki és kiállította amga mellé, miközben oda nyomtt neki egy törölközőt.
|
Öszintén, Nedim nagyon tartott attól, hogy ha többet fog hisztizni, márpedig meg fog még történni egy párszor, akkor Peter nemes egyszerűséggel túl fog adni rajta és biztosra vette, hogy az elsők között venné meg valami ijesztő, öreg, gonosz ember, aki ki tudja, hogy mire használná fel szerencsétlen kölyköt.
Várta, hogy gazdája megforduljon, majd mikor ez megtörtént, a habszivaccsal, ami ott volt, beszappanozta a férfi hátát és gondosan elkezdte megmosni a vállát és a hátát.
- Hogy tud megártani az alkohol? Erről keveset olvastam a könyvekben - érdeklődött tovább, miközben a férfi hátát mosta. Valóban csak jó macska akart lenni, de az is szerepet játszott benne, hogy szeretett itt lenni ennyi idő után is. Hiszen Peter jó volt hozzá és Nedim szerette őt. Vagyis valami hasonló érzést kezdett táplálni iránta. Bízott benne. Gyerek volt, naiv és hamar megbízik másokban. Közben ásított egyet, de hát mosás közben majdnem elbóbiskolt, így csak épp, hogy nem fejelte a férfi hátát, de ha az elmozdul esetleg, vagy megfordul, akkor tuti, hogy az ölébe dőlne.
|
- Igen... kicsit olyan hatása van... én is érzem - n evette. - rég ittam, ez pedig elég erős és masszív volt ahhoz, hogy fejbe vágjon. - magyarázta a fehér hajú macskának. A kérdésre kicsit megilletődött. - Meg, ha szeretnéd... szerencsére elég nagy ez a kád, hogy ülve is megforduljak benne. - tette is meg, várva, hogy a cicus megmossa a hátát, sose gonodolta volna, hogy vaalha iylet hall maj tőle bár ez már a sokadik emglepetés volt a napra. Peter komolyan nem értette ezt a macskát... persze nem akarta elijeszteni, de számára nem volt túl bölcs dolog bízi saját magában.
- Hát ez nem... attól függ, hogy ember vagy-e vagy macskalény avgy akármi... inkább, hogy a szervezeted menyire bírja az alhkoholt. - Én régen jól bírtam, de mint láthatd msot még egy kis pohárka is emgártott. Szóval igazából ebben egyformák vagyunk. - ásítpott.
|
A kádban ülve Nedim a férfit nézte, miközben elgondolkodott. Jó volt vele egy légtérben lenni, még ha meztelen volt, akkor is. Legalábbis így gondolta.
- Aha, kész vagyok mindennel - jelentette ki újfent, mikor a férfi rákérdezett a dolgokra. Aztán megkérdezte, hogy nincs-e rosszul a pezsgőtől. Hevesen megingatta a fejét.
- Nem, azt hiszem... Csak álmos lettem tőle. Azt hiszem - rántotta meg a vállát.
- Megmoshatom a hátadat? - érdeklődött halkan, hiszen még mindig úgy gondolta, hogy a reggeli hiszti miatt törlesztenie kell, mert nem nagyon tudta elfelejteni azt, amit Peter fejéhez vágott.
- Az emberek jobban bírják az ilyen alkoholokat, mint a macskalények? - kérdezte tőle érdeklődve, de közben azt várta, hogy mit mond arra, hogy megmoshatja-e a hátát neki, vagy sem. Végül is tegnap Peter mosta meg őt, szóval így fair. Nedim így gondolta.
|
- Jól van, jól va ahoyga akrod- avval amgára hagyta a cicát, ahbár kicist aggódott, hogy az alkohol hat-e majd rá, s ha igen, akkor mennyire. A kádba vizet engedett, finom kellemeset... nagyon jó illata volt. Vetkőzni kezdett, felkötötte a haját, amjd elmerült a kádban. Nem tudta menyi idő telt el, de fárasztó napja volt neki is, lehunyta szemét és csak akkor nyitotta fel, mikor a kandúrka beszélt hozzá. akkor már bent volt vele szemben a kádban. - Ahh... - végeztél? Azt hiszem egy kicsit elbóbiskoltam... ügyes vagy. - szerette volna megpaskolni a fejét de vizes volt a keze. - Holnap... nem tudom... majd reggel kitaláljuk - ásított ő is, ragadós volt. - Hamar végezzünk és menjük aludni.. úgy érzem mindkettőnknek kijár a pihenés. nem vagy rosszul a pezsgőtől?
|
Nedim tulajdonsága közé sorolható volt az, hogy hamar feltalálja magát új és ismeretlen környezetben, ha jól érzi magát, akkor nagyon otthonosan viselkedik, így volt ez most is, hiszen Peter mellett nem félt, nem óckodott a férfi közeledésétől, de nem tudta, hogy miért. Talán azért, mert eddig semmit se értőltetett rá, ha így lett volna, Nedim is sokkal inkább tiltakozott volna ellene.
- Nem - rázta meg a fejét határozottan, hiszen meg akarta csinálni, de már kettőig nem látott. Lehet, hogy azt a pezsgőt se kellett volna meginnia.
- Megcsinálom és én is megyek - ásította, majd végighallgatta, amit Peter mondott neki. Nála ezt azt jelentette, hogy ha valamit eldönt, akkor azt meg kell csinálnia. Így is tett, elmosogatta az összes tányért, eltörölte, majd a helyére tette. Egy kis időbe tellett, de azért nem tartott olyan sokáig. Ügyesen elvégezte a dolgát, majd Peter után ment.
Ha a férfi esetleg már bent ült a kádban, akkor ő is bemászott mellé, de még azért megkérte, hogy forduljon el. Attól függetlenül ami reggel történt, még igen is szégyenlős volt. Nem is kicsit...
- Elraktam mindent a helyére - mondta halkan, nagyokat ásítozva közben. Már laposakat pislogott, a melegvíz is rátett egy lapáttal álmosságára.
- Holnap mit... mit fohfuuunk... csinálni - ásította megint, majd Peterre nézett.
|
Figyelte a kandúrt, a szája mozgását, a cselekvéseit... örült neki, hogy kezd kicsit megnyílni és enged neki, jól estek neki a szavai, bár gyermeki ártatlansága még midig mindent elsöpört Peter előtt. Látta, hogy elveszi a tányérokat és mosogatni kezd, hagyta neki... nem azért emrt a macskája volt, ahenm emrt önszántából tette, segíteni akart nei és tudta hogy Nedimnek mennyire fontos, ha besegíthet, habár azt is látta, hogy nagyon fáradt. - Nem akarod inkább holnap reggel elmosni őket? A munka megvár... - habár csodálkozott azon, hogy egy nap alatt ennyire megbízik bene, tegnap pedig még azért is ment a hsizti, hogy hozzá ért a bőréhez. Hirtelen úgy kezdte érezni túl ygrsan haladnak. Vagy mégsem? Képtelen volt eldönteni így csak magában emésztgette a napok történéseit. - Elmegyek és engedek vizet, nem baj ha itt hagyod a mosatlant, hidd el holnap is megvár, de égy belátásod szerint... egy minifelnőttnek egyenek saját elhatározásai, céljai és döntései amiért felelősséget vállal... - próbálta okítani, szinte nem is úgy bánt vele mint egy macskával, hanem mint tulajdon ygerekével... vagyis hasonlóképpen. Elindult, hogy megengedje a vizet, finom habfürdőt használt hozzá.
|
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
