|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.11. 18:21 - |
Itt tölti mindennapjait Garley, bár többnyire csak pihenni jár haza, s a ház a nap nagy részében üresen áll. |
[155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
A férfira emelte a tekintetét, mikor az visszafordult a lépcsőn, hogy elmondjon neki valamit. Az a valami meghatározta Fereen egész életét, ezzel az egyel nagyon is tisztában volt, hogy a bőre alá ültetett chip miatt az élete ennek a férfinak a kezében van. Az új gazdája... Még hozzá kellett, hogy szokjon ehhez az egészhez, hogy most először van gazdája, még ha nem olyan, amiről pici kölyök korában álmodott, de valóban jobb ez, mint a ketrec. Sokkal jobb ezen a matracon elfeküdve, kinyújtózkodva feküdni, mint egy apró ketrec sarkában várni azt, hogy mi lesz a sorsa.
- Jó éjszakát... - motyogta szintén csak az orra alatt, de meglepte a férfi kissé barátságos szava, így, ha nem is látszódott rajta, de füle jelezte, hogy bizonytalan még mindig.
Amint gazdája elment aludni, ő gyorsan megfürdött, a hajából is kimosta a ketrec koszát és a száját is megnézte belülről, majd kiöblítette. Amint ezekkel végzett, sokkal jobba érezte magát. Átöltözött, majd nagy nehezen a babot is megette. Jobb volt, mint a semmi. Jóllakottan, tisztán és tiszta ruhákba bújva feküdt el a matracon, de már megszokta, hogy összehúzta magát, így automatikusan így tett. Halk szuszogásba kezdett, majd nagyon hamar el is aludt...
 |
A szemét forgatta a macska sutaságán, de nem foglalkozott vele túlságosan ezután.
- Ja igen - fordult még vissza, mielőtt megindult volna az emeletre - a chip a bőröd alatt eléggé meghatározza az életed, úgyhogy ne is próbálkozz szökéssel. Nem éri meg. Van itt kaja, tiszta ruha, melegvíz, mi többet akarnál?
Nem is aggódott amiatt, hogy a macska kereket old az éjjel, hisz szó szerint a kezében volt az élete.
- Becsüld meg a helyedet itt. Ezerszer jobb ez a nyúlfarknyi szabadság, ami itt van, mint az üzletben egy ketrecben, tétlenül egész életedben. Mellettem vár egy kis élet, majd meglátod.
Azt nem fejtette ki, milyen élet lesz az. Úgyis lesz ideje majd a macskának ezt megtapasztalni.
- Hát akkor szép álmokat - mondta, már szinte barátságosan, s azzal megindult felfelé, a szobájában megvetette az ágyát, lefeküdt, befordult a fal felé.
 |
Sejtette, hogy nem fog segíteni neki, így inkább a pulton hagyta a félig kibontott konzervet, nem evett belőle. Amint megmutatta neki a matracot, amin aludni fog, felsóhajtott. Lényegében sokkal jobb, mint egy ketrec, szóval akár hálás is lehet érte. Viszont, amilyen fájdalom érte most a száját, nem nagyon tudott örülni semminek.
- Nincs... - mondta halkan, majd mikor odadobott neki néhány holmit, azokat a kezébe fogta és úgy nézett a férfira. Hallotta a nevét a boltban, de elfelejtette és nem merte megkérdezni. Lehet, hogy szolga lett belőle, de félő volt, hogy nem fog tudni úgy viselkedni, ahogy azt elvárják tőle, ezért se mert inkább semmit se kérdezni tőle még.
- Értettem - mondta végül válasz gyanánt, mikor beszélt neki a fürdősről, meg az átöltözésről. Azért ez jó volt. Legalább tiszta ruhát kapott. Egy kicsit még ácsorgott ott a ruhákkal a kezében, majd inkább odament a matrachoz és leült rá. Csak akkor akart elmenni fürödni és átöltözni, hogy ha a gazdája már úgy döntött, hogy lefekszik. A szája ugyan még fájt, de nem foglalkozott vele. Kimossa, ha egyedül lesz. Egyébként is fáradt volt.
|
Szótlanul eszegette a pizzáját. Rá-rápillantott a macskára, de a pár kósza odatekintésnél jobban ügyet sem vetett rá.
- Mit nem szerencsétlenkedsz - mondta, mikor a pizza elfogyott, és felállt az asztaltól.
Nehezen hitte el, hogy ilyen béna macskalény létezhet, így elkönyvelte, hogy ez csak valami ócska poén lehet a kandúr részéről.
- Ott a fekhelyed - mutatott aztán a nappali sarkában elhelyezett matracra, mi közvetkenül az ablak alatt hevert - én meg az emeleten alszom. Nem akarom hallgatni a hortyogásod - szólt fenyegetőleg. - van valami kérdésed? Mára elegem van - nyújtózkodott - holnap majd adok neked feladatot, nehogy unatkozz.
A szekrényhez lépett, kivett onnét pár göncöt.
- Lefürödhetsz, átöltözhetsz - dobta oda a macskának a ruhákat - de ne vérezz össze mindent! Undorító dolog,
|
Eléggé megilletődött, mikor csak úgy rákiabált, de azért hangosabban és érthetően is elmondta újra a nevét, mert félt ellenkezni a férfival. Mostantól az ő parancsait kell követnie, bármi is lesz. Előre érezte, hogy ez az egész szívás lesz számára. Még mindig szuszogott, de most, hogy megálltak, már legalább nem dobogott úgy a szíve. Azt leszámítva, hogy eléggé ideges volt. Minden apró zajra figyelt, ami körülötte történt, hiszen alig, ha járt még a valódi világban. Belépve követte a gazdáját, majd, amit látott, eléggé borzalmasan nézett ki, de jobb volt, mint egy kicsi ketrecben raboskodni. Nyújtózott egyet és már épp megörült volna, mikor arról beszélt, hogy biztosan éhes. Hát nem volt kérdés, hogy éhes volt, de mikor elő lökött egy konzervnyi babot, egy pillanatra értetlenség ült ki az arcára, de látva, hogy a férfi nem viccel, megvizsgálta a konzervet, de sehogy se tudta kinyitni. Nem igazán mert még körbenézni, hogy mivel próbálkozhatna, így jobb híján a fogait használta. Viszont mikor már épp sikerült neki kiharapnia, a konzerv éles része azonnal felvágta az ínyét és a nyelvét is. Egyből vérezni kezdett, amit egy gyors mozdulattal a pulcsijába törölt, de piszkosul fájt neki. És nem állt el. Nem szólhatott, majd nagy nehezen felhajtotta az alumínium fedőt és bár éhes volt, de az ínye és a nyelve még mindig égett és vérzett. Inkább meghúzta magát a biztonság kedvéért... Az új gazdája nem tűnt túl gondoskodónak és kedvesnek, így hát nem fűzött sok reményt ahhoz, hogy segítsen neki.
|
- Mit motyogsz? Hangosabban! - kiáltott a macskára, mikor az bemutatkozott.- Beszélni sem tudsz rendesen?
Mikor már egy ideje gyalogoltak, s Fereen nagyon szuszogott, akkor sem lassított a tempón. Majd megszokja a kiképzést.
- Sok gondom lesz még veled - morogta rosszkedvűen a férfi.
Rettentő kíváncsi volt, mi az a csodás trükk, amiért ez a macska megért neki annyi pénzt. Félt, hogy nincs ilyen. De azért még próbára akarta tenni a kandúrt.
- Na, itt lakom. Mától itt laksz te is - mutatta be neki a házat, mikor végre odaértek. Előrement, felkapcsolta a lámpát. Egy lelakott, szűkös, poros kis házban találták magukat. Gar a macska elé lökött egy babkonzervet.
- Biztos éhes vagy. Nesze. Konzervnyitó nincs.
S azzal levetette magát a konyhaszékre, és ő is nekilátott a maga vacsorájának, egy szelet kihűlt pizzának.
|
Nagyon nehezen tudta tartani a lépést a férfival, hiszen egész életlt egy kis ketrecben töltötte szinte, alig ha mozgott túl sokat. Csoda, hogy nem felejtett el járni. Nagyon rettegett attól, hogy a férfi hamarosan rájön, hogy mennyi pénzt veszített azon, hogy megvette őt.
- Fe... Fereen - motyogta halkan, mikor megkérdezte, hogy hogyan hívják. A ketrec elejére volt írva a neve, de lehet, hogy nem olvasta el. Mindegy. Egyébként is engedelmeskedni kellett neki, különben meghal.
Nem telt el nagyjából tizenöt perc, talán húsz, de Ferren láthatőan elfáradt, alig tudta szedni a lábait, hiszen a férfi nagyon gyorsan haladt, amit a fiatal macska alig ha tudott tartani vele, így mire megérkeztek, teljesen kifáradt és ez látszódott is rajta. Hangosan vette a levegőt, tüdeje egy picit hörgött, de nem szólt. Nem szólhatott, hiszen egy szolga nem szól, ha baja van. A szolga szenved a gazdája kedvéért. Nagyot nyelt és örült, mikor megérkeztek. Bár ebből a férfi azonnal megtudta, hogy egyáltalán nem ő a megfelelő macska számára. Szinte egy selejtett vett.
|
Gar, amilyen határozottan érkezett, olyan kemény léptekkel távolodott most az épülettől.
- Remélem jó üzletet csináltam veled - morogta az orra alatt, aztán hangosabban kérdezte: - hogy is hívnak, vakarcs?
Úgy pillantott hátra, a válla fölött, hisz a macska valószínűleg nem tudta vele tartani a tempót, olyan gyorsan szedte hatalmas lábait. Megsétáltatta kicsit, bár volt kocsija, hazáig gyalog mentek. Látni akarta a kandúr mozgását, habitusát. Így jó háromnegyed óráig eltartott, míg megjárták az utat.
|
Fereen alig hallott a fülének, mikor a férfi azt mondta, hogy elviszi. Ezzel együtt le is engedte a védelmét, így az üzletvezető, mikor kinyitotta a ketrecét, könnyedén kirángatta őt onnét, bármennyire is tiltakozott, de végül mikor a póráz az idegen kezébe került, engedelmeskedett. Lényegében megvették és ez a férfi felelt érte, neki kell engedelmeskednie élete végéig. A beszélgetésre ugyan figyelt, de közben a fajtársait figyelte, akik érdeklődve nézték, hogy hová is viszik, de mind meghúzta magát, ahogy Fereen tette ezt éveken keresztül a ketrecében. A megsemmisítésre csak hátra csapta a füleit, de nem morgott, hiszen az csak neki lett volna rosszabb. Félt, a szíve a torkában dobogott, miközben a férfi és a boltvezető megkötötték az igencsak drága üzletet. Nem is ér ennyit... Emiatt még nagyon megütheti a bokáját, hogy ha kiderül, hogy mennyire mellé lőtt a férfi. Óvatosan felpillantott rá, hiszen Fereen alacsony volt, vékony és nyeszlett. Nem is értette, hogy hogyan vehette meg pont egy ilyen alak. Inkább ez, mint a megsemmisítés. Nyelt egyet, mozdulni se mert a férfi mellől, pedig elkezdett viszketni a füle töve, annyira ideges volt jelen pillanatban.
|
- Valóban azt mondja, olyan jó ez a macska?
- A legjobb!
- Garanciát vállal rá!
- Hát persze! - kiáltotta kitartott mosollyal az üzletvezető.
- Jó - határozott Gar - akkor elviszem.
A boltvezető nem akart hinni a fülének. Döbbenten pislogott párat, aztán észbe kapott, és rögtön intézkedett. Kinyitotta a macska ketrecét, a nyakörvére pórázt biggyesztett, aminek a végét új gazdja kezébe nyomta. A kasszánál elintézték a pénzügyeket is.
- És most néhány személyes adatot kell elkérnem - mondta az üzletvező, már a számítógépen pötyögve - mint a macskák hivatalos árusítójának, hozzáférésem van a bőrük alá ültetett chipjeikhez, melyekben a gazdáik adatait tároljuk, ezeket szeretném most egyeztetni önnel.
Kikérdezte Gart a lakcíméről, telefonszámáról, és figyelmeztette a kóbor macskalények miatt történő felelősségre vonhatóságára.
- És persze a legfontosabb - csivitelte a boltvezető lelkesen - a megsemmisítő. A legújabb technológia. Ha a macska megtaganá az engedelmességet, könnyűszerrel véget vethet az életének, csak nyomja meg ezt a gombot - adta át a távirányítószerű készüléket Garnak, ki azonnal el is rakta - persze csak végső esetben használja! Kisebb kihágásokra ott az elektrosokk, amivel kínozhatja kiskedvencét. Jó szórakozást hozzá!
|
Hallgatta a férfi és a boltvezető közötti veszélgetést, de mikor meghallotta, hogy pont ennek az egy szemű férfinak akarja őt eladni, mikor a férfi elmondta, hogy milyet akar, azonnal összehúzta magát, még mindig morgott és fújt. Nem akart elmenni, de azt is tudta, hogy az üzletvezető már ki akarja tenni a szűrét. Nem tudta, hogy mit fog vele csinálni, hogy ha nem veszik meg most, de biztos, hogy rosszul járna.
Viszont azzal is tisztában volt, hogy ő nem az a macska, akit a férfi keres. Ha megveszi és kiderül, hogy mekkora bakot lőtt, akkor rajta fogja elverni a port, ebben biztos volt. Hacsak nem rosszabbul jár azért, mert nem tökéletes. Érdeklődve figyelt, de félt is, hogy mi lesz. Ha megveszik, akkor is rosszul jár, ha nem, akkor is. Patt helyzet és Fereennek nem nagyon volt választási lehetősége. A ketrec sarkába húzódott és várt. Tudta, hogy most fog eldőlni a sorsa, de a férfi már most nem tetszett neki. Ijesztő volt számára... |
- Miben segíthetek uram? - kérdezte a bolt tulajdonosa behízelgő hangon, s Garley mellé lépett.
A hatalmas férfi komoran nézett rá.
- Szeretnék egy macskalényt...
- Persze, a legtökéletesebb helyen jár ehhez? Milyet parancsol? Van fehér, vörös, tarka, csíkos...
- Leszarom, hogy néz ki. A legfifikásabb, leggyorsabb, legmenkentebb macskát akarom. Amelyik a jég hátán is megél. Amelyik zokszó nélkül megcsinál bármit. Amelyik sárból várat épít, de akár egy pocsolyából is, ha kell, érti? Ilyen macskája van? Ilyet mutasson nekem.
Az üzlet vezetője elgondolkodott. Nagy elvárások egy ilyen kicsi bolttal szemben. Mérlegelte a helyzetét. Nyilvánvaló volt, hogy ilyen ravasz macskája nincs, mégsem engedheti a vevőt elégedetlenül távozni. Rá kell hát sózni valamit. És ha már úgyis rábeszéli egyre, miért is ne arra, amelyiket soha máskülönben nem vinnének el? Most van itt az alkalom! Évek óta etette már azt a macskát, teljesen feleslegesen. Túl akart már adni rajta.
- Nos, ami azt illeti, uram - mosolyogta az üzletvezető - volna itt egy önnek megfelelő példány.
Azzal Fereen ketrece elé vezette Garleyt. A férfi rámeredt a macskára.
- Ez a kis nyeszlett? Ugye csak viccel velem?
- Ne ítéljen első látásra! A külső nem minden! Amilyen kis vékony, olyan okos, ügyes, épp azért olyan értékes! Megtévesztő a külseje. Miközben a legjobb portékám. Higgye el nekem uram, csak a legigényesebb vevőimnek mutatom ezt itt be. Csak egyiknek sem volt még elég pénzre rá, hiszen mint mondtam, egy kincs!
A magasztalásra Garley eltűnődött, s tovább szemlélte a macskát.
|
Az emberek jöttek és mentek az üzletben, Fereen pedig csak nézte, ahogy az üzletbe úgy macskalények érzektnek, majd hamar el is mentek. Őt nem vitték le. Vékony volt, alig evett, folyton a ketrec bal sarkába húzódott, mikor jött valaki és nem állt szándékában senkinek se megmutatnia magát, csak ha kényszerítették. Sokszor megesett az ilyet, ezért nem valami barátságos. Legalábbis az emberekkel. Egyik nap, miközben épp a délután sziesztáját töltötte és aludt, de mikor a csengő megszólalt, hogy új vásárló érkezett, azonnal felkapta a fejét, majd fülét hátracsapva figyelt, miközben a férfit követte a tekintetével, ahogy végigment az üzleten. Legbelül tudta, hogy pontosan ugyan az lesz, mint ahogy eddig, így nem is erőltette meg magát. Egyébként se vágyott arra, hogy gazdája legyen. Sose volt neki, mindig itt volt ebben a kis ketrecben, ami eléggé unalmas volt számára, de legalább nem kellett a valódi világgal szembe néznie.
Amint a férfi az ő részéhez ért, morogni kezdett és ismét csak hátracsapta a füleit. Mindig így viselkedik, ha vevő jön, ami általában el is éri a hatást.
|
A férfi nagy léptekkel közelített az állatkereskedés felé. Eddig ellene volt, hogy macskalényt tartson, de miután ismerősei hosszasan győzködték, végül belátta, hogy tényleg a segítségére lehet egy macska. Talán unalmas perceit is feldobja majd, hogy nem lesz otthon egyedül. Így végül beadta a derekát, s hogy valamiben törvényesen járjon el, kivételesen, egy csinos kis üzletet szemelt ki magának. Nem volt elképzelése, milyen macskalények közül válogathat majd, csak azt tudta, ügyeset, talpraesettet akar.
Így nyitott be, egy határozott mozdulattal. Az üzlet csengője halkan sípolt, jelezvén, hogy új vásárló érkezett, Garley pedig nekiindult, hogy felfedezze magának az üzletet.
|
Itt tölti mindennapjait Garley, bár többnyire csak pihenni jár haza, s a ház a nap nagy részében üresen áll. |
[155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
