|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.15. 22:29 - |
Ebben a kastélyban sok macskalény megfordult már, de mindnek egy volt a gazdája, Sueshan Agake... a Futamino kastély szomszédságában áll.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Kérem szépen.. Adja vissza a ruháimat. *vált most a térdeire, egyik kezével támasztva magát a másik kezét a férfi felé tartva. Mikor Agake felszeli a kenyeret kicsit csak néz. Valóban éhes már, nem is kicsit, de most a ruhái jobban foglalkoztatják. Nem akar ennyire kiszolgáltatott lenni*
|
-Borzasztó, mindig ugyanaz, To város és a ruháid.. szakadj már el tőlük *zsémbel szemét forgatva a férfiú* - egyébként jó helyen vannak.. nem vagy éhes? *kérdezte, a kis üvegasztalka felé mutatott, azon frissen sütött kenyér gőzölgött szénfekete kaviárral, jégbe hűtött pezsgővel* - ess neki, ne szégyenlősködj..már úgy sincs miért..* a bútorhoz lépett, felszelte a pékárut, kent rá egy kis kaviárt* -de ha akarod, majd megetetlek én *vigyorodott el*
|
*A kandúr remegve pillantott a férfire, mikor az hozzá szólt, de kezeit nem vette le a füléről, csak nézett fél könnyes szemekkel a férfire.* - Hol... hol vannak a ruháim...?*kérdezte meg remegő hangon, de nem változtatva testhelyzetén.*
|
*Agake félálomban pihegett a takaró alatt. Álomittasan pislogott a macskára, amint az lepottyan az ágyról. Magában megmosolyogta a kandúr nagy ijedelmét.* - hogy érzed magad? *érdeklődött, kikászálódott a fiú mellé, s ha az engedte, finoman felsegítette az ágyra.* - nem kéne ugrálni..*jegyezte meg* -aludj.. nem foglak megenni amíg ilyen sebeid vannak.. vaagy.. mindegy, inkább, hidd, hogy nem..*duruzsolta* - többet nem szökhetsz meg.. ugye ezt jól tudod.. *a szobában a mennydörgés erős vasszhangot vert* -miattam szerezted a sérüléseid.. úgyhogy ezentúl ittmaradsz *jelentette ki*
|
*Órákig feküdt eszméletlenül, mire lassan képessé vált megmozdulni. Szemeit lassan nyitotta ki. Az ég odakinn már sötét és komor volt, valószínűleg eshetett is, de a mennydörgés elmaradhatatlanul szólalt meg, többször ismételve saját magát. A kandúr azonnal fel is ült, egy hangos dörrenésnél és rémülten kapta körbe a tekintetét. Farkán felállt a szőr, ezzel is jelezve rémültségét. Nem vette észre még a férfit aki mellette feküdt, csak kapkodta a tekintetét minden dörrenésnél. Mikor azonban feltűnt neki a férfi azonnal kiesett az ágyból. Feljajdult a belenyilaló fájdalomtól, hiszen sérülései még fájtak. Ez után ismét egy nagyobb égzendülés és a kandúr befogta a fülét, felhúzta lábait, szemeit szorosan összezárta és magában azért könyörgött, hogy az egész csak egy rossz álom legyen.*
|
-Mit kell csinálni kóma esetén? *töprengett félhangosan a férfi. Elméjében szerteszét kavarodó gondolatok bolyongtak, nem tudott kiválasztani egyet, ami megragadható.. * -biztonságban vagy.. nem kell félned.. *duruzsolta míg végigdörzsölte a fiú bőrét.* -milyen békés.. milyen..gyönyörű..*sóhajtotta mély áthatással Agake, keze megállt, nézte pár pillanatig így Sanatiot. Mikor felrévedt betapasztotta sebeit, puha vánkost terített rá, leült mellé, s szótlanul figyelte az álomdó macskát.. erős kísértést érzett, hogy kihasználja ezt a pillanatnyi öntudatlanságát, de csak megemberelte magát.. érdekesebb úgy, ha a macska is kiveszi a részét a maga szerepéből.. minden esetre a ruháit persze levette, az ajtót sem mulasztotta el bezárni, s mint aki jól végezte dolgát, befeküdt a vánkos alá a kandúr mellé.*
|
*Minden pillanatát érezte a helyzetváltozásnak és a legapróbb érintés is fájdalmat jelentett most számára. Ahogy az alkoholos vatta hozzáért a bőréhez, eddig csukott szemeit csak még jobban fösszeszorította, halkan felszisszent és egész testében remegni kezdett. Ezek a mozzanatok viszont mind tudatán kívüli cselekedetek voltak, mivel a hajsza és a vele járó félelem és izgalom, továbbá a verés, amit kapott és a mardosó éhség, mind közre játszik a tényben, hogy Sanatio még mindig eszmélet vesztett kandúr, aki csak tudat alatt reagál a külsőségekre.*
|
*Agake figyelte a macska minden rezdülését, s úgy nyugtatta vállán, mintha egy törékeny pillangó volna. Óvatosan, megnyugtatón simogatta, ezer és ezer gondolat cikázott a fejében. Visszatérő kép volt az undort keltő emberek ábrázata, ettől a férfit a hideg is kirázta. Őszintén, mélyen jobban szerette az embertől más fajokat..csak az ember öl és pusztít hobbiból, ez pedig tehetetlen dühvel töltötte el.* - Ügyesek voltatok, hozzatok valami szert, hideg vizet, kötést..*adta ki az utasításokat mikor ismét kitárta a kaput. A macskák biccentettek, s köddé váltak, Agake egy másik szobába vitte most a kandúrt, itt terebélyesebb, kényelmesebb ágy hevert, abba helyezte el. A szolgák hamarosan visszatértek a mondott dolgokkal, ezután magukra hagyták a párocskát. A férfi alkoholba mártott vattával próbálta fertőtleníteni a sérüléseket, gyanította, a csípő érzésre fel fog riadni szegény áldozat..*
|
*Az eszméletvesztés nem tartott sokáig. A macska még menet közbe mutatott életjelet. Szemét nem bírta kinyitni, mert fáradt volt már hozzá és a fájdalom is rásegített, de füleit aprócskát mozgatta, hogy figyelje a környező zajokat. Érezte, hogy viszik, de most nem gondolt bele, hogy ki, vagy mi lehet az. Egyik kezével erőtlenül markolt bele tudatán kívül a férfi fölsőjébe. Apró kis megnyugvást jelentett ez neki, s el sem engedte a ruhadarabot.*
|
*Látja eltűnni a kandúrt, szívébe fúródik a csalódottság és a veszteség gyilkos érzése. A szolgák kitartóan szedik a lábukat, így nem hagyja magán elhatalmaskodni ezt, átugrál a kerítéswk közt, bár koránt sem olyan hajlékonyan, mint az üldözött..többször is szem elől vesztette, mellkasát szorongatta, fuldokolva kapkodta a levegőt, s mikor ismét a tekintetébe villant, az emberek fogták őt le..tehetetlen dühében felordított, megszaporázta lépteit, de már késő volt..a kandúr az aszfalton hevert, a férfi lélegzete elakadt, úgy tetszett, a szíve is kihagy..ő vitte ebbe az egészbe bele a macskát.. s most azt sem tudta hirtelenjében, a bandát menjen megtámadni, vagy a macska teteme fölé roskadva fohászkodjon könyörületért..de mikor jobban szemügyre vette a kandúrt, láthatóvá vált, hogy mellkasa fel-le jár, Agakénak sziklányi kő esett le szívéről, odafutott, a pulzusát tapogatta, a sérüléseit vizsgálgatta..a szolgák ide már nem jöttek utánuk, egyedül tért hát vissza, hosszabb utat választva, kihagyva a kerítéseken való ugrándozást.. s a macskát ismét karjaiban tartotta, de sokkal gyengédebben, mint bármikor ezelőtt..*
|
*Hasra esik, s ezáltal igen szépen felhorzsolja magát, de ahogy elkezdik körbeállni, lerúgja magáról a másik kezét és ügyesen kibújt két, még nem olyan szorosan egymás mellett álló egyén között és lendületesen sietett tovább. Már kapkodott a levegőért, de a félelem hajtotta, így a megállás kizárt volt számára. Jó két utca után beugrott egy ház kerítésén, majd egy másik helyen ki, hogy követői elveszítsék a nyomát.* - Sikerült? *pillantott hátra lihegve, mikor nem hallott már követőit, de akkor szerencsétlenségére belerohant egy banda fejébe. Az persze azonnal rá is uszította a csicskásait, akik lefogták a kandúrt, hogy vezérük bevigyen neki pár ütést. Sanatio minden egyes ütésnél hangot is adott fájdalmának. Sok volt neki ez egy napra és már nagyon kifáradt, válla pedig továbbra se a jó helyen volt, így az külön fájt ahogy tartották.* - E... Elég... Kérem szépen...*nyögte ki végül, mire válaszul stílusosan egy autó elé lett lökve. Az eddig ért fájdalmak és a kocsi nem volt halálos a számára, még csak vért sem veszített, de zúzódások, foltok keletkeztek a testén és az eszméletét is sikerült elveszítenie.*
|
*A férfi persze hamarabb kifullad, bár izmos volt, ilyen fajta edzésben nem tartotta magát. Magában átkozta a fürge macskát. Szolgája, egy fiatal, feketehajú kandúr viszont végig Sanato nyomában maradt, most arra az elhatározásra jutott, egész testével ráveti magát az üldözöttre, így akadályozva meg további menekülésében..a tervet tett követte, a macska elrugaszkodott a földtől, de csak Sanatio lábát kapta el. Ő maga hasra esett, ezzel valószínűleg elrántva a kandúrt is.* - Ez az! Szép ! *örvendett a férfi, s újult erővel rohant a vörös fiúért. A többi szolga is utolérte őt már akkorra, körbeállták, s nem hagyták többé meglógni. Agake odaérvén felsegítette a macskát és ismét a karjaiba vette, ha az hagyta magát..*
|
*Tudja, hogy ennyivel nem menekült még meg, így lábai nem állnak meg. Fut amilyen gyorsan csak bír, s örül annak, hogy egy embert se lát az utcákon most.*
|
*Döbbenten szemléli a zsákmány elegáns távozását. Tétlenül bámulja, amint sikeresen megkapaszkodik, földet ér és olajra lép. Agakénak persze nincs humora a macskát hajkurászni, kicsörtet a teremből, és elkiáltja magát* -fogjátok meg azt a szökött macskalényt ! *a közelében álló szolgák kénytelen-kelletlen leviharzanak a mondott személyt elcsípni, jól tudják, gazdájuk haragja perzselő tud lenni. A férfi is lesiet a lépcsőn, látha szolgáinak összezsugorodó alakját, maga is futásnak eredt, különböző jutalmakat kiabálva, mikkel elhalmozni óhajtja a kiszemeltet elfogó macskát..*
|
* Sanatio reflexei nagyon jók, hisz az kell a tánchoz. Elkapja a kezét, még vet pár pillantást a férfira, majd az egyik ablakot választva távozik. Nem ostoba, így kiszemelt pont egy olyan helyet, ahol az utolsó pillanatban bele tudott kapaszkodni egy fa ágába. A jobb válla ugyan kiugrott a helyéről, de sértetlenül ért előbb guggolva, majd fél térdel földet. Azonnal a kirándult vállára kapta a kezét és veszettül kezdett rohanni. Meg is találta a kaput és sietősen távozott rajta, futva a vakvilágba*
|
-Te nem vagy normális *állapítja meg, keresztbe fonja karjait, úgy nézi a macska előadását.* - ha kiugrasz, én foglak ápolgatni.. ugye tudod? *fűzi tovább a szót, s észrevétlenül közeledik a kandúrhoz* - ne menekülj a végzeted elől.. *susogja átszellemülten, s a fiú keze után kap. Nem szándéka egy kórházi utázásba küldeni a srácot, neki épen, egészségesen kell..ha sikerül neki, elrántja az ablaktól* - kikötözzelek?! *kiabál rá* -ne hidd, hogy nem vagyok rá képes..kiugorhatsz, csak tessék, egy félmesztelen, lélekszakadva futó macskalény tényleg nem vonja magára a város figyelmét.. *sziszegi kedvtelve* -mit szeretnél, szíjjat vagy kötelet? *tér vissza az előbbi témához*
|
*Idegesen fürkészi a férfit, s még mindig készen áll a futásra. Farka közben vadul billeg és fülei is lelapulnak. Óvatosan, kissé fenyegetőzve kivillantja fogait és védekező támadásra készíti a karmait. Nem lát jobb megoldást és az ablakig hátrál. Ott még áll egy ideig, de erősen hajlik rá, hogy valóban ugorjon.*
|
-Ostoba kölyök.. *mormolja dühödten az orra alatt. Nem számított rá, hogy a kis fenevad kicsusszanhat a kezei közül, ráadásul ilyen fürgén és ügyesen* - És most mik a terveid? Be vagy zárva. Nálam van a kulcs * húzódik ádáz mosolyra szája* - Vagy talán kiugrasz az ablakon? Hajrá, az emeleten vagyunk, a próbálkozásod után még kevésbé leszel képes menekülni *közli a tényeket, s türelmetlenül várja a fiú reakcióját*
|
- Nem fordulok meg! *kiáltja el magát és valóban tartja magát ehhez. Csak szúrósan nézi a férfit, nem tudva mit is mondjon. A szája széle már remeg, s minden erejével ellenkezik, de még ez sem segít.* - Eresszen el és hagyjon! *kezd fészkelődni, s amilyen kis vékony, nem egyszerűen, de kicsusszan Agake alól, a egy bukfenccel érkezik földre, közben megkaparintva nadrágját. Nem számított a bukfencre, így kicsit megrázta a fejét, majd felkelt a földről, egy pillanat alatt magára vette a nadrágot és a pillantásait a ház urára szegezte, menekülésre készen állva.*
|
- Már előre ki kell fárasztani? *zsémbel* - fordulj meg! *rivall rá ismét, de ha ez sem eredményezi a kívánt hatást, karjaiba fogja a fiút, s a hasára fekteti* -ugye, túlélhető ? *kérdi kárörvenve, ránehezedik a srácra, hogy az semmi képp ne emelkedhessen föl.* - lazíts, cicám.. különben fájni fog.. *búgja a fülébe, érzintése végigkalandozik a kandúr egész testén, felderítve minden porcikáját*
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
