|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Úgy gondoltam, így legalább ingyen szereztem magamnak még egy macskalényt, úgy is neveltem őt... nem tudott semmiről, de a többi hosszú sztori... és nekünk más dolgunk van. - incselkedett. - szóval nem vagy türelmes típus? Akkor igazán nagy önfegyelem kell ahhoz, hogy ne ess nekem azonnal. - húzott végig a férfi ágyékának vonalán, s megnyalintotta szája szélét. - Szép darabnak tűnik, igazán szerencsés napom van. - dőlt hátra kezeire, hogy a bor még inkább megtapadhasson bőrén. - Csak tudni akartam, kineka nevét nyögjem szex közben. - a következő pillanatok eljuttaták a teljes extázisba. Szeretett durva lenni a partnereivel, de azt is szerette, ha vele bánnak durván. Nyögései egyre inkább vadabbá, hangosabbá váltak. Minden esetre örült, hogy Gar bele ment az ötletbe. - Nyomok... nyugodtan hagyhatsz nyomoakt is, ha akarsz. - duruzsolta, miközben teste időről időre megfeszült az élvezettől.
A nyitva hagyott ajtón befújt némi szellő, lágyan megcirógatta a fekvő macskalény hajszálait. - Ki vagy te? - kérdezte egy lágy hang, mégsem volt benne túl sok kedvesség. Mintha féltékenykedés tűnt volna ki a hangjából. - Miért vagy itt? - ha a macska már nem volt bódult állapotban, hallhatta, hogy a hang kintről jön, de egyenlőre nem társíthatott hozzá arcot.
 |
-Miért nem dobta ki a kölykét? Senki sem tudta volna meg.
A célozgatásra elvigyorodott. A kérdésre félvállról felelt.
- Fasz se tudja. Egy napja van nálam, de nem sok hasznát veszem. Nem vagyok az a türelmes fajta... hogy kikupálgassam...
Aztán már ott is volt Shan a karjai között. Tüzelte az idegen test, az idegen illatok. Shanban a megadás és az irányírás különös egyvelege kavargott, ezt is csodálta benne, ritka típus volt.
- Ilyen hosszútvú ismerettséget kötünk? Hogy már a nevemet is akarod tudni? - kérdezte egy-egy harapás között - Gar vagyok. Garley.
Vadul csókolta meg a férfit, a haját is úgy tépte, hogy kéjesen fájjon. Azt akarta, Shan nyögjön fel hangosan, hallja lent a macska is. Halljon mindent olyan pontosan, mintha itt lenne a szobában, őelőttük.
Nevetett Shan ötletén. Hogy mikre volt még esze... neki ellenben csak egyvalamin jártak a gondoltai. De ha ez a vágya, hát örüljön, még kibírja egy kicsit, eljátszadozik vele.
A vörös nedüt végigcsorgatta a férfi mellkasán, aztán finoman, lassan nyalta le onnét, megízlelve a mellbimbóját is.
|
- Megdugtam egy macskát. - jelentette ki minden rezdülés nélkül. - Nem volt asszonyom soha, de szeretem a mocskos dolgokat. - sandított rá célozgatva, majd bólintott.
- Igen, azért is nem puffantottam le azonnal. Szerencséje van... na meg... úgy nézett ki, mentem elsírja magát... milyen kis érzékeny még. Mennyi idős? - érdeklődött.
Nem utasította el a férfi közeledését, egészen feltüzelte az a gondolat, hogy pont avval készül szexuális kapcsoaltot létesíteni, aki betört a házába, sőt nemrég fegyvert fogott rá. Ahogy a férfi egyre inkább felfedező útra indult testén, élvezete kezdett domborodni, arca pedig kipirosodni, a harapásra meg egyszerűen csak felnyögött. - Mih... a neved? - érdeklődött, miközben megpróbált beférkőzni a férfi pólója alá. - Én Shan vagyok. - búgta miközben másik kezével beletűrt a sötét fürtökbe, közelebb hajolt hozzá, hogy csókra hívja.
Eközben megérkeztek a poharak, Shan még intett is a kandúrnak,hogy leléphet. - Mi lenne ha közben meginnád a bort... innnen - mutatott mellkasára. Egészen feltüzelte a gondolat, hogy esetleg benne lenne egy iylen játékba.
|
| Még egy olyan egyszerű feladatot se volt képes megcsinálni, mint két pohár és egy üveg bor felhozása, mert azt is elfelejtette. Füleit lehajtotta, majd mikor Shan arra kérte, hogy hozzon poharat, nem is volt kérdés, azonnal megcsinálta. Volt valami furcsa ebben a férfiban, ami arra késztette Fereent, hogy meghunyászkodjon előtte és szót is fogadjon. Garley nem törődött vele, de meg se lepődött ezen, hiszen ő nem az a macska volt, akit keresett. Csoda, hogy egyáltalán nem hagyta itt. Ilyesmit is érzett, hogy lehet, hogy itt fogja hagyni, de aztán mégse így lett.
Az utasítást követve leszaladt két pohárért, majd vissza fel, de nem számított arra, hogy olyasmit fog látni, amiről nem igen tudta, hogy micsoda, csak sejtette. Letette a két poharat az asztalra a bor mellé, még utoljára ránézett a két férfira, majd sietősen távozott. Kellemetlenül érezte magát, így mikor leért a konyhában, szusszant egyet.
- Nekem ez sok - motyogta az orra alatt, majd a hasa megkordult. Végül a hűtőhöz lépett, mivel engedélyt kapott rá. Keresett magának valamit enni. Néhány perc alatt jól lakott, bár így se evett túl sokat. Kezdett elálmosodni, így visszament a nappaliba, majd az egyik fotelba bekuporodott, de nem aludt el. Nem mert, hiszen idegen helyen volt, Garley pedig odafent, így csak meghúzta magát és várt, hogy gazdája végezzen. Erre a gondolatra kicsit elszégyellte magát, hogy rájuk gondolt, hogy mit csinálnak odafent. Neki semmi köze nincs hozzájuk... |
Csodálkozott, hogy a férfi ilyen lazán beszél magáról, ennyire személyes részletekről egy olyan idegennek, mint amilyen ő volt. De csak vállat rándított a dolgon képzeletben. Végülis, megtörténtek ennél furcsább dolgok is már a világon.
- Félvér... ez azt jelenti, hogy egy macskát hágtál meg, vagy hogy az asszony csalt egy macskával? - kérdezte Garley. Ha Shan ilyen nyílt volt, gondolta, ez sem lehet tabu.
- Ahá. Szóval erzért vagy ilyen jófej vele. Nosztalgikus érzéseket ébreszt.
Vágyakozva nézte, amint Shan szabaddá teszi a nyakát. Igazán szép nyak volt...
Aztán már megint Fereennel kellett fogalkozni. Még az is imponált neki, ahogy Shan a macskát kezelte. Irányítgatta, csak úgy. Karakán jellemre vallott.
- Ja, a pohár - morogta Gar is.
Megvárta, hogy a macska lemenjen. Azt már, nem felhozza a poharakat, és biztosan elszeparálja magát tőlük. Elég volt neki, hogy Fereen elfordult. S máris közelebb lépett Shanhoz, a keze végigsiklott a karján, egészen a válláig, beleharapott a nyakába, megmarkolta a fenekét, körmeit a hátán húzta végig. Beletépett a hajába is... rettenetesen izgatta az a hatalmas hajzuhatag.
|
- Pedig igazából szeretem osztani az észt. - fújta ki ő is a füstöt, majd folytatta. - Voltak macskáim, nem is egy, láttam a fejlődésük. Volt egy fiam is. - itt kicsit lejebb eresztetter hangját. - Félvér volt, olyan alkatú mint a tiéd. Később erőssé vált, büszke voltam rá... de nos... végül egy falkányi éhes kóbor eb erősebb volt nálunk. - a macskára nézett, aki közben visza tért, de hamarosan ismét elillant a borért. Látta, hogy a férfi szinte már levetkőztette a szemével, sőt, többet is csinált. "Feltűnésmentesen" benyúlt saját nyakához, s vállára igazította az anyagot, így kínálva fel amgát szabad prédának. August nem jelentkezett, ő viszont már ki volt éhezve a szexre, s ebben a férfiben volt valami vonzó, valami megmagyarázhatatlan, amiért nem állt volna neki ellent. Látta, hogy a macska nem tud magával mit kezdeni ezért kedvesen fordult hozzá, mikor az itallal vissza tért. - Kedvesem, a poharakat elfelejtetted? - ekkor már a kandúrka is belátást nyerhetett felsőtestéhez. - Hozz poharakat, ugyanúgy a bárpultban találod, és... utána úgy vélem jobb volna, ha lent maradnál a konyhában. Megehetsz bármit a hűtőből. - hessentett kezével, hogy akár el is indulhat. Azért mégsem akarta egy ilyen szeppent gyerek előtt csinálni, bár még az sem zavarta volna ha mégis látja.
|
| Szeretett volna a gazdája kedvében járni, de mikor visszajött és a férfi rámordult, összerezzent. Nem értette, hogy mit csinált rosszul, így mikor a ház tulajdonosa megkérte, hogy hozza ide nekik a választott italt, Garleyra nézett, hiszen ő volt az, aki parancsot adhat neki, de úgy vette észre, hogy bizony neki mindegy, hogy ki parancsol Fereennek. Shan utasítását is követte, majd hamar lesietett a nappaliba, hogy megkeresse azt az italt, amit mondtak neki. Természetesen hamar megtalálta, de nagyon magasan volt, ő pedig alacsony volt. Így hát fel kellett találnia magát, hogy elérhesse. Egy ott talált székre állt fel, de még így is nyújtóznia kellett, hogy elérje. Le ugrott a székről, majd az alkohollal a kezében felsietett oda, ahol a két férfi volt. Igazából nem tudta, hogy most mit kellene tennie, így odaadta Shannak az üveget, majd inkább hátra lépett és nem szólt semmit. Hagyta, hogy a két férfi beszélgessenek, vagy valami ilyesmi. Kicsit feleslegesnek érezte magát, de mivel nem nagyon voltak önálló cselekedetei és akarata, így nem ment el, pedig Garley mondta neki, hogy foglalja el magát. Éhes is volt már, Shannak is igazat mondott ezzel kapcsolatban, mikor lebukott, de Garley volt a gazdája, ő volt jelenleg az a férfi, akit Fereen kénytelen volt elfogadni. A ketrecben töltött idő alatt ilyen nem volt. Ott nem kellett senkinek se engedelmeskednie.
- Izé... Szükséged van még valamire? - kérdezte halkan, bár félt, hogy le lesz cseszve. Valami miatt felidegesítette gazdáját, de nem tudta, hogy mi. Próbált most kicsit a kedvében járni, hiszen mégis csak ez a feladata. |
- Nem lehet véletlen - dörmögte Gar. Szinte késztetést érzett, hogy bemutatkozzon.
- Ha nem akarsz okoskodni, akkor ne okoskodj - tudta le ennyivel.
Azt még se volt lelke a macska füle hallatára mondani, hogy szíve szerint itthagyta volna Fereent, azért hozta magával. Végülis utána jött érte, és idegeskedett, mikor arra gondolt, valaki más belezi ki a kisállatát, és nem ő.
- Honnan értesz úgy hozzájuk? - kérdezte, mikor a macska épp a kabátokban túrkált. Ő is rágyújtott, karcsú füstcsík kígyózott a levegőben. A szeme közben bejárta a férfit. Volt valami furcsa a lábában, de nem tudta volna megmondani, hogy micsoda. A textil jól takarta a mesterséges végtagot.
Gondolatai újra és újra ugyanoda lyukadtak ki. Forralta a vérét az idegen szépsége, különcsége. Egyre azt vizionálta, hogyan teríti végig a díványon, vagy hogyan löki a konyhapulthoz, hogy szorítja le és morkolja végig a testét. Meg is tette volna, de akkor a macska pont visszatért, és megszólította. Fereen teljesítette, amit kért, mégis dühbe gurult, hogy megszakította a terveit.
- Jól van - mordult rá türelmetlenül - akkor most menj... és... foglald el magad.
Álmaiban sem hitte volna, hogy egy élőlény olyan önállótlan lehet, mint ez a macska, és minden lépéséről neki kell döntenie. Ha nem lett volna olyan kis szánalmas az az állat, jobban is engedett volna a haragjának. De a gyengét megütni őt minősítette volna, s valami betyárbecsület azért még volt benne, még ha nem is ért sokat.
Rábökött az egyik drága piára, és azt is hagyta, hogy Shan rendelkezzen a macskájával. Szórakoztatta ez az önkényesség.
|
- Sokan mondják... - nézett a férfi egyetlen épp szemébe. Furcsán bizsergő érzést érzett a mellkasában, mikor azt mondta, éppoly beteg, mint ő. Még fogalma sem volt arról, hogy pontosan mit akar ez jelenteni, de valamiben máris mrgtalálta a hasonlóságot kettejük közt, mégpedig a hiányosságaikban. Óvatosan végig mérte a férfit, mikor az kivette a cigarettát. Nézte a kandúrka rezdüléseit, félt, és görcsös volt. - Ne érts félre, ki nem állhatom a fajtáját, és nem akarok okoskodni sem, de nem olyan rossz alapanyag. Ha megmunkálod kicsit, remek fegyver válik majd belőle. El van tunyulva és edzetlen. Mielőtt házhoz viszed képezd ki, amíg összepisili amgát egy hangos szótol is, addig nem hiszem, hogy sok hasznot fog hozni neked - szívott újabbat a cigarettába, majd miután kiengedte a füstöt, tovább beszélt, sorolni kezdte a jobbnál jobb italokat, valóban jó ízlése volt, de berúgáshoz sose ezeket használta. - Nos lenne olyan, ami megfelel az ízlésednek? - érdeklődött, s ha a férfi megmondta, melyiket választotta, hát pontosan elmondta a macskának, hol is találja őket.
/A megfejtés mindig a: Nappaliban lévő bárpult legfelső polca. :) /
|
| Fereen csak figyelt, egy mukkot se szólt, Garley mögött sétált egész végig, míg a tulaj elvezette őket a széfhez, ami valóban üres volt. Nem tudta, hogy mi fog most történni, de eléggé furcsa volt neki a helyzet. Való igaz, minden az számára, ami a való világban történik, de ez, hogy valakire fegyvert fognak és ennyire nyugodt marad, az a macska szerint nem volt mindennapi dolog. Fereen így gondolta. Közben hallgatta a beszélgetést, majd mikor ő is szóba került, összerezzent. Való igaz, hogy nem Garley tehet arról, ahogy kinez. A boltvezető volt a hibás és Fereen is, na meg a hosszú ketrecben töltött idő.
- Máris - fordult meg sietve, bár fogalma se volt arról hogy mégis hol az a kabát, de valahol a bejárati ajtó közelében kellene lennie. Elkezdte keresni, és mivel nagyon sietett, így hamar megtalálta. A tárcát kivette belőle ugyan, de mivel nem mert belenézni, így az egészet felvitte.
- Itt van - sietett oda gazdájához, majd odaadta neki, amit kért. Nem várt dícséretet, semmi ilyesmit, hiszen így is eléggé elrontott mindent, még akkor is, hogy ha az idegen férfinak amúgy sincs itt pénze. Ha büntetést nem is kap, de elég lesz neki az, hogy Garley csúnyán néz majd rá. |
Gyanakodva követte a férfit. Ingerelte, hogy semmi félelmet nem mutat. Mitől ilyen nyugodt? Ennyire semmit sem ér az élete? Azért a fegyvert csak nem eresztette le.
Azon meglepődött, hogy a macska odarohant hozzá. Mintha lenne köztük valami kötelék, vagy mi. Nem tudta mire vélni az érzést, amit ez keltett benne.
- Maga nem normális - morogta Shan készségességére. Azt akarta hinni, a férfi csak jól leplezi a rettegését, de amilyen összefüggően és tisztán beszélt, erről nem lehetett szó. - olyan beteg, mint én - mondta és elvett egy szál cigarettát.
Kész baráti teadélután kezdett kialakulni.
Gar a széf előtt állva jobban megnézte magának Shant. A nőies vonásait, amik finomak voltak, mégis erőt sugároztak, meg a haját, ami úgy folyt, mint egy fekete függöny... és még ez a hidegvér is... őrjítette.
- Te csak ne aggódj az én macskám miatt! Nem mellettem lett ilyen girhes!
Aztán a macska felé fordult.
- Nézd meg lent a kabátját - adta ki a parancsot - milyen piája van? - kérdezte, de ebben már nem volt fenyegetés. Inkább egyfajta ajánlkozásnak hangzott a bűnöző szájából, igyanak együtt, ha már így egymásra találtak - A berendezést elnézve jó az ízlése.
|
- Gyertek utánam... - vezette őket Shan a széfhez, de úgy mintha csak baráti szívesség lett volna, közben gondolatai egyre csak Auguston jártak. Itt van a széf. - mutatott a már nyitva lévő dobozra, melyben már csak pár töltény maradt mit a fegvyeréhez hazsnált, cigarettára gyújtott. - Mint már mondtam semmit sem tárolok itthon, de ami kell azt elvihetitek. Nem könnyű ebben a világban élni, még az embereknek sem. - nézett a férfire. - Viszont jó lenne ha rendesen megetenéd a macskádat, ha így halad, hamarosan már semmiféle hús nem lesz a testén. Ha pedig nem lesz izomzata nem éli túl a nehezebb napokat. - fújta kia füstöt. - Kérsz? - nyújtotta felé a dobozt. Az ilyen helyzetek izgatták, bár azért be kellett vallja,a, sztárocska sokkal inkább beindította. - A tárcámban még lehet némi pénz, lent a kabátomban megtaláljátok. - gondolkodott el. - és van némi jó minőségű ital a konyhaszekrényben ami egész sokat ér. Remélem ennyi elég lesz.
|
| Ugyan nem kapott rá engedélyt, de nagyon óvatosan leengedte a karját maga mellé, de azért még óvatos volt és nem mozdult meg, mert nem mert. Az idegennek semmennyi időbe nem tartana újra felemelnie a fegyvert és lelőnie. Összehúzta magát, meg próbált ennél is kisebbnek tűnni, ami lehet, hogy sikerül is neki, amilyen szerencsétlen. Nem mondott semmit arra, hogy esetleg kényszerítik erre, helyette inkább félre nézett, de ezzel mindent elmondott. Garley ugyan parancsba adta neki, hogy mit kell tennie, de eddig még nem bántotta és a körülményekhez képest egészen jól bánt vele, noha még csak egy napja van vele. Végig hallgatta, amit a tulaj mondott, és kicsit tanácstalanul álldogált vele szemben. Fereen elhitte neki, amit mondott és már épp szerette volna megkérni, hogy hadd menjen el, mikor Garley nemes egyszerűséggel csak úgy bejött. Nyelt egyet és bár tudta, hogy ki fog kapni azért, mert ezt is elrontotta, mégis Garley mögé szaladt, ott a következmények ellenére is biztonságban érezte magát, bár Shan kedvesen beszélt vele és nem bántotta.
- Sajnálom - motyogta félve oda gazdájának és legszívesebben eltűnt volna innét. |
Gar csak úgy besétált a nappaliba. Látta Shannál a fegyvert, így ő is előrántotta a sajátját, és a férfire szegezte, bár az háttal állt neki, és nem láthatta őt.
Rájött, hogy a macskája nem fog itt azonnal elpusztulni, de már benne volt az események sodrásában. Hirtelen azt se tudta, hogyan kiáltson rá a férfire, hisz láthatólag nem akarta bántani Fereent. Egészen kedvesen beszélt hozzá... még az is felmerült benne, hogy itthagyja neki. Jobban összeillenek. Persze Shan úgysem etetgetné, Fereen magára maradna és kinyiffanna az utcán. Ilyenekről ábrándozott, míg kinyújtott karral, a revolverét szorongatva állt nesztelenül.
- Ide az ékszerekkel! - szólalt meg karistoló hangon - adja az összes pénzét, amije csak van! Ne próbálja meg letagadni, teli van a széfe! Na, ide velük! Azt a kis mitugrászt meg hagyja.
|
Shan csak nézte őt, a görnyedt testét,a karcsú karját, vékony ujjait, annyira, de anynira szánalomra méltó volt, hogy egyszerűen csak emgsajnálta.
- Te gyerek vagy még, nem kellene más házába betörnöd. - engedte maga mellé a fegvyert. - Úgy tűnuik még túl tapasztalatlan vagy az ilyesmihez. Mondd, mit csináljak veled?
~ A picsába.... pont úgy néz ki, mint a fiam... nagyon hasonlítanak... nagyon nagy mázlid van kisöreg.
-Valaki kényszerített erre? - érdeklődött. - vagy tényleg csak éhes lennél? A házban nem sok értékes holmi van, a felét elittam, darabokra törtem, de páran már be is törtek ide szóval... már rég nem tárolom itt a vagyonom, sajnálom. Viszont ételt tudok adni valamit, ha annyira éhes vagy és valóban csak azért jöttél.
|
| Úgy megmerevedett, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó, mint egy szobor. Fülét és farkát behúzta és előre tudta, hogy most nagy bajban van. Ha nem ez a férfi fogja megölni, akkor Garley tekeri ki a nyakát, ha ezt túl tudja élni. Félt, így reflexszerűen szót is fogadott a ház tulajdonosának, majd felállt és mind a két vékony kezét a tarkójára tette, majd nyelt egyet, de tekintetével valami menekülési utat próbált találni. Az ólom gondolatára egyből a férfi felé nézett.
- Én... Én... - hebegte, miközben remegett az egész teste.
- Én csak... Éhes vagyok és... - makogta. Azt mégse mondhatta, hogy a gazdája utasítására tört be hozzá, hogy mindent elvigyen innét, ami mozdítható.
- Kérem, ne bántson - hajtotta le a fejét és érezhetően meghunyászkodott az idegen előtt. Mást nem igazán tehetett, hiszen Garley nem volt itt, hogy segítsen neki. Amúgy is lehet, hogy már nem is jön és inkább itt hagyta. A gondolatra rosszul érezte magát, mert most tényleg szeretett volna igyekezni, de még ezt is elrontotta és lehet, hogy emiatt meg is hal. |
Gar végül nem indult meg. Unatkozva ácsorgott a fánál, már-már úgy volt vele, hazaindul. Aztán inkább rágyújtott. Elfoglalta magát a pöfékeléssel. Mikor már gyanúsan sok perc telt el, kezdett ideges lenni. Ezt sem értette, miért van. Csak nem azt a suta macskát félti? Az nem lehet. De akkor miért nem tudja itt hagyni?
- A francba! - mordult fel, ledobta és eltaposta a csikket.
Dühödten trappolt a kerítés felé.
- Az a kis nyüves tuti hogy már megint bajba keveredett. Vagy a részeg fasz, vagy én tekerem ki a nyakát - morogta magának, miközben mászott át a falon.
Az udvarról már hallani lehetett Shan hangját. Gondolkozás nélkül megindult felé.
|
Shan a hálószobájába ment a késsel, szencséjére tiszta volt a terep, kinyitotta a széfet, amiben egy fegyver bújkált a vészhelyzetek esetére. Magához vette és ki is biztosította. Ekkor hallotta meg az egyik vendégszobából szűrődő zajt. ~ Valahol... itt bújkál... - megpróbált nagyon halkan lépdelni, cipőjét is levette már. Egy hirtelen mozdulattal kicsapta a szoba ajtaját, s szembe találta magát a kúszó macskalénnyel. Nem hitt a szemének, egy kölyök... - sóhajtott, de felé emelte a fegyvert. - állj fel, és tedd a keezd a tarkódra. Mit keresel itt? Vigyázz, egy rossz mozdulat és megismertetlek az ólom fogalmával.
/Nyugi a szabályzatban is benne van, hogy tilos más karakterét megölni. :P Tessék elolvasni!/
|
| Ez a ház akkora volt, hogy Fereen könnyedén eltévedt volna benne. Nem akart még nagyobb csalódást okozni gazdájának, de meghalni se akart már. Mivel hátul jött be az egyik kisebb ablakon, így csak később vette észre, hogy bizony a tulaj itthon van. Szíve a torkában dobogott, mikor végül elindult, hogy keressen valamit, ami kicsit jobb kedvre derítené Garleyt. Szerette volna, hogy ha maradhat még annak ellenére is, hogy egyáltalán nem olyan, mint azt a férfi akarta. Jól látott, azzal nem volt gond, viszont egyáltalán nem ismerte a helyet és túl nagy volt. Egy pillanat alatt levert valamit, mire azonnal összerezzent és ahogy csak tudott, a legközelebbi kanapé alá bújt. Apró volt, alig volt 160 cm és nagyjából 50 kiló, így apró teste könnyedén befért a drága kanapé alá, majd várt. Igaz, hogy nem tudta, hogy van valaki itthon, de jobb félni, mint megijedni. Ő félt, rettegett jelenleg, hogy mi fog történni. Garley nem jött utána, mint a szegény házba. Ennek is biztos megvolt az oka. Fereen reszketve kukucskált ki a kanapé alól, hátha lát valamit. Csak abban bízott, hogy miközben a földhöz lapulva mászott ki rejtekhelyéről, nem fog lebukni. Szerette volna megcélozni az emeletet, mert ott biztos, hogy sokkal több minden lesz, mint idelent. Több pénz, több ékszer. Minden, ami a tulajnak fontos. Végül óvatosan kimászott és laposan, szinte kúszva kezdett el keresgélni.
/ne öld meg a cicómat, pls xD / |
Várta, hogy a macska felderítse a terepet. Ő maga meghúzódott egy fa árnyékában, biztonságos távolságban a háztól. A macska bőrével könnyű volt játszania.. az ilyen gadzag házak komplex védelmi rendszerrel voltak felszerelve általában, a gazdáknak sokszor fegyverük is volt, a háború után ez nem volt megleptés. És a tulajdonosok is elég vehemens habitusúak tudtak lenni, ha a ház védelmezéséről volt szó. Gar tudta mindezt. De már idegesítette a macska, és biztos volt benne, a kereskedőtől nem kapja vissza a pénzét. Ha ezt túléli, akkor jó lehet még valamire, ha nem, akkor szerez egyet a feketepiacon. Ott vannak az életrevaló macskák.
Mikor Fereen visszafutott hozzá, komolyan bólintott.
- Jó, akkor menj előre. Pénz, bankkártya, ékszer. Ne zajong. Ügyesen. Megyek utánad - biztosította a macskát, s lemaradva megindult. Hezitált még. Nem akart lemaradni a műsorról, de a közelharcba sem akart belekeveredni. Tisztában volt vele, hogy az itt alkó alak elég részeges, és talán kiütve találják. De az is hírlett róla, hogy agresszív részegen. Nem szerette volna kockáztatni a maradék egy szemét.
/ Tső tesa! XD/ |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
