|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.12. 14:02 - |
Ez Kyo otthona. Ritkán jár haza, általában Jigsawra hagyja a házimunkát és a ház felügyeletét. Nem szereti, ha idegenek járnak a házában, ezért ritkán fogad vendégeket, akkor is inkább Andrew és Blasko jön hozzá. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Jól van. - válaszol a fiúnak. Megkevergeti a kávéját, majd felemeli az asztalról. - Én tudom, mit hova tettem, hova valók, úgyhogy nem kell segítened. Majd szólok. - engedi el Jigsaw-t. Másfél óra múlva elfogy a kávé, a csoki és a türelme. Feláll az asztaltól és elindul körülnézni a házban. Kétszer járt itt életében, s most ugyanolyan a ház, mint amilyenre emlékezett. Ismeri annyira a járást, hogy megtalálja, amit keres. Kyo ágyát. Az ezerszer álmodott baldahinos ágy fogadja. Az ágy, mely maga a szenvedély. Csodálatos faragások, vörös ágynemű, áttetsző piros függöny... Zemuro letérdel elé és fél karjával simogatni kezdi a takarót. Kyo nem szereti, ha letakarják az ágyát, ha eltűntetik az ágyneműit. Ő azt szereti, ha kirázzák a párnáját és a takaróját, majd szépen rendben visszateszik az ágyba, három alvás után kicserélik, s vasalt ágyneműt húznak rá. Kényes típus, de pont emiatt olyan érzéki és ellenállhatatlan.
|
*Elámul egy pillanatra a kupin... és teljesen magába zuhan a dologtól... mindne nap kitakarítja ezt a szobát is erre felolyan let mint egy csatatér...* - Sajnos nem tudom pontosan.. azt nem mondta... viszont... ha gondolja majd segíthetek itt rendet rakni... *vakargatja meg a fejét* - Ha nincs rám szüksége a továbbiakban akkor megyek... de bármi prbléma lenne csak szólítson... *megy ki a szobából ha elengedik*
|
- Szabad. - mondja a férfi. Mire Jigsaw elkészül a tálca tartalmával és ideér vele, Kyo dolgozó szobája már a rendetlenség netovábbja. Mindenfele papírok, halomra rakott számlák, szerződések, iratok, kérelmek, felszólítások, kivonatok, hivatalos levelek. Egy laptop a hatalmas asztal lapján, a polcokról kihúzkodva mappák, a tartalmuk a földre borítva. - Óvatosan, tankcsapdává változtattam Kyouzenkyo itthoni irodáját. - szólal meg. A hangja távolságtartó, tipikus titkár a pasi. - Tökéletes, köszönöm. - feláll, majd beízezi a kávéját. Valóban sok cukrot és tejet tesz bele, majd a laptop közelébe helyezi a csokit és a nedűt. - Nem tudod, mikor jön haza a gazdád? - kérdezi. - Mire hazaér, végeznem kellene és ragyogóvá varázsolni ezt a szobát, különben agyérgörcsöt kap. - és valóban. Ha ezt Kyo látná, ordítana, s olyan szidalmakat és fenyegetéseket szórna Zemuro fejére, hogy olyat még nem hallott a világ.
|
- Igen.... máris... *indul gyorsan kávét főzni, és valami édesség után kutatni, szrencséjére talál egy táblás tejcsokit, méghozzá márkásat.. mondjuk ez nem meglepő a gazdájánál... a cukrot és a tejet tálcára készíti és végül a kávé is oda kerül, majd a csoki is pompázhat a fémtálcán.... bekopog mielőtt benyit, majd lenyomja a kilincset és belép, leteszi a tálcát* - Gondoltam jobb az úrnak ha maga ízesítheti be... *mondja és megvárja amíg a férfi megteszi, a tálcát elviszi akkor, csak a csokit és a kávét hagyja ott*
|
- Kérnék egy kávét sok tejjel és cukorral, Jigsaw. - fordul vissza a nappaliban, pedig addig nagyon céltudatosan haladt a dolgozó szoba felé. - Ha van itt valamilyen édesség, abból is kérnék. - teszi még hozzá, aztán bevonul dolgozni.
|
- Értem... uram... fáradjon beljebb... *nyitja ki neki az ajtót és előre engedi* - Az én nevem Jigsaw.... *lelapulnak fülei, nem biztos hogy erre az információra kíváncsi volt eza fura férfi, de úgy gondolta ha ár ő is bemutatkozott neki is illik* - Én nem fogok zavarni... kér egy kávét, vagy valamit inni? Esetleg lehetek mással a szolgálatára? *érdeklődik és becsukja maguk mögött az ajtót*
|
- Üdv. - köszön a fiúnak, s rendíthetetlenül halad tovább. - Tudom, ezért is vagyok itt. Rengeteg iratot kell összerendeznem, mert nem képes egy helyen tartani őket. Azt mondja, nem hozza haza a munkáját, de hogy a cégnél sem hagyja, az is biztos. - morogja, s megáll közvetlen Jigsaw előtt. - Niyoma Zemuro vagyok, Kyouzenkyo titkára és személyi asszisztense. - mutatkozik be. - Beszéltem a gazdáddal telefonon, tud az érkezésemről és arról, hogy dolgom lesz a dolgozószobájában.
|
*Jigsaw amikor meglátja az autót rögtön felpattan, a madarak is elrebbennek mintha ott sem lette volna, tekintete az érkező férfire szegeződik, nem ismeri őt, még sohasem látta azelőtt...* - Jó napot... *köszönti azért amikor az közelebb ér hozzá* - A gazdám most nincs itthon... *adja tudtára*
|
Négyfele egy kisautó érkezik, nevezetesen egy Honda Sivic, melyből egy szőke férfi száll ki. A hátsó ülésről kiveszi egy halom iratot, majd lezárja egy gombnyomással az autót és végigméri a hatalmas épületet, melyek Kyouzenkyo az otthonának vall. Ritkán, nagyon ritkán jár a háznál, nem is emlékszik, mikor volt itt utoljára.
|
- Igenis.. *mondja avval a férfi már el is tűnik, ő pedig csak nézi a "kacatokat" a kezében, felmegy a szobájába és kiteríti őket az ágyára, mindegyik papírfecnit alaposan megnézegeti, a csipogóval is időzik de nem akar véletlenségből jelezni ezért inkább békén hagyja, zsebébe teszi a fontosabb iratokat, majd lemegy az ajtóhoz, kitárja mint már oly sokszor de ez most más, kilép egyet de aztán körbe is néz hogy valaki nem e akarja ezért megskalpolni.. de nem, így újabbat lép... s végül úgy dönt hogy elég neki ez mára ez is túlságosan kimerítő volt, leül a lépcsőre és nézegetni kezdi az eget, egy két madár így is megtalálja, szinte körbe zsongják, szerencsére senki sem figyel a macskára*
|
A férfi érzi is, hogy most komolyan gondolja, mert más a hangja. Nem tűnik fel neki tudatosan, csupán ő is másképp viselkedik. Küld egy őszinte félmosolyt és int Jigsawnak. - Légy jó. - köszön el tőle, aztán visszaszáll a kocsijába és már el is hajt.
|
- Értem uram... *néz a kis tárgyra* - Igen uram... köszönöm! *hajol meg Kyo előtt őszintén, majd nézi a férfit, figyeli a mozdulatait* - Vigyázzon magára... *először mondja ezt úgy hogy komolyan is gondolja... talán tényleg kezdi megkedvelni őt?*
|
Kyo egy futó mosolyt küld Jigsaw felé, aztán már rohan is a dolgaiért. - Ha valami van, a csipogót használd, az be lesz kapcsolva, de a telefonom nem biztos. Egyéb dolog? - kérdezi, mielőtt elköszönne és lelépne.
|
*Jigsaw magában mindent pontosan lejegyez és megjegyez, s csak bólint végig a férfinek a sok információra* - Megértettem mindent *feleli végül* - Nem hiszem hogy bármit is kihagyott volna uram... *mondja izgatottan és farkincája hihetetlen de táncot jár a levegőben*
|
- Neked is. - köszön vissza a férfi. - Itt a csipogód, hozzá valami utasítás. - nyújtja is rögtön Jigsawnak. - Ez itt a könyvtári tagságkártyád. - adja ezt is át. - Ezzel tudsz könyvet kivenni, ezen regisztrálják, hogy mi van nálad. Majd megmondják, mit mikor kell visszavinned. Lehetőleg tartsd be a határidőket, mert pénzbirság és kirúgás jár a gondatlanságért. Ugyancsak ezek járnak a rongálásért, vagyis meg kell tartani a könyvek épségét. - magyarázza kissé sietősen. - Ezek a szerződések, az engedélyek, hogy nem szökésben vagy, bemehetsz a könyvtárba, illeve egyéb középületbe. - nyújtja át azokat is egy hengerben, hogy védve legyenek, de szállíthatóak is. - Kihagytam valamit?
|
*Jigsaw még mindig kint lóg az ablakban, de amint gazdája megszólal a madarak elreppennek, ő pedig igyekszik lefelé, nem hallotta hogy a férfi hazatért* - Jó napot uram! *terem ott hírtelen*
|
Két órakor, szinte pontosan, megérkezik Kyo. Csak levágja a cuccait, hátra csapja a haját, majd már rohamozza is meg a szobáját. Ott aláírja a papírokat, beüzemeli a csipogót, elintéz egy telefont, majd a szerződésekkel és egy kártyával a kezében megáll a nappali közepén. Jigsaw. - szólítja félhangosan a kandúrt.
|
- Nem... és... rendben... a viszont hallásra... *vágja le szinte a ketyerét és arra gondol hogy soha többé nem akarja ezt a zsajos izét a füléhez tartani... végül elindul a szobája felé, kitárja az ablakot és engedi hogy a friss levegő beáradjon a szobájába, szinte teljesen kilóg az ablakból ilyenkor, a madarak is örömmel veszik a társaságot, páran megrohamozzák a macskát*
|
- Semmi gond, mindennek eljön idővel a maga ideje. - mondja viccelődve, de kedvesen. - Értem. Nem haragszom, s remélem, te sem, de engem is vár a munka. Majd felugrom valamikor. - ígéri vidáman. Ha nincs töb mondanivalója Jigsawnak, elköszön tőle és leteszi a készüléket.
|
- Igaz... *utálja hogy mindig igazat kell adnia ennek a férfinek, ráadásul a telefon is lassan az őrületbe kergeti, nem tudja elviselni ahogy abból szól a hang* - de most jó... *teszi azért hozzá* - És... annyiban hogy ha talán ezt előbb is megtehettem volna... nem tudom... én sajnálom de ez a ketyere megbolondít... *gondol a telefonra persze, eddig még sohasem használta, nem csoda hát hogy új és ugynakkor szörnyű dolognak tartja*
|
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
