|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.11. 23:06 - |
Nem nagy ház, de a benne lakó emberek igen kedvesek és szerényen élnek, főleg Rolcas balesete óta. A ház két részre van osztva, de egy ajtó egybeköti őket. Roll a kisebb felén lakik, ott csak az ő szobája van és egy régi padlás.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
- Ümm lássuk csak... mi is... *elgondolkodik a dolgon* - Szerettem a kertemet gondozni... *nevet fel, mire Rolcas anyukája sóhajt inkább* - A műkarral nehéz lett... és megbámultak akik elmentek a házunk előtt... utáltam ezt... ezért inkább a szobámban nevelek egy két növényt, ezt is nagyon szeretem... szerettem még görkorizni, festékkel festeni... szerettem strandra menni.... szerettem összefirkálni a falat... *nevet fel*
- Igen Rolcas mindig is nagyon eleven gyerek volt... *mosolyog az anyja* - És a vidámsága kezd visszatérni.... ennek örülök és őszintén köszönöm... *néz most bíztatóan a macskalény szemeibe, amikor bfejezi a vacsorát még megvárja a többieket, de amint ők is végeznek felkel és összepakol, Fang sikeresen megeszi a tésztát, bár az utolsó falatokat már kézzel tömi be, mert megunja a villát*
 
|
Okuo mosolyog a sikeren. - Ügyes vagy, Fog. - dicséri a kutyalényt. - Kis gyakorlás és úgy fog neked is menni, mint Rolcasnak. - bíztatja, majd rámosolyog a fiúra, mikor azt mondja neki, hogy jó tanár. - Köszönöm. Nekem is így segítettek, azért próbáltam meg. - magyarázza. - Mi volt a kedvenc időtöltésed kicsi korodban? - kérdezi önfeledten.
|
*De Rolcas anyja nem szól semmit, bár figyeli a jelenséget, de nem mutat semmi olyan reakciót ami talán bántó lenne a félvérnek... egyszerűen megpróbál bízni benne, ha már Rolcas ennyire szereti, és rá akarja bízni a fiát akkor meg kell szavaznia neki a bizalmat, így hát csak csendben lezajlik az ebéd, Fang nagyon örül, hogy sikerül rendesen tartania a villát és ennie, bár még mindig nincs kibékülve a villával, de megpróbálkozik egyedül is a használatával, több kevesebb sikerrel* - Jó tanár vagy TOku! *néz felé Rolcas majd tovább eszik*
|
Okuo visszanyeri a nyugalmát most, hogy rámosolygott a nő, s még Rolcas is befut. - Jó étvágyat. - mondja, mikor nekilátna az evésnek. Észreveszi, hogy Fang szenved, még a villával sem tud bánni, de nem akarja, hogy a kis lény éhen maradjon, így közelebb csúszik hozzá és lassan megfogja apró kezét, s ha hagyja, pár falat erejéig irányítja őt, hogy segítse a tanulásban. - Jól van. Megy ez. - dicséri kedvesen. Felpillant Rolcas anyukájára, mintha rosszat tenne és azt várná, hogy a nő rosszallóan fog visszanézni rá. Azok után, hogy rászólt, hagyja békén a fiát, nem tudja, mit gondoljon, a nő feltételezi-e róla, hogy minden hímnemű egyed érdekli, vagy csak Rolcast tünteti ki figyelmével, esetleg úgy gondolja-e, hogy biztos csak félreértette azt, amit Okuo majdhogy félreérthetetlenül közölt barátjával.
|
- Rendben... ez esetben nincs semmi probléma.... *mosolyogja a nő, majd innivalót visz az asztalhoz és tölt a poharakba almalevet... *közben befut Rolcas is és leül a helyére, Toku mellé* - Egyetek csak,,, *mer mindenkinek, majd saját magának is és leül enni*
- Jó étvágyat! Szeretem a zöldséges tésztát! *mosolyog Rolcas és enni kezd, közben a kutyalény szaglászni kezdi az ételt, és kézzel nyúlkál benne mint valami gyerek... aki épp játszik az étellel* - Egyél szépen Fang... *teszi le a saját villáját és megfogja Fangét... a kezébe nyomja*- Evvel egyél... így... *és mutatja* - Látod? *a kutyalény nagyon nézi Rolcast, majd próbálgatja utánozni a mozdulatsort, de a tészta folyamatosan lecsúszik a villájáról, hiába próbálgatja újra és újra, Rolcas megmosolyogja a kutyalény elszántságát*
- Rolcas... gondolkodtam egy két dolgon... *szólal meg a nő, mire a fiú rá koncentrál* - Mivel már nem lennél itthon egyedül... úgy gondoltam elmennék dolgozni, és nyugodt is lehetnék, mert nem kell féltenem téged... *Rolcas csak elmosolyodik és bólint*
- Ne aggódj miattam annyit... minden rendben... Toku vigyáz rám szóval nem kell aggódnod...nyugodtan menj el dolgozni...
|
Rolcas elmenetelével a félvér elereszti Fangot és beáll elé. - Nem szabad. - mondja ki komolyan a kutyalénynek. Kicsit elgondolkodik, hogy mit mondjon neki, hogy megértse végre, hogy kap enni. - Nem kell már vadásznod, Fog. Kapsz enni. Finomabbat, mint a nyers hús. - úgy beszél, hogy belenéz a kölyök szemeibe. Már nem fél. Újra bízik a kis lényben. - Értesz engem? - kérdezi tőle, majd körbepillant a konyhában, hogy Rolcas visszaért-e már. Csak az anyja tekintetével találja szembe magát, aki mondani akar neki valamit, ezért felé fordul. A szavak letaglózzák Okuot. Kikerekednek a szemei, mintha szellemet látna, fülei hátralapulnak. - Nem... mi... ő... én... nem... dehogy. - makog. Megrémül. Rolcas ezek szerint nem fogott gyanút, de az anyja igen. Ms. Jaseino tudja, hogy mit érez. És inkább elzavarja, ha próbálkozik a fiánál. Okuo megérti ezt és nem is akart próbálkozni, ám érzi, hogy a vágya egyre csak nőni és nőni fog. Míg már túlnő rajta.
|
*Fang megrémül ahogy elkapják, nagyokat pislog a macskalényre, de nem morog rá, inkább csóválni kezdia farkát, mintha csak játszana vele a félvér.. el is fleejti közben a nyulat.*
*Eközben Rolcas szerencsésen megfogja a nyulat, az nagy gesztenyebarna szemekkel mered rá* - Te bolond! *szidja le, s felsóhajt* - Most szépen vissza viszlek a helyedre..ha történt volna veled valami, Hitsui megölt volna engem... *morogja még mindig anyúlnak, majd lassan megindul öccse szobája felé, Rolcas anyja mosolyog a dolgon, szerencsére senkinek sem esett baja, de ahogy Rolcas kimegy a konyhából a nő tekintete a félvérre szegeződik*
- Örülök, hogy Rolcasnak van egy barátja... de szeretnélek megkérni titeket, hogy ne lépjétek át a barátság határát... Rolcas még túl fiatal ilyesmikhez... főleg egy férfivel... ne haragudj csak hallottalak benenteket nemrég... és ha komolyan gondolod, hogy betöröd a fiam... jobb ha inkább elmész... *monjda avval elfordul, lassan feltálalja a vacsorát is, s idő közben ROlcas is megérkezik*
|
Okuo is meglepődik a nyuszitól. Leteszi a tányérokat és csak nézi a tapsifülest. Közel van hozzá, akár meg is érinthetné, s akkor hirtelen szeme sarkában meglátja a lendülő Fogat. Elveszti a fejét. Úgy megrémül, hogy felül az asztalra, a nyulat meg lesöpri. Most veszi csak észre, hogy barátja is kétségbeesik. Kezd összeállni benne a pillanat töredéke alatt, hogy mi történik körülötte. Nem jut jobb eszébe, minthogy megragadja a kutyalény kezét és magához rántsa, de szemeiben a már lassan kialakuló bizalom helyett félelem honol. - Nem szabad. - suttogja, majd azonnal Rolcasra pillant. - Jól vagy? - kérdezi tőle. Úgy néz rá, mintha csak a fiú lenne a konyhában, mintha csak belőle állna a félvér világa.
|
*Rolcas bólint a félvérnek, bár anyja semmit sem szól érte... úgy gondolja jobb, ha Rolcas egy kicsit még nyílik a világ felé... viszint hírtelen egy tapsifüles terem az asztalnál és szimatolni kezd, Rolcas öccsének a nyula... Fang ahogy megérzi felpattintja füleit, s mereven néz rá, látszik rajta, hogy készül levadászni... a tapsifüles nem fél tőle, hiszen embernek néz ki s az emberek közelségét már rég megszokta...amkor Rolcas észreveszi a kutyalény mozdulatsorait, elhül* - Fog ne csináld! *rivall rá, de későn a kutyalény már támadásba lendült a nyúl felé, Rolcas szinte mindent eldob csak hogy felemelhesse a nyuszit és megmentse a kutyától, de félő, hogy nem fog tudni, időben cselekedni*
|
Meglepi őt az anya kérése, de látványosan felvidul tőle. Már nem szorong úgy, mint pár perce. Fülei felfelé ágaskodnak, noha nem hall velük egy árva neszt sem. - Zöldséges tészta... - ejti ki a szót. - Nem tudom, még nem ettem. De biztos finom. - válaszol, aztán automatikusan ugrik, mielőtt még Rolcas szólítaná. Nem hagy szinte munkát a fiúnak, hiszen félti, fél kézzel nem tudja, mennyire megy. Az evőeszközöket kioszthatja ő. - Fog is asztalhoz ül, ugye? - kérdezi. - Kellene tanítanunk, hiszen ő nem egyszerű kutya.
|
*A kutyalény erre Rolcas felé sandít, aztán farokcsóváva indul meg a konyha felé, nem morog Tokura, már rég elfogadta, hogy a macska a falkavezér* - Ugyan drágám... *mosolyog Rolcas anyukája a félvérre* - Te csak maradj Rolcas mellett, egészen kivirágzott, hogy itt vagy... *mosolyog, de persze Rolcas erre csak pirulással felel, lassan már tényleg olyan lesz, mint egy érett paradicsom* - Szereted a zöldséges tésztát? *érdeklődik miközben nem áll meg a keze a munkában* - Rolcas kicsim, segítenél megteríteni? *kérdi, mire a fiú bólint, s tokura néz* - Gyere terítsünk meg! *mosolyog tovább, majd a tányérokért, villákért, poharakért indul*
|
Okuot megnyugtatja, hogy szerelme távolabb került tőle. Még el is neveti magát, amikor udvariatlan gyereknek nevezi Fangot, de aztán a kis kutyalény megkapja azt a simogatást. Most kicsit bátrabban, mint ezelőtt, s hosszabban is. Egyre jobban bízik ebben a kis kutyakölyökben. - Rolcast is tessék szeretgetni kicsit. - mondja Fognak. - Fontos nekem. - teszi hozzá. Végig a fehérhajú lény szemeibe néz, nem tudva, hogy a kutyák számára ez nem feltétlen őszinteséget jelent, hanem támadó szándék kifejezése is lehet. Ám a félvér csupán őszinteségét mutatja ezzel ki a kölyöknek. - Jól van. - dicséri azért, s újra megsimogatja a fejét, ha Fang nem támadt rá. - Aranyos vagy. - mondja, majd elindul Rolcas után. Nagyon figyel minden szóra, hiszen hallani nem hallja őket. Úgy áll, hogy mindkét ember száját láthassa. - Szívesen segítek a házimunkában is. - mondja csendesen az anyának a füleit lesomva. - Igen. - válaszol. - Minden.
|
*Rolcas is kibontakozik az ölelésből, ahogy Toku eltolja* - Rendben! Menjünk enni! *mosolyogja* - Gyere Fang... vacsora van... *ébresztgeti a kutyát, aki farkcsóválva kel fel, s nem törődve Rolcassal, TOkuhoz megy, fejét a lábához nyomja, hogy simogassa meg* - Micsoda udvariatlan gyerek... *neveti, majd kinyitja az ajtót* - Anyu kész már a vacsora? Nagyon éhesek vagyunk!
- Ümm nemsokára kész lesz igen... merre voltatok? Kerestelek titeket már mindenhol...
- Csak elvittük Fogat sétálni... *hazudja*
- Rolcas... a kezed... miért..?
- Fájt... ezért levettem... majd TOku bekeni nekem jó? Nem kell fáradoznod vele...
- Értem kincsem... *mondja s tésztát szűr le... Rolcas pedig nem is sejti, hogy anyja hallotta amit egymásnak mondtak, ezért viselkedik furcsán* -és jól megvagytok? *kérdezi, miközben a keze nem áll meg amunkában*
- Persze, tökéletesen... minden rendben, igaz Toku? *fordul felé*
|
Okuo teljesen felpezseg attól, ahogy Rolcas nem csak engedi magát megölelni, de érezhetően élvezi. Hirtelen átvált benne a nyugalom nyugtalanságba, a harmónia vad vágyakozásba. Megretten magától. ~ Miért kell mindig ezekre gondolnom? Miért?! ~ kérdezi elkeseredetten magától. Bűnösnek érzi magát. Gyűlölve gondol most fájdalmasan nővekvő hímtagjára és inkább eltolja magától Rolcast, mielőtt megérezhetné a veszélyt. Nem tudja még a félvér, meddig bír észnél maradni, lesz-e belőle is olyan vadállat, mint Shen volt vele, de rimánkodik, hogy soha ne bántsa ezt a fiút. - Menjünk enni. - javasolja tettetett szándékkal.
|
*Rolcas belesimul az ölelésbe, jól esik neki ez a közelség, de nem tudja mi a kiváltó ok, miért kedveli ennyire ezt a félvért... miért különleges a számára.... megnyugtató számára ez a békesség ami körül lengi őt és TOkut... fogalma sincs a fiú érzéseiről, még a sajátjaival sincs tisztában... úgy gondolja, az a szeretet amit ő és a macska érez, ugyanazok... *
|
Zavarba jön az elpirult Rolcastól. Fülei hátralapulnak, szemei bocsánatkérőn néznek a fiúra, míg az el nem mosolyodik. Akkor szinte értetlenné válnak Okuo vonásai. Végül bólint, bizony, hogy éhes, s hagyja, segít Rolcasnak sínbe tenni a karját. - Köszönöm. - suttogja hálásan. Szívét megtöli az öröm, a hála és a szeretet. Úgy szeretné újra megölelni barátját, hogy aztán pár pillanat múlva nem bírja tovább és átfogja. Szabadon és őszintén.
|
*Rolcas teljesen elpírul ahogy Toku befejezi a mondatot, aztán elmosolyodik* - Nem vagy éhes? Én már egy kicsit igen.... talán anyu már csinálja is a vacsorát vagy valami... *felkel és egy sín féleséget teker a karjára, ez nagyrészt takarja a sérült területet* - Nem szeretem ha más látja ezt... azt se ha anyu az a más... nem akarom, hogy rajtad kívül más lássa... *mondja egyenesen Tokunak, majd Fang felé néz aki nagyban szundít* - Biztosan ő is éhes már... ez a nap egy kicsit kimerítő volt...
|
Okuoban reményt kelt ez a nap, ezek a szavak pedig még rátesznek a reménykedésére egy jó nagy lapáttal, miszerint lehet esélye Rolcasnál, vele. Ám aztán letöri a remény szarvát, hiszen a fiú fiatal és egészséges lelkű. Nem illenek össze. Ráadásul ő egy félvér, egy beteg lény, amelynek torzul egyre erőteljesebben a belső világa. Meglepődik, amikor Rolcas elveszi tőle a műkart, majd kíváncsian méricskéli úgy, ahogy mutatja neki. - Igen, igazad van. Bár... ez a kar, vagy egy másik, ha nincs rajtad... jelentéktelen. - mondja ki kicsit keresgélve a megfelelő szavakat.
|
- Végülis igaz... ah nem lenne a műkar, sok dologra nem lennék képes akármennyire is szégyenlem... *de aztán a folytatástól kicsit meglepődik* - Én csak... *elmosolyodik* - bízom benned... és nagyon szeretlek Toku... ezért.... *mondja ki könnyedén a szavakat* - Nézd... *veszi el egy kicsit épp kezével a félvértől, s a fény felé fordítja egy kicsit, majd TOku felé* - Ott illeszkedik... látod? Néha kenni kell alatta, mert teljesen kikészíti a bőrt.... de az nem olyan vészes... egy két mozdulat fájdalmas, de azért egész jó... *vissza adja a műkart Okuonak, kicsit viccesnek és groteszknek találja, de csak mosolyog rajta* - legalább majd ha lerajzolod... minden egyes részletét meg tudod majd alkotni... mert közelbbről is láttad...
|
Lelapítja füleit, mert azt gondolja, rosszat mondott. Rögtön visszavonja tekintetéből is a csodálatot, ám aztán úgy látja, nem bántotta meg Rolcast. - Az nyűgöz le... hogy mire nem képes az orvostudomány. Meg... az, hogy... meg mersz előttem mutatkozni. - mondja ki a második mondatot sokkal félénkebben és zavartabban. Nem tudja, megnézheti-e jobban Rolcas kezét, de szemei szinte rátapadnak. Amikor elrejti, felpillant rá azonnal, majd megnyugszik, hogy nem azért csinálta, mert megsértette volna. - Rendben. - egyezik bele szelíden. Ezután megvizsgálja a műkart, ha a fiúnak nincs ellenvetése. Forgatja, nézegeti, még meg is szagolja.
|
[449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
