|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.22. 15:57 - |
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Nem tetzszik, hogy változik a neved, Vörös ördög? *neveti, aztán aprót sikkant ahogy neki ér a palack, nem hagyná persze annyiban, de Takahe már előre gondolkodik, végül úgy dönt, hogy most az egyszer hagyja elmenekülni, leül mellé, megkeni a kenyerét aztán sajtot tesz rá és paradicsomot szel mellé, elmosolyodik a jeleneten* - Rendben lesz Nemuye? Kicsit aggódom... *néz a macskalényekre* - Amúgy meg... fogalmam sincs én semmit sem tettem vele, még csak meg sem szálltam... *neveti* - Legyetek egy kicsit befogadóbbak... Takahe úgy érzem, nagyon szeretne megváltozni, s ha még nincs is teljesen tudatában, hogy mennyire nehéz ez az út, már rálépett az ösvényre... zet becsülöm benne...
-A nőstények bonyolultak, nem értem a működésüket... nem tudok jót cselekedni nekik, én nem vagyok fából, de... nem hiszem hogy készen állnék ilyen feladatokra... *motyorog* - Épp ezaz... Kodaka még most is úgy tekint rád mint saját fiára nem? Azt hiszem nem feledkezik meg majd sohasem rólad, akkor sem ha talál egy új embergyereket... bár sok mindentől megfosztották már, én örülök, hogy mégis tud még boldogságot találni az életében... *mosolyog*
 
|
- Hogy lettem vörös ördögből ördögfióka? - kérdezi félhangosan, miközben kipakol mindent, amit talál. Elkuncogja magát, ahogy Jin felborzolja a haját és cserében a következő fordulónál a bőrének nyom egy hideg üveget. Nagyot vigyorog és már ugrik is a közelből, nehogy kapjon egy taslit a csínyért. Persze Yamako is segít, de aztán odasúgja Vörösnek, hogy ezek ketten nagyon jól megvannak, s ebben a másik kandúr is egyetért. Amikor az asztalra kerülnek a dolgok, mindenki nekilát az evésnek, csak Nemuye nem. Miután mindhárom macskalény bebukja a próbálkozást, Takahe ken egy negyed szelet lekváros kenyeret és odanyújtja a nősténynek. - Az édes dolgok jót tesznek a kedvnek. - próbálkozik ő is. Nemuye felnéz rá. - Persze nem kell elfogadnod, ha nem vagy éhes, vagy nem kívánod. - s mivel a lány csak elpirul, hát Takahe maga felé irányítja a kenyeret. - Megeszem. - figyelezteti játékosan a lányt. - Még van három másodperced, hogy jelezd, ha kéred. Három. Kettő. Egy és fééél. - és sikerül egy apró mosolyt előcsalni a lányból. Büszkén beleharap a kenyérbe. - Az mindig bejön, ha hülyét csinál magából az ember. - mondja teli szájjal.
- Vajon miért? - élcelődik Vörös.
- Mert a hülyeség fájdalmas. Minél merészebb valaki, annál nagyobb sikert arathat. - válaszol már nem teli szájjal a fiú.
- Vagy annál nagyobbat bukhat. - mondja a kandúr.
- Tény. A siker kockáztatás árán érhető el, s nem mindig sikerül a hatost dobni. - ért vele egyet Takahe. Nemuye azonban sírva fakad. Leteszi a kenyerét, megtörli a kezét, majd odaáll a nőstény mellé. - Gyere. - s vár, míg a lány el nem fogadja. Akkor két lépést megtetet vele, majd ölbe kapja és a szobájába cipeli.
- Ez durva. - bámul utána Vörös úgy, hogy még majdnem a falat is kiesik a szájából.
- Vigyááááázz! - szól rá Ino és becsukja a macskaférfi száját.
- Ez nem is Takahe. Kicserélték. Találkozott az ufókkal és átkötötték a drótokat az ágyban.
- Ne legyél már idióta! - szól rá ismét a nőstény. - Tök rendes, hogy így törődik Nemuyével. És nem csak vele. Most mindenkivel.
- Ez fura. Egyetértek Vörössel, hogy ez olyan, mintha nem Takahe lenne. Mi történt vele? - kérdezi Jintől.
- Nem, Lui. Egy női szívet egyszer törhetsz össze. - mondja komolyan. - Egyszer nagyon, utána többé nem ad rá lehetőséget. És jól is teszi. Én nem tudok rá vigyázni. Mióta megszerettem, azt terveztem, elviszem magammal, otthonosíthat egy kis házat, boldog lehet, de ez sosem került le a valóság talajára. Álomszerű volt és az is maradt. Még most is az. - teszi hozzá. - Egyedül se biztos, hogy képes vagyok élni, hát még mással. Nem akartam illúziókba ringatni. Egy olyan kandúrt kívánok neki, aki ért a nyelvén és gyengéd vele. Egy érzékeny és szerelmes kandúrt. - fűzi tovább a képet. - Kodaka... nem tudom, hogy jutott eszedbe. - néz most újra Lui szemeibe. - Őt az teszi boldoggá, ha nevelhet egy srácot. Mindegy, hogy embert vagy macskalényt. Az anyaság illúziója boldogítja, nem az, ha a felnőtt fiaival minden rendben van. Persze nem elhanyagolható ez sem, de előnyt élvez most már az a Theo nevű fiú.
 
|
- Rendben Ördögfióka, én is kérek! *mosolyog a lány és miközben megindul, felborzolja kicsit Takahe haját* - Van mindenféle, szóval ne legyeek szégyenlősek... *kéri a macskalényeket Jin, s mindent szépen ami a hűtőben van kipakol az asztalra* - Lássatok csak hozzá! *Mosolyog*
- Még most sem késő szerintem Zuki... még mindig változhatsz, de te döntöd el, hogy jó vagy rossz irányba... Takahe most szépen halad, nagyon büszke vagyok rá... és... talán Kodaka lenne a legbüszkébb, ha tudná, hogy te is latolgatod magadban a boldogság reményét...
|
- Kikérem magamnak, mindig ördög vagyok. - közli egy széles vigyorral megerősítve ezt Jinben. - Jó lenne. - bólint, aztán a konyha felé startol. - Hozok enni. Nekem személy szerint korog a gyomrom.
- Segítek. - ajánlkozik Yamako. Nemuye csak szomorúan leül egy székre és néz ki a fejéből. Ino próbálja vigasztalni és még Vörös is becsatlakozik, de nem akar vigasztalódni a lány.
- Én is remélem. - mondja komolyan Zuki. Csak figyeli megint Luit, hogy milyen magabiztos a hitében, mennyi bizalmat mert szavazni Takahének és milyen elszántan kitart mellette minden ellenére. Csodállja ezeket a fiúcskában. - Lehet. - cáfol csendesen. - Nem értek a nőstényekhez, ahogy mondtam is. Csak az erőszakot és a kegyetlen ridegséget tudom használni, ha el kell érnem valamit. Most már kezd zavarni, mert nagyon jól tudom, hogy az én hibámból tartunk itt. - vallja be egy fát vizsgálva. - Már nem kéne itt lennem. - válaszol, de nem mozdul, hogy menjen.
|
- Ohh már most kedvelem... *neveti Jin* - Amúgy rájöttem, hogy nem is mindig vagy ördög Takahe... *mooslyog rá ismét* - Hmmm most már jó lenne ha minden rendben menne... nem igaz Takahe? *érdeklődik a sráctól*
- Remélem, hogy Takahe tényleg nagyszerű vezér lesz... szerintem képes lesz rá... mindig is tudtam, hogy képes megvalósítani azt amit akar... nem kételkedem benne... *mondja avval biccent Zukinak* - Igen, elmondtam neki, hogy én nem érzek még ilyesmit, remélem megértette... de.. te mindig mindent tudsz Zuki, néha igazán zavaró, hogy nem lehet enekd új dolgokat mondani... *nyüszögi* - Lassan indulnod kellene nem? *érdeklődik*
|
Zuki nem válaszol Jinnek. Tudna enni és inni, bár a nőstényt valószínűleg jobban tartották, s azt is tudja, hogy bármennyire nem akarja idehozni, kénytelen lesz.
- Kodaka az a nőstény, aki nevelt minket. - kezdi suttogva Takahe a lány füle mellett. - Zuki később beleszeretett, de Kodaka visszautasította, ahogy Vöröst és Yamakot is. - mondja neki. A két kandúr tüntetőleg elfordul.
- Honnan tudsz ezekről? - kérdezi Ino fölényesen.
- Kodakától. Egy részét. - teszi hozzá. - Meg anyámat is meginterjúvoltam, amikor dili volt a házban. Kodaka nagyon bizalmas kapcsolatot ápolt anyámmal. - magyarázza.
- Szerinted eljön? - kérdezi reménykedve Yamako.
- Szerintem igen. Sosem volt híján a bátorságnak.
- Igaz. - mondja a kandúr kicsit fellelkesülve, de el is szomorodva.
- Vörös. - szólítja meg a kandúrt és odamegy hozzá. - Próbáljuk barátságos viszonyt ápolni. - nyújtja a jobbját. A macska szembe fordul vele és csak néz rá.
- Ez nálatok embereknél valami egyezkedős cucc?
- A kézfogás olyan, mint egy pecsét. Ez nem egyezkedés, hanem egyesség. - válaszol és Vörös elfogadja a kezét. - Békejobb.
- Békejobb. - mondja ki ő is, bár nem tudja, hogy kellett volna-e. Takahe mosolyog rajta, s aztán állhatatosan néznek egymás szemébe.
Zuki biccent Luinak. - Nem a te dolgod cipelni a hátadon az egész csapatot. A te dolgod Nemuyét és Takahét védeni. - közli határozottan a kis kandúrral. - Ez most Takahe próbája. Ha kézben tudja tartani a dolgokat, jó vezető lesz belőle. Márpedig hiába forrófejű és agresszív, meg fogja találni a módját, hogy elfogadtassa magát még Vörössel is, ahogy mindig is csinálta a haverjai közt. Kevesen mertek távol maradni tőle, közkedvelt volt, de csak azért, mert nem félt válogatni a keményebb eszközök közt sem. Láttam, hogyan uralja a nála nagyobb, erősebb és találékonyabb fiúkat is. Van hozzá érzéke. Így hát bízd rá, hogy a többi macskalényt ő hordja a hátán. - kéri a maga módján Zuki. - Tudom. - mondja, amikor Lui Nemuyéről kezd nyökögni, hogy róla szeretne beszélni. Amikor rákérdez, szereti-e még, a kandúr elfordítja a fejét, mély levegőt vesz és felnéz a sötét égre, majd lassan engedi ki. - Persze. - válaszol végül őszintén. - Máskülönben nem bíztam volna arra, akit ő szeret. - néz most Luira. - Milyen ironikus... - mondja keserűen. - Kitartó lesz és szelíd. Sosem fogja rád erőltetni a szerelmét, nem fogja számon kérni, szereted-e már. Túl jó hozzá. - kezdi csendesen. - De amikor majd elmúlik, érezni fogod. Már nem néz úgy, már nem aggódik annyit, már nem keresi a lehetőséget, hogy meglessen. Boldoggá tudja tenni, ha magában szerethet, ezért ne tiltsd meg neki, de ha kell, tudasd vele, hogy reménytelen az ügy. - okítja a szőkét. - Ha jól sejtem, már tudja, hogy nálad hiába kopogtat. - folytatja kis szünet után.
|
- Ha gondolod hozd ide őt is, biztosan éhesek avgytok már mindketten... és ahogy hallom, a társaság már örjöngve várja Kodakát... de persze ha nem tartod jó ötletnek akkor semmi probléma.. vigyázzatok magatokra...
- Rendben, majd azért vigyázok... ha ez a dolog... lecsengett... de úgy érzem most nem lehetek gyerekes... *ezt már csak akkor mondja amikor kint vannak* - Amúgy Zuki... én... Nemuyeval kapcsolatban... ő hiába is szeretett belém... a szívem nemm szereti viszont... nem úgy ahogy ő akarná, talán úgy szeretem akár egy testvért... megvédelmezem, de nem lehetnék a párja mert nem érzek úgy iránta... így hiába bíztad rám, nem tudok neki mindent megadni... sajnálom... de megteszek mindent ami tőlem telik... te még mindig szerelmes vagy belé? *kérdi halkabban*
|
Zuki bizalmatlan pillantást küld Jinnek. - Nem jó, ha sokat beszélnek rólam, s én már régóta ismerlek. - mondja a lánynak. - De örülök, hogy egy oldalon állunk. - teszi hozzá, aztán Luira néz. - Ne akarj túl hamar felnőni, mert a kölyökkor a legjobb dolog az életben. A túl sok teher összenyom, vagy megkeseredetté tesz. Légy felelősségteljes, gondoskodó és okos, de ne merevedj be. A márvány kemény és merev, akár a jég is, de pont ezért elég nekik egyetlen apró ütés az úgynevezett gyengepontjukba és összetörnek sok kicsi darabba.
- Tényleg? - kérdezi Vörös.
- Igen. Minél keményebb valami, annál ravaszabb mód kell, hogy kicsi erőbefektetéssel porrá zúzzuk.
- És a gyémánt?
- Szerinted hogy csiszolják? - kérdez vissza. - Ismerik a tulajdonságait, a szerkezetét. - válaszol könnyedén. - Otthagytam Kodakát, nincs időm enni vagy inni. Be sem jöttem volna, ha ez a marha nem rendetlenkedik. - céloz a vörös kandúrra, aki lesomja a füleit, de meg is sértődik a félvérre. - Nincs, de majd gyorsan mondod. - válaszol Luinak, aztán már az ajtóban is van. Kivezeti őt az udvarra. - Hallgatlak. - mondja neki.
|
- Óhhh *Jin elmosolyodik* - Sokat hallottam rólad, örvendek a találkozásnak Zuki... *mosolyog tovább kedvesena félvérre*
- Sajnálom... igazad van... *Lui lelapítja a füleit, s feszülten figyel, úgy véli Zuki is messzire megy egy kicsit*
- Ó ne aggódj ilyesmik miatt Zuki, Takahe már rég túl van a formaságokon... nem mintha zavarna... *elpirul* - Nem kérsz enni valamit? Vagy inni? Igazából arra készülünk már vagy két órája, de még nem sikerült eljutnunk odáig... *kuncog, de aztán komolyra vált* - Nagyon komoly dolognak hangzik... ez az egész... igyekszem mindenben segíteni Takahenak és persze nektek... *néz végig lassan mindenkin* - De az tényleg nem járja ha egymás torkának esünk... szóval... aki mostantól egy rossz szót is szól a másikra, az ki lesz penderítve, és ez persze uraságodra is igaz... *bök Takahera*
*Lui is közbe szól végül* - Zuki... szeretnék veled beszélni négy szem közt... van annyi időd, hogy gyorsan meghallgass? *érdeklődik és a félvér szemeibe néz*
|
Takahe a lányhoz húzódik. - Ő Zuki, a féltestvérem. - súgja neki. A félvérnek megakad a füle a szón. Nem úgy mutatja be, mint bérgyilkost, vagy a Misushikok titkát, bűnét és szégyenét, vagy máshogy, hanem a féltestvérem szót használja, s ez nagyon alapjaiban kezdi megdöngetni azokat, amiket a srácról gondolt eddig. Látja azt is, ahogy Nemuye tolla szinte füstöl, a szemeit elfedik a könnyek és az arca kipirul. Már tudja, hogy ebből a néma nőstényhez képest óriási kitörés lesz, s lélekben felkészül rá. Nagyon nehéz azzal jéghideg lenni, akit úgy szeret, hogy meghalna érte. Rettenetesen nehéz lemondani róla, s összeterelni azzal, akit a macskalány szeret, mikor ő maga is megveszik a szerelméért. De úgy gondolja, Lui jobban megérdemli Nemuye szerelmét és odaadását, mint ő. Ráadásul ő bármikor meghalhat. Nekifuthat egy kósza faágnak és letépheti a fejét, vagy valami hasonló. Lui sokkal strapabíróbb példány, a szíve a helyén van, hatalmas, ártatlan, tiszta és mélységes. Nemuyének sokkal inkább szánna egy ilyet, mint önmagát, mint egy mogorva sorscsapást, amely csak megkeserítené ezt a kedves nőstényt. Szomorúan gondol erre, míg Luit hallgatja. Vörös nem szól többet, Yamako és Ino csendben figyelnek. - Ne végy magadra olyan terhet, mely nem a te kereszteden lóg, különben összenyom a súlya. - szúrja le aztán a szőke kandúrkát.
- Ne félj. - kéri Takahe Jintől. - Más kívül és belül. Mint én. Csak másképp csinál dolgokat. Nem kiabál és csapkod, hanem ridegen néz, aztán egyetlen mozdulattal elintéz.
- Bíztató dolgokkal tömöd a lány fejét. - fordul fejével Takahéhez. - Vörös. - szól a kandúrnak. - Ha nem nyugszol meg, átviszlek a Félix szigetre és leadlak Shikinek egy kis hüssölésre. - fenyegeti, de ezzel nem sokat mond a macskának. - MI bajod van? - kérdezi, de aztán Nemuye repül felé. A lány némán zokog és tajtékzik, a füzetét és az öklét, amiben még ott a toll, üti Zukit. A kandúr egy pillanatig tűri, aztán elhúzódik tőle, hiszen a lány akaratlanul felszaggatja a bőrét. Óvatosan és végtelenül lassan nyúl hozzá, a tekintete is megtelik szeretettel és sajnálattal. - Kérem. - mondja neki, aztán elveszi a füzetét. Miután elolvasta, kitépi és megeszi a lapot. Nemuye most veszi észre, hogy megsebezte a félvért és rémülten kapja elő szövetzsebkendőjét, hogy elállítsa a vérzést. Zuki lenyeli a papírt. Nem túl jó ízű, látszik az arcán, de azán gyengéden megsimogatja Nemuye vállát. - Semmi baj. Azt pedig sajnálom. Azt hiszem, tudod az indokaim. - mondja neki csendesen és a lány bólogatni kezd, majd újra sírni kezd. - Ne sírj. Hiszen minden rendben. - de Nemuye rázza a fejét. - Ugyan. Már nem tehetsz semmit. - csitítja, aztán elveszi tőle a zsebkendőjét. - Most nézd meg ezt. A vér nehezen jön ki a szövetből. - korholja finoman, erre a lány kikapja a kezéből és arcon csapja vele. Haragszik Zukira, s ezt úgy fejezi ki, hogy elhúzódik tőle és hátat fordít neki. A félvér pedig nem is próbálja megvigasztalni, vált, újra rideg és gyilkos a tekintete, melyet Vörösre szeg. - Egyetlen esélyt kapsz, ha visszajövök és még mindig képtelen vagy Takahéval együttműködni, én öllek meg.
- Nade Zuki! - pattan fel Yamako. - Neked a mi pártunkat kellene fognod!
- Nem. Nincs kötelezettségeim közt ilyesmi. És nem pártoskodom, hanem az eszem után megyek, ami úgy fest, nektek elfogyott. Marsha dühöng, most bújik elő belőle az igazi természete.
- Miről beszélsz? - lép oda Takahe.
- Az anyád azért volt olyan szelíd asszony, mert a férje gyilkosabb természet volt nála. Most, hogy ő lett az uralkodója a szemétdombnak, nincs mellette Kodaka és senki más sem, aki visszatartsa, elárultnak érezheti magát és ezért dühöng. - közli vele egyszerűen Zuki. - Ne felejtsétek el, hogy szabad lény vagyok. Ugyan papírom még nicns róla, ismertek annyira, hogy tudjátok, mire számíthattok tőled.
- Miért fordultál ekkorát, Zuki? - kérdezi a vörös kandúr.
- Nem tartozik rád.
- Köze van Nemuyének hozzá?
- Semmi közöd nincs hozzá.
- Vagyis... - de mielőtt kimondhatná, Zuki odaugrik és megszorítja a torkát.
- Mondom SEMMI közöd hozzá. - azzal a székbe löki. - A szabadság mindenkit megváltoztat.
- Az a baj, Vörös, hogy nem látod be, hogy most te vagy a hülye. - jegyzi meg Ino. - Írd most le a mi szavainkkal Takahét neki, hátha felfogja végre, mi a dörgés.
- Tőle függsz. - mondja komolyan Vörösnek Zuki. - Számodra a szabadság a halált jelentheti, de megkaphatod tőle úgy, hogy közben a védelmében tart. A világ átalakulóban van és ide talán nem jön el a vihar, a változás szele azonban megrázza majd Keit és vele az egész birodalmat. Ha megragadsz a múltban, sem fejlődni, sem lépést tartani nem tudsz, lemaradsz és meghalsz. Beszéltem a lázadás vezetőjével. Ha nem ért velük egyet, a macska is ugyanúgy cellába kerül. Jobb világról álmodik, de csak hatalmat gyakorolni, kontollálni és elégtételt venni akar. Az alapötlet jó, de el fog rajta hatalmasodni a bosszúvágy. Fizetniük kell majd az embereknek, s a halál csak kegy lesz az ellenségeinek. - folytatja. - Harcolni akarsz? A halálát akarod? - bök rá Takahére, aki megriad a gyors mozdulattól. Vörös nyel egyet, de nem válaszol. - Mondd ki! Igen vagy nem?
- Nem tudom.
- Minden erőddel és ügyességeddel védd meg! - parancsol rá Zuki.
- Zuki... mi van Kodakával? - kérdezi félénken pár pillanat csend után Yamako.
- Új fiút talált magának. - ám látva a két kandúr elkámpicsorodását hozzáteszi: - Egy embergyereket, akiről gondoskodhat.
- Boldog? - kérdezi Takahe.
- Igen... azt hiszem.
- Történt valami?
- Nem. - de ahogy elfordítja a tekintetét, öccse tudja, hogy hazudik. Visszanéz rá. - Adj fel hirdetést, hogy eladod őt. Említsd meg a harci tudását, az anyai ösztöneit és a képességeit, de csak egy Baono Tiberius nevezetű embernek add oda. A pénzt, Kodaka azt találta ki, elkéri tőled és félreteszik Theoval, az új kölykével.
- Jó. - bólint a srác. - Nem lesz gáz, hogy Kodakának nincs csippje?
- Reméljük. Ha nem jön össze az üzlet, az nagyon meg fogja viselni.
- És Nemuyével mi lesz? - kérdezi Ino. - Amint látjuk, a te sarad, amiért totál megzuhant.
- Nem értek a nőstényekhez.
- És ezzel levan a gond rólad? - kérdezi újra őt Ino, de most több morgással. - Keresel egy egyszerű kifogást...? Nemerélszeljhozzámérnimertbelédállítokvalamit! - sikítja, amint Zuki ránéz. Liheg és keze már a titkos zseben van, hogy ha muszáj, kikapja onnan a kését és leszúrja a félvért.
- Tudsz bármit? - kérdezi Inot, aki erre elbizonytalanodik. - Akkor ne szólj bele. Én nem tehetek semmit, Nemuye pedig talpra fog állni. Erős lány. - teszi hozzá. - Luira bíztam.
|
- Fiúk... elég lesz, fejezzétek be... egy ilyen hülyeségen ne öljétek le egymást... *próbál Jin is hatni a két félre*
*Lui meglepődik ahogy Takahe félre löki őt, szerencséjére a kést már letette, így nem okozott semmiféle kárt senkben sem* - Kérlek nyugodjatok meg... *próbálja csillapítani őket, de végül ezt csak Zukinak sikerül elérnie, már kezdene válaszolni, de félbe szakítják még az előtt, hogy akár száját nyitná a szóra, majd ismét rajta a sor, beszélni kezd* - Vörös és Yamako nem akartak először csatlakozni hozzánk, de aztán mégis megtették, elég nagy felfordulás keletkezett a házban, de Takahenak sikerült mindenkit ide hozni... és azóta egyfolytában vitáznak, ha össze vannak zárva egy szobába... de ez nem Takahe hibája, ő nem tett semmi rosszat, ők bántják meg mindig valamivel a gazdámat... de... leginkább Vörös nem hajlandó nyugton maradni... sajnálom, nem tudtam rendet tartani... *lapítja le a füleit* - Az én hibám... *Jin feszülten figyel, nem ismeri Zukit, így kicsit hátrébb húzódik, azok után amiket hallott róla, nem is csoda*
|
Lui gyors, sikerül elvennie a kandúr kését, de ez nem szegi kedvét attól, hogy folytassa a támadást. Takahe minden idegszála azt diktálja, hogy támadjon, de aztán csak kisöpri maga elől a szőkét és visszalöki Vöröst az asztalhoz. Olyan szikrázó szemekkel néz a kandúrra, hogy Yamako és Ino is a védelmére sorakozik. - Fülesnek igaza van. - kezdi kifulladtan a dühtől. - Menj! - biccent Vörösnek. - Takarodj, mert ha még egyszer ilyen módon a szádra veszed Jint, megöllek!
Nemuye rémülten ül, szinte reszket, míg Ino visszaül. Az asztalon támaszkodó Vörös és a közelében álló Yamako kerül a szőke nőstény nézőpontjába.
- Nem furcsa ez egy kicsit nektek? Nem azért ölne meg, mert rátámadtál és nem is azért, mert őt sérted, hanem mert a barátnőjét. - világosítja fel Ino őket. Yamako visszaül.
- Most nem értek egyet veled, testvér. - jelenti ki komolyan.
- A srác provokál.
- Ahogy te is őt.
- Miért nem játsszuk le?! - pattan fel Vörös. - Nem akarod, hogy összetörjem a csodálatos képed?! - pattog Takahe előtt, aki erre belemarkol a ruhája és egy helyben tartja.
- Hagyd. Abba.
- Igazi Misushiko hanghordozás. - de mielőtt cselekedhetne, kinyílik az ablak és a két fél szétrepül egymástól. Zuki ott terem a semmiből és villámlón osztja le a két srácot.
- Ha jól emlékszem, azért vagytok itt, mert egy csapatba tartoztok. - szólal meg mogorván, majd Luira néz. - Tőled kérdezem, mi történik itt. - de amint megpillantja, hogy Vörös szóra nyitja a száját, keményen lesújt rá. - Azt mondtam, Luitól kérdeztem. - mordul rá. - Három perce figyellek titeket és nekem nagyon nem tűnt úgy, hogy képes vagy csapatban dolgozni. - s ahogy rápirít a macskára, az kicsire összehúzza magát. Ezután a félvér szemei Nemuyére esnek, aki tőle szokatlan arckifejezéssel néz rá, aztán hirtelen lebukik a füzetére és írni kezd.
|
- Ó igazán? Milyen megtisztelő! *nevet, s Takaheba karolva megindulnak az ebédlőbe*
- Elcsavarni a fejét? Szex? Mivan? *néz értetlen Lui egyszer Takahera egyszer pedig társaira, nem érti*
- Ne veszekedjetek, egy csapatként kellene dolgoznunk... *szól közbe Jin, de aztána feltételezés meglepi* -Mi? Miről beszélsz mi csak barátok vagyunk... *szól közbe de a vita már rég veszélyesebb vizekre evezett*
*Lui viszont felpattan* - Elég... *kiálltja miközben Vörös felé ugrik, elkerüli őt és a farkincájával elkobozza tőle a kést, s úgy tartja a háta mögött, közben pedig Takahe elé araszol* - Mi lett belőletek? Fogjátok vissza magatokat... döntsétek el, hogy velünk vagy ellenünk vagytok e... nincs szükség olyanokra akik csak ellenségeskedést szítanak köztünk! *mondja nekik nagyon is komolyan, szemeit vörösébe mereszti, majd a másik kandúrra is rákerül a pillantása, átveszi a kezébe a kést és az asztalra csúsztatja* - Nem vagyunk egymás ellenségei... ne legyetek éretlen kölykök...!
|
~ Egy próbát megér, mi? Bezzeg, ha én próbálkoznék... Fenébe! Miért vagy ennyire jó?! ~ korholja Jint gondolatban. Beletúr vörös hajába. Még vizesek a tincsei. Megborzolja őket, amitől azt éri csak el, hogy az égbe merednek. - Ó, még nem is tudod, mennyire! - búzza ki magát, aztán karját nyújtja a lánynak. - Ugyan nem öltöztél most hercegnőnek, egy igazi lovag szabadidőnadrágban is úgy néz rád. - kacsint heccelve őt.
- Látod, még nem is tudja, mi az a szex! - érvel Ino.
- Ti meg miről beszéltek? - kérdez oda Takahe.
- Megjött a főmuki! - mutat rá Vörös.
- Ez mit jelent, hogy elfogadsz uradnak és parancsolódnak? - hecceli a srác röhögve, de látva, hogy még Yamako sem érti a tréfát, erőltetetten felnevet. - Vicceltem. Csupán nem értem, miért lettem főmuki, s hogy ez mit jelent.
- Azt vetette fel ez a féleszű, hogy Lui elcsavarta Nemuye fejét. - kezdi a szőke nőstény, mire a néma csapkodni kezd, az arca kivörösödik, szemeit lehunyja. - De szerintem még nem adtál tippeket a kandúrodnak, hogyan kell gyorsan becsajozni, ugye Takahe?
- Heh... ez vicces. - mondja meghökkenve és segélykérőn Jinre néz.
- Jaaa! Jaa! - kiált fel a vörös kandúr. - Megvan az új ideiglenes Miss Misushiko?!
- Vegyél vissza! - vörösödik be az indulattól a füle is. - Jin jobb hozzátok, mint ki lehetne fejezni, úgyhogy a mocskos kis szófordulataitokba ne merészeljétek belevenni! - már ugrik is oda. Mindkét kandúr felpattan, övükből előrátják a késeiket. - Szúrjatok! Na! Milesz?! - kiabál velük, de a macskalények az ő támadására várnak. - Barmok! Leülni!
- Te nekünk nem parancsolsz! - ugrik Vörös. Takahe nem fél és úgy dönt, nem támad. Ha meg kell sebeznie őt a kandúrnak, hogy elhiggye, egy csónakban eveznek, most az egyszer vállalja. A másodikat már nem, akkor bizonyosan megöli.
|
- Mások vagyunk, egy próbát szerintem megér... *teszi még hozzá, s csak utána megy átöltözni, kényelmes ruhát húz, haját hátra fogja egy coffba, piros szabadidő nadrágra és egy fehér pólóra esik most a választása, itthon mindig így öltözik, s ha a vendégei tovább maradnak, bizony így is hozzá kell szokniuk a lányhoz* - Kész vagyok! *lép ki a szobájából és Takahera mosolyog* - Milyen lovagias! Na akkor menjünk... *indul meg a konyha felé*
*Lui elmosolyodik, bólint a felírásra, majd követi Nemuyet* - He? Miről beszéltek? *érdeklődik a kölyök miközben helyet foglal*
|
Takahe nem igazán hiszi el, hogy megbocsátható, amit tett. - Én nem bocsátanám meg, ha valaki leszúrna, aztán odajönne, hogy te figyi, bocsesz, hülye voltam. - mondja. - Ha bánom, ha nem, most itt hagysz, nem igaz? - kérdez vissza vigyorogva. - Én jó fiú? - hitetlenkedik játékosan, de ő is visszahúzódik a saját szobájába átöltözni. Azt veszi fel, amit ott hagyott. Szereti azokat a ruhákat.
Nemuye elvörösödik és gyorsan odalépked az ajtóhoz, mintha sürgősen mennie kéne. De azért még felfirkál pár szót a füzetbe. "Biztos igazad van." Lemegy az otthagyott macskalényekhez, s leül a korábbi helyére.
- Gyorsak voltatok. - viccelődik vele Vörös.
- Hülye. - szól rá Ino és tarkón vágja. - Lui még kölyök.
- Ilyenidős korába már tudja a kandúr, mi fán terem az ilyesmi.
- Ilyesmi! - hahotázik rajta a nőstény. - Még csak ki sem mered mondani azt a szót.
- De te is csupán körülírod! - védekezik a kandúr. Yamako nevet rajtuk, Nemuye pedig szerényen mosolyog.
Takahe megvárja a szobáknál Jint.
|
- Szerintem mindenki kaphat még egy esélyt szóval... szerintem megbocsájtható a dolog... *mondja mosolyogva* - Ha engem leszúrnának, biztosan örülnék egy bocsánatkérésnek, ha már nem tettem feljelentést... *vigyorog, avval megindul kifelé afürdőből, a szobájába akar menni, ahol keres tiszta ruhákat és átöltözik* - Remélem nem bánod, ha egy kicsit magadra hagylak... legyél addig jó fiú.... *kacsint rá aztán eltűnik*
- Szerintem eddig is ilyen volt, de valahogy eltakarta magát... olyasmi mintha nem akarta volna megmutatni a jó oldalát, de most hogy felétek is nyit, ennek nagyon örülök, boldoggá tesz, ha a családom boldog... *mosolyog*
|
- Hát ha beleülsz egy kád vízbe, csak vizes lehetsz. - hecceli tovább Jint. Nem bír magával, úgy érzi, nem fér a bőrébe. Izgatott és nem tudja, ha tovább feszegeti a húrt, az még játékos húzás lesz, vagy túlmegy egy határon. Végül amíg Jin a zuhanyban átöltözik ő is kiszáll a kádból. Gyorsan a szélére dobja az ágyékát takaró törölközőt és egy szárazat köt a helyébe, majd törölközni kezd. Kiváló alkalom volt ez arra, hogy anélkül lépjen ki a kádból, hogy Jint zavarba hozná a meztelenkedésével. Szerencsére a lány lezuhanyzik, így van ideje alaposan megtörölköznie. Mire kilép a zuhany alól, már Takahe nagyjából szárazra törölte magát. Rámosolyog, s hiába próbálkozik nem megtenni, azért csak megnézi magának Jint. Persze nem tesz megjegyzést, ahogy ha csajozna, megtenné, visszafogja magát. - Azt kezdtem el mondani, mielőtt becsúsztál mellém. - válaszol nevetve. - Azt akartam tudni, egy bocsánatkérés szerinted jóvá tehetné-e, amit tettem. - magyarázza. - Nem tudom, lehetnénk-e barátok. Szerintem nagyon különbözünk. De nem zárom ki. - teszi hozzá őszintén.
Nemuye kíváncsian hallgatja Luit. Szelíden mosolyog rá, szerelmesen szemléli. A szőkeség teljesen máshogy látja a világot, amiben él, mint ahogy mások. És ez lenyűgözi a nőstényt. Lui képes meglátni bármiben a jót, ez rettentően tetszik Nemuyének. Bólogat, majd felír a füzetbe. "Lehet, hogy igazad van. Takahe most tényleg teljesen más, mint amilyennek megismertem. Persze még mindig kicsit durva, de már nem gonoszság társul mögé, hanem inkább... nem is tudom. Talán tapasztalatlanság. Hiszen még csak most kezdett el változni, nem?"
|
- Tiszta víz lettem... de még egy darabban köszönöm a kérdést... *csipogja, s megpróbál kikecmeregni* - Ne nevess kiiiii! *nevet ő is közben Takaheval, aztán valahogy sikerül kimásznia, a zuhanyhoz sétál lekap egy türülközőt, majd gyorsan bemegy, leveszi a ruháit* - Kezdhetem is a fürdést, addig nyugodtan áztasd magad... *kiállt ki, eljátszadozik pár percig a vízzel de egy nőhöz képest igazán hamar végez, a türülközőt magára csavarja, jól magához illeszti, hogy le ne essen, csak akkor megy ki amikor már biztos abban, hogy nem okozhat evvel semmi kellemetlenséget, kicsit a haja is vizes lett, mivel elfelejtette hátra tűzni* - Nem voltam felkészülve erre a gyors fürdőzésre... *neveti ismét*- Amúgy arra nem gondoltál, hogy felkeresed azt a fiút és bocsánatot kérsz tőle? Lehet, hogy nem neheztelne rád... vanna olyan emberek akik könnyedén megbocsájtanak, akár barátok is lehetnétek... *mosolyog bájosan*
- Ümmm... nem tudom hogyan magyarázzam meg neked ezt az egészet... Vörösék mindig azt mondják hogy veszélyes és kiállhatatlan, meg gonosz Takahe... de igazából néha nagyon is szelíd, kedves és aggódó... amikor beteg voltam, tényleg törődött velem, és előtte is kedves volt hozzám... igaz engem is megáztatott egy kis ásványvízzel... *nevet* - De az előbb azt hiszem, csak a törődését akarta kifejezni... csak nem akart téged sírni látni... persze ez néha másképp jön le... így gondolom az egészet... a többiek, vagy te is, máshogy értelmezitek a jeleit...
|
Neki nem árt a fröcskölés, csak jól kiröhögi a lányt. Még egyet fröcsöl, de csak úgy, hogy az ujjait hirtelen szétnyitja és permetet küld Jin felé, így nem vizezi nagyon össze. - Egy ilyen gőzfürdő után gondolom, amúgy is le kell majd fürdened. - mondja oda neki játékosan, heccelve. Nem akar még kiszállni, pedig hamarosan illő volna. Ha kihűl a víz, már nem lesz annyira élvezetes benne ücsörögni. - Van egy srác, akinek nekimentem. - kezdi. - Az exbarátnőm hazudott nekem vele kapcsolatban, azt mondta, járnak, de csak szeretett volna járni azzal a fiúval, mert szerette. Én meg... így utólag nem mondanám szerelemnek, amit iránta éreztem, inkább... birtoklási vágynak. Jó csaj volt, sokan irigykedtek rám, amíg együtt voltunk és egy ideig elég jól kijöttünk. Mindegy. Elmentem a sráchoz, hogy leszállítsam Suzumiról. Elborult az agyam, a srác könnyedén visszaverte a szavaim, én meg leszúrtam. Azt hiszem, az volt az első dolog, ami már túl meredek volt a régi énemnek is. - mesél, miközben a vizet bámulja. - Szerinted, ha... - felnéz Jinre, hogy úgy kérdezze meg, de pont akkor csúszik meg és mellé kerül. Takahe felnevet. - Remélem, egyben vagy. Mondhattad volna, hogy erre pályázol, levetkőzhettél volna. - viccelődik vele. Persze alaposan izgalomba jön, újra elvörösödik, de a vigyorgást sem bírja abbahagyni.
Nemuye leül az ágyra, majd előkeres a zsebéből pézsét és törölgetve az orrát sír tovább. Oda-odapillant Luira, de mindig rátör újra a sírás, mikor épp abbamaradna. Alig bír megnyugodni. Hosszú perceknek kell eltelniük hozzá. Akkor azonban végre megtörli szemét is, s a zsebkendőhalmazt a szobában elhelyezett szemetesbe szórja. Leír a füzetbe pár szót. "Köszönöm. Azt hiszem, sosem voltam egyedül. De örülök, hogy velem vagy. Számítok rád. És... örülök, hogy sikerült megbarátkoznod Takahéval. Milyen igazából? Mindig azt mondtad, hogy más, mint amilyennek ismerik."
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
