|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:51 - |
A klinikán a legkiválóbb szakemberek dolgoznak, s mivel pénz van bőséggel, az orvosok rendesen dolgoznak, halálesetről csak nagyon ritkán lehet hallani...
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
-Megdöglöm .. megdöglöm, maguk meg kiraknak.. !? *üvölti magából kikelve* -letett valami esküt nem? vagy csak akkor érvényes, ha úgy tetszik? orvost! orvost ! valaki *sikolt minél erőteljesebben, hogy az emeletről is magára vonjja a figyelmet* -ne merjenek hozzám érni* vicsorog amint megjelennek az őrök* harapok ám ! a pokol bugyrán fognak mind pörkölődni, ha most nem foglalkoznak velem ! megdöglöm, a francba is..
|
*A pultnál egy vékony nővérke áll, a haja hosszabb, vállig érő, szemüveges, furcsán néz a kandúrra* - Itt nem szolgálnak ki állatokat... *jegyzi meg gúnyosan* - Menj és keress magadnak egy másik kórházat.... itt nem látnak el semmiféle jött ment alakot... *avval nem foglalkozik vele tovább, apapírokat rendezgeti.... amikor Tei össze eszik szl a biztonsági őröknek hogy rakják ki a szűrét*
|
*A macska elindul az épület felé, léptei esetlenek, az egész környezet kezd összemosódni előtte, csak egy-két kivehető pontot érzékel. Szorosan a fal mellett igyekszik haladni, kitapogatja az ajtót, mélyet sóhajt, szélesre tárja azt, s átlépi a küszöböt. A portához siet, a pultra támaszkodik, s artikulálatlanul nyöszörög* -rosszul vagyok..*mélyeszti karmait a bútorba, s lassan térdre rogy a hideg csempén.*
|
- Uram... *néz fel hírtelen a férfire, szemeiben félelem csillan* - Én... én ugyanaz vagyok! Nem akarok mást csak szolgálni a gazdámat... nem tettem semmi rosszat...! *bizonygatja* - Azt szeretném ha felépülne... én megkedveltem őt, nem akarom, hogy csak azért ő ne kedveljen, mert félvér vagyok... nekem nem kell semmi csak az ami eddig... attól mert kiderült, hogy egy kicsit más vagyok... szeretném visszakapni azt az életet amit eddig éltem... én megcsinálok mindent, minden házimunkát ugyanúgy, vagy még jobban... kérem... segítsen *nyöszörgi csak a végére*
|
A két ember alaposan megriad, amikor az autó megemelésre kerül, hiszen váratlanul éri őket a dolog. Blasko megigazítja a nyakkendőjét, s újra a semlegesség álarcát ölti arcára, míg Andrew igyekszik lecsillapodni. Hosszan hallgatnak, ide-oda néznek.
- Megyek a dolgomra. - jelenti ki aztán a nyomozó. - Rendben leszel?
- Talán.
- Ne talánozzál, hanem legyél benne biztos, hogy igen vagy nem. - morogja komolyan. A szemüveges férfi rendezi az ábrázatát, majd biccent. - Helyes. - azzal beszáll a saját kocsijába és elhajt a kórház területéről.
- Most az a legfontosabb, hogy Yo rendbe jöjjön. Valószínűleg az első dolgai közt lesz, hogy eszébe jusson az erőd, úgyhogy szépen meg kell beszélnünk ezzel kapcsolatban mindent. Blasko gyorsan dolgozik, remélhetőleg most sem kell majd sok idő neki, hogy kiderítse, honnan származol, mi áll a múltadban. Ez érdekelni fogja Kyot. De téged érdekel? - teszi fel kíméletlen komolysággal a kérdést.
 
|
*Jigsaw ezekeben a pillanatokban már a pokol tüzén ég, legalábbis úgy érzi magát* - Nekem nincs macskafarkam... *sóhajt Jig* - 22 éves vagyok... legalábbis azt hiszem, már semmit sem tudok egészen bitztosan... *könnyedén mondja, mostmár úgyis minden mindegy lelkiállapotban* - De az erőm mindig is megvolt... *szemei imét fehérré válnak, majd lassan megemelkedik az autó, de aztán Jigsaw pár másodperc múlva vissza helyezi és szemei is ugyanolyanok lesznek mint voltak*- A gyengeségem... az az hogy ha túlságosan sokat használok fel az erőmből, akkor az egész testem használhatatlanná válik, érzek vele de megmoccanni nem tudok... amíg vissza nem térnek az energiáim... én azt hittem hogy ez természetes,... régi könyvekben sokszor olvasni ilyesmiről, a macskalények erőiről... én ezt tényleg nem tudtam... *lapítja le füleit*
|
Egyik férfi sem beszél arról, ami Jigsaw fejében is megfordul. Pontosan ezekért a dolgokért kérdez rá Andrew arra, hogy mit szólt Kyo, amikor megtudta, hogy a fiú félvér. Azon dolgozik, hogy összeboronálja kicsit őket, hogy a kandúr végre normális, jó életet élhessen és Kyot is biztonságban tudja. Egy félvérrel azonban nem olyan egyszerű ez az egész.
- Milyen félvér ismertetőjegyek vannak? - kérdezi Blasko az ifjút. - Egy hiányzó vagy plusz testrész, macskafül, emberi fül és macskafarok tekintetében. De kinézhetnél teljesen átlagos embernek karmokkal, kicsi hegyes fogakkal és macskaszemekkel is. A legbiztosabb azonban az, hogy rendelkeznek egyetlen emberfeletti erővel.
- Mit is mondtál, hány éves vagy? - kérdez rá kertelés nélkül Andrew.
- Húsz éves korukra kifejlődik az erejük, mely minden esetben magával hoz egy gyengeséget. - magyarázza a nyomozó.
- Ki kell derítened, kik tudnak erről. - fordul barátjához Andrew. - Arra is fordíts gondot, hogy ki keresheti Jigsaw-t. Az előző gazdája, Peter legyen az első célpontod.
- Ne várj el tőlem emberfeletti tetteket, de mindent megteszek, amit lehet. - morogja elégedetlenül Blasko.
|
*megrázza a fejét* - Nem arról van szó.... de... ezt nekem még sohasem mondták... ez az én életem, én élem, és megfosztottak attól ami vagyok... és mi lesz ha ezután nem kellek majd a gazdámnak? Egy félvér sokkal értéktelenebb mint egy tisztavérű macskalény.... én... bármit megteszek... csak... *nem fejezi be, fél belegondolni is hogy megölik vagy pedig eladják valahol ki tudja minek vagy kinek*- Nem tudom... azt hiszem meglepte... de aztán olyan gyorsan történt minden....
|
Amikor a kandúr kiakad, Andres közel lép hozzá és nyugtató szándékkal a vállára teszi a kezét. Blasko meglepődik ezen a mozdulaton, de rezzenéstelen arccal néz a párosra.
- Majd a véred megmondja, ki vagy. - közli közönyösen Jigsawval.
- Élhetsz macskalényként, bármit is mondjanak az eredmények. Vagy miért ellenkezel ennyire? - kérdezi most nyugodtan Andrew őt. - Nem akarod, hogy bármi közöd legyen az emberi fajhoz, fajod leigázójához? - teszi fel nyíltan a felvetését.
- Hagyd már. Nem látod, hogy már a gondolat is taszítja?
- Miért hívott Jigsaw?
- Nem nyilvánvaló? Kyouzenkyo most már tudni akarja, kit fogadott a házába, az életébe. - válaszol nyugodtan Blasko. - Ha nem tudsz semmit a félvérekről, bizonyosan nem tudnád, hogy az vagy-e vagy sem.
- Yo mit szólt, hogy megtudta, van képességed? - kérdezi egyszeriben álmodozó hangon Andrew.
|
- Nem! *kifakad ahogy arra terelődik a szó, hogy ő félvér* - Nekem nincs közöm az ilyesmikhez... én macskalény vagyok, mindig úgy éltem, és erről soha senki nem mondott semmit, az hogy van ilyen képességem, biztosna csak a véletlen műve! *próbál kifogásokat keresni, nem aarja elfogadni a tényt, nem benne nincs semmi emberi és ez meg csak biztosan egy bolond álom... nem lehet a valóság, biztosan elaludt a könyvtárban... és még nem keltették fel... de ekkor megbökik és felszisszen, rájön hogy ez nem álom... de nem ám... sokkal inkább a színtiszta, fájdalmas valóság* - A képességem nem valami nagy dolog... tárgyakat vagy élőlényeket tudok mozgatni függetlenül a súlyától vagy a méretétől... *próbál megnyugodni de ez felbosszantja... Peter vajon tudott a dologról? * - Csak arra kért hogy hívjam fel önt és Blasko urat... és... azt afurcsa férfit... meg kért gyógyszert is.... nem volt más.... ez minden... de... én akkor sem lehetek félvér! Tudnék róla... biztosan... nem így van?
|
Hallgatják csak Jigsaw beszédét. Andrewet feldühíti, hogy alig ért meg belőle valamit, de mielőtt tehetne valamit is, Blasko hüvelykjét belefúrja állkapcsa alá. Fájdalmas képet vág tőle a férfi, de készségesen elengedi a kandúrt.
- Sajnálom, Andrew, de nem kedvelem, amikor nem tudsz gondolkodni a feszültségtől. - kér bocsánatot barátjától, s elhúzza Jigsawtól. - Valószínűleg félvér vagy, ha jól sejtem. Különleges képességeik csak azoknak a lényeknek van, amelyek félig emberek, félig macskalények, hiszen az emberek kipusztították a macskalények őseit, akik birtokoltak mindenféle képességeket.
- Ez baj. - szólal meg Andrew. - Vissza tudod keresni Jigsaw rokonságát?
- Talán. - azzal egy pici készüléket vesz elő, majd megfogja a macska kezét és a csuklójához nyomja. Egy pici szúrást érezhet a fiú, aztán a férfi elteszi a szerkezetet.
- Yo tudja? - kérdezi ezt a macskától. - Válaszolj a kérdéseimre egyértelműen. Lehet, hogy dilis vagyok, de csak azért, mert aggódom Kyoért. Még mindig tartom, hogy bízhatsz bennem és nem foglak bántani. - mondja azon a hangján, amivel korábban beszélt Jigsawval. - Milyen képességed van? Mikre kért meg Yo?
|
- A gazdámnak... *feleli a kérdésre* - Én... használtam a képességem... nem... nem volt megoldás, csak így tudtam megoldani a dolgot... én csak egy macska vagyok, ezután elláttam a sebeit.... aztán megkért pár dologra és én megcsináltam... aztán mondtam hogy maradjon ülve és pihenjen de ő... felállt... azt mondta nem... nem az vagyok akinek mondom magam, mert én sem tudom, hogy mi vagyok... uram... mi vagyok én? Mire célzott a gazdám... kérem mondja el... ha tudja...
|
A nyomozó csak ül a volánnál, szemeivel Andrew-t keresi, de nem találja meg. - Andrew! - szól ki a kinyitott ajtón, de a férfi nem válaszol. - Andrewnak vagy Kyouzenkyonak? - kérdezi mogorva hangon a macskát, azzal kiszáll az autóból. - Andrew, ne kelljen keresnem téged, mert tudod, hogy megtalállak és akkor nem teszed zsebre, amit tőlem kapsz. - fenyegeti kimérten barátját. A szemüveges férfi feltűnik a lámpafényben. Haja csapzott, szemüvege feltolva a tincsei közé, arcán durva, indulatos érzelmek vonulnak át. - Kyouzenkyoval csak egy ágyúgolyó végezhet, semmi más. Az a férfi már nem is ember, olyan masszív.
- Ne akarj megnyugtatni. Nem tudsz.
- A terepjáróval jöttem. Van hely, hogy visszavonulhass.
- Dühös vagyok és rombolni akarok.
- Semmi értelme. - világosítja fel őt Blasko. Percek telnek el, s Andrew a kandúrhoz megy. Ha még a kocsiban ül, most kinyitja az ajtót, megfogja a kezét és kihúzza onnan. - Nem a macska tehet róla. - mondja hidegen.
- Miket mondott neked Yo? - kérdezi némiképp higgadtaban, mint legelőször. - Mindent mondj el, ami azután történt, hogy hazaért. - utasítja kissé meggyötörten Jigsaw-t.
|
*Jigsaw annyira meg van döbbenve hogy a kérdésre inkább csak leblokkol és nem szólal meg, ajkaiba harap mint már jópárszor.... és ekkor megjelenik a felmentősereg... Blasko személyében... a macska még mindig nem nyugszik meg, de érzi hogy csillapodik benne a vihar* - Én... csak szeretném ha nem esne baja... *vallja be... megkedvelte Kyot... túlságosan is ragaszkodik hozzá... jobban mint kellene*
|
A gyönyörű, immár lezúzott orrú járgány behajt a mentőknek felállított helyre. Emberek rohannak felé, de nem esik kétségbe, kinyitja a kocsiajtót. - Hordágyat! - parancsol az emberekre, mire azok már tudják, hogy nem egy megveszekedett őrülttel van csak dolguk, hanem súlyos eset lehet. Kyot hamarosan felfektetik egy hordágyra. - Autóbalesete volt, többet nem tudok. - jelenti be, de már nem rohan tovább, úgyis tehetetlen lenne. Csak a klinika bejáratáig fut, hogy lássa még utoljára Kyo arcát, azzal megtorpan és hagyja, hogy eltűnjenek a szeme elől az emberek. Tolongnak a fejében a gondolatok, a düh elvakítja, a félelem, hogy most látta utoljára élve barátját, teljesen megbolondítja. Előkaparja a telefonját, majd visszasiet a kocsihoz. - Miről beszélt Yo?! - kérdez rá durván. Most nyoma sincs a szelíd, barátságos, vidám férfinek, mintha teljesen kivetkőzött volna magából, a bőrét pedig odaadta volna egy megőrült állatnak.
- Nyugodj meg, Adrew. - szól rá szigorúan egy férfi. - Nem az a macska tehet róla, hogy Kyouzenkyo keresi a bajt és amikor megtalálja, nem hajlandó tudomást venni róla. - közeleg zsebre tett kézzel Blasko. - Tudok az autóbalesetről, a nőszemély már perkálja is a fájdalomdíjat Kyouzenkyonak. Tudom-tudom, ez téged most rohadtul nem elégít ki, de akkor is le kell nyugodnod, különben kapsz egy helyes kis öleld-meg-magad kabátot és egy gumiszobát. - beszél tovább ugyanazzal a hidegvérrel, de Andrew képtelen belenyugodni az igazságba, belerúg az autójába. - Elállok a mentőparkolóból, addig te szívj egy cigit. - ajánlja fel, majd magabiztosan félreállítja a szemüveges férfit és beül a volán mögé. - Nem a te hibád, hogy a gazdád egy makacs ember, ahogy jobb, ha most Andrew-t is rám bízod. Nem fog egykönnyen megnyugodni. - beszél Jigsawnak, azzal kiáll a parkolóból. A sötétben eltűnik Andrew alakja, s a belső fényben feltűnik Blasko arcán a feszültség.
 
|
- jajj doki, hogy te milyen figyelmes vagy, mi lenne velem nélküled? Valószínüleg már nem élnék. * Szorította meg a férfi kezét. Kis idő elteltével a kocsi befordult a villa elé, és Max megpróbált kiszálni egyedül, de mire észbe kapott volna a doki már ott is termett, és segített neki, és betámogatta a házba.*
 /folyt köv: Tomkin család háza/
|
*A doki pedig intézkedett, nem telt bele sok időbe és Max már az autóban tudhatta magát... kivételesen a doki szállította haza, s közben rajta tartotta mindig egy szemét... nehogy rosszul legyen, figyelte a jeleket*
|
*Max csak bámulta a plafont, és gondolkozott, azon, hogy hogy volt képes a bátyja kezet emelni rá. Nem volt rá mérges cseppet sem, mert elviekben ő kezdeményezett, de ezt sosem gondolta volna. Kicsit még szédült, biztos a gyógyszerektől, meg a sok fájdalom csillapítótól, de már nem fájt neki semmi mindössze a szíve...*
|
*Valen nem nagyon értette a dolgot, de aztán megenyhült* - Rendben haza viszlek... de ma lesz valami tájékoztató nkünk... addig nem tudok veled lenni... megígéred hogy addig nem lesz semmiféle bajod? *kérdezte őszintén*- Ezt hagyd... csak lila foltokat szerzel ha nem egy orvos szedi ki... *tanácsolta* - Várj még egy kicsit.... beszélek a nővérekkel... *mondta aval elhagyta a szobát*
|
- Ha bármit is elkövetek a hátralévő életemben ne hidd hogy azért teszem hogy téged bhántsalak vele. Mindennek megvan a maga oka. Vigyél haza...kérlek...tudod jól, hogy nem bírom a korházat, és otthon is ápolhatsz..*próbálta kihuzogatni magából az infúziót de valahogy nem tudta, mert aki beszúrta tett róla, hogy ne lehessen egy könnyen kiszedni.*
|
[202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
/folyt köv: Tomkin család háza/