|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Ran ledermed, nem moccan, olyan mint egy szobor, s csak érzékei ébresztik fel kábulatából, hírtelen megrázza fejét amint Ash elfordul tőle* - Semmit sem műveltem...! Mit műveltem volna? Amúgy meg nem mondta el, hogy kicsoda ő.... így honnan tudhatnám? De ha annyira gyűlölöd miért adtál át neki? *kérdezte ahogy ismét a macska szemeibe véste tekintetét* - Ash... elmondod hogy ki volt ez a nőstény?
- Áhh most evvel fogsz jönni mindaddig amíg itt vagyunk ? Cccc.... látszik, hogy nem ismered a szabályokat... a macskalények szabályait... ha nem tetszik a rendszer akkor meg sem szólalok, beszélgess csak a fallal! *duzzogott és mereven bámult maga elé*
 
|
*A vér Ran száján csak tovább izgatja a kandúrt, érzékien végighúz nyelvével az ajkakon, elidőz ezzel a játékkal most.. s bár kimondatlanul, de így meg is válaszolta Ran kérdést.. a macska most ezzel kíván játszani. Önkéntelenül beletúr Ran fürtjeibe, mintha egy kismacska dagasztaná anyja hasát, végigkaristolja hosszú karmaival a fiú tarkóját, bár most a tudta nélkül. Lassan kibontakozik ebből, elfordul, Ran ne is láthasson belőle többet..mintha kezdene kifogyni az ambícióból, s ezáltal engedni a szelídebb vadállatnak magából, enyhén kábulatba esik a fiú érintésétől.* - mit műveltél előbb azzal a macskával? * kérdi érces hangon, még mindig nem fordulva vissza Ranhoz* - tudod te.. ki az a dög? *csillámlik meg a rubinvörös szempár, ahogy félig a srác felé tekint a végszóra a macska. Most már leolvasható arcáról a mélységes megvetés és gyűlölet, szikraként furkos a bőrén ez a vérszító harag.*
*Lanyhán elmosolyodik erre. Nincs ereje és kedve sem nevetgélni. Féltékenyen szipog a történetre. *-Szerintem meg ha összeomlok, megesztek. * mondja ki élesen, mikor a kandúr arról kezd beszélni. Nem érti a farkastörvényeket, annyit el tud képzelni, az ellenséget egyből meggyalázva megeszik, a közönböset a nagy éhség árán, s a barátot desszertként..* -jaj de rémes.. *bukik ki a száján gondolataitól* - altatgasd csak.. majd.. ahogy te mondtad, hozzászokom ehhez is.. *erőltet arcára egy fanyar mosolyt, ez persze nem látszik, s hangsúlyából is inkább a gúny érezhető..*
 
|
A szőke macska mindenféle érdeklődés nélkül mérte végig többször és hosszan Chinna-t. A méregetés után nagyot nyújtózott, aztán közelebb lépett hozzá és elkezdte körbe járkálni. - A neved? - érdeklődött közönyösen tovább járkálva. - Korod?
|
- Ohh milyen sajnálatos dolog...mindjárt rámtör a sírhatnék... *mondja komolyan minden érzelem nélkül*- Hát... én már itt voltam, ő meg macska hát ha belegondolsz... akkor elég könnyen, na meg elég kicsi is ez a világ nem igaz? *de elhallgat amint Ashita rámered azokkal a vérszínű szemekkel, meglepi viszont a csók, mégsem vet ellent, bár az ő szájának vér íze van, mégis ha ez Asht nem zavarja akkor őt sem fogja*
- Hát ha azt tetted volna akkor megtaníthattál volna minket a trükkre... *nevet fel* - Igaz, szeretem Juliant... mi kicsi korunk óta mindig együtt voltunk... és vagyunk is, bárhova is vezessen minket a sors... *cirógatja a macska füleit* - Ne aggódj ha összeomlasz, és nem tudsz aludni, majd téged is elalatlak *lágy hangon beszélt akár egy kisgyerekkel*
|
- Azt a kölyköt elvitték.. szóval nincs áldozat helyetted.. pedig pazar lett volna..*felel gazdájának kézségesen* - biztos ki fogunk találni valamit *villantja ki fogát különös mosolyában, s egy ideig csak nézi Rant.. talán keresi benne a változásokat, amit a Risibhivel töltött idő okozott benne.. mosolya hamar eltűnik, de márványfehér foga még villog, mint egy vészjelző lámpa..* - hogy tud találkozni az a két személy, akit a legjobban gyűlölök ezen az undorító világon ..? *kérdi szárazon* - ez nem lehet véletlen..*mélyed Ran szemébe, mintha magától próbálná húzni az időt.. majd amikor ezzel már nem küzd tovább, Ran arcához hajol, megemeli a fiú ajkát, mézízű csókot lehel ajkára, elfeledvén, hogy fél perce gyilkos pillantásokkal méregette..*
- Gondolod kisétáltam?! *vágja rá méltatlankodva* - gond az mindig van *legyint* -ha nem állnátok egy oldalon, nem ölelgetnéd.. ez csak a felszín, attól még egyszerre dobban a szívetek.. milyen szép is lehet az.. *vakkantja ábrándozva, mint egy szerelemben reménykedő kislány* - vigyázz rá, én örülnék neki ha hozzám jönnének összeomlani.. de inkább én vagyok, aki összeomlik *fecsegi, furcsa érzés valakit kibeszélnie úgy, hogy közben az illető ott van nem messze, és még ételt is kapott tőle közvetve..*
|
- Nem alszok... ki tudna aludni ilyen zsibongások közepette? *néz egyenesen Ash szemeibe, majd a kötülötte ólálkodó macskakölykökre, akik hamarosan nevetgélve távoznak amikor Ash betoppan* - Milyen vidámak... *néz utánuk mosolyogva, majd ismét Ashitára emeli a tekintetét de már nem mosolyog* - Most mit szeretnél játszani?
- Hééé... itt vagy még? *kéri halkan a kutyalénytől*- Mi a gond? Úgy hallom sóhajtozol... *mondja komolyan* - Ja amúgy... Julian és én nem állunk egy oldalon... csak néha összeomlik mint egy kisgyerek... ahogy most is... ezért jött ide, de amint kialussza magát eltűnik...
|
*A fekete macska megelégeli a várakozást, elmasírozik douran mellől, Risibhi is épp ekkor lép ki a másik cellából. Egy jelentőségteljes pillantást váltottak, egymást fürkészték átható, dermesztő pillantásukkal. Mintha két gyűlöletes ellenség találkozott volna hosszú évek után, de az ért sérelmeket egyikük sem feledte.. mikor aztán a nőstény előzékenyen felszegte fejét, s indult volna tovább, Ashita a nő elé lépett* - mit csináltál vele? *förmed rá jegesen*
- Azt nekem kéne kérdeznem *jelenti ki a lány. Fenyegetően állja a másik tekintetét, láthatólag egyenlő ellenfelek akadtak egymásra. Ash végül hagyja menni, az elégedetten szedi lábait. Beront Ran szobájába, a fiút hasonlóan kába állapotban találja, mint legutóbb .. talán csak szunyókálni kölcsönözte ki őt Risibhi? valahogy ezt kétli..a csomók fel vannak lazítva, de a fiú még mindig az asztallapon fekszik.. a macskakölykök zavarják a tökéletes munka végzésében, s jobb helyet nem tud, ahol kettesben lehetne vele..*
- Nem adtam engedélyt aludni *sziszegi hidegen Ran fölé emelkedve.*
*A kutya elmélázva hallgatja az odaáti szuszogásokat. Irigyli őket, kétségtelenül, s ettől csak egyre erősebb magányérzete támad. A szendvics két harapásra elfogy, s sóvárogva nyalja meg szája szélét utána. ~ haza akarok menni * simul a hideg falhoz, nekitámasztja homlokát is, hűti lázát, amit a felfokozott érzelmek okoztak.. még a börtönbe zártak közt is kiközösített..az egyetlen kutyalény itt ő.. ez irritálja, nem is a vérszag..*
|
*Ran már képtelen bármit is mondani, ajkai összezáródnak, de hall minden szót amit a macskalény mond neki, végül túltesz rajta a fáradtság, mélyen alszik... álmodik, s valahogy ez az egész beszélgetés csak egy zavaros álomnak tűnik a fiú számára, álomnak ami nem tarthat örökké, fel kel ébrednie és tudja, hogy akkor megint Ash karmai között fog sinylődni, de ha azt nem is, élvezkedni biztosan... értelmetlennek találja álmát, órákat alszik át, s eközben mindenféle álmot lát, rémképeket és szent helyeket... viszont valami gyerekzsivalyt hall, s lassan felnyitja szemeit, körbe állják a kölykök, mindegyik nagy szemeket mereszt rá, sutyorogni és mutogatni kezdenek, Rannak pedig teljesen megfájdula feje*
- Nincs mit... *feleli halkan Ceresnek a fekete kandúr, majd tovább simogatja testvére fejét ahogy az alszik, tudja hogy mély űr van most Julian szívében, de ő választott, és ezt viselnie kell*
|
-Hogy mi a szörnyű, egészen szubjektív.. egy ikerpár egyik tagja lehet bűnöző, míg másik szent, miközben majdnem ugyanazon utat járták.. de hogy milyen lelket kaptak, elve elrendeltetett.. ez az élet nevű játsszmával jár, meg van írva a sorsunk, kinek kisebb fájdalomküszöbbel, kinek tágasabbal.. én személy szerint úgy látom, az egyetlen erő, amiben nem látszik, hogy roppan össze, az a különös tartása.. ami abból fakadhat, hogy nem az áldozat szerepét tölti be, hanem inkább a gyilkosét.. az felemelőbb, hatalma van, bár bűntudata is, de legalább nem gyenge.. és ez sokat számít *magában megmosolyogja Ran szavait. Sosem hallott ehhez foghatót, de hitt a létezésében.. s valami ritka fény járta át a lelkét, hogy tapasztalhatta is a fiú által.* - az anyja a saját.. hm, mocskába fulladt bele.. teljesen részeg volt, az árokparton találtak rá, úgy kellett összekotorni.. *folytatja a megeredt mesélést, tán saját szívén is könnyít, hogy Ran meghallgatja* -nem szeretett akkor sem sokakat.. mondhatni senkit, s az egyetlen kivétel is öngyilkos lett.. * Risibhi nem tudhatta, milyen érdekes játéka ez az életnek.. hogy egy szuicid fiú felejtesse el Ashitával azt az emléket, ami miatt nem kockáztat újabb szívmegszakadást..* - tehát az életet meg kellett tanulnia becsülni, hogy képes legyen élni.. s gyilkossá válni áldozat helyett, hogy képes legyen túlélni * búgja, tetszik neki a fiú elszántsága.* - sok sikert a megszelídítéséhez. Egy élmény lesz..*suttogja csendesen, s ha Ran elaludt, kilopakodik a teremből..épp olyan kísértetiesen, mint ahogy megjelent.. mintha csak egy álom lett volna, halovány köd leng karcsú vonala után.
* Ceres fintorog, képzel és öklendezik. Kirázza a hideg ettől a beszélgetéstől. Nem tartja magát elkényeztetettnek, de azt már most eldöntötte, előbb hal éhen, mint megegye egy cellatársát. Tiszteli benne az élőt.. még ha a test egy levetett porhüvely is, bár Ceres hite szerint azonosította magát a testével.. hiszen nem volt semmi mása. Azonnali megbocsájó mosolyra derül szíve, amint a kandúr átcsúsztatja a darabot.*-köszönöm *susogja halkan, de élesen, hogy meg ne zavarja a mellette folyó tárgyalást. Felkapja a szendvicstöredéket, s mohón majszolni kezdi. Rég nem esett ilyen jól az étel..*
|
- Félreértettél... nem azt mondtam, hogy Ashita az... hanem hogy ezt látom a szemeiben... ezt mind és még sokkal többet.... irigyellek, hogy ilyen jól ismered... én is képtelen vagyok túllépni a múltamon, pedig nem olyan szörnyű, azaz biztos vagyok benne, hogy Ash múltjánál nem lehet szörnyűbb... én csak mindig magamra gondoltam... de most csak ő jár a fejemben... ne aggódj nem is akarok kiszállni, már nem akarok elfutni... *mondja ő is komolyan, elszántság tükröződik a szemeiben* - Bízhatsz bennem... már amennyire egy macskalény megbízhat egy emberben.... nem mondom el neki, hogy miről beszéltünk... ígérem... *vet kersztet a mellkasára és lassan vissza fekszik, ha a nőstény szól hozzá akkor megpróbálja nyitva tartani pilláit, ha nem akkor elalszik*
- Nem is akartalak... amúgy... meg... jó íze volt... olyan mint a csirke *vigyorog magában, ahogy elképzeli maga előtt a kutyalényt* - Ugyan ne szívd mellre.... te nem tudod milyen élet megy itt, bárhol is éltél eddig,ennél biztosan nem volt szörnyűbb vagy undorítóbb, gyomorforgatóbb és gusztustlanabb....*folytatná de hírtelen egy macska jelenik meg előtte* - Julian?
- Julius.... én... én sajnálom... *lehuppan a cella elé mintha muszáj lenne*
- Nyugi már Julian... semmi baj... ez az élet rendje oké? Mondd mit csináltál ma?
- Rád gondoltam....
- Nem volt szórakoztatóbb programod?
- Julius.... Julius...! *hírtelen felpattan és kinyitja a cella ajtaját, s amint beér lehuppan Julius mellé*
- Semmi baj... nem tudsz nélkülem aludni igaz? *Julian fejet biccentett* - Hát akkor... most aludj.... *simított végig akandúr fején, az pedig a kezébe nyomott egy szendvicset* - Milyen jó fiú vagy Julian... *paskolta meg a fiú fejét, majd elvette a szendvicet, ketté törte és az egyik felét átcsúsztatta a kutyalénynek, a másik felét is ketté szedte* - Hé Gax... kérsz? *mutatta fel a maradványokat, s ha kért átcúsztatta neki is, ha nem akkor egyedül ette meg az egészet* - Julian nem félsz, hogy így kapni fogsz? Ha csak így bejössz egy fogolyhoz?
- Nem érdekel... veled akarok lenni... hiába van kint ezernyi macska ha te nem vagy ott.... Julius... *bújt a macskához és lassan elaludt*
|
- Nem állítok ilyen nyíltan és szilárdan semmit..de.. nem, nem hiszem, hogy félned kéne attól, hogy gyűlöl. Mikor találkoztam vele, és még nem voltál magadnál, minden ellenkezés nélkül átadott nekem.. és ez jó jel..gondolom *hümmögi el a végét* -nem tudom.. nem..*sunyja le rémülten a füleit.. nem akar ilyeneket hallani a fekete kandúrról* -Ashita nem mocskos.. nem bűnös és főképp nem érzéketlen..*szinte szikrázik a lány, ahogy ezeket sziszegi* - attól, hogy folyton elő próbálod kotorni a múltat, csak rosszabb lesz, képtelen túllépni rajta, elfelejteni, és megadni magát a mostnak..senki sem tudhat róla semmit, csak én, és akiről én úgy döntök.. becsüld meg magad, mostmár nem szállhatsz ki.. *mondja könnyedén, pedig éppen olyan véresen komolyan gondolkozik ilyen ügyekben, mint a fekete kandúr.* -az igazi Ashitát nem tőlem fogod megismerni.. hnem csakis tőle.. ez nyilvánvaló, de félek, az a sok közönyös hidegség amit magára húz, eltakarja még előled is..és mást látsz benne..talán mást is szeretsz..*mondja ezeket gondos, felnőtt női hangsúllyal, nem szokta ezt az énjét használni, de Ranban most megbízott ennyire..* -ja és még valami.. ne említsd egy szóval se, hogy ilyenek zajlottak köztünk, értem?
*Holtra válik, ahogy a macska ilyen tiszteletlenül beszél az ocsmány cselekedetről.. valahogy el is megy az étvágya, de a kandúrtól is kellőképpen megretten* - manapság csak a gazdag emberek, akik nem látják a szennyet.. egyébként mindenki benne él.. s még azok is önként választják olykor *mondja komoran* -de az, hogy megeszel valakit, akivel tegnap még beszélgettél.. értésemre adja, miért tartanak minket az emberek pórázon.. aki ilyen elvadult tettre képes az nem több az állatnál.. akinek a rongyos kis élete többet ér, mint a méltósága.. a másik iránti odaadás vagy tisztelet..*érvel, próbál nem belebonyolódni a gondolatba.. mostmár méginkább émelyeg, látja maga előtt a macskát, kinek tetemén barátai lakmároznak* - nem fogsz ilyenekkel letörni *jelenti ki gyermeki daccal.*
|
- Tudom, hogy ez bonyolult... tudom, hogy egy ember nem értheti meg a macskalények fájdalmát...de... talán megpróbálhatja enyhíteni nem igaz? Vagy azt gondolod erre nincs remény? Jobb lenne ha macskalény lennék...vagy nem is tudom.... ez az érzés annyira felkavaró bennem... ha ő egy mondattal melegséget hozott a szívembe, én miért nem tudom megtenni ugyanezt? *ismét megpróbálkozott felülni, de most egy kicsit stabbilabban volt képes rá* - Egyszerűen csak akarom a mocskot, a bűnt, a fájdalmat, a vért, a könnyeket, a magányt, az érzéketlenséget.... mindent amit Ash szemében látok... tudom hogy ezek a múlt darabkái és fájdalommal teli emlékek, de... mégis.... hozzá tartoznak, én cska szeretném ha ezekkel nem lenne egyedül, semmit sem tudok róla belátom, de szeretném megismerni... az igazi Ashitát.... szeretem őt....
- Viccelsz? Hahó... ez a kóceráj amiben itt csücsülsz az otthonom, na meg a fekete piac, onnan vett meg Gax... de amúgy attól még nem szeretem az éhséget, szeretem amikor tele a hasam... de olyan ritkán fordul elő.... sőt... *felnevet* - egyszer megettük az egyik társunkat aki meghalt... *felkacag mintha éppen viccet mesélne* - A túlélés márcsak ilyen... ha tudod hogy meghalhatsz, túl akarod élni... túlélni azt a sötétséget, ami benned lakozik... az az igazán nagy feladat azt hiszem... ha mosolyogsz az jó... ha boldog vagy az is rendben... csak ne felejtsd el ezeket a dolgokat.... amiket én már réges régen elfelejtettem....
|
*A nem várt kérdésre csodálkozva pillant fel Ranra a leány. Habozva hátrakotor néhány tincset a halántékáról, majd közelebb lép Ranhoz* - durva dolog az, amit kérsz tőlem *mondja tárgyilagosan* - ezek olyan darázsfészkek, amikbe nem szabdna nyúlkálnod..és te mégis ezt teszed, gondolom egész idő alatt ezzel próbálkoztál vele is *kezei Ran vállára kúsznak, megnyugtatóan simogatják a fiút* - ez az egész.. sokkal mélyebb, mint ahogy azt bárki csak úgy kívülről láthatná.. ha az okát meg is fejtjük, a betegség még nem gyógyul, pedig ezidáig nem találtam rá gyógyírt..*beszél képletesen, fejjel lefelé fürkészve Ran arcát* - induljunk ki abból, hogy az anyja egy szajha volt.. csak volt, már nem él..de ha évekig élsz egy ilyen nő mellett, más fajta világot tapasztalsz meg, mint az átlag.. én nem tudhatom, melyik nyom súlyosabb, de személy szerint én ezt alapvető bilincsnek képzelem.. látta.. a macskákat és embereket, akik elvitték egy körre az anyját *a lány beleborzong szavaiba* -már akkor, mikor alig értette, mit jelent ez az egész.. és az anyja persze nem túlságosan önzetlen dolgokra fordította a pénzt..*merül el gondolataiban, már robotszerűen járnak ajkai* - szó mi szó, magad mondtad, hogy a feketepiacról vetted.. szerinted azok a macskák, akik oda kerülnek, nem mennek át néhány életet meghatározó eseményen? *kérdi élesen* -mindenkinek vannak kis történetei, amik miatt képes magát sajnálni, s ha azonosul vele, fölemészti az a sötétség.. de én abban hiszek, van egy szint, ami után már nem lehet pajzsot állítani..hogy vissza fordítani lehet-e.. nem tudom.. *megvarkarja állát, s mintha valami szokott mozdulata lenne, ismét megnyalintja vörös karmait* -vér..*suttogja szenvedéllyel* - örökké rászáradt vér íze..
-Jól tudom, mikhez lehet hozzászokni.. te még nem vagy hozzászokva, igaz? különben.. nem úgy beszélnél róluk, ahogy most.. hanem élvezettel, áhítattal.. s csak mások reakciójából tudnád, hogy az nem a hétköznapi, és neked is volt utad, míg szoktál hozzá..*hadarja a kutya* -de attól még hiányzik az a kóceráj *nyel le egy-két könnycseppet, ahogy visszaidézi otthonát* -ha ők utálnak is, én még élvezem az életet, s szeretem őket, szeretek mindenkit..
|
- Nem... *letörli a könnyeket gyorsan, mintha ott sem lettek volna*- Más kérdésem van... *mondja komolyan* - Te tudod, hogy... hogyan forraszthatnám össze Ash összetört lelkét? A szívét mardosó tűz hogyan múlhat el? Miért taszít el engem magától? Miért nem bízik bennem? Lehetséges lenne, hogy tényleg gyűlöl? *Ezután komorrá válik, nem tudja mit fog kapni a válaszban, nem tudja mire számíthat, de talán az is elegendő lenne ha a nőstény nem nevetné ki miatta, vagy ha egyáltalán a szóáradatból egyetlen egy kérdésre is válaszolna* - Ne haragudj, több lett egy kicsivel.... *elpirul* - Én csak szeretném tudni...mivel te ismered őt... szeretném tudni mi tenné őt boldoggá igazán?
- Egy kicsit énis... de már annyiszor éheztem, hogy már észre sem veszem, csak ha éppen eszembe juttatják... ne aggódj ezt is meg lehet szoni, mint minden mást... a gyalázatot, a mocskot, a hűvös falakat, a durva érintéseket... minden... megszokható... és ha keresnének is ottthon... bizonyosan nem fognak megtalálni....
|
-Szépeket állítasz *susogja* - és kénytelen vagyok elismerni, hogy igazak is lehetnek.. ha idáig eljutottál, és még mindig váltig állítod *gondolkozik hangosan, Ran mondatai után mély csend támad benne. Ellibeg a fiú mellől, ne kelljen éreznie az auráján az érzéshullámot, amit kiváltani kíván belőle* -Ashita nem egy démon *szólal meg csendesen* -és mégcsak nem is a nagytalpú Jeti..*néz a fiú szemeibe, aztán rögtön el is kapja onnét a tekintetét* -deh.. ha a kérdésed az, ki vagyok, miért akarom tudni.. csak azt válaszolhatom, amit már megtettem: én Risibhi vagyok, és ha nem hallottál személyemről, azt én mélyen szégyellem, de nem tudok mit tenni.. nyilván oka volt.. hogy nem beszélt rólam..*halkul el mély bánattal tekintetében, félszegen pislog a fiú könnyeire... mindig fájtak neki a könnyek, eluralkodik rajta valami anyáskodó érzés, s legszivesebben magához ölelné, cirógatná és dédelgetné a síró gyermeket.. de jelen pillanatban ez nem volt lehetséges..*
- Egy picit zavaros *ismeri be, de inkább nem firtatja. Érzi, hogy ez egy érzékeny pont a macskának, s nem szándékozik sebeket karistolni az egy hajóban evezők közt.* - éhes vagyok *nyögi tudattalanul, bágyadtan pillog a földre, erőtlenül feszegeti a pórázát, természetesen, mindhiába.* -már várnak otthon haza..
|
- Hogy érted ezt? Ash nekem nagyon sokat jelent, sokat segített nekem, és bízom benne... de ezt azt hiszem már mondtam...talán furcsa de.... én mindig meg akartam ismerni ezt az oldalát, az igazi Ashitát... akkor is ha egy démon.... de akár lehetne az igazi alakja egy nagytalpú Jeti is... akkor sem érdekelne, mert ő Ash... de... tudom te kérdezel, de... nem válaszolnál nekem csak egyetlen egy kérdésre? *komoly arcal fürkészte a nőstényt* - Azaz evvel együtt kettőre... ha lehet.... *próbál magára erőltetni egy mosolyt de helyette könnyekzáporoznak végig az arcán, s csak akkor veszi észre őket amikor leérnek fekhelyére*
- Hé itt nem te vagy a főnök! *löki neki duzzogva, majd sőhajt* - Nyugi Gax... ki fogunk jutni rendben? majd kieszelünk valamit, ne aggódj nem lesz baj... *próbálja megnyugtani majd a kutyához fordul* - Nem tudom... *sóhajt* - Igazából meg akartam tenni... és mert igéretet tettem... és... mert... megmentette a testvéremet... a testvérem számomra a legnagyobb kincs ezen a földön tudod? Bár elvesztettem őt, a ragyogását még láthatom... akár egy csillagnak... *mosolyog, de ezt a kutya úgy sem látja*
- Heheh... igazad van pajtikám... nos akkor induljunk is! *vigyorog, majd benéz a ketrecekbe mikor végig lépdelnek a folyosón, hogy minden rendben legyen, de egyenlőre nem vél felfedezni semmi gyanúsat*
|
*Érdeklődve hallgatja tovább a beszámolót, nem szakítja félbe a fiút, bár ezernyi gondolat támadja meg. Újabb és újabb nyitott kérdés kerül elő, ha egyik másik meg is válaszolódik..Rishibi nem ad semmi tanácsot vagy útbaigazítást Ashez. Gondosan mérlegel minden szót, megnyalintja vörösre mázolt karmait, s hosszú pillás szemeit Ranra irányítja* - köszi, cicus, hogy nem félted ezeket az indormációkat tőlem, igyekszem segíteni nektek.. de ahhoz tudnom kell a finomságokat.. milyen kapcsolat volt, van köztetek..? ami nem csak társadalmilag meghatározott.. és ha ez valami kellemes, ne ringatózz benne, te börtönbe kerülsz, ő pedig.. az őrödnek felel majd meg. Ha pedig nem tartod sokra, akkor kár is beszélnünk róla *csűri a szavakat a fekete nőstény.*
*Elcsodálkozik a bók visszautasításán* - akár miért is tetted, igazán nemes cselekedet.. én biztos örülnék, ha volna egy olyan személy, aki miatt feláldozhatnám a szabadságom..*komorodik el, kicsit csendben marad, majd az említett cellát kezdi fürkészni* -minden ember kétarcú *rándít vállat egyszerűen a kutya*
|
*Csak legyint a kandúrnak,nem akarja kinyitni a szemeit.Olyan kényelmes ez így.Végre nem nyervákolnak a fülébe és sikeresen távol tartja magát a többiektől.*Julius,nem kell ordítanod.*tudta le ennyivel a dolgot.Jelen körülmények között,mintha kezdene leépülni.Elzárkózik mindentől és mindenkitől,nem foglalkozik a külvilággal.Csukott szemmel fekszik és közben otthonára gondol,ahova visszavágyik.Kedvenc fotelja a kandalló előtt,sétapálcája,mely mintha hozzánőtt volna,mindig magánál tartja,de most mégis itt van minden nélkül egy mocskos cellában.*
Így jártak.Örüljenek,hogy ennyivel megúszták.Én simán végeztem volna velük,de ez persze én vagyok.Az árulóknak halál jár.De télleg mindegy.*majd egy önelégült mosoly jelent meg képén,mikor az új bázis ötlete merült fel,melyet elsőkként nézhetnek meg.*Jajah,menjünk.Ne várakoztassuk meg azokat akik a véleményünkre kíváncsiak...*majd barátságosan átkarolta ő is és elindultak a szigetre.*
 
|
- Sajnálom... én már csak ilyen vagyok... nem tehetek róla... el akartam bújni a világ elől, de egy sötét árny rám talált... remek... írhatnék belőle egy regényt, biztos meggazdagodnék... *mondja fanyarul* - Hát... igen... meg... megharaptam a száját... ha jól emlékszem egy pengével is megvágtam... nem tudom nem teljesen tiszta ez az egész... *tenyereibe fekteti arcát* - Az ő reakciói nagyon furcsák engedte, hogy megcsókoljam, de... mégis azt mondja gyűlöl...
- Köszi ezt észben fogom tartani.... *mondja Gaxnak* - Félre érted... nem vagyok hűséges, csak... így jöttek ki a dolgok... igazából az az ember egy undok fráter, csak a maga céljai számítanak neki, nem érez senki iránt se kegyelmet, olyan mint valamiféle jégcsap... *mondja olyan hangosan, hogy Gax is hallja* - De... valahogy mégis sikerült meggyőznie arról, hogy nem olyan gonosz mint amilyennek látszik... egyébként ott van a cellban, talán látod onnan...
- Azt hiszem nem tetszik neki a tömeg hmm de a kiscicája sem bírja a magányt, furcsa egy páros ez én mondom... na lépjünk le... *karolja át Jestert mint valami régi jóbarátot* - Megnézzük, hogy mit alkottak eddig és ha gondolod mekezdjük majd az átszállítmányozást...
|
*Áhitattal hallgatja mindezt. Ran ezekkel az egyszerű szavakkal mély tiszteletét vívta ki az egyébként kőszívű macskahölgynek.* - Igen.. vicces *ismeri el* - hogy az az Ashita, akit én ismerek.. hogy volt képes magába bolondítani egy fiút.. nem is értem *ereszt meg egy halovány mosolyfélét.* -örülök, hogy találkoztunk *mondja elismeréssel* -izgalmas gyerek lehetsz.. pont az aknás területen kell táncolnod, igaz? *biccenti félre fél fülét, s tovább nézegeti Rant, mint valami különös állatfajt, egész közel hajol hozzá* -ez az ő vérének szaga..*suttogja, s hátrébb lép* -sikerült megsebezni? jó fiú.. és, mit reagált rá ? *tudakolódzik tovább* -cicuka, itt én kérdezek *ismétli erélyesen, mikor Ran fordítani próbálna a helyzeten.*
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
