|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Kékcsillag csak legyint. - Peter úgyis a barátjával lesz elfoglalva. - mondja Adriannak. - Nem zargatós típus, de gondoskodom róla, ha már ilyen szépen megkértél. - mosolyog kihívóan a férfire. Nem felejtette el a fogadását Ayaséval és azon lesz, hogy becsalja Adriant a málnásba, már csak a hecc kedvéért is.
Kou próbál segíteni, de Adrian vadul hajtja magát és ez nem tetszik neki. Aztán egyszer csak a férfi zseninek nevezi őt és a srác semmit sem értő pillantásokkal néz rá.
- Sz-szervusz. - köszön a telefonban Juli kicsit szipogós hangon, majd aztán felfogja, hogy kivel beszél. - Adrian?! - szól bele hitetlenkedve. - Persze! Máris ottvagyok! - mondja segítőkészen és már ugrik is.
Kékcsillag meglepődik. Felemeli a kezét és hagyja, hogy Ayase átölelje. Okuo is meglepetten néz a szőkére, mire Sobero tátogva mondja neki, hogy fél a tömegtől. - Csillapodj. - kéri Ayat, aztán megütögeti nagyon finoman a fejét és a hátát. Nem igazán tudja, mit mondjon neki, vagy mit tegyen vele, így segélykérőn körbenéz, hátha kisegíti valaki.
- Nem akartam tolakodni. - mondja Teru.
- A buliban bennevagyok. - válaszol Peternek Sobero.
- Baleset? - fordul vissza a fiú, majd megrovóan néz a két kandúrra, de egyetlen rossz szót sem szól, csak int a kezével, hogy akkor jöjjenek be ők is. Közben paradox helyzetben találja magát. Reméli, hogy nem Konoének esett baja, mert így azonnal lebukhat, hogy nincs csippje, viszont Lamentoért nagyon aggódik.
   
|
- Ne aharagudjatok, egy kicsit elszaladt velem a ló... *kér elnézést a kék kandúrtól* - Peter... nekem túl sok, megkérhetlek téged Kékcsillag, hogy foglald le valahogy amíg én dolgozom? Nem akarom, hogy a btegeket zargassa... *kéri őszintén a kandúrt, s reméli hogy nem érti félre, ezek után távozik, Fang sebe igen súlyos ezért érzésteleníti a kutyalényt, kitisztítja a sebeket, közben próbál gyorsan dolgozni, de a keze nem igazán akarja azt a tempót amit ő... mégis próbálkozik, aztán Kou mondókája felébreszti* - Kou... te egy zseni vagy... *dicséri majd gyorsan telefont ragad és hívja a lányt, hátha át tud ugrani segíteni neki* - Juli, itt Adrian, át tudnál ugrani? Nagyon sokan lettek a betegeim, természetesen kifizetem a mai napot.... *kéri és várja a választ*
- Nem megy... túl nagy a tömeg! *sírva fakad és egyenesen Kékcsillaghoz fut, átkarolja és ott sír tovább*
- Rendben... de szerintem nem tart olyan sokáig, várd ki a sorod a kérdésekkel... ha Adrian és Kou nincs elöl akkor biztosan komoly gond lehet.... műtét vagy ilyesmi, de mivel csak ma költöztem be ezt nem tudom pontosan... *mondja avval végig méri a társaságot* - Jó kis csapat gyűlt össze rendezzünk bulit! *neveti*
*Eközben Lamentoék szökellnek a háztetőn, Lamento tényleg bele ad mindent, nem kíméli az ifjú kandúrt, habár az a fele erejét sem használja a félszemű ellen... Rai nagyon dühös, felbőszíti a dolog, hogy Konoe megbántotta Terut, nem tudja ezt akkor sem véka alá rejteni, ha csak egy kis poén, vagy kutakodás... akkorát sikerül végül lendületből beleütni a srácba, hogy elveszti az egyensúlyát és leesik a tetőről* - Megérdemelted... *lihegi ahogy lepattan mellé* - Na gyerünk kelj fel... *nyújtja felé a kezét, de Konoe nem felel, mozdulatlan marad, Lami megijed, de akkor Konoe hírtelen kirúgja a lábát*
- Heh nem szép dolog valaki esésén gúnyolódni öreg...
- Ccc... fogd be... *morogja*
- azt hiszem... a karomra estem...
- És?
- Hát... ha már úgy is itt vagyunk...
- Konoe! *avval kap egy szép kis búbocskát a fejére, de aztán mégis felkel, felsegíti Konoet és Teru mellé szegődik* - Történt egy kis baleset... *súgja*
   
   
|
Kékcsillagot egészen meglepi, ahogy ráförmed a férfi. Fülei felágaskodnak a fején, szemei kíváncsian fürkészik őt. Aztán Okuora néz. A félvér még mindig pokolian szenved. Nem beszél hozzá, mert tudja, hogy felesleges, de cseppnyi bűnbánást nem érez. Hiszen ő valóban nem bűnös. - Dolgoztam a gazdájánál. - jegyzi meg félvállról Sobero. - Ne nekem tegyél megjegyzést, az szerintem elég súlyos, ha valaki a hozzám hasonló suhanc macskalényeket csípi fel az utcán, viszi a házába és kéri szolgáltatások teljesítésére. - löki le magáról Adrian szavait könnyedén. A szégyen és a megbánás elkerüli a kék kandúrt. - Okuo támadt rám. Sose bírt, de egy olyan finomlelkű lényből, mint amilyennek őt tartottam, nem néztem volna ki sosem, hogy képes rám támadni. - magyaráz és közben odamegy a félvérhez. Egymásra néznek. - Mielőtt megkérded, a regényeid megfordultak a kezemben Shen szobájában. Míg zuhanyzott, belelestem. - vállat von, s segíti felülni Okuot, akinek az arcára kiül a döbbenet. - Ne nézz rám így, egy akkora vadbarom, mint Shen, sosem lett volna képes olyan szépen, szavatosan és magas színvonalon beszélni, sosem láthatott annyi színt, formát, érzelmet, sosem érezhetett annyi mindent, mint amit a neve alatt futot. A te Shen gazdád egy tudatlan tulok, egy bunkó paraszt, egy utolsó kegyetlen disznó.
- Az. - ért egyet életében először Soberoval.
- Bevallom, az utolsó hat alkalommal a Reménység szülöttei miatt mentem.
- Hülye. - morogja le Okuo komolyan és Sobero csak nevet rajta.
Kou rémülten ugrik, amikor Adrian megjelenik a rendelőben. Elgondolkodott. Aztán a férfi rendelkezésére bocsátja magát, mindenben segíti, amiben csak tudja. - Megnőtt egy kicsit a forgalmad. - jegyzi meg. - Nem is jön rosszul majd Juliana segítsége. - teszi hozzá csendesen.
- Mi bajod? - kérdezi Kékcsillag Ayasétól.
Terut meglepi, hogy egy idegen kívülről akarja beengedni. - Teru vagyok. - mutatkozik be ijedtében. - I-igen. - válaszol ügyetlenül. Még nem teljesen tért magához. - Köszi. - kezd visszazökkenni a jelenbe. - A két kandúr kint maradhat, nem vizsgálatra hoztam őket, csupán elkísértek. - mondja ezt most már meglepően magabiztosan. Bizony, hogy nem kellett volna megbántania Konoénak őt. Felsebezte a lelkét. Felnéz a tetőre, de nem szól rájuk. - Nem tesznek kárt az épületben. - intézi szavait Peternek, aztán belép a házba. Őt is meglepi ez a nagy létszám. - Nekem csak pár kérdésem lenne. - mondja.
|
*Ahogy Adrian zajt hall vissza rohan* - Kékcsillag... mit művelsz? *förmed rá, még nem tért vissza az az Adrian akit mindenki ismer, Rolcas is megijed tőle, s azonnal Okuo elé áll*
-Toku... minden rendben? *néz felé, de aztán vissza Adrianra* - Bocsásson meg, nem az a kandúr tehet róla... ez egy személyes ügy... kérem... *hajlong a férfi előtt akinek a vonásai lassan megpuhulnak*
- Áhh szóval ismeritek ezt a macskát.... *nevet a kékségre* - Meg sem merem kérdezni, hogy honnan...
- Mi? Nem! Nem úgy nem azért... *heveskedik Rolcas*
- Jól van... csak vicceltem, csillapodj... semmi baj.. *mosolyog rá* - Kékcsillag ahelyett hogy verekednél, inkább szolgáld ki a vendégeinket rendben? Ayase... *néz a szőkére aki teljesen ledermedt* - Ne félj már ennyire... *a pillantása most igen fájdalmas, Ayase elfordul tőle* - Kérlek segíts Kékcsillagnak... *mondja lassan, majd vissza megy Fanghoz, ekkor csengetnek* - Francba... előbb ezt intézzük el Kou... *avval lecsavarja a akrjáról a kötést, még nem teljesen gyógyult meg, de nem is olyan mély a seb, a kisebb kötést rajta hagyja* - Mélyek a sebei, szükségem lesz minden segítségedre... *mondja egyszerűen majd belekezd a munkába miután feltűzi a haját*
*Ayase egy pillanatig csak néz a férfi után, elbambul de acsengő feklébreszti* - majd én... kinyitom.. *mondja halkan de nem moccan, földbe gyökerezik a lába, Teru szerencséjére viszont Peter épp akkor ér visza Evevel amikor már becsengetett...*
- Kit keresel? *érdeklődik* - Adriant? *kérdi miközben ledobja a cigijét és rátapos* - Peter vagyok, az unokatesója.... beengedlek én, okés? *nyitja ki kulcsal az ajtót* - Az a kettő... ott a tiéd? *mutat a két kandúrra* - Behozhatod őket is... *közli*
*Konoe nem felel Terunak, csak szélesen elvigyorodik amikor az elfordul* - Jobb később, mint soha...
- Konoe... ne mondd, hogy...
- De igen... tudni akartam az igazságot Rai...
- Nem kellett volna megbántanod ennyire Terut...
- A kölyök nem tudja mit akar... látszik, hogy elszánt de kétségei adódtak...
- Mire célzol?
- Szerintem azt hiszi, hogy le fogsz lépni velem...
- Miért gondolna ilyesmit?
- Nagyon megszeretted ezt az embert igaz? Jobban szereted, mint engem? *Lamento szava elakad*
- Szeretem... nagyon... *suttogja, és könnyezni kezd*
- Ne itasd az egereket... *letörli a kandúr könnyeit, közelebb megy hozzá és neki simul* - Azért mentettem meg, mert... tudtam, ha meghalna, talán utána vetnéd magad, vagy még roszabb, belül halnál meg... nem bírnál elviselni még egy ilyen nagy fájdalmat enm igaz? *emlékezteti Lamentot, s az csak bólint* - Nincs semmi baj... szeretlek Rai... nagyon szeretlek, és ha kell ezt a kölyköt is... elviselem, talán meg is szeretem majd egy kicsit... csak fáj látnom, hogy bánt...
- Nem tett semmit, csak az igazat mondta...
- De nem volt joga hozzá, hogy rád kenje az egész balhét... *Lamento eltolja a macskát*
- Én... mindkettőtöket nagyon szeretlek... nem tudnék választani, inkább...
- Inkább eltűnnél egy reggelen, hogy ne kelljen döntened igaz? *Lami ismételtn bólint* - Semmit sem változtál...*hírtelen elő rántja karmait, s készül lecsapni, de lamento észre veszi és kivédi* - Szép védés... de ehhez több kell!
- Konoe... *elvigyorodik* - Játszuk le! *a két kandúr egymásnak esik*
- nem is rossz egy olyan öreg macskától, mint te... *nevet fel Konoe, s már fel is pattan a tetőre, Lami pedig utána*
- Hé... Adrian megöli őket, ha ott fent játszanak... *mondja még mindig halál nyugodtan peter majd végre kinyitja az ajtót* - Na mi lesz? *érdeklődik amikor előre tolja Evet és ő maga is belép* - Uramisten.... pár perc alatt hogy megnőtt a család.. *néz végig a kis társaságon* - Egy kicsit azt hiszem várnotok kell...de addig gyertek be inkább mindannyian... vagy te maradj kint és tartsd őket szemmel... a doki tényleg nm örül, ha zavarják munka közben...
|
Adrian azt kéri Koutól, ami a legnehezebb a számára, türelmet. Hisz olyan hirtelen haragú, türelmetlen, lobbanékony. Mégis ez a leghelyesebb, amit tanulhat a félvér.
Kékcsillag csak nézi az eseményeket. Adrian tényleg nem egy szentéletűt mintáz, ha Peter a közelében van. A két férfi nemigen ért szót egymással és az indulatok is kezdenek elszabadulni. Jobbnak látja visszahúzódni Ayase mellé. Nem tudja, mit érez, félelmet, vagy védeni akarást, értetlenséget, indulatot, vészjóslást. Fogalma sincs, mit kellene tennie, de nem akar ebbe belekeveredni. Érdeklődéssel figyeli őket.
Kou is visszatér és lelapulnak a fülei. Mindenről megfeledkezett dühében, aztán Adrian még le is tolja.
Okuo magabiztosan lépdel be, mikor beengedik. - Üdvözlöm. Két kutyalény összeverekedett és Fog nem túl hosszút húzott. - magyarázza a doktornak. Nem hallja, hogy Rolcas mit mond, hiszen mögötte van. Kou azonnal indul előkészíteni az asztalt Adrian kérése alapján, aztán ahogy Okuo és Kékcsillag egymásra néznek, a félvér gondolkodás nélkül Adrian kezébe adja a kutyakölyköt és mint akinek megszűnt a világ, már csak a kékséget látja. - Teee! - fújja macskásan.
- Hajjaj, a végzet mindig megtalálja a macskát! - lendül hátra Kékcsillag. - Most meg mi bajod van? - kérdezi, de már ugrania is kell, hogy ne kapjon egy maflást a mindig szelíd Okuotól. - Okuo, beszéljük meg! - kéri.
- Nincs mit beszélnünk! Megvadítottad Shent. A te bűnöd, ami ott történt, mert ha te nem riszálod magad, minden maradt volna a régiben! - szinte köpködi a szavakat, majd belemarkol a fiatal kandúr ruhájába és villogó szemekkel néz rá. Kékcsillag nem rest tökön rúgni, mire elakad a félvér hangja, belekapaszkodik, ahogy összerándul a fájdalomtól és arcát a kékhajú vállához temeti.
- Hoppá. - jegyzi meg és körülnéz. - Ekkorát nem rúgtam. Ja, persze, te süket vagy. - magyaráz, majd megpróbálja eltolni magától Okuot, de ahogy belekapaszkodik és szűköl, lecseng neki, mi van. - Óóó, már értem! - kurjant fel. Akkor néz rá fel a félvér, az arca máris verítékben úszik és vér vörös. - Már ne is haragudj, de nem az én bűnöm, ha az a félőrült kihasznált. - azzal az ágyra löki Okuot, aki tovább kínlódik, de még mindig őt nézi. - Úgy bámulsz, mintha tényleg engem hibáztatnál. Talán kevésbé kéne jól kinézned.
- Száradj el! - sziszegi neki a művész.
- Ezt még sosem mondták nekem. - mosolyog rá Kékcsillag. - Ám nem vagyok valami növény. - jelenti ki gőgösen.
Terut abszolút váratlanul éri a pofon, még meg is szédül tőle, aztán sebzett őzként pillant a kandúrra. Amikor újra erőszakosan közelít felé Konoe, a fiú ösztönösen hátrál pár lését és az arca elé teszi védekezően a kezeit. Konoe erősebb és gyorsabb nála, s ő nem is akar vele harcolni. Aztán amit mond, feldühíti és könny gyűlik a szemében. Úgy löki el magától a karjait, mintha Konoét is ellökné. - Nem tudsz te semmit! - kiabálja. - Mióta velem van, azon vagyok, hogy bebizonyítsam neki, hogy nem alacsonyabb rendű nálam, mennyire tisztelem és szeretem! Évek óta küzdöttem érte és magam ellen is. Hívj önzőnek, de nekem sem jutott sok a boldogságból és most sem azt akarom, hogy az enyém legyen, mert én nem birtoklom őt! Ha el akar menni, én elengedem. Nekem a szeretet nem azt jelenti, hogy megkötöm, megbélyegzem és kérkedek vele. Te nem ismersz engem és én sem téged, úgyhogy vegyél vissza! - de a hangja inkább kérés, mintsem parancs. Persze némi indulat van benne, de fél. Nem akarja elveszteni Lamentot és most másodszor érzi azt, hogy előtör belőle a fenevad, amely igenis kisajátítja magának a macskát. - Rendben van, hogy hárman vagyunk. - jelenti ki újra. Hazudik. Illetve nem teljesen. A tervei iszonyú gyorsan kifordultak a fejében magukból és átalakultak. Már tudja, mit hogyan tegyen, csak még abban nem biztos, azt éri-e el vele, amit akar. - Nincs jogod kioktatni, Konoe. - közli félénken, de egészen határozottan. - És nem azért, mert macsakalény vagy, hanem mert nem ismersz engem. - teszi hozzá ezt sokkal magabiztosabban. Utána hallgatásba fordul. Befelé dől össze a vára. Megzuhan. Aztán Konoe olyat mond, ami újra a vadállatot ébresztgeti Teruban, de az nem támad a macskalényre, hanem megsebzi a fiú lelkét. - Soha... nem akartam bántani... mindig védeni próbáltam mindentől... - közli szinte suttogva. - És tudom, milyen. - teszi hozzá. - Maradjatok kint. - mondja, azzal becsenget a doktorhoz.
|
- Rendben, de adj nek egy kis időt, ahogy nekem is adtál... *kéri még melőtt belépnének, aztán már csak sodródik az eseményekkel, amíg a két kandúr egymással civódik, addg ő farkasszemet néz Peterrel* - Hagyd csak Kou, ezt én elintézem... *Peter elővesz egy szál cigit, már épp meggyújtaná amikor Adrian kiveri a kezéből* - Itt nincs dohányzás! *rivall rá* - Azt mondtam takarodj!
- Adrian nyugodj meg, ha nekem nem hiszel, hívd fel az anyád... ő tud mindenről...
- Cccc.... *Adrian így tesz, már pötyög is a mobiljában* - SZia anya... miért nem szóltál, hogy.... *Adrian elhallgat* - Ümm... rendben... értem... nem semmi... ne aggódj, rendben leszünk... *avval kinyomja a telefont* - Szóval igaz... ettől tartottam...
- Megmondtam... *nyúl le a cigijéért, de Adrian gyorsan a kezére tapos*
- Áááá ezt meg miért kellett?
- Megmondtam, hogy nincs dohányzás....
- Kapd be de tövig Adrian....!
- Kussolj! *rivall rá, de akkor megjelenik Eve is* - Ez meg ki?
- Én...
- Ő a szeretőm, és ő is itt fog lakni mától...
- Mi? Nem, azonnal takarodj innen! *néz a fiúra, aki teljesen elvörösödve meghajol*
- Elnézést a zavarásért! *indul meg kifelé, mint egy nyúl akit róka vett üldözőbe, Peter nem szól utána*
- Szép... kitenni az utcára.... egy gyereket akinek semmije sincs... igazán szívtelen vagy Adrian.... *A férfi a kölyök után néz*
- Ccc bánom én mit csináltok.. *Peter így elkönyvelhet magának egy győzelmet* - De ez még mindig nem a kupleráj, ha dugni akarsz vegyél ki egy szobát valahol, aztán intézzétek el...
- Óóóó a kis szűzi fiúcska megszólalt!
- Fogd be! *morogja, Peter bemegy a szobába, magára kap valamt, majd a fiú után megy*
- Visszahozom azt a kölyköt... te meg lehetnél egy kicsit lazább is, komolyan mintha citromba haraptál volna... csodálkozol ha Ayase ilyen?
- Menj már... *lök a férfin egyet* - Semmi közöd az életemhez....
- Most már van... *vigyorog, s Eve után indulva rágyújt egy cigire*
- Barom... *márgleődk Adrian, aki bevágja a férf mögött az ajtót* - Legalább ti ne veszekedjetek rendben? Kou nekünk még dolgunk van, Kékcsillag még veled is de majd Kou után... *ragadja el Kout, de abban a pillanatban csengetnek* - Nem hiszem el... *ajtót nyit és megpillanatja Rolcast* - TI? Baj van? *de akkor meglátja Fangot is* -Mi történt? *érdeklődk* - Kou készítsd elő az asztalt, ti meg fiúk tegyétek hasznossá magatokat és ne legyetek útban... *pillant Ayasera és Kékcsillagra, ahogy beviszi Fogat*
- Volt egy kis nézeteltérés egy másik kutyalénnyel... Fog csúnyán megsérült, de szeretném ha megnézné Tokut is...
- Ümm rendben... *bólint* - Kezdjük akkor előbb a kutyalénnyel... de addig ti várakozhattok itt is, ha akartok... *hívja be őket*
*Lamento tudja, hogy Terunak igaza van, és ez az egész megrémíti, ahogy a fiú lecsúszik róla,szinte teljesen összetörve érzi magát... Konoe viszont nem teketóriázik sokat, lendületből pofon vágja Terut* - Szánalmas vagy... *mondja neki egyszerűen, Lamento azonnal a fú elé ugrik*
- Mit képzelsz magadról? *üvölti szinte*
- Már eleget hallottam ahhoz, hogy tudjam, ez a fiú csak szórakozk veled Rai... *elsöpr szinte Lamentot és Teru szemeibe néz* - Teru.... őszintén válaszolj nekem... az örökkévalóságig akarod sanyargatni őt? Vagy csak magadat akarod sajnáltatni? Azt mondtad, rendben van, ha hárman élünk tovább, de ez nem igaz! Mért mondod ki ha nem gondolod komolyan? Miért állítasz valótlant? Szeretem Rait... és ha te is akkor nem mondasz többé ilyen önző dolgokat... te talán nem érzed, de én igen, hogy ez a macska *Lamira mutat* - Az életét adná érted... talán nem vetted észre az arcát sem? Igazán szánalmas vagy... és Rai megint csak önmagát hibáztatja, s ki miatt? A te hülyeséged miatt... nem vagy már csecsemő, tudhatnád, hogy nem szaladgálunk ki az útra csak úgy...
- Fejezd be Konoe...
- Nem.. nem fejezem be amíg fel nem világosítotam.... *néz most ismét Terura* - Ha már rátaláltál a kincset érő virágra, ne akard eltaposni... ez a macska talán keménynek mutatja magát, de talán a lelke még a tiédnél is gyengébb...
- Most már tényleg elég lesz! Fejjezzétek be ezt a hülyeséget, ha nem teszitek, egyikőtökkel sem vagyok hajlandó maradni! *csattan fel a kandúr* - Komolyan beszélek! Nem szoktam viccelni... *néz egyszer Teru, egyszer pedig Konoe felé, észre sem veszi de amíg a vita folyt, már a Kasai ház előtt álltak mindhárman*
|
Kou csak nézi a házat. Itthon van. Még mindig édes ízű ez a kifejezés a számára. Bár nem egy igazán cukorimádó gyerek, ez az íz nagyon finom a számára és nem szeretné elfelejteni. - Én is remélem. Kékcsillagot viszont agyonverem, ha piszkálja Blindet, ezt most előre megmondom. Nem szólok bele, ha ki akarod húzni a ganéból, de ha nem nevelődik meg, kénytelen leszek durva módszerekkel rávenni. - mondja konok komorsággal és felnéz a férfi szemeibe. - Már beszéltünk róla, hogy az erőszak nem old meg semmit. - kezdi. - De ha erőt kaptam, akkor nekem az az eszközöm.
Kékcsillag végül vigyorog magában, amikor meglátja Ayase kinyújtott nyelvét. Tényleg vonzódik a kiálló testrészekhez. Ezen pedig nevetnie kell. - Van valami a nagy didkókban. - ismeri el vigyorogva. - De egy kinyújtott nyelv jobban vonz. - pirít oda a szőkének. Szívesen játszik vele és feszítené tovább és tovább a húrt, de nem akarja. Ayase valamilyen szinten a sorstársa volt, csupán ő meg bírta tartani a lelkét, még ha azt ripityomba is törték, nem úgy, mint a kékség. Ezért valahogy felnéz rá egy kicsikét. S annak ellenére, hogy lazán viselkedik vele, nem akarja még jobban összetörni belül ezt a félvért. - Helyes! - vigyorog Kékcsillag a válaszon. - Na köszi! - kiáltja játékosan a vicces lennére. - Úúúú! - búgja grimaszolva, ahogy Ayase nyom egy hátrabukfencet. - Alig várom! - ingatja vigyorogva a fejét, aztán elkapja a párnát és mind a kettőt odavágja a srácnak. - Ennél több kell, hogy megfektess! - hecceli még mindig fél lábon ugrálva.
Kou megdöbben az idegen srác láttán. Aztán attól még jobban, amikor Adrian agresszíven viselkedik.
- Te Ayase, hepaj van! - fordul az ajtó felé Kékcsillag, amikor meghallja Adrian üvöltését. - Úgy fest, a bátyád nem örül az új lakónak. - mondja.
- Gyilkos? - kérdezi csendesen Kou, aztán felhúzza vékony pulcsija ujját. - Kitegyem én? - kérdezi hangosan Adriant. - Ayase jól van?
Kékcsillag felmutatja immár üres kezeit. - Párnacsatáztunk. - közli Ayase helyett. - És jól van, nem kell aggódnod! - kiált ki Kounak. - Mi bajotok Peterrel? Tök nagy arc.
- A te véleményed nem számít. - morogja a félvér. - Nincs normális értékrended.
- Mert neked van? Prűd vagy, homofób és agresszív. Én legalább elfogadom, amilyen vagyok és nem mutatom magam másnak.
- Hallgass el!
- Miért, mert nem tudod, mit jelentenek azok, amit mondtam? - hergeli tovább őt Kékcsillag. Amikor megjelenik a szobában, akkor sem áll le. - Ha a normális értékrend szerinted azt jelenti, hogy képmutatásból játsszuk a jófiút, köszönöm, de imádok rosszfiú lenni. Most miért vágsz ilyen képet? Tudom, hogy nem birod a pofám és most már Peterét se, mert megjegyeztem, hogy jófej, de mondok még valamit. Szerintem Ayase is az. - erre Kou begorombul és Kékcsillag, hogy hárítsa az ütését, felrúg a levegőben. Jó nagyot esik, de a gipsz darabjaira hullik. - Ez vagy te. - kel fel a földről. - Nem értesz máshoz, csak a pusztításhoz.
- Te meg a provokáláshoz és a pucsításhoz!
- Nem ártok vele. - nyújtózik. - És tévedsz, ha azt hiszed, hogy a szex csak pucsítás.
- Fogd be!
- Nem. Pukkadj meg a saját mérgedtől. - búgja sejtelmesen. - Nagyobb veszélyt jelentesz a barátodra, mint én valaha. Át tudom vágni a torkát, de miért tegyem? Én bírom a kritikát, te robbansz fel tőle azonnal. És még csak az igazságot sem bírod elviselni. Na?! Gyere! Gyere! Szívességet teszel csak, ha megölsz!
- Rohadj meg! - azzal Kou elfordul és kiront a szobából. Kimegy az udvarra, majd belecsap a földbe. Megremeg a ház.
- Haladunk. - vigyorodik el Kékcsillag. - Még a végén megtanul uralkodni a dühén. - teszi büszkén a tarkójára a kezeit és hintázni kezd, míg farkincája játékosan tekereg mögötte.
|
*A férfi örül Kou eme gesztusának is, elmosolyodik a dolgon, majd bólint neki, hogy semmi baj* - Megérkeztünk... a mai körútnak is vége mára.... meg azt hiszem, ha holnaptól itt lesz Blind is, nem kell amjd aggódnunk miatta.. remélem minden rendben lesz... *mondja mosolyogva, majd benyit a lakásba*
- Hééé én is tudom, ennyire nem kell hülyének nézni na... *nyújt nyelvet* - A nagy mellekre is felizgulsz vagy mi? * aztán megbökik és ő paradicsompirossá válik* - Én igenis tökös gyerek vagyok! *vágja ki magát végül, lassan el is fleejti, hogy nem éppen játékról szól ez az egész* - Szerintem vicces lenne.... *nevet fel majd az arcába kapja a párnát amitől nyom egy hátrabukfencet* - Na várj csak ezt még vissza kapod! *nyávogja, majd amivel megdobta őt a kékség, azt a párnát zúdítja rá* - Elfogadom a kihívásod! *nevet*
*Peter épp kijöna fürdőből és így szembe találja magát Adriannal, ő nem lepődik meg de Adrian annél inkább....* - Mit keresel te itt!?!? *üvölt rá, s egy lendülettel a falnak paszírozza Petert*
- Nem örülsz az unokatesódnak? Milyen szégyenteljes...
- Itt te vagy az aki szégyellnivaló! *morogja, s lecsillapítva magát elengedi Petert* - Tűnj el innen!
- Lehetetlen, mától itt lakom... papírom is van róla...
- Nem lehet... takarodj! Egy gyilkos nem maradhat a házamban, tűnés, ki innen! *mutat az ajtó felé*
- Cccc.... pedig az a kettő rendesen üdvözölt...
- Ayase.... *rohanno kezd a szobához, amikor feltárul az ajtó meglepődik de meg is könyebbül* - Ayase...
- Ümm.. mi csak... *azonnal elhajít egy párnát ami éppen a kezében volt* - csak... *elpirul aztán magára rántja a takarót, Adrian csak pislog rá*
|
Kékcsillag grimaszol a kérdésre. - Már hogy volna az?! - kérdezi rápirítva Ayaséra. - Kout a feketepiacon ismerted meg, nem? Ráadásul neki nincs csík a hajában! - érvel hevesen. - Azért legyenek alapok, amikben biztos vagy, különben felborítanak az események. - tanácsolja még mindig egy kicsit tüzesebben, majd röhögni kezd. - Nem. - ellenkezik. - Yura nem nevezhető fogni való példánynak - közben kezeivel a mellkasa előtt integet, jelezve a félvérnek, hogy laposnak találja egy kicsit a nőstényt -, mégis bírom, mert egy tüzes csajszi. - érvel. - Vagy te olyan tökösnek tartod magad? - bök könnyedén Ayase ágyékára. Szemtelen mosollyal piszkálja őt. Szereti ezt csinálni. Örömét leli benne. Újra nevet. - Te jófej vagy. - jegyzi meg. - Szeszélyes és bolond, de ezzel nem vagy egyedül legalább. - folytatja a bókhad felsorakoztatását. - Kouban, mi? A halálom akarod?! - azzal felkap egy párnát és kupán nyomja vele a félvért. - Na gyere, játsszuk le! - ugrál fél lábon. - Kou egy homofób méregzsák. - jelenti ki, s már tárazza is be a következő párnát.
|
~ Remélem Adrian nem hagy cserben.... *gondolkodik magában, túlságosan is elragadta a pillanat heve és könnyedén ment bele az ígéretekbe* - De Kou igazából nem Kasai nem? Neked mindenki bejön akiben találsz valami megfoghatót nem igaz? *mosolyog* - Kouban kellett volna fogadnom *felnevet* - Kou egy cseppet... hmmm nem elfogadó... nem?
*Eközben Peter kijön a szobájából, Eve-nek még se híre, se hamva, a férfi azonnal megcélozza a zuhanyt*
|
Elmosolyodik. - Igen, talán az vagyok. - ismeri el játékosan. - Ja, van valami a Kasaiokban. - vigyorog rá Ayaséra. - Még Kouban is, de ő akkora pókróc, hogy eszemben sincs rámoccanni. Még a végén eltör kettőbe. - színpadias mozzanatot tesz, megrázkódik és kitartja a kezét, s rezegteti az ujjait. Kicsit meglepi, milyen könnyen belemegy Ayase a dologba. Kezet ráz vele. Most már küzdenie kell Adrianért, de nagyon. Izgi lesz. A farka vége csak úgy rezeg az igazlomtól. Vigyorog és felcsillannak a szemei is.
|
- Hallottam már én is erről... de kicsit nehéz... te mindig lehülyézzel, olyna gonosz vagy! *morogja* - Hé én akartam abban fogadni, hogy sikerül ledöntened a lábáról.. *morogja* - Na de rendben... ümm úgy látszik nagyon rám vagy állva... jól van legyen akkor lefekszem veled... *mondja komolyan*- Ha én nyerek, akkor minden nap te csinálsz nekem reggelit! *neveti és ha a macska is egyet ért akkor kezet ráznak*
|
Vigyorogva harap a levegőbe Ayase felé a nyelvnyújtásra. Szólnia kellene neki, hogy ne csináljon ilyeneket, ha nem akarja felhúzni őt, de végül szótlan hagyja a dolgot. - Le akarod győzni a múltat, nem? Azt csak úgy lehet, ha szembe nézel vele. Egy ember egyszer azt mondta nekem, aki nem hajlandó szembenézni a múltjával, arra ítéltetik, hogy folyton megismételje. És igaza volt. - teszi hozzá fájó keserűséggel a hangjában. - Ez még nem is zavarbaejtő. - jelenti ki, majd úgy elkezd röhögni, hogy lefordul az ágyról. Koppan a gipsze, de csak röhög tovább a kandúr. - Te hülye vagy! Úristen, te veszélyesen hülye vagy! - kiabálja röhögve. Sokáig eltart, de aztán felül. - Előbb találjuk ki a tétet, aztán rázzunk kezet. - javasolja. - Ha befűzöm két héten belül, te is lefekszel velem. - ajánlja. Szinte biztos benne, hogy sosem fűzné be Adriant, ezért mer ilyen ajánlatot tenni. Bár tart tőle, hogy ha Ayase nyer, azt fogja kérni, hogy felejtse őt el. Nem baj, mit számít, igaz? - kérdezi magától és vállat von magában a dolgon, neki mindegy, kivel szexel, s miért.
|
- Te sokkal hülyébb pöcs vagy... *nyújt nyelvet* - Tudom, hogy nem lépted át a határokat, de ha ilyeneket csinálsz visszatér egy csomó minden, megint jön egy halom kép és már azt se tudom, hogy engem erőszakolnak e meg vagy egy másik macskalényt... ezért olyan furcsa... félek ezektől a képhalmazoktól... nem tudom melyik vagyok én... hogy egyáltalán én vagyok e... néha megkérdezem magamtól, hogy vajon a testemben tényleg én vagyok e... *nem tudja mennyit ért ebből a kékség de reméli, hogy azért tudja követni* - Zavarba ejtő dolgokat mondasz.... inkább fogadjunk... fogadok, hogy két hét se kell és befűzöd Adriant... *mondja nevetve* - Ha fogadsz velem már csak azt kell kitalálni, hogy mi legyen a tét... *nyújt kezet felé*
|
Nevet Ayasén. Nem szívből, mert onnan, mint mondta, nem tud. De jó ízűen. Büszke arra, hogy ki bírja akasztani a félvért. Nem fél tőle, kedveli. - Arra céloztam, két évig még kibírom élve. Elhasználódom. - felel. - A kurvák amúgy sem maradhatnak életük végéig azok. Max harminc, aztán pápás, mész a feketepiacra, vagy a varjúknak. - teszi hozzá. - Addig örülj, míg fáj. Addig élsz. Utána már nem. Mint az az üresség, amit érzel. Azért érzed, mert még van mivel. Én csak tudom inkább, hogy ezt érzem, de már annyira nem tudok érezni, hogy még ezt sem észlelem. - magyarázza. - Hülye pöcs vagy. - jegyzi meg félvállról és rámosolyog a félvérre. - Majd megöregszel és visszasírod a sima pofidat. - folytatja vidáman. - Egyébként most elég normális közegben vagy, Kou halál homofób, Adrian totál munkaőrült. Aztán itt vannak a csajok. Yura értem van oda, meg Kouért, Diana meg Adrianra menne rá, ha Adrian nyitott lenne kapcsolatra. - magyarázza. - Itt nincs senki, aki ágyba tenne. Ha majd akarod, hogy legyen, akkor meg lesz. Ennyi. - keni le egyszerűen a témát, majd újra nevet. - Nekem a szexből áll jóformán az életem. Egyébként meg egyszerű vele magyarázni és közölni. - válaszol könnyelműen. - Nem voltam erőszakos. Nyomultam, de nem léptem át egy határt. Arra pályázom, hogy beadd a derekad. - jelenti ki nem kertelve. - Megy ez neked, mint az ágyba vizelés! - kapcsolódik be a nevetésbe. - Amúgy tök megcsókolnálak. - löki be a mondatot csak úgy.
|
- Áááááhhhhh *feláll és lepuffan az ágyra* - Kiakadok tőled... *mondja dünnyögve* - Kékcsillag... mi lesz veled akkor? Két év múlva? Azt mondod kibírod addig de utána mit tesznek veled? *kérdi* - Én nem nagyon tudom amúgy, hogy miről beszélsz... nekem még van szívem, tudo hogy a helyén van mert dobog és néha fáj... ha érze vele az már jó nem igaz? Te mindig ezt csinálod... én nem akarok cuki lenne, se helyes... csúnya akarok lenni... ráncos mint egy öregember... akkor talán senki se gerjedne rám... miért lyukadunk ki mindig a szex témánál? *sóhajt* - Na mindegy kezdjem megszokni? *lesüti pilláit* - Nem szeretem ha nyomulnak rám... nem szeretem az erőszakos dolgokat... megrémítenek... *gubbaszt* - Amúgy meg értem... legközelebb nem erőlködöm miközben nyomom... *avval felenevet jóízűen* - Micsoda hasonlatok!
|
- Frászt. A fehér idegőrlő szín. - mondja szinte morogva, mint ahogy Kou is szokott beszélni, ha morcos. - Ugyan, Ayase. - néz a fiú szemeibe. - Nem akkor leszel mocskos, amikor megkefélnek. Akkor leszel mocskos, amikor elveszíted azt, ami megtisztít. Nem az tesz undorító ganévá, hogy eszköznek tekintenek az emberek és úgy kúrnak meg, ahogy nekik tetszik. Ez csak egy dolog. Valahol ez tök természetes. Akkor mocskolódsz be, ha elveszíted a lelked. Ha nem tudsz felállni. De még akkor is van egy lehetőség, hogy megtisztulj. A szerelem állítólag csodákra képes. - magyarázza. Érződik azonban, hogy ő már nem hisz a szerelemben és a csodákban. Hogy kora ellenére olyan megkeseredett, mint egy magára maradt öregúr. - Mivel ijesztelek meg? Azzal, hogy rád cuppantam? - kérdezi. - Helyes vagy, mondhatni, cuki. Olyan hamvas és kívánatos. Egyékbént meg jó volt heccelni. Tudom, hogy gáz neked ez a szexelős téma, én meg direkt ezt feszegetem. Nem a szexszel van a baj, hanem ahogy viszonyulnak hozzá sokan. Lehet jól csinálni, amikor mindketten élvezik és amikor nincs semmilyen különbség, csak a mámor, az ájulásig kísérő, mindent elsöprő orgazmus. De be kell valljam, sokan igggen rémesen dugnak. - és apró mosoly jelenik meg az arcán. - Nincs meg a figyelem az aktusban. Csak egy mechanika a kéjt hajszolva, innentől kezdve viszont halálra van ítélve. Ennyi. Ha valaki hajlandó rád figyelni, szán időt a bevezetésre, próbáld ki. - tanácsolja könnyedén, s még vállat is von fél vállával, mintha löketet adna Ayasénak. - Figyelj. Te görcsösen vissza akarod kapni a múltad. Tudod, mi van, ha görcsösen akarsz kakálni? Nem beszarsz, hanem aranyered lesz. Vágod, ezzel mit akarok mondani? - kérdezi. - Persze lehet, hogy könnyen beszélek, hiszen nekem minden mindegy. De... amíg a múltad kajtatod, a jeleneddel mi lesz? - széttárja a kezeit. - Nem baj, ha félsz. A félelem az élethez köt. Az a gáz, amikor már leszarsz mindent, még azt is, amit rohadtul nem kéne. - közli egyszerűen. - Engem?! Csodálsz?! Te meg vagy hülyülve! - jelenti ki kicsit hevesen. - Makikám, te engem ne csodáljál, mert egy lelketlen kukac vagyok! - szól rá kissé barátságosabb módon. - Nem elrejtem az érzéseimet, hanem nincsenek. Azért van egy kis különbség. - emeli meg jobbját, hogy felmutathassa a mutatóujját, ezzel is felhívva Ayase figyelmét a lényegre. - Ne akarj közönbös lenni. Rajtam sem talál senki fogást. A testemen van, persze, de igazából érdektelen vagyok csomó minden iránt. A sorsom miatt is csak azért küzdök, mert marhanagy verést kapok majd, ha visszatérek azzal a kevés lóvéval, amit összegyűjtöttem. A gazdám nem bírja, ha henyélek, abból ő nem gazdagszik meg. - magyarázza. - Egyékbént meg ilyen életstílusban még van két évem, azt meg már lazán kihúzom. A nehezén túlestem. - közli. - Nem megy. - most újra szomorúbb lesz. - Nincs szívem olyan értelemben, mint neked. Kitépték a testemből. Persze nem fizikailag. Márpedig ahhoz az önkifejezéshez, amit te kérsz, szív és lélek kell. Nekem már rég nincs egyik se. A lelkem eladtam, hogy pénzem legyen, a szívem pedig kitéptem, amikor rájöttem, hogy milyen veszélyesek az érzelmeim.
|
*Ayase a könnyeivel küszködik, aztán lassan leemeil magáról a takarót, furcsa neki ezt hallania a kandúrtól, feláll és magával viszi a lepedőt is, a hófehér lepedőt, leül Kékcsilag mellé és evvel a lendülettel kettőjükre borítja* - Látod? Fehér... ez nyugtató szín... a tisztaság jelképe, de már se te, sem pedig én nem lehetünk vele egyenrangúak... megijesztesz avval ahogy viselkedsz, pedig én tényleg próbálom elfogadni ezt a helyzetet... próbálok emlékezni, de nem tudok. Szeretném tudni, hogy az emlékeimben hogy tér vissza Adrian, de egyszerűen minden teljesen elromlott a fejemben... és úgy érzem nem vagyok még képes az újrakezdésre, és félek az érintésektől és a hangos szavaktól... csodállak amiért te el tudod rejteni az érzéseidet és így tudsz viselkedni... én is meg akarom tanulni, de nem akarom elveszíteni önmagam... ez a hely is olyan ismerős és mégis teljesen ismeretlen számomra... Adrian biztosan betartja majd a szavát, és talán egy kicsit majd szabadabb lehetsz... de addig is... *egy kicsit megcsípkedi a kandúr arcát* - fejezd ki magad kicsit máshogy...
|
Kékcsillag meglepődik. Még nem tapasztalt ilyet, megvan a zsibbadás is. Elérzéketlenül az arca, csak mered maga elé, hogy teljes figyelme az előcsalt képekre irányuljon. Érzi az űrt, de nem idegen a számára. Amikor végre vége lesz, csak nézi a szőkét. - Nem gondoltam volna, hogy valaki más is képes azt érezni, amit én. Egyedül a semmiben, a mocsokkal... - de nem száll le Ayaséról. - Azt hallottam, a mosoly nem fizeti be a számlát, s nem megy el helyettünk dolgozni, de megkönnyíti és szebbé teszi az életet. Én nem azért mosolygom, mert kurva jó életem van, hanem azért, mert muszáj. Egy depressziós macska senkinek sem kell, nekem pedig szükségem van az emberek pénzére. Már nem a szeretetére, Ayase. Egyetlen emberre számítottam ebben a geci világban és olyan kibaszottul elárult, hogy olyat még nem basztál te sem. Nem nagy dolog, csak nekem fájt annyira, hogy utána érzéketlenné váltam. Te azt hiszed, hogy perverz vagyok, közben meg más módszerem nem maradt az önkifejezésre, csak ez, a szex. - és most száll le a fiúról. - Korcs vagyok és én ezt tudom is magamról. Egy eltorzult kis senki, aki már nem rohad belülről, mert kirohadt minden, ami rohadhatna. Érted? - kérdezi. Komoly, velejéig kifacsart macskalény ő igazából. Olyan, amely vágyna a szeretetre, ha tudná, mi az, s amely adná, ha képes lenne rá és elfogadná, ha el bírná fogadni. - Azért vagyok pipa rád, mert neked legalább van az oldaladon pár személy, aki akar érted tenni. Akinek számítasz, fontos vagy. Nem összehasonlításképp, de nekem mi van? Semmi. Adrian lehetősége, aztán megyek a francba, ha nem bírok normális lenni. És előre megmondom, én már nem leszek jó és tiszta. Én már csak ilyen lelketlen szexmasina maradok. - mondja igazán keserűen odavágja a mondatokat a félvérnek.
|
- Nem érdekel a kiegyensúlyozottság... *vágja oda, majd hírtelen elkapja a macska karját* - Megmutatom neked... tessék a teljes zűrzavar mind a tiád lehet! *morogja avval lehunyja szemeit, ebben a pillanatban valószínüleg Kék csillag zsibbadni kezd, mivel Ayase pár képet a fejéből fellibbent neki, ez persze fáj Ayanak, de akarja, hogy kék kandúr is érezze ezt az űrt amit kitölt mindenféle szemét, csak lebegnek és nem kapcsolódnak semmihez... töredékek, s nem tartoznak semmihez, összekapcsolódnak és mégsem, nem tudni mi belőle a múlt, a jelen vagy a jövő... amikor úgy érzi elég volt elereszti, a keze forró lesz ő mega pedig kábán hullik a párnára, mélyet sóhajt* - Na ez amit most láttál.. ez... ez kavarog bennem minden másodpercben, mégis hogyan legyek optimista amikor azt sem tudom kinek az emlékei ezek... vagy honnan jöttek? Bolond... hagyj engem békén... *rántja magára ismét a takarót*
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
