|
Témaindító hozzászólás
|
2019.02.11. 23:06 - |
Peter ebben a házban nevelkedett. Szülei valójában nem voltak gazdagok, de az évek során felgyűlt a vagyonuk, így Kei-ben is vettek egy házat. Ezt sem volt szívük eladni, hisz tudták, innen indultak. |
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Nem látott semmit se, félt, próbálta minél kisebbre összehúznia magát, amennyire csak tudta, de mindene fájt, olyan állapotban volt, mint még soha az életben. Hiába a neves tenyészet, hiába őrizték őt, véték mindentől, hiába védte őt Peter, amennyire csak tudta, de úgy látszik, hogy ezektől az emberektől nem tudta megvédeni őket. Elrántotta a fejét, mikor Peter hozzá ért, mert nem látta, hogy ki az, csak foltokat érzékelt. Szag és érintés alapján se ismerte fel gazdáját.
Nedim a takaró alatt volt, reszketett, fázott, fájt mindene, egyáltalán nem volt jobban. Azt se hallotta, hogy mit mondott neki Peter, hogy elköszönt tőle, majd kitakarózott, hogy levegőhoz jusson, de mivel nem látott még mindig semmit, így inkább lehunyta a szemét. Halkan sírni kezett, majd minimálisan ugyan, de érzékelte a forró könnyeket az arcára csöppenni. Odanyúlt, majd mikor kinyitotta a szemét, újfent nem látott semmit. Petert se, ahogy kimegy a szobából és egyedül hagyja a kölyköt.
- Peter? Peter!! - ijedt meg, mert már nem érzékelt semmit se. Ekkor érkezett meg Adrian. Nedim levegő után kapkodott, majd mikor a fiatal férfi hozzá szólt, nem ismerte fel a hangját.
- Ki az? Ki az? - takarózott ki, majd vakon, foltokat látva véletlenül magára rántotta a takarót, ahogy próbált kiszállni az ágyból, de a földre esett.
- Nem... Nem akarom! Menjen el! Hagyjon békén! - kiabálta, majd a szoba sarkába koporodott.
- Peter... Peter... - temette két tenyerébe az arcát és úgy kezdett el hangosan bömbölni. Nem tudta, hogy Adrian jött be a szobába, de azt tudta, hogy Peter nincs a szobában, pedig bent volt.
 |
Peter pár pillanatig ált az ajtóban, nézte ahogy elhajtanak, nézte a véres kezét, Cobrának valószínűleg eltörte az orrát, de most inkább oda lépdelt Nedimhez, óvatosan érintette meg és simított végig az arcán. - Buta kölyök... mondtam, hogy ne gyere elő... miért csináltad ezt? - felvette óvatosan és az ágyhoz vitte, eloldozta a kezét és lábát is. - Hamarosan jobban leszel... megígérem... -simogatta a haját. - Pihenj... - szedett elő egy bőröndöt és elkezdett össze pakolni, miközben írt egy sms-t is Adriannak. Körbe nézett még, hogy lenne e valami, amit el kell tennie, de úgy tűnt minden megvan. Ahogy végzett leült ismét az ágyra. - Légy erős cica... ég veled Nedim. - búgta, s apró csókot nyomott a homlokára. Ha a kölyök észnél volt egy kicsit, érezhette a férfi arcáról lefolyó könnyeket. - Bocsáss meg... - hamarosan megállt egy auó a ház előtt, Petter pedig elindult, elhaaldt a rózsaszín hajú vádló tekintete mellett, majd kocsiba ült és elhajtott.
Adrian mélyet sóhajtott, majd bement a lakásba, a felfordulás már meg sem lepte, de az ágyban fekvő cica állapota igencsak megrémítette. Nem mintha nem látott volna még ilyet... mégis sokként hatott rá, nem tudta hogy változhattak a dolgok egyik pillanatról a másikra ilyenné. Letette az elsősegélyes dobozát az ágyra majd ő maga is leült. - Nedim.. hallasz engem?
|
Félt attól, hogy nem sikerült neki, félt, hiszen azt mondta neki a férfi, hogy ha elélvez, akkor elengedi, de nem tudott... Fájdalmai voltak, nem is kicsit, így talán a férfi is tudta, hogy a kölyök képtelen lesz rá. Nedim mozdulatlanul túrta, hogy elhúzza őt Peter mellől, azt is erőtlenül hagyta, hogy a férfi megint feltolja a lábait. Látta, hogy mire készül, fülét lecsapta, összeszorította a fogait, a szemét is, majd várt. Még mindig halkan pityergett, megrázkódott félelmében alul, mikor Cobra odalent kezdte nyalogatni. A vibrátor amint kikerült a kölyök testéből, ismét szivárogni kezdett belőle a vér, a vibrátor csak faltartotta kicsit, de amint kikerült belőle az eszköz, újra jobban megindult a piros vére.
Felsírt, mikor Cobra kijelentette, hogy most ő következik és Nedim soha nem fogja elfelejteni ezt. Úgy érezte, hogy már így se fogja elfelejteni soha. Eddig bármi történt vele, mindig sikerült kihevernie, de ez az egész mély nyomot fog hagyni a kölyök lelkivilágában.
Nedim csak a hangokat hallotta, a kiabálásokat, de csak tompán, alig élt már szinte. Erős kifejezés, nem fog belehalni ezekbe, de úgy érezte, hogy mentem belepusztul abba, ami történt. A földön feküdt, miközben Peter valahogy kiszabadította magát. A kölyök sokkos állapotba került, nem tudta, hogy mi történik körülötte, amint megint kinyitotta a szemét, pillanatnyi vakság állt be nála, így rettenetesen megréült, hogy nem lát. Próbált a falhoz húzódni, de nekiment valaminek, valószínűleg a fal volt az. Nem látott semmit, nem volt teljes sötétség, de minden elmosódott.
|
Peter meglátta, hogy Nedimből szivárog a vér, felperzselődött a vágya... gyűlölte magát érte, gyűlölte mert szerette ezt a macskát mégis piszkos dolgokat akart tenni vele... elemelte ajkát Nedim kandúrságáról, majd lágy puszit nyomott fölé. - Te megpróbáltad... nem a te hibád... - Cobra elhúzta onnan Nedimet.
- Folytathatjuk hát a játszadozást... - nevetett, s feltolta a kandúrka két lábát. - Az a gyöngyödző piros vér... annyira izgató... mi lenne ha belé hatolnék... annyira kívánatos... . kezdte el nyalogatni Nedim fenekét a vibrátor körül, s közben már kezdte csatolni az övét, perverz vigyor jelent meg a képén, s kivette a cicából, az eszközt. - Most én jövök és garantálom, hogy sose fogod elfelejteni. - nevette, s már készült a behatolsára, mikor egy ököl a fejének csapódott, Peternek sikerült elszakítania a kötelet, emly fogva tartotta.
- Peter... te is tudod mi a szbály, ezért csúnyán megfizetsz!
- Köpök a kibaszott szabályaitokra... TŰNJETEK EL! - kapta el cobrát és a falnak nyomta, olyan erő volt benne, mint még soha, habár válla még nem gyógyult meg teljesen, így kicsit nehézkesen de szépen össze verte a képét, eközbben a két barna hajú, próbálta leszedni róla, de ő is kaptak párat. - Kúrvára tűnjetek el! Kibaszott állatok! - a hármas elmenekült,mintha sose lettek volna ott.
|
Nedim teste olyan volt már, mint egy apró baba. Nem mozgott, hagyta, hogy ide-oda pakolássza őt Cobra, mindene fájt, de leginkább a feneke, még mindig szivárgott a vér belőle a gésagolyók miatt, olyan érzés volt ez számára, mintha egy hosszú forró pálcát dugtak volna fel neki. A kölyök némán sírt, teste akkor is remegett, mikor Peter mellkasára fektette őt Cobra. Amint egy bekapcsolt vibrátort nyomott fel neki, keservesen felsírt megint.
Halkan nyüszített, szabadulni akart, menekülni, olyan messzire, amennyire csak lehet ezektől az emberektől, de Peter is itt volt. Peterrel is sok mindent csináltak és a kölyök ezt tudta. Ők azok, akik gazdájához szoktak jönni, de nem hitte volna, hogy ilyenek. Azt, hogy ennyire ijesztőek lesznek és, hogy ez a találkozó ennyire fájdalmas lesz számára. Félre fordította a fejét, ajkába harapott, ajka vérezni kezdett, ahogy éles foga felsértette a húst. Erősen beleharapott a macska a saját szájába.
Fülét lecsapta, majd mikor meghallotta Peter szeretett hangját, aki azt kérte tőle, hogy lazuljon el, hogy semmi másra ne gondoljon, csak rá, képtelen volt ellazulni. Lüktetett a feneke, az arca, a mellkasa, mindene fájt. Még annak ellenére is halkan sírt, hogy Peter úgy csinálta, ahogy szokta, ugyan olyan gyengéd volt vele, mint mindig. Ő más volt... Ő tudott ilyen is lenni. Azonban ez Nedimnek kevés volt, hogy megnyugodjon. Egyáltalán nem élvezett el, de még csak a közelében se volt, annyira megrémült a helyzettől.
- Nem megy... fáj... - szipogott, akadozva, gyorsan vette a levegőt. - Nagyon fáj... - nyüszögött, mert még mindig vérzett neki, mert nem hagyott Cobra időt, hogy elálljon. Soha többet nem lesz engedetlen, soha nem fog előjönni, ha Peter azt mondja neki. Soha! A kölyök abban se volt biztos, hogy akar-e egyáltalán ezek után még nemi életet élni.
|
18+++
A férfi csak Nedim üvöltésére tért észhez, ő maga is kimerült a játszadozástól, aggódott a kölyökért, de tudta a szabályokat, és meg is mondta a kölyöknek, hogy ne jöjjön elő. Egyszerre forrt benne a méreg, a kín, és a vágy.
- Cobra! Te rohadék... hagyd őt békén! - Peter szemei villámot szórtak, de Cobra megszorította a farkát.
- Most ezt mondod... de keményebb vagy, mint valaha... te vagy aki leginkább szereti ezeket a piszkos játékokat... - emelte fel Nedimet és Peter mellkasára fektette.
- Te beteg vagy... nézd meg már teljesen kifáradt, meg fogod ölni...
- Ugyan... sok mindenbe bele lehet halni barátom, de ebbe nem. - előre döntötte a kölyköt, - Ez mindkettőtöknek jó lecke lesz... - avval egy prosztatavibrátort csúsztatott be neki, melyet nem felejtett el bekapcsolni sem előtte. - Ültessétek fel... . mondta a többieknek, akik engedelmeskedtek, de erősen tartották, hogy ne tudjon mocorogni. Cobra felhúzta a cica lábait Peter vállára, s alulról emgtartotta, hogy ne mozogjon. - Szopd le...
- Eresszetek el... túllépitek a határt... ne keverjetek bele egy gyereket.... - hamarosan a fekete hajú arcán is csattant a pofon.
- Ma én diktálok... ő volt aki bele keverte magát, ne mondd nekem, hogy még sose figyelmeztetted arra, hogy ne jöjjön elő... a szabályaink... egyszerűek.. - búgta nedim fülébe. - Aki meglát minket, csatlakozik, nincs kibúvó... -vigyorgott.
- Viszont... ha jó fiú leszel és engedelmeskedsz nekem... elengedem a kölyköt. Úgy értem... ha leszopod... és ő elélvez... nem kell tovább játszania velünk. - Peter elgondolkdoott.
- Nedim... figyelj rám... tudom, hogy fáj, de próbáljuk meg... próbálj csak a jó érzésekre koncentrálni és rám... érted? csak rám... mintha ezek itt hárman nem is lennének... - csúsztatta ajkát a kölyök nemiszervére, óvatos és lágy volt vele, remélte, hogy ez jó érzés lesz neki és hamar elélvez majd.
- Egek micsoda látvány! - ujjongott Beast. - A mi farkunkat miért nem szopod le soha? - És milyen gyengéd...
- Utána nekem is csináld. - vigyorgott össze a két barna hajú.
|
| Nedim még mindig sírt, keservesen sírt, amennyire csak lehetett ebben a helyzetben. Teste reszketett, felnyüszített, mikor hajánál fogva felrántotta a férfi őt. Térde megremegett, alig tudott mozogni a golyók miatt a fenekében, fájt, rettenetesen rosszul érezte magát. Ennek közé se volt ahhoz a jóhoz, ami Peter okozott neki. Egy fájdalmas volt, rossz és Nedim még mindig sírt miatta.
-- Peter… - szipogott, alig kapott levegőt, félt, hogy mi fog történni ezután. Reszketeg apró teste ott állt Peter előtt, ha Cobra nem tartotta volna meg Nedim testét, akkor azonnal összecsuklott volna. Összeszorította a szemét és a fogait, állkapcsa megfeszült, bármennyire is vissza próbálta tartani, kínjában felordított, ahogy a golyókat kirántotta belőle
Sírós ordítás volt ez, feneke égett, combja két oldalán pedig egy apró kis csermelyként folyt végig Nedim vörös vére, lassan le a bokájáig. Már teljesen feladta az egészet, ha most elengedik, akkor úgy fog összecsuklani, mint egy baba. Mindene fájt, soha nem érzett még ilyesmit és ha még tovább folytatja a férfi a cica kínzását, akkor már ájulás közeli állapotba fog kerülni, pedig még szinte alig történt valami. Noha a cica már Peterrel kétszer elélvezett, teste már akkor ki volt merülve, de boldog volt. Az az érzés eltűnt, helyét átvette valami más. Bánat, harag, gyűlölet talán… A három férfi felé mutatott gyűlölet ott volt a tekintetében, ahogy könnyei végigfolytak arcán, vére pedig combján. Legszívesebben leharapta volna a férfi farkát, ha teheti, mindegyiknek… viszont most úgy érezte, hogy életképtelen. |
| 18+++
Peter szeme hiába volt csukva, ahogy hallotta Nedimet egyre inkább próbált ellenkezni, de Beast erősen tartotta a fejét, a férfi tisztában volt a játékszabályokkal így nem haraphatott, de nyugtalan volt. Kezei és lábai is ki voltak kötözve.
- Shield... hiába is próbálkozol, emberfeletti erő kellene ahhoz, hogy ezekből kiszabadítsd magad... de... furcsa ezt látni tőled, általában hidegen hagynak a dolgok... mit jelent neked ez a kölyök? - susorogta Ghost, s egyre mélyebbeket lökött benne.
Cobrának tetszettek mind a cicán, mind gazdáján átsuhanó érzések, megunta Nedim hisztijét és förtelmes szopási képességeit, még le is lohadt tőle, nem hogy izgalomba jött. Felrántotta a hajánál fogva és talpra állította. Mivel valószínűleg össze csuklott volna magától, így megtartotta, közelebb vitte Peterhez, a másik kettő már majdnem elélvezett. - Készülj... - levette Peter szeméről a kendőt, aki így sem látott sok mindent tekintve, hogy Beast vette tulajdonába ajkait. Hamarosan viszont szájába élvezett, pár pillanat múlva Ghost is megfeszült, s megtöltötte Peter hátsóját élvezetével. Cobra elvigyorodott. A hosszú hajú szinte alig tért magához, megtámasztották fejét hátulról, hogy mindent láthasson,majd a Nedimen ügyködő férfi kirántotta a cicából a golyókat. |
| A cica iszonyatos fájdalmat élt át, mikor csitításként megszorította odalent őt az idegen. Felnyüszített, hangosan sírt, majd mikor újra segítségért kiabált, felpofozta őt a férfi. Ajka remegett, némán sírt, szó szerint nyüszített, de csendben maradt, már amennyire tudott ilyen helyzetben. Hamarosan, szinte alig telt el pár perc és a cica sokkos állapotba került. Amikor kinyitotta a szemét, nem látott mást, csak gazdáját és a két idegen férfit, meg persze azt, aki vele szórakozott. Amint csipesz került mind a két bimbójára, majd jó pár idegen dolog került a fenekében, felordított. Úgy sírt, mint, akit épp nyúznak. Talán Nedim most pont így érezte magát. Apró teste ezt már kizárt, hogy kibírja. Azok a golyók sokkal tovább értek, mint azt hitte volna.
-- Peter… - sírt, majd ajkába harapott. Rettegett attól, hogy megint felpofozzák, de sírása így is hangos és akadozó volt. Nem tehetett róla, nem bírta visszatartani. Kinyitotta a szemét újra, ekkor találta szembe magát az idegen férfiasságával, nehezen ugyan, de kitátotta a száját. Éles fogai eléggé veszélyes sebet tudnak ejteni, ezt már egyszer megtette, de most Peter miatt nem szabadott. Nagyra nyitotta a száját, majd elkezdett szopni. Fogalma se volt arról, hogy ezt hogyan kell csinálnia, mondhatni nagyon béna is volt benne. Peter soha nem kényszerítette ilyesmire. Lassú volt, gyenge, a szája is remegett, félt, hogy hegyes foga hozzá fog érni a férfihoz. Nyála lefolyt a szája szélén, alig kapott levegőt, így hát kénytelen volt kivenni a szájából. Köhögve, hangosan sírva lihegett, fájt a feneke, az arca, a bimbói is. A gyenge pontjáról nem is beszélve. Ha tovább folytatódik ez az egész, a cica biztos, hogy megsínyli ezt az egészet. Jobban, mint most.
Viszont ellenszegült, hiszen nem szopott tovább, ahogy kérte tőle a férfi. Nyitott szájjal, logó nyelvvel, kába tekintettel nézett azokra, akik Peterrel foglalkoztak. Újra sírni kezdett. Gyerek volt még, nem tudta kontrollálni az érzéseit. |
18+++
Petert hiába dugta Beast, képtelen volt az ellazulásra, főleg, hogy Nedim a nevét kiabálta, meg megrántotta a láncot, hallatszott a csörömpölése.
A férfi Nedim szájára csúsztatta a kezét. - shhhh.... tilos kimondani az igazi neveinket, habár igaz, hogy Shieldét már tudjuk, anélkül nem is lehetnnénk most itt... tudod vannak szabályaink, ha megszeged őket igencsak... be tudunk durvulni... - szorította meg erősen Nedim kandúrságát. - Viselkedj különben össze zúzom... - tárta szét a kölyök lábát, - Hamarosan jól fogod érezni magad és könyörögni fogsz hogy... - de az újbóli kiabálásra hirtelen felpofozta. - Csendet... ha kell laposra verlek... mazo cica vagy? - vigyorgott. - annyi szép dolgot tudok tenni veled... - avval a táskában kezdett kotorászni, s kivett egy apró csipeszt. - Nézd csak... ez ide való... - csíptette a mellbimbójára. - De nehogy sírjon a másik... ide is kapsz. - tett a másikra is. - Milyen jó móka... nem számítottam hasonlóra... - dugta be ujját nedim fenekébe. - Elég tág vagy, szóval... kipróbálunk egy jó dolgot... - avval sorban fűzött golyókat vett elő. - Ezek gésagolyók... nézd csak a gazdádat... - a két srác eközben leszerelte Petert, aki hozzá nem illő módon nagyon is ellenkezett, persze csak Nedim miatt.
- Milyen kis izgága vagy ma Shield... - nevette Ghost, a férfi farka már nagyon keménynek tűnt mégse tudott elélvezni. - Játszunk egyet... - mármindannyian megkeményedtek,kivéve Cobrát, ő kicsit másképp jött izgalomba. - Ha leveszem róla a gyűrűt... és elélvez.... feldugsz neki egy golyót. - vigyorgott. - Hallottad nagyfiú... nem szabad elélvezned. - Avval levette a játékszert, Peter minden izmát össze szorította, de ekkor Beast megragadta a férfiasságát és képtelen volt vissza tartani, elélvezett.
- Hmmm... hmmm.... hát látod cicus... a gazdidat hibáztasd. - dugott fel neki egyet, kezdett keményedni a nadrágja. - Mi legyen a következő? Hmmm hmm... ja igen, kissé türelmetlen ember vagyok... tudod... míg kitaláljuk - avval elkezdte az összes többit is bedugni. - Hidd el sokkal élveztesebb lesz ha egyszercsak mindet kirántom...
Eközben a két másik már igénybe vette Peter szolgáltatásait, most Ghost dugta alulról, míg Beast kisajátította a száját. - Jól van... akkor amint elélvezünk... mindketten...
- Kirántom belőle... - nyalt végig nedim arcán, lassan kezdett múlni a bénító szer hatása, de a kötésektől így sem mozohatott. - Most pedig szépen leszopsz... de ne merj emgharapni különben a gazdádnak... biztosíthattlak hogy baja esik... - tolta le gatyáját és oda tuszkolta a kandúrka fejét. - Láss neki.
 |
| Nedim kétségbeesetten rángatózott volna, ha megteheti, de nem tudta. Semmit se tudott tenni, csak hangosan felsírni, kiabálni, hogy engedje őt el a férfi. Szerette volna megharapni, húsába mélyeszteni a fogait, a karimaval feltépni a bőrt, hogy elengedje, nem nem tudta.
-- Peter… Peter - nyüszögött, sírt, miközben az idegen kivitte őt a nappaliba és megkötözte. Ekkor látta meg homályos tekintetével, hogy mi történik gazdájával. Könnyei patakokban folytak le arcán, le egészen a pólóra. Inkább lehunyta a szemét, nem akarta látni, hogy mi is történik szeretett gazdájával. Felnyüszített, mikor feldugott valamit az idegen neki, majd zihálni kezdett, ahogy a férfi elkezdett dolgozni rajta és egy idegen anyagot rakott gyengepontjára. A teste forrt, égett, olyan forró volt néhány perc múlva, hogy Nedim lassan kezdte elveszíteni a fonalat, még mindig sírt, de nem tudta, hogy mi is történik körűlötte igazából.
-- Adrian… Adrian… segíts - szipogta, de tudta, hogy a férfi nem fog jönni segíteni neki, mert alig, hogy megbeszélték a dolgokat, most nem fog jönni. Félt a kölyök, félt attól, hogy olyat tesznek vele, amit csak Peternek akar engedni. Még mindig csukva volt a szeme inkább, hogy ne lásson semmit se abból, ami odakint folyik a szeme előtt. |
18+
Odakint már javában állt a buli, Peter kezei össze voltak kötözve, s az egyik gerendáról lógó kötélre kötötték ki, még mindig a szájában volt a pecek, így nyála kijolyt szája oldalán.
- Nézd csak... kölyök... - ha nem is tisztán de a cica láthatta mi történik, egy rövidre nyírt gesztenyebarna, kissé izmosabb, testesebb férfi épp újra meg újra Peterbe hatolt, míg egy másik szintén barna de göndör hajú zömökebb testalkatú a farkát kényeztette, de láthatóan gazdája ebben nem szenvedett, inkább élvezte. - Ez a bűntetése... amiért hanyagolt minket... - kötözte meg rendesen a cicát is, hogy ha kissé észhez tér ne menekülhessen.
- Hé fiúk, ide nézzetek kit hoztam.... - Peter szemei tágra nyíltak és azonnal mocorogni kezdtek. - Nyugi Shield.... csak játszunk vele egy kicsit, ne maradjon ki a buliból... - nevette Cobra, majd a cica ajkára simított. - Milyen kis szép, akár egy ékszer... arra késztet, hogy élvezetekben részesítsem. - elővett egy kis tablettát, amjd felcsúsztatta a végbélnyílásba, egy darabig ott tartotta az ujját is, hogy ki ne csussaznjon. Peter egyre inkább mocorgott, nem aakrta, hogy Nedimmel is játszadozzanak, így nem tudott ellazulni, de göndör hajú hirtelen egy kendővel eltakarta a szemét, ettől még inkább nyugtalanabb lett de izgatottabb is.
- Leszopom... de előbb... - rátett egy farokgyűrűt. - Így ni... - vigyorgott. - Te csak dugd tovább Beast. - nevette majd nekilátott a munkának, természetsen Cobra úgy fordította Nedimet hogy mindent jól lásson.
- Hát nem gyönyörű... a gazdád használt már rajtad is ilyesmit? Hmm... na hat már? Érzed, hogy egyre forróbb a Tested?
|
| Nedim azt hitte, hogy a férfi már nem volt bent a szobában percekig. Félt, még mindig reszketett, de nem maradhatott örökre a szekrényben, így hát miután úgy érezte, hogy biztonságos lehet a terep, óvatosan felállt, majd kinyitotta a szekrény ajtaját. Azonban nem kellett volna. Szegény macskát olyan hamar és annyira könnyen teperte le a földre az idegen férfit, hogy Nedimnek csak egy hangos kiáltásra futotta belőle. Fáradt volt, teste így is alig mozgott, főleg, mikor lefogták.
-- Engedjen el! - kiáltotta, rángatózott, szabadulni próbáld, de nem sikerült.
-- Peter!!! - sírt fel, mikor az idegen levette róla az alsót és már csak a póló takarta.
-- Ne!! Nem akarom!! - kiabálta jó hangosan, nem tudta megnyomni a gombot se, rettegett, hiszen nem tudta, hogy Peter hol van és most Adrian se jön segíteni. Lábával rugdoskodott, majd azonnal elkábult, mikor az idegen egy üvegcsét tett érzékeny orra alá.
-- Pe…ter… Se...gíts… - kábult el teljesen, képtelen volt használni a kezét, a lábát, az egész testét nem érezte. Viszont még tudatánál volt, vörös szeme homályos volt, de nem a könnyektől. Rosszul látott, mozogni se bírt. Minden bizonnyal a férfi felkapta őt és ki vitte oda, ahol Petert volt. |
Amikor nem történt semmiféle mozgás, a férfi kicsit ellépett a szekrénytől. - Látom nem szeretnél előjönni. Milyen kár... pedig szerettelek volna megismerni. Akkor én megyek is. - mondta, avval tényleg kiment a szobából, de oly halk léptekkel,hogy Nedim nem is hallhatta, így utána se tudta beazonosítani, hogy vajon tovább állt e. Nem ment tovább, óvatosan lelapult a földre és az ágy alá nézett, mivel az ajtóból rá lehetett látni, a szekrénytől pedig őt nem lehetett észre venni, hisz takarásban volt, óvatosan kelt fel, ekkor hallotta meg a neszeket. Tudta már, hogy a szekrényben kell lennie, de azt is tudta, hogy a macskák amilyen kicsik olyan könnyen veszélyesek is lehetnek így várt egy kicsit hátha a cica tényleg elő mászik magától. Nem történt meg azonnal de ő türelmes típus volt, amint a kandúr kinyitotta az ajtót és elő merészkedett hirtelen berontott és a földre teperte, nem volt túl nehéz dolga, hisz a kölyök így is erőtlen volt.
- Ejha... nem gondolam volna, hogy elő mászol.... - hátra fogta a kezeit, egyikkel leszorította őket, míg a másikkal letolta a macska alsóját... - Hmmm... látom Shield nem kímélt téged... nem gondoltam volna, hogy az ilyen kis tökmagokra bukik.Bár be kell vallanom egész izgató vagy... főleg ebben a testhelyzetben...- teljesen le is vette róla a ruhadarabot, már csak a póló takarta. - Szerencséd van... van nálam valami nagyon jó... -avval egy üvegcsét tarott az orra alá. Ez arra szolgált, hogy Nedim kissé elkábuljon, a teste mozdulatlanná vált de ő maga tudatánál volt, habár kissé homályosodhatott a látása. - Most pedi csatlakozzunk a gazdidhoz.
|
| Nedim nem tudta, hogy mi is történt Peterrel, mert nem ment be a nappaliba, csak az idegen férfit látta az előszobában. A cica reszketett a szekrényben, félt, lihegett, de mikor a férfi hangját meghallotta, hogy csak szeretne vele összebarátkozni, esze ágában se volt kijönni a szekrényből. Meglapult, leült, lekuporodott a szekrény aljába és magára húzott egy ottani takarót, ami a szekrény aljában volt. Azon keresztül ugyan nem látott semmit se, de amúgy se akart nézelődni. A szájára tapasztotta mind a két kezét, hogy egy csepp levegő se jusson be a tüdejébe. Félt, hogy ha levegőt vesz, akkor észre fogják venni. Nem akart előjönni, még a csoki hallatán se. Azt várta, hogy Peter megjelenik és azt mondja neki, hogy ez a férfi barát. Viszont gazdája nem jött, a hangok is furcsák voltak odakint, így hát Nedim nem jött elő. Még inkább szájára tapasztotta tenyerét, de már alig kapott levegőt. Remegett az apró fáradt teste, már rég aludnia kellene ezek után… A takaró alatt még kevesebb volt a levegő, melege volt, lehuzta a fejéről, óvatosan elvette a szája elől a kezét, óvatosan lélegezni kezdett, de minden bizonnyal nem elég halkan. Véletlenül nyikkant egy kicsit, így megint szájára tette kezét, a szekrény rácsain keresztül nézte a szobában álldogáló férfit, miközben legszívesebben már beépült volna a macska a falba. |
A férfi kotorászott a táskájában, a kadúrka nem láthatta de mindenféle nemi vágyat fokozó eszköz volt benne, plusz kiegészítők. Szőke haja volt, a válláig ért, szeme méregzöld színe szinte villogott a sötétben, ahogy tekintetét átjárta az izgalom. Nem volt különösebben kigyúrt teste, inkább soványnak hatott, mégsem tűnt gyengének. Amint kirajzolódott előtte Nedim alakja, kéjenc módon elvigyorodott.
- Shield... nem is mondtad, hogy egy ilyen cuki cicát tartasz itthon... - nyalta meg szája szélét, s a kezébe vett pár apróságot melyet a kabátjába rejtett.
- Ne.... hagyd őt... hallod Cobra? Ne csináld.... ő nem része az alkunknak...
- Shhh... te szegted meg a szabályt. - nevetgélt, majd egy pecket helyezett Peter szájába. - Megyek és össze barátkozom vele... - a végét már hangosabban mondta, hogy a cicus azt higyje, barátok érkeztek. Ő maga nem kedvelte túlzottan az együttléteket, inkább az eszközöket hozta, s szívesen alkalmazta is máson, erre gerjedt be. Olyan "mérgei" voltak, amikkel képes lett volna ölni is, ha túlzásba viszi használatukat.
A többiek eközben nevetgéltek, tudták, hogy hamarosan kezdetét veszi egy még élvezetesebb játék.
- Cicuska... - lépett be a hátsó szobába. - Nem kell félned tőlünk, mi barátok vagyunk. Nyitva volt az ajtó, úgy gondoltuk... meglepünk titeket.... vagyis... csak a gazdádat, mert sose mondta, hogy van egy ilyen édes cicája mint te. - beszéde nagyon hízelgő, nyájas volt. - Sajnálom, ha megijesztettünk titeket... Barátságom jeléül adok neked egy kis csokoládét is.... na? Elfogadod? - bár sejtette hogy vagy a szekrényben, esetleg az ágy alatt rejtőzködik de először nem moccant, mitnha csak tényleg várta volna, hogy előbújjon önszántából.
|
| Azt se tudta, hogy igazából mi történik, lépteket hallott, de azok nem Adrian lépései voltak, mert több volt belőlük. Megijedt, főleg, hogy Peter is megrémült. A kába cica ezt tisztán érezte, sőt ugyan úgy ideges lett és átvette ezt az érzést gazdájától.
-- Peter… Ne menj ki, maradj velem - nyúlt volna gazdája után, mikor az letette őt a hátsó szoba ágyára, de a férfi a lelkére kötötte, hogy maradjon itt és bújjon el. A cica így is tett, de előtte magára kapott egy pólót, ami Péterné volt, hosszú volt neki, a combja közepéig ért a póló, felvette az alsóját és bebújt az ágy alá, de így is rettenetesen ki volt már merülve. Fáradt volt, de most remegett.
-- Peter… Félek - szipogta, mikor már egyedül maradt. Nem sokkal később hangokat hallott, azonnal megriadt, de ahelyett, hogy az ágy alatt maradt volna, visszaszaladt az első szobába, majd kinyitotta az ajtót. Kikukucskált, majd meglátott egy alakot, aki nem volt ismerős a cicának első ránézésre. Valamit csinált, nem tudta, hogy mit, így addig nézte a férfit az ajtó apró résén, míg az észre nem vette. Azonnal megrémült, ijedtében kicsit kíjebb nyitotta az ajtót, felismerhetővé tette, hogy egy fiatal, kölyök macskalény. Visszarohant a belső szobába, majd a szekrénybe bújt és reszketett. Nagyon félt, nyakláncát szorongatta, hogy ha kell, tudja hívni Adrian. Nem tudta, hogy Peter hol van, talán a nappaliban. Hallotta a hangokat, és félt. Nem tetszett neki ez az egész. Kik ezek az alakok? Nem tudta, csak abban bízott, nem találják meg. |
Magához ölelte a kandúrt, puhán simogatta a feje búbját, majd lágyan megcsókolta a homlokát. - Sok volt ez neked mára, aludj... jó éjt drága Nedimem. - cirógatta még egy kicsit s betakarva magukat már ő is készen állt az alvásra habár nem volt még olyannyira fáradt, mint a kölyök. Ő nem hallotta a neszt, amire a cica felfigyelt. - nem hallottam semmit sem, nem lehet, hogy csak.. - ekkor meghallotta a léptek zaját, de ez nem csak egy pártól származott. Magához húzta Nedimet, magához vett pár ruhát és hátsó szoba felé indult velük. Ahogy beért letette a kis kandúrt, s csendre intette. - Maradj itt... - öltözött fel septiben, azt gondolta betörők járnak a házban, magához vett egy vázát, csak azt találta. - Bújj el... bármit hallasz ne gyere ki... értetted? - adott egy puszit ajkára.- Ne gyere ki... - mondta el újra, s vissza se nézve hátra hagyta a kandúrkát.
Hamarosan némi csörömpölés, ruhaszakadás, kiabálás halltszódott át, s egy halkabb puffanás.
|
| Bizony a kandúrka már nagyon elfáradt a vége felé, teste remegett az élvezettől, hangosan nyögött minden egyes lökésre, majd ahogy Peter beléélvezett úgy Nedimnek is sikerült a csúcsra jutnia. Hangosan lihegett, miközben még néhány percig így maradtak. Amint gazdája kihúzódott belőle, szuszogva bújt hozzá, nagyon ragaszkodott a férfihoz és minden egyes együttlét után egyre inkább ragaszkodik majd hozzá. Tekintete most homályos volt, mégis szerelemtől csillogott. Hevesen bólogatott, jól volt de teljesen kimerült, már talán mozdulni se tudott volna, hiszen két meneten volt túl egymás után.
-- Fáradt vagyok… - mondta remegő hangon. Ahogy Peterhez bújt, a férfi érezhette, hogy apró teste megremeg még mindig. Túlterhelődött, túlfeszítette a kölyök a határait és most picit a kárát látja, de csak jól ki kell, hogy aludja magát és minden olyan lesz, mint reggel. Talán másnap virgoncabb is lesz, mint ahogy szokott.
Időközben füle megrebbent, olyat hallott, amit nem szokott.
-- Te is hallottad? - kérdezi halkan, még mindig a férfihoz bújva.
-- Adrian az? - kérdezte halkan, majd Peterre nézett.
-- Hallottam, hogy csukódik az ajtó - ásított egy hatalmasat, majd Peterre nézett.
-- Most nem szeretnék Adriannel találkozni. Fáradt vagyok… - nyüszögte, majd lehunyta a szemét, de még nem aludt. |
- Milyen édes... - búgta lágyan, hát tényleg megtörtént, betörte ezt a kölyköt, ahogy a kölyök is őt... mennyi mindenen kellett eddig keresztülmenniük... mennyire képtelenségnek tűnt ez a szintű kapcsolat még kettjük közt pár napja, s most úgy vonaglik alatta a cica, mintha már évek óta szeretők lennének, érezte hogy hol esik neki, hogy még többet akar, hogy nem is oly terhes számára, mint ahogy azt elgondolta, így hát nem lassított, egyre inkább bele ment a játékba. Ahogy a kandúr átölelte szívverése is felgyorsult, ilyen eszeveszetten még sose szeretett senkit, mindketten közel jártak már a csúcshoz.
Egy mélyet lökött még belé, s ettől a lökettől szinte egyszerre élveztek el. Peter hangot is adott neki, jóleső nyögés tört fel torkából, majd megremegett a teste, szinte megfeszült, kellett pár pillanat, míg magához tért s kihúzódott a kandúrkából. - Jól vagy? - lehellte mielőtt ledőlt volna mellé, még mindig nem volt teljesen magánál.
Eközben a három alak már a ház ajtajában volt, egyikük lenyomta a kilincset. Összevigyorogtak, nem volt zárva így arra gondoltak, meglepik Petert. A legmagasabb egy nagyon kézitáskát is cipelt magával.
|
[249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
