|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.27. 01:13 - |
Peter a város szélén, kissé már a zöld övezetben lakik, a házának csak az alsó szintjét használja, de igazából sokszor csak aludni jár haza. |
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Várta a férfit, hogy végre mehessenek, majd mikor az végre ideért és elmondta, hogy be kell jönni, hogy ha rosszul érzi magát, csak bólintott. Nyílt az ajtó és már kint is volt. Ugyan ahhoz a nagy kupachoz szaladt és a bele vájt alagútba kúszott ismét. Nagyon gyorsan eltűnt a hóban, nagyon élvezte, hogy itt lehet kint, annak ellenére, hogy hideg volt. Nedim az a fajta volt, ami nagyon sok mindent akar, de azokat nagyon. Felmászott egy fára, onnét nézte, hogy milyen a környék, majd könnyedén visszabújt a hó alá, olyan volt számára ez, mintha egész életében idekint lett volna. Viszont nagyjából tíz vagy tizenöt perc is eltelt, de ő még nem bukkant fel a hóból, csak áskálódott. Aztán egyszer csak kidugta a fejét, majd tekintetével Petert kereste. Amint meglátta kicsit távolabb a férfit, vissza is bújt. Tovább akart maradni, sokkal tovább és hirtelen megfeledkezett arról az ígéretről, hogy nem maradhat sokáig. A hó szerencsére olyan nagy volt hátul, hogy a cica könnyedén alagutat tudott fúrni magának egészen a ház mögé, ahol Peter szem elől tévesztette őt.
Túl messze kóricált el.
 |
Peter kuncogott miután elrohant, elképesztette ez a gyerek de tényleg, még soha senki nem kötődött hozzá senki sem enyire, de betudható volt anak is, hogy Nedim ténylgesen csak egy gyerek volt akinek szüsége volt egy felnőttre.
Peter elpakolt mindent az asztalról a helyére, majd csak utána kezdett el öltöznödni. Felvette ő is a melegebb dolgait, két pulcsit is, mivel eléggé fázós fajta volt. Kilépett az előszobába és ő is amgára vette a kabátját, sálat, sapkát. Habár a sapkát sose szerette viselni, úgfy érezte nem áll neki túl jól, de végülis nem akart megfagyni, és ez elég indok volt ahhoz, hogy viselje. Látta, hogy a macska már türelmetlenkedik, őt várja, izgatott. - Ma egy kicsit tovább lehetünk kint, de csak óvatosan és ha nem érzed jól magad szólj, bejövünk. - kérte, kinyitotta az ajtót és engedte menni a kölyöt is, hadd játsszon.
 |
Ugyan Nedim félt, de most csak attól, hogy elront valamit. Megrezzent, mikor Peter az arcához ért, de füle azonnal visszaállt normális helyzetbe, mikor a férfi visszacsókolt. Aztán csak zavartan pislogott rá, miközben a férfi beszélt hozzá. Boldog volt, hogy nem kell elmennie innét és itt maradhat a férfi mellett. Nedimnek ez volt a gyengesége, hogy nagyon ragaszkodó. A tenyészetben csak azért nem ragaszkodott senki se hozzá, mert mindenki elutasította, nem beszéltek hozzá, csak tanították. Nem játszott vele senki, így nem alaktított ki egy emberrel se túlságosan jó kapcsolatot, de most pedig első gazdájához úgy ragaszkodik, mint még soha semmihez. Valószínűleg a tenyészetben ez volt a cél. Nedim nagyon gyorsan kezdett kötődni Peterhez.
- Oké - mosolygott csillogó szemekkel rá, majd olyan gyorsan iszkolt be a szobájába, amilyen gyorsan csak lehet. Azonnal felkapkodta magára a meleg ruhákat, a sálat, a kabátot, a fülvédőt, meg minden egyebet, ami kellett, majd a bakancsát is megkereste és teljes harci felszerelésben állt már az ajtóban, Peterre várva. Ha nem lett volna ennyire izgatott, akkor segített volna neki elpakolni, de elfelejtette.
- Kész vagyok - főlt neki az ajtó melletti falnak, szíve gyorsan vert, már alig várta, hogyy kimehessenek végre. Tudta, hogy kevés időt tud kint lenni, de remélte, hogy nem lesz beteg. Egészen jól bírja a dolgokat eddig még.
|
A könnyek kissé elborzaszttták, nem akarta megríkatni a kandúrt, tényleg csak az ő érdekeire gondolt, mégis túl messzire ment, legalábbis így érezte. Viszont látta, hogy attól megnyugodott, hogy csak akkor adja el, ha ő maga kéri rá, hogy keressen számára új helyet. Habár nem volt benne biztos jelenleg, hogy ha később ezt kéri a kandúr kéeps is lesz megtenni... ez a macska anynira ragaszkodik hozzá, és ő is kezd kötődni. Túl aranyos, túl naív, túl tiszta... szerette volna ha boldog lenne mellette, de ebben ezernyi kétsége támadt.
Szerette ugratni a kis kandúrt, és látni a tűréshatárát, akor sem haragudott volna, ha nem csókolja meg, nagy bátorságra lett volna rá szüksége a cicának és ezt ő is nagyon jól tudta. Látta ahogy fülét hátra csapja, hezitált, de végül mégis megcsókolta, Peter még a szemeit is lehunyta ahogy az apró ajkak hozzá értek... kezével emgkereste a andúrka arcát és egy kicsit még tartotta, míg vissza csókolt, aztán elengedte. - Ez a pecsét az egyezségünkön... - jelentette ki. - Ígérem, hogy nem fgoom megszegni a szavam... nem foglak eladni, hacsak te magad nem kérsz meg rá. - állt fel. - Ha nem kérsz többet menj öltözz fel, elmegyünk ki, hogy folytathasd az építkezést.
|
Erősen összeszorította a szemét, ahogy apró öklét is, hiszen nem akart a férfira nézni. Mit nem lehet azon megérteni, hogy nem akar elmenni? Nem akart és ezt most ki is mondta. Lehet, hogy Peter később bántani fogja, de kibírja. Legalábbis most még így gondolta. Ha kell, akkor foggal-körömmel fog tiltakozni az ellen, hogy eladja őt férfi, de itt akart maradni. Két apró könnycsepp gurult le összeszorított pillái alól az arcára, de mikor Peter közelebb jött hozzá, megérezte és kinyitotta a szemét.
- Rendben... - nyelte vissza könnyeit, majd mikor a férfi azt kérte tőle, hogy ha elege van és szabadulni akar a férfi közeléből, akkor szóljon neki, de addig nem fogja elengedni. Hevesen bólogatott, mert biztos volna abban, hogy soha nem fogja azt mondani neki, hogy nem akar itt lenni. Igaz, hogy csak néhány napja van itt, de már megszokta a helyét, Peter is, azt, ahogy megcsókolta, bár még nem érzett ilyet előtte, de olyankor mindig bizsereg a hasa, ha megcsókolja őt a férfi.
Aztán a csókra picit hátra csapta a füleit, nem azért, mert nem tetszett neki az ötlet, csak bizonytalan volt magában. Azt se tudta, hogy hogyan kell, csak abból gazdálkodhatott, amit Peter mutatott neki. Hezitált, látszódott rajta, hogy bizonytalan és nem tudja, hogy megteszi-e, de aztán eszébe jutott neki valami. Ha neki is jól esett az, hogy Peter megcsókolta, akkor lehet, hogy fordítva is így van. Ettől kicsit felbátorodva hajolt oda a férfihoz, majd megcsókolta. Lehunyta a szemét, füle még mindig lelapult. Nem mondható igazi csóknak, de azért igyekezett.
|
Peter látta a váltakozó érzelmeket a macska arcán, a kételyeket és az aggodalmakat. - Semmi baj, megértem, hogy kíváncsi vagy, de van amit még... én se szívesen tárok fel mások előtt. - vallotta be. Sokszor tényeg nem akart felelősséget vállalni a saját tetteiért. Vagy csak belegondolni, hogy mégis miket művel a szobája rejtekében. Az hogy a kandúrt jó érzéssel tölti el, hogy csókolózhat vele, csak még inkább felbátorítja, hogyfolytassa a kiscicus kiképzését. Tudta jól, hogy eljön majd a napja... mikor a fájdalom egyet jelent majd Nedimnek Peter nevével, de még ő maga is előre félt ettől. A váratlan kitörésre Peter szemei kikerekedtek, ez most nem hiszti volt, mint a múltkor, ezek az érzések valóban a macska bensőjéből származtak, őszinték és fájdalmasak, kétségbeesettek voltak. Peter felállt és közelebb lépett a kandúrhoz, bele simított fehér hajába, majd leguggolt hozzá. - Igazad van, sajnálom, hogy ilyeneket mondok, ez nem volt szép tőlem.. ne haragudj Nedim... -állta útjhát, így ha szaaldni is akart, félre kellett hogy lökje kicsit Petert. - Nem mondok többé ilyesmiket rendben? De... szeretnék kérni tőled valamit. Ha bármikor... a jövőben... - próbált nagyon koncentrálni, kicsit szája szélét is megharapta. - Ha úgy éreznéd, hogy már nem bírod mellettem, csak mondd el, hogy el szeretnél menni, rendben? Addig ígérem, hogy soha, de soha nem foglak elengedni. Ha ez így rendben van, akkor... én is meg te is... nyugodtak lehetünk... hé... nem csókolnál meg most.. te engem? Olyan jól esne.
|
| Lehajtotta a fejét, mikor Peter nem akarta beavatni a dolgokba. Megértette, hiszen ez tényleg nem tartozik rá és nem kellene ennyire kíváncsinak lennie. Viszont ilyen volt a természete, minden érdekelte.
-- Bocsánat… Tényleg nem tartozik rám - motyogja halkan, miközben a kenyerét majszolja. Nem akarta, hogy bocsánatot kérjen tőle a férfi, mert Nedim úgy érezte, hogy Peter olyan, amilyen. Nem akarja, hogy megváltozzon, bár a rossz, gonosz és éhes énjét még nem ismeri. Talán ezért is gondolkodik ilyen kis naívan még. Kicsit elpirult azon, hogy Peter örül annak, hogy Nedim próbál visszacsókolni. Ügyetlen és gyáva még, de igyekszik.
-- Igen, azt hiszem, hogy azt már megszoktam… Jó érzés - jött zavarban hirtelen, majd picit elpirult.
-- Oké, nem foglak - motyogja halkan. Nem tudta előre, hogy mégis hogyan fog reagálni arra, ha esetleg Peterben csalódni fog és félni. Nem volt erre még felkészülve, de Peter valószínűleg érezte, hogy egyszer be fog következni az, mikor a macska már máshogy fog rá nézni. Nem ugyan úgy. Ezt Nedim nem tudta még és ezért is volt bizakodó és naiv. Gyerek még. Viszont mikor Peter azt bizonygatta, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok, keres Nedimnek egy jó gazdát.
-- Nem akarom! Mondtam, hogy nem akarom!! Azt mondtad, hogy nem adsz el… Ha… Mégis, akkor hazudtál nekem! Azt mondtad, hogy ha elmondom, hogy mit álmodtam, az soha nem válik valóra… most mégis ilyeneket mondasz - akadt ki hirtelen ettől. Rettegett az új környezettől, noha ehhez is hamar hozzá szokott.
-- Nincs szükségem másik gazdára… Se most, se később - halkult el a hangja, majd mélyen lehajtotta a fejét. Nem akart kiabálni, de mégis sikerült neki most.
-- Bocsánat… - nyelt egy nagyot, majd arra készül, hogy beszaladjon a szobájába. |
- Nem akarod tudni.. és én nem is akarom elmodnnai neked. Tudod... ezek a hálószoba titkok, csak azokra tartoznak, akik benne vannak, és még túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyen dolgokról tudnod kelljen. - sóhajtott. - Túlságosan is bele rángattalak ennek a világnak a sötét oldalába, sajnálom... pedig úgy gondoltam menni fog, hogy veled nem ez lesz, de képtelen vagyok lecsillapodni. - Nedimre mosolygott, őszinte és tiszta mosoly vot ez, jól estek neki a fiatal kandúr szavai. - Köszönöm... igazán hálás vagyok azért, hogy megpróbász elfogadni engem... féltem, hogy sírsz és kaibálsz majd... és természetes, hogy nem érted ezeket a felnőttes dolgokat... én mégis bele kényszerítelek, ez már gonoszság, tudod? Ha oylasmit teszel a másikkal, amit ő valójában nem is akar. - kuncogott. - A csókot kezded már megszokni igaz? Jó érzés, hogy megpróbálsz vissza csókolni, nem baj ha nem megy még olyan jól, idővel megtanulod majd. - próbálta bíztatni, néha maga sem értette önagát, hogy épp el aarja űzni a kandúrkát ezektől a "rossz" dolgoktól, vagy épphogy bele akarja lökni. - Annak ellenére, hogy mondtam, ne tedd... ne engem hibáztass majd, ah csalódsz bennem... - sóhajtott miközben tovább majszolta a kenyerét, emly eltűnt a szájában, fogott egy másikat. - Megígérem neked Nedim.. ha a dolgok roszabbra fordulnak tényleg keresek neked egy rendes gazdát.. az előző macskámat csak... bedobtam a fekete piacra.. - szorult össze az ökle. - Olyan egy hülye voltam... de látni se bírtam amit teremtettem... de... most jól van, rendes helye van... tudom mert.. utána néztem. Örülök, hogy nem halt meg... azt hiszem ez most mégjobban fájna.
|
| Figyelte, ahogy Peter kitesz egy csomó mindent az asztalra, majd mikor leült vele szembe, a cica rákérdezett a dolgokra, mert érdekelte. Tudni akarta a dolgokat, így mikor megkapta rá a választ, elégedett volt. Vagyis… Úgy gondolta, hogy elégedett. Aztán mégis sikerült zavarba jönnie. Nem is kicsit… legalábbis azoktól a dolgoktól még mindig zavarba jön.
-- Miért? Milyen az, amikor… Hát… Szóval itt vannak azok az emberek? - kérdezett rá félve, majd nyelt egyet. Elvörösödött azon, mikor Peter a szexuális éhségéről beszélt. Nem tudta, hogy mi az, csak sejtette. Viszont abban is biztos volt, hogy ő nem tud ilyen dolgokat teljesíteni, amire Peternek ezek alapján szüksége van.
-- Én… Nem tudom… Hogy akarom-e ezeket a dolgokat. Félek tőle, de… Tudom, hogy ezek mind hozzád tartoznak és most már én is hozzád tartozom - fog meg ő is egy kenyeret, megkeni és rak rá valami szalámit. Zöldséggel is próbálkozik ismerkedni, de közben erősen gondolkodik a kérdésen.
-- Nem tudom… én is úgy érzem, hogy nem tudom a határokat megkülönböztetni. Azóta, hogy először csókoltál meg - hajtja le a fejét picit.
-- Azt gondolom, hogy egy jó ember vagy… Tudom, hogy te nem ezt mondtad, de… De ha nem lennél jó ember, akkor én már… Szóval már használatban lennék, ahogy mondtad, hogy az ilyen korú macskákat már használják… - nyel egy nagyot és kirázta a hideg.
-- Viszont bízom benned - pillant rá elmosolyodva,hiszen az, ami az ágyban történt azt jelenti, hogy Nedim bízik Peterben és innentől kezdve egyre erősebb lesz a bizalmas felé. Még akkor is, hogy ha azt fogja tenni vele, amit akar. Legalábbis most a cica így gondolta, de ha nem így lesz, akkor az mind a kettejükben megváltoztat valamit. |
- Persze, semmi baj... én tehetek róla, hogy kimerült a tested, msot erőt kell gyűjtened a kinti játékhoz. - ő maga is meglepődött azon, hogy mennyire könnyedén, és szabadon tud beszélgetni lassan a kandúrkával. Szépen kitett mindent az asztalra, még piritóst is készített, hátha lesz kedvük azt is enni, úgy tűt nem érzi rosszul magát a ialakult helyzetben, sőt talán fel is oldódott egy kicsit. Sejtette viszont, hogy a macskában ezer emg ezer kérdés cikázik. Gyerek még, de valószínűleg akkor is zavart lene ha már felnőtt cicus volna. A kérdésre viszont nem volt túlságosan felkészülve, meglepte... de válaszolni akart rá így komolyan elgondolkodott rajta.
- Jó kérdés... te a macskám vagy... - ült le hozzá, mikor már mindent kipakolt, piritóst vett magához, megkente vajjal és felvágottat tett rá, közben mégpár sze paradicsomot is söpört a tányérjára. - Nem igazán tudom meghatározni, a határok eléggé elmosódnak... úgy tekintek rád mint egy gyerekre talán akire vigyáznom kell... ilyen szempontból kicsit olyan mitha az apád lennék, de mivel szeretnék veled... és teszek is mocskos dolgokat... kicsit olyan mitnha szeretők is lennénk. Persze ez sem ugyanolyan mint a többi szexpajtimmal és... ha rajtam múlik nem is válik majd olyanná soha. - mondta komolyan. - Tudod nekem elég nagy a szexuális étvágyam, ha komolyan bele melegednénk.. talán tényleg felfalnálak. - harapott a kenyérbe, korcogott foga alatt a piritós. - Te... hogy gondolsz rám? Mit gondolsz rólam? - kérdezett vissza.
|
| Tudta, hogy Peternek nehezére esett visszafognia magát, mikor az ágyban voltak, ezért is tudta, hogy mit fog csinálni a fürdőben. Először nem tudta, de most már tisztában volt vele és ezért is várta inkább meg a konyhában. Még mindig az ablakon bámult kifelé, miközben azon gondolkodott, hogy vajon ha más helyre kerül, akkor milyen sorsa lenne. Valószínűleg használatban lenne, ahogy Peter mondta. Erre kirázta a hideg, majd kicsit megrezzent, mikor gazdája odalépett hozzá és a vállára tette a kezét.
-- Biztos? - nézett fel a férfira, mikor ő maga akart teríteni. Nedim valóban elfáradt ettől az egésztől, így hamar leült és a székből nézte, hogy a férfi mit is csinál. Mikor megterített és elé rakta az ételt is. Ásított egy hatalmasat,még a könnye is kicsordult.
-- Peter… Egyébként akkor én most… Mi is vagyok neked? - kérdezte meg, mert őszintén nem tudta, hogy most akkor milyen kapcsolat is van köztük. Biztos, hogy nem apa-fia, hiszen ezt már Peter leszögezte, hogy nem úgy tekint rá. Teljesen máshogy… Viszont Nedim nem sok kapcsolatot ismert, ezért is érdekelte, hogy akkor ez mi. Felhúzta a lábát a székre, pusztán megint csak megszokásból. Úgy nézett a férfira érdeklődve. Az, ami az ágyban történt kicsit ugyan megijesztette, de szeretett tisztában lenni azzal, hogy most akkor mi ő a férfinak. |
Amint belépett a mosdóba, gyorsan le is vette a nadrágját és alsóneműjét is, a teste teljesen felperzselődött, de még ő is meglepődött, mennyire kéeps volt tartania magát, s nem rohanta le azonna a kis kandúrt. Lüktetett a feje, a szíve, az elméje.... saját forróságára fogott, s kényeztetni kezdte magát, ez alkalommal nem fogta vissza a hangját, talán még Nedim is hallotta, ha fülelt egy kicsit. Bele telt pár percbe, mire össze szedte magát, de aztán lihegve magára vette ruházatát, s megigazgatva magát lépett ki. A kandúrt ott találta az ablak előtt, oda ment hozzá és a válára tette a kezét. - Biztosan kimerültél, együnk valamit aztán kimegyek veled a hóba. Ülj csak le, ma én fogok teríteni. - mondta s elkezdett előpakolni pár dolgot, ekkor jutottak eszébe a jégkrémek is. Talán majd reggeli után megehetnék. Peter úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna de kíváncsi volt, vajon a amcska ogja kérdezni őt? Kíváncsi valamire? Vagy számára is természetes volt? Sokat agyalt ezeekn a kérdéseken, míg ekészült de aztán ő maga is leült. hogy reggelizzenek.
|
| Nedim kimerült, legszívesebben most is visszaaludt volna, de tudta, hogy ha ez most megtörténik, akkor soha nem fog felkelni és ma szeretett volna kimenni a hóba játszani, míg az el nem olvad. Minden alkalmat ki akart használni. Viszont figyelt arra, hogy Peter mit mond és tesz. Tompán ugyan, de hallotta szavait és az, hogy megdicsérte, jól esett neki. Nem hitte volna, hogy meg teszi, de szerette volna leküzdeni a szégyenlősségét Peter előtt. Oldalra fordult, majd betakarózott kicsit.
-- Oké… - mondta a férfinak, mikor az kifelé ment, hogy megcsinálja azt, amit a múltkor. Nedim nagy levegőt vett, majd néhány perc múlva felállt. Zsibbadt volt az egész teste, főleg odalent, de sokkal nyugodtabb volt a teste, mint korábban. Visszavette a nadrágját, majd a konyhába ment innivalóért. Az ablakhoz sétált és kinézett rajta, hogy milyen idő van. Hidegben tűnt az idő. A havat bámulta, miközben csóválta a farkát. Egy pohár víz is volt nála, azt kortyolgatta és azon járt az esze, hogy mennyire szerencsés, hiszen Peter teljesen más, mint a többi ember. A legfőbb dolog pedig az, hogy bármennyire akarja, nem erőszakolt meg a cicát. Halkan dúdolt valamit a macska, miközben az ablak előtt állt. |
Miután Nedim a szájába élvezett, Peter lenyelte mindet, majd elmosolyodott és csókot lehelt akölyök ajkaira. - Nagyon ügyes voltál, jó fiú, bátor vagy. - búgta kedvesen, s úgy tűnt, valóban nagyon boldog. - Megígérem... hogy olyan lassan fogok haladni, amennyire csak tudok... és... tudom, hogy félsz... ez az érzés sokáig nem fog változni... nagyon sajnálom... - cirógatta a fejét, végig húzott arcán. - Felizgultam, szóval most ki kell mennem a mosdóba, te addig pihenj egy kicsit... - kelt fel az ágyból, de még várt egy kicsit, mielőtt elindul, hátha a cicus mondnai szeretne neki valamit, mondjuk hogy kér egy pohár vizet, vagy hasonlót... önmagához képest nagyon is türelmes volt, nem tudta miért van ez, szerette volna azt hinni, hogy Nedim különleges, ezért vele más lesz a végkifejlett.
|
Nagyon zavarban volt, egész végig, miközben Peter beszélt hozzá, azt se tudta, hogy hová legyen, mert iszonyatosan félt is az új helyzettől, meg attól, hogy valami rossz fog történni vele. Bízott Peterben, hiszen nem bántotta, vigyázott rá, ami nagyon fontos volt Nedim számára. Így hát nem csoda, hogy mikor a férfi újra kényeztetni kezdte, ellazult attól, ahogy szájával ingerelte.
Elkezdett remegni, ugyan azt kezdte érezni, amit akkor, mikor a férfi a kezével csinálta, de ez most sokkalta intenzívebb volt, mint az előző. Végül felnyögött, majd elélvezett. Zihált, alig kapott levegőt, majd érezte, hogy minden kifolyik belőle. Egyre inkább vörösödött, eltakarta az egész arcát a tenyerével, hogy ne lássa Peter rajta, hogy mennyire zavart. Kimerült, pedig a nap még csak most fog kezdődni, most ébredtek csak fel, de már ilyesmi történt.
|
A férfi nem beszélt, habár örült anak, amit hall, tudta hogy Nedim igazából nagyon is fél, de talán felül tudott kerekedni ezeken a buja érzéseken amiket a férfi kivátott belőle. - Nem baj ha furcsának érzed. - kezdett végül bele. - az sem baj ha felnyögsz... és az sem baj ha elélvezel... ezek mind természetes dolgok. - róbálta maygarázni. - Ma nem megyek ennél tovább, csak... csak hagyni fogom, hogy elélvezz a számtól. - ígérte, különös érzés járta át a estét, mitha csak villám csapott volna át rajta. - Olyan szép vagy Nedim... - folytatta ismét a kényeztetését, szerette volna ha jól érzi amgát, s tudta ha végzett ki kell mennie a fürdőbe, hogy önmagán is könyítsen.
|
| Mikor fölé magasodott és a homlokára csókolt, kicsit megnyugodott, gyorsan vette ugyan a levegőt, de már nem volt annyira ideges. Egy darabig… Aztán ahogy a férfi lejjebb kezdte csókolgat, már kissé ideges volt, de nem vette el a kezét az arca elől. Még nem állt erre túlságosan készen. Szíve a torkában dobogott, mikor egyre lejjebb és lejjebb csókolt a testén. Felnyögött, megriadt ettől az érzéstől, de nem mondta Peternek, hogy álljon le. Tagja is megremegett, végül csak egyik kezével takarta el a szemét, másik kezével a takarót markolta. Ez az érzés teljesen más volt, mint amikor a kezével ért hozzá. Meleg volt és jól eső érzés járta át a testét.
-- Ez jó… - nyöszörögte halkan, miközben levegő után kapkodott. Szóval ez lenne Peter másik énje? Eddig nem annyira ijesztő, így még igazából nem félt tőle, mert jól bánt vele. Gondoskodott róla és most pedig figyelmesen csinál mindent.
-- Furcsa… Zavarba ejtő… - nyögött fel picit, majd inkább mind a két kezében arcát takarta, mert nagyon vörös volt már. |
Peter nem hitte volna, hogy valóban megteszi, úgy gondolta ellenkezni fog, hogy még nem áll készen erre, hiszen csak gyerek... de megtette, s ez boldogsággal töltötte el a férfit. Talán kezdte elhinni, hogy a dolgok majd másképp alakulnak mint Jigsawval. csak nézte ahogy tevékenykedkik, remegett...félt... mégis megtette amire kérte... ez nagyon megérintette, arca egy pillanatra eltorzult, a szíve még gyorsabb lüketésbe kezdett. Most engedte emg nei először, hogy lássa meztelenül és ez teljesen felvilanyozta. A macska fölé magasodott, rácsókolt a homlokára, a nyakára... mellbimójára, még a köldökére is...végig cirógatta a testét, egy lassú táncnak indult csk, felfedező útnak, kíváncsi volt mik lesznek a reakciók odalent, fog e rá egyáltalán reagálni... a köldökétől apró csókokkal haladt lefelé míg nem a kandúrka forróságához nem ért, de nem állt meg, végig nyalintott a hegyén, s közben figyelt, minden kis rezzenésre. Végül a szájába vette Nedim tagját, volt ebben tapasztalata, ügyesen csinálta, habár nem tudta mit fog reagálni a fehér hajú, remélte, hogy nem lesz neki rossz érzés.
|
| A simogatások ellazították a macskát, miközben tudta, hogy bíznia kell Peterben. Nem bántotta őt eddig, így hitt abban, hogy most se fogja. Nem is akarta megmásítani a szavait, így a pillanatnyi félelem ellenére hagyta magát. Megrándult, mikor a nadrágjába nyúlt, bár a férfi már ért hozzá úgy, de ez teljesen más volt. Nyelt egyet a kérdésre.
-- Igen… Jobb… - nyöszörgi halkan a kényeztetésre. Őszinte, hiszen valóban jól esik neki,ami történik. Kicsit el is vörösödik ettől. Aztán a következő pillanatban azt kéri tőle a férfi, hogy vegye le a nadrágját és feküdjön az ágyra. Megremegett, zavarba jött és talán kicsit még meg is ijedt.
-- Igen… - bújt ki az ölelő karok közül, majd rettentő szégyenlősen, de lehúzta a nadrágját, de még csak ült az ágyon. Fülét lecsapta, majd végül elfeküdt az ágyon a hátára, picit felhúzta a lábait, zavarban volt, de bízni akart Peterben, ezért megtette, amit kért tőle. Noha kicsit eltakarta vörös arcát, mert félt megmutatni azt gazdájának. |
~ Olyan édes... szeretném msot azonnal birtokba venni... de még.. még nem lehet... fokozatosa kell kihaználom az ilyen alkalmakat... Nedim... annyira szép vagy... - gondolta magában miközben nem hagyta abba a macska simogatását. Másik keze a nadrágjába vándorolt és ott is kényeztetni kezdte, de nem vette le róla szövetet.
- Mit érzel? - kérdezősködött. - Jó érzés ha itt megfoglak? Jobb mint ategnapi, vagy uyganolyan? - csókolgatta tovább anyakát miközben játszott vele. - Tudod... nem akarlak bántani, tényleg nem... mégis... szeretnélek összetörni... - nagyot nyelt, ő maga is kezdett felizgulni.
- Fe...feküdj az ágyra... told le a nadrágod. - kérte, s kíváncsi volt vajon a kandúr emgteszi -e... tuda, hogy nagyon szégyenlős, mégis tesztelte, hogy menyire mondja komolyan a szavakat, melyek elhagyják a száját. - Képes vagy rá igaz? - nézett rá komolysággal.
|
[285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
