|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:24 - |
Igen nagy ház egyetlen egy személynek, de Percy szeret így élni, nem nagyon vágyik társaságra, otthonát egy kutyalénnyel osztja meg, és minden héten egy idős hölgy takarít nála. |
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Nem fogja vissza magát.Megannyi jóleső érzés zúdul rá egyszerre,melytől teljesen elveszti teste felett az uralmat.Kezeivel belemar a takaróba,nem ereszti egy pillanatra sem.Háta időnként ívbe feszül,izmai meg-megrándulnak,ahogy Percy kényezteti.*Per...cy...*hebegi,jelezvén,hogy nemsokára a csúcsra jut,de nem bírja elmondani,csak kapkodja a levegőt.*
 |
*Először óvatosan hatol Hermészbe, majd felbátorodik, s egyre gyorsabban, vadabbul mozog, ahogy a kandúr hangjai is, egyre kéjesebbé és követelezőbbé válnak, kezével ráfog a fiúcska forróságára, hogy még jobb érzéseket ébresszen fel benne, s ütemesen kezdi mozgatni rajta kezét*
 |
*Meglepi a fiú gyors reakciója.Fölé térdel,kezeivel nekitámaszkodva a másik mellkasának.Nem tudja hova tenni a dolgot,így átadja magát az érzéseknek.Ahogy csókokkal bombázza,egyre inkább kezd felbátorodni.Hevesen visszacsókol,belenyal nyakába,közben kezeivel felfedező útra indul a mellkason.Hirtelen nem tudja mire vélni a kérdést,de reflexből rábólint.Nem kell sokáig agyalnia rajta,hamarosan megérzi magában Percyt.Felnyög,kéjesen és zavartalanul.*
|
*Persze amikor látja, hogy lenyeli csak kuncog egyet* - Nem tudom hogy csinálod ezt... eszméletlen vagy... ilyen még soha sem fordult elő... *megfogja Hermész karját és magára húzza* - De ne aggódj, több menetre is képes vagyok egymás után, így ne lógasd az orrod... *belecsókol a nyakába, megcsókolja ajkait, először óvatosan, majd később merészebben, mint aki teszteli, vajon meddig mehet el, érzi, hogy ismét kezd megkeményedni, Hermész illata, puha bőre, s valahogy egész lénye elvarázsolja őt* - Érezni akarlak... te is akarsz engem? *teszi fel a kérdést, s ha helyeslő választ kap, akkor hátra dönti Hermészt, lábait felemeli és belé hatol*
|
*Épp kezd belelendülni a játékba,mikor seperc alatt vége is szakad a dolognak.Meglepedten pislog maga elé,majd mint aki rosszat csinált felül és bűnbánó szemekkel mered a fiúra.A folyadék,mely a szájában kötött ki egy kis ideig bent tartja,majd lenyeli.*Én...sajnálom...én...nem...*szabadkozik,de jelen helyzetben nem tudja,hogy mit csináljon.*
|
*Meglepődik a válaszon, de egy mosollyal jelzi, hogy nincs ellenére a dolog, hagyja magát levetkőztetni, sőt segít is Hermésznek, hogy könyebben sikerüljön levennie a ruhadarabokat, élvezi Hermész mozdulatait, minden érintésére reagál, mire a kandúr férfiasságához ér, már teljesen merev férfiassága, s vissza kell tartania magát, nehogy idő előtt élvezzen el, de amikor Hermész a szájába veszi keménységét, szinte azonnal elsül, így ő is paradicsom színre pirul, ahogy Hermész szájában élvez el.* - Ne haragudj.... ez csak... *szabadkozik, de aztán felül* - Nem kell lenyelned... *lesz még vörösebb* ~ Ugyanmár... mégis mit csinálok? Ilyen még soha sem fordult elő velem... ez egy kicsit kínos...
|
*Lehunyja szemeit,mikor Percy az arcához ér és csak akkor nyitja ki,mikor mellé fekszik.Felkönyököl az ágyon,majd végignéz rajta.*Nem szeretnék erről most beszélni.Azt szeretném,ha jól éreznéd magad.*jelenti ki,majd elszántan elkezdi lehámozni róla a ruhákat.Amint lesegíti felsőjét csókot nyom ajkaira.Lassan halad lefelé,egészen a férfiasságáig.Ott egy pillanatra megtorpan,majd szájába veszi azt.Nem néz fel,túl kínosnak érzi jelen helyzetében.*
|
*Elmosolyodik* - Örülök, hogy ezt mondod... *simogatja tovább, de amint Hermész magához húzza egy kicsit megáll, s csak nézi pár pillanatig Hermész vörös arcát, majd óvatosan megsimogatja azt* - nem kell félned, biztosra veszem, hogy te sosem fogsz vadállattá válni, úgy gondolom te senkinek sem tudnál ártani, s attól mert nyersz egy kis szabadságot, az nem jelenti azt, hogy meg fogsz változni... én legalábbis nem szeretném, pont jó vagy így ahogy vagy... így vagy önmagad, bár néha lehetne egy kicsit nagyobb önbizalmad, de persze megértem, hogy egy macskalénynek nem éppen könnyű... *mellé fekszik* - Akarsz erről beszélgetni?
|
De,én szeretem...ha olyan emberrel csinálhatom,aki...nos olyan,mint te.*válik vérvörössé az arca,tekintetét is félrekapja.Nem mer felnézni a fiúra,főleg mikor az férfiasságát kezdi ingerelni.Nagyot nyel,közben keze felcsúszik Percy oldalán,majd magához húzza.*Nem akarok olyan lenni,mint mondjuk Robek.*motyogja maga elé,de még mindig nem néz a másikra.*
|
- Igazából nincs... ezért akartam tudni, te hogy szereted... vagy... te már nem is nagyon élvezed az ilyesmit? *szabadítja meg óvatosan ruháitól, közben pedig nyakába lehell* - Akkor csak... legyünk egyszerűek, nem szeretem a komplikált dolgokat... *simít végig szőke haján* - Egyébként félsz attól, hogy más leszel? Hogy változhatsz? Hogy két különböző életet élsz? *közben kezébe veszi a kandúr férfiasságát, s óvatosan ingerelni kezdi*
|
Biztos?És ha...*folytatta volna a faggatást,de ekkor Percy csókot lehelt ajkaira.Elhallgatott és másfelé terelődtek a gondolatai.*Én...sose gondolkoztam ilyenen.*ismerte be a dolgot.*Így nem tudom megmondani,hogy melyik a kedvencem.Miért neked melyik?*kérdez vissza,közben átadja magát a kényeztetésnek.Csókot nyom a fiú nyakára,míg kezeit a másik mellkasán pihenteti.*
|
-Ez nem történhet meg... mivel ez csak ideiglenes dolog... tudom, hogy furcsa, de egyenlőre így kell tennünk... *megmosolyogta Hermész komoly arckifejezését* - Mi ez a komolyság? *búgta a fülébe, majd lassan ledöntötte az ágyra, s megcsókolta ajkait, kezeivel óvatos táncot lejtett a macska hasán, ujjai bemasíroztak a szövet alá, hogy újabb felfedezésre induljanak a kandúrka testén.* - Egyébként kíváncsi vagyok, te hogy szereted csinálni... melyik az a póz amit a legjobban kedvelsz? *kérdezi miközben ingerli mellbimbóit*
|
De,ha gyakran kell másnak lennem,nem történhet meg,hogy eltűnik a régi énem?Esetleg a régihez kapok egy másikat?Hallottam olyat,hogy valakinek kettős személyisége volt.*emlékezik vissza,majd elhallgat Percy kijelentésén.*~Mindent megtett,amit csak kért.Megóv és vigyáz rám,ráadásul sosem alázott meg.~*gondolkodik magában,majd bólint egyet.*Rendben.*tekint rá komoly szemekkel*
|
- Azt hiszem egyenlőre ez az egyetlen út... sajnálom biztosan nem tetszik, hogy el kell rejtened magad, másnak lenned, de talán... ez az éned bátrabb és magabiztosabbá válhat... amikor emberi vagy... nem kell félned attól, hogy megaláznak, vagy bántanak... megvédhetlek téged.... de talán így nem is lehetsz önmagad.... nem tudom, igazán nehéz helyzet. *megmosolyogja Hermész kijelentését, de közben el is vörösödik* - Szeretnék szeretkezni veled, ha te is velem... ha nem azért mert azt kérem, hanem mert valóban te is szeretnéd... *mondja komolysággal*
|
*Magához ölelte a fiút és el sem engedte.Nem nézett fel rá,csak némán hallgatta.*De csak akkor lesz az életemnek jobb szakasza,ha kint folyton így öltözködöm,nem?*érdeklődik.*Mivel ma azt csináltuk amit én szerettem volna,így az lenne a tisztességes,ha most azt csinálnánk,amit te szeretnél...mit szeretnél?*kérdezi,s most felpillant rá,de még nem engedi el.*
|
- Hát igen... sajnos ebben a világban ezek mérvadó dolgok, de... sokszor elviszlek majd magammal így... és meglátod az életed egy jobbik szakasza kezdődik majd el... melletted leszek és mindig számíthatsz rám... *húz végig a srác ajkain* - Mit szeretnél csinálni? *érdeklődött, miközben szemeit le sem vette Hermészről.*
|
*Annyira belemélyedt a gondolataiba,hogy összerezzent Percy érintésére.*Olyan furcsa.Teljesen más,mint amit megszoktam.Elég egy sapka,hogy az emberek teljesen máshogy álljanak hozzám.*magyarázza,míg Percy végigsimít arcán,majd mikor megcsókolja elhallgat.*
|
*Összedobott magának egy szendvicset, nem időzött sokat a konyhában, amikor felért hermész még a tükör előtt volt, megfogta a vállait* - tetszik az új kinézeted? szerintem mindkettő nagyon aranyos... *végig simít az arcán* - és persze mindig gyönyörű vagy... *megcsókolja ha Hermész nem vonakodik*
|
*Lassan felment a szobába,ahol nem olyan rég,még magára kapta a ruhákat.Amint felért,odalépdelt a tükör elé és csak meredt magára.Meglepő volt számára,hogy pár új ruha mennyire mássá tudja tenni.Mintha egy új személyiséget kapott volna.Nem bámulták meg az utcán,nem szólták meg.Egy átlagos gyerekként élhetett.*
|
- Igen, nagyon jól éreztem magam... *mosolygott rá* - Rendben akkor gyorsan össze ütök magamnak egy szendvicset, te menj csak nyugodtan és vedd le a felesleges ruhákat, hamar végzek, és utánad megyek rendben?
|
[204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
