|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.15. 22:29 - |
Ebben a kastélyban sok macskalény megfordult már, de mindnek egy volt a gazdája, Sueshan Agake... a Futamino kastély szomszédságában áll.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Lihegve roskad össze amennyire még tud, de a sírást nem hagyja abba.* - Fáj... *nyöszörgi, s hangjában érezni a fájdalmat, ahogy azt is, hogy sír. Kicsit még fekszik, majd vadul kezdi dobálni magát, hogy keze kiszabaduljon. Úgy érzi magát, mint egy tehetetlen vadállat, akit épp leszúrni készülnek. Ez egész helyzetben talán ez zavarja a legjobban. Rémülten próbálkozik a szabadulással és még csak reagálni sem hajlandó Agake szavaira és cselekedeteire.*
|
18+* Agake lökései nem tartanak soká, kikényszeredett győzelem az olyan, ahol a célszalagot az ember elé tolják.. ebben nem látott élvezetet, s a fiú beletörődő magatartása is valami romboló fájdalom testet öltése volt, a férfiú pedig nem kívánt a kandúrnak szenvedést..folytatásra készen, pihegve a fiúhoz simul, próbálja kitapogatni annak párnába fúrt arcát.* - ne sírj..*kéri megtörten, amint érzi a nedvességet az ujjain* -ne hidd, hogy bántani akarlak..*szól csendesen, így, hátulról átkarolja ahogy csak tudja. Agake nem volt az az ölelgetős fajta, s most ez az érzés sugárzó, meghitt fénnyalábként érkezett szívébe.* -te vagy a legszebb dolog az életemben..*simogatja a fiút tovább* - bármit neked adnék..és mindenem neked is adom.. *suttogja rekedten* - hadd kapjalak meg hát én is téged.. teljesen..örökre.. Sanatio *dorombolja a fiú tincseit cirógatva.*
|
18+- Ihh..Ihhgeh...nh....*nyögi reszkető hangon válaszul.* - Ehh... ehlég... Kérem....*fordította most tekintetét Agakéra, de hiába a kérés, hisz a férfi megmozdul benne, arcát azonnal egy párnába fúrja. A fájdalom ismét elönti a testét és felüvölt. Ahogy Agake durvul, ő úgy vált nyögésekről lihegésre. Kezeivel vadul kezd rángatózni, de ereje alig maradt és minden mozdulat hatalmas fájdalmat kelt benne, így ezzel fel is hagy. Megadva magát fekszik a hasán és próbálja elérni, hogy a fájdalma csökkenjen, csípőjét kicsit kitolja és hagyja, hogy a férfi azt tegyen amit akar, hisz már teljesen fölösleges ellenkeznie. Könnyei azonban egyre jobban törnek felszínre, teste továbbra is reszket.*
|
18+- Fájt? *kérdezte a tőle telhető legártatlanabb hangon. Érezte a fiú remegését, s mindent megtett, hogy a srácnak ez ne legyen kín, de valahogy gyönyörűség volt a számára a szívből felszakadó, keresű kiáltás. Megrészegülten szorítja magához a fiút, szívét-lelkét betölti ez a vad szerelem. Lassan mozogni kezd, körmével végighántja San lapockáját, hátát..megszűnt a külvilág, csak a csodálatos macska létezik számára, mintha mindig is erre a pillanatra várt volna egész életében, ezért született ide, hogy eggyé válhasson ezzel a fantasztikus lénnyel. Mozdulataiba lökéseket visz, ajkát zihálásba fulladó kéjes nyögések hagyják el.*
|
18+*Apró nyögések közepette próbált tovább ellenkezni, de hiába. A percek olyan lassan és fájdalmasan teltek számára. Ahogy az ujjak kikerültek belőle, megkönnyebbülve sóhajtott fel, azt gondolva, hogy vége, de hamar rá kellett jönnie, hogy ez koránt sincs így. Agakét érezve magában, egy üvöltésre késztette, mely a fájdalmát árasztotta magából. Szemei ismét összeszorultak és az érzés, ami átjárta, könnyeket csalt a szemébe, amire a fájdalom csak rá tett egy lapáttal. A gyomra görcsberándult, egész testében remegett, apró izzadtság cseppek gyöngyöztek a homlokán. Jó ideig kiáltott a fájdalomtól, aztán csak a fogai között fújtatott, igyekezve magában tartani a jelét annak, hogy mennyire is fájdalmas számára amit a férfi művel. Agake suttogásától megborzongott, de továbbra is csak nyögdécselt és fújtatott. Kezei ökölbe szorultak és karmait akaratlanul is magába mélyesztette, mivel nem volt miben kapaszkodnia.*
|
18+*A kandúr minden sóhaja felkorbácsolja a lelkében lakó vadállatot, s bár valamitől szívéből megszerette a kandúrt, s úgy tekintett rá, mint egy drágakőre, a fenevad kezdte átvenni az irányítást teste fölött. Még néhány percig eljátszott így a fiúval, hamarosan elegendőnek ítélte meg ezt, kihúzta belőle ujjat, újabb csókokkal halmozva el a kandúrt.* - állj készen..*lehelte élvezettel, s belehatolt a macskába. Elöntötte a kéj, szinte kábulatba esett rögtön, hozzásimult Sanatiohoz, egész lényével érezni vágyta közelségét, hallani a leheletét, magába szívni illatát..* -az enyém vagy..és örökre az enyém is maradsz..*súgta*
|
18+* Ahogy Agake elkezdte kis játékát Sanatio fészkelődni próbált és szabadulni tőle, de mivel kezei meg voltak kötve nem ment nagyon sokra. A mennydörgések és villámok kevésbé zavarták a benne munkálkodó alkohol miatt, ám az ami a közelében zajlott, már enyhén frusztrálta. Tovább mocorgott, hátha sikerül elszabadulnia, de semmi eredménye nem volt.* - Ne.. Nehm... *nyögött fel a fiú, ahogy a férfi a fülébe harapott. Ez után halk, erőlködő nyögések hagyták el a száját. Próbál ellenállni és szabadulni, de hiába a lelki erőlködés, ha a teste, az érzékei lassan nem hallgatva rá adják meg magukat Sagakénak. A hideg is kirázza, mikor a férfi a nyakán játszik éppen. Arcán már nem csak az alkohol, de a zavar vörös kis csíkja is láthatóvá válik. Szemeiben csillog a félelem, mikor a csókot kapja, de ellenkezni nem igen tud. Teste gyenge, ki van kötve és az érzések lassan magával ragadják.* -M...Mihh?*nyög ismét, megpróbálva a férfira pillantani, de az már túl lent van ahhoz, hogy rá tudjon pillantani. Ismét kirázza a hideg, ahogy Agake ujja végigszalad a csigolyáin, majd az érzés. Ahogy az ujj a testébe kerül, egy apró, a fájdalmát visszatartó nyögés szalad ki a fiú száján.* - Fá... fáj... *szorítja össze a szemét, majd lassan kinyitja. Az egész teste beleremeg, mikor még egy ujj belekerül és egy kevésbé visszafogott fájdalommal dúsított nyögést hallat a kandúr, s ezek a nyögések az ujj mozgatására csak sokasodnak.* -Nehh... Kéhrem... áh..áhllj....*nyögi ki nehézkesen*
|
*A férfi nem kért további invitálást, vad mohósággal kebelezte be Sant, vérében előre pezsgett a győzelem érzése, a macska most képtelen menekülni, rá van kényszerítve, hogy elfogadja a szerelmét..talán még senkit sem kívánt ennyire, s nem őrjítette így senkinek vadító tánca, ahogy a kandúr egyetlen mozdulata megtette ezt..forrón vágyta már a közelségét, mindeddig csak menekült és visszakozott tőle a macska, s ez egyre inkább szította őt, kihasznált most minden pillanatot, csókjaival hintette be a fiú porcikáit egytől egyig, szét tudta volna tépni abban a pillanatban.. a vihar még nem vonult el, időnként élesen feldörgött, s a férfiú még vadabbul szorította magához Sanatiot..* -ellazultál már? *kérdi s a választ meg sem várva játékosan belearap a fiú fülébe, a hajába túr, élvezettel mélyeszti s húzza végig körmét a macska bőrén.* -leszek a démonod aki a mennybe repít..*suttogja a srác nyakán játsszva ajkaival. Még egy utolsó mézízű csókot lehel San ajkára, majd kis időre elszakad tőle, lejjebb kúszik.* - készülj fel..*figyelmezteti, egy ujját véighúzza a srác gerincén, ő maga beleborzong az érintésbe, egyre lejjebb halad, s végül így behatol a fiúba.*- Milyen érzés? * tudakolja telhetetlen kíváncsisággal, hagyja egy kicsit, hadd szokja ezt, majd a következő ujja is követi ezt a példát. Elkezdi mozgatni benne, másik kezével a macska hátát cirógatva megnyugtatás képpen..* - folytathatom..? *suttogja izgatottan zihálva, mozdulatai elárulják, a válasz nem túl sokat számít már..*
|
*Figyelte Agakét,de nem mondott semmit. Belül érezte, hogy valami nem stimmel, de egy értetlen fülbillentés után a parancsnak megfelelően cselekedett és a hasára fordult. Furcsálva figyelte ahogy a kezére kerül az anyag, de nagyon nem tett ellene.* - Ez.. mire jó? *kérdezi meg értetlenül, a fülét billegetve. Még akkor is csak értetlenül pillantgatott körbe, mikor Agake azt mondta neki lazítson és megcirógatta az arcát. Csak akkor kezdte, nagyjából felfogni a helyzetet, mikor a köntös lekerült róla. Azonnal fészkelődni kezdett és megpróbált hátra pillantani.* - Mi...t... csinál?
|
*Agake szemében hasonló fény gyúl, mint a zsákmányára rávetődő farkasnak. Bűvöli a srác összefüggéstelen beszéde, mérhetetlen kiszolgáltatottsága.. * - ne kérdezz semmit.. hát nem bízol bennem? *kérdezte mézesmázosan, a fiú köntöséből kihúzta a vékony, de erős textilövet, rácsavarta San csuklójára ha a fiú nem akadékoskodott túlzottan.. a selyem másik végét az ágyhoz csomózta, még maga sem tudta volna túlzottan lefejtegetni ezeket, nemhogy még ittasan..* -lazíts cicám..*cirógatja meg San arcát, kezei lejebb kúsznak, a köntös lebomlik*
|
- Kényel... *kezdi, de már a párnák között is fekszik. Lassan körbepillant, közben fülei fel, le járkálnak érdeklődve, majd tekintetét Agakéra vezeti és rajta is tartja.* - Öntu... dat? *kérdezi értetlenül* - Mi? Miért?*folytatja, majd végig pillant a rajta lévő köntösön.* - Nyom a farkam... *jelenti ki ismét a férfira pillantva, s nem is fogja fel, hogy ez talán félreérthető.* - Kerestem... És arra mentem. *mondja röviden, a többit pedig már csak hallgatja, közben hatalmasakat pislog és értetlenül billenti oldalra pirult fejét, mivel ebben az állapotban nem igazán érti a dolgokat.* - For..dulja... Miért?
|
*Elégedetten néz végig művén* - pedig fekve talán kényelmesebb *nyomja le a macskát a párnák közé* - már eleget ittál..szükségem van az öntudatodra*veszi ki a kezéből a törékeny tárgyat* - nincs meleged ? ez a rongy például kimondottan útban van..*bök a köntösre* -mesélj.. mesélj arról, hogy kerültél arra a szerencsétlen utcára, és égetted porrá az egéz lényemet..arról, hogy miért küzdesz az ellen, amit te is akarsz.. miért lángolsz itt bennem, és miért nem érted, te vagy a lepke, én a végzeted hozó máglya..? *búgja San fülébe* - hol is tartottunk a múltkor.. ja igen.. fordulj meg, cicám..*kéri dallamosan, ördögi mosollyal*
|
*Hamar kiissza az italt, s mikor kapja az új adagot, abba is belekezd. Mosolya fokozatosan vigyorrá változik és kicsit dülöngél is.* - Kö.. szönöm. *mondja kicsit érdekesen, mivel az alkohol hatása alá került, majd okítóan mutatja fel a mutatóujját és nemlegesen int vele.* - Nem, nem. Ha lefek...szem nem lehet inni, mert maga...mra ön..töm. *mondja, néha kicsit furán megszakítva a szavakat és azzal ismét kiiszik mindent a pohárból. Az utolsó korty után bepillant a poharába, s mintha távcső lenne kezd vele kémlelni.* - Mesélek! *jelenti ki kezeit lelkesen lendítve fel, majd kezdené a magyarázást, de kis ideig csak hallgatva néz előre, aztán Agakéra pillant.* - Mit?
|
-Igyál csak még..*bíztatja higgadtan, ha a macska kihörpintette a pohár tartalmát, tölt még neki*- na, most hogy érzed magad? *kérdi, odakinntről még be-behallatszik egy tompa dörrenés* - elfeküdhetsz ha úgy jobb *mondja mohón figyelve az alkohol hatását a kandúron* - most pedig.. mesélj magadról.. *bújik közelebb Sanatiohoz*
|
*Enged a férfinak és kissé remegve felül az ágyra. Árva tekintettel néz Agake után, mikor ő megint egy szekrényhez megy. Érdeklődve pillant utána az elővett üvegre, de nem látja mi is az. Kezébe kerül a pohár az ismeretlen üvegből származó tartalmával.* - Kö.. Köszönöm... *suttogja és apró, láthatatlan mosoly kerül az arcára, mivel úgy érzi, hogy valóban törődnek vele. Először életében. Aztán belekortyol. A kesernyés íztől megborzong.* - Én nem szerem... *mondja halkan, aztán ismét iszik kicsit a zavarba jövetele miatt. A keserű ital megint borzongásra készteti. Apró kis vörösség jelenik meg az arcán, szédülni kezd és tompulnak az érzékei, szája pedig apró mosolyra húzódik.*
|
*Valamelyest megkönnyebbül háborgó lelke, ahogy a fiú is megnyugszik. Ha a macska hajlandó rá, felsegíti őt az ágyra, morog valamit, s újra egy szekrényben nyúlkál. Levesz a polcról egy gyönygházfényű üveget, tartalmából önt az üvegasztalon pihenő pohárba, azt Sanatio kezébe nyomja* -idd meg.. jót tesz..* mondja, azzal leül a kandúr mellé* - megnyugtat.. és a kaviárba sem tettem mérget.. *jegyzi meg sértődötten*
|
*Mikor a férfi szorosan magához öleli, szemei kinyílnak s megdöbbenve pillant Agakéra. Először ölelte magához valaki, így ez most furán jól esik neki és megkönnyebbülve hunyja le a szemét. Csak akkor nyitja ki ismét, mikor a férfi letörli a könnyeit. Ezt követően ismét Agakéhoz bújik és nem is igen akarja most elengedni, de megteszi. Utána csak ül, megmozdulni sem mer és nagyon meglepi, mikor a magát gazdájának kikiáltó ember ráteríti a köntöst.*
|
*Agake mindig értetlenkedve szemlélte a vihartól reszkető illetőket, most is csak tehetetlen kíváncsisággal figyelte ahogy a kandúr farkán felborzolódik a szőr, szeme ismét könnyben úszik..ahogy ruhájába kapaszkodik, meghökken, majd letérdel hozzá* -nyugodj meg..*susogja magához szorítva a fiút* - nincs semmi vész.. a lehető legjobb helyen vagy..*hangja most megnyugtatóan cseng, ha Sanatio hagyja neki, finoman letörli a forró könnyeket. Ha a macska megnyugodott egy kicsit, egy szekrényhez lép, előkotor egy bordó selyemköntöst, azt ráteríti a kandúrra.*
|
- Kérem szépen... *néz ismét könnyes szemekkel a férfira, ekkor újabb hatalmas dörrenés hallatszódott, mely most villámmal párosult. Sanatio szíve kihagyott egyet a riadtságtól és tudatán kívül, már lökte is magát előre, ami azt eredményezte, hogy az ágyon ülő Agake előtt térdelt és annak ruhájába kapaszkodva bújt könnyes tekintettel a férfihoz. Reszketve térdelt, szemeit szorosan összezárva.*
|
-Miért olyan fontos az a ruha?! *rivall rá* - ha ennyire feszélyez a természetes állapotod levetkőzöm én is !*ajánlja forrongva, villogó pillantásokat küldve a kandúr felé* -mint láthattad, nem vagyok türelmes fajta..*hangjába vészes higgadtság költözött* - úgyhogy egyél amíg szépen mondom..* visszaül az ágyra, merőn nézi a földön térdeplő Sanatiot.*
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
