|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Ráfér, hogy valami jó is történjen vele - vont vállat Gar - ami nekem kijár, az neki is, jó gazdi vagyok, hát nem?
Kíváncsian várta mi lesz ebből. Amúgy távol tartotta magát az emberek ragacsos érzéseitől, amitől neki mindig hányingere támadt, de most szívesen nézegette Shan reakcióját. Érdekelte. Egy kicsit beleszeretett, amíg megdugta.
August úgy beszélt, mint aki észre se veszi a cica félszegségét. Már egészen pici korában megtanulta ennek a mikéntjét, megvolt a technikája, olyannyira, hogy nem is látszott rajta, hogy alakít. Annyira természetesen jött belőle, a lénye része volt. Visszatükrözni mindent, amit a partnere önmagán akar látni, hogy el legyen kápráztatva önmagától, és Augusttól is, aki mindezt észrevette benne... és elnyelni mindent, amit a partner is kerül, mintha nem is léteznének azok a dolgok. Ilyen szemvakító tükör és mindent elnyelő fekete lyuk tudott lenni, épp csak ügyesen kellett lavírozni a kettő között. Dehát ő ezt kirázta a kisujjából. Akivel beszélt, az tényleg értékes és csodás személynek érezhette magát a férfi mellett, úgy beszélt velük, úgy nézett rájuk, kíváncsian, mintha a világ legeslegérdekesebb egyénével társalogna. A testtartása is nyitott volt, fesztelen, bizalomgerjesztően laza.
- Én örülnék egy ilyen cicának - mondta nagyon is komolyan, édes hangszínnel.
Az ujjai finoman érintették a macska fülét. Tényleg jól esett neki, hogy megsimogathatja. Keze ezután a fiú hajára tévedt.
- Én...? - elmosolyodott a fiú kérdésén - én rossz vagyok, azért vagyok jobb mindannyiuknál.
Közelebb hajolt a macskához, Fereen már érezhette August füstös parfümillatát. Egészen lassan mozgott, nem akarta elijeszteni. Kéjesen lassan közeledett arca a macskáéhoz.
- Akarod tudni, mennyire? - suttogta a nyakába. A lehelete forró volt, vágyódó.
|
Annyira lekötötte az, hogy az idegen férfi beszélt hozzá, hogy észre se vette, hogy milyen közel jött hozzá August. Nyelt egy nagyot, érezhetően félt picit, de ahogy az idegen beszélt hozzá, úgy érezte, hogy nincs mitől félnie, mert nem fogja őt bántani. Pedig először azt hitte, hogy bántani fogja, amiért itt van és lopni próbált. Lehajtotta a fejét, mikor azt mondta neki, hogy helyes cica. Igazából Fereen sose nézte meg magát igazán, párszor látta magát tükörben, de nem nagyon foglalkozott vele, így hát nem tudta, hogy August vajon igaza mond-e vagy sem.
- Én... Nem ilyen macskát akart magának Garley... Az üzletben csak rá lettem sózva - fújta ki a levegőt és igazából ez volt az, ami leginkább elkeserítette szegényt. Az, hogy eddig senkinek se kellett, de végül is meg volt rá az okuk. Vékony volt, alacsony, erőtlen és még egyéb hiányosságai is voltak. Végül megint Augustra nézett, mikor az rá mosolygott.
- Nem tudom – motyogta, mikor a bundája került szóba. Először azt tervezte, hogy hátrál tőle, de mikor hozzá ért a füléhez, kirázta a hideg, picit meg is mozgatta őket. Soha senki nem ért még hozzájuk, ezért is hagyta magát kicsit.
- Miért, te milyen... milyen ember vagy? - kérdezett vissza, majd felnézett Augustra. - Jobb vagy rosszabb? - nyelt egyet. Bár nem nézte volna ki belőle, hogy gonosz, hiszen olyan kedves volt most vele. Fereen pedig naiv volt, így hitt is a szavának.
- Elmondod? - kíváncsiskodott tovább, és észre se vette, hogy igazából a farka jobbra és balra jár. Furcsa reakciót váltott ki belőle ez a kedves férfi. Sose volt vele senki ezelőtt kedves és barátságos, így hát jól esett neki. Buta macska...
 |
- Én szívesen elhallgatnám... meddig jut a cicusod. - búgta. - nagyon kedvesnek tűnik vele - mondta miután résnyire nyitotta az ajtót halkan, hogy jobban hallja őket. Kíváncsi volt, mégis milyen August "csajozós" dumája. Egyre hevesebben vert a szíve, sajnos nem látta a jelenetet de elképzelte magában, ez az egész valahogy megdobogtatta a szívét, érezte, hogy August direkt akar tisztességtelenül játszani. Gondolataiban már azon töprengett, hogymagával viszi a fürdőbe. Mindig szerette volna kipróbálni a csempéhez nyomva, vizes testtel, hallgatva a srác szidalmait.
 |
- Mit tudjam én azt?! A te dugópajtid!
Megigazgatta a ruháját, s újabb cigire gyújtott. A cicusa eddig is elvolt, gondolta, August már nem tehet nagyobb bajt.
- Vannak ilyen emberek - mondta August, s észrevehetetlenül közelített a macska felé - megszerzik maguknak a macskalényt, aztán már nem törődnek vele. Pedig csak egy napja vagy nála. Nem is unhatott rád... csak egyszerűen nem becsül meg. Pedig helyes cica vagy.
Legbájosabb mosolyát villantotta rá. Karcos hangja most lágy volt, de így is rekedtes.
- Egészen különleges színű a bundád. Hollófekete. Biztos selymes is - mondta elbűvölve, s ha Fereen engedte, az ujjait a kandúr füléhez érintette, végigsimított a füle vonalán.
- Én nem olyan ember vagyok... mint az - biccentett fejével az emelet felé - nem olyan, akikhez hozzászoktál - folytatta suttogva - hanem egészen más...
|
| Érdeklődve figyelte az idegent, majd mikor az bemutatkozott és viszonylag kedves is volt vele, megmozgatta fülét és egy picit a farkát is. Nem ment ugyan túl közel a férfihoz, mert nem tudta, hogy mit akarhat itt, de ettől függetlenül nem volt túl bizalmatlan vele.
- Az én nevem Fereen - mutatkozott be óvatosan, de kezdte furcsán érezni magát. Idegen volt neki ez az érzés, így inkább hamar elpillantott. Nem nézett Augustra. Aztán mikor a gazdája, azaz Garley jött szóba, felfigyelt és azonnal a férfira nézett. Nem értette, hogy miért került ez az egész szóba.
- Ő... Ő... Még csak egy napja vagyok nála - hajtotta le a fejét, majd elkezdte az ujjait piszkálni.
- Nem igazán - vallotta be, de nem akarta azt, hogy esetleg panasznak vegye ezt az idegen. Nem panaszkodott, hiszen jobb volt, mint a ketrecben, de az tény, hogy szerette volna, hogy ha egy kicsit törődik vele valaki. |
Shan hagyta magát, élvezte az ölelést, de ki is bontakozott belőle, mikor a férfi már nem kívánta többé a karjaiban tartani. - Igazán élveztem, rég nem dugott meg ennyire jól senki... - lehellte, s csókot nyomott ajkaira. - Örülök, hogy így gondolod. Hmmm úgy hallom... August megtalálta a cicusod. - felkelt, s elkezdte vissza húzni magára ruháit. Izgalom lett úrrá rajta attól a ténytől, hogy August a házában van. Érezte, ahogy a ragacsos folyadék elhagyja a testét, s végig pereg combjain. Valamiért ezt is izgatónak találta. - Mit gondolsz megzavarjuk őket vagy várjuk ki a végét?
|
- Rendkívül figyelmes - lihegte Garley.
Mikor Shan végzett, nem zavartatta magát. Hagyta, hogy a férfi egy kicsit szusszanjon, aztán máris közelebb húzta magához.
- Olyan szép arcod van - közölte vele, s ha Shan hagyta, akkor így fejezte be féktelen ölelkezésüket. Fogalma sem lehetett arról, milyen az az August nevű valaki, de az végtelen mámorral töltötte el, hogy legyőzte, ő uralkodik, hiába őt szereti Shant, mégis vele dugott. És ez, a befejezés volt a csúcsa. Egészen a tulajdonának tekintette most Shant. Kielégítette őt úgy, ahogy August nem, és ezennel rárakta a pecsétjét.
Menjen Shan így August elé... az ő nedveitől mocskosan, átitatódva az ő szagával, megbélyegezve.
August nézte egy percig a macskát, aztán ahogy az hozzá szólt, majdnem elnevette magát. De a fenti hangok miatt nem volt jókedvében.
- De, pont azért - mondta gyúnyosan. Összeállt neki a kép, hogy ez a macska valószínűleg azé a krapeké lehet, akivel Shan épp dugott. Mennyire betegek ezek, hogy így intézik, mások füle hallatára, gondolta August. Aztán az jutott eszébe, a cicát sem kéne kihagyni a buliból.
Az csak a dolog egyik része volt, hogy a macskalények fétisszámba mentek nála. Imádta húzogatni a bojtos kis fülüket szex közben, és a csavarodó farkincájuktól mindig felizgult. De most a helyzet miatt is nagyon elkezdte érdekelni őt a kandúr. Milyen csodás bosszú! Ha Shan ezt megteheti vele, akkor ő is így játszik.
- Augustnak hívnak - mondta neki barátságos hangon.
Legsármosabb modorát vette elő. Nem volt nehéz neki, elvégre mégiscsak egy rocksztár volt, ebből élt... varázsolt. A hangjával, a testtartásával, a kisugárzásával. Nem is tudatosan, egyszerűen csak kilökődött belőle a szexuális energia. És most épp a kandúrka volt az, aki felfoghatta a belőle áradó hőt.
- A gazdád nem törődik veled? - kérdezte. Érződött a hangjából, hogy ő bizony szívesen törődne a macskával.
|
Még mindig nagyon aggódott amiatt, hogy lopnia kell, de igaza volt a macskának, akivel kint találkozott, hogy változnia kell és meg kell mutatnia Garleynak, hogy ő bizony képes rá és össze tudja szedni magát. Nem aggódott most, hiszen tudta, hogy a két férfi odafent van, hiszen elég hangosak voltak. Fereen néha megmozgatta ugyan a fülét, de kissé figyelmetlen volt. Ennek hála, mikor az ismeretlen hang azt mondta, hogy jön valaki, későn kapcsolt és már csak azt vette észre, hogy az idegen belépett a szobába és kérdőre vonta, hogy mit csinál.
- Én... - makogta kissé riadtan. Természetesen egyből összehúzta magát. - Én csak... - hátrált kissé. Nem készült fel arra, hogy valaki meglepi. Noha bátortalan volt, de aztán megemberelte magát és visszakérdezett.
- Te ki vagy és... és miért jöttél? - kérdezte halkan és egyáltalán nem sikerült neki magabiztosságat varázsolnia magára. Sőt, olyan volt, mint egy riadt állat. Tökéletesen látta a férfit, aki megjelent és picit meg is ijedt tőle.
- Csak nem azért, hogy kirabold a ház tulajdonosát? - kérdezte, majd nyelt egyet, majd megnézte a férfit megint. Furcsa volt, de igazából most, hogy így jobban megnézte, nem keltett akkora félelmet Fereenben, mint elsőre gondolta, eddig legalábbis.
|
- Talán igen... de anyira édes, nem bírtam kihagyni a lehetőséget. - lovagolt továbbra is a férfin, már érezte, hogy hamarosan elsül. - A legjobb... én tényleg szeretem őt. - lihegte, s érezte hogy hamarosan eléri a cúcsot. - De szeretem, ha valaki olyan markánsan dug meg, mint te. Izgató... imádom! Csak azért mert... úgy gondoltam... akkor nem hívná ki a zsarukat. -ekkor meghallotta a férfi hangját odalentről, libabőrössé vált és egyből el is élvezett, kieresztve hangját. - Francba ez túl... izgató.
Eközben a fekete macska még mindig ott ólálkodott a ház körül, Büszke volt a kandúrra, hogy rávette magát a cselekvésre. - Ügyes fiú vagy. - hallotta meg az idege hangokat. - Jön valaki. - figyelmeztette, s ő maga is, amilyen hirtelen jött, oly hirtelen vált kámforrá, habár még mindig ott volt a közelben, s bár még csak nemrég találkozott a macskával úgy gondolta ott marad, hogy ha bármi baja esne, közbe tudjon lépni. Nem mintha lett volna rá oka, de sajnálta a kandúrt.
 |
- Milyen aljas - röhögte Garley, miközben Shant dugta. Képes valakinek szerelmet vallani a telefonban, miközben az ő farkn lovagol. Ez rettentően tetszett neki. Már szinte megkedvelte Shant. Olyan törvényenkívüli volt, mint ő, csak ő nem a szó konkrét értelmében, hanem az érzelmek és a kapcsolatok síkján.
- Mindenki nélkül lehet élni - felelte a bűnöző, s ahogy Shan kérte, egyre mélyített a lökésein.
- Jó csávó? - érdeklődött. Egy drámázás már nem hiányzott neki, ha éppen egy szerelmi háromszögbe bonyolódott volna bele.
- Mitől jobb az a vezió? - kérdezte fújtatva. Arra nem gondolt, hogy őt akarn Shan védeni. Inkább arra gyanakodott, ezzel szépíti a saját mocskosságát a kis szerelme előtt Shan. Bár azt nem értette, ez mitől megnyugtatóbb. Talán úgy még igényesnek tűnt valamicskét. De a valóságban leállt dugni bárkivel, aki betévedt az otthonába, gondolta Gar.
A kocsi irdatlan sebességgel száguldott. Nem érdekelte Augustot, mit tarolnak le, csak legyenek már ott! Mikor megérkezek, kiugrott, hevesen szaladt be a házba. Nem tudta mi fogadja majd ott... Shan próbál úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, vagy épp ellenkezőleg..
De még mielőtt odáig jutott volna, a földszinten észrevette a matató kandúrt.
- Hát ez mi? - lassított le hirtelen, majd meg is állt. Shan azt mondta, gyűlöli a macskákat. Akkor nem lehet az övé... valahogy kételkedett abban, hogy azóta beszertett egyet.
Látta, hogy a macska a fiókokban kotorászik.
- Hé, te - mordult élesen a macskára - mi a frászt csinálsz?
|
Igazat adott belül ennek az idegen macskának, hiszen való igaz, hogy Garley is abból keresi a kenyerét, mert lop. Fereennek is össze kell szednie magát, különben nem marad életben. Ez igaz. Össze kellett szednie magát, mert különben nem fog életben maradni.
- Igazad van... - szipogta, hiszen nagyon ideges volt. Szeretett volna új életet kezdeni, de ha nem változik meg, akkor nem fog tudni megfelelni a gazdájának.
- Nem tudom, hogy képes leszek-e rá, de megpróbálom - motyogta, majd mikor felnézett, akkor épp volt esélye meglátni azt a macskalényt, vagyis félvért egy pillanatra. Végül felkászálódott a földről, majd erőt vett magát.
- Én... Köszönöm, hogy segíteni próbálsz. Igazad van, így fogok tenni. Megmutatom Garleynak, hogy míg ő odafent van, én is hasznos tudok lenni a számára. Nem akarok kolonc lenni - fújta ki a levegőt, majd sebtében besietett a házba, de még az ajtóban visszanézett, hátha látja az idegent, aki segíteni akart neki. Végül úgy döntött, hogy annak ellenére, hogy a házban a hangok egyre hangosabbak voltak, elkezdett keresgélni mindenfélét. Drága gyertyatartót, esetleg ékszerek után kutatott, nem volt biztos abban, hogy talál valamit, de mindent átnézett, de semmit se túrt fel. Fülét lelapította, megpróbálta kirázni a mocskos hangokat, amik odafentről jöttek, és a kabátja zsebébe kezdte eltenni azt, amit talált.
|
Shan elvigyorodott ahogy meghallotta August hangját, s ki is eresztette a hangját, hogy csak még jobban feltüzelje. - Boldog vagyok, hogy felhívtál. - kuncogta - Mit ghondolsz? Meddig bírom szex nélkül? - nyalintott végig szája szélén. - Nem ígértem meg, hogy nem fogom mással csinálni. - lehellte a telefonba, s talán emlékein keresztül august még érezhette is a fuvallatot. Végig hallgatta a mondológot, s közben piszkosul élvezte. - Szeretlek August. - mondta még mielőtt az lecsapta volna a telefont. - Úgy tűnik valaki számára világossá vált, hogy nem élhet nélkülem. - közben nem állt le a mozgással. - Ne állj le... dugj meg még mélyebben! - kérlelte Gart. - Szerinted bele menne egy hármasba? - csókolta meg a férfit, s közben úgy érezte egyenesen a mennyekben jár, szíve kalapált, teljesne feltüzelte August érkezése. - Ne szóljunk arról, hogy épp be akartál törni hozzám... mondjuk azt, hogy rendeltelek egy hostess klubból... szerepjátékozásra. - eszelte ki rögtöna tervet, így gondolta Garnak sem lesz probléma, hisz nem bukik le.
- Miért gondolod, hogy megverne csak mert lopsz? Hisz ez az élete neki is... szerintem inkább büszke lenne. Ha meg akarsz felelni neki, töröld el azt, aki most vagy, szűntesd meg... láss egy bűnöző fejével. Míg ők odafent jól érzik magukat, még csak nem is gonolnak rád. Hát mutasd meg a gazdádnak, hogy nem vagy puhány... vegyél el amit tudsz. Tudnod kell mocskosan játszani. Ragadd meg ami eléd kerül... - gondolkdoott egy kcisit mielőtt még újra megszólalt volna. - Azért akarok segteni, mert kölyök vagy és senki sem magyarázott el neked semmit. - termett melette egy ébenfekete macska, világító szemekkel, de csak egy pillanatra... majd újra eltűnt a szeme elől. - Ne légy szomorú, a amcskalények sorsa már csak iylen. Válj széppé, edzetté... meg fogod állni a helyed.
|
Garley élvezettel mozgott Shanban. Rég volt része ilyen jó dugásban, a legtöbb partnere válogatós volt, és nem hagyott neki bármit úgy, mint Shan. Vele lehetett durvulni.
- Képes vagy felvenni? Micsoda őstulok - morogta, de nem zavarta különösebben. Ő ugyanúgy elvolt. Azért igyekezte úgy dugni ezután Shant, hogy ne tudjon olyan szép tisztán beszélni, hallatszódjon a kéj a hangjában, vagy torzuljon el egyetlen nyögéssé minden mondanivalója.
Ha Shan nem is szuszogott, Garley igen, és a testek csattogása, a jellegzetes hangok szintén áthallatszódtak a telefonba.
August szíve kihagyott egy ütemet, mikor meghallotta Shan hangját. Olyan réginek tűnt az emlék róla... és most hirtelen megint jelenvalóság.
- August vagyok - lehelte a telefonba.
Hallgatott egy kicsit, hirtelen nem is tudta, mit mondjon.
- Szóval, én gondolkodtam, és...
Akkor megütötték a fülét a hangok.
- Mi... mi ez? Te éppen valakivel dugsz? Te most komolyan? Ténylegh? Hogy lehetsz ilyen ocsmány? Dugsz valakivel, és nem velem? Miközben óóó, August így, és óóó, August úgy?! Hát a jó anyádat, mit képzelsz te magadról?! Bekaphatod! Utállak! Gyűlöllek te fasz! - üvöltötte a telefonba olyan hévvel, mintha évek óta jártak volna - odamegyek te szemétláda, ezt kurvára nem úszod meg ennyivel - sziszegte - ígérgetsz össze-vissza csak úgy, aztán már mással dugatod magad?! Hát nem! Az a test az enyém!
Azzal lecsapta a telefont, a sofőrje felé fordult, közölte a címet, és már úton is volt Shan felé.
|
Természetesen már nagyon kíváncsi volt arra, hogy ki lehet az, akinek a hangját hallja, de nem látja a testét. Összezavarodott, körbe nézett, folyamatosan csak azt nézte, hogy honnét jött a hang forrása, de egyszerűen nem látott senkit. Bosszantotta a dolog, de mikor azt mondta, hogy lopjon magának ételt, akkor nyelt egyet.
- Azt... Azt nem szabad. Ha rá jön, akkor bajban leszek... Most megengedték, de parancs nélkül ellopni valamit, amit magamnak akarok, azt nem szabad – nyelt még egy nagyot, mert félt attól, hogy ha így tesz, ahogy a hang mondja és Garley rájön, akkor bajba kerül. Akár még meg is verheti érte. Azonnal maga mögé nézett, mikor olyan közelről hallotta az idegen hangját, hogy az már szinte a fülébe suttogta a szavakat, de nem látott senkit.
- Hol vagy? Miért nem mutatod meg magadat? - kérdezte a hangot, majd nemes egyszerűséggel leült a földre.
- Miért akarsz segíteni? Nem értek semmit se... - keseredett el, de kicsit úgy érezte, hogy kezd megőrülni. Mi van, ha ez a hang nem is létezik, csak a fejében. Közben érzékeny fülei miatt a kiszűrődő hangok is idegesítették, de nem foglalkozott velük. Megvakarta a füle tövét, majd felnézett az égre. Kifújta a levegőt. A félvér dologra nem tudott mit mondani, hiszen nem értett ehhez a témához, így nem szólt bele.
- Mit tegyek, hogy ne okozzak csalódást neki? - törölte meg a szemét, mert elfogta a pánik és a szomorúság hirtelen. Igaz, hogy nem akart gazdát, de úgy érezte, hogy szeretne megfelelni Garley elvárásainak, de eddig úgy látszik, hogy erre is képtelen.
|
Természetesen Shan nem ellenkezett, úgy adta át magát a férfinek, mintha már évek óta szeretők lennének. - Ki tudja, talán azt hiszed túlságosan el vagyok kényeztetve és nem mernéd csak úgy benyomni. - tárta szét lábait, s hamarosan meg is akpta a jutalmát, élvezettől fűtve karolt a nyakába és vonaglott alatta, hangja egyre hangosabb lett, enm félt kieereszteni azt. A pillanat hevében fels em tűnt neki, hogy csörög a mobilja, tekintete teljese elhomályosult, átadva magát Garnak. Aztán vlahogy mégis eljutott tudatáig a mobil lüktető, erősődő zaja. - Bassza meg... ki az ilyenkor? - nyögte, s felsőjében kezdett matatni. - Ne hagyd abba. - búgta neki, majd felvette a telefont. - Shan Tomkin... - vette fel, s miközben a férfi épp dugta, telejsen tiszta hanggal beszélt, mitnha mi sem történt volna, egy ember testbe bújt szörnyetegnek tűnt ebben a pozícióban, tekintetében természetesen égett a vágy tüze.
- Azt hiszem bíznod kell bennem egy kicsit... később megmutatom magam - kuncogott kicsit. - édes vagy ahogy védeni próbálod... mind ezt tesszük az elején. - a hangja egyzser innen egyszer onnan jött, olyan volt akár egy szellem, vagy kísértet, lidérc. - Menj vissza a házba és lopj el magadnak egy kis élelmet a későbbiekre... ha nem gondolsz magadra, előbb meghalsz, mint hogy a drága gazdád végezzen veled. . ezt már majdnem a fülébe suttogta, de ha esetleg hátra nézett, már nyoma sem volt senkinek. - Félvér vagyok. - mondta végül. - De nem kell tartanod tőlem. Csak segíteni szeretnék neked pár dolgoban.
|
Teljesen tűzbe jött Shan nyögdécselésétől. Már ha tiltakozik, akkor se bírt volna leállni. Egyre csak tépte, marta a finom húst, az illatos sörényt.
- A józan élet szépségei - nevette Gar.
Felkapta a férfit, és a konyhaasztalra ültette.
- Gondolod, kell az engedélyed? - kérdezte.
Shan fájdalma megkétszerezte az élvezetét.. nem aggódott így hát, ha netalán túl keményen bánt volna vele. A fájdalom és a gyönyör összemosódott benne, mindkettőt imádta, mindkettőn uralkodni akart.
Elhelyezkedett, még egyszer megcsókolta a férfit, aztán vadul beléhatolt. Annyira vágyta már a testét, egészen elveszett a mámorban, amit nyújtott neki... elfeledkezett akkor már mindenről, arról is, miért jött, meg a macskáról is. Csak Shan szép teste volt, amit a magáévá kellett tennie.
A dolog kellős közepén járt, mikor Shan mobilja megcsörrent. August volt. Nem volt neki nehéz kiderítenie Shan számát.
Éppen úton volt, s miközben bámult ki a kocsi ablakán, egyre azon vacillált, fel kéne hívnia Shant. Végül engedett a kísértésnek. Nem akart belegondolni, milyen démona készteti erre... az ujjai önálló élete keltek, tárcsázták a férfit.
|
| Furcsán nézett körbe, nem értett semmit se, de kíváncsisága egyre csak nőtt, így persze, hogy nem fogadott szót a hang tulajdonosának, még beljebb sétált az udvaron, ahonnét a hang jött, vagy onnét sejtette.
- Akkor... Mégis hogy válaszoljak a kérdésedre, ha nem mutatod meg magad? - kérdezte körbe az udvart, de annak ellenére, hogy macska volt, jó látással, nem látott senkit se.
- Olyan vagy, mint én? Macskalény vagy te is? Kérlek, gyere elő - kérlelte a hang forrását.
- Egyébként 17 vagyok - motyogta halkan. Végül válaszolt a kérdésre, mert arra tanították, hogy mindig válaszoljon.
- Garley... Ő... Ő nem rossz ember - hajtotta le a fejét. Való igaz, hogy nem törődött vele, de attól még nem tartotta rossz embernek.
- Ő az első gazdám - lépkedett az udvaron és a hang forrását kereste. |
- Jól csinálod, igazán értékelem. A nyelved nagyon forró... a vágyad engem is teljesen felizgat. - hagyta neki, hogy harapdálja, marcangolja, válaszai csupán kéjes nyögések és elfúló lélegzetvételek voltak.
- Ki tudja? - felelt kérdéssel a kérdésre. - Felizgatott, ahogy tartottad. Meg a parancsaid, eszméletlen szexinek tartottam. Már többször is betörtek hozzám, de most örülök, hogy leszoktam a piáról, így legalább dughatok veled egy fantasztikusat.
- Direkt izgatsz fel igaz? - lehellte - Imádom, ha durvák velem. Én is szeretek, durva lenni másokkal. Igazán ió móka és én szeretek mókázni! - ahogy a férfi kicsatolta övét, még azt is találta, nem bírta levenni szemét a mozdulatról. - Erotikus... minden egyes mozdulat, amit művelsz! Belém akarsz hatolni minden előkészület nélkül? Megteheted... - húzta a mézesmadzagot.
Ha a macska ki is nézett, nem látott senkit, az idegen egyenlőre nem akarta felfedni magát. - A nevem... nem annyira fontos, de ha midneképp nevezni akarsz valaminek, hát hívj Mr. S.-nek. - elég furcsa névnek tűnhetett a fiú számára. - Kérlek ne gyere közelebb hozzám... láttam, amikor a gazdáddal bejöttetek ide. Elküldött lopni és kicsit sem érdekli a testi éppséged. Jellemző... - morogta magának. - Mondd csak hány éves vagy?
|
- Az nem is olyan hülyeség - hagyta rá. Valóban volt fontosabb dolguk is.
- Bizony nem. Csak úriember vagyok. - mondta még. Tényleg nagy erőfeszítésébe telt, hogy ne rángassa le minden bevető nélkül Shanről a nadrágját.
- Nagylelkű ajánlat - nevetett, miközben Shan mögé helyezkedett, úgy kulcsolta át hátulról a nyakát, s harapott a vállába. Nem kímélte, ha már ilyen jó játszótársat talált, aki benne van mindenben, akkor ki kell használni az alkalmat.
- Nincs mit vesztened talán? - érdeklődött, miközben hátrahúzta magához Shan fejét. Érzékien suttogott a fülébe - azért nem félsz a pisztolytól? Mert semmit sem ér az életed?
A keze a férfi nadrágjához csúszott, elkezdte bontogatni, minden finomság nélkül.
- Ha durva vagyok, azt vedd bóknak - mondta még, s kicsatolta a saját övét is.
|
| Félig aludt már, de nem igazán tudott nem azokra a hangokra figyelni, amik odafentről jöttek. Zavarba ejtő hangok voltak azok Fereen számára, így mikor még hangosabban lettek, már nem bírta tovább. Ekkor hallott meg egy idegen hangot. Azonnal fülelni kezdett, majd körbe nézett a nappaliban, de nem látott senkit se. Felült, majd mikor sikerült beazonosítania a hang forrását, nem gondolkodva utána indult. Kíváncsisága nagyon nagy volt, de még vissza nézett,de a két férfi hangjából ítélve, nem lesz baj, ha egy kicsit kimegy. Különben se szólhatnak most rá. Egyből az ajtóhoz ment, majd kilépett rajta.
- Ki... Ki az? - kérdezte, majd nyelt egyet.
- A tulajnak fegyvere van... - jött ki csak úgy a száján hirtelen, majd még kijjebb ment az udvarra, de kirázta a hideg.
- Én... Fereen a nevem - mondta végül, majd megint körbe nézett. A másik kérdésre nem válaszolt, míg nem látja azt, aki hozzá szólt. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
