|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.12. 14:02 - |
Ez Kyo otthona. Ritkán jár haza, általában Jigsawra hagyja a házimunkát és a ház felügyeletét. Nem szereti, ha idegenek járnak a házában, ezért ritkán fogad vendégeket, akkor is inkább Andrew és Blasko jön hozzá. |
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Felszakad a lihegés Kyoból. Hosszú légzésszünet előzte meg, így ez lehetne akár jó jel is, de nem az. Ez azt jelenti, kezd visszatérni a lélekjelenléte. Nem is kell sok, hogy teljesen visszanyerje. Ezután odarongyol Zemurohoz és megragadja a grabancánál fogva.
- Kyouzenkyo! - bukik ki a férfiből, de már mindhiába, a hosszúhajú kiszakítja az asztal és a karosszék kényelem-kénylmetlenségéből és kihajítja a szobából. Meg sem bír szólalni, annyira dühös, hogy legszívesebben belerúgna a szőkébe, mint egy koszos korcsba. - Mindjárt rendet teszek és...! - de nem tudja befejezni, mert Kyo újra lendületbe jön, felrántja a padlóról és vicsorogva nekicsapja a falnak. Koppan Muro feje, a szemüvege a helyére pottyan. Olyan rémülten néz rá, mintha a halált látná, de ezen sem esik meg a ház urának szíve, dühödten csapja újra a falnak. - Elég!
- Hogy mersz...?! Hogy mered...?! - fújtat.
- Jigsaw, hívd fel Andrew-t! - kéri.
- Nem! - ordítja Kyo, s ismét a falhoz vágja Zemurot.
 
|
- Értem uram... *fogja meg a kabátot, majd szépen a helyére akasztja, ezek után inkább csak a háttérben figyel... tudja hogy gazdája kényes a kupira, épen ezért ő sohasem várja meg amíg hazaér, mindig előre gondolkodik és így sohasem kerültek még ez miatt összetűzésbe, meghúzódik egy kisebb sarokban, hogy amikor kitör a vulkán, lehetőleg kikerülhesse a lávafolyamot*
|
Ökölbe szorulnak Kyo kezei, s vicsorogni kezd, míg a torkából furcsa, morgáshoz hasonlítható hang tör fel. - Tudtam róla, csak arról nem, hogy nem végez, mire hazajövök. - mondja dühösen. Belevágja a kistálba a kulcscsomóját, majd leveti a kabátját és odaadja Jigsawnak. - Nem a te hibád. - mordul oda a fiúnak. - Zemuro a titkárom. Egyszerűen csak utálom, ha az engedélyem nélkül itt tartózkodik valaki. - morogja, s megindul a dolgozó szobája felé. - Nagyon remélem, hogy... - de mielőtt kimondhatná, benyit és a beszűrődő kevés fényben is jól látja a hatalmas kuplerájt. Elakad a szava tőle.
A férfi megérzi a vesztét, a szemébe süt a nappaliból beáradó fény, szemüvege kissé oldalra csúszott és nyomja az orrát, ám mielőtt megmozdulna, bölcsen kinyitja a szemét. Kyo dühös árnyfoltjával találja szembe magát, így mozdulatlanná merevedik a riadtságtól.
|
- Hát... de igen... az úr dolgozószobájába ment... azt mondta nekem hogy ön tud róla.. nem így volt? *továbbra is lelapulnak a fülei, szinte hozzá simulnak a fejéhez* - Én sajnálom... nem tudtam hogy nem szaad beengedni...
|
Kyo majd felrobban, meg tudná fojtani a macskát is, de igazából nem rá haragszik. Nem tudja türtőztetni magát, kimerítette őt is ez a nap, így egyszerűen elereszti a súlyos táskát, ami a kezében nyugodott eddig. A laptop csak úgy koppan a padlón, majd a táska kidől. - Ugye nincs itt egy szőke férfi valahol a házban? - kérdezi villámló szemekkel.
Zemuro viszont nyugodtan, gyanútlanul alszik a kupi közepén.
|
*Jigsaw addigra már fáradtan pihen a szobájában, már majdnem elalszik amikor meghallja a gazdáját... nyüszörögve huppan le az ágyról és megindul... túl sok neki ez egy napra... * - Jelen... *terem ott a férfi előtt* - Valami... rosszat csináltam? *lapítja le füleit mert látja a férfin hogy ideges...*
|
- Szép munka, Kyouzenkyo nem édességpárti, ha jól tudom. - dicséri a macskát. Ezután elbocsátja, megeszi a szendvicset, beízezi közben a kávét, majd egy korty kávé után egy falat keksz konstellációban szépen feléli a tálca tartalmát. Még dolgozgat úgy húsz percet, aztán annyira beálmosodik, hogy képtelen ébren maradni, egyszerűen ráborul az asztalra és elalszik.
Kyo tízkor érkezik meg. Nyúzott az arca, de látszik rajta, hogy bosszús. - Jigsaw! - szólítja a macskát.
|
*Jig bólint* - Rendben... máris megcsinálom és megpróbálok keríteni még valamit... *megy ki a konyhába, szó szerint kikészül ettől a fazontól, borsódzik tőle a háta és fogalma sincs hogy miért... *elkészít egy szendvicset, jól megpakolja mindenfélével, majd kávét melegít és megint a tálcára kerül a tej és a cukor is... a legnagyobb gondot az édesség okozza, Jigsaw mindent kipakol, már lassan sírva fakad a dologtól, de akkor talál valami kekszféleséget ami csokiba van mártva... úgy gondolja talán ez is megteszi és beviszi a kért dolgokat... * - csak ezt találtam... *mondja a férfinek és ha annak nincs vele több dolga akkor megindul hogy rendet rakhasson a konyhában*
|
- Nem, az nem lett nagyobb a vártnál. - felel a kandúrnak. - Szükségem lenne egy szendvicsre és egy bögre kávéra. - jelenti be a fiúnak. Újra a papírhalom közepén, most már kimerült képpel. - Ha van még valami édesség, akkor azt is kérek. - mondja még, aztán már vissza is merül a gépébe, ahonnan adatokat kér le, levelezéseket folytat.
|
*Jigsawnak elege van, már késő van és nem is ment sehova, de még csak Andrew sem dugta ide a fejét.... talán hiányolja? Áhh nem csak fontos lenne tudnia hol van az a könyvtár... vagy mégis? Mindegy... amint meghallja a nevét odamegy a férfihez* - Itt vagyok... probléma adódott?
|
Zemuro végül nem mer visszamenni Kyo szobájába. Fájdalmas emlékek rohanják meg, túlságosan vágyni kezd a hosszú hajú férfire és bűntudata támad, amiért a tudta nélkül ott jár. Inkább előszedi újra a papírokat és folytatja, amit elkezdett, míg rá nem száll az est. Fél hétkor kap észbe, kivételesen elég jól sikerült beletemetkeznie a dolgokba. - Jigsaw! - szólítja hangosan a fiút, miután eszébe jut a neve.
|
*Jig pedig csak élvezi azt alágy szellőt ami kint éri őt, végül úgy dönt hogy akár itt van eza férfi akár nem... ő bizony meglép... amikor viszont az ajthoz ér megtorpan... mégsem lenne ez helyes, ráadásul a gazdája tuti megnyúzná érte... így hát inkább nekilát a növényeknek amik a szobában vannak... leszedi a leveleiket amik már nem olyan szépek, és megöntözi őket*
|
Ahogy megnézi, miket rejtenek a fiókok, rá kell jönnie, hogy semmi különlegeset. Sajnos. Az utolsó azonban nem nyílik. Kicsit feszegetni kezdi, ám ekkor megszólal a telefonja. Rémülten rúgja el magát az íróasztaltól, majd korholódva visszahelyezkedik. Mély sóhajjal lenyugszik, aztán felveszi a készüléket. Nevelt fia keresi, megbeszéli vele a dolgokat, majd leteszi a telefont. Újra az asztallapon köt ki, s Zemuro ismét megkísérli kinyitni azt a fiókot, ám nem megy. Kulcsra zárták. Így hát nem marad más választása, mint kicsit körbe kémlelni a szobát. Szívesen visszamenne Kyo hálószobájába, s már latolgatja, hogy megteszi.
|
*Jigsaw leviszi a tányérját és elmossa, ekkor veszi észre a nyitott ajtót... besétál de ott nincs senki, csak az ágy van rendetlenebbül hagyva mint ahogy ő szokta... morog magában, majd megigazgatja, mintha mi sem történt volna... kimegy a teraszra és onnan nézelődik tovább... nem tudja meddig marad a férfi, de egyre jobban úgy érzi, hogy furcsa... nagyon nagyon furcsa... még Andrewnál is furcsább....*
|
Hosszú idő telik el így, mozdulatlanul. Zemuro lassan megnyugszik, az űr a lelkében kiürül, így felkel az ágyból. Összezilálta, ezért ahogy tudja, megigazgatja, de ő nem tudja olyan szépre, mint Jigsaw. Ott hagyja. A nyakába veti a nyakkendőt, megtörli az arcát, majd szemüvegét az orrára biggyeszti, majd vállára dobja a zakóját és visszamegy a dolgozó szobába. Ott rendet rak, mindent visszatesz a helyére, ezután leül a székbe és az asztal fiókjait kezdi kihúzgálni. Nem kutatni akar, csupán kíváncsi.
|
*Jigsaw hamarosan megéhezik... így lemegy a konyhába, de nem veszi észre a férfit, mer magának a tegnapi maradékból és beteszi a mikróba... nem kérdi meg hogy ő is kér e mert ha éhes lenne valószínüleg már jelezte volna felé... kiveszi a rizottót majd felkullog vele a szobájába és ott fogyasztja el*
|
Zemuro arcán felcsúszik a szemüveg, úgy nyomja magát a párnákhoz. Elerednek a könnyei, nem tudja megállni. Annyira gyűlöli és szereti Kyot... Ezt persze még ő maga sem érti.
A dolgozó szobában megszólal Muro mobiltelefonja. A férfi ha hallaná, akkor se rohanna fejvesztve, hogy felvegye. Most magányban akar lenni, nem akar senkivel osztozkodni a fájdalomban, a szégyenben, a Pokol tüzének nyaldosásában.
|
*Jigsaw nem indul felfedező útnak így nem is látja hogy mit művel a férfi... pedig ha látná bizonyára nagyon ideges lenne miatta... mivel a férfi már így is széttúrta gazdája szobáját most meg majd még lecserélheti az ágyneműt is... de persze amit nem tud az egyenlőre nem fáj neki...*
|
Friss illata van a szobának, az ágyneműből árad az öblítő aromája. Nem erős, de pont annyit tesz, hogy ha belefekszik az ember, úgy érezheti, mintha a pázsitra feküdne a virágok közé. S ez a napfény... csalogatja Zemurot, hogy butaságot csináljon. Leveti zakóját és a földre dobja, majd kibontja a nyakkendőjét és azt is. Szeretne még jobban levetkőzni, de tart attól, hogy Kyo hazajön vagy Jigsawnak dolga akad itt és még kellemetlenebb helyzetbe kerül, mint így. Ezután habozik, de nem sokáig. Elhúzza a függönyt és befekszik az ágyba. Arccal lefelé fordul, s átöleli a párnákat. Annyira kellemes... annyira biztonságos...
|
- Értem.... *mondja avval távozik saját kis fészkébe, most jut csak eszébe hogy elfelejtette megkérdezni a nagy lendületben hogy merre van az a bizonyos könyvtár... de most már mindegy... majd megtudakolja valakitől... de nem ettől az alaktól, túlságosan furcsa a számára és nem bízik benne... bár... kiben bízik egyáltalán? Talán egy kicsit kezd a gazdájában... nem rácsozta be az ablakokat ami számára jó pont.... és kapott egy kis szabadságot... még egy jó pont... és ég pár apróságot is felajánlott amivel ő nem élt.. a macska kicsit össze is van zavarodva ettől... nem számított rájuk... heverészik az ágyon, élvezi hogy az ablakból rásüt a meleg napocska...
|
[229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
