|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.26. 22:54 - |
Andy él itt a szüleivel és persze legkedvesebb barátjával Teisannal... a család elég nyitott, mindig pezseg náluk az élet.
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
- Ha nem tudnám akkor is annak érezném magam... sajnálom de nem tudom megállni... a nap 99%-át gyerekek közt töltöm... ilyen vagyok nem tudok megáltozni... nagyon idegesítő? Nyugodtan mond meg, mások már úgyis megtették előtted... amúgy meg fogalmam sincs, érdekelsz... nem nagyon volt még alkalmam egy macskalénnyel beszélgetni tudod? *mosolygott*
|
-Tudsz egy nevet.. igazán gazdagnak érezheted magad.. *dörmögte* -jó srácnak tűnsz, de nekem nem kell a hízelgésed..*kötötte ki keményen, azzal hátat fordított a fiúnak* -de szép hogy így próbálkozol.. vajn mi érdeked lehet benne..?
|
- Szóval Andy hmm? *mosolyog ahogy sikerült kicsalnia egy kis titkos információt a kandúrból* - Amúgy teljesen félreértettél... nem azt mondtam hogy nem érezhetsz úgy ahogy akarsz... hanem hogy szerintem még magad sem tudod mit érzel igazán... úgy érzem kötődsz ahhoz a fiúhoz, akkor most miért vagy itt?
|
-Andy sosem kritizálta az érzéseim kezelését.. *morogta az orra alatt* -jogom van itt lenni, jogom van érezni, jogom van cselekedni, szeretni és szeretve lenni, kimondani az igazságot, látni és tudni! *ugrik neki szavaival a fiúnak*-bocs, hogy nem kérek tőled engedélyt azért, hogy úgy érezzek, ahogy *tette még hozzá, egy leheletnyivel higgadtabban*
|
- Nem erről beszéltem, csak hogy talán meg kellene tanulnod kezelni az érzéseidet... *mosolygott* - A gyerekekeim? Hát igen elég sokan vannak... túl sok az árva, túl kevés a megfelelő szülő... *mondja egykedvűen majd vállat von* - Ez a világ már csak ilyen... de te hova tartasz, van valami célod?
|
*Egy kószán szálló virágszöszt bámul egyhangúan, míg a fiút hallgatja..füle felé fordul, de tekintetük a lehető legritkában találkozik.. *-ezt most úgy érted.. önző vagyok? *háborodik fel*-igehn..? hát már várnak rád a gyerekeid.. jobb ha mész.. *szól rá hevesen*
|
- Talán elüldözött? Vagy miért nem? *kérdezte komolyan de valahogy sejtette hogy a történet ennél bonyolultabb vagy éppen logikátlanabb....* - Tudod amikor én kicsi voltam a szüleim lemondtak rólam.... de úgy gondolom nem indult az életem a minuszban... szerinte senkinek sem szabadna csak magára gondolnia a világban... hiszen nagyon sokan vagyunk... *monja meggyőződéssel*
|
*Hunyorogva méregeti a fiút.. a gondolatairól is meg volt a véleménye, ezt csak kígyóként indázó farka adta a szemlélő tudomására* -nem lehet *morogta..ezek a tömény tőmondatok kellően tükrözték lelkiállapotát.. legalábbis annak azon részét, mely publikus..*
|
- Ohh értem.... pedig lefogadom hogy a gazdád nem árva... akármennyire hasonlítunk nem ugyanaz az életünk és biztosan nem vagyunk egyformák ahogy mondjuk hozzád sincs hasonló.... érted? *próbál magyarázkodni nem is tudja miért* - Miért nem mész vissza hozzá? Ha így hiányzik?
|
-Arra *feleli, végighallgatja a fiút, de további kérdéseire csak rándít egyet a vállán, egész apatikus állapot vett erőt most rajta.. de az valóban zavarta, hogy a két fiatal arc a fekete bársonyhaj alatt oly hasonló, és talán hasonló lelket is rejthet..*
|
- Arra célzol hogy hasonlítok a gazdádra? *kérdi minden kertelés nékül*- Ümm... jól gondolom hogy te elszöktél és most nem tudod hogy mit is tehetnél? Tanácstalannak érzed magad?
|
-Nem.. nem félek.. belőled ki sem nézném..*morogja letörten* -nem jó.. túlságosan hasonlítassz valakimhez.. és ezt nem bírom.. *süti le a szemét* -elviselhetetlen.. mintha a mellkasodból feltörhetne a szörnyeteg.. egyre csak feszít..és lüktet, ki fog szabadulni..
|
*Furcsálja a kandúr viselkedését* - Ümm... semmi baj, de... biztos nem jössz be? Ne félj nem akarlak bántani vagy ilyesmi.... viszont biztonságosabb lenne itt töltened az éjszakát... reggel továbbindulhatnál, de persze nem akarlak ide kötni.... szóval.... nyugodtan dönthetsz... amúgy nem szeretnél beszélni a dolgaidról? Ha akarod elkísérlek egy darabon... *ajánlja fel* - Ha már maradni nem akarsz....
|
*Míg a gyerekek ostorozzák pillantásaikkal, csak komoran magába fordul, felkészíti magát a kellemetlen beszélgetésre..nem volna ilyen távolságtartó, de az elmúlt két nap eljátszott az idegszálain annyira, hogy ne vigyorogjon bőszen minden szembejövő emberre..
-Eljöttem.. de nem megyek be *rázza a fejét* -csak veled akartam beszélni..igazából..csak bocsánatot akarok kérni.. nem vagyok ilyen.. mindegy, nem fogom mentegetni magam, essünk túl rajta, sajnálom.. *szégyenében a fiú pillantását is kerüli, csak ferdén néz reá időnként* -bocsánat.. hát ezzel meg is volnánk.. orevoár.. *mondja egyhangúan, majd elcammog a srác szeme elől*
|
*Négy gyermek játszik kint az udvarban, akik feldfedezik a macskát, kíváncsi pillantásokat vetnek rá de nem szólnak hozzá, aztán egy idősebb alak jelenik meg aki behívja őket, ekkor tekintete neki is megakad a jövevényen s közelebb megy hozzá* - Szia! *mosolyog a feket hajú srác* - Hát eljöttél... örülök... gyere be... *invitálja majd a gyerekeket is betereli, akik kíáncsian ugrándoznak a macska körül míg nem a férfi megelégelve a dolgot a szobájukba nem küldi őket*
|
*Macskaügyességgel felszökken egy majd' égig érő fára, mi már elég mesze van a fekete hajú sráctól, hogy az láthassa őt.. a lombok közt elidőzik, végiggondolja ezt az egészet..szinte az egész napját ott töltötte, mire rászánta magát, hogy kövesse lelkiismerete szavát: felkereste a fiút..elbattyogott az árvaházhoz, nem ment be, csupán az ajtó mellé telepedett le, s figyelte a jövés-menést..hátha megpillantja azt a bizonyost..*
|
- Bitorolni? Nem látod egy kicsit negatívan ezt a világot? Persze nem tökéletes ez a föld de.... szerintem mindenben van valami szép... nézz csak körül... mindenhol ott bújkál egy apró kis csoda, a szerencsétlenségből fel lehet törni... nem szabad alul maradni az élet küzdelmeiben... *felnevet a macska makacsságán... s figyeli ahogy az eltűnik ismét... de van egy olyan érzése hogy találkoznak még...*
|
*Komoran néz maga elé, úgy látszik, a srác tényleg komolyan gondolja* -én csak..egy macska vagyok.. egy semmit nem érő dög.. mégis.. milyen jogon bitorolnám bárki házát is..? én.. aki csak egy macska vagyok..pedig néha olyan jó volna ha.. ha.. de mindegy.. ezt te úgy sem értheted.. *feláll, elfordul a fiútól, szemét dörzsölgeti, mindaddig míg a másik fel nem kel mellé* -az istenit, Vanda *förmed rá, hirtelen megfordulva* -komolyan képes vagy abban hinni, hogy majd pont egy ilyen kislánynak fogom a magánéletemet kitálalni? hát nem *kiált rá, fellöki a valószínűleg meghökkent fiút, ezt az időt felhasználva ismét olajra lép..*
|
- És ugye tudod, hogy egy kézzel írott dokumentumot aláírnak és dátumoznak....? Azaz... csak arra a napra érvényes, holnap már semmit sem fog érni... *mondja az igazat a macskának* - Hmm... micsoda egy makacs macska vagy... úgy tűnik nem vertek, nem bántottak téged, a bőrödön nincs zúzódás, foltokat sem látok... akkor... miért szöktél meg?
|
*Unottan bámult maga elé, éreztetve a sráccal, hogy ő csak egy mellesleges, lényegtelen kis porszem az ő egyéni világában, ami mégcsak arra sem érdemes, hogy a pillantását áldozza rá.* -van papírom *mormogta közönbösen, gazdája említésére idegesen lesunyta füleit, s csak a hallgatással válaszolt*
|
[264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
