|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.17. 15:36 - |
A telephelyen őrzik a fekete piac macskalényeit, úgymond itt vannak elszállásolva... a terület kutyákkal védett, szögesdróttal bevont, s őrök is figyelik őket, egyszerűen nincs kiút erről a helyről... azok a macskák is ide kerülnek, akiket az utcán találnak és nem szerencsétlenségükre nem a rendőrök kapják el őket.
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
- Számodra ne legyen fontos, hogy mit miért kérdezek. Csak válaszol gyorsan és érthetően. - mondta hűvösen Douran, ahogy tovább mászkált. Nem érdekelte egy ember sem, pusztán elvből szereti tudni éppen ki az áldozata. - Az én nevem Douran. Úgy az igazságos, hogy tudod, ki fogja megtörni a testedet és lelkedet. - folytatta ridegen, majd megállt, de nem tett semmit, csak nézte a lányt, aztán leguggolt elé és a haját arrébb "söpörte" az arcából. - Hány éves vagy? - ismételte most meg a kérdést, ahogy a lány arcát, pontosabban szemét nézte.*
|
-Ha ez az én szakterületem, jól végeztem, drága.. gondolod mind holtraváltan támolyog ki a mancsaim alól? *tápászkodik fel, falatnyi ruháját sűrű suhintásokkal porolgatva.* -esetleg hagyjalak magatokra benneteket? *vigyorog Rant szemlélve, majd Ashitára tekintve.
-Addig takarodj innét, amíg szépen mondom.. *zihálja az elfojtott indulatban, önkéntelenül megkapaszkodik Ranban, tudtán kívül marja bele karmait, enélkül a szédület talán már le is terítette volna. Risibhi eltűnődik ezen a látványon , aztán sarkon fordul, és elillan. * -ostoba kurva..*szitkozódik magában a fekete kandúr, nézi az eltávozó lányt, a bezáródó ajtót, a rájuk ereszkedő csendet. Mikor felocsudik, gyoran eltolja magát Rantól* -látom apád emlékei hamar kivesztek belőled *jegyzi meg hűvös lenézéssel.*
*A lány egyszer csak felsikkant. Izgatottan csapkod farkával, ugrándozik, tenyerét csapkodja össze. Valamit elhablatyol magának, majd a macskához fordul* - nézd, Libi olyan cuki volt, idáig utánam jött! *lelkendezik* - ő.. hogy is hívják.. valami.. valami cicás név.. áh, biztos megengedi, hogy úgy hívd, ahogy akarod! *hagyja rá a név kérdését képzeletbeli barátjára* - az a fazon egy megkeseredett, tuskó pacák, őt nem kell szeretni *oktatja a körülményekről a rácson kifele mutogatva* - ott visítozott az a kiscsaj, tudod, az az..huh, a névmemóriám.. *kólintja magát fejbe zavaros mosollyal.*
 
|
- Épp úgy ahogy te érzed magad... *szólal meg a nőstény élvezetét látva. de a kérdésre és a gúnyos megjegyzésre semmit sem felel, viszont teljesen meglepi Ash reakciója, gyorsan kezdi venni a levegőt* - Ashita.... *nem néz a kandúrra még mindig, arca pírral borított* ~ Csak az övé... csak Ashitáé... annyira boldog vagyok...
*Julius elfordult a sarok felé és a követ kezdte dobálni amit nemrég is pattintgatott a falnak*
 
|
*A lány csak egy pontra fókuszál. Idegtépő a mellé rendelt macska, ezt már most borítékolja. * -a nevem Samishi Chinnayo *mondja kisebb habozás után* -de a korom nem tudom miért érdekel.. egyenlően illik bánni szegénnyel, gazdaggal, öreggel, fiatallal *mondja haragvón. Még van benne annyi spiritusz, hogy elkezdje játszani a nagyerkölcsöst. Nem mozdul, csak a háta borsódzik, érzi rajta a macska tekintetét.* -és.. mit számít a nevem? ezek a bélyegek itt már igazán hasztalanok, nemde? *felesel vissza összevont szemöldökkel. Hangja még szilárd, persze koránt sem annyira, hogy betörhetetlen is legyen..*
|
-Nem tudom, nem vagyok a helyzetedben *feleli szemtelenül a nő, fogát belevájja Ran férfiasságába, ajkaival táncol rajta. Olykor apró nyögés tör fel belőle, Ashitának kezd a hideg futkosni a hátán. Kínzás helyett mindkettő élvezését nézheti végig.. hát remek..* - és? szeretnéd te csinálni? * kérdi fátyolos hangon mikor félbeszakítja játszadozását* - vagy inkább ha a pasid csinálná, mih? *bök fejével Ash felé, jót derül a fiú helyzetén, ezt persze úgy, hogy Ran is lássa.. vörös szemét rá pillogtatja, így akar az emlékeibe furakodni..majd visszatér Ran kívánalmához, gyönyörteljes sóhajtásban rázkódik meg a teste..*
- Mostmár elég, te ribanc..*csattan a pofon Risibhin. Ashita egy pillanat előtt termett mellette, s hideg gyülölettől szikrázva kotorja félre a nőstényt. * - még ezt sem tudod jól csinálni, pedig ez a te szakterülted *mondja szánakozó megvetéssel hangjában, a lány a földre bukott, s fájlalva dörzsöli oldalát. * -ő az enyém, már megmondtam *sziszegi s Ran felé fordul..*
*A kutya nem figyel már rájuk.. belemerült saját kis világába.. rezzenéseiből ítélve az sem túl szívderítő, néha felnyög, nyüsszög eg kicsit, majd tovább motyog az orra alatt, mintha valakit kibeszélne. Aztán vált egyet, és lelkesen győzköd, magyaráz valakinek, akit csak ő lát..*
|
- Milyen érzés lehet, szerinted? *nyökögi vággyal teli hangal, s mégis valami ijesztő van ezekben a hangokban, valami elfojtott, vagy épp túlcsorduló érzelem... még mindig nem néz Ash felé bár kíváncsi lenne a tekintetére, hogy vajon mi játszódik le benne ebben a pillanatban, de már csak makacsságból sem keresi meg azokat a vérben úszó szemeket* - Mert te egy nőstény vagy... de bocsi, ha tévednék...
- Hé... nyugi nyugodj meg... nem segít ha kiabálsz és az sem ha sírsz.... ha sikerül megszöknünk, megígérem, hogy téged is kiszabadítalak rendben? Nem kell félned... *próbálja csitítani*
|
*A lány csak kuncog magában Ran szavain. Nem hagy neki egy perc nyugtot sem, másik kezével férfiasságát simogatja. Ashita valóban kimaradt az örömből, de mégsem teheti szóvá Risibhi előtt féltékenységét.. sőt, még Ran, és saját maga előtt sem.. * -milyen érzés? *kérdi angyali hangon Risibhi, egyre növekvő hévvel cirógatva Rant. A másik fekete macska tétlenül nézi az eseményeket, mintha valami színházi darabot csodálna.. ő maga nem részese az előadásnak..* - miért volna paradox, cicus ? *érdeklődik negédesen a lány*
*Ceres most végleg elhagyatottnak érzi magát.. itt mindenki csak rosszat akar a másiknak, ahelyett, hogy egy kicsit is segítené.. s jelenleg rajta csattan mindez.. mindenki önző, boldoggá teszi őket a másik nyomora, vagy a gyengébben aratott diadal.. nem is saját fájdalmától sír, hanem a puszta emberi és macskai gonoszságon.. s "társainak" mind voltak ismerősei is, csak ő az, kit nem pártol senki.. a könnyei még mindig potyogtak, mint a sűrű záporeső, de mostmár halk motyogással párosult.. jobb társasága nem lévén, Ceres most magával társalgott egy darabig, a külvilág teljes tudata nélkül.*
|
- Ne hidd hogy félek.... csak kicsit zavaró, hogy bámulnak... *mondja egyszerűen és kinyitja a szemeit*- Nekem támadt csak olyan hülye ötletem, hogy így Ash kimarad a buliból? *mondja, s ahogy a nőstény belé hatol, felnyög érzelmektől fűtötten, szemei csillognak, s csak figyeli a nőstényt, ha már nem hagyta elmerülni az ő kis világágban* - Ez egy kicsit így groteszk nem gondolod? Vagy inkább paradox? *lehelli, s férfiassága egyre jobabn duzzad*
- Végre... *sóhajt a fekete kandúr*
|
*Mint vadászkutya figyeli a vadat,úgy tesz Gax is Ceres irányába.Büszkeséggel tölti el a tudat,hogy sikerült lecsillapítania a lányt.Juliusra emeli tekintetét.*Azért van ami nem változik.*küld egy halovány mosolyt felé.Szerette a csöndet,otthon is gyakran elvonult,hogy nyugalom vegye körül.Még most se tudta felfogni,hogy egyik pillanatról a másikra mindent elvettek tőle.Távol van otthonától,elvették a békéjét is ráadásul minden olyantól megfosztották amivel lefoglalhatná magát.*
|
*A két macska egy elismerő pillantást vált egymással. A gyűlölt ellenségekből hirtelen puszipajtás cinkostársakká lettek. A nőstény tovább folytatja a műveletet, ám hamarosan ismét felpillant* -szűz? *vet egy érdeklődő arckifejezést Ashitára, mire az enyhén megrázza a fejét. A nő fél szemöldökét felvonja, végigsimít Ran testén.. nem hagyja elfelejteni, hogy itt van, és hogy kikkel* -akkor meg mit félsz? *morogja a fiúnak címezve szavait, nyelvével tovább játszik Ran férfiasságán, gyengén meg is harapja néha..ujjaival végigszánt a srác comján, s egy mozdulattal behatol a fiúba..*
*Ahogy az ismeretlen férfi ráordít, alább hagy a zörgéssel. Nem mintha megrettent volna.. csak zihálva támaszkodik a rácsoknak, keresi a hang forrását, mostmár némán markolja a vasrudat. Azután kétrét görnyed, s könnyek kezdenek záporozni szeméből. Ezt már alig hallhatóan csinálja, mintha fuldokolna a sós cseppekben, mellkasát szorongatja, de az átható siralmas hangulat egész körzetébe átsugárzik.*
|
*Rant váratlanul érte a pofon, de élvezettel nyög fel tőle, az ezutáni reakció mégjobban meglepi, de nem akarja meghagyni azt az örömet Ashnek, hogy szenvedni lássa őt, elkergeti felrebbenő gondolatait a múltról és a jelen pilalantairól is, lehunyja szemét és elfelejti hogy ebben a szobában evvel a macskával van, hogy Ash valószínüleg figyeli őt és ez zavaró... mindent elfelejt a külvilágról és a félelmeiről, az élvezet megmutatkozik arcán, a gyönyör végigvonul testén, és reagál a macskára, férfiassága megkeményszik, s bár ez is kellmetlen számára, igykeszik nem arra gondolni... furcsán érzi magát furcsán a kavargó érzelmektől, furán Ashitától és ettől a nősténytől... annyira más most... mint pár órával azelőtt... teljesen elborul az elméje ebben a zűrzavaros világban*
- Fogd már fel hogy nem csak te vagy egyedül! Másokra is gondolnod kell! Hallgass el de rögtön! *morogja*
|
*Gax ingerülten felpattant,mikor már nem bírta tovább ezt a lármát és átdaktatott a cella azon részébe,ahonnét jobban láthatja a kutyát.Vett egy mély levegőt és igyekezett túlkiabálni a láncok csörgését.Most először lehetett ilyen hangosnak hallani az elmúlt időkben.*Ebből elég legyen.Azért mert Te megzakkantál attól még nem kell minket is az őrületbe kergetni.Most pedig fogd be és ülj le a seggedre,különben várhatod,hogy bárki is szóba álljon veled.Ha mégegyszer ide kell jönnöm mégjobban megnehezítem az életed.*háborog,majd visszaül eddigi helyére és rezzenéstelen arccal mered az eb ketrecére.*
|
*A nőstény ekkor már kéjelegve bámult Ashitára, Rantól választ sem várt, s most meglepetten fordította felé arcát. Elfintorodott, s azon lendületből pofon vágta, máris felöltötte új szerepét.* -neked kuss van *fenyegette vérben forgó szemekkel, összeráncolta homlokát, s egy könnyed mozdulattal leejtette a toldozott zsákot, amit még ő rakott a fiúra, s ekkorra már csak elnyűtten csüngött rajta. Játékosan lengette lábát, ahogy fél fenékkel az asztallapon ült, majd felpattan, négykézláb a fiú derekához kúszik. Szemében különös fény villan.. tán elfelejtett Rannak szólni arról az elhanyagolható tényről, hogy nem csak Ash anyja volt örömlány, de benne is hasonszőrű vér csörgedez.. lehajol a fiú hímtagjához, élvezettel végignyal rajta, majd nem tudja megállni, hogy ne forduljon hátra, meglesni Ran reakcióját.*
- A ti féregrágta kis életetek talán ér annyit, hogy itt rohadjatok éveken át.. de ha rám ez vár, dögöljek most meg! *őrjöngi, kapálódzva nyúlkál ki a rácsokon, höröh-morog, csapkod, nekifutásból is nekiborul a cellának, de az csak nem adja meg magát az erőfeszítére.. a kutya lihegve folytatja megzaboláztlan tevékenységét* -húzd meg a farkam cicus, azt hiszed, nem élvezném? *rikácsolja ahogy a torkán kifér.*
|
- A láncoktól nem fogsz tudni csak így megszabadulni, amúgy meg riasztóhoz van rögzítve, egyszer az egyik macskalénynek sikerült kibújnia belőle.. de megszólalt a roasztó, elkapták, jól megverték, megkínozták... itt előttünk... aztán fejbe lőtték... szóval... én a helyedben nem próbálkoznék ilyesmivel... fejezd már be te korcs, mert átmegyek és meghúzom a farkad! *fortyogott, s közben Julian felállt*
- Nekem most...
- menj csak....
- Köszö...nöm... *közben átpillantott Gax felé, kisétált a ketrecből rázárta JUliusra az ajtót* - Sajnálom... *mondta mindkettőjöknek majd elszaladt*
- Ebben hasonlítunk.... *nézett a lányra, s meg sem próbált ellenkezni, átadta magát, mintha a macskák csak egy plüssmacin veszekedtek volna, tekintetét nem vette le a nőstényről, csak csodálattal bámult rá* ~ milyen törékenynek néz ki... de mégis valahogy erőt sugároz ez a tekintet...* - Ti aztán szeretitek a vért, nem igaz? Én is szeretem....
|
*Nem szól Ran megjegyzéseire. csak szépen, finoman teszi a dolgát, az persze még mindig bosszantja, hogy magán kívül kívül Rannak is élvezete telik benne* -mazohista vadállat..*morogja, ujját is végighúzza a friss seben. lélegzete szaggatottá válik ahogy transzban gyönyörködik a langymeleg folyadékban.*
- Hagyd, innét átveszem *toppan be ismét a fekete leány. Harciasan néz ashita szeme közé, készen arra, hogy mindjárt neki menjen.*
- Ő az enyém *rivall rá a kandúr, mint első zsákmányát fogott házicica.
- Hiszen még a kezed is remeg * veti oda Risibhi leereszkedően. Ugyanakkor igaza volt. A kandúr keze alatt a kés meg-megmoccant, de ez persze nem a Ran feltételezte kimerültségtől volt.. ezt a nőstény érezte, még ha Ashita nem is vallotta be.* - szerintem, már bocs, de én jobb munkát végeznék rajta *mondja kihívóan* -te olyan alapvető dolgokat nem tudsz rajta elvégezni.. tényleg, szánalmas * mosolyogja lesajnálón, belibeg a terembe* -és ezt te is tudod *villant meg egy bájmosolyt. A másik mintha értené a rejtjeles üzenetet, nem küldi el tüstént a lányt, fontolóra veszi ajánlatát.* - na ugye *biccent jókedvvel hangjában, s félig felül a gurulós asztalra, s Ranhoz fordul* - bocsi cica, nekem végülis Ash az első *vigyorogja démonian, majd megnyalja karmait.*
*Az eb őrjöngve rázza a ketrec rácsait.* - már rég megzakkantam, tudd meg te átkozott bolhás korcs *üvölti nyüszítve, s tomboló gorillaként birkozik a rácsokkal tovább. Mintha eddig bájos félmosolya mögött húzódott volna meg ez a feneketlen erő, most magából kikelve, megtébolyultan püföli a cellát* -minek aludni? *visítja* - ne aludj, beszélgess velem! *vigyorogja őrült fénnyel szemében, egész testével zörgeti a vaskaput.*
|
*Hallgatja a körülötte folyó beszélgetést,majd résnyire kinyitja a szemét és Juliusra pillant szeme sarkából.*Jelenleg olyan távolinak tűnik,az innen való kijutás.Semmi ötletem sincs.Valamit csinálni akarok,különben megőrülök idebent.*motyogja maga elé,majd ismét becsukja szemeit.Igyekszik nyugodt maradni,hisz józan ésszel mégiscsak könnyebb dolga van.Legközelebb akkor törődött a külvilággal,mikor Julius felé szólt.Elvette a felé nyújtott szendvicset és megette.*Köszönöm.*válaszolt,majd a láncával kezdett babrálni.Igyekezett csöndben maradni,de a kutya viselkedése nem hagyta nyugodni.Úgy érezte,ha nem jut ki minél előbb végleg elveszett.*
|
- Nem mintha megleptél volna, számítottam erre.... *nevetett fel röviden, elhalón* - Mindig kész vagyok szolgálni téged.... *ahogy a vér kiserken felsóhajt jólesőn, minthogyha csak simogatná őt a srác* - Amúgy... attól függ mit nevezünk soknak....sajnos nem tudok többet adni neked, mint saját magamat, de remélem elég lesz egy időre... *suttogja az utolsó szavakat, de érthetően mondja ki*
- Áhh hallgas már el, felébreszted Juliant! *inti csendre, de hamarosan a fiú fel is nyitja szemeit*- Aludj csak semmi baj... *mondta neki de a kutya ugatása nem hagyta Juliant édes álomba szenderülni* - Hozzatok már mellé egy kutyalényt mert itt fog megzakkani! *üvölti mert mostmár úgyis mindegy*
|
*Ahogy Ran felé emeli a kezét, egyből hátrébb lép. Ez már nem is tudatos nála..* -micsoda bolond kölyök..*dünnyögi hitetlenkedve* -még csak most kezdődik a java *mosolyog vissza negédesen, ujjai közt ismét egy penge lapul, s már Ran torkának is szegeződik* - ezt a témát hanyagoljuk *jelenti ki hűs ridegséggel* -végülis a legtartalmasabb gondolatok a halál árnyékában jelennek meg, nemde? én megmondtam, hogy sokba kerül engem szeretned *mondja, a kés a bőr alá simul, az illatos folyadék ismét kiserkent ahogy egy elegáns ívű vonalat kanyarintott az eszközzel Ashita. * -bármit is zagyvált.. teljesen fölösleges.. most itt vagy..és a helyzetedet semmi nem befolyásolja *szól komoran, saját feltételét szegve meg*
*Ceres ugyanúgy unatkozik mint a dialógus előtt.. halkan nyöszörög ahogy hozzádörgölődzik a galambszürke, helyenként vészjóslon foltos falhoz. ~ a macskák a semmittevésbe akarnak kinyírni engem? *vetődik fel benne, reménytelenül pislog ki a rácsok közt* - Libintia, nem gondoltam volna, hogy te is elhagysz *jegyzi meg fennhangon, s mint akit megcsíptek felpattan, s eszeveszetten zörgetni kezdi a rácsokat, harsány ugatás szerű hangokat hallattva hozzá.*
|
- Talán pihenned kellene egy kicsit... biztos túlhajszoltad magad.... *mosolyog rá haloványan és kezét is felelmeli mintha csak nyúlna Ash után, de aztán félúton megállítja saját magát és visszahúzza kezét* - De... nem hiszem hogy elmondaná... akármikor is kérdezném... úgy látom felesleges is bármit mondanom...
*A fekete kandúr már nem válaszol, elnézi testvére arcát, simogatja lágyan tincseit, s nem is foglalkozik a kutyalénnyel... néha átnéz Gax irányába*
|
-Mert..*sziszegi hevesen megindulva a fiú felé, de mielőtt kiszaladna a száján az igazság, megfékezi nyelvét, elharapja a mondatot.. képtelen kimondani azt a valót, hogy az a lány az, kinek hatalma van fölötte.. kinek egyetlen pillantása képes megzabolázni tetteit.. s hogy pont ebből az okból Ran a másik.. gyűlöli mindazokat, kikhez egy picikét is gyengéd szálak fűzik, hiszen azok életéért felelősnek érzi magát saját viselkedésével.. azok nem hagyják magának lennie, olyannak, ki szemrebbenés nélkül megbánt, bánt és gyilkol..* - ha szerencséd van, egy szeméttelepre kerül a tetemetek..ott majd kérdezd meg tőle, személyesen *sistergi a szavakat. *
- Honnét ismerném? úgy hoztak be ide, hogy én voltam, aki kiszolgáltam őket.. nem pedig az elnyomójuk.. *motyogja keserűen. A macska szavai a szívébe döfődnek, önkéntelenül mellkasához is kap.. persze gyengeségét nem fedi csak ilyen könnyelműen föl, inkább visszatámad* -áh, szóval te a fallal szoktál beszélgetni?! akkor már meg sem lepődöm mitől vagy ilyen ütődött macska.. * recsegi idegesen megrebbentve bojtos farkát. Elfordul a hangtől, sértve összefonja karjait, felbiggyeszti alsó ajkát, s dühödten szuszog hozzá.*
|
[323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
