|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.14. 21:04 - |
A háznak két bejárata van, az egyik amelyikben a Kasai család lakik, a másik peddig egy állatorvosi rendelő, ide lehet hozni a beteg, sebesült állatokat és persze a macskalényeket is.
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Kou egyetlen szót sem ért meg abból, amit Ayase mond. Egyszerűen elfogadja, hogy ő sem bízik a kék kandúrban, de azt már csak megjegyzi, hogy jópofának tartja és kedveli. A határokról akotott véleménye azonban olyan a félvér számára, mintha kínaiul beszélt volna. Az meg igazán furcsán érinti, hogy a szőkeség megérinti a kezét. Elgondolkodva néz le, miközben próbál lecsillapodni a vallomása miatti dolgokból.
Kékcsillag meglepődik attól a gyorsaságtól, amivel Blind felpattan mellőle. Juliana a segítségére sietne, de látja, hogy a nőstény mindent megtalál. Mindketten kíváncsian nézik, el sem tudják képzelni, mi ütött a félvérbe.
Kou megriad a lány érkezésére. Azonnal kitörli a szemeiből a könnyek legkisebb morzsáját is. Egy csepp sem folyt le az arcán, mind a szemében maradt, ám tart tőle, hogy ha Blind megérinti, azonnal észreveszi őket, márpedig nem akar sírni senki előtt. Főleg nem Blind előtt, aki számára olyan erős, magabiztos és lovagias akar lenni. Kou is ugyanolyan ügyetlenül akar segíteni a lánynak, de hamar rájön, hogy nincs rá szüksége. Lesomja füleit, farka kunkorog a feszültségtől mögötte, de szürke szemei a lányt vizsgálják. Aztán Blind belekezd a mondókájába, s ő felnyög, annyira rosszul érinti, hogy a kitárulkozásának fültanúja volt Ayasén kívül valaki. El is fordul szégyenében, de aztán visszapillant rá, s észreveszi, hogy érte nyúl. Visszafordul Blind felé és hagyja, hogy megérintse az arcát. Talán egy vagy két könnycsepp mégis kiszaladt a szeméből, már nem tudja, de annyira szégyelli magát. Az egész testtartása visszahúzódó és kuporgó. Nem tudja, mit csináljon. Azt sem, hogy amit Blind róla és Kékcsillagról mond, hogyan kezelje, mit gondoljon. Úgy érzi, az egyetlen dolog, amivel szemben nem tudja megvédeni magát, azok a szavak, s már nem csak Kékcsillag mond neki olyanokat, amik védtelenné teszik, de Ayase és Blind is. Fél. Igazán vadnak és erősnek akar tűnni, de ez a három lény már tudja róla, hogy nem olyan veszélyes. Sőt, gyenge. És ezt rémségesen szégyelli. Nem is csak szégyelli, dühíti és még több keserűséggel tölti el. Megköszörüli a torkát. - Kérdezz nyugodtan. - mondja csendesen. Még mindig szeretne kedves, barátságos, odaadó lenni Blinddel, de úgy érzi, nem bízhat benne, mert akaratlanul is bánthatja őt. De rosszabb történik. A nőstény nem bántja, hanem egy olyan dologról kérdezi, amit el akart rejteni előle. Hát nem tudta. - Nagyon. - mondja ki a választ halkan. Szemeit lesüti, de még farka is megáll a levegőben.
Okuo biccent Adriannak. - Köszönöm. - köszöni is meg, s ezzel búcsúzik is tőle. Lenéz Fangra. - Induljunk. - mondja neki. - Tudsz jönni? - kérdezi tőle. Nem felejtette el, hogy a kutyakölyök érti a beszédet, csak nem tud még szavakkal válaszolni.
Kékcsillag meglepődik, s csak megfogja fején a koki helyét. Nagyokat pislog Adrianra.
- Ugyan. - bújik elő Juli a kezei mögül. Szégyelli kissé magát, de nem szeretné, ha az imádott férfi bosszút állna miatta, főleg ilyen kis semmiségért.
- Látod? - mutat a lányra. - Nem haragszik. - bólogat is hozzá, de aztán elmosolyodik és felsóhajt. - Az élet szép. - háta mögött összeteszi a kezét és ellépked a párostól, farkincája libeg mögötte, arcán meg olyan ádáz mosoly húzódik, hogy az valami elképesztő.
- Öh! Jó. - bukik ki Teruból, s előre engedi Konoét. Egy pillantással kérdezi tőle, hogy zavarja-e, ha vele megy, de már halad utána.
- Megyek. - mondja a lány, s követi őket. Izgul, kissé reszket is, s arcán pír húzódik.
- Kúl. - mondja Kékcsillag vigyorogva.
Teru visszanéz, Lamento visszatért-e már, de mivel még mindig nem, nyugtalansága egyre csak nő. Igazából nem is figyelte, hogy Konoe megértette-e a jelzését, vagy hogy beleegyezett, hogy vele legyen, vagy nem. Hirtelen ott találja magát nem túl messze a fiatal macskától és azon kapja pillantását, hogy végigfut a testén. Mivel tetszik neki a látvány, zavarba jön, s inkább elfordul. Juliana is kissé furán érzi magát, de aztán készségesen odalép a macskaférfihez. Kissé bizonytalan magában, Teru pedig ráérez erre, s megelőzi őt. Mindketten meglepetten pillantanak egymásra, de aztán zavarba jönnek. - Gondoltam, én erősebb vagyok. - mondja a fiú.
- Igen... ez igaz. - motyogja neki Juli, majd megmutatja Terunak, hogyan fogja meg Konoét. Félénken figyeli a három fiút. Teru a roppanástól összerezzen és összeszorítja a szemeit, de aztán elengedi a macskát.
- Panasz nincsen. - válaszol Teru. - Kérdésem lenne. De ez egy kicsit... - megvakarja a fejét, majd egy Konoéra vetett pillantás után összeszedi magát. - Szóval... szükségünk lenne egy csippre, dee... nem akarom, hogy beleültessék Konoe testébe. Ez megoldható? - kérdezi.
Kékcsillag teát tölt magának, aztán vidáman néz Ayaséra. - Én bírom Kout. Imádom bosszantani. - mondja játékosan. - Nem érdekel, mit érez. - lesz komoly. - Ha igazán utálna, szerintem összetörné a csontjaim. Amíg nem támad rám, nins igazán nagy baja velem. Vagy addig hagyja magát legyőzni. - teszi hozzá felcsillanó szemekkel. - Olyan védtelen vagyok vele szemben, hogy az már izgató. - mondja vadul mosolyogva. Éktelen röhögésbe kezd, amikor Eve megjelenik. - Ideköltöztél, nem? - kérdezi tőle. - Ott a hűtő, szolgáld ki magad. Vagy szeretnéd, ha két cuki macskafiú tenné eléd a kaját? - hecceli.
   
|
- Kou... *Ayase nem tud mit mondani a továbbiakban, csendben hallgatja a félvért, s közben kezét Kouéra csúsztatja* - Nem bízom benne Kou... *mondja őszintén* - Nálam nem megy ilyen könnyen a bizalom és ezt neki is megmondtam... szerintem mókás figura... szeretem hallgatni a sok hülyeséget amit összehord... és... igazából egy kicsit kedvelem is... akkor is ha majd átver... nem akartam csalódást okozni neked, de így van... és nem hiszem hogy amit tesz azt direkt csinálná, csak élvezi, ha szekálhat... velem is ezt csinálta... sokkolt... de aztán megértettem, hogy még neki is vannak határai... de csak olyan határok amiket ő állít fel...
*Blind fülei szinte az égbe merednek, nagyon koncentrál valamire, ez látszik rajta... tisztán ért így minden sort, amit Kou és Ayase beszél, hírtelen áll fel, s nem törődve a tömeggel, fehér botjával a szoba felé halad, bekopog rajta, tudja hogy kényes a téma hiszen hallja, de benyit* - Nem akarlak megzavarni benneteket... de Ayase válthatnék pár szót Kouval? *kérdi, a szőke srác bólint... de eszébe jut, hogy a lány nem látja*
- Persze... *nyökögi aztán megindul kifelé, Blind leül az ágyra, s egy darabig csendben marad, végül rászánja magát arra, hogy beszéljen*
- Nekem... nagyon jók a füleim... így ne haragudj de hallottam mindent amit beszéltetek... *közli s közben Koura tekint, bár úgysem látja, mégis érezni akarja magán a félvér tekintetét* - Én... tudod... sohasem éreztem még olyan arcot mint amilyen kékcsillagé... ápolt és sok figyelmet fordított rá... *elpre nyújtja a kezét és reméli, hogy így meg tudja érinteni Kou arcát* - Nekem a kezeim a szemeim... a te arcod fásult és megyötört... és jelen pillanatban könnyekkel áztatott... de... *kis szünetet tart, majd folytatja* - Őszinte érzelmeket látok rajta... kék csillagnak mintha... nem is lennének... ne szégyelld magadat előtte hiszen nincs miért, óriási kincset rejtegetsz a szívedben, ami neki talán sohasem adatik meg... *mondja komolyan* - Kou... szeretnék kérdezni tőled valamit.... *visszahúzza a kezét és elpirul* - Tetszem... neked? *nyögi ki miközben lehunyja szemeit és kicsit összeszorítja, mivel neki elég kényes volt megkérdezni is... de tudni szeretné a választ... tudnia kell, hogy ez a félvér vajon tényleg szereti-e* - Nem... nem kell válaszolnod rá, ha nem akarsz... *nyökögi*
*Rolcas viszont elbizonytalanodik attól, hogy a félvér nem öleli viszont... nem szól érte mégsem, csak lehorgasztott fejjel bámul maga elé a semmibe,Adrian viszont a félvér felé fordul* - A klinikán el tudják látni, jól felszereltek... biztosan tudnak segíteni nektek... *mondja mosolyogva, Fang nagyot ásít, s lassan négykézlábra áll, mint ankinek semmi baja, s máris Toku lábának dörgölőzik, indulásra készen áll... a férfi viszont hírtelen nem várt mozdulatot tesz és egy kokit nyom kékcsillag fejére... nem jellemző rá az erőszak de ha a késég nem vette észre a mozdulatot, bizony nagyot kong, pedig az ütés maga nem túl erős* - Nem tűröm ezt a viselkedést egy hölgyel szemben kék csillag... *szemei komolyak s egyenesen a kékségébe mélyednek* - Khm... nos... rendben... megnézzük azt a kart... *néz bíztatóan Teru felé, látja hogy feszeng... így hát kinyitja az ajtót és befelé mutat* - Menjetek csak be... Juli ha tudsz kérlek gyere.... Kou most had pihenjen... *mondja avval kék csillagra néz* - Eltávolítjuk a csippet, mivel emberi jogokat kapott, már nem lesz szüksége rá... *mondja komolyan, majd behúzza maga után az ajtót, ha mindenki bement* - Nos mi történt? *kérdi Adrian, Konoe felé néz, tőle várja a válaszokat, így az belekezd bár fülei lelapulnak*
- Hát volt egy összecsapás köztem és egy másik kandúr... Rai között és én leestem a tetőről... *motyogja*
- Hmm vedd le a felsőd.... megnézzük... közben ülj fel az asztalra...*Konoe így tesz, ahogy leveti a felsőt elővillannak a karjain futó tetoválások, látszanak izmai, a kidolgozott teste, egy két régebbi sérülés, nyom is felfedezhető rajta, olyan mint valami háborúból hazatért katona... ahogy felül az asztalra, Adrian oda lép hozzá, és megtapintja a karját* - Ez fáj? *kérdezi*
- Egy kicsit.. * a férfi tovább halad, lassan rájön, hogy a kar kificamodott...Julira pillant, majd megkéri, hogy menjen oda segíteni*
- Vissza kell ugrasztanunk a helyére, le kellene fognod, én meg majd csinálom a többit... Konoe ez egy kicsit fájdalmas lesz, de ha lehet, bírd ki... *mondja s nekilát... amikor a kar vissza "ugrik" a helyére, Konoe egy kicsit felszisszen, de utána máris könyebben mozgatja, s vigyorog*
- Ez jó.... máris tudom használni! *neveti, de azért óvatosan mozgathatja*
- Rendben kész is vagy, felöltözhetsz... *mondja Adrian, mire a macska felkapkodja magára a ruháit, gyorsabban mint ahogy levette azokat* - Van még valamilyen panasz? *érdeklődik a férfi*
*Ayase visszatér oda ahol kék csillag is van, meglepődik, hogy csak ketten maradtak a teremben, hírtelen csendes lett minden, ez megnyugtatja a félvért* - Mondd kékcsillag... miért van az, hogy ti nem tűritek egymást Kouval? *leül és figyel* - Én kedvelem Kout... kicsit úgy érzem, azt hiszi elárultam, mert veled is haverkodom... de... téged is kedvellek... *motyogja*
*Zajokat lehet hallani a konyha felől, s nemsokára Eve jelenik meg, pír ül az arcán ahogy belép a két macskához, majd zavartan kezd bele a mondókájába* - Ne haragudjatok... de... nagyon éhes vagyok... Peter bealudt, szóval... nem akarok csak úgy magamtól vagy ilyesmi... *teljes zavar* - Szóval kaphatnék valamit enni?
*Lamento csak áll az alak előtt akit egész idáig követett, az sem szólal meg, de egy idő után a macskaférfire mosolyog, biccent felé, hogy menjen oda hozzá, majd az alattuk elterülő kékséget pásztázza, közben Lamento apró lépésekkel, de közelebb halad hozzá* - Azért... azért követtem önt, mert... nagyon hasonlít valakire... s...sajnálom talán butaság volt...
- Kire hasonlítok? *mosolygott rá a fiatal fiú, majd halk kuncogásban tört ki* - Leginkább egy lányra igaz?
- Nem... én... tudtam, hogy ön férfi... *a fiú meglepődik, látszik rajta, de aztán elmosolyodik* - én csak... szerettem volna közelebbről is megnézni őnt, sajnálaom ha kellemetlenséget okoztam...
- Ugyan, semmi baj, bár egy kicsit megörültem.... azt hittem, az jött értem akire várok... de valószínűleg ő még sokáig távol marad....
- Akire ön vár, egy macskalény? *kérdi meglepetten, a fiú bólint*
- Mi a neved?
- La... lamento... *nyökögi*
- Szép neved van...
- Köszönöm...
- Te is vársz valakire Lamento?
- Csak a csodára....
- Érdekes macska vagy... *erre a kandúr elpirul* - Az én nevem...Rapunze... de hívhatsz nyugodtan Unzenek is és elhagyhatod a magázást is... *Lamento ledöbben, pár pillanatig csak mereven néz maga elé... hát nem képzelte, ez a fiú kiköpött mása a dián lévő rapunzelnek és még a nevük is hasonló... bár az csak rajz... megrázza a fejét, hogy kiürüljenek belőle a butaságnak tartott gondolatai... valószínüleg elaludt és most álmodik* - Ma eljöttem otthonról, és nem tudom, viszsa mehetek e oda.... egy kicsit félek... és várok... reménykedem.. *Lamentonak egy kicsit zagyvaság amit a fiú beszél de mosolyog rajta, végig pásztázik rajta szemével... a hajfonat is tökéletesen egyezik a mesebelivel... sápadt, fehér arc.... vékony testalkat...ez a világ magával ragadja Lamentot, s csodálja az előtte álló férfit* - Nem fog keresni a gazdád? *töri meg újra a csendet unze*
  
  
|
Kékcsillag Kou távozása után lehuppan Blind mellé. Vidáman nézelődik, farka tekereg, fülei meg-megrebbennek. Juliana értetlen figyeli őt, nem tud most mit mondani neki.
Kou visszanéz Ayaséra, mikor a szobájába ér, de nem küldi el. Szemeiben mélységes mély keserűség ül. Dühös lesz és végül elfordul a szőkétől. - Te nem is veszed észre, mit művel? - kérdezi elcsukló hangon, hosszú hallgatás után. - Annyira gyűlölöm őt, Ayase. - vallja be. - Nem tudom elfogadni őt, mert... nem azért, mert egy ócska ribanc... nem azért, mert szekál... Olyan gyenge és törékeny macskalény... - visszafordul a barátjához. - Ha akarnám, össze bírnám roppantani. De arra sarkall, hogy szégyelljem az erőmet, magamat... Az egész szexualitást arra használja fel, hogy megalázzon. - mondja. Kis szünetetet tart, aztán amikor megcsillan a szeme, belekezd abba, ami könnyeket csal fel a lelkéből. - Amikor Blinddel vagyok, olyan, mintha... mintha nem én lennék... csak beszélek neki buta kis apróságokról, s nem szégyellem... de amikor Kékcsillag megjelenik, összetöri azt a pillanatnyi és sérülékeny kis boldogságomat. Ő abból profitál ugyanis, ha minél több lény veszti el, ami boldoggá teszi, hogy aztán nála keresse. Ki fog használni téged is és Adriant is, ezt most megmondom neked előre. - mondja csendesen. - Elveszi az álmaimat... Hiába kaptam emberi jogokat, semmit sem érek vele. Elmegyek megharcolni a macskalényekért, s mire visszajövök, már nem lesz helyem itt. És amit elkezdtem, de aztán nem mondtam ki... össze bírnám roppantani, mégsem bírom megvédeni magamat vele szemben. Olyan dolgokat mond és tesz, amivel tönkretesz. - mondja ki, ami bántja és aztán elhallgat.
Nem hallja Rolcas szavait, de az arckifejezéséből mindent megért, szinte átérzi kétségbeesését. Megrémül, mert megveszik a fiúért és most olyan közel van hozzá, kapaszkodik a pólójába. A szíve vadakat kalapál, szinte belehal minden egyes ütésbe, hogy újraéledjen átélni egy újabb halált. Már megint ezek a beteg, sóvárgó, őrült gondolatok és érzések... Annyira fél, hogy egyszer elveszti önmagát... hogy a nyugalom és a szeretet leomlik róla, mint valami hamis maskara és ugyanazt fogja tenni Rolcasszal, mint amit vele tett Shen. Nem meri viszonozni az ölelést sem. Nagyon szereté, vágyódik arra, hogy újra nomális, egészséges kapcsolata lehessen a sráccal, de már nem hiszi, hogy képes rá. Arról nem beszélve, hogy így a háta nagyon fáj, Rolcas esztelen szorítja, s Okuo tehetetlenül sodródik saját érzelmi lavinájával. Ügyetlenül bólintgat neki, aztán Adrian felé fordítja. - Hol van olyan orvos, aki tud segíteni? - kérdezi tőle. Addig nem hajlandó elmenni, amíg biztosítékot nem szerez Rolcas egészségére.
Teru elfogadja Konoe szavait az állapotáról, de nem tud megnyugodni Lamentot illetően. - Igazad van. - mondja, mégis még mindig az ajtót lesi, ha nem is olyan nyíltan, mikor lép már be rajta a félszemű, fehérhajú kandúr. A szerelme. Aztán a fiatalabb macskaférfi mond valamit, ami meglepi, így belenéz a szemeibe. - Engem? - kérdezi. - Minket. - javítja ki őt. Még akkor is így akar tenni, ha ezzel fájdalmat okoz saját magának, vagy ha nem hisz abban, hogy boldogok lehetnek újra.
- Oh! - ugrik meg a kék kandúr Adrian szavaira. Rávigyorog. - Nagyon. - osztja meg a férfivel. - Jól érzem magam itt, nagyon sok mókás dolgot láttam már.
- Nincs... nincs mit. - mondja Juliana vér vörösen, aztán készségét kifejezőn feláll. - Szívesen segítek, azért jöttem. - ajánlja magát. Kékcsillag felnevet, keresztbe teszi a lábait és a felsőt lóbálni kezdi. - Min nevetsz? - kérdezi tőle félénken a lány.
- Rajtad. - közli egyenesen a lánynak. - Imádom a játszmákat, annyira viccesek. Minden mozdulatod olyan árulkodó, mint az a bájos pír az arcodon és fény a szemedben. - meséli élvezettel a hangjában. Juliana vér vörös lesz, kezeibe temeti arcát. - Miféle műtéte lesz Kounak? - kérdezi Adriant.
Teru felfigyel a férfi hangjára. Egy pillanatra megszeppen, majd odalép. - Hát... Konoe karja... - mondja ügyetlenkedve a szavakkal.
|
*Blind megérinti a kékséget, ez egy kicsit intimebb is, mint szokott, ezért még mindig pír ég az arcán, de lassan normál színre vált. Szeretné megérinteni azokat az ékszereket, de valahogy érzi, hogy Kounak ezek az érintések rosszul esnek, szinte érzi ahogy perzsel körülöttük a levegő* - N...nem... köszönöm, ez érdekes volt, de elég is ennyi belőle.... *mosolyog, s lassan vissza ül a teáját kortyolgatni, aztán megérzi Kou zavarát, úgy gondolja megint rosszat tett, így inkább nem szólal meg újra, hallgatja a többiek beszédét, de Kou megdöbbenti egy kicsit... lelapítja a füleit... de nem szól utána hisz evvel talán csak rontana a helyzeten, de Kou eltűnése után különösen hallgatag lesz....*
- De Kou... *szól felé Ayase, s közben a félvér után megy, aki behúzódik a szobájába... Ayase csak ott folytatja amit elkezdett* - Te mondtad, hogy fogadjam el Adriant nem? De ahhoz hogy el tudjam fogadni, el kell fogadnom az új helyzetemet, és ezt az új családot... Kékcsillag nem olyan rossz macska, ahogy gondolod... meg kellene ismerned és azután dönteni... *leül az ágyra* - Tudod... pár pillanatra, néha elfelejtem azokat a borzalmakat amik történnek, s már nem bánom, hogy nem tiszta a kép a fejemben... mert tudom, hogy ebben a családban... én is fontos lehetek... te olyan vagy nekem, mint egy bátty... Adriant még nem tudom hova tenni magamban, de úgy gondoltam, hogy... majd egyszer sikerülni fog.... rá is így gondolnom... talán nem vagyok jogosan a család tagja, mert nincsenek papírjaim róla, de tényleg szeretnék ide tartozni... úgy érzem Kékcsillag is ezt szeretné, csak valahogy nem tudja kifejezni magát... például az hogy kedvel téged, úgy mutatja ki, hogy szekál.. s örül ha felveszed a kesztyűt... mindenesetre ha itt fog lakni, elkerülhetetlen lesz, hogy kerüld... meg kellene próbálnod elfogadni őt... ahogy azt is elfogadod, hogy Blind vak... vagy hogy az ég kék...
*Fang halljagazdája szavait, s farkincája meg-meg lendül, de még igen gyengén. Amikor érzi, hogy Toku felé közeledik, felnyitja a szemeit, bágyadtan sandít a kandúrra, majd várja a következő lépést, de Adrian elfordítja tőle a félvért, ez egy kicsit meglepi és rámorran az orvosra*
- Mi? *ledöbbentik az első szavak, nem tudja hova tenni Toku viselkedését, szavait....* - Nem... ne hagyj itt... *kap hírtelen Toku után, mintha a félvér máris menni készülne, elkapja a pólóját, s görcsösen szorítja mindaddig, amíg Toku meg nem érinti a műkart* - Rendben... *egyezik bele* - Együtt kitalálunk valamit... *makogja, s lendületből megöleli a félvért, könnyei elő akarnak törni, de nem hagyja, olyan szorosan öleli magához Tokut, mintha ez lenne az utolsó ölelés, de aztán lassan elengedi* - Ne haragudj rám... kérlek... *suttogja ahogy egyenesen Tokura néz* - Menjünk haza... *kérleli, s ha Okuo megindul, Rolcas is követi*
- Nem hiszem... *mondja nyugodtan Konoe* - Lasabban gyógyulok mint az itteniek... mármint... a macskalények világában valahogy nem is gyógyulnak olyan hamar a macskák sebei, mint itt.. ezért gondolom nem lehet gond vele.. meg lehet hogx csak megrándult vagy valami... nem olyan éles ez a fájdalom, szóval... nem hiszem hogy bármi gond lenne... *néz ő is az ajtó felé* - Ne aggódj ennyit, felnőtt macska... néha kicsit nekünk is kell idő a gondolkodásra... Rai pedig...valószínüleg azért lépett le, hogy megeméssze magában a dolgokat.... de biztosan nagyon várja már, hogy kimenjünk innen és újra lásson téged... *persze Konoe érzi, hogy Lamento szaga messzebbre került, mégsem árulja el Terunak... feleslegesen aggódna, mire kiérnek valószínüleg a macskaférfi is visszaér*
- Úgy látom jól szórakozol Kék csillag... *jelenik meg Adrian hírtelen mögötte, úgy gondolta jobb, ha egy kicsit most egyedül hagyja a két tárgyaló felet odabent, s ő addig tart egy kis szünetet, teát tölt magának, beízesíti, majd apránként megissza* - Köszönöm, hogy eljöttetek Juli... *néz a lányra* - Nos... azt hiszem a következő páciensnél már rám férne egy kis segítség, elfáradtam.... és mivel Kout egyedül nem tudom most "megműteni" kellene a te segítséged is... *aztán a várakozók felé néz* - Elég családias a hangulat... de azért mondd csak, mi a panasz? *kérdi Terutól, s közben Konoera is pillant párszor*
*Lamento teljesen Kei határáig kiséri az idegent, még mindig nem tudja mirt követi, miért érdekli őt annyira, de az hírtelen megáll egy hídon, belekémlel a vízbe, majd egyenesen Raire néz* - Miért követsz engem? *kérdezi, mire a macskaférfi ledöbben, s előjön az árnyékból*
|
Kékcsillag győzedelmes képet vág, Kou meg még jobban elszomorodik, amikor Blind azt mondja, szeretné megérinteni a pirszingjét. - Nem vagy tolakodó. - mondja vidáman a kék macsek. Feltérdel a kanapéra, kissé lendületesebben, mint ahogy korábban nyúlt a lány felé. Kou vörös lesz a méregtől, szemei vadul figyelik Kékcsillag minden mozdulatát, hogy lekeverjen neki egyet, ha perverzkedik Blinddel, míg Juliana kíváncsian mustrálja a macskafiút. Sobero megfogja a nőstény kezét, majd a hasára simítja. Megérezheti ujjai alatt a kis cseresznyét, amely a köldökéből fityeg. - Három csillag is van a köldököm körül. Feketék és V alakban haladva egyre kisebbek lesznek. De ez tetoválás, ezért nem érezheted. - magyarázza, közben nagyot vigyorog a két őt bámulóra. - A füleimben is vannak ékszerek. Azokra is kíváncsi vagy? - kérdezi játékosan. - Most már része mind a testemnek, de sokáig nagyon idegen volt. Begyulladtak a sebeim, elég brutálisan elfertőzödött valamennyi tetoválásom. Nem önszántamból lyuggattam és varrattam ki a testem. - magyarázza komolyabban.
- Hány éves vagy? - kérdezi tőle a lány.
- Tizenhat múltam. - válaszol, mire Juli teljesen kiakad. - Most jön az a rész, hogy milyen fiatal vagy, satöbbi. Nem kell. - legyint neki hanyagul. - Tizenkettőként fiatal voltam, most átlagos hímringyó életkort élek. A tizenhat-tizenkilenc év közöttiek a legkedveltebbek.
- Hagyd abba, erre senki nem kíváncsi. - mordul rá Kou szétcsapott fülekkel, járó farokkal.
- Csak téged nem érdekel, őt lenyűgözte. - bök Julira, aki ettől elvörösödik. - Adok. - és tényleg úgy tesz, ahogy Blind kéri tőle. Annyi mézet és cukrot tesz a teájába, amennyivel inni szeretné.
- Úgy látom, könnyedén teremtesz kapcsolatot. - szólal meg újra a lány.
- Csak kivételes esetekben nem lehet bánni a lényekkel. Ha túl sok bennük az érzelem, vagy túlságosan kevés. De akik hozzám jönnek, tudják, mit akarnak. - magyarázza Sobero vállvonva.
Kou észreveszi, hogy Blind keres valamit, így félénken odanyújtja a kezét. - Én vagyok. - mondja neki, s a lány magához húzza. Egy pillantást vet a kék kandúrra, aki teliszájjal vigyorog rajta, majd a fülébe suttogott szavaktól kimelegszik és vér vörös lesz az arca. Nem is tud felelni semmit a nősténynek, inkább becsukja a szemét, hogy ne lássa, amint Sobero jókat vigyorog rajta, Juli meg kíváncsian, mosolyogva fürkészi őket.
Kékcsillag megkomolyodik és ránéz a szőkére. - Azt ugye tudod, hogy most megérdemelnéd, hogy az öledbe öntsek egy csészényi forró teát? - kérdezi tőle rafinált vigyorral, aztán Ayase kérdésére éktelen röhögésbe kezd. Még a kancsót is le kell raknia, mert össze-vissza görnyedezik.
- Már te is? - kérdezi csalódottan tőle Kou. Fülei lelapulnak, szemei szomorúan, azzal a mélységes keserűséggel néznek a szőkeségre. Mélyet sóhajt, aztán feláll. - Visszavonulok a szobámba. - jelenti ki lehangoltan. - Juliana, ha Adriannak szüksége lenne rám, kérlek, szólj be. - kéri meg illedelmesen.
- R-rendben. - mondja neki bizonytalanul a lány. Kékcsillag még mindig röhög, Kou viszont már lépked is a szobája felé.
- Egyébként... - szólal meg Sobero kissé csillapodva. - Szerintem igen. Peter eléggé... keresem a jó szót, hogy illendő legyek két ifjú lány társaságába. - viccelődik, de végül elnyúlik a karfán nevetve. - Haláli... Maradok ebben a házban, oltári vicces itt mindenki. Majd megtanulom úri módon felszolgálni a teát, hogy hasznom vegyék. - magyarázza vidáman.
Okuo a gondolataiba merül Adrian szavaitól. Megnyugtatja egy kicsit, hogy azt ígéri neki, ohgy óvatosak lesznek. Persze semmilyen körülmények közt nem vetkőzne le Kou vagy Rolcas előtt. Egyszer csak megpillantja a fiú kezét és kissé megriad, majd teljesen megnyugodva fordul felé. Szégyelli magát még mindig, fülei szétállva és lelapulva állnak. - Hozom. - mondja, aztán lassan Fanghoz megy. - Gyere, Fog, hazamegyünk. - szólítja meg, akkor is, ha a kutyalény alszik. Lassan nyúl felé, de már nem olyan rettegéssel. Egyre jobban bízik abban, hogy ez a kutyagyerek nem fogja bántani, hiszen szereti. De mielőtt elérhetné, Adrian maga felé fordítja hirtelen. Az első reakciója, hogy megijed és ellöki a férfi kezeit. Vadul a szemeibe néz és hátrább lép tőle, de a szavak, amiket leolvas a szájáról, még jobban megijesztik, mint ez a hirtelen mozdulat. Amikor Adrian befejezi a mondókáját, biccent neki, majd élesen Rolcas felé fordul. Szemei villognak, otthagyja Fangot és Adriant és odalépdel hozzá. Nem nyúl hozzá, de behajol alá, hogy lássák egymást. Moccanni sem hajlandó. - Használj fel engem. - kéri halálosan komolyan. - Felszabadítatlan félvér vagyok, vagyis dolgozhatok macskalényként. Ha a pénz miatt aggódsz, ledolgozom a költségeinket. Hamarosan teljesen meggyógyulok és nem fogom hagyni, hogy élősködjek rajtad. Ha nem fogsz lehetőséget adni az egyenlőségünkre, el fogok menni, úgyhogy nincs más választásod. - közli. - Te segítesz nekem, én segítek neked. Másképp nem működik. - jelenti ki. - Szerintem nincs rendben, hogy sok felelősséget vállalsz, főleg miattam, aztán a te meg egyre rosszabb állapotban lehetsz. Az ilyesmivel nem szabad viccelni és tudod nagyon jól, hogy a legjobbat akarom neked. - mondja ki nyíltan, aztán végtelenül lassan és ovatosan megérinti Rolcas műkarját. Mint egy lehelet, olyan az érintése, szemei elidőznek a végtagon. - Pénz... - mondja ki a szót megvetéssel a hangjában. - Nem akarom, hogy ez a mocskos dolog derékba törje a kis életünket. Ha Fogat is nevelni akarjuk, már akkor is dolgoznom kell. Itt legalább biztonságban leszek, nem talál meg senki. Az egyetlen, aki tudja, ki vagyok, az Kékcsillag, de ő ugyanolyan menekülő, mint én, ha jól sejtem. - lesz újra komoly, már-már komor a hangja. - Már beszéltünk arról is, hogy a bezártságot sem tudom elviselni. Itt sok impulzus érne, lenne ihletem. Adhatunk ki könyvet, eladhatjuk a festményeim. - próbálja meggyőzni Rolcast. - De elsősorban... engedd meg nekem, hogy én is tehessek érted valamit. - kéri nagyon szépen.
Teru megörül annak, hogy nem kell beszélnie azokról a dolgokról Konoénak, amiket szerelmük megosztott vele. - Megnyugtat. - mondja csendesen. - Legalább te példamutató lehetsz Lamento számára. - folytatja. Neki a kandúr már csak Lamento lesz. Hívná Rainak, de csak akkor, ha a félszemű kérné erre. Magától nem merné azon a nevén szólítani, amely énjét nem ismeri. Hiszen Rai és Lamento nyilvánvalóan másvalaki. - Hogy van a karod? Nem forr össze rosszul? - kérdezi, amikor eszébe jut. Aztán az ajtó felé sandít. - Nyugtalanít, hogy nincs velem. Csak rövid időre voltunk távol egymástól, mióta nagyapa nekem adta őt. Ha bementem egy boltba, ha fürödtem, vagy ilyesmi... - magyarázza.
|
- Sajnálom... nem akartam tolakodó lenni... *húzza el lassan a kezeit Blind, de kék csillag felkelti az érdeklődését... aztán egy kicsit le is lombozódik... de kivár, s amint abbahagyják a szócsatát elmosolyodik* - Szeretném megérinteni... a pirszinget... *mondja kicsit elpirulva, és ha kék csillag még engedi neki és oda vezeti a kezét akkor megérinti*- Furcsa... mintha a tested része lenne, de mégsem az... én biztos úgy érezném, hogy egy idegen anyag van a testemben... de azért tetszik is egy kicsit.... *emeli el végül a kezeit és a teáért nyúl* - Cukrot és mézet szeretnék... szeretem az édes dolgokat.... *amikor megkapja, még nem iszik bele, csak tartja a mancsaiban, míg jobb kezében tartja, a balljával megérinti a csésze tetejét, óvatosan érinti a gőzölgő italt, aztán a szájához emeli és óvatosan iszogatja, amíg a két kandúr ismét szócsatázik egymással, amikor kiürül a pohárka tartalma, leteszi az asztalra, majd kezével Kou felé nyúl, de nem tudja milyen távolságban van így csak tartja a kezét, ha a félvér megfogja akkor közelebb húzza magához és a fülébe súg* - Kou.... neked amúgy... édes illatod van... olyan mint egy epres cukorkáé... vagy ahhoz hasonló... *mosolyog rá, aztán elengedi*
- Megőrültél? Minek ugorjak a kútba? Teljesen vizes lennék.... ha lenne benne víz... *elgondolkodik* - De ha meg nem lenne benne, akkor meg összetörnének a csontjaim... *morogja, de Blind elkuncogja magát ezen a kijelentésen, amit Aya nem néz jó szemmel, nem szereti ha kinevetik* - Kékcsillag... amúgy fura hangokat hallok... Peterék szobájából... szerinted... csinálják? *sutyorogja a kandúr felé, de lehet, hogy más is meghallja, Blind például megint felnevet*
- Rendben van... akkor kimegyünk Kouval... ne aggódj, óvatosak leszünk... *mondja őszintén a félvérnek* - Nem tudom, hogy másnak feltűnik-e vagy hogy mennyire látható... én sok macskalényt, embert és legfőképpen állati reakciót ismerek... azokat is tudnom kell felismerni, így ilyesmi hamar feltűnik... *azán hallgatja tovább Okuot, s bólint* - Igen ebben lehet valami... a természet erőit nem írhatjuk felül ugyebár... *aztán beengedi ROlcast* - Ohh sajnálom... de mint orvos, azért erre rá kellett kérdeznem...
- Ez a betegség ennyire fertőző lenne? *érdeklődik, mivel neki nem esik le, hogy ez egy nemi betegség, s nem is olvasta el még a toku által írt "élménybeszámolót" , de Adrian csak mosolyog, s nem is firtatja tovább a dolgot*
- Minden rendben lesz, már nem kaphatod el... *biztosítja ahogy látja Toku arcán a döbbenetet* - A gyógyszerek hatására a barátod jobban lesz...
- Ez remek... igaz Toku? *néz a macska felé, hogy az lássa amit mond, aztán kerül fel az asztalra, s amikor végez, látja hogy a félvér elfordult, ettől megnyugszik, s amikor végre a félvér mellé ér, kalimpálni kezd a látóterében* - Minden rendben... *tátogja, hiszen Toku úgysem halljam ha nem mondja ki a szavakat, s Adrian sem fog gyanút, hogy nem akar orvoshoz menni* - Akkor mi megyünk is... nagyon szépen köszönünk mindent...! És visszük Fangot is... Toku ugye tudod hozni? *int, majd menne is, de Adrian maga felé fordítja Tokut, talán túlságosan hírtelen is, de valahogy érzi, hogy Rolcas nem akar rá hallgatni, kezét a kandúr vállán tartja*
- Vidd el ezt a kölyköt egy orvoshoz, nagy fájdalmai vannak és ez csak növekedni fog, ha nem megy el... talán egy ütés következtében, a műkar elmozdulhatott, s bár le lehetne csatolni, el van deformálódva és így nem használható...most ez miatt szenved... és még valami... a műkar egyébként sem fájdalommentes... a használata igen nagy kínokat okozhat... ne engedd, hogy megerőltesse magát vagy hasonló, rendben? S legyen gondod rá, hogy szót fogadjon... *néz most mereven a kandúrra és lassan elengedi, Rolcas a döbbenettől meg sem tud szólalni, csak lesüti szemeit*
- Nincs... nincspénzünk a javítására... *böki ki*
- Ümm szóval... erről van szó.. rendben, akkor megelőlegezem neked...
- Mi? Nem nem erről szó sem lehet, nem tudnám miből vissza fizetni... sajnálom... a szüleim nem tudhatják ezt meg, így is elég baj van velem...
- Egy szülőnek aki szereti a gyermekét, sohasem teher az ilyesmi Rolcas... menj haza, mondd el a szüleidnek....
- Ez nem ilyen egyszerű...
- Nagyon makacs vagy...
- És még jobban... *kontráz rá* - Köszönök mindent... de innentől már nem az ön dolga... *biccent, majd kézen ragadja a félvért* - Menjünk TOku.... *kéri*
- Nem is baj, ha nem mesélt semmit... végülis... sohasem szerette a halál fogalmát... ha valamikor csak szóba hoztam, úgy éreztem legszívesebben ő juttatna oda... hmm ha ez megnyugtat, én nem érzem magam szolgának ... szerintem egész jól megleszünk... legalábbis így gondolom... de ez még úgyis kiderül... *sóhajt*
*Lamento eközben követi a furcsa idegent, mintha megbabonázta volna... vagy ha csak egy árnyat, szellemet követne... egyszerűen vad dobogásba kezdettt a szíve az izgalomtól... s nem volt képes megálljt parancsolni kíváncsiságának*
|
- Majd nem a legnagyobb forgalomban tanítalak. - bíztatja a lányt Kou. - Ha én nem vagyok útban, aki nem bírja a tűt, de még csak a vért se, akkor te sem leszel. Meg ott lesz rajtunk kívül Adrian és Juliana is. - bíztatja tovább. Juli még mindig próbál nem mosolyogni rajta. Rém aranyosnak tartja, ahogy figyelmesen körbeudvarolja a vak nőstényt. Még mindig nem hiszi el, hogy ez az a macska, aki olyan gorombán és keserű szomorúsággal néz. Őt is rosszul érinti, ahogy Kékcsillag integet a nőstény orra előtt, de Kou védi Blindet, ezért nem avatkozik a dolgokba. - Csak meg akar nézni. - jelenti Kékcsillagnak, aki erre odadugja az arcát, hogy megnézhesse. Nem jön zavarba, mint a félvér, folyamatosan Blind arcát nézi.
- Megkímélt. - hangsúlyozza a szót. - Mintha tudnád, milyen a testem többi része. - mosolyodik el. - De igazad van, az arcom talán a legjobban kímélt rész rajtam. - ismeri el fesztelenül. Kicsit másképp, más hangon beszél a lánnyal. Finomabban, mint Kouval. És ezt a félvér nem felejti el észrevenni. Rémségesen féltékennyé válik, mert helyesnek nyilvánítja őt a kékszemű nőstény. - Adok, mert fontos. - válaszol könnyedén. - Lehet, hogy neked izgalmas lesz. Fogtál már pirszinget? - kérdezi játékosan.
- Ne merészeld...! - mordul rá Kou.
- Hülye, nem a farkamban lévőt adtam volna a kezébe. - válaszol vissza a kandúr, s ezután bontakozik ki köztük a háború. Juliana megijed és védelmezőn odalépked, hogy ha kell, még idejében megfékezze, vagy eltávolítsa a macskafiúkat vak barátnője közeléből. Sobero visszanéz a nagy kék szemekbe, amelyek rabul ejtették Kout. Meg tudja érteni a vonzalmát egy olyan védtelen, aranyos, szelíd és szép lény iránt, mint Blind. Ha mondható ilyen, egymás szemébe néznek, noha a nőstény nem lát. - Nem sokat tudok a macskákról, Blind, de ha arra gondolsz, kistestű rokonaink azért harcolnak egymásért, hogy közösülhessenek a kiszemelt cicával.
- Fejezd be! Felháborító, amit csinálsz! - szól rá szinte elcsukló hangon Kou. Dühíti, hogy Kékcsillag piszkálja, leégeti.
- Bosszantó tudsz lenni. - jegyzi meg könnyedén, azzal tölt teát a macskalánynak. Lassan lép hozzá. - Tea, ahogy kérted. Még forró. Mézet vagy cukrot kérsz? Citromot vagy tejet esetleg? Gyümölcstea, bár az illatából te lehet, hogy jobban tudod, mi van benne.
- Ahogy látom, tudsz kedves is lenni. - szólal meg Juli.
- Ne tévesszen meg. - néz rá fel, amitől a lány kissé megriad. - Tudok jófej lenni, igen, de nem szokásom és ezen nem óhajtok változtatni. Megtanultam, hogyan viselkedjek a különböző karakterekkel. Kout azért bosszantom, mert jól esik, szerintem szórakoztató, ahogy bevörösödik a dühtől és alig bír ellenállni annak, hogy összeroppantson.
- Nem félsz? - kérdezi tőle Juli.
- Nem. A halál a barátoddá válik, ha nem élsz már.
- Micsoda szöveg. - morog Kou.
- Te vagy rám féltékeny, amikor neked mindened megvan. Tiszta hülye vagy, Kou. Kezet foghatnál Ayaséval és kútba ugorhatnátok, de igazán. - közli vele Kékcsillag. - Sosem érthetsz meg, ne nézz rám így.
Okuo komolyan néz a doktorra. - Az jobb lenne, ha ki tudna jönni. De senki más nem láthatja meg. - mondja komolyan. Aztán Adrian szavai megérintik. Egy pillanatra lesüti szemeit, de tudni akarja, mit mond még neki a férfi, ezért azonnal fel is kapja. A fülei azonban elárulják, ahogy hátrahúzódnak. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire látványos a köztünk lévő kapcsolat. - suttogja szinte. - Meghalnék Rolcasért. - mondja ki őszintén. - Nélküle elhagyna az ihlet, nem lenne több fény a világban, s mivel süket vagyok, meghalnék a semmiben. - bontja ki a gondolatot. Érződik a hangján, hogy művész és most ez egy megihletett pillanat eredménye. - Volt hallókészülékem, míg vesztettem el a hallásom. A legdrágább sem segített. Mivel félvér vagyok, ez így marad, ha a fejem tetejére állok, akkor is. - vallja be Adriannak. Aztán megérkezik Rolcas, s ő azonnal elárasztja a figyelmével. Pontosan ahogy a rózsaszín hajú férfi mondta, úgy van. Szinkronban vannak egymással, összehangolódtak. Milyen ironikus, egyetlen hanghullám sem jut el a tudatáig, csak ez az összhang. Nevet magában ezen, méghozzá nagyon keserűen. Aztán Adrian megmondja Rolcasnak, mi baja van. Megáll a szíve, úgy érzi, menten belehal. Nem akarta, hogy a fiú tudja, bár hiába titkolná, olyan egyértelmű, hogy beszedett valami nemibetegéget. Azon viszont megdöbben, hogy megkérdezi Rolcast, hogy neki nincs-e. Eltátja a száját és csak engedi, hogy a markába tegyék a gyógyszereket. - Mi nem. - jelenti ki félig magabiztos, félig elesetten, remélve, hogy Adrian ennyiből is megérit, hogy nem képeznek egy párt, nem feküdtek le egymással. A tablettákat azonnal bekapja, s víz nélkül nyeli le őket. Nincs jó ízük, meg is borzong, de csak szemlélődik tovább. Figyeli, ahogy Adrian megvizsgálja a barátját. Felvetül a félvérben, hogy még nem látta Rolcas testét, s izgalom járja át. Aztán szégyen követi, amiért ilyen alávalóan meglesi, amiért nem hagyja el a szobát, hogy meghatja a srácot az intimszférájában. Összecsapnak a gondolatok és az érzések Okuoban, s inkább elfordul, amikor Adrian elkezdi feltűrni a fiú pólóját. Nem szégyenítheti meg Rolcast. Nem árulhatja el ennyire szánalmasan. Nem lesheti ki, milyen a teste, mikor ő sem hajlandó megmutatni az övét. Kezeibe temeti az arcát. Egyre rosszabb, amit érez. Egyre erősebb és vadabb. Szinte már kezd félni attól, hogy egyszer nem lesz képes észben tartani, hogy amit érez, gondol, amik az eszébe jutnak, nem normális dolgok. Shen megfertőzte őt egy gyógyíthatatlan kórral, amely nem a testében szaporodik, hanem feleszi a lelkét és a tudatát. Nem hall semmit a beszélgetésből, s nem is figyel oda rá, mert nem tudja, véget ért-e már a vizsgálat.
- Én nem akarom, hogy a szolgám legyen. Vigyázhat rám akkor is, ha egyenlő velem. És akkor végre én is vigyázhatok rá. - teszi hozzá. Teru úgy érzi, a kandúrra jobban tudna vigyázni, mint saját magára, hiszen annyira szereti Lamentot. Görcsbe ugrik a gyomra ismét, amikor a múlt újabb szelete kerül terítékre. Látja maga előtt a jelentet és borzalmasan érzi tőle magát. - Nem... nem mondom el. - igéri elszorult torokkal. Lesüti a szemét. Nem akar emlékezni azokra a dolgokra, amiket Lamento mesélt. Konoe valószínűleg nem tudja, hogy Howoki úr mit tett vele, hogy teljesen betörje.
|
- Igenis! *vigyorog Aya avval kivesz a hűtőből üditőket, boldognak tűnik, pedig igazából csak izgatott és pánikol, nem tudja mit kezdjen a saját helyzetével, inkább elmerül a feladatban amit szántak neki, s amikor elkészül kiviszi kék csillag után a tálcát amin poharak, üditők, s egy kisebb pohárban ropi is található*
- Köszönöm.. *válaszolja Julinak, majd Koura is mosolyog amikor lesegíti róla a kabátot* - Nagyon kedves tőled Kou, de azt hiszem tényleg csak útban lennék... mégis azért belevetném magam, hátha mégsem úgy van ahogy gondolom! *mozgatja füleit, s hagyja vezetni magát, közben Julitól is vissza veszi a botját, majd leül* - Kérnék egy kis teát... *mondja de még mielőtt megkaphatná a két kandúr összekap* - Hagyd csak Kou, már megszoktam az ilyesmit... *feláll és még mielőtt elindul a hepaj, kék csillag felé nyúl, szeretné megérinteni, s ha nem húzódik el, meg is teszi... bár kou elmondott mindent amit tudott, neki szüksége van erre, hogy a kezevel láthasson...* - Az arcod igazán megkímélt... biztosan szép arcod lehet... *érinti meg a kék tincseket* - A hajad is selymes, te igazán adsz a külső megjelenésre igaz? *kérdezi de aztán vissza ül, s bár ő nem látja a kibontakozó fergeteget de érzi, hallja... mégsem szól közbe, ez a kandúrok csatája* - Semmi baj... végülis kandúrok vagytok nem igaz? *s bár nem látja hol van a kékség, mégis pontosan a szemeibe néz* - Az a dolgotok, hogy felülkerekedjetek a másikon, ha egy kandúr alul marad, az nagy szégyen a számára... bár ezt egy macskákról szóló könyvben olvastam, de nem állunk tőlük túlzottan távol... *mosolyog*
- Értem... és rendben...de ha gondolod mi is kimehetünk... és akkor nem kell se magadat sem azt a fiút kifárasztanod... olyannak tűntök, mint akik nem tudnak egymás nélkül élni... mármint végig egymás mellett kuporogtatok és amikor a múltkor ott voltunk, akkor is úgy éreztem, hogy nagyon szinkronban vagytok, annak ellenére is, hogy süket vagy... amúgy nem gondolkodtál még hallókészüléken? Lehet, hogy segítene, bár gondolom nem teljes mértékben... és persze nem tudom félvérekre ez hogyan hat... meg egyáltalán a macskákra... *fordul az ajtó felé és behívja Rolcast aki kicsit ijedten indul meg, de örül, hogy nem kell ebben a furcsa társaságban maradnia* - Mi a gond? Mintha szellemet láttál volna... *nevetgél Adrian*
- Nem... de... ez .... egy kicsit rémisztő volt... Kékcsillag és... az a Kou... egy kicsit azt hiszem összevesztek és...
- Áhh hagyd csak rájuk, igazából mindketten jó fiúk a maguk módján... egymást viszont nem nagyon képesek elviselni...
- Jött egy másik félvér is, aki vak..
- Ohh Blind és Juli már megérkeztek volna? Nem vettem észre őket amikor behívtalak...
- Mi a baja Tokunak? *tért rá gyorsan a lényegre ROlcas*
- Gonorrhoea... *vágja rá az orvos, Rolcas nagyokat pislog* - A lényeg az, hogy gyógyítható... *miközben beszél tokuranéz, nem rolcasra, mert akkor a félvér semmit sem értene, s márpedig ő a páciens* - Antibiotikummal könnyen kezelhető... nem kell aggódnotok, el fog múlni.... neked semi bajod odalent ugye? *néz ROlcasra aki nemet bólogat* - Rendben... tehát vedd be ezt a két fajta tablettát... *nyomja a félvér kezébe*- Hamarosan el fog múlni... *Avval Roll felé int, hogy menjen közelebb hozzá* - Ülj fel az asztalra... *kéri, s amint ezt a fiú megteszi, Adrian elkezdi megvizsgálni, hátha van valami fejsérülése* - Szédülsz? *érdeklődik közben*
- Én... cska egy egészen kicsit...
- Rendben... a fejeden nincs komolyabb sérülésed, csak egy kis dudor... de... vedd le a felsőd... *Rolcas elhül, szégyenérzet ül az arcára, nem akarja, hogy a műkarja fedetlen maradjon...* - Akkor csak emeld fel a pólód... *kéri Adrian, ezt Rolcas már könyebben megteszi* - Egy két zúzódás van az oldaladon, de ezek sem komolyak... *amint Rolcas leengedi a pólóját, Adrian feltűri a fiú pólójának ujját, valamiért furcsa érzése van, s a gyanúja be is igazolódik, a műkar megsérült az illesztésné, ez fájdalmat okozott Rolcasnak, de mégsem monda* - Tudod... ha nem engeded, hogy meggyógyítsalak akkor nem fog menni... *megérinti a kisebesedett részt, mire a fiú felszisszen, s kicsordulnak a könnyei is, de gyorsan letörli épp kezével* - Ehhez sajnos nem igazán értek, mindenképpen nézesd meg egy orvossal... menjetek most azonnal... különben csak begyullad és eszméletlenül fog fájni, sokkal jobban, mint most... *Rolcas bólintott, majd lecsusszant az asztalról* - Akkor mára ennyi...
- Köszönöm... ümmm... mennyit kell fizetnem? Ösze fogom szedni a pénzt, mindenképpen... a gyógyszerek árát meg a vizsgálatét is...
- Megmondtam, hogy ellátlak titeket ingyen, van elég fizető vendégem nem kell aggódnod.... *mosolyog a fiúra, de Rolcas lesütött szemekkel néz rá... Toku nem hallhatta amit Adrian mondott.... legalábbis így gondolja... nem akar orvoshoz menni....* - Ne hagyjátok itt a fogatokat sem... *bök a lassan ébredező kutyalény felé*
*Konoe felsóhajt* - Szerintem ő már most tudja, hogy ez így van, de fél, tőle... nem akar egyenjogú lenni veled, ő mindig a szolgád akar lenni... így van esélye, hogy mindig vigyázzon rád... az élete árán is... tudod... nem tudnám mégegyszer elviselni azt a fájdalmas arcot, amit a halálom napján láttam Raiből... emlékszem, hogy lefogták, nem tudom hányan.... sistergést hallottam.... és emlékszem ahogy vér tündökölt az arcán... nem kiabált és nem tiltakozott... azt i hallottam, amikor nagyapád átkeresztelte őt... de akkor hírtelen kitört a kezek fogságából és felkapott mint valami rongybabát... hallottam hogy azt suttogta, utánam jön, de azt mondtam neki, hogy éljen tovább... átölelt és már csak a szuszogását hallottam... a testem egyre hidegebbé vált... és éreztem, ahogy az ő szíve is jéggé dermed.... hírtelen elkapták tőlem, és a fejem megindult a hideg kő felé... de mielőtt koppanhatott volna... már nem voltam ott... ne mondd el neki, hogy emlékszem mi történt... nem akarom feleslegesen felzaklatni evvel... ha lehetséges... *nézett komolyan Terura* - Elmesélte Rai, hogy hogyna haltam meg? *hírtelen vigyorogni kezdett* - Mondd el mit mesélt rólam... *kéri*
*Lamento egy fán ücsörög, kint a ház előtt, amikor hírtelen lépéseket hall, egy magas, vékony testalkatú emberke halad el előtte az utcán, kikerekednek a szemei, hátra néz a ház felé, majd minden gondolatát félre dobva megindul az idegen után, lopkadik utána*
|
- Nem. Azt mondtam, hogy bizonyos dolog miatt még erről is le tudok mondani. - javítja ki Ayasét. - Hozz rágcsát, vagy vizet. - mondja neki.
Kou elfogadja Blind érintését. Fülei megrebbennek, de nem érzi rosszul magát, hogy a lány így nézi őt meg magának. Szerényen mosolyog, aztán el is pirul, amikor Blind különlegesnek nevezi őt. - Igen... - ismeri el szinte suttogva. Juliana nagyon próbál nem nevetni a fiún. Pláne, amikor az egyébként zord külsőt kölcsönző srác Blind szavaira vörös lesz, mint egy érett eper. Kou érzi, hogy kimelegedik, hogy tüzel a bőre, de nem tudt mit tenni. - Ritka, ha valakinek macskafüle, macskafarka és emberfüle is van. - mondja kissé megerőltetve magát, hogy a rendes hangján tudjon beszélni, ám még a nőstény így is kihallhatja zavarát. - Nem zavar. Kicsit sem. - mondja. - Ayase az is. - ért egyet Blinddel. - Nem lehetetlen. - ellenkezik. - Majd ha kevesebben lesznek, lesz időnk és megtanítalak erre-arra. - igéri. - Le. - válaszol. Juli nyúl a botért.
- Megfogom a botod addig. - mondja a lánynak. Figyeli, amint Kou leügyeskedi a kabátot, s nagyot mosolyog rajtuk. - Jövök, aztán majd el kell mennem segíteni Adriannak. - válaszol neki, majd ha kéri, visszaadja a botját.
- Nem okozol gondot. - mondja Kou, majd megfogja Blindet. - Vezetlek. - jelenti be, aztán leülteti Blindet a nappaliban.
- Hello. Kértek valamit? - kérdezi Kékcsillag játékosan.
- Ő Kékcsillag. - mesél a félvér. - Tea és tej van nála, Ayase pedig vizet hoz.
- Ó, még egy félvér. - jegyzi meg örömmel a kék kandúr. Leteszi az italokat. - És nem látsz? - kérdezi, miközben integet Blind előtt.
- Ne csináld ezt! - szól rá Kou. - Bunkóság.
- Oké, csak ne törd el a kezem. Bár meggyógyul és azzal is csak nekem kedveznél, de most ne. - magyaráz lazán. - Amint hallottam, engem már bemutatott ez a kis méregzsák. Kouu... - próbálja kihúzni a kezét a srácéból. Farkával csapkod már. Amikor ropogni kezd a keze, farka azonnal a félvér nyaka köré tekeredik és olyan erővel meghúzza, hogy Kou azonnal odakap. Kékcsillag elszabadul és elengedi a srácot. - Megmondtam, hogy eressz. - morog neki. - Jófiú leszek a barátnőddel, nem kell dühbe jönnöd. Ayase is kedvel, s talán jobban komálja, ha valaki egy kicsit nagyszájú, mintha nem bír az erejével. - jelenti ki, de Kou felugrik. - Higgadj le! - szól rá higgadtan Kékcsillag.
- Húzz. El. Innen.
- Nem. - válaszol a kandúr. - Jogaid vannak, nem? Nekem is. Lehet, hogy szaros macskalény vagyok, de jogom van itt lenni és hiába kaptál emberi jogokat, nem fogok úgy ugrálni, ahogy te fütyülsz. Itt Adrian a góré, s ő nem hozott olyan szabályokat, hogy nem mehetek azok közelébe, akikkel te vagy. - beszél lendületesen és Kou leereszti az öklét. Lesüti szemeit és lelapulnak a fülei.
- Miért kell mindent tönkretenned körülöttem? - kérdezi Kékcsillagtól. - Akárhányszor megjelensz, halálosan ideges leszek tőled és a te hibád, hogy nem bírok az erőmmel. Utállak. - mondja keserűen.
- Értem. Szóval nem azzal van gondod, hogy egy mocskos ribanc vagyok, hanem azzal, hogy attól félsz, hogy elhappolom a barátaid és a nőid. Megnyugodhatsz, mert nem alakítok ki baráti vagy párkapcsolati kapcsolatokat, mert képtelen vagyok rá. És még valami. - emeli meg a hangját. - Imádlak dühíteni, mert hagyod magad. - jelenti ki mosolyogva. - Bocsi ezért a közjátékért. - szól most Blindhez.
- Nem lehetett. - mondja Okuo. Akkor lesz halálosan ideges újra, amikor Adrian a háta mögé kerül, fülei azonnal belelapulnak a hajába a fülei és feszengeni kezd. Minden érintéstől összerándul, kezei ökölbe szorulnak, de nem tanúsít ellenállást. - Nem kell kenőcs. - mondja a doktornak. - Rolcas nem láthatja. - jelenti ki. Ebben a dologban nem ismer más megoldást. Persze még rondák nagyon a sebei. - Eljövök naponta. - mondja. - Ha kell kenni őket, itt bekenheti, de Rolcas nem akarom, hogy többet tegyen értem. - magyarázza komolyan. Aztán odalépdel az asztalhoz és felül rá. Beszorítja szemeit, míg Adrian vizsgálja, csikorognak a fogai, ahogy szívja őket. Szégyenli magát, de már nagyon próbált felkészülni erre, úgyhogy ahhoz képest elég jól viseli. Megvárja, míg megszúrja őt Adrian, aztán óvatosan és lassan elkezd felöltözni. Továbbra is a férfit figyeli. - Nem zavar, ha Rolcas bent van. Most már nem. - magára húzza a pólóját is, ezzel felöltözött. Már csak cipőt kell felvennie, de azt már gyorsan meg tudja csinálni. Noha húzódik a hátán a bőr, már ezt megszokta. Az jobban fáj neki, ami az ágyékát kínozza.
- Tudtam. - bukik ki Teruból, amikor Konoe igazolja a feltételezését. - Lehet, hogy igazad van, mindketten mást mutattak, mint akik valójában voltak, de... nem tudom. Én azt akarom hinni, hogy a nagyapám jó ember volt, s azt, hogy Lamento is érzékeny lelkű kandúr. Ez baj? - kérdezi őszintén a macskaférfit. - Biztos voltam benne, hogy nagyapa szerette Lamentot. Az, amit elmesélt a halálodról, ezt juttatta eszembe. Más magyarázat lett volna, miért téged hagyott életben, de arra már nem, hogy miért nem ölte meg őt is. Hogy miért örökítette rám. Miért nem apámra. Érted? - kérdezi. - Nagyapa jó embert akart belőlem. - teszi még hozzá, aztán kicsit elhallgat. Nézi Konoét, az arcát, a mozgását, hallgatja a vallomását. Elmosolyodik, amikor a macska is így tesz. - Én joban vigyáznék az életemre, ha visszakapnám. - mondja. - Nem hibáztattam őt. Félreértettél. Nem azt mondtam, hogy az ő hibája volt, hogy majdnem elütött egy autó, hanem azt, hogy ő jobban vigyáz rám, mint én saját magamra. - magyarázza meg csendesen. - Szerintem ő értette, ezért ugrott neked. - folytatja. - Mindig mellettem megy, vagy egy lépéssel mögöttem, s amikor álmodozom, ő tart az úton. Megszoktam, hogy biztonságban vagyok mellette. - mondja végül el az egészet. - Nem vagy buta. - mosolyog Konoéra. - És nekem nem csak egy macskalény vagy, hanem egy macskalény vagy. - küldi utána ezt a mondatot. - Nem tudom. Mivel ti biztosan jobban élnétek ott, mint itt, ha oda akartok menni, s magatokkal visztek, veletek megyek. Talán Lamento elhinné ott, hogy én egyenlőnek tekintem őt magammal. - mondja félmosollyal.
|
- Nem azt mondtad, hogy hagyni akarod az egészet? Döntsd el, hogy mit akarsz.. hééé én is akarok segíteni... had vigyek valamit naaa.... *kérleli Kékcsillagot nyújtózkodva felfelé*
*Blind kinyújtja kezeit Kou felé, s megérinti az arcát, elmosolyodik azon amit tapasztal, benne is fura nyomot hagytak a fiúk által felsorakoztatott dolgok így meg szeretne bizonyosodni a dolgokról, de amikor a félvérről beszél Kou, izgatott lesz* - Még egy félvér? *mosolyog* - Nekem is a farkincám hiányzik... bár nincs is olyan sok lehetőség, nem igaz? Mármint csak három... te különleges vagy Kou... nagyon ritka félvér vagy... legalábbis így hallottam... *mosolyog* - De ha nem lennél az avgy ilyesmi, akkor is az lennél... nekem... *teszi hozzá halkabban* - Ümm... amúgy ha ez nagyon zavarna, akor fesd be a hajad... *nevet fel, aztán türelmesen hallgatja a félvért, nagyon felkelti az érdeklődését Kékcsillag, pont azért meg Kou próbálja elterelni őt a macskától* - Ayase nagyon aranyosnak tűnik az elmondásaid alapján... jó lenne megismerni... ahogy hallom sok beteg gyűlt össze.... jó lenne ha én is tudnék segíteni, de az lehetetlen... *lassan megfordul* - Lesegíted? *kérdi a kabátjára vonatkozóan, s addig félre teszi a botját* - Leülnék igen ha nem okozok evvel nagy problémát... Juli te is jössz? *érdeklődik*
*Adrian kicist meglepődik, hogy lekerül a felső is, de amint meglátja a hegeket és az égésnyomokat, megérti a dolgot... * - Előbb kellett volna jönnöd... akkor ezeket el tudtam volna még talán tűntetni neked... egy kicsit megnézem őket, ne ijedj meg... ha megérintelek... *beszél hozzá, majd a háta mögé megy ahol már Toku nem láthatja, hogy mit beszél, de Adrian nem is mond semmit, óvatosan érinti meg a felsebzett bőrt, még most is csúnyának találja...óvatosan és gyorsan halad végig a sebeken amiket meg akar nézni, aztán ismét Toku látóterébe kerül* - Adok rájuk pár kenőcsöt... ami egy kissé szebbé teheti őket és írok fel fájdalomcsillapítót... viszont azt szeretném, hogy ha naponta nnem is de két naponta bejárnál hozzám, hogy ellenőrizzm őket, hogy nem e lesznek komolyabbak... az ilyesmivel nem szabad játszani... *figyelmezteti* - Ülj le... az asztalra... *kéri, s ha megteszi akkor kezdi csak a nemiszerv vizsgálatát, nincs semmi arra utaló jel, hogy ez őt túlzottan felzaklatná, számára ez csak egy átlagos vizsgálat* - Jól van... már sejtem, hogy mi lehet... de azért még vért veszek... *veszi le a kesztyűt a kezéről, avval megszúrja a félvért* - nyugodtan felöltözhetsz már... *mondja mosolyogva* - Remélem nem okoztam kellemetlenséget... *indul el megvizsgálni a vért* - Amíg eredményt kapok szeretném megnézni a barátodat is... nem zavar ha bent van ugye? Végzünk mire megtudom az eredményt és neked fogom csak elmondani ha így szeretnéd...
- Akkor a nagyapád nagyon hasonlíthat a mostani kandúrra akit mindketten más néven ismerünk... *céloz Lamentora* - Mivel ő is... változtatja magát... talán a nagyapád is mást mutatott a külvilág felé... és mást felénk... nem tudom... de abban igazad van, hogy szerelmes volt... *vallja be* - Rai nem látta mert nem akarta látni, de sokkal többet megengedett neki, mint nekem, kivételezett volt, a nagyapád egyszer az ágyába akarta vinni, de viszsautasította.... akkor fordult elő először, hogy Rait alaposan elverték, de... nem mocskolták be... azaz bocsi, nem úgy értettem... csak... ez így olyan zavaros mindegy... engem ez nem zavart, mert... mivel én is szerelmes voltam belé azt akartam, hogy mindig csak jót kapjon... már akkor is én okoztam neki a legtöbb fájdalmat... néha meggondolatlanul cselekszem... olyanokat mondok amiket nem kellene, vagy megteszek ugyanígy valamit... esetleg Terukat mentek az autók elől.. *mosolyog* - De utóbbit nem hiszem, hogy megbocsájtottam volna magamnak, ha nem teszem meg... nem gyűlöllek és nem érzek ellenszenvet irántad... annyit érzek csupán, hogy még nem ismerlek eléggé ahhoz, hogy csak úgy minden nélkül döntsek... én már egyszer meghaltam és... tudom milyen érzés ez az egész... talán ezért nem figyelek már oda az életemre amit vissza kaptam, nem tudom... amúgy meg aranyos kölyök vagy... nekem igazából nincs semmi bajom veled, csak kiakadtam amiért Rait hibáztattad nemrég... elvégre... tényleg nem tehetett arról, hogy te őrült módon kirohansz az útra pontosan egy autó elé... nem igaz? Ez olyan mintha azt vágnám a fejedhez, hogy azért fáj most a karom,mert te nem voltál ott, hogy elkapj amikor leestem a tetőről... legalábbis szerintem olyan... de én csak egy buta macskalény vagyok... *tekergőzik farkincája a háta mögött* - Azon gondolkodtam... hogy a macskák biodalmában vajon boldogabbak lehetnénk e mint itt... s ha igen akkor vajon... te megszoknád e ott...
|
Kékcsillag nem válaszol most semmi csípőset Ayasénak. Annyira feszült, hogy remegő kézzel kapcsolja ki a teafőzőt és veszi ki a kannát belőle. - Be tudom fűzni. - mondja dacosan. - Ha meg mégsem, lesz egy reggeli csicskád. - vigyorodik el, aztán megfogja az italokat, hogy kivihesse.
Kou arcára egy apró mosoly ül, majd odalépeget a vak lányhoz. - Semmi baj. - mondja neki. - Itt akkora a nyüzsgés, hogy nem volt időm az órát nézni. - folytatja.
- De aranyos vagy! - szökik ki Juliana száján, majd gyorsan odakapja kezeit és elpirulva bámul a félvérre, mit reagál. Kou meglepetten és kissé zord képpel bámul fel a lányra. Felvonja egyik szemöldökét is, s féloldalasra fordítja arcát. - Bocsi. - mondja neki, de a kandúr nem mond rá semmit.
- Elmesélem, mi van itt. - ajánlja Blindnek. - A rendelőben Adriannal egy magas, hosszú, ezüsthajú félvér van, akinek nincsen macskafarka, ellenben nagy világoslila fülei vannak. Teljesen süket, viszont a szemei nagyon élesek lehetnek, egyébként aranyszínű szeme van, ha jól láttam. - magyaráz a lánynak. - A gazdája, vagy barátja, nem tudom, egy fiú, akinek fél szeme üveg, a fél karja mű. Úgy láttam, nagyon fontosak egymásnak. - teszi hozzá. - Aztán itt van Ayase, ő is félvér, és a barátom. - jelenti ki az utolsó szót büszkén. - Nagyon szőke haja van, mintha mézből lenne, s van benne középen egy fehér csík. Ez a Kasaiokra jellemző. Én is megkaptam a nevet, de mivel nem vagyok rokonuk, nekem nincs fehér csík a hajban. - magyaráz élvezettel. Juliana teljesen elképed, hogy ez csendes és barátságtalan tekintetű macskafiú milyen őszintén, színesen, részletesen és barátságosan beszél Blinddel. Igaza lehet a fiúknak, jön rá, Kounak valóban nagyon tetszhet ez a vak nőstény, vagy csak nagyon kedveli. Még nem tud dönteni. - Ayasénak nincs macskafüle és lilák a szemei. Nagyon félénk, kicsit bizalmatlan és bizonytalan is, de nagyon barátságos. Majd bemutatlak neki, ha nem Kékcsillaggal lesz. Őt kicsit sem kedvelem, mert pimasz, dölyfös és szemérmetlen. Folyton bosszant, holott nagyon jól tudja, hogy ha megütöm...! - ledül bele, de mielőtt kimondaná, hogy szétloccsantja a fejét, elnémul. - Mármint izé... - és el is vörösödik. - Szóval ha megütném, nem biztos, hogy túlélné.
- Olyan erős vagy? - kérdezi félénken Juli.
- Igen. Az a képességem, hogy rendkívüli erőm van. - válaszol komolyan. - Kékcsillag... a haja és a füle kék, ő egy kandúr, de olyan vékony, mint egy nőstény és pirszingje, meg tetoválása van. Fiatalabb nálam, de néha öcsinek hív. Igazán bosszantó figura. Most pont kijött Ayaséval a konyhából, de italokat szolgálnak fel, úgyhogy majd később bemutatlak Ayasénak. Nem szeretném, ha Kékcsillag is ott lenne. Nem bízom benne, szerintem sunyi, behízelgő és alattomos. Nem rosszindulatú, vagy nagyon ügyesen rejti, de biztos vagyok benne, hogy vaj van a füle mögött. - magyarázza, s szemei Soberot követik. - Kérsz valamit? Tejet, teát, vagy vizet? - kérdezi Blindtől. - Oh, itt ácsorgunk...! - kap észbe. - Szólj rám, hogy szeretnél leülni, meg belesülsz a kabátodba, mert veled megered a nyelvem és tök szívesen mondom el, mi vesz körbe.
~ Ez a fiú nagyon cuki! ~ gondolja ámulattal Juliana. Kou vele sosem viselkedne így, de ahogy Blindnek mesél, magyaráz és ahogy vigyáz rá, még a lányt is leveszi a lábáról. Csodállja is, hogy Blind nem említette még, hogy nagyon kedveli ezt a tündéri kandúrt. ~ És milyen fura, hogy a pillantásával jéggé tudna fagyasztani, Blinddel meg határozottan melegszívű. A tekintetében meg van valami nagyon mélységesen szomorú. Majd megbeszélgetem ezt Blinddel, nagyon kíváncsi vagyok, mit gondol erről. ~ gondolkodik magában.
Okuo persze nem lesz nyugodtabb a nyugtató szavaktól. Lapítja a füleit, most már megalázottan néz Adrianra. Bizony reménytelen most a férfi próbálkozása. Okuo fura mód nem a nadrágjával kezd, hanem pulcsiját és pólóját összefogva leveti felső ruházatát, hogy feltáruljon a teste, amely még mindig őrzi az égés, verés, harapások és vágások nyomát. Ezután erőszakolja csak meg magát, hogy levegye az alsóruházatát is. Most kezd megnyugodni. - Nem félek tűtől. - válaszol. - A tűz és az érintés jobban aggaszt. A kutyalényektől félek, de Fog jó, megvédett. - mondja csendesen, immár higgadtabban. A hátán a hegek már megmaradnak, ahogy valószínűleg a lelkén is. Még mindig rémesen festenek, hiába kezdett szépen gyógyulni. Hosszan tartó folyamat lesz, hiszen nagyon komoly, durva sebeket ejtettek rajta. Vigyázban áll, nem mereven, de nem is szétesve. Fülei lapulnak, az arcáról már majdnem teljesen eltűnt a pír. Persze még mindig szégyelli a testét, főleg a nemi betegségét, de az egyik legnehezebb dolgon túlvan: elmondta, mit érez, mit észlelt és levetkőzött. Már csak a tapogatást kell kibírnia, s remélheti talán, hogy Adrian meggyógyítja.
Teru megrázza a fejét, hiszen nem tudhat mindent Lamentoról. - A nagyapa... - suttogja elgondolkodva, s szomorú lesz a hallottaktól. Még mindig nem tudja magában hova tenni ezt a dolgot az öreg Howokival kapcsolatban. Teljesen más ember volt a kandúrjaival, mint ővele. - Lamento azt kérte, ne nézzek más szemmel a nagyapámra, amiért veletek azokat tette, de amikor elmesélte, hogy megölt egy macskalényt, meg még miket tett, nos... mintha nem is nagyapa lett volna. Ám tettél egy megjegyzést, ami felborított bennem megint valamit. - és felnéz Konoéra. - Azt mondtad, olyan vagyok, akibe mindenki beleszeret. Azt hiszem, ez a kisugárzásom a nagyapámból a végtelen szeretet és jóságot váltotta ki. Én őt barátságosnak, viccesnek ismertem. Mindig nagy örömmel jött hozzánk, hozott nekem édességet, játszott velem, érdekelték a dolgaim. Mikor bélyeget gyűjtöttem, szerzett nekem egy ezeréves gyűjteményt. Nagyon értékes darab volt, bár akkor azt még én nem tudtam. Amikor elkezdtem bögréket gyűjteni, minden hónapban kaptam tőle egyet. Figyelt rám, nagyon szeretett és sosem jött üres kézzel hozzánk. De még az sem érte váratlanul, ha a suli után betoppantam hozzá. Hiába nem volt mellette nő már évek óta, ripszropsz főzött egy tejbegrízt, sütött egy bögrés piskótát, vagy kikevert egy pudingot. - mesél szeretettel a nagypapájáról a srác. - Soha nem tapasztaltam, hogy agresszív, kegyetlen és önző lenne. És ahogy Lamento mesélt róla, az az érzésem támadt, hogy nagyapa pont úgy imádta Lamentot, ahogy én. - vallja be. Lamentotól nem kaphat erre rendes reakciót, csakis Konoétől, hiszen ő kívülálló és mégsem az. Úgyhogy most nagyon figyeli, mit reagál a kandúr. - Igen, mondta. Nem is értettem, miért állt az ajtóba őrnek, amikor először mentünk a tékába. - emlékszik vissza apró félmosollyal. Egészen kisfiús lesz ettől a vonástól, ahogy a nagyapjáról való meséléskor is, amikor a gyerekkoráról beszélt. - Szerintem jófej vagy. - jegyzi meg csendesen, de őszintén. Ez a srác nem tud hazudni, mert amikor megpróbálja, egyszerűen üvölt róla, hogy nem mond igaza. Viszont amikor az érzéseiről beszél, az őszintesége, a szíve érzései töltik be a teret. - Nem tudom irányítani a szívem. Ha tudnám, nem haragudnék, gyűlölnék, sajnálnék, s talán nem is fájna. - mondja. - Én úgy igyekszem élni, hogy ha ez a nap az utolsó, akkor is úgy menjek el, mintha a következő lenne. Nem napról napra, hanem úgy, hogy mindig a jót tartom szem előtt, azt próbálom követni, a rosszat pedig igyekszem elkerülni. Nem akarom, hogy ha egyszer meghalok, valaki azt érezze, hogy még valamit meg kellett volna beszélnie velem, vagy valami. - magyaráz.
|
- A barátság elég mély fogalom még ehhez... *mondja komolyan* - nem képzeltem be ostobaságokat... egyszerűen csak így éreztem hírtelen, ösztönösen cselekdtem... de ne aggódj többé nem fog előfordulni...*biztosítja* - Ha mégis hát nyugodtan lökj el... *mondja még mindig komolyan* - Rendben... amúgy is hülyeség volt, te úgyse tudnád befűzni Adriant, lehetetlenben fogadtunk... *teszi hozzá, aztán megpillantja Kout, küld felé egy apró mosolyt, de nem állítja meg* - Vigyük ki az italokat... Adrian mérges lesz... *fodul még Kékcsillag felé egy mondat erejéig*
*Blind persze érti, de neki semmi fogalma sincs a dolgokról, ah egyszer látná, már tudná milyen, és akkor el tudná képzelni ebben a sötétben amit lát, de enm vitázik a lánnyal* - Sajnálom hogy késtünk, egy kicsit lassabban haladtunk velem... *mosolyog Blind arra amerre Kout véli*
- Értem... *mondja egyszerűen Adrian, de látja, hogy feszeng a félvér* - Nyugodj meg... ez nem olyan dolog amit szégyellened kellene... legalábbis előttem nem kell, ezernyi esettel találkoztam már, szörnyűbbekkel is... de megkérnélek rá, hogy vedd le a nadrágodat... természetesen nem akarlak siettetni, de neked is jobb lenne minél előbb túl lenni rajta... *mondja s közben mosolyog a félvérre* - Nem kell félned, amíg nem a fogadat hútom... *próbálja evvel is egy kicsit nyugtatni Tokut, lehet hogy reménytelenül* - Vért is vennék tőled a biztonság kedvéért, hogy ne állítsak fel téves diagnózist... nem félsz a tűtől ugye? *érdeklődik, miközben előkészíti* - Ígérem fájdalommentes leszek...
- Jó, hogy ezt mondod... *mondja komolyan* -Attól féltem, meg akarzs majd győzni, hogy mindent tudsz róla... de róla én sem tudok igazán sokat... pár évet kihagytam ugyebár...*mondja ahogy hátra dől a falnak* - Azt hiszem a gazdánk tette olyanná, mint amilyen most... mert ő alapvetően nagyon szelíd és szeretetéhes macska volt... komolytalan egy kicsit... és túlságosan kedves.... a nagyapád nem hitt ezekben a dolgokban, kemény kiképzéseket kaptunk, a személyisége kezdett változni, ahogy telt az idő, de amikor kettesben voltunk, mintha teljesen más lett volna, nem volt hűvös és kegyetlen, a szemei is másképp csillogtak... de amint a nagyapád elé álltunk... kifordult önmagából... gondolom ez így meng tovább azután is, hogy megöltek... még mindig emlékszem a könnyekkel teli arcára, a kezemet szorító kezekre.... sose fogom elfelejteni, hogy azt mondtam neki.... élj tovább nélkülem... azt válaszolta, hogy sohasem fog elfelejteni... és állta a aszavát, de a szíve már másfele húzza... úgy gondolom neked meg merte mutatni az igazi valóját, bízik benned ezért alakult át olyan sokszor előtted... de mivel a múltat enm tudja elfleejteni, mindig visszatér az akkori kemény napok macskája... talán benne nem is kettő hanem több személyiség is vegyült egyszerre... s maga sem tudja mikor melyiket alakítsa... ümm mindegy... remélem magára talál majd egyszer... amúgy nekünk tilos volt bemenni mindenhova, gondolom azért várt rád mindig, mert túlságosan a fejébe nőttek a régi dolgok... miért nem kérdezted meg, hogy miért csinálja? *érdeklődik* - Amúgy meg én sem... nem akarom, hogy ellenségek legyünk... jó lenne ha... legalább meg tudnánk haverkodni egy kicsit egymással... ja és minek gondolkodsz annyit? Csak a saját szíved fájdítod...ha valamit enm akarsz érezni akkor ne érezd... ah nem gondolsz rá, ahnem elfogadod akkor nem lesz gond... szerintem... én mindig úgy éltem, hogy ne keljen a halálra gondolnom... aztán mégis meghaltam... na puff mindenki meghal... van aki már születésekor... mi örülhetünk ha csak egy napig is tovább élünk, mint az aki meghal...
|
- Hagyd már! - szól rá nevetve Ayaséra. - Nem történt semmi. - mondja neki. Nem akarja letörni azzal, hogy közli vele, belőle sosem lesz szelíd macska, jobb, ha nem bízik meg benne teljesen, meg ne gondoljon rá barátként, szeretőként meg pláne nem. Egy numerát el bírna viselni, pontosabban egy numerának örülne a szőkével, de többre nem valószínű, hogy futná. Kékcsillag nem hűséges fajta, hacsak nem Ayase újra és újra megérinti majd őt belül, s rákap erre. Talán, ha függő lenne, talán. De akkor is csak talán. - Hülye vagy. - közli aztán Ayaséval komolyan. - Kouban kellene a biztonságot látnod és benne kellene bíznod, nem bennem. - jelenti ki viccet félretéve. - Nem akartalak letörni egy perce, de mielőtt még belemelegedsz az érzésbe, én nem vagyok a barátod. - teszi hozzá farkincáját megemelve. - Meg tudnám tanulni, hogyan legyek jó barát, de nem akarom. - azzal elfordul a félvértől és tejet, majd egy üveg ásványvizet vesz elő a hűtőből. Feszült, a farka csak úgy csapkod. - A fogadásunkról is lemondok, csak ne szeress meg engem. És többet ne menekülj hozzám, mert el foglak lökni. - figyelmezteti a fiút. Most jön rá, hogy milyen közel került valamihez, amiben már elárulták. Hazudták neki a szeretetet, bár akkor még többet, szerelmet is. És most fél. Nem attól, hogy Ayase is hazudna, attól jobban fél, hogy igazat mondana, tenne, kérne és adna. Megrémíti, hogy kötetlen életébe egy kötés kerül. Hogy meg kell erőltetnie magát, hogy összerakja a szívét és visszavegye a lelkét, s aztán szeressen valakit. Nem akarja. Ezek mindig azzal a kockázattal járnak, hogy fájni fog. A semmi nem fáj, Soberonak nem fáj. Már.
Kou bólint Adriannak, elfogadja a szokásos fejpaskolást, aztán magukra hagyja őket Okuoval. Első útja Ayaséhoz vezet, aki még (ha nem ment el), a konyhában van Kékcsillaggal. Rájuk néz, de ha Ayase sem szólítja meg, akkor tovább áll.
Juli befut Blinddel. - Elhiszem, hogy szeretnéd, de azt hiszem, ha egy napra visszakapnád a látásod, talán bánnád, hogy egy napig tartott csak. És nem minden szép a világban. - mondja komolyan, majd kinyitja a nőstény előtt az ajtót. - Megérkeztünk Adrianhoz. Nem csengettem, mert most szerintem elfoglalt. Majd úgyis szól, ha probléma, hogy csak így beállítottam. - mondja, de már rémesen izgul. - Szia Kou! - pillantja meg a félvért. Az alaposan meglepődik a jelenlétükön, majd észbe kap.
- Sziasztok. Adrian a rendelőben van, de azt kérte, míg Okuoval nem végzett, ne menj be hozzá.
- Ö... oké. - jön zavarba. - Nem gond, hogy nem csengettem?
- Nem.
- Akkor jó. - mondja, de nem tud tovább beszélgetni Kouval, mivel a fiú olyan szótlan és tömör mondatokban válaszol, vagy mond valamit.
Okuo figyeli Adriant. Ujjai markolják a nadrágját, tudja, hogy majd vetkőznie kell, de képtelen rá. Rosszul érzi magát a bőrében, szeretne kifutni a világból. Félénken néz a férfire, kicsit olyan képet vág, mintha foghúzásra készülne. Bólint neki, de persze kuka marad. Halk nyűszítés hallatszik a torkában, fülei lelapulnak, s egy pillanatra másfele néz, majd újra az orvosra, hiszen látnia kell, mit mond neki, különben nem fogja tudni. - Fáj. - mondja végül. - Nagyon. - teszi hozzá. - Mindig. Pisilni is nehézkes, éjjel felébredek, ha... - elakad a szava, eltakarja fél kezével az arcát és gyűrni kezd, mígnem sikerül feltornásznia a homlokára, hogy újra Adrianra tudjon nézni. Persze nem áll meg, gyömöszöli a szemöldökét. - Ha elmegyek. - nyögi ki nagy nehezen. - Meg... sárgászöldes folyadék jön és büdös. - suttogja. Olyan kínosan érzi már magát, hogy az egyszerűen leírhatatlan. A szégyentől vörös az arca. Meg szeretné kérdezni, hogy most le kell-e vetkőznie, de képtelen rá. Csak áll összehúzódva, megszégyenülve és várja Adrian szavait.
Teru keserűen elmosolyodik és bólint Konoének. Nem tud több dolgot mondani most, hacsak nem késztetik a kandúrok szóra. Aztán Konoe késztetné, de Lamento megelőzi. Mélyen egyetért vele. Itt nincsenek nyertesek... csak vesztesek vannak. A szerelem követel és ők ebben a felállásban, ilyen belső viharokkal nem képesek eleget tenni a követelésének, ettől pedig szétcsúszik az életük. - Nem akart tovább lépni. - szólal meg csendesen Teru. Aztán Lamento kimegy és ő rémesen érzi magát. Míg Konoe nem szólal meg, csak bámul a fehérhajú után. - Rairól? - kérdezi csendesen. - Azt hiszem, semmit. És talán Lamentoról sem tudok semmit. - folytatja. - Nemrég tudtam csak meg, hogy nem így hívták és azt is, hogy mikor hozzám került, személyiséget váltott. Titkolt előlem mindent, némán járt mellettem nagyon sokáig. Ahhoz ragaszkodott, hogy mellettem legyen, elkísért mindig a videótékába is, pedig nem szereti azt a helyet, de alig szólt hozzám. Aztán eltelt egy idő és lassanként azért szóba állt velem. Azt mondja, minden titkát megosztotta velem, de ez nem igaz. Nem hazudott, csak nem képes tényleg mindent elmondani. - néz bele Konoe szemeibe. - Ez lehet, hogy fura lesz, de én érzek. Érzem, amikor valaki rosszindulatú, közömbös vagy izgatott. Csak a szerelmet nem veszem észre. - teszi hozzá egy apró mosollyal. - Észrevettem már. - válaszol. - A jeges nyugalom és a sírásig fajuló érzelmi kitörések teljesen más személyiségről árulkodnak. Nem tudom, melyik lett mellettem, a jeges vagy az érzelmes, nem tudom, milyen volt és azt sem, hogy milyen lesz a következő pillanatban. Hozzám mindig jó volt, figyelt rám, óvott és... nem tudom. - mondja, s érződik rajta, hogy elbizonytalanodott valamiben. Szomorúan a földet nézi, mélyeket lélegzik és próbálja összeszedni magát, de nem jár sikerrel. - Igen. - bólint is hozzá és most újra Konoéra néz. - Az életbe csak belehalni lehet. - mondja ki csendesen. - Nem akarok az ellenséged lenni és én sem akarlak annak kezelni. Én érzem, hogy néha ropogok a nyomás alatt, de mindig nagyon erősen összpontosítok, nehogy összeroppanjak, mert akkor félek, hogy nem tudom összerakni magam újra. - vallja be. - Sok olyat érzek, amit nem akarok.
|
- ümm lehet... de az is lehet, hogy én képzelek már bele mindenfélét... és te látod jól... *von vállat* - Tényleg nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, csak... úgy érzem, hogy már... nem vagyunk idegenek egymásnak... mármint nem tudunk túl sokat a másikról, de mégis közelebb engedtelek már, mint Kout... pedig őt már régebb óta ismerem, ezért... és mivel féltem a tömegtől, a számomra legbiztonságosabb helyre menekültem... őőő... de mindegy... én egy kicsit túlságosan is fura lehetek neked... *nevet* - Segítek kivinni a dolgokat... *ajánlkozik*
- Értem... *felel Adrian Okuonak, majd Kou felé néz* - Rendben, jó lenne ha egy kicsit rájuk néznél, esetleg a kint várókkal is elbeszélgethetnél, ha van kedved... *avval megpaskolja Kou fejét* - Utána ha mindenki megvan, gondoskodunk a csippről.. ha Juli megérkezne, még ne küldd be, ezt még megcsinálom egyedül, aztán mindkettőtök segítségére szükségem lesz... *mondja aztán várja, hogy Kou kimenjen, ha kint van és becsukta az ajtót, akkor Toku felé fordul* - Először is... nagyon fontos, hogy mindent elmondj, amire szükségem van, nem titkolhatsz el semmit sem, különben nem tudom kezelni a problémádat, látom hogy kellemetlen neked az adott szituáció... így nem fogok feltenni felesleges kérdéseket, hiszen orvos vagyok, nem pedig vallató...*teszi még hozzá* - Szóval... mik a panaszok? *érdeklődik, de még nem mondja, hogy kezdjen el vetkőzni először szeretné megteremteni azt a légkört ami talán megfelel a fiúnak*
*Lamento szelíden fogja Terut, így amikor az kibújik, könnyedén tudja megtenni, de Lamentonak mégis olyan fájdalmas elengednie... ő benne is dúl a vihar, s bár kint még csend van, belül már tombol, összeszorul a szíve ahogy Terura tekint... már nem képes megszólalni, fájdalom járja át a tekintetét, s látja visszatükröződni Teru fájdalmát is, Konoe nézi a párost, tudja ő is, rosszkor jött... bár előbb tette volna... túl sok évet késett, Rai már nem az a macska aki volt, s bár nem felejtette el őt... a szíve már kétfelé húz, s érzi, ha arra kerülne a sor, hogy választania kellene, most nem ő kerülne ki győztesen, oldalát hírtelen Lamentonak nyomja, kezével átkarolja a kandúr karját, s mélázik a dolgokon, gondolkodik Terun is... ezzel az érzelmekkel teli emberi gyereken... tekintete most találkozik vele, olyan mélyen néz az iriszekbe mint eddig talán sohasem... megérti a fájdalma mélységét, s bánja már amit tett, jobban mint ahogy ki tudja mondani... ő is hallgat, s mélyen magába zuhan....elgondolkodik azon, hogy visszatér egyedül a macskák földjére, de ott sem lenne boldog, egyedül nem... az embert pedig nem vihetik magukkal, az a környezet nem alkalmas Teru számára nem érezné jól magát ott... * - Úgy tűnik te olyan ember vagy, akibe mindenki beleszeret...ismerem Rait... nem szeretne bele egy átlagos, tündérarcú gyerekbe, ha nem lenne meg rá az oka... vagy az a mélység amit már nem képes feladni... azt hiszem vesztettem egy ember ellen... milyen kellemetlen...
- Itt nincsenek nyertesek... *jegyzi meg hírtelen lamento* - Itt sírás lesz a vége az egésznek, ha nem vagyunk hajlandóak a kompromisszumokra... és ha... nem leszek képes elfogadni ezt...
- Hogy érted?
- Úgy érzem szétszakadok... s mégis közben összenyom valami... ha választanom kellene nem tudnék, de azt se tudom, mennyire fogok tudni így élni... *a kandúr elengedi Rait*
- Rai... volt már roszabb is... nem igaz? *mosolyog rá* - Emlékszel az utolsó... vagyis arra a pilalantra amikor először... nem is tudom hogy mondjam... a halálom napjára...
- Igen...
- Nem hiszem, hogy azok a szavak hazugok lettek volna, azt hiszem, ha te haltál volna meg, én is megpróbáltam volna tovább élni...nélküled...
- Ha már nem hagytad, hogy veled menjek, és megígértetted velem, mondd csak mit tehettem volna? Bocsássatok meg... *fordul meg* - Én kint megvárlak titeket... *remeg a keze, alig tudja lenyomni a kilincset, kitántorog az ajtón és becsukja maga után, majd kicsit messzebb megy és leheveredik a fűben, ott próbál megnyugodni*
- Azt hiszem, még mindig úgy gondolja, hogy csak a szellemem tért vissza... *néz ismét Teru felé Konoe* - Elhiszem, hogy nem könnyű, én is alig hittem el magamnak... *mosolyog... legalábbis próbál* - Sok mindent tudsz már róla igaz? Lamentoról... de mondd... mennyi tudsz Rairől? *kérdezi őszintén a srácot* - Ezt most nem kötözködésképpen mondom, és nincs bennem rossz szándék... egyszerűen csak tudni szeretném... mert... azt mondta, minden titkot felfedett előtted... már csak azt kellene megtudnom, hogy melyik személyiségének a titkát mondta el... úgy érzem nem mindig van jelen... és ha jelen van akkor is változékony... nem vetted még észre? *érdeklődik a fiútól, majd rászorít a bal vállára* - Bár a karcolások hamar elmúlnak... úgy érzem ez egy kicsit tovább fog tartani... lehet, hogy el is tört? *próbálja mozgatni de éles fájdalom járja át a testét miatta* - Azt mondod, hogy mindig védtek, nehogy valami bajod essék ugye? *néz végig Terun* - Azt hiszem mindent előről kell kezdened... ha nem szokod meg az élet apró fájdalmait, a nagyok már olyan élesen megsebeznek, hogy nem fogod kibírni őket és előbb utóbb belehalsz ebbe az egészbe... az pedig egyikünknek sem lenne jó... amúgy meg nem zavar, ha beszélsz álmodban, nem vagyok túl mélyen alvó, de.. majd igyekszem nema szemedre vetni... Rainek igaza van... nem szabad egymás ellenségeinek lennünk...
*Fang eközben lassan kezd ébredezni, de mivel senki sem ismerős neki, így bágyadtan... megrémül, s morogni kezd, felkel, s összeesik, végül megérzi Toku illatát, bár nem igazán látja, de ettől megnyugszik és vissza alszik*
|
Kékcsillag kutakodik a konyhában, mert nem ismeri ki magát. Úgy döntött, teát főz, visz ki egy kis tejet, meg vizet, s ha talál valami rágcsát, akkor azt, ha nem, érjék be ennyivel. Nem tököl vagy szerénykedik, ahogy sosem. - Fátylat rá. - mondja könnyedén Ayasénak, mikor bocsánatot kér tőle. Közben rátalál a teákra és most azon van, hogy válasszon. - Nem vitatom az igazad, mert lehet, hogy te érzel valamit, amit én nem. Könnyen lehet, hogy immunissá váltam bizonyos dolgokra. - folytatja tovább az ügyködést, megismerkedik a teafőzővel, majd vizet tesz bele. - Egyébként... - most, hogy már minden a helyén van a teával kapcsolatba, szembe fordul a szőke félvérrel - még sosem bújt így hozzám senki. Meglepődtem. - vallja be. - Egyszer csak ott voltál és a felismerés is, hogy a kurva életbe, nem tudom, mit kéne csinálnom. És akartam valamit csinálni. - teszi hozzá nagyon komolyan, kiemelve az akartam szót. - Úgy értem, semmi szexuális, most nem. Basszus, én nem vagyok az a pátyolgatós fajta, mert engem sem pátyolgatott senki, nem csak nem tudom, hogy kell babusgatni valakit, hanem hidegen hagynak mások érzelmei. És ez volt az első, hogy kicsit megérintett a dolog. Szal lesokkoltam egy picikét. - mosolyodik el végül.
Okuo persze nem nyugszik meg, csupán a viselkedésében csillapodik. Aztán rájön, hogy Rolcas is meg lesz vizsgálva és ezt ő nagyon helyesli. Kicsit meg is látszik az arcán ez, aztán ahogy Adrian felajánlja a segítségét, szégyen érzet marja szét belülről. Lesüti a szemeit és megrázza a fejét, majd a rendelőbe kullog. Ott meglátja Kout, aki haptákba vágta már magát az érkezésük előtt. Félénken és tiltakozva néz a félvérre, majd segélykérőn a doktorra, aki ekkor megkérdezi tőle, hogy nem zavarná-e, ha Kou ott maradna. - De. Ezz... eléggéé... kínos nekem. - lapítja le füleit. Kou csak nézi őt, látta, hogy kicsit totyogva érkezett, de mivel nem ért az orvosláshoz, azt hiszi, a lábával val baj, s nem akar levetkőzni előtte, szégyenlős, vagy van valami a testén, amit nem akar megmutatni.
- Ha nincs szükséged rám, addig figyelek Kékcsillagra és Peterre. - ajánlja Kou a férfinek.
Teru beletúr a hajába és elvörösödik. Akaratlanul is megnézi magának egy kicsit Evet. Kirázza a hideg. Mások is szeretnek azonos neműt... ez számára megnyugtató, s hiába tudta, hogy nincs egyedül, a személyes tapasztalat erősebb hatással van rá. Félénken rámosolyog Peterre, ezzel búcsúzik tőle és nagyon igyekszik nem gondolni arra, hogy mi történhet a csukott ajtó mögött kettejük közt. A tarkóján felágaskodnak a szőrszálak, a szemei kitágulnak, a bőre libabőrös lesz, ahogy átjárja a borzongás. Aztán csak sikerül száműznie a mocsok kis gondolatokat, amikre nincs szüksége, pláne most. - Tudom. Tudom, hogy nem akartad bántani. - mondja csendesen Lamentonak. ~ Mindig azt bántjuk, aki közel van hozzánk és akit szeretünk. ~ folytatja magában, de mivel nem akar rosszat szólni, nem osztja ezen gondolatát meg a kandúrokkal. Nézi a fehérhajút, s tudja, mit érezhetett, ezért nem korholja, nem neheztel rá. Megöleli őt, s Teru egy pillanatra megijed, majd eszébe villan, hogy itt ha nem is teljesen, de valamennyire elfogadott, hogy két férfi szereti egymást, ezért félénken belekapaszkodik Lamentoba. Örül az ölelésének, lelke hajtja, hogy bújjon, burkolózzon bele jobban, még teljesebben, de szíve már megrepedt és nem kész kitárulni újra olyan szélesen, mint Konoe érkezése előtt. Érzi ezt a változást magában, s szomorú lesz tőle. Pont ezért a repedésért szeretne valahol kibújni a karokból, de csak akkor teszi meg, amikor a macskaférfiak bocsánatot kérnek tőle és azon kezdenek versengeni, kinek a hibája minden. - Hagyjátok abba. - kéri őket halkan, szelíden, de komolyan. Mindkét macskára rápillant, aztán felsóhajt és elmered a semmibe. - Ha elmész, csak fájdalmat hagysz magad után, Konoe. - kezdi csendesen, kicsit komorabban. - Azt hiszem, ez egy olyan körhinta, ami túl gyorsan megy, ezért a szél bántja a bőrünk, de ha kiszállunk belőle, csúnyán összetörjük magunkat és még az egyensúly megszűnése miatt a hinta is lerepül a tengelyről, ezzel pedig összezúzza a két rajtamaradót. Nincs megoldás. Reménykedhetünk benne, hogy a körhinta majd lassul, vagy megáll, vagy elfogadhatjuk ezt így, megtanulhatjuk elviselni a fájdalmat, megküzdhetünk a féltékenységgel, illetve megszokhatjuk a jelenlétük. De ezek csak lehetőségek, mi választunk. És ettől még mindig kiszállhat valaki, tudván, hogy ezzel a másik kettőnek talán jobban fog fájni. - osztja meg gondolatait a kandúrokkal, majd felnéz rájuk. - Én nem tudom, mit kellene tennünk. Nem tudom, hogyan kéne ezt intézni, miről kellene beszélnünk és mit kell magunkban elrendeznünk. Meg... még valami. Amiről te nem is tudsz. - teszi hozzá. - A legjobb barátomhoz sem fordulhatok, mert... szerelmes belém. - és a szomorúság, a keserűség megülepszik a szemeiben. - A második legjobb barátom nem beszél velem, mert neki meg a húga esett szerelembe. Nem hibáztatom érte, megértem, hogy Suzumi felé tanúsított tisztelete miatt most engem hanyagol, s tudom, hogy ez nem lesz mindig így. Csak... én most elvesztem. Tanácstalan vagyok. - ismeri be. Most belenéz, de nagyon komolyan, Konoe szemébe. - Nem a te hibád. Megérkeztél és nem te döntöttél, hogy ez a legjobb pillanatban történjen meg, ami aztán mindent a feje tetejére állít. - szögezi le határozottan. - Én hiszek a sorsban és hiszek abban is, hogy nekem ebből valahogy jól kell kikerülnöm. Hiszek abban, hogy tanulnom kell ebből és mivel engem mindig mindentől védtek, most szar ügy, de... nem tudom megvédeni magam. Szóval... lesznek még nem szándékos, de kemény odamondásaim. - figyelmezteti a kandúrokat szelíden. - Én sosem viselkedem agresszíven, nem csapkodok, kiabálok, csak akkor, ha már a józan eszem is elment nyaralni, mert nem bírja a strapát. Ilyen eddig életemben, húsz év alatt csak háromszor fordult elő. Nem verekszem, mert nekem jobban fáj bántani valakit, mintha engem bántanak és nem rombolok, mert utána bűntudatom van. Én lehet, hogy nem jól, de mindig magamon vezetem le a feszültséget. Nem tudom máshogy. - teszi hozzá. - És még valamit tudnod kell rólam. - mondja Konoének. - Szörnyű velem egy légtérben aludni, mert álmomban dumálom ki magamból a bajaim. Bár erről sokáig nem tudtam. - teszi hozzá kissé elvörösödve. - Ja. Meg kötést kéne cserélnünk. - mutat a hasára.
|
- ümm én nem félek... csak... olyan hírtelen... *markolássza a felsőjét* - Tudom, hogy nem vagy erőszakos és sajnálom, hogy kellmetlen helyzetbe hoztalak... *farkincáját tekergeti a háta mögött, aztán követi a kékséget a konyhába* - Egy kicsit tartok Adriantól... tudom, hogy nem bántana, de... van benne valami amitől úgy érzem, meg kell tartanom a két lépésnyi távolságot... érted?
- Minden rendben, semmi bajom, egy kicsit még fáj a fejem de, nem életveszélyes az állapotom.. *mosolyog a félvérre*
- Te is megsérültél? *érdeklődik Adrian amikor meghallja, hogy Toku Rolcas állapota felől érdeklődik* - Mert ha gondolod, téged is megvizsgállak...
- Engem? *csodálkozik ROlcas* - Ez nem csak...
- Igazából a macskalények, kutyalények.... vagy emberek... nem sok a különbség... ha megnéztem a barátodat, mindenképpen megvizsgállak.. *mosolyog rá és kezét nyújtja a félvér felé* - Segítek, rendben? *érdeklődik, s persze felé néz, hogy Okuo le tudja olvasni a szájáról, hogy mit is magyaráz neki, ezek után ha tud a saját lábán menni a félvér akkor besegíti, de ha nem akkor nem sokat teketóriázik és ölbe kapja* - Ugye nem zavar, ha Kou is bent van? *kérdi amikor már beértek és ismét látja a száját Toku*
- Hát én itt élek egy napja már lassan ebben a kavalkádban, a szeretőmmel és jól érzem magam! *vigyorog, miközben befelé megy a szobája fele Peter*
- nem azért... nem azért csináltam, mert... én nem akartam bántani Konoet, de nem tudtam visszafogni magam.... *hírtelen átöleli mindenki előtt, s ha nem löki el, még úgy marad egy darabig, most érezni akarja Teru testének forróságát... ez megnyugtatja őt, akár egy kisgyermeket, anyja ölelő karjai* - Bocsáss meg.. *súgja elcsukló hangon* - Minden az én hibám...
- Az enyém is... én is sajnálom Teru... *motyorogja Konoe* - Talán jobb lenne ha inkább haza mennék... csak gondot okozok nektek... *súgja*
|
Kékcsillag a fejét fogja. - Hülye. Vicceltem. - mondja neki. Nem érzi most túl jól magát a bőrében. - Nem szoktak ölelgetni, bocs, de ez nekem kezelhetetlen szitu. - vallja be végül. - Jár az agyam, hogy mit csináljak, de minden, ami eszembe jut, nem tűnik helyénvalónak. Mint amikor egy másik puzzle darabját próbálod odatenni a képbe. Na, ez van. - magyarázza. - Nem kell félned, nem vagyok egy erőszakos kretén. De ezt már tudod is. - mosolyodik el. - Na, gyere, a konyha valszeg nem ilyen zsúfolt. Csináljon üdítőt, vagy keressünk nasst, nehogy leszólja Adrian vendégszeretét ez a sereg ember. - ajánlja vicceskedve.
Okuo próbál mosolyogni, de aztán feladja. Már megbeszélte magával, hogy Rolcasnak semmilyen körülmények közt nem akar hazudni. - Kibírom. - mondja neki. - Te hogy érzed magad? Fáj a fejed? Szédülsz? Rendesen látsz? - kérdezgeti aggódva.
- Eh... - nyögi Teru. - Húsz éves vagyok, egyetemre járok. Most készülök elköltözni otthonról a két kandúrral. Most te jössz. - passzolja vissza.
- A hangulatváltozásaid kicsit élesek. - jegyzi meg békítően Kékcsillag. - Na gyere, Ayase. - invitálja játékosan.
Okuo felnéz Adrianra és leolvassa a szájáról a szavakat. - Én... én szeretnék soron lenni. - mondja. Visszanéz Rolcasra. Retteg attól, hogy majd el kell mondania, mi baja, de muszáj lesz, mert már nem sokáig maradhat így. A rontó tényező, hogy a doktor tudja, mi Kékcsillag, s hogy milyen kapcsolat van köztük.
Teru visszanéz Lamentora. - A harag nem jó barát, olyan tanácsot ad, amiből baj származik. - mondja nagyon halkan. - Nem kell értem bosszút állnod, pláne nem Konoén. Majd megbeszélem vele, ha úgy érzem. De köszönöm. - egy békés mosolyt küld a macskának, jelezve, hogy nem haragszik. Persze már másképp beszél vele, másképp gondol rá, másképp próbál érezni. De utóbbi nem megy.
Kou átteszi Fangot egy már szétnyitott székbe, hogy ne foglalja el az asztalt, s kényelmesebben aludjon. Aztán letakarítja az asztalt, s vár. Kimenne Adrianért, de még nem állt helyre a lelkibékéje, ez a Peteres és Kékcsillagos dolog nagyon nem hagyja nyugodni, meg Adrian is rettentő indulatos most az unokaöccse miatt.
|
*Ayase teljesen belepirul a dologba és elhátrál a falig, mintha villám csapott volna bele* - Toku jól vagy? Ennyire fáj? Tarts ki oké? *kéri őt Rolcas*
- Nem úgy értem... *mondja Terunak Peter* - Mesélj valamit magadról...
- Ez nem egy vallatószék! Elég lesz már Peter... ez egy kórház, viselkedj rendesen! *kiállt hírtelen Aya, de aztán ismét a falhoz paszírozza magát*
- Ccc bánom én... gyere Eve, csináljunk valami sokkal jobbat... *kapja el a srác csuklóját*
- Mi? De... de.... *próbál vlaamit kinyögni, de csukódik mögöttük az ajtó, s pont ekkor nyílik ki az rendelő felöli, Adrian nagyon meglepődik, hogy enniyen gyűltek össze, mindenkinek köszön, majd Rolcasék felé fordul*
- Foggal minden rendben lesz,... elállt a vérzés, egy kicsit még hagyjuk pihenni a fájdalomcsillapítók miatt, de minden rendben lesz... ki lesz a következő? * néz körbe*
- Nem akartunk gondot okozni... *mondja Lamento, halkan* - De Konoe... provokált téged, megbántott és... nem tudtam tűrtőztetni magam... *súgjaa fiú fülébe, Konoe csak lelapítja füleit és vár*
|
- Én sem. - mondja Kékcsillag. Kou pedig adogatja az eszközöket sorra. A kandúr értetlen néz Ayaséra. Azt várta volna, hogy Kouhoz rohan, bebújik az ágyneműtartóba, vagy bezárja magát a vécébe, erre őt ölelgetni. Ezzel nem igazán tud mit kezdeni. Félmosolyra húzza a száját és eltolja magától a szöszit. - Még a végén felizgatsz. - viccel vele. - Nem esz meg a tömeg. A legtöbben itt segítségre szorulnak. Nézd meg Okuot. Süket. Nem is tudja, hogy beszélünk, ha nem látja a szánk. - s a félvér még kicsit szenved, de most Rolcast ellenőrzi, jól van-e. Leülteti és körbeaggodalmaskodja annak ellenére, hogy égetően fáj a lába köze. Aztán látja, hogy elszégyelli magát és védelmezően eltakarja őt Petertől.
- Hogyhogy ki vagyok? - kérdezi Teru. - Bemutatkoztam már. - mondja félénken, majd grimaszolva Lamento után néz, mikor rájön, hogy a két fiú kapcsolatban van egymással és a fiatalabb talán féltékeny típus. - Nagyon nem volt jó ötlet. - suttogja. - Szerettem volna, ha nem derül ki, hogy mi van. Így meg lehet, hogy elkerülhetetlen. - világosítja fel a két kandúrt, de többet nem mond, maguktól is kitalálhatják, hogy bajba sodorták magukat. Pontosabban Konoét. Aztán bocsánatot kér tőle és a fiú hirtelen nem is tud ezzel mit kezdeni. Szomorúan leszegi tekintetét, de jelzi a kandúrnak, hogy nem haragszik, megbocsát.
|
- Köszi szépen... *mondja neki hálálkodva majd leteszi a telefont* - Hívtam egy kis segítséget... *feleli Adrian* - Peter... kicsit felhúzott, sajnálom de még mindig dühöngök.... nem értem miért... *mondja komolyan, miközben kezd lassítani, s bevonja Kout is, megkéri, hogy adogasson neki olyan eszközöket amikre épp szüksége van*
- Sajnálom.. *mondja komolyan s közben szipogva* - Próbálok nyugodt lenni, csak nem megy annyira gyorsan... *még mindig öleli a kék macskát*
- Persze, tudom, csak szólok, sajna teltház van... *feleli Terunak Peter, Eve egy darabig elnézi a társaságot*
- Éppen ezért szépen bemegyünk, hogy ne zavarogjunk tovább... *kezdei vonszolni*
- Eve... én maradni akarok, ezeket a srácokat még nem ismerem... te ki vagy? *fordul Rolcas felé* - Ez baleset miatt van? *érdeklődik, mire Rolcas bólint és a háta mögé csúsztatja a karját* - és te ki vagy? *kérdi miközben Terut pásztázza*
- Peter hagyd abba...
- Csak nem vagy féltékeny...? *Eve teljesen belepirul és hátrébb húzódik*
- Konoe a kezére esett...
- Esett? lelöktél a tetőről...!
- Nem löktelek le, te vesztetted el az egyensúlyodat... *morogja*
- Hé Teru... *szólítja meg Konoe hírtelen a srácot* - Ne haragudj az előzőért, belátom, hogy messzire mentem, sajnálom...
|
[579-560] [559-540] [539-520] [519-500] [499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
