|
Témaindító hozzászólás
|
2010.01.13. 23:45 - |
Ebbe a villába, csak a Misushiko család tagjai léphetnek be, meg persze aki arra téved (pl. betörő) , vagy akit oda hívnak...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
- Nem tehetsz te semmit. - közli Zuki jéghideg magabiztossággal. Már folytatná is, ám Lui szájából elhangzik a varázsmondat. Még a többiek fel sem fogják, mikor a félvér már megragadja a kis szőkét a grabancánál fogva és ki nem tépi az ágyból. - Ne merészelj nekem Kodaka öröméről vagy bánatáról nyilatkozni! - hadarja dühében. - Kodaka és Nemuye nekem szent és sérthetetlen! Senki se mondja meg, hogy...!
- Zuki... - szól közben Vörös. - A kölyök jólelkű. Szereti Takahét, ez tény, de jófiú.
- Mikoshitzu... - elengedi Luit, aki ha most nem tartja magát meg, visszaesik az ágyra. - Mikor érted meg végre, hogy nincs velem senki és mindenkit elsöprök, aki ellenem áll?
- Állj le! Lui nem az ellenséged. - szól rá komolyan Yamako.
- Most már az. Megvédené Takahét.
|
- Ne bántsd őt... *kéri de nem moccan csak mondja* - Én... nem fogom engedni... *mondja teljes komolysággal* - Az erőszak nem old meg semmit... *szajkózza szinte* - Kodaka sem akarná ezt...
|
- Nem értesz semmit... - morogja Vörös.
- Kölyök még, ne csodálkozz. - nyugtatja őt Yamako. Nincs bántó él a hangjában, valóban a békességre törekszik.
A doki vállat von, majd leül az asztalához és elkezdi megírni a ma eseményeinek jegyzőkönyvét. Komolyan lekötözi Luit, ha nem marad nyugton, de ad neki még egy esélyt.
Zuki villámló szemekkel nézi a kezeiben lógó kandúrt. Nem simán elereszti, hanem lök rajta egyet, így az visszaesik a székre, ahol korábban ült.
- És Kodaka, Nemuye, mi? - kérdezi tőle döbbenten Vörös.
- Ne merészeld őket a szádra venni! - vicsorogja, majd a gyilkos pillantások Luira vetülnek. Végigméri őt. - Magadért aggódj. - löki oda neki.
- Te leszel a következő, aki itt hagyja ezt a kócerájt?
- Talán. - pillant vissza Vörösre. Ezt tervezi, hogy emberi jogokat "kér", aztán elhagyja a börtönt, amibe belekényszerítették. - Előbb még ki kell vernem Takahéból az emberi jogaimat, de lelépett az ostoba minden szólás nélkül, nekem meg nincs kedvem kajtatni. Majd visszajön egyszer.
|
- A gyűlöletetek nem old meg semmit ebben a házban és a múltat már nem lehet felülírni! *ül fel azonnal, nem érdekli mit mondanak* - Ez az én dolgom, nem érdekel ti mit gondoltok, vagy tesztek... *mondta komolysággal majd visszazuhant az ágyba* - Ne kötözzön le doki, igérem nyugton leszek... *mondja még mielőtt tényleg megtenné, de aztán megjelenik Zuki is* - Zuki? *néz a macskára akit csak most lát másodszorra, de nagyon is érdekli ez az érzelemmentes kandúr... * - Jól vagy? *kérdi tőle, tekintetét is felé fordítja*
|
- Pont olyan. - ellenkezik vele szinte kőszívűen Vörös és Yamako egyszerre.
- Hogy mentett volna meg? - kérdezi a vörös kandúr. - Lui, gondolkodj. A doki volt az, aki tudta, mit kell veled tennie. Takahe maximum jól nevelt kutyaként engedelmeskedett az anyjának, mert belátta, hogy nincs maradása, ha nem teszi meg. Misushiko asszony évtizedekig tűrte, amit tesznek vele és Kodakával! - kiáltja el magát.
- Nem olyan, amilyennek gondoljuk? Mennyi ideje is ismered és mi mennyi ideje is ismerjük? - kérdezi keményen a kék macska. - Lehet, hogy veled máshogy bánik, nekem törte el az ujjam, Vöröst küldte fejbe vázával. És a többit nem is említem. - teszi hozzá kissé bosszúsan.
- Szeresd Takahét, ez a te dolgod, de mi kissé régebb óta élünk itt, hogy tudjuk, miatta és az apja miatt milyen gyalázatok estek meg a falakon belül.
- Ha ez a ház mesélni tudna... - csóválja a fejét a vöröshajú.
- Fiúk, elég legyen. - szól rájuk a doki. - Nem tud mesélni sem a ház, sem pedig ti. - utal valamire nekik, aztán Luira néz. - Tekintve, hogy nem pihentél rendesen, még most is gyenge vagy és visszaesel, marasztallak legalább egy hétre. ÁGYBA! - hangsúlyozza ki. - Nem szaladgálni ezért vagy azért Takahénak, ha nagyon kell neki valami és nem tudja magát kiszolgálni, van harminc másik macska, aki megtegye.
- Zuki gyűlöli Takahét.
- Ő kit nem? Minden Misushikot. - vet ellen Yamako.
- Fiúúk...
- Hallgass, doki, Luinak joga van tudni, hogy Zuki az úr és Kodaka egyik barátnőjének fia! Hogy az a rohadék még a Misushiko asszonynak való udvarlása alatt megcsalta őt! Azt is joga van tudni, hogy Zukit sosem engedték fel a pincéből, hogy Keiko belehalt a fájdalomba, ami a szívét érte, amit elnyelt a fiától! - kiabál felbőszülten a vörös kandúr.
- Kodaka nevelte Zukit és Takahét is, mint saját fiát. Zukit nem is nevelhette, még Misushiko asszonnyal is megvívott miatta, míg Takahét kötelező volt gondoznia!
- Nem tudsz te semmit az igazságról, Lui! - pattan oda hozzá Vörös.
- Fogd be a nagy pofád, különben kitépem a nyelved! - dörren Zuki hangja. Villámgyorsan termett ott, s most a vörös macska a félvér kezeiből lóg alá. - Hogy mersz te a titkaimról beszélni?!
- Mi veled vagyunk, tegyél le!
- Nincs velem senki! - kiabálja dühöngve a szürke lény.
|
*Lui végül kénytelen nyugton maradni, mégis farkincája idegesen jár, füle pedig a fejéhez simul... nem érdekli hogy Takahe nem jött le hozzá, sokkal inkább hogy nem tudta megvédeni* - Takahe megmentett a haláltól... *mondja egyenesen vörös szemeibe* - Ő nem olyan mint amilyennek gondoljátok... viszont... most először láttam Zukit... milyen gyors... ~ igaz is.... Takahe megütötte és vérzett... vajon ő jól van? - Mikor kelhetek fel? *kérdi az orvost...és már igazából indulna is, megkeresni Takahet, de nem viselkedik jól akkor lekötözik, azt meg nem akarja...* - Hmmm? Hogy értitek ezt? *kérdi amikor Kodakára terelődik a szó* - Hiányzik Kodaka.. *jelenti ki*
|
A doki viszont résen van és kitartóan eltolja a kandúr kezeit a megrongálni kívánt csövektől és kötésektől. - Ha nem akarod, hogy lekötözzelek az ágyra, hagyd őket békén. Kérlek. - kéri őt. Jó szándékúan beszél Luihoz, nem akar neki rosszat, ezt érezheti is a fiúcska. - Nem szívesen folyamodnék ilyen durva eszközökhöz, de kénytelen leszek, ha nem akarsz józanul gondolkodni. Takahe le sem jött, így arra kérlek, most adj magadnak egy kis időt a pihenésre.
- Füles. - szólítja őt Vörös. - Tényleg nem értelek. Takahe még csak nem is kíváncsi arra, hogy mi van veled, te meg az életedet is eldobnád érte.
- Még a végén olyan leszel, mint Kodaka.
- Kodaka Misushiko asszonyt soha sem bántaná. - javítja ki Yamakot.
- Tény. Akkor ez rossz példa volt. De Zukihoz hasonló még lehet belőle.
- Áh. Füles ahhoz túlságosan érzelmes.
- Talán Zuki is az volt egykor. - találgat a kék kandúr.
|
*Lui pedig lassan ébredezik is, viszont valószínűleg csoveket aggattak rá már megint, amiket utál, meggyőződése hogy ezektől a ketyeréktől nem gyógyul meg, valójában pedig csak ennyi a betegségének kifutó ideje* - Takahe... *néz körbe de nem látja sehol sem, viszont szeme megakad a két kandúron, lassan felül* - Sziasztok.... *köszön halkan és ha a doki nem állítja le kiszedegeti magából az infúziós csövet és a kötéseket is eltávolítja, lemászik az asztalról* - Nem láttátok Takahet?
|
Zuki a gondolataival bezárkózik a kis rejtekébe, le a pincébe, s a sebeit ápolgatja. Néha még a gyors mozdulatok is felszakítják a bőrét, ám az ütés most súlyosabb kárt okozott.
Takahe szólás nélkül elhagyja a házat.
Az orvos kezelésbe veszi Luit.
A két kandúr pedig beszélget, várják, hogy a kis macskafiú felébredjen.
|
*Lui azt se tudja hol van hírtelen, de megragadja a félvért gyenge kezecskéjével, nem szorítja csupán fogja* - Ne bántsd Takahet... *hörög fel, már félig eszméletlen állapotban van* - Kérlek... *veszti el végleg a kapcsolatot a külvilággal, így elengedi Zukit is, és bár talán sokkal roszabb állapotban van mint Takahe, mégis az ő nevét mormolja*
|
Nemuye az ajtóban a fejét fogja a látványra. Csak azt akarta megtudni, hozzon-e valamit Luinak vagy Takahénak, ám most inkább visszafordul és a konyhába megy.
Zuki elereszti öccsét, s ellöki magától, mielőtt Lui ráronthatna. Elkapja, védelmezi saját testét, hisz az nagyon sérülékeny.
A srác nem próbál visszavágni Zukinak, csupán fájlalja a harapását.
A kandúr azonnal a karjaiba veszi Luit, amikor az újra feláll, s egy gyors mozdulattal lent terem vele. Takahe még fel sem fogja, mi történik, máris újabb állomáson találhatja magát Lui, méghozzá az orvosi előtt. - Nekem nincs dolgom veled, kölyök. Te dolgod, hogyan érzel, veled talán kevésbé volt zord az élet, mint a Misushikoknál általában a macskáknak, pontosan ezért az én dolgom, ahogy én érzek. - mondja neki keményen. - Doki! - kiáltja el magát. Alighogy kinyílik az ajtó, Zuki már viszi is be Luit. Az első szabad ágyra fekteti, azzal köddé válik.
Yamako még lábadozik Misushiko úr okozta sérülésekből. Most Vörös is vele van, így mindketten meglepetten néznek rá.
- Mit keresett Zuki Takahénél? - kérdezi a kék macska.
- Szerintem emberi jogokat akar szerezni.
- Ebből oltári botrány lesz. - fogja a fejét Yamako.
- Ja. Misushiko asszony tegnap is kiabált vele. Még nem is hallottam így üvölteni. Zuki meg rezzenéstelen arccal bámult rá, majd elszelelt.
- Bírom a stílusát. Irígylem a nyugalmát.
|
*Lui persze mit sem tud tenni Zuki ellen, viszont ahogy ide oda lebeg előtte a gyors kép olyan számára mint valamilassított felvétel, látja Zuki mozgását, talán csak a betegségnek köszönhetően, majd lezajlik előtte minden, ő pedig nem tud segíteni Takahenak* ~ Nem... én nem vagyok haszontalan... - Hagyd békén Takahet... hagyd békén a gazdám! *üvölti ahogy neki ront, bár a kölyök amúgy sem vehetné fel vele a versenyt, de talán kizökkenti így és Takahe előnyben lehet, bár Lui utána szépen elterül a padlón, mint egy macska akit nemrég gázoltak el, de aztán minden erejét összeszedi és feláll, jócskán kapkod a levegő után, szemei is le akarnak csukódni de ő kitart*
|
Zuki egyetlen iszonyatos gyors mozdulattal a vállára kapja Luit. Takahe egész testében összerezzen, amikor meglátja a nehezen lélegző kölyköt a félvér vállán.
- Mit akarsz vele tenni?! - kérdezi magasabb hangon a szokottnál.
- Aggódsz érte? - kérdez vissza a kandúr, de csak a matracához viszi és visszafekteti. - Nem vagy olyan állapotban, hogy ugrálj. - mondja neki, aztán az öccséhez fordul. - Emberi jogokat akarok, Takahe.
- Azt lesheted.
- Jobban jársz, ha megadod. Tudod jól, hogy Takage sem tudott kordában tartani igazán, a te szavad aztán pláne nem ér számomra semmit sem. A nyomomba sem ér senki, gyorsabb vagyok bárkinél és bárminél, s a nyomorult csip sem olyan hatékony rám nézve.
- Elég a süketelésből! Nem mondom még egyszer, hogy menj vissza a helyedre!
- Emberi jogok a hűségemért cserébe. - áll keményen ki magáért Zuki. Takahe persze nem tűri ezt tovább, megpróbálja megütni, de a félvér kislisszan az ökle elől. - Negyede annyira nem vagy gyors, mint én. - közli ridegen vele, ám a vöröshajú tudja, hogyan cselezze ki őt. Addig püföli a levegőt, míg az ablakhoz nem kergeti őt, ám ahelyett, hogy ki tudná azon lökni Zukit, az elugrik és majdnem Takahe esik át az üvegen. Csakhogy a szürke lény elkapja és dühösen lerántja a földre. Koppan a fiú feje, csak úgy döng a tüdeje az ütés hatására. - Nos?
- Rohadj meg!
- Fogsz te még könyörögni nekem, öcsikém. - elhúzódna Takahétől, ám az váratlanul szembe köpi őt. Ez elég idő, míg fellendülhet a földről és gyűrűs öklével megütheti Zukit, akinek erre azonnal felszakad a szája. Nem hagyja annyiban, villámgyorsan a srác mögé kerül, hátracsavarja egyik kezét, majd hatalmasat harap az izomzatába, mely a nyaka és a válla közt van. Természetesen Takahe üvölt tőle, mint akit nyúznak. Nem csoda, Zuki fogai nagyon hegyesek.
|
*Lui fülei felpattannak és szemeit is felnyitja, erőtlennek érzi magát, de amint Zuki morogni kezd, Lui Takahe elé pattan, bár szédeleg és nincs jól, nehezen lélegzik, de bármelyik pillanatban kész életét adni gazdájáért, hangot nem ad ehhez csak nézi a félvért* ~ Ő lenne Zuki? Nincs macskafarka... biztosna ö az...
|
Nézi a fiút. Érzi, hogy tehetetlen, hogy nem tudja, mit kellene csinálnia, s ez dühíti. A tehetetlenség általában dühöt szül, méghozzá nagyot. Takahe most mégis csak ül. - Meg. Szereti az anyám, mióta csak ismeri. - morogja bosszúsan. - Nem, ott maradsz fekve! - parancsol keményen Luira.
Kopognak, majd mielőtt Takahe kiszólhatna, belép egy kandúr. A fiú azonnal talpra ugrik és ha eddig nem lett volna meleg a levegő, most egy pillantás alatt forróra izzik. A két hím szeme szikrákat szór egymásra. Gyűlölettel telik meg a szoba.
- Mit akarsz? - löki oda megvetően a vöröshajú.
- Elmenni hosszabb időre. - mondja kimért hangsúllyal neki a másik.
- Szó sem lehet róla!
- Nem fogok megporosodni a pincében, mint egy régi játékod. - jelenti ki a kandúr.
- A háznál maradsz és figyelsz anyámra! - paracsolja neki ridegen Takahe.
- Nektek nincs szükségetek rám. Az anyád a közelébe sem enged, te pedig pont leszarod, élek-e vagy halok.
- Húzz vissza a helyedre! - fenyegető hang bújik elő a vöröshajúból, de Zuki nem hátrál meg, morogni kezd rá.
|
- Minden olyan homályos... *hunyja le szemeit, még hallja a szilánkok roppanását ahogy gazdája szépen beépíti őket a parketta réseibe* - Szerinted megpróbálkozna ilyen aljas dologgal? *fülei ide oda lengenek ahogy figyel Takahera, majd szemeit is felnyitja* - Mostmár jobb... *ül fel és végig néz a szilánkokon* - Mindjárt felszedem *kelne fel de vissza is puffan* ~ Semmire sem vagyok jó, Takahe biztosan utál engem amiért ilyen gyenge vagyok... *korholja magában saját magát*
|
Még kétszer rátapos, szinte beledöngöli a szilánkokat a parkettába, majd meglepetten felnéz a fiúra. Liheg az indulattól, de a szavak nem haladnak el a füle mellett. - Látnád, anyámmal hogy beszél. Csak úgy csillognak a szemei. Ha megpróbálja magát beudvarolni apám helyébe... én komolyan mondom...! - mérgelődik tovább. Legszívesebben most még több dolgot a földhöz vágna, de Fülesnek nem tenne jót ez, így hát lerogyik az ágyára és próbál megnyugodni. - Mérgek, de segítenek.
|
- Mert ő nem érti... fagyos és érzéketlen a tekintete... él egyáltalán? *nézi az eltört képet, felajánlaná szolgálatait, hogy feltakarítja, de jelen pillanatban csak hangosan zihál, majd a gyógyszerre néz és a pohárra, kinyújtja kezét a pohárért majd elveszi a gyógyszert és lenyeli, utána küld egy kis vizet is, majd vissza teszi a poharat de az még nem üres* - Ezek is csak mérgek... *gondol a pirulákra*
|
Az orvos szívtelenül lenéz a fiúcskára, a tekintete metsző és hideg most. - A tüdőgyulladás nem vicc, kisfiú, ha nem fekszed ki rendesen, akár bele is halhatsz. Természetes, hogy most gyenge a tested, de csak annyit tehetsz, hogy hagyod magad gyengélkedni. Tényleg az életeddel játszol máskülönben. - teszi még hozzá, azzal lázcsillapítót tesz oda sok vízzel. - Takahe meglesz egy ideig a szolgálataid nélkül. Ha pedig nem... - villannak most szemei a fiúra.
- Füles lelkibeteg lesz, ha nem segíthet nekem.
- Ápolgasd jobban akkor. - azzal kimegy a szobából, mielőtt Takahe felrobban a dühtől. Erre nem kell sokáig várni, szinte azonnal megtörténik.
- Ez a... rohadék! - elkapja az első közelébe eső dolgot, ami egy kép, majd a földhöz vágja és rátapos. - Hogy mer így beszélni velem?!
|
*Lui úgy véli Takahe nem érdemli meg a leszúrást ezért felszólal* - Nem Takahe hibája... a testem túl gyenge, de ha nem mozgok ez nem fog változni... vissza fogom nyerni az egészségem de ha egy ágyban fekszem egész nap, csak elhagyom magam... Takahe nem tett semmi rosszat... kérem... ne bántsa őt szavakkal...
|
[334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
