Témaindító hozzászólás
|
2019.01.28. 00:10 - |

A hatalmas épületkomplexumban él Armoni, nem messze családjától. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Ez a szag! A félelem szaga! Imádom ezt! - kezdte el szagolgatni a férfit, mintha csak valami étel lenne pár pillanat múlva pedig a karjába is bele harapott. - Fújj... ez romlott... egy nagyon nagyon romlott ember... - vigyorgott. - Snow... nem süthetjük meg... még a végén megfertőz valami fura dologgl és mi is olyanok leszünk mint ő... -a tőrt a torkának szorította, miközben vigyora egyre szélesebb lett. Elfordította a fejét. Azt kérdezi, hogy hogyan kerülünk ide... maga is hallja tőr úr? Hát bejöttünk a kapun micsoda buta kérdés az emberek tényleg bolondok... de ez itt nagyon vicces, mondj még valami vicceset gyerünk - nyomta jobban hozzá a tőrt.
 |
A férfi tárgra nyílt szemekkel figyelt. Próbálta kihámozni a hadoválásból hogy mi zajlik most. Nem jött rá.
Teljesen készületlenül érte a dobás, és az is, hogy a kutya csak úgy felugrott és kitépte a kezéből a tőrt. Hirtelen farkasból lett bárányként szorult a falhoz.
Zakatoltak a fejében a gondolatok. Egy őrült kutya... erre nem számított a szekrényében.
- Hé... hé, kutyus - próbálkozott megszakítani a csevelyt, amit a kutya magával folytatott - hogy... hogy kerülsz ide? Mit keresel itt?
Feltartott kezekkel, kínlódva ácsorgott a falnál.
 |
A kuytalény nem ébredt fel arra, hogy valaki bejött a házba, édesdeden aludt, ám ekkor valami megszúrta egy kicist, így kinyitota s zemét. Először nem is látta meg a férfit, csak a fegyverét. - Jó reggelt tőr uraság... - kelt fel és nyújtózott. - Legyen kedves ne bökdössön, még a végén komoylan megsérülünk. Igaz Snow? Ohh... mit mondasz? Van itt még valaki? Oh.. nem is láttam... - tekintete msot a férfire szegeződött. - Félelmetes... fogolykétn tartja tőr uraságot... ezt enm hagyhatjuk... . vágta szinte azonnala férfinek labdáját, ha kiejtette a tőrt a kezéből felkapta, ha nem akkor pedig kirángatta belőle a pilalant hevében, s falhoz nyomva neki szegezte, mosolyogva. - Mit mondd tőr uraság? Ahhh ez egy ember? Igen... igen... mit kéne csinálnom vele mégis? Áhh öljem meg? De abban nincs semmi izgalmas... előbb... előbb talán meg kéne sebesítenem.. és... és majd ha már az éeltéért könyörög... ne szólj bele Snow... - préselődött a férfinek. - ő az én prédám...
 |
A férfi épp hazatért testvérétől. Ahogy jött be az épületbe, furcsállva figyelte a jeleket... betolkadó.
Ahogy belépett, magához vett egy vázát, kiszórva az elszáradt virágokat belőle, azzal akarta leütni az idegent. Lassan, hangtalanul lépkedett, kezében szorongatva a vázát, támadásra készen. Most felmerült benne, hogy tényleg jó lenne néhány szolga a házába, akkor nem történhetne ez. A szülei sokat rágták ezzel a fülét, de ő mindig tartott a macskalényektől, hogy majd egy éjjel a párnájával megfojták, vagy máshogy teszik el láb alól. Mert abban biztos volt, nem olyan gazda lenne, akiért rajonganának.
Elszörnyedve szemlélte a pusztítást a konyhában. Végigosont a nappalin, leemelte a falról az egyik dísznek kiállított vívótőrét. A vázát így komolyabb fegyverre cserélte. Belépett a hálószobába. A szekrény nyitva volt, kihallatszott a hortyogás.
Összeszedte minden bátorságát és odalépett. Feltárult előtte a látvány. Nem tudta mire vélni ezt. Kinyújtotta a karját, a vékony penge az idegen állának szegeződött.
- Ki vagy és mit keresel itt? - szólt acélos hangon. A szemén még ott vöröslött az ütés, amit nemrégiben Corentintől kapott, de most minden ereje és önérzete visszatért, védte jogos tulajdonát, örökségét.
 |
A kutyalény betévedt a hatalmas birtokra, a kapu nem volt nyitva, mégis pár percen belül már a kerítés másik oldalán állt. - Nagyon tehetséges vagy Snow... hogy mondod? - nyomta fülét a labdához. - Ó igen igen ez egy érdekes hely nagyon érdekes... Sokkal érdekesebb mint amiket eddig láttunk. Nézd... több épület is van itt, abban a kisebben meghúzhatnánk magunkat. - megint hallgatózott. - Ó örülök, hogy neked is tetszik, itt fogunk ma aludni és lehet, hogy holnap is. - viharzott be egy kisebb melléképületbe bár az is nagynak tűnt kívülről. - Hűűűű tök sötét van... hol van itt a vilalnykapcsoló? Te sem látod? Milyen kár... akkor majd így fedezzük fel a helyet! Igazad van! Olyan elsz mit a kincskeresés! - ugrándozott az ágyon, felmászott a bútorra, benézett a hűtőbe, ami ehetőt talált azt magához ette és flammolta. Amikor elfáradt kiynitott egy szekrényt és bekucorodott. - Aludjunk Snow, nagyon fáradt lehetsz... igen igen enked is szép álmokat. - aldt el szinte rögtön.
 |

A hatalmas épületkomplexumban él Armoni, nem messze családjától. |
[106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|