|
Témaindító hozzászólás
|
2019.01.11. 18:09 - |
Több generáció él itt, mindenki kényelmesen elfér a hatalmas épületben, hisz különálló lakrészeik vannak. |
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
| Meghajolt mikor meglátta másik gazdám, s végig hallgatta majd rám nézett.
- Tiszteletem hölgyem nos gazdám nem igen akad most. Szívesen elfogadom tudván hogy kegyed fogom szolgálni. -szélesenebben elmosolyodott miközben próbált bókolni neki.
- Biztos vagyok benne hogy jó dolgom lesz. Főleg egy ismerős arcot is láthatok ott minden nap. Bármi is történjen megvédem önt és kegyed családját. -mondta majd egy kacér pillantást vetett felém. Merje megkérdezni hogy milyen a viszonyunk én meghalok.. Szívem hevesen kalapált hisz..Wen ott van nekem akihez olyan közel állok és most itt áll mellettem volt hitvesem! |
Az anya a macskán tartotta a szemét, míg az elsétált. Figyelemmel kísérte a jelenetet. Nem lépett közbe, kivárt. Magában megjegyzett minden momentumot. Szemében ármányos fény villant.
Amint az idegen macska letette Samet, közelebb lépett hozzájuk, erélyesen, nem lehetett figyelmen kívül hagyni őt. Bemutatkozott, hangja hidegen csengett. A kezét nyújtotta az izmos macskaférfinak kézcsókra.
- Hol szolgál most? - kérdezte tőle - bárhol is van, nálunk jobb dolga lesz.
Hízelkedve mosolygott hozzá.
- Ezt a barátja is megerősítheti - tette kezét Sam vállára. Ebben a mozdulatban benne volt, Sam rosszul jár, ha ellent mer mondani.
 |
| Viszonylag kedvesen bánt velem a doktor és mikor meglátta foltjaimat azokra is rá kérdezett mert valóban szokatlan a külsőm mostanra. Egyre több rész szőkül már hajamban, s egyre kevesebb a foltom. Mikor elkezdtek beszélgetni az illat újra csavargatta orromat, s hevesen lélegezve indultam megkeresni a forrást. Nem mentem messzire hisz nem szerettem volna elcsavarogni és azt a látszatot kelteni hogy eltűntem.
Lélegzetem elakadt majd fülem hátra csuklott. Számomra kísértetiesen ismerős alak úgyszintén szaglászni kezdett majd megfordult azonnal. Szemei felcsillantakk és szinte pillanatok alatt termett előttem.
-SAM! -ordította el magát majd széles mosollyal felkapott, s miután megforgatott mint valami édes kis filmben szorosan magához ölelt. Köpni nyelni nem tudtam hisz..én azt hittem már soha többé nem látom..hogy rég életét vesztette vagy hasonló.
- S..Simon? Énhh nem hiszem el hogy élsz..ez egy álom lenne? -súgom miközben vissza öleltem és fejem puha nyakába fúrtam. Illatát mi mindig megbódított hosszasan magamba szívtam és pityeregni kezdtem. Le kéne szoknom a sok sírásról mert pirosak lesznek a szemeim és és nahh.
- Nehm ez nem álom tényleg itt vagyok! Istenem mennyi ideje kerestelek már és végre itt vagy..mond mond hol voltál mi történt miért vagy itt? -tette fel kérdéseit miközben tovább ölelgetett és szorongatott. |
A fiú még soká nézte az ajtót, amin a kandúr távozott. Álomszerűen szép volt a pillanat... az ajkain még ott égett Sam ajka. Megilletődve nyúlt a szájához, mikor egyedül maradt. Csodálkozott, hogy lehet az élet egyszerre ilyen tragikus és gyönyörű.
Anyja komolyan biccentett a macska szavaira.
- A szolgálók a háztartás részei, így megérdemlik a ház többi lakójával megegyező bánásmódot.
Ezt persze nem gondolta így. Szeretett volna most jó anya, jó feleség, és jó gazda szerepében feltűnni, míg el nem csitulnak körülöttük a dolgok.
Átadta a kandúrt az orvosnak, ki félrehívta Samet a röntgenszobába. Addig az asszony kint várakozott. Mikor Samék végeztek, rövid csevelyt folytatott még az orvossal. Kedvesen nevetgélt vele. Nem is került semmi nekik az egész.
Aztán indultak.
|
| Felkuncogtam és lassan elengedtem. Amint hátat fordított anyja gyorsan ajkaihoz hajoltam, s egy heves szenvedélyes csókot loptam tőle.
- Légy jó~ Sziaa... - súgtam majd kipirult arccal siettem anyja után. Örülök hogy elintézte ezt nekem. Hisz nem akarnának megvizsgálni ha ő nem lenne. Így jobb is az ellátásom.
- Nagyon Köszönöm hogy törődik velem asszonyom. Igazán jó érzés. -hajtottam meg kicsit fejemet és boldogan mosolyogtam. Egy ismerős illat csapta meg orromat mikor sétáltunk felfelé, s ez nem hagyott nyugodni a vizsgálóban sem. Olyan szokatlanul ismerős! Egyszerűen orr facsaró, nem tudom honnan származik de nem kéne ilyen erősnek lennie egybilyen steril kórházban. Idegesen csapkodtam farkincámmal mikor már vizsgált a doktor akkor is. Nem úgy tűnt mintha ők éreznék. |
A fiú megismogatta a macska karját. Az apró pusziktól teljesen odavolt. Egy más környezetben kicsit boldogabb lett volna tőlük, de így is ez volt a hete fénypontja.
- Majd te vigyázol rám - lehelte Wen.
- Na jól van - szólt erélyesen az anya - megyünk. Lábadozz. Nem akarunk lefárasztani.
Számára ennyi volt a látogatás. Két perc, és kész is. Hozzá sem ért Wenhez, csak viszolyogva figyelte, amint Sam ölelgeti őt.
Megindult, hosszú szoknyája lebegett. Egy emeletet sétáltak föl, sikerült megbeszélnie egy itteni orvossal a vizsgálatot. Általában nem látták el a macskalényeket embereknek fenntartott helyen, de a nő elég befolyásos volt, hogy most kivételt tegyenek a kedvéért.
|
| -A világért sem hagynám ki hogy láthassalak. Rettentően aggódtam érted, nem tudtam hogy mi történt veled miután elvittek a mentősök.. Féltem is hisz Miani nem került azóta elő és ha vissza jön én védtelen vagyok teljesen.. - megsimogattam finoman haját, s úgy hogy anyja ne lássa adtam nyakára pár apró puszit ami nekem nagyon jól esett hisz ajkait most nem érinthetem.
- Még ha haza is jössz feküdnöd kell vagy óvatosan közlekedned hisz kétlem hogy egyhamar pár nap alatt felépülsz. - mondtam és nagyon óvatosan simítottam testére. Anyjára néztem kissé meglepődve. Azt hiszi vicceltem mikor azt mondtam kiestem az ablakon? Vissza hajtottam fejem, s dorombolasom abba maradt.
- Asszonyom a fia is látta ami történt...azzal kezdődött el minden.. Énhh nem..szeretném újra elmondani. - szipogtam és jobban bújtam Wenhez. |
A fiú örömmel szorította magához a kandúrt. Szerette volna megcsókolni, de akkor itt ért volna véget az élete. Anyja egyből kitagadadja, ebben biztos volt. Így nem merte megtenni, de az arcát így is belefúrta a macska nyakába.
- Úgy örlök, hogy itt vagy... eljöttél... - lehelte a fülébe.
Átkulcsolta a karjait a nyakán. Lehunyta a szemét.
- Mostmár minden rendben lesz - ígérte - hamarosan hazamegyek. És úgy lesz, mint régen... csak sokkal jobban. Sajnálom, hogy nem lehettem melletted.
Akkor az anyja is melléjük lépett, érdekelte miről szólt a pusmogás.
- Nem maradhatunk sokáig - mondta a nő - a macskának megröntgenezik a karját. Állítólagosan... leesett valahonnan.
|
| Izgatottan mocorogotam hogy vajon hiányoztam e neki vagy hogy érzi magát szóval mikor már megérkeztünk farkincám ide oda csapkodott, s lábaim kapkodva néztem körbe körbe. Elég furcsállón néztek rám hogy ilyen boldogan sétálgatok egy ilyen komor hölgy mellett de nem érdekelt. Mikor belépett válla fölött kukucskáltam át és boldogan felkuncogtam. Zavarodottan néztem anyjára hisz..azt mondta maradjak távol tőle de nem bírok magammal! Hozzá rohantam és óvatosan mégis szorosan átöleltem és boldogan felnevettem.
-Igenhhh én vagyok..mondtam hogy megfoglak látogatni nem igaz? Annyira de annyira féltem...istenehm..-finoman simogatni kezdtem fejét, s arcom vállába fúrtam dorombolva. Már jobban vaaan és várt rám! Aaah annyira hevesen ver a szívem isteneeehm. |
Az asszony belátta, a legjobb, amit tehet, ha kicsit enged Samnek. Azt nem kötötte a macska orrára, hogy Wen minden nap Samért könyörgött neki.
Így másnap felöltözött, hivatta a kandúrt, s elindultak. Egy jónevű klinikán feküdt Wen.
Az anya lépett a kórterembe előbb. Egy ágy, egy kis szekrény és ablak volt minden, amiből a szoba állt, de tiszta volt és világos. Wen álmos szemekkel pillantott az érkezőkre, de ahogy észrevette Samet, egyből felélénkült. Felkapta a fejét, szinte ki akart ugrani az ágyból, amihez mindenféle csövek kötötték.
- Sam! Tényleg te vagy? - csillogtak fel szemei - gyere ide - nézett rá sóváran, s karját nyújtotta, hadd ölelje meg a macskát.
Anyját mintha észre se vette volna.
|
Az utóbbi napokban ki sírtam a lelkem esténként hisz aggódtam mi történt vele vajon jól van e stb.. Mikor megszólított anyja kihúztam magam, s igyekeztem rezzenéstelen arcal szemeibe nézni.
- Igen asszonyom igaz...még az első napon kiestem az ablakon és megsérültem. Utána mondta az orvos hogy szükséges lenne bemenni a kórházba röngenre. - mondtam el ködös tekintettel és bólintottam tanácsára.
- Csupán az igazságot és a történteket fogom elmondani. Előző gazdám megtanította hogyan kell tisztességesen és megválogatva szavaimat beszélni. Sajnálom ha eddig gondot okoztam a családjának de kérem nézze el nekem már semmim sem maradt..egyről kettőre tudtam meg hogy itt kell szolgálnom és mindenkim elveszítettem egy este alatt. - fejem lehajtottam bűn bánón bár tudom hogy szerintem ez őt kicsit sem érdekli.
- Köszönöm hogy láthatom őt..nagyon aggódtam érte..Ígérem tisztelettudó leszek és jól szolgálom.. Van bármi amiben segíthetek most hölgyem? - kérdeztem, s tekintetem rá emeltem kicsit megszeppenve könnyekben ázott szemmel. Boldog vagyok hogy végre láthatom őt! A menyasszonya nem tudom mikor fog érkezni de...nem akarom hogy elvegyék tőlem.
|
Napok teltek el. Wen még nem tért vissza, Wen anyja vezette a házat. Nem sokat törődött Sammel, elég baja volt most. Az apa temetését szervezte, közben bejárt a fiához a kórházba. Ha Sam elhaladt mellette, arca megkeményedett és hideggé vált. Egy nap aztán megállt előtte.
- Az egyik szolgáló azt mondta, orvosi ellátásra van szükséged. Ez igaz? - kérdezte.
Idegesen rendezgette ruháját, látszott rajta, nehezére esik szót váltani a macskával.
- A rendőrök ki fognak hallgatni téged is, mint elsődleges szemtanút. Készülj. Jól válogasd meg a szavaid.
A kezét tördelte. Egyenesen Sam szemei közé nézett.
- Ha mindenképpen kórházba kell hogy vigyelek... esetleg meglátogathatod a fiamat.
Nem akarta, hogy a rendőröknek Sam azt mondja, ő egy kőszívű nőszemély. Így kénytelen volt ezt az engedményt tenni.
- De ahhoz megkövetelem a legpéldásabb viselkedést!
|
| Anyja felé néztem, s újfent sírva fakadtam ahogy bánatát rajtam kezdte leverni.
-Nehh kérem asszonyom én nem tettem semmit vele! Ő csak megvédett engem esküszöm! -földre esve sírtam, s néztem ahogy elrohan. Büntetést kapok mert olyas valakit szeretek akit nem szabadna..én nem tettem semmi rosszat csupán felnyitottam Wen szemeit hogy tud jobban is élni! Látni akarom őt..tudni hogy mi lesz vele meggyógyul e. Bár tudom a hely címet ahová elviszik talán elmehetnék oda érte. Az anyja nem a enged a közelébe többé.. |
A fiú hálásan mosolygott még a szavakra. Aztán már csak a mentős volt jelen. Elmondta a pontos címét, nevét a kórháznak, ahova Went viszik. Addigra már a fiú anyja is kijött. Értetlenül bámult a mentőkocsira. Ma már voltak itt egyszer...
Nem bírta ki a látványt. Könnyek között tört ki. Látta, hogy fiát viszik, vértől csepegő testtel. Egyből a kandúrhoz rohant.
- Te! Ez mind miattad van! - pofozta fel a macskát - te örgödfajzat! Amióta itt vagy, csak a baj történik velünk! Te hozod ránk az átkok! Miért nem vigyáztál rá? Miért?!
Dühösen rángtta a kandúrt. Haja ziláltan omlott szét, orra vöröslött az elkeseredett méregtől.
- Meg ne lássalak vele újra - sziszegte - szerzek egy másikat helyetted. Akinek haszna is van. Téged meg... te nagyon megjárod.
Azzal otthagyta Samet és a mentőskocsi felé rohant.
|
| -Ígérem találkozni fogunk és ha engedik meglátogatlak de nagyon megsérültélhh...soha senki nem választhat el..-súgtam neki mielőtt elvitték volna. Reszketve néztem mentősre majd az erdőre.
-Szabadon van egy macska akit én is és gazdám is ismerünk egy ideje ám..most feldühítettem azzal hogy továbbra is itt akarok szolgálni. Ő pedig fegyvert rántott és le akart engem lőni de gazdám ide ért éshhh...és most ő lett meglővehh...a fegyvert a lány elvitte. -szipogtam a történtek nagy részét elmondva. Nem fogok hazudni arról amit tett a Miani. Nem mondom meg hol él vagy honnan ismerem hisz nem tudom most mi lenne a helyes egy fajtársamnál.
-Kérem...gyógyírtask meg a gazdám...ő az egyetlen ember aki így a szívembe lopta magát.-törölgettem szemem majd felnéztem a férfira. |
A fiú reszketett a földön, nem is tudta már, a fájdalomtól, vagy a gyönyörtől. Minden tagját átjárta egy édes érzés. A külvilág megszűnt létezni, csak Sam maradt számára, és az ajkai. Ám tudatába egyre inkább behatolt a sziréna hangja.
- Ne hagyd, hogy elszakítsanak minket egymástól - lehelte Wen.
Egy mentős hozzászaladt, megnézte, él-e még, majd egy társával együtt egy hordágyra rakták. Közben egy harmadik Samet vonta kérdőre.
- Mi történt? - fordult hozzá komolyan. Nem tudta, hogy ő hívta a mentőket. A gyanu egyből a macskára terelődött... a szolgáknak lenne indítékuk végezni gazdájukkal.
- Ebből rendőrségi ügy lesz - fordul a mentős a másik társához.
Közben Went berakták a kocsiba.
|
| Láttam szemeiben ahogy egyre jobban gyengül. Megsimogattam arcát, s mikor megcsókolt egyből kimelegedtem. Viszonoztam és elmosolyodtam boldogan. Hosszasan élveztem a finom csókot majd mikor elváltam megsimogattam arcát.
-Köszönömhh..-súgtam ajkaira majd újra megcsókoltam bár hallottam már a mentő autó hangját, s azt is hogy egyre egyre közelebb van. Nem akarom hogy elveszítem! Ő az egyetlen aki nekem maradt már. Annyira...szeretehmm. A mentő megállt a ház előtt majd felénk kezdtek el rohanni. Elváltam ajkaitól és megtöröltem szemeim.
-Mostmár...minden rendben lesz megígérem..-néztem szemeibe és szipogva a mentősre néztem. |
Szikrázott körülötte a világ. Csillagokat látott. De mindezek mögül kivilágított a macskafiú arca. Olyan nagyon szép volt. Érezte a belőle áradó idegességet, bár ő maga most nyugodt volt. Meghatottan feküdt. Megfogta Sam kezét, közelebb húzta magához. Erőtlen volt, de azért érezni lehetett, azt szeretné, hogy a fiú odahajoljon hozzá. Letörölte a könnyeit. S ha Sam tényleg ott volt, arca közel az övéhez, akkor lágyan megcsókolta... leitta ajkairól a sós könnyeket. Felforrósította ezt a pillanat, mámorral vegyült a fájdalom kábultsága.
|
| Telefonjára néztem bizonytalanul hisz azért nem sokat nyúltam telefonhoz egész életemben. Miközben telefonáltam végig őt néztem, s könnyeim egyre sűrűbbek folytak és hangom folyamatosan remegett. Mondták a mentősök hogy egy 5-10 perc és kiérnek de ha nem mondom hogy a gazdám sérült meg meg se mozdulnának. Miután e tették arrébb raktam a telefont és a szemeibe néztem.
-Nem fogsz meghalni! És én sem hagylak itt az életemre esküszöm! Együtt fogunk élni te leszel a legjobb gazdim és olyan híres nemes leszel mint senki más. -mondtam kuncogva és arcát simogattam. Ajkait is néha megsimítottam mik már kissé kékesek voltak a vér veszteség miatt és ki is hűlt biztosan. |
A fiú a földön hevert, könyökére támaszkodva. Nem akarta letenni a fejét, mert érezte, akkor egyből lecsukódna a szeme, és elaludni ilyenkor végzetes lenne.
A hasát tapogatta. Nyillaló fájdalom járta át. Hörögve lélegzett. Nehézkesen előhalászta mobilját, és Sam felé nyújtotta, amennyire tudta. Ha anyja, vagy a ház lakói nem hallották ezt most meg, akkor kizárólag Sam kezében van az élete.
- Hívj orvost... mentőt... vagy valamit - lehelte.
Mondott egy számot is, amin elérheti őket. A gondolatai összezavarodtak, kavargott körülötte a világ. Távolinak hallotta Sam édes, aggódó hangját is.
- Ne hagyj meghalni - suttogta a macskára pillantva - veled akarok élni.
|
[211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
