|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.24. 22:22 - |
Hatalmas birtok,a kertben egzotikus állatok találhatóak,gyönyörű gondozott terület. Gyakran szervez bulikat,ahova csak a gazdagok vannak meghívva.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Van az a pont mikor nem tudnál koncentrálni.*mondta egy sejtelmes mosoly kíséretében.A csókot viszonozta azonban az út további részén nem akarta Percyt megzavarni. Csak akkor szólalt meg mikor leparkoltak az autóval.*Látod?Az égiek is azt szeretnék,hogy jól érezzük magunkat. |
- Nyugi, sok más férfi társammal ellentétben, kéeps vagyok két felé is koncentrálni. Felmegyünk a parkhoz ahol lelátó is van, ha szerencsénk lesz nem lesz ott seni de ha mégsem... kitérdekel? - nevetett Hermészre, majd lágy csóko nyomva az arcára elindult a kocsival. Hamarosan emg is érkeztek, az ég már narancssárgás, vöröses színekben úszott, mintha egy rajzfilmben lettek volna nem is a valóságban. - itt vagyunK! Milyen szerencse tényleg nincs itt senki más.
 |
Ahogy kívánja jó uram!*biccentett Percynek,majd elindult.*Még az a szerencse,hogy nem vagyok egyedül ezzel a kanosság problémával.*vigyorogja,majd beszáll az autóba.*Melyik parkra gondoltál?Remélem az útra is tudsz majd koncentrálni. |
- Valóban, de kinek a hibája is, kanos kis kandúrom? - vigyorgott, de hamarosan ő is elkészült, kezében a kocsikulcsal várt Hermészre. - Közben arra gondoltam, hogy nem a közeli parkba megyünk, így autóval megyünk. - nyitotta ki előtte az ajtót.
|
Vissza kell fognod magad,különben nem,hogy a parkba,de még az itteni kertbe sem fogunk kijutni.*neveti Hermész,majd magára vette az utolsó ruhadarabot is.*Részemről indulhatunk.*kacsintotta* |
- Igen, sok minden... főleg mi ketten, de az egymás rzett iránti szeretetünk... szerelmünk az nem, s ez a lényeg. Olyan édes vagy... - húzta magához még mielőtt öltözni kezdett volna, s átkarolva megcsókolta. - A többit folytassuk majd a parkban. - búgta a fülébe miközben a kandúr hasára simított. - Gyönyörű vagy. - paskolt a fenekére, aztán ő is öltözni kezdett.
|
Fiatal voltam és félénk.Sok minden változott azóta.*magyarázza.*Hogy voltak-e?Igen.Veled kapcsolatban voltak.Nem volt konkrétum,szimplán Veled akartam lenni.*emlékezik vissza,majd halványan elmosolyodik.Nosztalgiájából hamar kizökken mikor Percy szól neki,hogy öltözzön.* |
- Milyen kis türelmetlen vagy - húzta közelebb magához és lágyan megharapta a nyakát. - Régen nem merted kimondnai, az ilyesfajta buja vágyaidat igaz? Akkor is gondoltál már hasonlókra? - kelt fel, s húzta maga után a kandúrt is. - Öltözz fel, és indulunk. Ha sietünk még láthatjuk a naplementét.
|
Te hozod ki belőlem.*neveti a kandúr*Egyébként állok rendelkezésedre.*kacsintotta*Ez csábítóan hangzik. Már nagyon várom.Olyan élményben lesz részed mint a régi szép időkben.*búgta vissza*S mikor fogunk indulni?* |
- Ha rajtam múlik... soha többé nem foglak elereszteni! - simogatta a kandúrt. - Ohh, milyen kis perverz cicusom van nekem. - harapott aprót a ynakába. - Rendben van, akkor este elviszlek a parkba és a magamévá teszlek, újra meg újra. - búgta a fülébe.
|
*Köszönetképpen biccentett egyet.*Nem akarlak megint elveszíteni.*simított egyet a hajába.*Nos,mehetünk egyet sétálni a parkba. Ha szeretnéd a csillagok alatt a természet lágy ölén is a Tiéd lehetek.*kacsint egyet a kandúr* |
- Jól van, megteszem amit kérsz, megbízom benend és ha te azt mondod, minden rendben lesz.. akkor az úgy is lesz. - tudta le végül ennyivel. - Van ma kedved... elmenni valamerre? Sétáljunk a parkban vagy... vagy menjünk el karaokézni... vagy maradjunk ittho és szeretkezzünk? - csókolt nyakába. - Ma este te válassz.
|
Több időt töltöttem veled egymagam,mint a gazdám és Robek összesen. Nem fognak rájönni,főleg ha összeismerkedsz a gazdámmal. Időnként neked kell átjönni Mr. Salazar házába és minden jó lesz.*jelenti ki. Hangja bizakodó* |
- Tudom, de ettől még sajnos képtelen vagyok csak így bele nyugodni... - sóhajtott, s megfogta a macska kezét, csókot lehellt rá. - Azt hiszem ez addig leehtséges, amíg nem jön rá, kis is vagyok én valójában. Előtted lebuktam, de te túl jól ismersz engem.
|
*Elmosolyodott Percy kijelentésén,majd látta,hogy a férfi rágódni kezd. Mutatóujját az ajkára tette,míg csókot nyomott homlokára.*Ne rágódj ilyen dolgokon.Vannak amiken nem tudsz változtatni,azonban ha jó viszonyt ápolsz a gazdámmal lehet,hogy gyakrabban jöhetek. Vagy te jössz hozzánk. |
- Igen, én s bolonddá váltam tőle, de egyáltalán nem bánom. - Percy kissé elszomorodott, tudta jól, hogy ez valóban így van, az emberek nemfognak változni és a amcskalényeknek csak egyre roszabb soruk lesz. Ő úgy akart bánni Hermésszel ahogy megérdemli, s csak most döbbent rá, hogy a hétköznapi dolgok mennyit számítanak ennek a kandúrnak. - Mindent meg fogok tenni, hogy együtt maradhassunk, ha kell az egész vagyonom a gazdádnak adom, s kiváltalak egy életre.
|
Azt mondják,hogy a szerelem bolonddá tesz. Te vagy az egyetlen a világon, aki törődik azzal,hogy nekem mi a jó vagy,hogy én mit szeretnék. Te nem csak egy lényt látsz bennem,akin kiélheted vad vágyaid vagy belém ürítheted spermáidat. Érző lényként bánsz velem felemelve az emberek rangjába.*fejtette ki gondolatát,majd viszonozta a vad csókot.* |
- Olyan kis bolond vagy... -mosolyogta Percy miközben maga mellé vonta a fiút, s lágy csókot nyomott ajkára. - Bármit megadnék neked a világon, sőt még többet is... és mégis... te nem vágysz semmi másra csak rám... ettől úgy érzem, szárnyal a lelkem. - mosolyogta, s bár arcán látszott a megviseltség, az is, hogy őszinte szeremlemmel fordul hermész felé. - Te nekem teremtettél, drága kiscicám. - forrt vele össze egy vadabb csókban.
|
Igen,emlékszem. Mindig megvan a plüssoroszlán,amit kaptam tőled az állatkertben.*meséli vidáman.*Azt szeretném,hogy minél több időt töltsünk együtt. Mindegy,hogy mit csinálunk,csak legyünk együtt.*kéri a férfit* |
- Tudom, éppen ezért neked most az a feladatod, hogy boldoggá tegyél engem. - mosolygott rá, s apró csókot lehellt homlokára. - Sajnálom, mindig elfeljtem, hogy a macskalények, sajnos nem kapják meg a nekik kijáró tiszteletet. Viszont... most itt vagy vlem. Emlékszel amikor annak idején elrejtettük a macska "alkatrészeidet" és mindenfélét megnéztünk? Ezt most is megtehetjük. Ha van valami kívánságod, csak el kell árulnod nekem és én teljesítem. - búgta a fülébe miközben nem hagyta abba simogatását. - Még mindig olyan álomszerű, hogy ismét mellettem vagy.
|
[510-491] [490-471] [470-451] [450-431] [430-411] [410-391] [390-371] [370-351] [350-331] [330-311] [310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
