|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.15. 22:29 - |
Ebben a kastélyban sok macskalény megfordult már, de mindnek egy volt a gazdája, Sueshan Agake... a Futamino kastély szomszédságában áll.
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Ne.. nem, köszönöm... *kapja hirtelen a tekintetét a férfira, majd el is róla és neki lát a szendvicsnek. Szép lassan kezdi enni, s az összes falatot jól megrágja. A szobás megjegyzésre nem felel, csak csendben, s lassan elrágódik a kapott ételen. Mikor befejezi észrevétlenül megtörli a száját s Agakéra pillant.* - Köszönöm... *nyögi ki halkan.*
|
-Biztos? Kérsz gyógyszert? *aggodalmaskodik. Megtehette, egyrészt, mivel ő okozta, másrészt házi orvos volt betelepítve az egyik terembe..* -Ennyire szörnyű volt? *méltatlankodik* - jó étvágyat *teszi hozzá érezhető sértettséggel. Felkarcolta talán a macska fájdalma az önérzetét. * - a szobád közvetlenül az enyém mellett van.. hogyha esetleg nagy vihar támad.. ne kelljen soká kóvályognod míg megtalálod azt aki megoltalmaz *mosolyog bájos ártatlansággal*
|
*Zavartan és még kómásan pillant a hang tulajdonosára.* - Ühmm... Köszönöm... Jó..jól...*süti le pillantásait ismét. Valójában még mindig "rosszul volt", hiszen ártatlanságát csak nem rég veszítette el. Aprót bólint az ajánlatra, majd óvatosan mozogva, négykézláb közelítette meg a számára készült szendvicset*
|
* Ekkor a férfi már türelmetlenül várt a falnak támaszkodva.* - hogy érzed magad? * kérdi csendesen, amint a kandúr mocorogni kezd.* - Ha gondolod, megmutatom a szobád *ajánlja fel* - természetesen te kaptad a legtágasabbat és legszebbet.. amellett úgy rendezed be, ahogy kívánod, holnap elmehetünk vásárolni is..*hadarja büszkén* - itt a szendvics * bök mellesleg az asztal felé*
|
*Csak hosszú órák elteltével nyitja ki a szemét. Fejét továbbra is a párnán hagyja, s csak így pillant fáradtan körbe, még nem felfogva a környezetét. Lassan támaszkodik fel s törli meg a szemét, mellyel még bágyadtan tekint a semmibe.*
|
~ Hát én egy baromi unalmas fazon lehetek..*zsémbelt magában, amint ráeszmél, a kandúr már semmit sem hall monológjából. A tálca az asztalra került, Agake leült a macska mellé, figyelte annak békés szuszogását. Lejátszódtak előtte a nap eseményei, mindaz, mi ehhez a furcsán meghitt csöndhöz vezetett.* - Álmodj szépeket.. szebbeket, mint amiket átéltél..*hajol a macskához, csókot lop tőle, s nemsokára ismét a szobán kívül ténykedik. Ellenőrzi a többi macskalényt, előkészíttet San számára egy külön szobát, s a munka végeztével visszatér a vörös kandúrhoz.*
|
*Már nagyon mélyen aludt, mikor a férfi beszélni kezdett hozzá, így pillái nem nyíltak fel. Lassú lélegzetvételei utaltak arra, hogy már egy ideje álomországban jár, s nincs két lábbal a földön.*
|
*Agakében egyszerre csendül fel az örvendés harangja, s mélységes harag önmagára, mi egyre csak azt hajtogatja, nem érdemli meg. Sem az életet, sem a fiút, sem a boldogságot, pedig ezek valahogy összetapadtak, s már semmi nem tudta volna számára szétválasztni. * -nem fogod megbánni *ígéri, kikullog a helyiségből, néhány szolgát elküld szendvicskészítésre. Ő maga az ajtónak dől, szuszog, mélyen magában elgondolkozva.. kezdi visszanyerni önmagát, bár belül még folyik a harc, s magasem tudta, melyik oldalával kellene győzedelmeskednie.. aztán lassan tudatosul benne ez a dolog..San nála fog lakni.. vele..és ő a gazdája lesz.. szemeit is lehunyja, amint beleképzel nem is olyan távoli jövőjükbe..szívében öröm gyúl, ez arcára is kiül, s a szendviccsel teli tálat már fellelkesülten veszi el két kandúrtól. Visszabújik a szobába, a fiú elé tartja a műanyag tárgyat* - vegyél *invitálja* -külön szakácsod lesz.. *mondja valami kedvcsinálónak* - saját szabód, sofőröd, bármid és mindened..
|
*Nem mer a férfira pillantani. Továbbra is úgy szemez a padlóval, mint aki most vallott be egy borzalmas gyilkosságot. Mikor azonban Agake megszólítja rápillant. Lecsapott füleit kicsit bizakodva emeli most meg, majd csapja vissza és emeli lassan kicsit megint meg.* - Én...*süti le a kérdésre a szemét. Kis ideig habozik. Nem tudja mit csináljon, így zavartan pillant ide oda a padlót pásztázva, majd, hanggal ugyan nem is, de egy zavart bólintással jelzi, hogy marad. Amint Agake elhagyja a helységet felvesz valamit, abból amit kapott. Ezt követően nem tud mit kezdeni magával. Fájdalmait próbálva kiheverni fekszik el az ágyon, s merül mély álomba.*
|
* A férfiú magára kap valamit, tekintete elidőzik a kandúron, szeme megcsillan az ablakon át beszűrődő megtört fényben. Ha még egy kicsit nézi Sanatiot, talán ez a villanás végig is gördül arcán, tompán koppanva a padlón.. * - kérlek.. még valamit tudnom kell.. *lép a fiú elé, mielőtt a szendvicsért indulna* - velem maradsz? *szegezi neki a kérdést. Belül már szúrta, tépte és hasogatta ez a gondolat, s most még félelmesebbnek tetszett, ahogy szavakba formálódtak a lüktető érzések* - nem bírnék nélküled..tovább élni..*nyöszörgi. Elismerő gúnnyal tekint most végig belső önmagán: egyetlen macskalény a puszta lényével mennyire elesetté, kiszolgáltatottá tette őt.. *
|
*Agake gyengéd érintései és az, ahogy a kandúrhoz simul, rádöbbenti Sanatiot, hogy a kezek, melyek oly durván tartották őt, képesek azt a meleget nyújtani, amire már olyan régóta vágyott. Fejével egyre kölykösebben bújik a férfihoz, de az felkel és otthagyja. Elveszetten emeli utána könnyes pillantásait. Zavartan néz ez után végig a kapott ruhákon, aztán gazdájára pillant.* - Én... *kezdi szemét bűnbánóan lesütve.* - Nem... tudom... *mondja, hangjából egyértelműen kivehető, hogy nem akar teher lenni a ház és annak urának számára.* - Valami... szendvics... *nyögi ki végül halkan, de továbbra is bűnbánóan.*
|
*Bűnbánóan simul a kandúrhoz, gyengéden cirógatja, s valami mérhetetlen gyűlölet keletkezik benne önmaga iránt, ahogy a macska elfogadja ezt a szinte szavak nélküli bocsánatkérést. Nem érdemli meg a feloldozást, nem kaphat megváltást az áldozattól, egyszerűen nem.. gyomra görcsbe rándul, keze remegve siklik Sanation. Nem bír tovább mellette maradni, kótyagosan elindul, meleg ruhákat halász elő neki, s a kezébe potyogtatja valamennyit* - mit szeretnél enni? *érdeklődik.*
|
*Lassan abbahagyja a kezének ellátását, majd lassan mozogva áttér a másikra.* - Fáj... *suttog ismét, két nyalás után, aztán folytatja. Mikor az a tenyere is a vége felé járt megborzongott és amennyire fájdalmai engedték összehúzta magát.* - Fázom... É..éhes vagyok... *folytatja a suttogást. Engedi, hogy a férfi megölelje és még hozzá is bújik, remélve, Agake karjai nem csak durvaságot, de meleget is adnak. Szemeiből még most is könnycseppek hullnak, s úgy túrja fejét a férfi nyakához, akár egy hízelgő kölyökmacska.*
|
*Óvón nézi a macska ténykedést. Elborzad saját maga pálfordulásán, a felismeréstől meg is szédül, kábán az ágy szélébe kapaszkodik. Elméjébe vésődik az az egy szó. Nem tud mit kínálni a közvetetten maga okozta sebekre, csak figyeli a kandúrt, feltápászkodik, majd le is rogyik az ágyra ismét.* - Sanatio, mondd, mit kívánsz? ne menekülj előlem némaságba, nem ölhetsz meg így.. *hangja elcsuklik, könyörgőn néz a macskára, magához húzza és megöleli hogyha a másik nem ellenkezik.*
|
*Amíg Agake a kezéhez nem nyúlt, csak meredt előre. Ám az érintésre feleszmélve pillantott a férfira. Csak remegő, könnyes pillantásaival követte az eseményeket, aztán elhúzta a kezét, lesütötte a szemeit, s óvatosan nyalogatni kezdte a magának okozott sérülését.* - Fáj... *suttogta most rekedten, nem nézve Agakéra, aztán folytatta sebének "ellátását".*
|
*Félve pillantott a kandúrra, amolyan krokodilkönnyek csorogtak végig a lelkén, még a látvány is bele mart szívébe, képtelen volt bármit is mondani, egyszerűen nem érezte magát ahhoz se méltónak, hogy Sanatiohoz szóljék. Hozzábújt volna, megölgetné, de a pillantását sem viseli el, s fél attól az undortól, mit a macska iránta érezhet..végül szembe fordult vele, lehajolt hogy egy szinten legyen arca a macskáéval, lassú mozdulatokkal felemelte San kezét, ha az hagyta neki, ajkához emelte, fájdalmas csókot lehellt reá.*
|
*Hangosan zokogni kezd, ahogy Agake hozzá szól, majd a selyem eloldozásakor hangja elhal, a hasáról az oldalára fordul és dermedten, mint aki szellemet látott pillant a semmibe, könnyeit tovább engedve kiszaladni. Kezeivel a párnába markolt és engedte, hogy a testét elhagyó vörös nedű kissé átitassa az anyagot. Szája remeg, szólni akar, de még a lélegzetvételnél úgy érzi nem menne, így csak egy sírós levegővételre futja minden alkalommal. Úgy feküdt most ott, mint egy leterített vad, aki az utolsókat rúgja.*
|
-Ne resszkess már ennyire..*kéri megtörten. Szívébe furakodott már jó ideje egy érzés, ami nem hagyja nyugodni, gyötri és elgyengíti, mintha benne élne és a véréből táplálkozna. Még sosem lázadott ennyire ez benne, mindezért a macskát hibáztatta Agake.. mert ez a kandúr képes volt olyan dolgokat éreztetni vele, amire semmi szüksége nem volt, s ezért meglehetősen haragudott rá. Hiszen csak megnehezíti a dolgát, hogyha tiszteli Sanatiot, ha a szívére veszi amit ő érez, ha megpróbál a kedvében járni.. mégis, most ő kezdett el remegni, mint aki álmából ébred.. s föleszmél, hogy eddigi élete csupa sötétség, most is valaki szívének szilánkjain táncol..* - San.. szeretlek * fáj kimondania mindezt, fáj, hogy nem szemfényvesztés.. de lelkéről ólomsúly szakadt le, szemében a kandúr már egész más fényben játszott. Nem akarta tovább mindezt, hogyha bántja vele Sanatiot, soha semmit, ami csak egy kicsit is felkarcolná a lelkét. Befejezettnek tekintette az ügyet, amit el sem kellett volna kezdeni, pár pillanat múlva leoldja a macska kezeiről a selymet, szemébe pillantani is szégyell jelenleg.. *
|
*Zihál s levegőért kapkod, fájdalmait továbbra is nyögésekkel és üvöltésekkel jelzi. Nem akarja. Nem akarja ezt folytatni, de hiába próbál fészkelődni, az csak még több fájdalommal jár a számára.*
|
*Összevonja szemöldökét* - rossz válasz..*morogja, ahogy San izeg-mozog alatta, még inkább magához vonja őt. Nem gondol abba, kezeivel együtt milyen hatalommal bír a srác, sem arra, hogy az alkohol már elillant volna, azok biztos lefegyverző erők voltak a kandúr esetleges vadsága ellen.* -de így csak érdekesebb lesz.. még ha gyűlölsz is.. én szeretlek*suttogja, s nem hagyja tovább magányosan gyötrődni a macskát, folytatja a vad táncot, s csak remélheti, San még életében megérti azt a legyőzhetetlen vágyat, ami most a férfiúban tajtékzik iránta.*
|
[179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
