|
Témaindító hozzászólás
|
2010.07.05. 21:51 - |
Dey Akira és kandúrja, Keithan lakik itt. A hátsó kertben csirkéknek van kialakítva egy udvar. Nem egy átlagos otthon, Dey sokat gondolkodott, hogy ezt vegye-e meg, de mivel árban ez felelt meg leginkább a pénztárcájának, ezért az évek során kényelmessé tette. Gyakran furcsa arcok fordulnak meg nála, ezért a hálószobáját kulcsra zárja. |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Meglepődik erre az igenis-re. Belép az ajtón és a kandúr már ott is van előtte. - Neked nincs szükséged semmire? - kérdez vissza felelet helyett. Valójában ezzel már válaszolt is, úgy gondolja. - Nem tettél semmi rosszat, Konto. Amit mondtam... szigorú volt, de... szóval... - nem tudja kinyögni. Megvakarja a tarkóját. - Csak vésd az eszedbe. - mondja végül ügyetlenül. Érzi, hogy ő nem a szavak embere.
|
*Csak nézi a földet ahogy fekszik és gondolkozik. Mikor kinyílik az ajtó és a gazdája megszólal azonnal felül és oda kapja a fejét.* - Igen is...*vágja rá, majd megrázza a fejét* - Illetve... Nem... *javítja ki magát, majd felkel és a gazdája elé siet.* - Szüksége van valamire? *kérdezi meg ahogy odaér, szolgálatkészen*
|
Látta Konton, hogy még mindig bátják dolgok, s morfondírozik egy darabig, hogy mit csináljon. Hagyja békén? Menjen oda hozzá? Nem ügyes megbeszélője a problémáknak. Holnap amúgy is dolgoznia kell menni. Sorolja még az érveket, aztán körülbelül húsz perccel az elbúcsúzás után a fiú után megy. Benyit hozzá, de csak a fejét dugja be az ajtón. - Alszol? - kérdezi.
|
*Továbbra is bűnbánó tekintettel nézi a földet. Mikor Dey azt mondja menjen lefeküdni, ő, továbbra se változtatva tekintetén, bólint.* - Igen is. Jó éjszakát. *mondja halkan, azzal a helyére lépdel, lefekszik, de nem alszik.*
|
Még utoljára néz a kandúrra, aztán felsóhajt. - Bízd rám. - mondja neki. Nem tudja neki azt mondani, hogy meg fogja védeni, nem hagyja, hogy bántsák, de ezt gondolja. Konto két éve hűségesen szolgálja, amikor fáradt és nyűgös, elviseli. Nem találna még egy ilyen személyt se, nemhogy egy macskalényt. - Menj lefeküdni. - szólal meg újra. - Jó éjt. - búcsúzik tőle.
|
*Ha Dey nem csapja le, Konto ugrott volna neki, de amint a másik kandúr a földön kötött ki, leeresztette a kezét és csak figyelt. Ahogy a két egyén távozott és gazdája visszajött és szégyellve magát nézte a földet és csapta le ismét a füleit.* - Igen is.... *mondja, mikor Dey mindent elmondott*
|
Kinot azonban már nem érdekli a kandúrtársa, dühét Dey szította fel. Mint egy rossz gyerek, odamenne, hogy belerúgjon, de a férfi az étteremben már megszokta, hogy néha akadnak bajos személyek, akikkel el kell tudnia bánni. Mielőtt elérhetné őt a kis hisztis sztárpalánta, már koppan is a földön.
- Az életeddel játszol. - közli fagyosan vele, aztán felnéz Michaelre. - Ha ennyire elereszted, s te ugrálsz a kényére, nem lesz hosszú életű sem a macskád, sem pedig az örömöd. - ezzel sikerül betalálnia, a férfi dühösen felnyalábolja Kinot és köszönés nélkül elvágtázik vele. Dey megy utánuk, hogy becsukja, majd bezárja az ajtót. Végül visszatér Kontohoz. - A szabályok értelmében az a macskalény, amelyik emberre támad, halállal büntetendő. Az agresszív, összeférhetetlen macskalényeknek van egy lehetőségük szocializálódásra, de második esélyt nem kaphat. Légy okos, ne hagyd, hogy egy Kino-fajta elszállt macskalény ingereljen. Ha mégis bevernéd a képét, mert megérdemli, úgy tedd, hogy fedhetetlen maradj, ember ne lássa. - mondja komolyan a fiúnak. - Viszont ha elfogadsz egy tanácsot, Kinot sosem ütöd meg. Michael azonnal megtorolná, hiszen neki ez a kiskölyök a dalos pacsirtája. Michael tehetségtelen, hogy megcsinálja a saját karrierjét, ehelyett Kinoból farag sztrát. De egy macskalény sosem lehet egyenlő az emberekkel, míg a törvényeket valaki úgy nem írja.
|
*Kivillantja éles szemfogait ahogy dühösen pillant a másikra. A farka továbbra is idegesen mozog ide-oda, s az ökölbe szorított kezein az ujjai most idegesen mozognak párat, hogy a karmok is fel legyen készítve, ahogy azt kell, aztán vissza ökölbe. Szikrázó pillantásokat vet a másikra. Minden egyes szava dühíti. A testében lévő izmok amennyire lehet megfeszülnek és támadásra kész, de a gazdája szavai visszafogják a támadás ellen. Ha itt nincs harc, akkor nincs, de a testtartása változatlan marad és a pillantásait se veszi le a másik kandúrról, hátha az sunyi módon neki megy, ha nem figyel.*
|
Megvillannak a szemei, mikor meglátja, hogy támadó testhelyzetet vesz fel Konto, aztán erőszakosan, határozottan és persze hangosan ráfúj. Nem tesz többet, de farkával csapkodni kezd. - Úgy viselkedsz, mint egy közönséges házimacska. A kezeid ugyan ökölben, de alig van benned emberi. - mondja neki dühösen.
- Odanézzenek! A két macska nem bírja egymást. - vigyorog jóízűet Michael. Dey gondterhelten megcsóválja a fejét, szeretné fejbe csapni Kinot a pökhendiségéért, de akkor csak Michael haragját vonná magára. - Mutasd meg neki, Kino!
- Nem. - mondja azonnal, de higgadtan a pincér. - A házamban nem lesz ilyesmi. Ha viadalt akarsz a macskáddal, vidd máshova.
- Ó, de felvágták a nyelved! Ez csak egy kandúr! - mutat rá Kontora.
- Kino is. - világít rá magabiztosan Dey. - Ledurrantom, ha bántja Kontot, függetlenül attól, mekkora sztár.
- Micsoda olcsó alak! - morog Kino.
- Vigyázz a szádra! - figyelmezteti villanó szemekkel Dey őt.
|
*Fúj egyet ahogy eltávolodik tőle a másik.* - Csak nem szeretem a hangos dolgokat is kész.*morogja dühösen nézve a másikra. Egy idegesítő egoista dögnek tartja, akivel egyáltalán nem szívesen van egy légtérben. Kezei ökölbe szorulnak és fenyegetés szempontjából támadó testtartást vesz fel.*
|
- Én? Hangos? - kérdezi értetlen. - Csak akkor, ha muszáj. Egyébként nem. - közli magabiztosan, kissé még sértetten is Kontoval. Érzi, hogy a srác még ő alá is berendeli magát, s ezt természetesnek véli Kino azok után, hogy még az emberek is milyen büszkék rá a teljesítményei miatt. - Micsoda egy antiszociális dög vagy. - veti oda, azzal ellöki magát Kontotól. Szinte fintorogva néz rá, farka vadul csap kettőt a levegőben, jelezve, hogy kissé még ideges is lett. - Mi bajod a nem csöndes dolgokkal? A gazdád ordibál veled mindig? - kérdezi.
|
- Nem szeretem a hangos dolgokat és te az vagy. *morogja, mikor már a falnak van nyomva. Farka továbbra is idegesen járkál, füle lelapult.* - Amúgy is jobban szeretem a magányt, mert akkor csönd van.*magyarázza tovább, majd tekintetét elfordítja a másik kandúrtól és a földet kezdi nézni. Elindult benne valami féle bűntudat, amiért így viselkedik, meg ezeket mondta.*
|
Kino felvonja a szemöldökét, mivel nem érti, mi ez az elutasító magatartás a másik macska részéről. A fújás azonban kicsit feldühíti. Konto nem viselkedhet csak úgy így vele. Odaugrik hozzá és nekinyomja a falnak. - Macskák vagyunk mind a ketten! Gondoltam, ha már van lehetőségünk csillapítani a magányunk, tegyük meg! De úgy látom, te ehhez nem vagy partner. - mondja neki durcásan.
|
*Ahogy Kino közeledik, úgy Konto távolodik, megtartva a távolságot.*- Nem vagyok köteles válaszolni. *mondja, majd mondatát egy kisebb fújás nyugtázta. Fülei közben amennyire csak lehetett lelapultak és farka is idegesen billegett a háta mögött.*
|
Kino meglepődik a fiú elutasító magatartásán. Kíváncsian nézi, aztán megmutatja neki macskafarkát, oldala mellett integet neki vidáman, mintha csak azt akarná a tudtára hozni, hogy ő ugyanolyan faj, mint Konto. De közben közelebb és közelebb lépdel. - Kérdeztelek. - emlékezteti.
Dey szívesen szólítaná a fiút, hogy szolgálja ki Michaelt, de nem akarja, hogy a férfi otthon érezze magát nála, így is keres magának poharat és tölt magának a teából, miközben nagyvonalúan megosztja, micsoda dolgokat ért el Kinoval. Dey már fáradt, épp csak nem ásít a férfi képébe, de némán bólogat.
|
*Nem igazán akar kapcsolatot létesíteni bárkivel, így csak halkan fúj egyet, mikor Kino hozzá szól, de választ nem ad neki és közben egyre messzebb húzódik. Lehet, hogy tiszteletlen, de nem fog válaszolni egy ilyen egyénnek, csak akkor, ha utasítva lesz rá, de lehet, hogy még akkor sem. Távolságtartó pillantásokkal méri végig a másik kandúrt.*
|
Michael nagy lendülettel lépdel végig a házon, a cipőjét épp csak lerúgja, kabátját Kinonak dobja. A fiú meglepődik, hogy csak úgy odapasszolta neki, szinte fintorogva akasztja fel a fogasra, majd kihúzva magát lépdel gazdája után.
- Ejha, de lengék vagyunk ma! - hecceli köszöntésképpen Deyt.
- Te pedig éjjeli vendég vagy, na? - kérdez vissza enyhén jelezve Michaelnek, hogy nem a legalkalmasabb időpontot választotta a csevegésre. De nem hatja ez meg a férfit, óráknak tűnő percekig csak Kino sikereiről mesél. A kandúr eközben büszkén kihúzza magát, majd biccent Michaelnek és lassan megkeresi Kontot.
- Jó neked átlagos macskaként élned? - kérdezi meg biztos távolságot tartva a fiútól. Kino kissé úgy viselkedik, mintha embergyerek lenne.
|
*Óvatosan helyet foglal, mikor Dey azt mondja neki, s közben fülel. Tudja, hogy nem illik, de oda figyel az összes szóra amit hall.* - Igen is. *pattan fel a helyéről, azzal már siet is ki a ház elé, hogy a megérkezőket beengedhesse. Ahogy meglátja őket kicsit elbizonytalanodik, hiszen nem igazán bírja az idegeneket. Kifejezetten fél tőlük. Óvatosan engedi be őket.* - Jó estét... *köszön udvariasan, de halkan, majd mikor beérnek, becsuk mögöttük mindent és elviharzik a szemek elől, de biztos hallótávolságon belül marad, ha esetleg a gazdájának szüksége lenne valamire.*
|
Elégedett mosolyra húzódik a szája, amikor Konto megkérdezi, hozhat-e még valamit. - Nem, ülj csak le. - mondja neki, aztán megeszi a szendvicse maradékát és bögre teával öntözi meg magában. Jólesőet sóhajt, aztán gondterhelten megvakarja fejét és a kezébe veszi a telefonját. Felkeresi Michaelt. - Neked is. Lefekhetek aludni vagy... Na ne! - szakítja félbe magát mérgesen. - Jó. - azzal kinyomja. - Pár perc és ittvan. Engedd be őket. - kéri a kandúrt. Nem szokása a kérlek szót használni, de a hangsúlyában mindig kérés van. Jól bánik a sráccal, mintha csak egy egyszerű alkalmazott lenne, de érzelmileg nem akar kötődni hozzá, ahogy senkihez sem.
Egy kocsi érkezik. Lendületesen száll ki belőle Michael, a középkorú menedzser, majd szinte álmosan és bágyadtan kullog utána Kino, hogy bebocsátást nyerjenek Dey otthonába.
|
*Elveszi a vizes törölközőt, majd áll és hallgat.* - Nem volt rossz. *feleli kicsit elmosolyodva, majd már szalad is kiteríteni a törölközőt és szárazat hozni, ahogy azt Dey is kérte.* - Még valamit hozhatok? *kérdezi meg halk bátortalansággal.*
|
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
