|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.19. 21:04 - |
Itt él a Tomkin testvérpár, két teljesen különböző ember egy házban. |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Fereen ahogy ott kuporgott a sarokban, nem tűnt másnak, csak egy elhagyatott kisállatnak, de úgy is érezte magát. Nem bírta hallani a két férfi durva vitáját, sose hallotta még ezeket a szavakat, így azonnal a fülére tapasztotta a kezét, hogy ki tudja zárni a külvilágot és azt, ami történt. Nehezen ment neki, hiszen nagyon hangosak voltak. Aztán mikor August rá nézett, majd újra kiabálni kezdett Shannal, csak még inkább összehúzta magát. A veszekedés majdnem odáig fajult, hogy fojtogatás lett volna belőle, de ekkor megjelent Garley, mire még inkább összehúzta magát. Amúgy is kicsi volt, de most még inkább próbált eltűnni. Szégyellte magát a történtek miatt.
Aztán mikor a gazdája azt mondta, hogy mennek, akkor nem volt kérdés, hogy követi őt. Azonnal feltápászkodott a földről, majd lecsapott fülekkel, és lehajtott fejjel kullogott oda gazdájához, de még utoljára rápillantott Augustra, majd, ha Garley új kívánta, akkor haza indultak, de közben megtörölte a szája szélét. Nem értettem, hogy mi történik most, de kezdte kapizsgálni, hogy rosszkor volt rossz helyen és August rajta töltötte ki a féltékenységét, amit Garley okozott, hogy lefeküdt Shannal. Rosszul esett neki ez az egész, mert August kedves volt vele, olyan, mint még senki más, így hát egészen rosszul érintette a dolog. Szipogva törölte meg a szemét, miközben csak a földet bámulta.
Nem is figyelt már senkire se, csak kullogott gazdája után. Félt, hogy kapni fog ezért...
/ha gondolod, akkor már visszamehetnek a házba és ott folyt köv. /
 |
Élvezte az édes pillanatokat, a férfi akaratlanul is elárulta Shannak, hogy kívánja édes csókját. Amikor mégis ellökték, úgy tűnt kicsit csalódott, szerette volna még folytatni. Végig hallgatta a monológot, itta a férfi szavait, vágyta a szorongatását, de végül Gar félbe szakította őket.
- Hé kölyök... tényleg sajnálom, elkapott a hév, de valóban nagyon ügyesen csináltad kezdő létedre. öröm volt nézni titeket... - Kicsit örült is, hogy elmennek a "vendégek", de kizökkentették az akkori állapotából.
- Ó ez nem veszekedés... ez egy édes vallomás. -duruzsolta Shan, mintha az agya telejsen átfordította volna a szavakat, amit August kiejtett a száján. - Vigyázzatok magatokra az úton... - nézte a párost, Gar távozott először, s amint a cicus is kiment utána, Shan becsukta az ajtót mögöttük. - Szóval féltékeny voltál? Mit akar ez jelenteni? - kúszott közelebb hozzá, oly lassúsággal akár egy kígyó, míg bekebelezi áldozatát, valóban mérgező volt. Végig simított a férfi puha arcán, vonásai egy kissé meglágyultak. - Nagyon hiányoztál... a pia nélkül, és nélküled... kegyetlen vagy, hogy hagytál szenvedni, már azt hittem valóban nem térsz vissza. - úgy tűnt a szex álarca mögött megbújtak Shan valódi érzései is. - Szóval mi az amin gondolkodtál? Azt mondtad a telefonba... szeretném tudni a végét. - érezte a lüktető vért ereiben, szíve vad dobogását, August lehelletét, az iagzit nem csak a képzelődést. - közel hajolt hozzá, hogy megcsókolja, de most nem erőszakoskoskodott, akkor tette meg ha a férfi is képes volt elfogadni,hogy vágyja a fekete hajút.
 |
August fel sem ocsúdott, a falhoz volt nyomva. Olyan hirtelen támadt rá Shan, nem volt ideje védekezni... visszacsókolt belőle a vágy, mikor ő még nem is volt képben. Hiába jutott el az előbb a csúcsra, ismét egészen felhevült attól, ahogy Shan bánt vele. Hosszasan csókolóztak, mire August ellökte őt magától. Megigazította a ruháját, felhúzta a nadrágját, közben gyilkos szemekkel meredt Shanra.
- Én meg utállak. Jó lesz ha végre felfogod - sziszegte neki - csak velem dughatsz! Megértetted?! Csak velem! Senki mással! Csak én vagyok neked, én vagyok minden, felfogtad? Csak én baszhatlak meg!
Ránézett a szerencsétlen macskára, akit Shan heve csak úgy félresodort.
- Mekkora egy buknó fasz vagy! - kiabálta Shanra - egy utolsó nyomorult... hogy vagy képes ezt csinálni?! Te tényleg egy féreg vagy - forró szenvedély sistergett a szavaiból. Gyűlölte és imádta az előtte álló férfit - egy aljas, egy érzéketlen tetü. Rohadtul nem számít neked senki más, csak az álló faszod...
Kezei Shan torka felé közeledtek. Nem tudta miért, de meg kellett szorongatni... úgy kívánta... de annyira haragudott is.
- Te utolsó szenny...
Mondta volna tovább is, de Gar akkor félbeszakította.
- Hogy ti tényleg mekkora beteg suttyók vagytok - sétált le a lépcsőn, és közelített a macskájához - így beszélni a gyerek előtt?
Komolyan sajnálta már azt a szerencsétlent. Az előbb volt élete első szopása, aztán már arrébb lökik, pedig még ott folyik a szája szélén August élvezete. Most meg egymást ölik előtte.
- Gyere - szólt Fereenre - megyünk.
El akarta kapni a karját, hogy magával rángassa, de elöntötte az undor, ahogy arra gondolt, milyen helyzetben látta az imént. Így végül nem ért hozzá, csak elindult.
- Töröld meg a pofád - vetette még oda neki.
|
Az elején nagyon ügyetlen volt, hiszen zavarta az a tudat, hogy Shan nézi őket, és ő is látja a férfit, ahogy a fotelban ül. Alig tudott arra koncentrálni, amire August kérte. Viszont mikor ráfogott a fejére, hogy immáron ő diktálja a tempót és Fereen igazából egy eszköz számára. Közben a kis szíve csak úgy zakatolt, miközben érezte, ahogy August férfiassága csak úgy lüktetett a szájában, majd el is élvezett. Alig, hogy felocsúdott abból, ami az imént történt, hirtelen Shan jelent meg a látószögében és azonnal Augustnak esett. Az jól esett neki, hogy August megdicsérte és megsimogatta megint, de nem sokáig élvezhette ezt az egészet. Hátra húzódott a földön, hiszen megijedt, majd még egy kicsit kúszott hátra. Összezavarodott, nem értett semmit és legszívesebben elmenekült volna innét, de aztán meglátta Garleyt odafent és valamiért azonnal elszégyellte magát. Nem állt fel, csak a szoba egyik sarkába kúszott, összehúzta magát és várta, hogy vége legyen ennek az egésznek, ami épp itt történik. August kedves szavai és érintései zsongtak a fejében, miközben nézte őket, hogy mi fog történni. Bár valahogy nem lepte volna meg, ha ugyan az, ami fent is.
|
Shan egyre izgatottabbá vált, mikor August róla beszélt akkor sem mondott semmit, valóban csak csendes megfigyelőként volt jelen, de le se tagadhatta, hogy tetszik neki amit lát, nagyokat nyelt ahogy figyelte a férfit, a nyakát, mellkasát, az ölét... élvezetét az arcán, lehelletének égető forróságát.... mintha csak ő szopta volna le, vágyta, őrlődött, kínlódott, s amint August elélvezett, már ott is termett, képtelen volt tovább várni, s mintha a kandúr ott se lett volna, a falnak szorította a férfit, mindezt oly gyorsasággal, hogy kivédése szinte lehetetlen volt. Megcsókolta, a bőre szinte perzselt, ahogy a másikéhoz ért. August érezhette a fekete hajú lüktető férfiasságát. - Szeretlek August... - lehellte nyakába, majd bele harapott. Mindketten mocskosak voltak immár.
|
- Jól csinálod, ügyes vagy - susogta August gépiesen. Elmormolta ezt egy párszor, hátha a macska önbizalma hirtelen megugrik, és tényleg jól csinálja - azzal meg ott ne foglalkozz - célzott Shanre - tekintsd a berendezés részének.
Nem hagyta soká, hogy a macska csak úgy esetlenkedjen. Két keze közé fogta a fejét, és úgy diktálta a tempót. Közben kissé helyezkedett is, hogy meg tudjon támaszkodni a díványban, és hogy a macska látószögéből kiessen Shan, viszont ő maga a szemébe tudjon nézni. Az ő tekintetét akarta látni, miközben a cicát szopatta. Ez olyan végtelen örömmel töltötte el. Még az az idegen sem rondított bele a boldogságába, mert nem mutatkozott. Csak ők voltak, édes hármasban. Kiélvezte hát a helyzet nyújtotta lehetőségeket, a macska forró száját, Shan jelenlétét. Hirtelen minden sokkal izgatóbb lett, hogy Shan is itt volt. A színpadon érezte magát, de most csak egy embernek alakított, és csak részben a hangjával hatott, amúgy a teste, a mozgása, az arcán kibolmó élvezet volt a műsorszám.
Halkan nyögdécselt, ahogy a kandúr dolgozott rajta. Ő is ringatta a csípőjét hozzá, dugta a szép cica száját. Olyan csodálatosnak tarotta a jelenetet... nem csoda, hogy perceken belül elélvezett. Pedig úgy szerette volna sokáig csinálni, a végtelenségig...
- Nagyohhn... ügyes voltál.. - lehelte, s gyengéden belesimított a macska hajába.
|
Aprókat nyögött, miközben August odalent munkálkodott rajta. Olykor ismét csak ajkába harapott, de érezhetően túl intenzív volt neki ez az új érzés, ami most benne kavargott. Aztán mikor August azt mondta neki, hogy cseréljenek, megmozgatta a fülét és kicsit levegő után kapkodva nézte, ahogy a férfi felállt, majd újra arcára simított. Automatikusan lehunyta a szemét, mikor megsimogatta. Jól estek neki ezek az apró gesztusok, ezek miatt érezte azt, hogy neki nem kell innét elszaladnia. Aztán észrevette Shant. Azonnal megmerevedett, de mikor a vállára tette a kezét August, kissé óckodott a dologtól, de aztán a picit durvább megmozdulásra követte az utasítást. Eszébe jutott, hogy ha Shan itt van lent, akkor Garley is hamarosan le jön. Ettől teljesen megrémült, de próbált megnyugodni, bár most megszívesebben elszaladt volna, hogy Shan is látja őket. Viszont Augustnak nem akart ellenkezni, hiszen kedves volt vele, így engedvén neki, letérdelt elé, majd nyelt egy nagyot. Sose látott még ilyesmit közelről, de érezve, hogy a férfi hogyan csinálta neki, megpróbált tanulni belőle. Óvatosan megfogta, majd először mind két oldalát végig csókolta, majd bátortalanul ugyan, de végül bekapta és óvatosan elkezdte mozgatni a fejét. Shant pedig megpróbálta kizárni, noha félni kezdett és ez látszódott is a testtartásából.
|
- Ha nem beszélgetni jössz, akkor is szívesen látlak a házamban. - vigyorgott rá, s talán azt se bánta volna, ha a férfi újra bepróbálkozik, de most valóban fontosabbnak tartotta a műsorra koncentrálni, Látta Auguston, hogy élvezi, hogy vágyja amit tesz, mégis az a játékosság ott bújkált a szemében, a kíváncsiság, hogy mégis mit reagál majd. Legszívesebben ő maga szopta volna le Augustot, az jakai közt érezni a srácot igazán jó érzés volt számára eddig is. A kölyök reakciója aranyos volt, számára. Egy édes kis játékszer, amit a sztárocska most a két keze közé kaparinthatott. A tekintete viszont azt sugallta, ha tehetné Shan előtt tépné darabokra a macskát, legalábbis ezt vélte felfedezni benne.
|
Felnevetett az ötleten. Annyira beteg volt az elképzelés, hogy teljesen illet Shanhez. Nem is fogta vissza benne.
- Ha átugrom, nem beszélgetni jövök - mondta még.
Ahogy Shan Augusttól, ő Shantől jött tűzbe. Figyelte, hogy közelíti meg a párost. Olyan fenséges volt... szerette volna ismét rávetni magát. Dehát hadd szórakozzon Shan a szívszerelmével.
August élvezettel konstatálta a macska reakcióit. Imádta nézni a partnerei arcát, ahogy kirajzolódik rajtuk az élvezet. Egyre nagyobb hévvel munkálkodott a macskán. Azt viszont nem akarta, hogy idő előtt elsüljön... hosszasan kellett csinálni a műsort, ha már Shan lefáradt, hogy közelről végignézze.
- Cseréljünk - ajánlotta egyszer csak, de olyan nagyon kedves hangsúllyal, mintha a világ legnagyobb kegyét ajánlotta volna fel a kandúrnak. Még simított rajta néhányat, s feltápászkodott. Megcirógatta a cica arcát. Az ilyen szükségtelen intim mozdulatokból azért kitűnt, hogy tényleg tetszik neki ez. Ez nem Shannak szólt, hanem önmagának, a fétisnek... megsimogatta a macska fülét, és oda volt a gyönyörtől. Aztán kicsatolta a saját övét is, lazított a nadrágját, és bíztatta a cicát, most ő jön. Kezét a vállára tette, úgy nyomta le finoman. De ha húzódozott, akkor már erőszakosabb stílusra váltott.
|
Az, hogy August megint nyugtatóan ért hozzá, már nem ijesztette meg úgy, mint az, amit az előbb csinált. Nyugodtan kezdte venni a levegőt, miközben August a hátát simogatta. Aztán már egy idő után nem az orrán vette a levegőt, hanem a száján, mert így is nyugtalan volt. Nyelt egy nagyot, lábai kicsit megremegtek, ahogy a férfi megint a lába között nyúlkált, de érezhetően jól esett a cicának ez az egész, csak még félt az új dolgoktól.
- Tudom... Vagyis... Sejtettem, hogy te értesz hozzá. Idősebb is vagy nálam - motyogta halkan, bár nem mintha zavarta volna, hiszen neki nem igazán volt választása. Mármint most volt, mert megmondhatta volna, hogy nem akarja, de mégis azért kezdte vonzani August. Az illata, az, ahogy hozzá ért. Aztán végül engedte neki, hogy lejjebb húzza a nadrágját, de amit ez után érzett... Kénytelen volt megkapaszkodni a mögötte lévő fiókos szekrénybe, amiben kotorászott, mert August elkezdett odalent foglalatoskodni vele. Aprót nyögött, mikor a szájába vette, majd ajkába harapott és lehunyta a szemét. Egyik kezét August vállára tette óvatosan, majd belemarkolt a vállán lévő anyagba. Közben észre se vette, hogy Shan lejött a nappaliba, hiszen csukva volt a szeme és igazából az érzékei csak egy dologra voltak kiélezve. Augustra és arra, amit csinál éppen vele.
|
- Ösztön vagy sem... bájosak. Ha nem akarod szétszedni őket, akkor felőlem akár maradhatnak is. - nyalintott végig a száján. - Csak nem te is meg fogod dugni a kölyköt? Néha átugorhatnál Gar, jókat bezsélgethetnénk. Pont olyan elborult az elméd, mint nekem. - nevette. - Közelebbről akarom látni, kiverni a farkam arra, hogy August játszik a macskáddal, a hangok nem elegek... na meg nem mondom, szívesen csatlakoznék, az ilyen dolgok anynira feltüzelnek. De ha ez a bosszú akkor úgy az igazi, ha csak nézhetem igaz? - a szíve hevesebben kezdett dobogni, s lassan kitárva az ajtót elindult lefelé a lépcsőn. Szemében a vágy tüze csillant fel, izgatta ez a vég nélküli játék, s oly lassú léptekkel közelítette meg az alsó szintet, akár egy király, ki csak népét figyeli. Teljesen átjárta a szenvedély, pedig csak nemrég dugott az emeleten figyelő férfival. Ahogy leért meg sem mukkant, leült a fotelba, melyről pontosan rájuk látott, s szinte majd felfalta Augustot tekintetével, izgatónak találta, hogy egy kölyökkel játszadozik, élvezte ezt a fajta választ a férfitől, eddig is tudta, hogy különleges, de most még értékesebb lett a számára.
|
- Gondolod? - mormolta Gar - dehát ez csak ösztön. Mindenki védi a tulajdonát. Az nem jelenti, hogy érzéseim is lennének felé. Még az állatok is ezt csinálják. A magasabb rangú farkas megbassza az alacsonyabb rangút, hogy kimutassa a dominanciáját. Nem azért, mert kurvára buzi és szerelmes. Csak ennyi van mögötte - mondta, közben egyik cigarettájáról a másikra gyújtott, hanyag mozdulattal taposgatta a csikkeket... nem volt valami nagy tekintettel Shan szép házára.- Azért zavar.. mert most így ő dominálja le a macskámat. De majd otthon... majd úgyis megmutatom neki, hogy én vagyok a főnök - tette hozzá befejezésképp. Hagyta, hogy Shan menjen, ha akar. Neki megvolt a fejében már a terv úgyis.
August néha a macskára mosolygott, bizalmasan.
- Igazán... igazán fantasztikus lesz - ígérte neki. Mikor Fereen eltávolodott tőle, kezei újra a derekára, csípőjére, hátára tévedtek, megnyugtatóan cirógatta a kandúrt. Ritka ijedős macska volt, pedig annyira szerette volna már csinálni... oda akarta rántani magához a macskát, hogy nyúljon hozzá ő is úgy, ne hagyja csak így, miközben úgy vágyakozik rá... használatba akarta venni a száját, a szép hátsóját, olyan érintetlen volt még... és most ő töri be. Mint egy boríték pecsétjét felszakítani... ő az első, aki megtudhatja, mit rejt.
- Persze, hogy jó! Imádni fogod - sustorogta. Ismét beljebb és beljebb nyúlkált a macska lábai között.
- Az nem baj - felelte a kandúrnak - senki sem úgy születik, hogy mindent tud. Csak bízd magad ám. Én értek hozzá.
Ha Fereen engedte, lejebb húzta rajta a nadrágot. Gondolta, hogy túl szégyenlős meztelenkedni, így megelégedett azzal, ha csak egy kicsit fért hozzá.
Éhes pillantással nézett még egyszer a kandúr szemébe... aztán elkezdett a férfiasságával játszani, előbb csak óvatosan érintette, hogy Fereen szokja, aztán aprókat csókolt rajta, végül a szájába vette. Felpillantott a lépcsőn, oda, ahol az emeletről Gar és Shan bámulták őt abban a hitben, hogy nem látszanak, csak August látszik. August tekintetében démoni fény csillant. Így szívta, szopogatta a kandúrt, Shan szemébe nézve, örömittasan.
|
Zavarban volt a csók után, hol balra, hol pedig jobbra pislogott, mikor August azt mondta neki, hogy jól csókot. Kivételesen tudta, hogy hazudik a férfi neki, mert még soha nem csókolózott ezelőtt, így nem tudta, hogy mit is kellene tennie. Ahogy az arcát simogatta, kicsit megnyugodott, majd megint lehunyta a szemét, mikor August a nyakába csókot. Megborzongott ettől az érzéstől, picit fel is sóhajtott. Fereen testhőmérséklete az egekig ért már, teljesen felforrósodott a teste, arcán enyhe pír jelent meg, majd mikor August a combját kezdte simogatni, nyelt egyet. Aztán ajkába harapott, ahogy ott is elkezdte simogatni. Mellkasa fel és le mozgott, de aztán ahogy a férfi letérdelt elé, megijedt.
- Mi... Mit akarsz csinálni? - tiltakozott egy kicsit, ahogy elkezdett a nadrágja körül foglalatoskodni. Érezhetően már kicsit kellemetlenül érezte magát odalent is, teste picit megremegett. Zavarban volt, majd picit elhátrált Augusttól, de csak egy-két apró lépést. A simogatásokkal nem volt baja, azt úgy fogta fel, mintha valaki tényleg törődne vele, de most érezhetően megijedt Augusttól.
- Én... nem tudom, hogy ez jó-e... - kapkodta a levegőt idegességében, de talán, ha August újra megsimogatja, akkor lehet, hogy megint megnyugszik. Ezt nem tudta előre senki se.
- Én még nem csináltam ilyesmit – hajtotta le a fejét.
|
Shan észre vette, hogy Garnak egyre inkább torzul az arca pár másodpercre. - Szeretnéd, ha félbe szkítanánk őket? El tudom képzelni, hogy mit érzel... hiszen mégis csak a te tulajdonod. Az a cicus pedig úgy tűnik vágyik és kíváncsi a hasonló dolgokra. - kuncogott. - Talán mégsem vagy annyira közömbös iránta, mint gondoltad. - csókolta meg. - Elkalandoztál... ideje vissza szereznünk azt, ami a miénk.
|
- Szerintem egy szinten vannak. Egymásra is találtak - mondta Gar. - az évek csak számok. Az agyuk ugyanúgy gondolkodik. Most nézd meg.
Egyre több ellenérzés kezdett kígyózni a mellkasában. Az még sem járja, hogy August, ez az August, Shan nagy szerelme becstelenítse meg a macskáját! Akkor már ez az ő előjoga lenne! De még kivárt. Nézte, mi történik.
- Nagyon jól csókolsz - bíztatta a macskát, s ismét megsimogatta az arcát.
- Érdekel... - búgta a férfi - mitől vagyok én egyszerre jó és rossz? - belecsókolt a macska nyakába - megmutatom neked.
Keze a kandúr comjára tévedt. Kéjesen kezdte simogatni. Egyre beljebbre kalandoztak a mozdulatok, kitapintotta, mennyire tetszenek a dolgok a cicusnak. Addig akarta simogatni, amíg egészen ellenállhatatlanul kemény nem lesz. Közben az ajka a fiú válla és nyaka közötti részen pihent, olykor felfedező utat téve a kandúr füléig is.
- Olyan élményben lesz részed... - suttogta August - amire egész életedben emlékezni és vágyakozni fogsz...
Letérdelt a macska elé, s elkezdte kibontogatni Fereen nadrágját.
|
Összerezzent, a teste néhány pillanat múlva úgy megmerevedett, mikor megérezte August kezét a derekán, mintha azonnal megfagyott volna. Most érezte azt, hogy lehet, hogy el kellene szaladnia, megkeresnie Garleyt, de aztán eszébe jutott, hogy ő odafent van azzal a férfival. Ettől rosszul érezte magát, hogy olyat látott, amit még soha, így néhány pillanat múlva elkalandozott, de aztán a pillanat tört része alatt eszmélt fel és éreztem meg, ahogy August a hátát simogatja. Nem nézett a férfira, de nem is szaladt el. Ahhoz túl furcsán érezte magát, és túlságosan jól esett neki ez a fajta törődés. Füleiből minden reakcióját le lehetett szűrni, hiszen kicsit lelapította őket, talán még el is pirult, ahogy a férfi a hátát cirógatta. Picit megrántotta a fejét, mikor August hozzá ért, hiszen megijedt. Az, ha valaki felé emeli a kezét, az soha nem jelentett eddig jót. Mindig megütötték, de most más történt. Farkát megint megcsóválta, aztán kicsit összehúzta magát, ahogy August már egészen közel volt hozzá, mintha amúgy nem lenne lehetősége elszaladni. Lett volna, de annyira lecövekelt mind a két lába attól, ami vele történik, hogy nem menekült el.
Ahogy összeért az ajkuk, Fereen nem tudta hová tenni ezt az egészet, ami most benne kavargott. Menekülni akart, de nem is. Aztán végül lehunyta a szemét és hagyta, hogy megcsókolják. Sose csinált még ilyet, ezért kissé bátortalan volt még.
|
- Úgy értem a viselkedése... egyébként már érett felnőtt. Amit most csinál csak színjáték. - a férfire nézett. - Ugyan, az a kölyök a gatyájába vizelt volna, ha velem kellett volna csinálnia. Nem vagyok az a típús aki szende szűzekkel hál.. vha mindent bele veszünk elég furcsa ízlésem van. - mosolygott a férfire. - Nem mindneki kedveli ezt a típust, állszentek...
|
- Hát ha neked a gyerekek jönnek be...
Elszívta a cigit, és ő is odaállt Shan mellé az ajtóba hogy leskelődjön.
- Bár ennyi erővel a macskámmal is megdugathattad volna magad. Vagy ő is bejött neked?
Maga is meglepődött a hangja csengésén. Mi ez... féltékenység...? Idegesen megdörzsölte a homlokát. Menni szeretett volna már, de a kíváncsisága erősebb volt. Bámult lefelé, hogy most mi lesz.
Figyelt a kandúr mikrorezdüléseire. Meddig mehet, mi túl sok, mi túl kevés. Lefogadta volna, hogy sosem értek még így a cicához. De ez nem sokat számított neki, úgy volt vele, hogy akivel ő csinálja, az hálás lehet az élményért, ha nem beszélnek többé soha az életben, akkor is. És Fereen is kiváltságos, ha éppen ő, August, a híres sztárocska lesz neki az első. Így nem volt neki lelkiismereti ügy.
A keze a derekára tévedt.
- Nem kell félni tőlem - mosolyogta.
Ha a kandúr hagyta, finoman elkezdte a hátát simogatni, de olyan lágyan, mint valami kis gyengéd szélfuvallat. Cirógatva szántottak a kandúr hátán az ujjai... a derekánál mindig elidőzött kicsit. Aztán, ugyanilyen lassan, finoman, a macska arcához nyúlt. Gyengéden végighúzta a kezét Fereen arcának vonalán. Közben nézett rá vágyakozva, éhesen, szerelmesen.
Nem is várt megerősítő reakcióra. Az elég volt neki, hogy a kandúr nem tiltakozott. S ha Fereen tényleg nem szaladt el, akkor ismét egészen közel hajolt hozzá, mintha megint csak a nyakába akarna suttogni, belehajolt a hajába, de aztán nem távolodott el. Arca összeért a macskáéval, s lassan az ajkuk is.
|
Fereen láthatóan megszeppent attól, ahogy August beszélt hozzá. Nem szokta ő meg ezt a bánásmódot és az is igazán kellemesen érintette, hogy megsimogatta. Végtére is macska volt, vagy mi. Kevés emberrel találkozott élete során, de az üzletvezető mindig csak bántotta. Aztán megjelent Garley az életébe, ő nem bántotta, de nem is volt vele kedves. August pedig kedves volt vele, ezért nem is volt kérdés, hogy teljesen összezavarodott a kis kandúr ettől az egésztől. Még azt is hagyja neki, hogy a hajára tévedjen a keze, a teste reagált arra, hogy megsimogatták és jól esett neki a kis törődés. Most ébredt rá, hogy őt még egyszer sem simogatták meg, nem mondtam rá egy jó szót se, de most egyből kapott jó sokat.
- Igen? - hegyezte a füleit érdeklődve. Viszont nem értette azt, amit mondott a férfi. - Hogy érted ezt? Hogy lehetsz egyszerre jó és rossz is? - pislogott fel rá és most már teljesen úgy viselkedett, mint egy gyerek. Viszont mikor közelebb hajolt hozzá, tétovázott. Hátra húzta egy picit a fejét, de nem annyira, hogy a távolság megmaradjon az arcuk között. Furcsa, de jó illata volt Augustnak, Fereen nem is tudta volna mihez hasonlítani, de tetszett neki kicsit. Erre a gondolatra félre pillantott.
- Én... Nem tudom – motyogta, majd érezte, hogy szíve a torkában dobog, miközben August szinte a nyakába beszélt. Nyelt egy nagyot.
- Talán - nézett August szemébe, de látszott rajta, hogy bizonytalan most és nem tudja, hogy mit is kellene tennie. Elszaladjon? Azt nem akart, mert igazából kedves volt vele és barátságos. Fereen pedig szerette volna, hogy ha van, aki kicsit is foglalkozik vele. Barátságos vele és törődik azzal, hogy mi van vele. A kis fiatal macska csak ezt szerette volna, semmi többet, de most mégis máshogy érezte magát August közelében.
|
- Valóban, nagyon jó vagy... - simított végig a vállán. - Szeretem a mocskos dolgokat, így amit August csinál, csak azért hogy vissza vágjon nekem, egész elbűvölő. - mosolygott. - Milyen gyerek még... csodálatos... képtelen vagyok nem őt figyelni. Behálózza a cicust, lecsap rá... és bekebelezi.
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
