|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.22. 15:57 - |
A Blake család egy meglehetősen nagy házban él, a szülői pár általában nincs itthon, de szolgáik sincsenek, Jin nagyon jól érzi magát itt, mert azt csinálhat amit csak akar.
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Takahe az ajtóban megtorpan, ő sem akar beljebb menni, nem akarja jól látni a kötéseket és sérüléseket a nőstényen, így leteszi Luit. - Nem kell félned tőlem. - mondja csendesen. - A nevem Takahe. - azzal kifordul a szobából. Szembe találkozik Jinnel és mivel eléggé nincs jól, kicsit megijed és belekapaszkodik. - Bocs. - kér tőle azonnal elnézést. - Fél tőlem. És egyébként sem tudom kezelni a helyzetet. - teszi hozzá. Úgy tűnik, nem Kate az egyetlen, aki fél. Szeretné, ha hagynák menekülni, de Jinen túl Suzumi, Mizumi és Teru várja a két kandúrral. Inkább utóbbiakkal néz szembe. - Örülök, hogy eljöttél. Szeretnék beszélni veled. - mondja Terunak, aki erre bólint, majd követi őt egy eddig üresen hagyott szobába. - Nagyon sajnálom, amit tettem. Szeretnék tőled bocsánatot kérni.
- Csak így, egyszerűen?
- Igen. Máshogy kell?
- Naiv. - mondja neki Teru.
- Azt nem állítanám.
Suzumi viszont úgy dönt, látva Takahe ügyetlenségét, hogy megpróbálkozik segíteni a kis macskalénynek. Belép abba a szobába, ahol Kate és Lui van. - Sziasztok. A nevem Suzumi. Tudok segíteni? - kérdezi tőlük.
Mizumi ezzel szemben idegesen toporog, nem tudja, hogy most menjen-e Teru után megvédeni őt, hiszen hiába hozott két macskalényt, Takahe el tudja intézni, hogy azok a fejüket veszítsék még akkor is, ha csak védelmezik a gazdájukat.
- Kandúrillatot érzek. - jelenik meg Ino Takahééknél és jó alaposan végigméri Konoét, majd Lamentot is. A nőstény mögött a két kandúr is megjelenik.
- Ino, ne. - szól rá a fiú. - Mondtam, hogy nincs szükségem rátok.
- És mit csinálsz, ha ez a két lesben álló rád veti magát? - kérdezi Vörös. - A vak is látja, hogy feszültek, s mint tudjuk, ennek a fiúnak te ártottál már.
- Nem bosszút állni jöttem.
- Akkor minek? - kérdezi Terut az előbbi kandúr.
- Menjetek ki. - utasítja a macskáit Takahe.
- Luinak most a húga mellett a helye, viszont nem bocsátaná meg magának, ha egy karmolás is esne rajtad, úgyhogy maradunk. - jelenti ki Yamako.
- Az elkanászodott mindenit, kifelé! - emeli meg a hangját a srác. Egyedül csak Ino fülei lapulnak hátra, őt érinti rosszul ez, a másik két macskalény már hozzászokott a fiú heves vérmérsékletéhez.
 
|
- Ta...Takahe... *fogja át a fiú nyakát, s így valahogy megnyugszik a macskalány, ahogy beérnek a szobába és Kata meglátja Takahet, egyre jobban távolodni akar tőle*
- Lui... Lui... *hívogatja a fiút aki Takahe kezében van, ha Takahe leteszi akkor oda megy és megfogja alány gyenge kezeit* - Ki ez?
- Nem kell félned tőle, ő a... *eltelik egy kis szünet mire válaszol* - Ő egy nagyon jó barátom nem kell félned Kate, tényleg nem... *bár a lányka nem nyugszik meg, látszik rajta hogy szinte retteg*
*Jin meglepetten nézi a tömeget* - Ümm... hát... gyertek... *mondja mivel a kérdésre semmit sem tud felelni, követi a fiút, s őt is követik... Lamento és Konoe is beljebb megy mivel a fehér hajú kandúr nem akarja egyedül hagyni Terut*
  
|
Természetesen senki sem szólal meg azonnal. Csak Takahe fordul hátra, amint meghallja Luit. Amint nekiütközik a kölyök, azonnal átfogja. Segélykérőn Jinre, majd Suzumira pillant. - Nem tudom, mit kell csinálni ilyenkor. - jelenti be szorongva, azzal felveszi a szőke kandúrkát, mint egy kisgyereket. - Nyugodj meg. - kéri csendesen Luit, s elindul vele vissza oda, ahonnan jött. - Nem lesz már semmi baj. Jót tesz neki, ha kisírja magát. - magyarázza, holott kicsit sem biztos abban, amit mond.
- Takahe? - kérdezi megdöbbenten Suzumi. A bátyja is hasonlóan érez, de ő nem szólal meg, ahogy Teru is hallgat. - Mi történt? - kérdezi, s ha Jin elindul, ő követi, s vele együtt a két hallgatag srác is megy.
|
*A csendet végül Jin töri meg* - Nagyon... nagyon köszönjük, hogy eljöttetek, igazán hálásak vagyunk érte... Ümm kértek valamit inni? *Kérdezi az érkezőktől mosolyogva, ha kérnek valamit akkor Jin poharakért és italért megy, ha nem akkor csak csendben áll, Lamento szívesebben maradt volna kint, de tudja, hogy esetlegesen Teru veszélyben lehet, ezért most nem futamodhat meg, Konoe kellemetlenül érzi magát... méghogy az apjától kapott macskalény... de nem vitázik nincs kedve hozzá*
- Takahe... Takahe... *rohan ki Lui szélsebesen, s nem törődve a tömeggel a fiú pólójába csimpaszkodik* - Fel... felébredt Kate... sír... most mit csináljak... ? Segíts... kérlek... *kérleli, s csak akkor vezsi észre az embereket, kicsit elhül, s lenyugszik, észreveszi a fiút, Terut... emlékszik ki ő, s mégjobban belemarkol Takahe felsőjébe, megrázza a fejét és ismét a fiúra néz* - Segíts... *suttogja*
|
Takahe felsóhajt. Hálás Jinnek a szavaiért, de most többet nem tud mondani neki. Aztán rájön, hogy mégis lenne mit. - Ha én vagyok a báty, nekem kell őt védenem és nem fordítva. Még akkor sem, ha ő az erősebb. - teszi hozzá. - Ez Suzumi lesz. - jegyzi meg, azzal nagyon ideges lesz. Ino próbálja kicsit csillapítani, de Takahe megkéri, hogy hagyják őt most békén, így mindhárman visszamennek az ebédlőbe.
- Sz-szia... - néz fel a srác, azzal gyorsan felpattan a földről. Kellemetlenül érzi magát, holott ő ragaszkodott ehhez az egész hajcihőhöz.
- Igen, én. - válaszol Teru. - Ne haragudj, hogy csak így beállítottam a két macskalényemmel. - kér bocsánatot tőle udvariasan. Ideges, főleg amiatt, mert most már nem fordulhat vissza, szembe kell néznie Misushiko Takahéval, aki egyszer már bántotta, s könnyedén meg is ölhette volna. Akinek a keze nyomát még mindig a hasán hordozza és nem is lehet biztos benne, hogy teljesen el fog tűnni onnan.
- Szia. - köszön lendületesen a lány Jinnek. - Clartur Suzumi vagyok, ő pedig a bátyám, Mizumi. - mutat a még mindig döbbent fiúra. - Köszönjük. - köszöni meg, ahogy beengedi őket a ház úrnője. Odabent aztán szembe találja magát a kis csapat Takahéval és megfagy a levegő. Mizumi nem kedveli a vöröshajút, akinek rossz viszontlátni volt barátnőjét. Suzuminak is fura ez a találkozás, az pedig Takahét is megdöbbenti, hogy Teru ott áll vele szemben, volt barátnője mellett. Szívesen megkérdezné, hogy összejöttek-e, de nem is akarja tudni. Kellemetlen egy helyzet.
|
- Ne okold magad Takahe... nem te hoztad Luit ilyen helyzetbe... szerintem te hatalmas támasz vagy számára, ezért mert hozzád bújni, beléd kapaszkodni, neked sírni... Füles tényleg nagyon szeret téged... szerintem olyan lehetsz számára, mint egy jó bátty... ezért akar mindig megvédeni, nem akarja, hogy a legfontosabb személyek bajba essenek mellette, ezért próbál kölyökként mégis felnőttesen viselkedni, nem mer másképpen.... *fejezi be mivel hallja a csengőt*- Na jó, ki tapadt rá a csengőre?! *mondja avval megindul, hogy megkeresse az elkövetőt, persze tudja, hogy csak azok a személyek lehetnek akiket Takahe ide hívott, amint kinyitja a kaput, valaki beesik rajta és Jin csak elkerekedett szemekkel figyeli őt... ő is végig hallgatja Teru kiborulását, s nagyokat pillog* - Ohh... minden rendben? *nyújt kezet a fiúnak aki nemrég berepült a kapun* - A nevem Jin... Jin Blake... *üdvözli és ha a fiú megfogja a kezét, felsegíti* - Te Howoki Teru vagy igaz? *néz a lány egyenesen a fiúra* - Takahe mesélt rólad... nem gondoltam volna, hogy te is eljössz, de örülök a találkozásnak... gyertek csak be... *végig néz a lányon és a macskalényeken is, majd utat enged nekik, s bevezeti őket a házba*
|
Takahe kicsit elpirul, hogy amit titokban akart intézni, azt ilyen jól sikerült mindenki tudtára adni. - Nem érdekel, mit fog hinni. Egyébként ő dobott és egy másik fiút szeret. - teszi hozzá. Azért érezhető rajta egy nagyon kicsit, hogy ő még azért járt volna Suzumival, meg nem hagyja hidegen a lány még ilyen távolról sem. Oldalra néz és megvakarja kipiruló fülét, mikor Jin rákérdez a vágyára. - Nem fog velem összejönni. A fejem tetejére állhatok, akkor se. Főleg, ha a tudja, hogy az ő szerelmét szúrtam le.
- Mi?! - bukik ki Inoból.
- Eljött hozzánk, én meg elveszítettem a fejem. Már bánom. - teszi hozzá őszintén. Kicsit megváltozik a stílusa, mert nyomás alatt érzi magát Suzumival kapcsolatban. - Nem kell hülyén érezned magad, Jin, annak a kapcsolatnak végleg vége. - próbálja nyugtatni a barátnőjét. - Igazából örülhetek, hogy el tudtam érni. Eléggéé... ööö... Lényeg, hogy nem voltam túl jó hozzá. - mondja ki szépítve a dolgot. - Nem örülök, és elsősorban Füles miatt teszem. Ijesztő, mennyire megrázta ez az egész. Jó, én megértem, én is kiakadtam, de... szeretném, ha Kate minél jobban és gyorsabban rendbe jönne és Füles újra mosolyogna. Szörnyű volt, ahogy sírt. - vallja be. Arca egészen rózsaszínes lesz. Nem vörös, csak rózsaszínes. - Nem tudtam, mit csináljak, annyira szívbe markoló volt. Még sosem éreztem ilyet. - teszi hozzá. - Bárkin átgázoltam korábban, de most ezt érezni... bűntudatom van, mert másoknak szándékosan, vagy hanyagságból okoztam fájdalmat.
- Ha így folytatod, szerelmes leszek beléd. Te nem Takahe vagy, hanem a bőrébe bújt ufócska. És nekem nagyon bejön.
- Inooo... - morog rá Vörös. - Fékezd magad.
- Ezt most én is támogatom. - teszi hozzá Yamako.
A Blake kúria előtt találkozik a két testvér és Teruék. Nem csengetnek még be, előbb kicsit beszélgetnek. Kellemetlenül indul a találkozó, mert Suzumit rosszul érinti a viszont látás. Emiatt a két fiú is ügyetlenebbül fog kezet. Ráadásul Mizumi rákérdez a két kandúr ügyére is. Teru csak legyint és azt hazudja, az apjától kapta Konoét. Nem indokolja meg, még akkor sem, amikor barátja rákérdez. Inkább a lány felé fordul és megkérdezi tőle, hogy van. Suzumi szégyenlősen hazudik a szemében, azt mondja, jól, miközben a szíve majdnem megszakad a vágyódástól. Teru érzi ezt, s azt gondolja, talán hallgatnia kellett volna Lamentora, de most már nem hátrálhat meg, úgyhogy erőt gyűjt.
- Hogy értetted azt, hogy személyes tapasztalat, hogy Takahe nem bír észnél lenni, ha Suzumiról van szó? - kérdezi a báty.
- Te találkoztál Takahéval? - élénkül meg Suzumi.
- Igen. Mondjuk úgy, alulmaradtunk mindketten az összetűzésben.
- Mi a francot értesz ezalatt? - lép oda hozzá Mizumi.
- Ő emberileg, én erőben voltam kevés. Ennyi. Nem érdekes. - hárít azonnal.
- Ezért még kap! - lendül bele Suzumi, azzal ráfekszik a csengőre.
- Azt szeretném, ha nem lenne ebből ügy. Így is hülyén fog kijönni, hogy ittvagyunk.
- Ne légy nevetséges! Az én hibám, hogy... - de nem tudja befejezni, mert Teru a sarkára áll lélekben és elhúzza a csengőtől.
- Nem leszek nevetséges, ha nem teszel azzá. - közli Suzumival. - Két hím csatájába nő ne szóljon bele. Ez, és az, hogy két nő harcába egy pasi ne avatkozzon, aranyszabály.
- Ezzel egyetértek, de nem bánj így a húgommal, lécives, mert kénytelen leszek megorrolni rád.
- Bocsánat. - azzal elengedi Suzumit. - Azért jöttem, hogy megvédjelek, nem akartam hülye lenni.
- Megvédeni?! - csattan fel a lány. - Szerinted a bátyám nem tudná betörni az orrát, ha csak szavakkal bántana?!
- De... de... Ajj, Su... kérlek. - veszi elő azt a hangját, amitől meg tudja olvasztani a lány szívét. És ez sikerül is neki. - A barátaim vagytok és hiányoztok. És igen, bármennyire is nevetséges, azért jöttem, hogy megvédjelek. Másodjára már okosabbnak érzem magam Takahe ellen.
- Ezért hoztál két macskalényt? - pirít neki oda Mizumi. Félig játékosan, félig kicsit talán gúnyosan kérdezi.
- Nem.
- Tudod, Teru, ez nekem is fura volt. - kezdi komolyan a srác. - Hogy te jössz, mint segítő és megmentő. Nem akarlak megbántani, de mindig te voltál a leggyengébb és legérzékenyebb köztünk. Csak Remington annyira védett, hogy ez sokáig nem tűnt fel még nekem se.
- Beszéltél vele? - vág közbe Teru.
- Aha. Felhívtam, hogy nincs-e kedve elugrani a parkba, vagy mozizni, de lepasszolt. Aztán megkérdeztem, mi baja, mert ő nem az a típus, aki az ilyen programoknak nemet mond. Mi történt?
- Hosszú és durva történet.
- Ne kertelj. Mielőbb bemegyünk, legyen sima a terep. Oroszlán barlangba csak társakként érdemes mennünk.
- Igaz, de ettől még nem beszélek erről.
- Szerelem, mi? - kérdez rá Mizumi, s ahogy Teru arcára rémület ül ki, a srác sokatmondóan bólogat. - Ezek szerint összejöttél a nagy szerelmeddel.
- Öh... - és rémülten néz Suzumira, akit nagyon rosszul érint ez a téma.
- Szegény Remi... Ne aggódj, felrúgdosom a gép elől.
- Annyira szarul van?
- Mit gondoltál, miután lenyúltad a szerelmét?
- Mi?!
- Jó, ez túlzás volt, bocs. De még mindig van egy nagy rejtély körülötted. Ha nem akarod felfedni, inkább menj haza.
- Mizumi...
- Igazából miért vagy itt? - kérdez rá nagyon komolyan. Teru bepánik. Miért is? Már nem tudja. Itt akart lenni. Segíteni akart a barátainak. De most, mintha csak az ellenségeihez jött volna.
- Bátyus, hagyd. Ne csináld ezt, kérlek.
- De hát pont miattad csinálom.
- Csak fejezd be. - kéri a lány. - Nem akarom, hogy összevesszetek miattam. Túl fogom élni, ti meg maradjatok barátok. Teru sosem bántott.
- Lehet, hogy ezt te nem érted, de Teru most idejött valamiért és én tudni akarom, hogy mégis miért. - közli határozottan Mizumi. Kezd támadó lenni.
- Higgadj le. - kéri szépen Teru, mire Mizumi nekiugrik. Megragadja a kabátját. - Azt kértem, higgadj le.
- Mizumi! - szól rá ijedten a lány. Nem vall ez a viselkedés a fiúra.
- Mondd el! Mondd el, hogy mi a fene folyik körülötted! Mi történt veled?!
- Azt mondtad, csak társakként léphetünk az oroszlán barlangjába.
- A társak bíznak egymásban!
- És te vagy az, aki nem bízik bennem.
- Teru! - szól rá a srác, de mielőtt bármit mondhatna, Teru szétüti a kezeit, majd egyetlen lökéssel a kapunak küldi, vagy ha Jin már kinyitotta, belöki az udvarba.
- Nem harcolok veled, mert a barátom vagy. Már nincs szükségem védelemre. - jelenti ki határozottan. - Takahe hasba szúrt, úgyhogy az ittlétem erődemonstráció. - közli ridegen. Suzumi ledöbben. - Igenis azért jöttem, hogy ha kell, megvédjem Suzumit tőle, mert a barátom. És másodjára nem lesz esélye hozzám nyúlni. - fejezi be villogó tekintettel. Mizumi mozdulatlan marad, annyira megdöbbenti ez az új Teru. - Elfogadsz társadnak végre, vagy baromként feláldozod a barátságunkat a hülyeséged oltárán?
- Teru? - szólítja meg őt Suzumi.
|
*Jin is kimegy a szobából, most úgy gondolja jobb Luinak ha lenyugszik a lányka mellett* - Ez Luinak biztosan nagyon sokat jelent Takahe... *megy oda hozzá a lány és rá mosolyog* - Jut eszembe ha a volt barátnőd ide jön, nem fogja félre érteni a helyzetet? Nem akarsz vele megint összejönni? Mert ha gondolod akkor én igazán nem szeretnék zavarni... *mondja teljesen komolyan, mosollyal az arcán* - Igaz, hogy csak Kate miatt teszed, de nem örülsz, hogy ide jön? *kérdezősködik*
|
Máris veszi elő a zsebéből a telefonját, s indul is az ajtó felé, hiszen tudja, hogy ez a telefonbeszélgetés nem lesz túl szerencsés esett. Ott terem előtte Lui, s a srác megsimogatja a fejét, kicsit talán összekócolja szőke haját, csak ezután lép ki a szobából. - Szia. Takahe vagyok. Kérlek, ne tedd le! - darálja gyorsan. - Su... Fenébe! - morog, aztán újratárcsáz. Majd újra és újra. Míg a lány nem hajlandó megadni magát. - Ne haragudj rám, tudom, hogy szemét voltam, állat módjára viselkedtem veled. - kezdi határozottan. - Nem emiatt kereslek, hanem azért, mert szükségem lenne a bátyád tudására. Tudom-tudom, de nem magam miatt. Hosszú a sztori, a lényege az, hogy fel kellene törnie egy macskalény csippjét és átprogramozni. Nagyon fontos lenne. - magyarázza. - Hát ööö... izé. - vakarja közben másik kezével meg a fejét. - A macskalényem kishúga rémes állapotban van, valaki vagy valakik nagyon durván elbántak vele és mivel ezekben a csippekben nyomkövető is van, minél hamarabb át kellene programozni. - magyarázza sietősen. - Figyelj, mindent elmesélek, csak nem telefonon, rendben? A Blake család házában vagyunk és türelmetlenül várunk titeket. - tereli a lényegre Suzumit. - Igen, a Blake családnál. Sokkal több dolog történt, mióta utoljára beszéltünk, mint el tudod képzelni. - mondja kicsit büszkén. - Oké, köszönöm. - azzal leteszi a telefont. Nekidől a falnak és kifújja magát. Nagy kő esett le a szívéről.
- Neked aztán van bőr a képeden. - jegyzi meg Vörös. - Felhívni az exbarátnőd miután olyan botrányosan szakítottatok.
- Ez a titok, Vörös. - kezdi Takahe. Elvigyorodik, hálás most nagyon Suzuminak. - A csajok bírják, ha megdöbbentik őket. - jelenti ki büszkén és végre a kandúrra néz. - Persze ez nagyon könnyen szarul sülhet el, de most nem érdekel, ha hülye pancsernek néz Suzumi, vagy összemorog velem a bátyja. Mizumi tudására szükségünk van jelen állás szerint.
- A cél szentesíti az eszközt? - kérdezi Yamako.
- Valahogy úgy.
- Sajnos igazad volt, Takahe. - jelenik meg Ino is. - A csajok bírják, ha megdöbbentik őket.
- Jajmáááááár! - fogja a füleit máris a vörös kandúr.
- Soha nem gondoltam volna, hogy a büszkeséged is feladod egy macskalényért. - folytatja zavartalanul a nőstény.
- Én sem.
|
- Ümm rendben, hívj valakit... sajnos én nem ismerek olyan embereket akik értenének ilyesmihez.. *mondja és kicsit haszontalannak érzi magát jelen pillanatban, de nem tud mást tenni, nyílik lassan a ajtó és Lui áll ott, Jin felé megy, s oda nyújtja neki a kezét* - Gyere be nyugodtan.... minden rendben lesz... most még elég szörnyen fest... de megteszünk minden tőlünk telhetőt érte... *Lui elfogadja a lány kezét, bólint hogy megértette aztán lassan a kis nőstény ágyához megy, nem látni rajta szörnyülködést, csak valami keserű tekintetet... *
 
|
- Igen. - bólint is hozzá aprót. Most nagyon komoly az arca, igazán elszánt és egy kicsit tüzes a tekintete, annyira mélye eldöntötte, hogy nem hagyja cserben Luit. - Nem is adjuk. - szögezi le határozottan. Visszafordul a lányhoz. - Jó ötlet. Nem értek hozzá, de ha kell, megpróbálok hívni egy agyast, aki fel tud törni egy csippet. - ajánlja.
|
- A testvére? *Jin nagyon meglepődik* - Tehát akkor... azért rohanhatott el olyan gyorsan, aztán vissza? Szerencse hogy a lányt hozta be és nem vele együtt szökött tovább... *sóhajt és bólint* - Rendben... tedd azt... nem adhatjuk vissza azoknak a karjaiba akik ilyen szörnyűséget tettek vele... micsoda szégyen ez az emberi fajra nézve... és ő csak egy gyerek... édes istenkém... *mégis valami a fejébe ötlik s nem hagyja menni a srácot* - Várj Takahe... módosítsuk a csippet... törjük fel... írjuk át... ha kiszedjük a testébe csak bajba sodorjuk őt és magunkat is... ha nem vesszük ki, csak módosítjuk... nem lehet baj...
|
Szörnyű látvány tárul elé még így is, ahogy bemennek Kate-hez. Nem is nézi hosszasan, csak rápillant és kész, ennyi. Gyors gondolkodás után végül dönt. - Lekérjük a csipp adatait, aztán kivesszük és megsemmisítjük. - jelenti ki magabiztosan. - Ha követték, el fog ide is jönni, aki bántotta, akkor meg rázúdítjuk a haragunk. Nem hagyjuk, hogy elvigyék. Ez a nőstény Füles húga. - jelenti be. - Hozom az adatlekérőt. - és már megy is a kis műszerért, ha Jin nem állítja meg.
|
- Nem tudom... előbb vittek el engem mint őt.... *mondja s amikor Takahe lefejti a kezeit a ruhájáról, hírtelen átfutja valami, kellemetlen érzés* - Rendben...* ahogy Takahe kimegy, a paplanra omlik és ismételten sírni kezd*
*Ahogy Takahe ki jön hozzá, Jin megindul a saját szobája felé, s ha a fiú beér Jin azonnal neki is kezd a beszédének* - Nem túl jók a kilátások... mármint... életben marad,de valószínüleg sokkot kapott... nem tudni mi történhetet pontosan, de megbélyegezték, megerőszakolták, lehet, hogy az aki elkövette nem is egyedül tette, úgy tűnik szándékosan égették meg a kezeit és sok verés nyom van rajta... valamint a csip... úgy tűnik megszökött valahogy, és lehet, hogy keresik, nem tudom mit lehetne tenni... mit tanácsolsz Takahe? Vissza nem adhatjuk....
|
Takahe csendben marad. Nem igazán tud mit modani Luinak. Kicsit fél, hogy olyat ígért neki, ami nem fog teljesülni és ezért az ő szavahihetősége csorbul, de nem osztja meg ezt a fiúcskával. - Katenek van gazdája? - kérdezi. Aztán megjelenik Jin. - Talán most már igen. - válaszol neki. - Megyek. - mondja, s megpróbálja lefejteni Lui kezeit magáról. - Megbeszélem Jinnel azt, amit szeretne, utána visszajövök, rendben?
|
*Lui lassan kezd megnyugodni ahogy Takahe nyugtatgatja, de még mindig nem engedi el, csak szipog maga elé, de a könnyek már nem peregnek az arcából* - Igazábl csak az anyukánk ugyanaz... az édesapánk mindkettőnknek más, de amikor megszületett, már együtt neveltek minket, együtt tanítottak... neki két farkincája van.... nem tudom láttad e... de a mi tenyésztünk mindig ilyen különleges egyedeket hozott létre.... a legkeresettebb volt amikor én még ott voltam... mivel speciális macskákat hoz létre... Kate... biztosan meggyógyul.... mert ha te mondod akkor hiszek benne...
*Az orvos nemsokára végez, Jin kikiséri,majd megkeresi a fiúkat* - Minden rendben? Ne aggódj Lui, rendben lesz a kislány...de most hagyni kell pihenni, kapott nagyon sok fájdalomcsillapítót és nyugtatót... hogy ne fájjanak a sebei... pár napig még pihennie kell, de nem lesz semmi baj... viszont egy dolog miatt aggódom.. *néz Takahe felé* - Beszélhetnék veled négy szem közt?
|
Megértően, de ügyetlenül vigasztalja Luit, simogatja a hátát és a fejét, aztán ahogy vigasztalannak tűnik neki a macskalény, egyszerűen csak átfogja és hagyja, hogy bújjon hozzá, sírjon, s amit csak akar, most megtegye. Na jó, azért azt nem hagyná, hogy félreérthető dolgokat csináljon. Megkérdezné, ki ez a kislány, ám megkapja kérdés nélkül a választ és ledöbben. Annyira, hogy elfelejt szólni bármit is.
|
- Kate... nem gondoltam volna, hogy... így találkozunk majd újra...*mondja amikor már a fiú letette őt* - Ne haragudj... *kéri miközben mégjobban a fiúhoz bújik, nem tudja elrejteni a könnyeit, most tényleg gyerekesen viselkedik, ahhoz az megszokott egy ilyen fiatal fiútól* - Kate a kishugom... *nyöszörgi* - Nem halhat meg... Takahe... *szipogja a fiúnak*
*Eközben az orvos megvizsgálja a kis macskalényt, ellátja a sebeit, Jin is próbál segíteni, de már csak a látvány is félelmetes amit ezen a kis nőstényen felfedez., nem sokáig bírja ezt, így el is fordul*
|
- Akkor jó. - szólal meg Takahe, amikor a lány tud hívni orvost. Meg is lepi, milyen gyorsan megérkezik annak ellenére, hogy nincs a házban lakrésze, ahogy kivette Jin válaszából. Jobbnak látja Luit eltávolítani onnan, úgyhogy mivel érzi a fiúcska elesettségét, inkább a karjaiba veszi és a szobájukba viszi. - Nem lesz semmi baj, ne aggódj. Nem maradhatunk ott, elvégre egy nőstényről van szó és nem illik nézni az ilyesmit. A doktor mindent megtesz érte, Jin csak jó szakembert hívna fel. - beszél hozzá, hátha meg tudja nyugtatni. Igazából fogalma sincs, mit kellene mondania, csak beszél és beszél, mint egy ostoba.
|
- Nincs... de mindjárt hívok, fél perc és itt lesz... *és már tárcsázza is... Jin nem hazudott, nemsokára megjelenik az orvos, szinte alig ér még ki Jin az ajtóhoz és már ott is van a doki, a lány felkíséri, de nem kérdezősködik, nem az a fajta és különben is a dolgával kell, hogy törődjön. A macskalány állapota súlyos... s Lui végig csak szorongatja a fiú pólóját, most nagyon gyengének és esetlennek érzi magát... és egyedül csak Takaheba kapazkodhat* - Kate... rendbe jön... rendbe kell, hogy jöjjön... *a macskalny közben még mindig eszméletlen, az orvos megkéri a szobában lévő két fiút, hogy menjen ki, mivel szeretné megszabadítani ruháitól a nőstényt, Jin természetesen ott marad*
|
[279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
