|
Témaindító hozzászólás
|
2010.02.08. 22:30 - |
Itt lakik Theo és bátyja, csak ők lakják ezt a házat és többnyire csak a kisfiú van otthon.
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
Kodaka álomittasnak látszik, de Adrian láthatja, hogy fáradt és nagy a vérvesztesége, csoda, hogy így tartja magát. - Kodaka vagyok. - mondja csendesen. Addig küzd, míg fel tud ülni. Így jobban látszik, mennyire gázos a helyzet. - Meg kellett védenem a gazdámat. - motyogja válaszul.
Kou érdeklődve nézi őt. Rápillant a fiúcskára is, aki meg őt bámulja. Aztán újra Kodakára néz. Adrian hangja kelti fel. Ekkor ledobja a kabátját és odacsörtet a nőstényhez, hogy segíteni tudjon a gazdájának. Megtámasztja Kodakát, aki aprót mosolyog rá, azzal nagyon óvatosan elkezdi letisztítani a sebeit. - Faszilánkok állnak ki a bőrödből. - mondja csodálkozva.
 
|
- A nevem Adrian... ő pedig Kou az aszisztensem... *bök hátra fejével a macskára* - Elég csúnyák a sebesüléseid...
- Meggyógyul? *néz nagy szemekkel a férfire Theo, az bólint neki, így Theo megint Kout kezdi bámulni*
- Hol sikerült ennyire megsérülnöd? A tested is ki van hülve... Theo kellene víz...
- Máris! *rihan lefelé, majd egy nagyobb tálban hoz is*
- Kou... segíts kérlek... mosd le az arcát... és a vérfoltokat... *kéri, ő meg keresgélni kezd a táskájában*
 
|
Kou körülnéz a házban, méghozzá elég alaposan. Elcsodálkozik, hogy milyen barátságos ez a kicsi kis otthon. Mégis hangtalanul szeli át, s megy fel az emeletre.
Kodaka felriad a hangokra. Megrezzen a füle, majd ahogy lehúzzák róla a takarót, felnyílnak a szemei is. - Az orvos. - mosolyodik el bágyadtan.
A srác kíváncsian kukucskál rá a nőstényre. Elámul. Csupa vér, seb és mégis szép, nőies. Kíváncsian nézi az embereket.
|
*Theo kinyitja az ajtót az orvosnak és a Kounak is, becsukja majd felmászik a galériára, így mutatva az utat a többieknek,Theoék háza nem valami nagy, de épp elfér benne mindenféle szükséges holmi, a bátyjának másodállása is van, hogy fizethesse a számlákat, szinte alig van otthon, de szép életet akar biztosítani a fiúcskának. amikor Adrian felér meglátja Kodakát, odaballag az ágyhoz és lehámozza róla a takarót hogy lásson is belőle valamennyit*
|
Kodaka erőtlenül néz a fiúcskára. Mosolyogva biccent neki, azzal már el is alszik a kimerültségtől.
|
*Theo bólint Kodakának*- Ne aggódj, nem árullak el... *igéri s kerít valami pokróc félét amivel betakarja a nőstényt* - A szembe lévő házban egy orvos lakik, ő biztosan tudna segíteni... elmegyek érte, én... sajnálom de nem tudom hogy kell ezeket kezelni... *néz a sebeire* - Nemsokára itt leszek! *igéri majd elindul Adrianért, olyan gyorsan szalad át amilyen gyorsan csak tud*
/Folyt köv.: Kasai család háza és állatorvosi rendelő/ |
- Igaza van... a bátyádnak. - motyogja dideregve. Nem sokáig bírta volna még ki egyedül a hóban. Theo pont időben érkezett, mintha valóban Isten küldte volna egy angyalát a segítségére. Hálás ezért Istennek és Theonak is. Ügyetlenül botorkál, főleg a lépcsővel szenved meg ő is a legjobban, de aztán hálásan nyúlik el. - Jó. - mosolyog álmodozva. Úgy érzi, igazat kell mondania, s ezzel a Sorsra bíznia az életét. Ha lakolnia kell, hát elhozza számára az Élet azt az embert és azt a percet. Ha nem, akkor pedig megóvja őt a bajtól. - Elszöktem. Megöltem egy férfit, aki tönkre tette az asszonyom életét, s elvett tőlem mindent, ami fontos volt nekem. - beszél most érthetően. - Nem kell aggódnod, nem találhatnak rám. Nincs csipem. Az asszonyom kivette belőlem. - magyarázza, de szemei csukva vannak. - Amint jobban leszek, elmegyek. Nem akarok bajt hozni a fejedre. És... hálás vagyok neked, amiért megmentettél. - elmosolyodik, de mintha nem evilági öröm érné.
|
- A bátyám mindig azt mondja, hogy segíteni kell azoknak akik rászorulnak! AMúgy szárnyaim még nem nőltek! *mosolyog, de persze előre felé halad, így biztosan nem látja az arcát Kodaka, bevezeti a házba, majd fel a Galériára, bár ott eléggé megküzd a lépcsőfokokkal, de végül sikerül felbinni a lányt, és lefektetni*- A bátyám nem jár ide fel... ez jó lesz addig amíg felgyógyulsz... nem? De nagyon csendben kell lenned, mert ha bátyó rajta kap biztos kérdőre von... *fekteti le egy nem használt ágyra, amit már rég felvittek, még Theo ágya volt régen* - Kitettek vagy szöktél? *érdeklődik a macskától, nagyon kíváncsi fiú*
|
Valóban nagyon nehézkes számára felkelni, de a remény erőt ad neki, amiért bemehet egy meleg otthonba. - Köszönöm. - suttogja. Felemelkedik. Leporolja magáról a havat. Nem javul a helyzet, de Theora támaszkodva hagyja magát vezetni. - Olyan vagy, mint egy angyal. - mosolyog, de már kezd elszakadni a valóságtól.
|
- Nem én vagyok lengén öltözve... *gondol arra hogy a lányon nincs meleg holmi* - Gyere be hozzánk... a bátyám nincs itthon... ne maradj kint a hóban... még a végén megfagysz.... *próbálja felsegíteni de nem biztos, hogy Kodaka erejéből még futja arra hogy járjon* - Theo vagyok.... Baono Theo.... *mutatkoizk be ő is*
|
Kodaka felpillant a fiúra. Kicsi, szőke és vékony. Elmosolyodik. - Meg ne fázz nekem. - mondja neki kedvesen, de rekedten. Megerőszakolja magát, hogy utolsó erejével felkeljen. Felül. - Kodaka a nevem. - s aprót hajol Theo előtt. - Sajnálom a külsőmet ért károkat.
|
*Theo végre észreveszi a macskanőt, szemei kitágulnak, s csak bámulja Kodakát, szíve kalapál az izgatottságtól, majd közelebb húzódik a nőstényhez, nem szól hozzá, először emészti a dolgot hogy egy macskalényt lát, teljesen oda van értük meg vissza is... ahogy látja a vért Kodakán, kicsit megijed majd gondolkodni kezd, s végül mégiscsak oda szól neki* - Hahó.... *gugol le hozzá a hóba* - Ki vagy te? *kérdezgeti, nem biztos benne hogy él még*
|
Kodaka már nem bírja tovább. Átfagyott, kimerült végleg. Tudja, hogy nem maradhat a nyílt utcán, ezért egy udvarra próbál bejutni, ám az ott lakók kutyája éktelen csaholásba kezd. A macskanő ösztönösen ráfúj és belerúg egyet a kerítésbe, ettől az állat meglepetten húzódik első pillanatban vissza, majd morogva folytatja. Kodaka nem marad rest, sietősen ellép onnan, de aztán elbotlik a magas hóban. Nincs ereje tovább menni. Arccal belefekszik a hóba. - Sajnálom, Marsha... úgy tűnik, nem látjuk már egymást többet... milyen szánalmas... még csak nem is emberi kéz öl meg, hanem a természet. - sír és mosolyog bele a fehér hűsségbe.
|
*Szombat reggel volt, de Theo még ilyenkor is koránkelt, bátjya dolgozni indult, ő pedig mindig vele kelt, kiksérte az ajtóig és ő zárt be, ezen a napon se volt ez másképp, kivéve azt a tényt, hogy Theo vér és lábnyomokat vélt felfedezni a ház előtt, gyorsan felvette sapkáját, kesztyűjét kabátkáját és csizmáját majd elindult kinyomozni, vajon honnan származhatnak a nyomok, halkan és lassan lépdelt a nyomok után mintha valamiféle nyomozó lenne, közben kommentálta magának az eseményeket, persze csak nayon halkan*
|
Kodaka két napja tűnt el. Nem keresik, mert Marsha nem jelentette be az eltűnését. Nincs csipje sem, ezért nem tudják követni. Ám már nagyon rossz állapotban van. Sok vért vesztett, a sebei nem igazán tudnak begyógyulni, annyira elgyengült már. Tudja, hogy veszélyes az emberek területeit botorkálnia, de ha valaki nem segít neki, hamarosan meghal. A ruhája csupa szakadás és alvadt vér, vállán és hátán mély sebek húzódnak, arcát vágások csúfítják el. Haja csapzott, mozgása már nagyon lomha. Alig bír menni.
|
Itt lakik Theo és bátyja, csak ők lakják ezt a házat és többnyire csak a kisfiú van otthon.
|
[116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
